Üdv!
Négy éve elváltam, azóta tart a kálváriám a volt feleségem jószándékából. A válás feltételeinek meghatározását a volt feleségem által előzőleg írt, és általam könnyelműen aláírt megállapodásra - amelynek kétséget kizáró bizonyító erejét jelenleg sem ismerem el - alapozta a bíróság. Az egyezség tartalmát azonban a tárgyaláson nem vitattam, gyakorlatilag az abban foglaltak kerültek a végzésbe is.
Az egyezség a vonatkozó kérdésben a következőket tartalmazza: " Efhetven az ingatlant ...-án elhagyta, ...-nétól az ingatlanból tulajdoni része alapján bérleti díjra nem tart igényt, sem most, sem a jövőre nézve.
Ehhez képest a válóperi jkv., illetve végzés így fogalmaz:"...felek megállapodnak abban, hogy a közös tulajdonukat képező ingatlan kizárólagos használata a felperest (volt feleség) illeti meg."
Lelépésről, többlethasználati díjról, pláne bérleti díjról említés sincs.
Akkor még az ingatlanban lakott két felnőttkorú gyermekünk is, de róluk sem esik szó. Azóta a nő egyiküket már kitiltotta, kidobta a házból, másikuk pedig - aki után, mivel még tanul, tartást is fizetek - gyakorlatilag a barátnője albérletében él, és csak rendszertelenül, alkalmanként tölt folyamatosan néhány napot a házban. Ezt a nő a saját, természetben lerótt tartási kötelezettségének tekinti, és úgy gondolja, hogy így egálban vagyunk. Lényegében én, mint társtulajdonos sem mehetek be, ha megjelennék ott, hamarosan érkezne egy járőrautó is.
Így tehát a nő gyakorlatilag egyedül él a több mint 1000 nm-es, parkosított telken álló, 6 szobás (plusz a szokásos egyebek), 170 nm-es házban, és ezen felül használja a garázst, valamint a további, mintegy 70 nm-nyi hasznos melléképület-sort is.
A váláskor egyenlő tulajdonjoggal rendelkeztünk, ez később a nő javára kb 60-40%-ra változott. A jelzálogkölcsönt elvileg 50-50%-ban fizetjük, bár a volt feleség gyakran, mint jelenleg is, elmaradásban van.
A válás óta folyamatosan próbálom meggyőzni, hogy adjuk el a házat, de ő mindennek ellent mond, amit én kérek vagy javaslok, pedig tudom, hogy a házat alig tudja fenntartani. Hirdetem is a házat, lenne is vevő jó áron, de hiába, a nő mindent meghiúsít, a bosszúvágy erősebb benne, mint a józan ész. Rosszhiszemű, sokszor kifejezetten szerződésszegő magatartása más módokon is megnyilvánul, de ezt itt részletezni nem kívánom.
Kérdésem:
- a tények ismeretében van-e jogom, perbeli esélyem többlethasználati díj követelésére, amellyel az eladás felé terelhetném eddigi hajlíthatatlan szándékát?
- van-e egyéb olyan lehetséges teher, amelyet jogszerűen követelhetnék tőle, és amellyel ugyancsak nyomást gyakorolhatnék rá
- milyen lehetőség van a közös tulajdon megszüntetésére, tudva azt, hogy a fizetésén kívül más bevétele, tartaléka nincs, így engem kifizetni nem tud, (olyan hülye pedig nem létezik, aki az én saját részemet megvenné), e tekintetben pedig nekem sincs sem lehetőségem, sem szándékom az ő részének megváltására, lévén, hogy nagyságrendileg 20milliós ingatlanról van szó.
Nyomatékosítanám, hogy semmilyen tisztességtelen, etikátlan lépést nem kívánok vele szemben megtenni, nem kívánom kisemmizni, ellenkezőleg, tisztességesen szeretnék vele elszámolni, hogy végre megszabaduljak a terhektől, tőle, és többek között attól, hogy a házat és más dolgokat kvázi zsarolási alapként használhasson fel velem szemben.
Köszönöm, és várom a segítő felvilágosítást.