élettársi vagyonközösség megosztása

ajajj mosolygó, megijesztettél...most akkor mi is a helyzet? formálisan nem történt „ajándékozás”, hanem az történt hogy megkaptam a pénzt az elvált férjemtől, majd kiválasztottuk és megvettük a lakást az én pénzemből, az adásvételi szerződést pedig kettőnk nevében kötöttük. rengeteg tanum van erre, és arra is, hogy semmilyen pénzeszközzel nem rendelkezett, mert a kft-je éppen csődközeli állapotban volt, melyet én mentettem meg azzal, hogy ugyanekkor kivásároltam a tulajdonrészét, és ebből a pénzből ki zudta fizetni a hitelezőit. a céggel kivételesen minden oké, mert az az enyém lett ezután...

ISSSSSTEN VAGY OBUDAFAAAAN!!!!!!!!!!!!! nagyon nagyon nagyon köszönöm ezeket a fantasztikusan jó híreidet, mert nekem aztán ez a büdös életben soha de soha nem jutott volna eszembe, ti. hogy ez jogi szemontból „ajándékozásnak minősül”, ugyanis akárkit (laikusakat persze) megkérdeztem idáig, mind azt mondták, hogy „ezt bizony buktad kicsiszivem, minek kellett neked nagylelkűsködnöd...”

de így ez most nagyon jó hír, mert mégsem veszett el minden, úgyhogy első dolgom lesz ezt közölni őuraságával ha ismét jelentkezik, és bízuom benne, hogy ezen információk alapján már nem lesz akkora mellénye a követelődzésnél, és talán képes lesz velem egy méltányos egyezségre, hogy a bíróságot elkerüljük.
persze azt nem is tudom, mi lenne vele (na meg velem és a gyermekeimmel) szemben méltányos, tekintve hogy valóban az történt amit lentebb vázoltál Obudafan, miszerint valóban abban a hiszemben voltam vele íly nagylelkű a tulajdonjog bejegyzésének tekintetében, hogy majd mi szépen összeházasodunk úgyis, aztán együtt éljük le az életünk ahogy a nagykönyvben le vagyon írva, és akkor majd úgyis közös lesz mindenünk, satöbbi. perszehogy naív feltételezés volt részemről, mert a házasságkötés meghiusúlt, mert ő meggondolta magát, és emiatt egy ideig külön is éltünk, amit szintén bizonyítani tudok, mert erre az egy évnyi időtartamra kiadtam a lakást, és magam is elköltöztem a közös "fészekből", annyira megviselt a dolog lelkileg, hogy nem is bírtam ott megmaradni. azután visszasírta magát és visszaköltöztünk, és 2002-ig éltünk együtt itt.
végülis mindent összevetve három évet töltöttünk el közös háztartásban, azután pedig végleg el is költözködött. - na ez még egy édes story, mert azzal ment el, hogy egy időre az édesanyjához költözik „ápolni” őt, és csak később derült ki, hogy már akkor a mostani feleségéhez cuccolt oda. ennek erkölcsi vonatkozásait most nem is firtatnám, én voltam az ostoba naíva, legalább tanultam az esetből, de egy esetleges per során vajon van-e annak bármi jelentősége a bírói mérlegelés során, hogy akkor (2002-ben) elhagyta az ingatlant, és azóta még csak nem is járt itt, nem jár el „jógazda módjára”, pedig volt azért egy-két dolog időközben amit még együtt kezdtünk el, ő pedig szépen cserben hagyott: felújítás például, amire kölcsönt vettem fel, és egyedül is törlesztettem, sőt a munkálatokat is nélküle kellett végigcsinálnom, pedig nő létemre aztán bele sem kezdtem volna egyedül...
tehát azt kérdezném, hogy van-e ezeknek bármi jelentősége, vagy a bíróság csupán a száraz tényeket veszi majd figyelembe ha perre kerülne sor?

egyáltalán milyen keresetet kellene benyújtanom?
tulajdonközösség meszüntetése, vagy ajándék visszakövetelése irántit?
vagy lehet a kettőt egyben (tuinvan?:)
persze nem akarok előre rohanni, mert elsődleges célom az egyezség megkísérlése, de azért szeretném tudni a kereteket amin belül gondoilkodhatom, és amivel érvelhetek vele szemben.

köszönöm Obudafan mégegyszer, rendkívül hálás vagyok, el sem képzeled:)

Kedves ObudaFan!
Csupán arról feletkeztél meg, hogy a Ptk alapján az ingatlan ajándékozása kizárólag írásban érvényes!

Az élettársi közösség alatt szerzett vagyontárgyak mindegyikén úgy alakul a tulajdonjog, hogy az olyan arányban közös tulajdon, amilyen arányban az élettársak a szerzéshez hozzájárultak. Ebben a vonatkozásban a háztartásban végzett munka értékét is meg kell állapítani, és az is hozzáadódik ehhez. Ha az arány nem állapítható meg, akkor 50-50% az arány.

Ha ez az 1/2-1/2 megosztás, amit az ingatlanra bejegyeztek ezt a mértéket meghaladja, akkor a többlet vonatkozásában ajándékoztál. Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Ez itt megvalósul, azért kapta, mert az élettársad volt, de ennek vége lett.

A visszakövetelésre polgári perben van lehetőség, tehát bírósághoz kellene fordulnod.

uhh, elnézést a sok helyesírásinak tűnő hibáért, elgépelések azok (nem vagyok primitív) csak siettem, kapkodtam, ilyesmi, ugyanis nagyon felzaklatott a dolog...

szervusztok!

nem tudom jó helyre írom-e a kérdésem, de élettársi vagyonközösség megosztásával kapcsolatban érdeklődnék.
1997-től 2002-ig éltem együtt az ex-élettársammal, ekkor megszakadt közöttünk az életközösség, nevezetesen elköltözött a közös lakásból, és azóta azt sem tudom effektíve hol lakik, mert nincs bejelentett lakcíme, csak annyi ismeretes előttem, hogy a barátnőjéhez költözött, akivel azóta összeházasodtak és gyermekük is született. az ingóságokat megosztottuk, és kapcsolatot semmilyen formában nem tartunk azóta, viszont nemrégiben megkeresett, hogy pénzre lenne szüksége, stb...de mielőtt ebbe belemennék annyit előzményként elmondanék, hogy a közös (1/2 - 1/2 hányadban) lakást ugyan az én pénzemből vettem, ám kettőnk nevére. tudom hogy őrültség volt, de kérlek ne toljatok le érte túlságosan, hiszen már úgyis késő bánat kategória az ügy. na szóval, én 1998-ban kaptam meg az előző férjemtől a vagyonmegosztás során nekem járó pénzt, és abból vettem a lakást (ezt bizonyítani is tudom) és pusztán méltányosságból irattam kettőnk nevére az ügyletet, ma már tudom hogy ostoba naívság volt részemről, de az élettársam kérésére tettem (az okokat most nem részletezném). nem is volt semmi baj mindezidáig, mert elköltözésekor megegyeztünk hogy majd valamikor megcsináljuk a tulajdonközösség megszüntetést, ha lesz rá időnk és energiánk, na meg többször is kijelentete tanuk előtt hogy "dehogyis tart ő igényt a tulajdon részére, hisz nem az ő pénze van abban, csupán formaság az egész..", így nem is aggódtam. most viszont hogy gyereke született, felhívott váratlanul telefonon és közölte hogy igényt tart a lakás felére, mert az neki jár, ,és mikor elképedésemben megszólalni sem bírtam percekig, csak anyit mondott hogy tudja hogy nem ebben egyeztünk meg, de most "megváltozott a helyzet" é neki már az új családjával kell törődnie, így ne hivatkozzak se etikára se erkölcsre...
nos. a kérdésem a következő lenne, és várom minden szakmabeli és laikus válaszát akinek van ilyen irányú tapasztalata: ha bírósághoz fordulok tényleg megítélik neki az ingatlanom felét? mert az katasztrófát idézne elő, hisz nem ért többet 10 millió forintnál, aminek a feléből nem tudnék új lakást venni, és hát...itt állok egydül két gyermekkel.
mik a kilátásaim?
ő nem fordul bírósághoz, mert saját állítása szerint neki nincs pénze sem perköltségre, sem ügyvédre, viszont szeretné ha őnként egyeznék bele az eladásba. ha nem teszem, mi várható?

persze tudom hogy valamiképpen mindenképpen rendezni kellene az ügyet, mert mi van ha neadjisten velem történne valami...mi lesz akkor a gyerekeim örökségével? vagy ha (szintén nesdjisten) vele történne bármi és a gyermeke révén majd a gyámhatóság rendelkezne a fél lakásommal...szóval szörnyű kilátások, és most jól meg is ijedtem. kellene némi ügyvédi tanács, mielőtt keresgélni kezdenék egy képviselőt, mert szeretnék előtte némileg tájékozódni hogy mégis mik a kilátásaim az ügyben.

mindenféle tanácsot, építő jellegű észrevételt meglátást szívesen vennék, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat légyszi,
üdvice:

w.