gyerektartás felnőttkorú gyermek esetén

Természetesen, mindig nyitott vagyok mindenki válaszára. Tartok tőle, hogy olyan részleteket kérdezek, amivel a többiek sem gyakran foglalkoznak. (Ha nem, akkor valószínűleg rosszul fogalmazok. :))

A tanulmányozott esetekből látom, hogy gyakran félremennek akkor is, ahol ügyvéd segíti a panaszost, tehát nem egyszerű ezeket a dolgokat kibogozni. Nyilván, a konkrét jogi tanács nagyon jól jönne, de – bár nekem nagyon hosszadalmas - szívesen kutatok a megoldás után magam is. Az a tapasztalom, hogy ilyenkor mások (főleg, ha jogászról van szó), gondolatmenetének megismerése sokszor többet segít a válasz megtalálásában, mint a konkrét jogszabály.
Tényleg jócskán profitáltam már a megismert véleményedből és a válaszaidból eddig is.
Köszönöm szépen! :)

(Ui. A családon belüli erőszakot egyoldalúan bemutató propagandával szemben nem csak mi ágálunk, pl. Ranschburg tanár úr az írásaiban, nyilatkozataiban, előadásain (főleg a „A meghitt erőszak” c. könyv kapcsán) sokszor kitér erre. Azt hiszem, ha jogász lennék, kihúznám a kardom, de most egyébként is a vizsgáimra illene koncentrálnom, így ebben az ügyben – egyelőre - nem játszom Don Quijote-t.)

érdemes Obudafan-t, Grád Andrást, Kbs-t kérdezni, ők elég jókat szoktak mondani.

Én a családjogban sajnos inkább csak kontárkodok, a saját dolgaim kapcsán annó még jól utánanéztem a szabályozásnak és a joggyakorlatnak, de ahogy telik-múlik az idő, úgy homályosodnak el a nem használt ismeretek :( azért ha érdekesebb téma van, akkor fellapozom a jogszabályt, de mostanában nincs rá időm..

Egyébként szerintem nagyon jól látod, a családjogot sokan fegyverként használják, és a fegyver hegye általában a különélő szülő felé mutat.

A gondozó szülők panasza - tipikusan a túl alacsony tartásdíj - általában nem tisztán jogi kérdés, tehát feltételez valami jogmegkerülő magatartást a másik fél részéről, de a különélő szülőt a jogszerű eljárásokkal is nagyon gyakran teljesen el lehet lehetetleníteni, mind egzisztenciálisan, mind a személyi kapcsolatok terén.

Ez alighanem azért van, mert egyfelől a gyermek érdekeire könnyen tud hivatkozni a jogalkalmazó, ugyanakkor nem hajlandók ténylegesen és pártatlanul megvizsgálni, hogy valójában mi is lenne az.

Ez a részrehajlás picit hasonló mint a családon belüli erőszak bemutatása, ahol a médiában mindig egy szakállas fickó kerget az asztal körül egy védtelen nőt, és szemérmesen szó nem esik a gyermekek által elszenvedett bántalmazásokról, sem a házastárs elleni lelki (és néha testi) terror különböző fajtáiról, aminek tipikus elkövetője az anya és a nő.

Ez a bíróság esetén menthető: mert a kávészabályt alkalmazzák (Ha nem kell az ítélethozatal kapcsán gondolkozásra fecsérelni az időt, akkor előbb lehet elmenni kávézni.) de a médiakommunikáció kapcsán megbocsáthatatlan, mert a társadalmi elvárások súlyos torzulásához vezet.

Köszönöm, örülök, hogy válaszoltál. Már kezdem megszokni, hogy a kérdéseimre magam adok választ, ha megtaláltam
Az okozta a fejtörést, hogy egy rakás OBH vizsgálatban az áll, a szülőt nyilatkoztatni kellett volna arról, mit kér. Végrehajtást vagy pótlást. Ugyanakkor, más esetben a gyhivatalok szót nem szóltak arról, hogy ha a határozatban nem rendelkeztek a pótlásról, akkor azt nem is kérhetik, aztán ügyesen elutasították. Aki végrehajtást kért, arról megállapították (mondjuk még az előző ombudsman szokása volt, a jelenlegi sokkal korrektebb), hogy kizárólag a másik szülő elleni harag vezeti. Ráadásul, az előző ombudsman volt az, aki rendre odaírta a megállapításai végére, hogy egy 15(!) éves gyerek esetében nem lehet a hatóságra hárítani a kapcsolattartást, az apa alkalmazkodjon a gyerekhez. (Nem vicc, már a szakdolgozathoz gyűjtögetem ezeket az anomáliákat.)
Próbálom úgy keverni, hogy a gyerek lássa, szeretik, ragaszkodnak hozzá, de a másik szülőnél is érvényesüljön, hogy a normákat be kell tartani, ha nem belső indíttatásból, akkor a szankciótól való félelemből.

Tehát, ha a gyerek mindeddig azt mondta, hogy nyitott a kapcsolattartásra (az anya akadályozása bizonyított), akkor az elmaradás végrehajtható, akár 18 éves korig.
Bár, egyébként is azt hiszem, hogy az ellenkező gondolatnak az az alapja, hogy a nagy gyereket már vonszolni nem lehet, tehát, nincs értelme a szankciónak. Erre viszont a jog – szerintem – nem ad lehetőséget, mert amíg érvényes határozat van, addig a gondozó szülő felelős annak betartásáért. Ha a gyerek vele jó viszonyt ápol, akkor joggal várható el, hogy teljesítse az érzelmi felkészítésre vonatkozó kötelezettségét, vagyis, beszélje rá a kapcsolattartásra. Ha nem bírságolják, eszében sem lesz, tehát, a hivatal bátorítja a szabályszegésre.

Elvetélt gondolatmenet, ha a gyámhivatalt arra figyelmeztetem, hogy neki ebben az esetben nem csak az a feladata, hogy a gondozó szülő akadályozását bizonyítsa, hanem az is, hogy az előbbi kötelességét kérje számon? Hiszen, azt a különélő szülőt, aki nem akar kapcsolatot tartani, szintén hiába vonszolnák oda, mégis, őt bírságolják, ha a másik szülő végrehajtást kér. A jog ebben az esetben nem kivételez, a végrehajtásért felelős sem teheti. Szerintem ez könnyebb, rendeletben benne van, stb.
(Tartok tőle, szegény ügyintéző előbb-utóbb elfogultságot fog bejelenteni :))

hát amit most mondok, az nem a leghitelesebb forrásból származik (nem ások most utána a jogszabályi forrásnak), de talán segít picit:

a végrehajtás lényegében a hatóság általi bírságolás (vagy más intézkedés) alkalmazását jelenti a kapcsolattartás és pótlásának az arra kötelezett szülő felróható magatartása esetén

A gyámhatóság szerinte, ha a gyermek már 16 (más forrás szerint 14) éves elmúlik akkor nem tudják az anyát megbüntetni, hiszen a gyermek jelenti ki általában ilyenkor, hogy nem hajlandó találkozni a másik szülővel, ezért az anya moshatja a kezeit - "nem tehet róla".

„Mondjuk, azt most sem értem, hogy ha nem pótoltat, mit ír elő?”

Bocs’ az elmaradt kapcsolattartások végrehajtási kérelmeiről van szó, természetesen a jövőre nézve van értelme a figyelmeztetésnek, stb. Most az elmaradásokkal kapcsolatosan nyüglődöm.

„16–18 év közötti gyermek esetén valóban nem hajtható végre a kapcsolattartás”

Kedves Wasp, ezt nem igazán értem, talán tudsz segíteni. A közigazgatás rovatban éppen azt kérdeztem, mi a különbség a végrehajtás és a pótlás kérése között, mert erre nem tudok csak homályos magyarázatokat kitalálni, de úgy látom, a hivatal se nagyon érti.

Rosszul gondolom, hogy a gyámhivatal oly módon köteles a kapcsolattartási határozat végrehajtására, hogy azt betű szerint kell értelmeznie? Mert abban bizony szó nincs életkori megkötésről. Ha más határozat nincs, és módosításra irányuló kérelem sincs, akkor nem mérlegelhet, csak végrehajthat.

Mondjuk, azt most sem értem, hogy ha nem pótoltat, mit ír elő?
Ezen töröm itt a fejem már hetek óta, ugyanis 17 éves gyerek kapcsolattartási ügyében kértünk végrehajtást. Ez a kérelem megnevezése, ugyanakkor a tartalom arra utal, hogy a gyerekkel akarunk kapcsolatot, ezért legalább a pótlás a cél. Az elutasító végzés indoka az volt, hogy az apa nem a határozatot akarja betartani. Ezt valahonnan légből kapták, mert azt akarja betartani, ez van a kérelemben, és a jkvben is. Viszont, soha nem nyilatkoztatták, hogy pótlást vagy végrehajtást kér, ami most, másod fokra érve, már biztosan nem marad el.

A határozat rendelkezik a pótlásról, de azt – más miatt - szó szerint nem lehet betartani. Ha szerinted végrehajtást sem kérhet, akkor itt a dilemma, mit kérjen, hogy az édesanya ne érezze megerősítve magát a további akadályozásban. (Van még egy 14 éves is.) Van valami öteted?

Gondoltam, hogy annak, aki a saját rossz „sorskönyvéhez” ragaszkodik, hiába bármilyen figyelmeztetés. Így ezt itt a továbbiakban fel is adom.
Ha a prédikáció nem is hatásos, megfontolásra érdemesnek tartom a példákat az ilyen apák esetében is. Jó lenne, ha kilépnének az önsajnálatból és megtanulnának látni. Wasp példája is bizonyítja, hogy van megoldás, ha nem is könnyű, de hiába beszél.
Én a tapasztalataimat egyrészt ilyen gyerekként szereztem, másrészt, mire a harmincas éveim végére értem, a válások 50%-os országos aránya az én barátaim között is érvényesült, és folyamatosan ilyen szülőknek segítek.
Amíg fel nem nőttem, hasonlóképpen gonosz voltam az apámmal. Sajnáltam, de azt tettem, amit a környezetem jutalmazott. Amit nem nagyon éreznek át az apák, pedig az előző esetekben is megjelent, hogy az anyák sem járnak jobban az így nevelt gyerekkel. Vele éppen annyira tiszteletlen voltam, sőt, néha még rosszabb is.
Felnőttem, és átértékeltem a dolgot. Magamtól kértem a gyermektartásdíj megszüntetését, és munka mellett kezdtem továbbtanulni. Később, mivel az apám rászorult, az általa fizetett tartásdíj sokszorosát költöttük rá a húgommal, sőt, még egy kis házat is vettünk neki vidéken, mert hirtelen nem volt hol laknia. Sorolhatnám, de nem azt akarom bizonyítani, hogy én egy szent vagyok, hanem azt, hogy ez lehetséges, hiszen mi sem vagyunk átlagon felüliek.
Ha szegény apám nem tűri olyan szerencsétlenül a szemétkedéseimet, és nem fogad örömmel bármilyen találkozást, ez nem így alakult volna, és lehet, hogy megfogadva az édesanyám családjának „kedves” tanácsát, még a temetésére sem megyünk el. Aki makacsul a megkezdett játszmáit akarja folytatni, az biztosan nem a legjobb úton halad, és ez nem jogi kérdés. Soha nem lesz az.

Nos.Az én esetemben mit hall és lát otthon a lányom(?):

• Volt nejem végrehajtást indtott ellenünk a tartásdij különbözetre. 2,5 éve hogy elvesztettem a jólfizető munkahelyemet és azóta (még) tart a tartásdj per,még sajnos nem ért véget.(leszállitást kértem,mert nem tudom miből fizetni a korábban megállapitott nagy összeget)

A volt feleségem ezt úgy adja elő a lányomnak (és most éppen a napokban az én szüleimnek),hogy "az apja nem hajlandó gyerektartást fizetni."
A volt feleségem az iskolai 1 hetes Franciaországi-Ausztriai körutazás esetében pedig hogy "az apja nem hajlandó semmivel támogatni a gyerekét".

A gyerek persze hogy igy csak utálni tudja az apját.Az már senkit sem érdekel és a feledésbe merült,hogy az apa vette a közös lakást hajdan, fizette a rá felvett hiteleket (anyuka gyesen, majd munkanélküli segélyen volt a házasság alatt-nem volt kedve visszamenni dolgozni)a váláskor a lakás árát pedig úgy osztottuk hogy ők tudjanak belőle venni egy kisebb lakást.Apuka pedig ment albérletbe.
A 2001-2007 között fizetett havi 30 ezer pedig az akkori viszonyokhoz képest nem kevés pénz volt szerintem.
A volt nejem amikor pár éve eladta ezt a lakást és egy belvárosi kétszeres áru lakást vásárolt,akkor a jövedelemként a banknál bediktálta hogy "havi 35 ezer tartásdij".

Én nem a lányommal vagyok háborús viszonyban,hanem a volt feleségemmel.A hatóságok,biróság pedig rosszul értékeli hogy a volt feleség felhasználja az ügyében a közös gyermekünket,sőt inkább alapból a volt feleségek pártján van.Rajta keresztül zaklat,sarokba szorit,követel a megitélt tartásdijon felül,és a gyermek-apa kapcsolatot "joga van" és lehetősége teljesen szétrombolni.

én azért csak azt mondom, hogy rendszeresen keressétek a kapcsolatot a gyermeketekkel, és mondjátok el neki - ha elutasító választ kaptok - hogy sajnáljátok, hogy nem tudtok találkozni, de remélitek, hogy legközelebb majd jobban ráér.

Még ha a gyermek felnőve bánná is a korábbi tetteit, ha ti feladjátok a kapcsolattartást, neki már sokkal nehezebb lesz lépnie mint most, hiszen esetleg látná a saját elítélhető viselkedését is és úgy gondolná - joggal - hogy ezek miatt már nem akarjátok őt látni, hiszen "van saját életetek".

Én úgy gondolom, hogy nem szabad lemondani a gyermekről. Ha már felnőttként utasít vissza titeket, akkor az egy más szituáció, ha addig mindent megtettetek, akkor nyugodtan nézhettek a tükörbe.

Higgyétek el, nem tudtok olyan sérelmet leírni, amit a többi elvált apa nem élt már meg (az általatok leírtak többségét én magam is megéltem), és remélem, hogy átjön a "nem szabad feladni" mentalitás, ami akkor is fontos, ha ezt a harcot elbukjátok, mert a gyermeketek legalább tudja, hogy akármit is csinál, a gyermeketek marad, és nem ti mondtatok le róla.

Ha jogi oldalról akarjátok nézni: ha a gyermek felnőttkorában is konzekvensen visszautasítja a kapcsolattartást (pedig ti próbálkoztok), akkor az alapot adhat a tartási kötelezettségetek megszüntetésére, bár nem egy gyakori eset, de előfordul ez is néha. A 16-18 év közötti gyermek esetén valóban nem hajtható végre a kapcsolattartás, de finoman lehet jelezni a kapcsolattartásra kötelezett szülőnek, hogy ha ez így marad, akkor nem sokáig akartok olyan felnőtt gyermeket támogatni, aki így viselkedik veletek.

Sziasztok!

Látom társakra találtam.

Big joe- nagyon megértelek,és részvétem,hasonló a helyzetem.A lányomról én is lemondtam,bár tegnap azt mondta a gyermekjóléti szolgálat ügyintézője ,hogy 18 éves korig kiskorú a gyerek,és a kapcsolattartásra igen is lehet kötelezni,de mindegy buktam 2 évet.
Én úgy érzem,és sajnos igaz,engem is tönkre tett az exem.
Elmondom az utálat,gyűlölet miért alakult ki a v.feleségemnél,és annak következménye,most a gyerekeknél csapódik le.

Volt 1 lakásom,amit a szüleimtől örököltem /mind a kettő meghalt/ 18 évesen.Huszonnégy évesen nősültem,jöttek a gyerekek stb.rövidítem.Megromlott a házasságunk,13 évig egyedül rájuk dolgoztam,keveset voltam otthon. Szóval elváltunk,és mivel a nejemnek pasija is lett közben,el kellett hagyniuk a lakást,mivel ez az én tulajdonom volt.Albérletbe mentek.Attól kezdve mást sem halottam a lányomtól,bezzeg neked jó, van lakásod,mi meg albérletben szorongunk.Na ez honnét jöhet 1 kisgyerek fejéből? Azóta utál a lányom,nem tűri az új nejem,önző egoista lett.

De úgy érzem mindenkinek meg van a sorsa,sajnos.Én akkor nem szidtam a v.nejem, nem bántottam,csak annyit mondtam neki amit a gyerekekkel,és velem tettél,az isten vissza adja neked.
Hát meg is kapta, ahogy nevelte a gyerekeket,annak a levét most issza.
Én még megpróbálok 1-2 kísérletet,és utána én is hagyom a dolgokat a maga útján.Nekem is van új életem
szeretnék végre nyugodtan élni.

Egyik családban egy antiszociális, ilyen-olyan személyiségzavaros, de több diplomás anya ellenében kellene valamit elérni. Majdnem lehetetlen, mert „csak” annyira beteg, hogy azt csak a közvetlen környezete szenvedi meg. Mivel – életkori sajátosságai alapján - a kamaszgyerekben van a legtöbb empátia, méginkább teljesítik az édesanyjuk elvárásait.
Egy ideig azt hittem, hogy a nagylány (17) - aki pont, mint nálatok, folyton szemétkedik az apjával, a hivatalokban is rágalmazza -, teljesen reménytelen eset, és lehet, hogy tényleg fel kell adni.
Nemrég, olvastam a gyerek írásait, és döbbenten láttam, hogy az érzéketlennek, ellenségesnek, utálatosnak látszó lány azt írja, az egész napot végigbőgte, amelyiken az anyja kérésének megfelelően, levelet kellett küldenie a gyámhivatalnak arról, hogy az apja egy szemét. Viszont, ezt saját magának jegyezte le, és a szüleivel ugyanúgy viselkedik, kifelé semmi nem látszik ebből azóta sem. Hát, ennyi.

Kiegészítés: 2006-ig minden hónapban volt egy olyan nap,amikor csak kettesben elmentünk egy napra valahová kirándulni.Szerette.Nem volt téma anya élete,apa új élete.Ezután jött egy időszak,amikor "le lettem koptatva". "Most nem ér rá."-szlógennel.
Ma meg már olyan híreket hallok a tv-ben,hogy a gyerek egyszerűen kitalálja hogy az apja ezt meg ezt csinált vele,és apukát szépen elviszik bilincsben.
Bocs,de ebből nem kérek.Én ilyet nem tennék soha,de ha magyarázkodnom kellene,hogy én nem tettem,az már eltántorít attól is hogy ilyen miliöben(háborús helyzetben) kettesben legyek a lányommal.Tehát a kapcsolattartást ezek után csak a szüleim házában tudom elképzelni,amikor többen is ott vagyunk.Na tavaly Karácsonykor már ez is megfeneklett.
Lehetne a családsegítő helyiségében, egy kopár szobában is kapcsolatot tartani.De az meg mindkettőnknek rossz hangulatú,kötelező szagú.
Márpedig a gyámhivatalban kioktattak pár hónapja,hogy egy 17 éves lány bizony a kapcsolattartásra nem kötelezhető.Ha nem akar,akkor nem akar.
Ennyi.

Kedves _Wasp_!

Mélyen tisztelem érzéseidet és gondolataidat.Kérlek gondolj bele az én helyzetembe is.
A 2000-es különköltözés első évében minden nap mentem a gyermekem elé az iskolába addig, amíg egyszercsak anyuka be nem íratta a lányom ellenőrzőjébe az igazgató által,hogy a gyermeket csak az édesanyának adhatják oda.Beszéltem az igazgató helyettessel erről és hogy milyen jegyei vannak a gyermekemnek.A helyettes nagyon készséges és megértő volt,felkísért az osztályhoz és kikérte az ellenőrzőt.Megnézhettem(először és utoljára).Később már erre nem volt lehetőségem.Ezután csak fénymásolatban kaptam minden évben egy papírt,hogy ilyen eredményei voltak.
A kapcsolattartás nem működött,anyuka mindig kitalált valamit(akkor még nem volt erről törvény).Volt,hogy a rendőröktől kértem segítséget,hogy láthassam a jog szerinti időpontban a gyermekem.Készségesek voltak,de amikor szóltak nekik,hogy a hölgy a p.h.-ban dolgozik,akkor elmentek.Így már papír sem született arról,hogy nem sikerült elkérni láthatásra a gyermekemet.Fordultam gyámügyhöz.Első alkalommal készségesek voltak,úgy jöttünk ki hogy "megegyeztünk mindenben a gyermek érdekében".Ahogy kijöttünk az épületből én kaptam mindent a jelenlegi feleségemre és a két közös gyermekünkre is.A második alkalommal(ami tavaly volt) mondta a gyermekem,hogy utál és nem akar találkozni egyikünkkel sem.
Ha bármilyen névnap,szülinap,Karácsony,bármire ajándékot vettem, azt ócsárolták és jött az sms,hogy az gagyi,nem márkás,neves holmi,ezért ki is lett dobva.
Ha pl. egy számítógép volt az ajándék,akkor előtte 1 nappal jött az sms,"ne is hozzad,ha nem P4 és nincs rajta hivatalos XP, meg minden program,ami kell."
Gondolom azt sokan tudják,hogy a programok ára kb. annyi,mint egy új gép ára.
Anyuka 1 héttel később ment,vett egy új gépet,ahol tettek rá dolgokat,és a jogi képviselőn keresztül jött a levél,hogy 5 napon belül fizessek rendkívüli kiadás címén 150 ezret,mert ez feltétlenül kellett a 6 osztályos gimi kezdéséhez.

Ha tudsz valami olyan tanácsot,hogy mit lehet tenni az ellen hogy ne az apja ellen nevelje anyuka a gyermeket,akkor nagyon megköszönöm.
Én jelenleg feladtam,belefáradtam ezalatt a 10 év alatt.Van két tündéri gyermekem az új házasságomban,a szeretetemet most velük tudom megosztani.

Big Joe

"Igy ezek után „hagyom a szekeret futni“, majd talán eljön az az idő (lehet hogy 30 éves korában és az is lehet hogy én már akkor nem is fogok élni),hogy átgondolja az egészet és rájön hogy apa nem is volt olyan rossz ember,ahogy anya mondta.Lehet hogy már akkor késő lesz minden,de ezt annak köszönje majd meg,aki erről az egészről tehet,aki „ügyesen“ igy alakitotta a dolgokat."

hibát követsz el.

Láttam sok ilyen esetet, személyesen is érintett voltam egyikben, de csak a sajátom végződött jól, ahol mindenkivel szembemenve, a megaláztatásokat lenyelve folyamatosan kerestem a kapcsolatot a gyermekemmel.

Most ott tartunk, hogy - bár én soha nem hoztam szóba - a lányom néha odajön hozzám, megölel és azt mondja, hogy köszöni, hogy nem mondtam le róla, és elnézést kér, hogy úgy viselkedett velem.

Láttam ellenpéldaként több olyan megoldást, amit te csinálsz - és mind rosszul végződött. A gyermekek negyven évesen se beszélnek az apjukkal, pedig semmi rosszat nem tett nekik, letagadják, az utcán elmennek mellette egy szó nélkül átnézve rajta - még látni is fáj.

Igaz, hogy ez az egyszerűbb út, és az is igaz, hogy az ember önérzete és igazságérzete ezt diktálná, de kérlek, hallgass az eszedre, és gondold át a dolgot

Kérlek,

Kedves kaméleon és huncutka!

Csak egy pár gondolatot szeretnék hozzátenni az olvasottakhoz az én esetemből.
Az én lányom 17 éves.8 éves koráig apás volt,anyukának köszönhetően odáig jutottunk,hogy 16 és fél évesen azt mondta a gyámügyön,hogy "Igen apa,néha utállak!".Azt hazudta a gyámügyesnek,hogy mi(az én szüleimnél) mindenki a haját tépte a tavalyi Karácsonykor.Kérdeztem ott könnyes szemmel,hogy miért mond olyanokat,ami nem igaz. Kérdeztem,hogy akarja-e hogy találkozzunk,akar-e találkozni a két féltestvérével? Azt válaszolta,hogy nem. Most Karácsonykor sem akart velünk találkozni.
Igy ezek után "hagyom a szekeret futni", majd talán eljön az az idő (lehet hogy 30 éves korában és az is lehet hogy én már akkor nem is fogok élni),hogy átgondolja az egészet és rájön hogy apa nem is volt olyan rossz ember,ahogy anya mondta.Lehet hogy már akkor késő lesz minden,de ezt annak köszönje majd meg,aki erről az egészről tehet,aki "ügyesen" igy alakitotta a dolgokat.

Jó lenne összefogni azokat az elvált apákat,akik hasonlóan jártak és kérni hogy a törvényeink ne ellenünk legyenek,hanem a tényleg a gyermekek egészséges nevelkedésének érdekében.

Akkor a gyermektartás díj megszüntetését a bíróságtól kell kérvényezni. Ez egy újbóli eljárás, ahová ismételten jelen kell lenni a volt házastársaknak, vagy elég egy kérvényt írni a végzésre hivatkozva? Mi ennek a menete? Köszönöm a válaszokat.

Ne szabadkozz, hasonlóképpen kezdtük! Csak higgadtan előre! :)

Kaméleon

Köszönöm a választ,nagyon érthető és korrekt volt!

Bocs ha eddig bárkit zavartam.

Már írtam, hogy amíg nem fogadod el, hogy most ez a helyzet, és nem hagyod abba a vagdalkozást, akárki más hibáztatását, addig esélytelen vagy. Ez az első lépés. Nem kell magyaráznod, hogy pontosan mi, hogyan történt veled, mert azt is írtam, hogy nem egyedi, tehát, aki valaha is látott ilyen ügyeket, az néhány mondat után pontosan érti. Ha folyton fel vagy háborodva, hol ezt, hol azt szidod, minden ügyintéző azon fog igyekezni, hogy megszabaduljon tőled.
Tehát, miután elfogadtad, hogy ez van, igyekezz megfogalmazni, hogy konkrétan mit szeretnél, azután menj a családgondozótokhoz, kérd a segítségét. Ha nem vagy nyitott, hanem őt is a magad igazáról győzködöd, pedig ezerszer ennyi és rosszabb dolgokat látott, akkor ne várj semmit. Ez nem jelenti azt, hogy ha indok nélkül, vagy jogtalanul elhajt, el kell fogadnod a döntését.

Igazad van, a hivatalok sokszor nem megfelelően intézik az ügyeket, nem tájékoztatnak, húzzák az időt, rossz végzést hoznak, stb. Nem kell feltétlenül ügyvéd az esetedben, meg nem is biztos, hogy túl sok jót tudna kihozni belőle, de a lehetőségeidet valamennyire ismerned kell. Viszont, ha a lakóhelyed szerinti családsegítő volt olyan kedves, hogy még paragrafusokra is hivatkozott, akkor használd ki, hogy nem neked kell kutatni, konkrét támogatást kapsz. Egyébként ha az Interneten csak szavakra keresel, akkor is sok mindent megtalálsz, de itt a fórum bal oldalán van törvénytár is.
(1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról (Csjt.),
149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyer.),
331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről (Gyszr.),
2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.), stb.)

Ha a gyerek tényleg azt műveli amit írtál, és sem ő, sem az anyja nem működik együtt a hatóságokkal, akkor mindenképpen elindul a védelembe vételi eljárás, és a szakemberek mindenben a gyerek érdekének megfelelően fognak eljárni. Erről jogod van tájékoztatást kapni, sőt, lehetséges, hogy a gondozási tervben Te is kapsz feladatot.
Esetleg pert indíthatsz az elhelyezés megváltoztatására, de mivel a fiú 16, nem sok esélyed lesz, ha ő nem akarja. Marad az, hogy jársz a fiad családsegítőjének nyakára, mert segíteni akarsz, és kéred, hogy segítsen a kapcsolattartásban is, hogy valóban változhasson a gyerek. Én nem látok jobb lehetőséget.

Kaméleon

Köszönöm a tájékoztatást.

Csak azt nem értem,ha a lakhelyemen,szerintem érdemben kaptam a felvilágosítást,akkor a fiam tartózkodási helyén a gyermekjóléti szolgálatnál ettől ellentétes válaszokat kaptam.
Fizetésem,anyagi helyzetem nem engedi meg,hogy ügyvédhez mennyek ezért írtam ide,hogy többet tudjak.De elvesztem a sok információban.
A gyámhivatal végzést hozott ,és ott közölték a lányom álláspontját,de ott nincs korlátozás.
És amit tegnap nekem elmondtak,hogy rendben van nem kíván velem kapcsolatot tartani,de mivel kiskorú,18 éves koráig köteles a kapcsolattartásra,bár ez most már mindegy el telt a 2 év,most már nagykorú.
De uram bocsáss miért ne harcoljak a fiamért?
Te nem lennél dühös ha veled is ezt tenné a v.feleséged?
Veszélyeztette a gyerekem értelmi,érzelmi fejlődését,lásd ami történt.A gyermekjólétin a hölgy elmondta ez nem a gyerekek hibája volt,ne hibáztassam őket, ezért az anya felelős.
Meg tudod itt sok mindent nem írtam le,és nem látsz bele a dolgokban.
Látom értesz a dolgokhoz, ezért kérdem,mit tehetek a fiamért,vagy melyik oldalon találok információt,jogot,hogy utána nézzek?
Bár azért nézelődtem,de ilyen meg olyan paragrafusokra hivatkoznak,De ha útmutatást kapok amit értelmezni tudok,sőt alkalmazni az jobb lenne.

Huncutka51!
Az iskola nem a gyámhivatalt, hanem a jegyzői gyámot értesíti, ha a gyerek nem jár iskolába, és ők azok, akik ilyenkor tárgyalást tartanak a gyermekvédelmi/gyermekjóléti szolgálat bevonásával.
A családsegítőknél, mint a különböző hivatalokban, különböző emberek dolgoznak, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki mindent jól tud. Ezért, anélkül, hogy ezen háborognál, saját magadnak kell alaposan felkészülni, és az információkat több helyről beszerezni. A gyermek iskolaügye nyilván olyan lényeges dolog, ami mindkét szülőt érinti, tehát, jogod van tájékoztatást kérni. Kérd írásban, és ha elutasítják, kifogásolj, fellebbezz, stb. Valóban előfordulhat, hogy jogosan tartanak vissza bizonyos információt, vagy nem nézhetsz bele mindegyik iratba, de ennek is megvannak a szabályai, kérd, hogy az elutasítás okát is közöljék.
A lányod valószínűleg nem csak nyilatkozott arról, hogy nem akar veled kapcsolatot tartani, hanem a hivatal egyúttal határozatot is hozott arról, hogy az ő kérése alapján, a kapcsolattartási kötelezettséget megszüntette, vagy korlátozta. Akkor tényleg nem vihetted volna sehová. Sajnos, a rendeletben az van, hogy a 14 éven felüli gyermek – önálló, befolyásolás mentes – akarata alapján, erre lehetőség van. Már ezen is kár háborogni a konkrét ügyben, így van és kész. Talán, egyszer végre okosabb szabályokat találnak ki.

Érdemes lenne legalább nagy vonalakban megismerni a Csjt-t, vagy a kapcsolattartás szabályait, és talán közben kissé le is higgadnál, mert így nem fogsz messzire jutni.

Sziasztok!

Ma meg próbáltam nyomozni a fiam ügyében!!!

A Gyermekjóléti Szolgálattal vettem fel a kapcsolatot.
A fiam jelenlegi lakhelyén nem tudnak a zűrös ügyeiről,és annyi felvilágosítást kaptam,ha az anya nem járul hozzá akkor nem kötelesek elárulni,hogy van e folyamatban ügy a fiammal.
Ez jó, érdekes!
De a lakhelyemen meg azt a felvilágosítást kaptam,hogy igen is kell az apát bele vonni a fontos ügyekben,lásd tanulás,és az ügyei.Na ez már tetszett!
De nem értem,hogy lehet két ilyen ellentét a gyermekjólét között???? A lakhelyemen paragrafust is közölték amire hivatkoznak,a fiam lakhelyén, ott nem kell ezt a paragrafust betartani,alkalmazni???
A lányomnak jogában állt 16 évesen megtagadni engem,de ez nem számít,akkor is érvényes a kapcsolattartás,mivel 18 éves koráig kiskorú,és jogomban lett volna elhozni a lányom,kerestem is de az anyja nem engedte,a nyilatkozatra hivatkozott.
Erre akkor miért nem hívták fel a figyelmemet?
Ha a jelenlegi tartózkodási helyén nem tudtak semmit,így tovább kerestem,a Váci gyámügyön akadtam ki megint! Aki anno velünk foglalkozott nem is tudott a zűrös ügyekről,de annyiban segített,hogy egy kolléganőjéhez irányított,aki sajnos ma nem volt benn.Holnap minden kiderül!Ja az iskolának kötelessége lejelenteni,hogy gond van a gyerekkel amit meg is tettek,tehát tudniuk kell róla!
A v.nejem hozzám van bejelentve a gyerekkel együtt,amit 7 éve kértem jelentkezzen ki.Itt nem veszi át a leveleit,mivel nem tud róla,ahol most laknak oda nem jelentkezett be,ezt megnézettem!
Az élettárssal akartam beszélni telefonon,a tudakozó megadta a számát,és akkor láttam ezt a v.feleségem használja!
Vajon miért is vannak ezek????
Senki nem tudja elérni őket,de holnap megadom a gyámügynek a tartózkodási címet.
Hát azért szerencsés volt a mai napom,sok mindenre fény derült,de félő vajon miket tudok még meg?

"amíg a fizetési kötelezettséget a bíróság meg nem szünteti, "

Kivéve ha ennek hiányában is sikerül megállapodni a megszüntetésről. :)

addig kell fizetni, amíg a fizetési kötelezettséget a bíróság meg nem szünteti, a bíróság általában megszünteti, ha az első szakma már meg lett szerezve, és nem magasabb szintű intézményben tanul a nagykorú gyermek.

A tartásdíj egyébként csökkenthető a például gyermek keresményének, illetve ösztöndíjának felével is.

Kedves Hozzáértők!

Azt szeretném kérdezni, hogy a férjemnek a nagyobbik fia után kell-e még gyermektartás díjat fizetnie. A fiú 21 éves nappali tagozatra jár ugyanabba az iskolába, ahol megszerezte az első szakmunkásbizonyítványát.Tehát már egy szakmája van. Alkalmi munkavállalói kiskönyvvel rendelkezik, néha eljár dolgozni.Illetve addig kell fizetnie amíg nappali tagozaton tanul?? Köszönöm a választ előre is.