élettársi viszony

monalisa1: köszönöm szépen a tanácsot (ez nekem is megfordult a fejemben; egy telek talán kijön belőle)

auguszta:

A volt férjeddel jelenleg még közös ingatlant ha eladjátok, az abból téged megillető pénzből veszel magadnak valamit, így bármiként is alakul a jelen élettársi kapcsolatod, egy saját kuckó - mint különvagyonod - mindenkor rendelkezésre áll. (Valamint annak majdani örölése is tiszta.)

„„A közös tulajdonra viszont jogosult mindkét fél olyan arányban, amilyen arányban belerakott, ezt szükség esetén bizonyítani kell tanukkal, számlákkal“
? Ez az utolsó kérdésem. Köszönöm a segítőkészséget.”

Ez kérdés? (Ha igen nem kell kérdőjel, nyugodtan tehetsz pontot a mondat végére.) Sőt, nem csak a számlákkal igazolható hozzájárulásod számít szerzésnek, hanem a háztartásban végzett munka értéke is.

"A közös tulajdonra viszont jogosult mindkét fél olyan arányban, amilyen arányban belerakott, ezt szükség esetén bizonyítani kell tanukkal, számlákkal"
? Ez az utolsó kérdésem. Köszönöm a segítőkészséget.

nem hiszem el, hogy nem olvasod el amit válaszolunk a kérdésedre. (A végrendeletet / adásvételt / egyéb szerződést (pl. tartási szerz.) már korábban írtuk.)

A szerződéseknél bizonyítani kell a jogalapot.

Törvényes öröklés:
Házastársként sem örökölsz ha van gyermek! (vagy más leszármazó, pl. unoka)

Végrendeleti öröklés:
végrendelettel sem tudod megrövidíteni a gyermekek kötelesrészét.

(Az egyetlen különbség a házastársi haszonélvezet lenne, de ez korántsem korlátlan jog: korábbi haszonélvezet (esetedben a reménybeli elhúnyt édesanyjáé) korlátozza, a lakás nem lenne eladható, te nem köthetsz újabb házasságot, ha lakásod máshol lenne megoldott, meg lehet váltani, ági vagyon természetbeni kiadása, stb.)

Oké, feladom, nem vitakozom veled és a joggal. Zárszó (másoknak sem árt tudni)"Az öröklést végrendeletebn kell rögzíteni, mert egyébként az élettárs semmit sem örököl, a házastársakkal ellentétben nem illeti meg a haszonélvezeti jog sem..."

nekem is kéne egy lakás. Főleg, ha nem kéne érte letennem a teljes vételárat. De ettől még nem lesz igazságos, ha más megfosztok a jogos tulajdonától.

(Elárulom, ha elvesznek feleségül, akkor se lesz gyökeresen más a helyzet... hozott vagyon annak jár akié, a szerzett meg feleződik szerzési aránytól függetlenül. Mi is lesz a lényegi különbség a vagyoni helyzetedben?)

kriszta11-nek: Köszönöm a megértést és együttérzést
wasp-nak: Ha ilyen jó a helyzet miért jelenik meg cikk azon a címen, hogy "Élettársi kapcsolat - jogok nélkül / Szabályozták, de nem oldották meg" (Nők lapja 2007 november 21)? Egyébként nem dőzsölni szeretnék, sem mást kiforgatni, csak valahol lakni

szerintem nagyjából igazságos a rendszer.

A szerzés arányában kapod meg részed a javakból, sőt minden házimunka ilyen közreműködésnek számít.

Ha lényegesen többet kapna (férfi vagy nó), na az lenne nagyon igazságtalan. (Az együtélést órabérben akarnád tán elszámolni?)

Nézd a dolgot a gyerekek szempontjából: papához költözik egy nő, papa elpatkol, és a víg özvegy röpül Hawaiira a teljes vagyonnal. Ez se lenne teljesen oké...

Köszönöm válaszaitokat. Ezek szerint "jobban járok", ha mindenáron fenntartom a mentsváram, vagy férjhez megyek (szerintem szomorú dolog, hogy többévi együttélés is alig jogosítja fel a nőket valamire).

„Beleviszi a korábbi lakása árának a felét, amit idővel felélnek, aztán ha tényleg magára marad, már csak a szép emlékek maradnak.”
plusz a megvásárolt / örökölt / ajándékozott / egyéb szerződéssel biztosított tulajdon(i hányad)

Hűha! Ma front van?

Beleviszi a korábbi lakása árának a felét, amit idővel felélnek, aztán ha tényleg magára marad, már csak a szép emlékek maradnak.

hát nem is tudom.

Miért gond (jogilag), ha a párod mamája elhalálozik? A haszonélvezet megszűnik a lakáson, egyszerűen csak többet fog érni.

Mi közöd van ehhez a lakáshoz? Adtál a megvásárlásába pénzt? Ha igen, akkor természetesen közös tulajdon keletkezik, de bizonyítani is kell majd, amit állítasz. Ha nem, akkor esetleg megvehetnéd a pénzedből a lakás felét, de akkor is kivásárolhatnak majd az örökösök az ingatlanból.

Vagy akár rendezhetitek végrendelettel a dolgot. (de akkor se lehet élettársad halála esetén tied az egész vagyon, maximum kb. a fele)

Tehát tedd fel magadnak a kérdést:
Mit akarsz megszerezni?
Mire alapoznád az igényed?
Hogy tudod bizonyítani az igényed jogosságát?

De nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Nézd a dolog napos oldalát!
Könnyen lehet, hogy te dobod fel a bakancsod előbb, és nem kell majd stresszelned ezen a kérdésen.

Nem osztódik 3 felé. A két fiú örököl.

Élettársi kapcsolatban még a haszonélvezet sem illet meg.

Nincs olyan, amire te gondolsz. Köthettek ajándékozási szerződést bármennyi tulajdoni hányadra, így akkor az azonnal a tulajdonodba kerül.
Köthettek adásvételit azon az értéken, amit a volt férjedtől kapsz, abból a fél ingatlant megválthatod.
Széles a spaletta.

Azt szeretném valahogy elérni, hogyha a párommal és/vagy a mamájával történne valami, akkor ne maradjak fedél nélkül. Gondolom ilyenkor az örökség a fiúkat illeti, illetve esetleg 3 felé osztódik, de abból nem fogok tudni lakást venni. A párom váláskor mindent ott hagyott, így fiai is a volt neje családi házában lakhatnak most. Én viszont a fél panellakásom árával együtt sem megyek sokra (főleg, ha addig még azt is feléljük).

:) Szeretné külön tulajdonának megtartani azt a vagyont, amit a volt férjével osztanak meg, hogy abból se az élettársa, se a gyerekei ne részesülhessenek.

„Ilyenkor mi a helyzet, illetve mi a teendő, hogy később ne károsuljak?”
a kérdést, ha szabadna még egyszer.... (nem értem, mit szeretnél elérni)

Kedves Fórumtagok,
Élettársi szerződésen gondolkodom, de bonyolult a dolog. Párom tulajdona a lakás, amiben most lakom, de a mamájának haszonélvezeti joga van. Ezen kívül van két nagykorú fia előző házasságából. Én is elváltam, de a volt férjemmel közös tulajdont el kellene adnunk fenntartási költségek és vagyonelosztás miatt.
Ilyenkor mi a helyzet, illetve mi a teendő, hogy később ne károsuljak?
Előre is köszönöm a választ: Auguszta

„Az én véleményem szerint a vagyonnövekedést a kereset arányában kéne megosztani. Tehát az arány kb.:90:10% az én javamra. Mivel ő gyakorlatilag végig otthon volt. Igazából nem csinált semmit. Ezt a munkát a részmunkaidő rész munkaidejének a részmunkaidejében bár ki boldogan elvégezte volna. Csekkek befizetése, bankból való pénzfelvétel és hasonló munkák. Próbálok rámutatni a bíróságon, hogy ezek az összegek igazából nem az ő munkája révén jöttek össze.”

A te véleményed ez, bíróságé viszont nagyon más lesz.
Az otthon végzett munkát is figyelembe fogja ugyanis venni. Könnyen elképzelhető pl az 50-50%-os vagyonmegosztás is.

Kedves Fórumozók!

A véleményetekre vagyok kíváncsi! Vagyonmegosztási perem van éppen. Röviden arról van szó, hogy 13 évig éltem együtt élettársi kapcsolatban fiam anyjával az ő házában, amit még együttélésünk előtt szerzett. A 13 év alatt sok minden történt. Ő kb az első 3 évben dolgozott egy könyvelőnél. Utána gyedre majd gyesre ment. Egy fiunk született. Majd az én egyéni vállalkozásom alkalmazottja lett minimálbéren. Később csináltunk egy Bt-t. Ebben ő beltag én kültag voltam, mert mellette meg volt az egyéni vállalkozásom is. A Bt gazdasági tevékenysége az egyéni vállalkozásomra épült. Gyakorlatilag nekem dolgozott bizományba. Ez egy adócsökkentési megoldás volt de az adóhivatallal le volt levelezve, tehát nem volt törvénytelen. Az egyéni vállalkozásom működéséhez viszont bankgaranciára volt szükség. Ez 4 millió Ft volt, ami kp-ben a bankban volt letéve az én számlámon. Kétségtelen tény, hogy ez az összeg az együtt élésünk alatt jött össze de az én vállalkozásom által, mivel ő is nálam dolgozott. Továbbá az ő házára is költöttünk. Átalakítottuk. Az értékbecslő szerint ezek a munkák ha nem készülnek el akkoriban, akkor a ház most 4 millióval kevesebbet ér. És amikor össze kerültünk még kölcsöne is volt a házra. Ezt is közösen fizettük vissza. Az OTP már megküldte, hogy mekkora összeg lett vissza fizetve a kérdéses időszakban. Ez 1,9 millió Ft. Benyujtottuk a kereseti papírjainkat is. Ő alkalmazott volt mindvégig minimálbéren. Még a Bt-ben is. Ez kb 4 millió Ft kereset neki a 13 év alatt. Ezzel szemben nekem van az egyéni vállalkozásból származó bevételem és a Bt-ben alkalmazott voltam minimálbéren. Ezek az összegek összesen 27 millió Ft bevételt mutatnak. Az ő keresete is ebből az összegből állt össze.
Most ő azt állítja, hogy nekem a házából nem jár semmi, mert én ott ingyen éltem és egyébként is az ügyvédje szerint csak annyi járna amit 10 éve valójában ráköltöttem. Ez akkor 600 ezer Ft volt. Ebből lett a 10 év alatt a 4 milliós értéknövekedés. Hivatkozik még arra is hogy ő háztartási munkát végzett, gyereket szült és gyereket nevelt. Mivel én főzni nem szoktam, ezért részemről a ház körüli munkák voltak az irányadóak. A gyerekszülés meg ugye nélkülem nehezen lett volna megvalósítható. A gyereknevelése, amit a szekértők igen csak gyérnek minősítettek, ugyebár anélkül nem jöhetett volna létre ha én nem megyek el dolgozni. Így ő könnyen otthon tudott maradni a gyerekkel. Meg is lett az eredménye, mert a 10 éves fiam teljesen kezelhetetlen.. Az OTP kölcsön számomra nem kérdés. De a bankgarancia viszont az. Mivel együttélésünk alatt jött létre, de az én vállalkozásomból. Annak a felét követeli tőlem. Vajon, hogy osztja meg az ilyen eseteket a bíróság?
Az én véleményem szerint a vagyonnövekedést a kereset arányában kéne megosztani. Tehát az arány kb.:90:10% az én javamra. Mivel ő gyakorlatilag végig otthon volt. Igazából nem csinált semmit. Ezt a munkát a részmunkaidő rész munkaidejének a részmunkaidejében bár ki boldogan elvégezte volna. Csekkek befizetése, bankból való pénzfelvétel és hasonló munkák. Próbálok rámutatni a bíróságon, hogy ezek az összegek igazából nem az ő munkája révén jöttek össze.
Számomra elég egyértelmű, hogy minek kéne lenni az ítéletnek, de sajnos a gyerekelhelyezés kapcsán nagyon nagyot csalódtam a hazai igazságszolgáltatásban. Szintén ez a bírónk volt aki ebben a perben van. Ott a volt anyósom és két igazságügyi pszichológus egybehangzó véleménye ellenére, miszerint a gyerek nálam lenne jobb helyen, mégis az anyánál helyezték el….
Várom véleményeiteket vagy kérdéseiteket!

Amennyiben nemcsak a köznyelv, de a Ptk. fogalomhasználata szerint is ez egy élettársi együttélés volt, és az élettársi közös tulajdonból történt beruházás a te saját tulajdonodba, akkor valóban keletkezhetett közös tulajdon.

köszönöm a választ!
esetünkben az a baj hogy a különvagyonomat is bevittem az élettársi kapcsolatba és ez idő alatt nyertem rá pályázati pénzt ennek követeli a felét hogy a különvagyonomra értékemelő beruházást végeztem.
és ez már ő szerinte közös tulajdon.de szerintem akkor volna az ha közösen valósitottuk volna meg de itt kivitelezőkkel kellett bérmunkába megvalósitani.és a kifizetett számlák alapján fizették ki a pénzt.
amugy véleményem szerint hol van az előirva hogy ő ne hozzon be ugyanolyan kiülönvagyont és ne nyerjen rá pályázati pénzt mert ő is megtehette volna ugyanezt
mert ezek szerint ő visszaél a joggal és kisarkitja a követelését.hogy ez közös gazdálkodás eredménye a beruházás.szerintem aközös gazdálkodásunk eredménye a közösen megkeresett pénz és közös életvitelünket szolgáló dolgok az életvitelünk amire amegkeresett munkabérünket elköltöttük.

Nem lett sokkal világosabb a kérdés.

„esetünkben az élettársam a dologi jogra hivatkozik,”

???

„tehát 1/2 arány akkor illetné meg ha minden házkörüli munkát ő végzett volna mig én penzt kerestem.jól gondolom? akkor a megszerzett javak igy a pénzbeli hozzájárulástól függenek?”

Meg kell határozni, ki mennyit szerzett az együttélés alatt, ki mennyi munkát végzett otthon, ennek mennyi a piaci értéke, és ezekből kell meghatározni a szerzés arányát.

obudafan!
az élettársi törvény 578/g § leirtakról szeretnék többet megtudni.
esetünkben az élettársam a dologi jogra hivatkozik,
hogy a háztartásban végzett munkájával az eggyütt eltöltött idő alatt szerzett javak 50-50% közös tulajdon.
tehát 1/2 arány akkor illetné meg ha minden házkörüli munkát ő végzett volna mig én penzt kerestem.jól gondolom? akkor a megszerzett javak igy a pénzbeli hozzájárulástól függenek?

Bocs, de ebből egy szót sem értek.