Segítség.......

Kedves Stonhenge!
Kérdésedre a válasz igazából megválaszolhatatlan, mert az apai szeretet szubjektív, mindazt takarja, amit az apa adhat a gyermekének, és arra a gyermek igényt tart. Kicsit olyan mint a nagyszülő-unoka viszony az elvált családok esetében, mert apánal sok mindent lehet, amit anyánál nem. Pontosan azért mert ritkábban találkoznak, és az a kicsi idő nem telhet azzal el, hogy apai szigorban tartja a gyereket. Én pl azt látom, hogy ha megpróbálja keményen fogni, a gyerek megharagszik rá, mert azt a kevés időt nem hajlandó vitában, haragszom rádban eltölteni. Mint írtam apa nevelési célzattal hazavágta anagyot, merta abrátnőnek nem köszönt előre, nem tartom észszerű nevelési elvnek, de apaának bepukkant a feje, a gyerek pedig most itt ül megsértődve. Örülhetnék neki, hogy hú de jó, engem jobban szereta gyerek... de ez nem így van, és éppen ezért nem is szabad engednem, hogy dacoljon az apjával. Neki is jobb, könnyebb, ha ezt látja tőlem. Az apai szeretet sokszor abból áll, amitől egy anya haja az égnek áll, de a gyereknek szüksége van rá. Csak gondolj vissza a saját gyermekkorodra.
a szakembert neked ajánlottam, mondjuk egy jó pszichológust, egy család terapeutát... pontosan azért, hogy apa ilyen dolgait kezelni tud, és a saját párkapcsolatodra koncentrálj.
Minél többen szeretnek egy gyermeket, annál jobb emberré válik- ez nagy igazság!

Kedves Stonehenge!

Ne vegye zokon, de ez mégiscsak egy jogi fórum, nem életvezetési tanácsadás, nem igazán szeretnék belemenni abba, hogy tudtommal a szemölcsök is lehetnek örökletesek (ez inkább orvosi kérdés, ha tévedek, ne kövezzen meg senki!), és hogy minkét szülőnek jog van a gyermeket orvoshoz vinni, de ez hétvégén macerásabb, márpedig kapcsolattartás olyankor van stb. Szerintem sem a TV dolga, hogy nevelje a gyermeket, de azt sem kell feltétlenül készpénznek venni, amit a gyermek mond, mert több évtizedes tapasztalatom, hogy a gyermek mindig azt mondja, amit az éppen vele lévő szülő hallani szeretne, úgyhogy ne legyen biztos benne, hogy a gyermek nem ugyanezt mondja az apjánál Önről stb. Üdvözlettel:

Akkor végül is a volt férjem is jól csinálja valahol, mert leülteti a Tv elé.......Program, mint olyan kimerül abban, hogy vagy beszél róla vagy elviszi az apai nagyszülőkhöz.PL a kislánynak is kijötteka kezén ugyanolyan szemölcsök ,mint neki. Erre szólt a családsegítősünknek hogy szólítson fel, vigyem el szakemberhez. Közben azt a tettét megelőzően a hétvégén találkoztunk.És ez csak 1 példa.

Kedves Stonehenge!

Nagyon nehéz kérdéseket tesz fel, mert ezekre igazából félek, hogy nincs jó válasz, és még ez a nincs jó válasz is életszakaszonként más és más. (Nyilván másként szeretem az óvodás gyermeket, mint az egyetemistát). De hogy ne fizessem ki ilyen olcsón, mégis megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni, ha ennek a joghoz nincs is már semmi köze. Valami olyasmit gondolok alatta, hogy értő figyelemmel, nyitottan fordulok a gyermekem felé, figyelem a képességeit és a szükségleteit, igyekszem a képességeit kibontakoztatni, néha akár az ő akarata ellenében is (mert a leckét akkor is meg kell írni, ha az embernek akkor és ott nincs kedve hozzá, ezért nem értek egyet a nagyon megengedő Waldorf stb. iskolákkal, az élet ugyanis nem arról szól, hogy mindig azt teszem, amihez éppen kedvem van), megtanítani nem félni attól, amitől fölösleges, de tiszteletben tartani a veszélyeket, elérni, hogy mire felnő, megálljon a saját lábán, és ne legyen már ilyen értelemben szüksége rám, hiszen nem állhatok egy életen át a háta mögött. Oldalakat tudnék írni, de ez egy jogi fórum, kérem, érje be ennyivel! Üdvözlettel:

Igaza van az apai-anyai szerepekről és el is fogadom. Bár a leendő volt férjem mellett elég sok férfi munkát kellett csinálnom.De megcsináltam és itt vayok:)de a kérdés még mindig nyitott: Mi az apai szeretet?

Kedves Stonehenge!

Korunk egyik aktuális problémája, hogy a hagyományos nemi szerepek erősen összemosódnak. Szeretnék nem valamiféle őskövületnek tűnni, mégis az a véleményem, hogy a családmodellben napjainkban is más kell legyen a férfi és a női szerep. Például az a hagyományos "munkamegosztás", miszerint az anya főszabályként az elfogadás-, az apa pedig a követelmény-elvet jeleníti meg, napjainkra sem veszített az aktualitásából. (Követelni persze mindig kevésbé hálás szerep, mint elfogadni, de a nevelésnek ez is része.) Csak a 70-es évekből ittfelejtett ortodox feministák képzelik, hogy a szülők csereszabatosak, de nekik tudás amúgysem szokta elhomályosítani szárnyaló fantáziájukat, úgyhogy velük lehetőleg nem szoktam vitatkozni! :-) Ön remélem nem ilyen, és megérti, hogy az apa szerepe eltér az Önétől, tehát nem várható, hogy mindenben ugyanazokat az elveket és értékeket kövesse. Ez nem azt jelenti, hogy az Ön volt férje mindent helyesen tenne, aminthogy sajnos a jelek szerint Ön sem hibátlan. (És persze én sem, mindnyájan gyarlók vagyunk, és igyekeznünk kell megérteni a másikat, ahelyett, hogy elutasítanánk a különbözőségünk okán.) Üdvözlettel:

Grád Ügyvéd Úr nálunk se én rúgtam fel a közös megáálapodást amit a családsegítőben majd a bíróságon elfogadtunk mindketten.

Bizonyos fokig szeretnék kiállni Grád Ügyvéd Úr mellett, mert, mint korábban leírtam jó szakember benyomását kelti. És igaza van abban, hogy a gyermeket kell/lene nézni mindig mindenkor. Ez sajnos nem mindig sikerül mindenkinek:(

Kedves Dio1234!

Lehet, hogy félreértelmezem Verde nekem is nagyon rokonszenves hozzáállását és sorait, de nekem úgy tűnik, mintha nagyjából 180 fokkal ellentétesen látná a dolgokat, mint Stonehenge, valószínűleg ezért nem áll perben a volt férjével, és érdekes módon senki nem bírságolja stb. Szóval nem árt, ha az embert nem az előítéletei vezérlik... Üdvözlettel:

Kedves Verde!

nekem se áll szándékomban merövidíteni. De 1 kérdést neked is felteszek.Miből áll az apai szeretet? Egyébként nem vagyok én se egyedül. Egy nagyon kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. És a páromat a lányom maximálisan elfogadja. MIlyen szakemberre gondolsz? Amikor a bírósági tárgyalásról majdnem kirohant.

Kedves Dio1234!

Szeretnék eloszlatni egy félreértést általánosságban és a jövőre nézve is. Sem magam, sem reményeim szerint más nem "bántja az anyát". Ha egy apa írta volna le mindazt, amit Stonehenge leírt, tőlem szóról szóra ugyanazt a választ kapta volna, mint ő, csak fel lettek volna cserélve az anya és az apa szavak. Vagyis nincs külön "anya" és "apa" válasz, csak "gyerek" válasz van, mert ő az, aki ezekben a helyzetekben a legvédtelenebb, ezért régen mint bíró, ma mint ügyvéd mindig az ő érdekeiket tartom elsősorban szem előtt. A szülők ugyanis úgy-ahogy képesek érvényesíteni a sajátjukat, sokszor jobban is a kelleténél, és sajnos nagyon gyakran látom, hogy egyikük sem igazán törődik a gyermekekével, vagy rossz ürügyek mögé bújtatva úgy tesz, mintha azt képviselné, miközben valójában a másik ellen uszítja. Márpedig a gyermekek érdeke - lényegében az ellenük elkövetett bűncselekmények kivételét - leszámítva - hogy mindkét szülőjükkel a lehető legtöbb kapcsolatot tarthassa, mert ez kell az egészséges személyiségfejlődéshez. Nem ragoznám, erről könyvtárakat írtak tele, vagy megérti, vagy nem. Üdvözlettel:

Mennyivel emberibb tanácsot adott Verde, látszik nő.
Ebben az esetben ugyanis erre volt szükség, nem gondolják kedves úrak?
Nem kell mindig jogászkodni, sokszor egy jó szó jókor többet ér.

Stonhenge!
A gyereknek akkor is szüksége van az apjára. Talán az, hogy látja, téged mennyire bánt az apa új kapcsolata, azt gondolja, hogy jót tesz neked,ha veled marad és elfojt magában minden érzést az apja iránt. De ez csakis neked szól! És neked kell(ene)ez alól felszabadítanod a lányodat. Próbálj programot kitalálni magadnak az apás napokon, hogy a gyerek ne érezze, ha elmegy, ott hagy téged egyedül. Te vagy felelős érte, nem ő érted, ezt ne feledd!
Én is elváltam, bármennyire is vannak konfliktusok köztünk apával, a gyerekeket nem akarom ellene nevelni. Nehéz eset sokszor apa, igazából nem ért annyira a nyelvükön, de szereti őket. A nagyobbikkal most éppen az apai láthatás első egy órájában úgy összezördült, hogy hazavágta a gyereket, aki megdacolva magát kijelentette, hogy nem megy többet az apjához. De én azon vagyok, hogy igenis menjen. Ne hogy már ellavírozzon itt kettőnk között, és mindig azt szeresse, aki kénye kedvére tesz.
Ez most furcsán hangzik egy anya szájából, aki az agresszív viselkedése (a gyerekekt soha nem bántotta!) miatt vált el a gyerekei apjától, de hidd el, a gyereknek mindkét szülője szeretetére és nevelésére szüksége van. Még akkor is ha téged mélységesen megsértett az apa, a gyerek az ő gyermeke is. Nem értek apa minden viselkedésével egyet,sőt, de a gyereket lehet úgy terelgetni, hogy neki jó legyen, és a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Ez a te feladatot leginkább! Én is hordom a kisebbiket pszichológushoz, sőt védelembe is vagyunk véve, a családgondozónk igyekszik apukával lekommunikálni a dolgokat, amit én képtelen vagyok, néha helyre rakja, de a kapcsolattartását nem akarom bántani. Szerintem keress egy szakember, aki segít neked ebben, akinek elmondhatod, kiöntheted a szived, és aki ráébreszt dolgokra. Valószínű neked is, és a lányodnak is könnyebb lenne.

Senki sem bántotta, és elég konkrét tanácsokat kapott. Csak ő sem érti, ahogyan te sem.

Konkrét tanács is van vagy az anyát bántjuk?

Tisztelt Grád Ügyvéd Úr!

Sok felé olvastam az ön válaszait mások kérdésére és elég profinak tartom önt. Ha egy szemszögből nézzük, valóban igaza van. De van 1 másik is. Jobban mondva 2. Az egyik a lányom szemszöge. Amit pl. én se nagyon tudok mindent részletében hova tenni. Pl.hogy miért utálja annyira az apját. Erről még a pszihológusnak se beszél, és senki másnak se. Az, hogy eddig a kapcsolattartás (de csak a 2 heti) rendben zajlott nem a lányomon múlott. A másik szempont az enyém. Én éltem az apával, én láttam, hogy hogyan viselkedett bárkivel is. És itt jön 1 kérdés: Ön szerint miben kell megnyilvánulnia az apai szeretetnek.És még valami. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne a földön 2 lábbal álló ember legyek.

Kedves Stonehenge!

"A lányom egyszerűen nem akar menni!"
A jelek szerint Önnek elfelejtettek szólni, hogy a gyermek kapcsolattartásra felkészítése nem abban merül ki, hogy ráadjuk a kabátot és a sapkát. Ha nem akar menni az apjához, az igen nagy százalékban Önön múlik, és még igen sok bírságnak néz elébe, mire ezt meg is érti. (Jó esetben, mert rossz esetben élete végéig mártírnak fogja látni magát, amire már most is láthatólag van hajlama). Úgyhogy Obudafannak teljesen igaza van, és ha csakugyan jót akar a gyermekének, akkor legalább most elkezd mindent megtenni, hogy javuljon a kapcsolata az apjával. Hiedelmével ellentétben ugyanis a szülők nem azért szeretik a gyermeküket, hogy még ezzel is bosszanthassák a volt házastársukat. Tudom, hogy ha tiszta szívünkkel gyűlölünk valakit (mint pl. Ön a volt férjét), akkor nehéz elhinni, hogy ettől ő még szerethet valakit (pl. esetünkben a gyermeket), akit viszont Ön is szeret. A logikai ellentmondás azonban csak látszólagos, és azt csupán a tudatszűkült pszichés állapot teszi. Józan ésszel mindenki feléri ésszel, hogy minél többen szeretnek valakit, mondjuk egy gyermeket, annak annál jobb lesz tőle, még ha a felek történetesen nincsenek is jóban. Üdvözlettel:

Stonehenge, én szóltam.

Kalamalyka ebben tévedsz! Nem érdekel, hogy azt tette amit tett. Legyenek boldogok........De nem itt tartanánk ha ha elfogadja a felajánlásomat. Ráadásul ez majdnem teljes egészébén egyező a bírói gyakorlattal. Az első "tárgyaláson" meg is egyeztünk. Majd ki is mondták volna a válást, ellent mondott mindennek. Azóta nem lehet vele megegyezni és tartunk itt.

Alantabb az indíték ami mozgatórugója az apa-gyermek kapcsolatnak..............

Még így is hibás vagyok mindenben? Egyébként ő nőzött be.

És nem vagyok elvadult. Nem is engedhetném meg magamnak.

Kedves Obudafan.

Miért is? A lányom egyszerűen nem akar menni!És már pszihológus is kijelentette, hogy a gyermek csak eszköz.Apa-gyermek kapcsolat, mint olyan soha nem volt. Neki csak a pénz kellene.......A gyerek nem érdekli.És csak a gyámügyis ügyintéző látja másképp. Az egyik mellette van. Még így is hibás vagyok mindenben? Egyébként ő nőzött be.

Én értem, remélem Stonehenge is