Válás előtti lakáshasználati jogok

„A kizárólagos lakáshasználatról nem automatikusan, nem mechanikusan dönt a bíróság, mérlegeli az összes körülményt. Így a szabályozás nem ad módot senkinek a „kizsigerelésére“”

Ezen aztán tényleg jót mulattam.
Csak az a kár, hogy nem sokkal előtte olvastam egy olyan esetet, ahol az elvált feleség meg az új pasija bitorolták az egész házat, a volt férj meg nemhogy semmit nem kap, de a fél tulajdonrésze miatt a volt nej által felhalmozott közüzemi tartozásokért is rajta verik el a port.

Kedves kbs, ezt akkor hogyan minősítsem?

Ha a bíróság az egyik szülőnek kizárólagos lakáshasználatot ítél meg és a gyermek ennél a szülőnél marad, akkor a távozó szülőt megillető lakáshasználati díj megállapítása során kell tekintetbe venni a kiskorúak lakáshasználathoz való jogát is. Ennek mértéke bírói mérlegelés kérdése.

A tulajdoni megosztásnál már valóban nem vehető figyelembe a gyermek lakáshasználata.

Nem veszi, nem is veheti figyelembe.

Családjogi tv. 31/C. §.

Vagyonmegosztásnál a bíróság figyelambe e veszi -e a gyerekeket %- elosztásnál,a lakásból amelyiknél lesznek a gyerekek nagyobb %ot kap.?
Akinek van tapasztalata írja meg:

Kösz:

Abban tudnál segíteni, hogy ez hol van leírva pontosan? Mert szívesen kinyomtatnánk neki és megmutatnánk, hogy miért lenne jobb mégiscsak hagyni, hogy önként távozzon 1 hónap múlva...

Előre is köszönöm!

Lakáshasználati díjnak hívják inkább. Nincs köze a veréshez, akkor kérheti a házastárs, ha nem önként hagyta el az utolsó közös lakóhelyül szolgáló ingatlant.

Köszönöm szépen a válaszokat! Félreértés ne essék, a nővérem nem akar onnan semmit, pusztán 1 hónapot kért, amíg talál maguknak lakást, és elintézi az iskola-váltást a fiúnak (másik városba kell, hogy költözzenek, ennek okai nem tartoznak a tárgyhoz).

Egyetértek azzal, hogy különböznek a vélemények, de azért egy házasság mégiscsak egy szerződés is egyben és nem úgy működik, hogy na, ma meguntalak, holnap menj. Elég kevés ember van, aki évekig tartó házasság után (melyről úgy gondolta jól működik) olyan B tervvel rendelkezik, amelyikbe máról holnapra egyből be tud költözni. Szerintem 1 hónap elég méltányos ahhoz, hogy gyorsan elrendezze a legszükségesebbeket.

Szerencsére a jog mellette szól, persze más kérdés, hogy a férje mit enged majd meg magának és mit nem...

Egyébként azt hallottam egy ismerősömtől, hogy amikor ő vált, akkor megkérdezték, hogy kíván-e élni a "bottal verés" jogával? Lehet, hogy most butaság, de valami ilyen köznapi kifejezés volt. Olyasmire vonatkozott, hogy akit elüldöznek a lakásból válás előtt, az jogot formálhat a lakás egyharmadának a felére talán? Nem emlékszem pontosan. Esetleg erről tudtok valami pontosabbat? Nem szeretnék ilyennel fenyegetőzni, de esetleg arra jó lenne, hogy a férj türelmetlenségét egy kicsit lecsitítsa, és belássa, hogy jobb megvárni azt amíg a nővérem el tud menni magától, de legkésőbb a válás kimondását.

Mint mondottam, nem kedvelem itt a de lege ferenda jellegű fejtegetéseket. Mégis elmondanék annyit, hogy a jogalkotó szándéka a szabályozással (amelyet az új Ptk. is átvesz), éppenséggel a házastársak egymással szembeni felelősségét kívánta jogi normával is megerősíteni. Azt tudniillik, hogy a kapcsolatot - érzelmi jellege miatt - ugyan meg lehet szakítami egyoldalúan, önkényesen, de a felelősség ezzel nem szűnik meg. Aki egyszer házasságra lépett valakivel, az utána ne tehesse már csak úgy utcára az illetőt, amikor megunja! Még akkor sem, ha az ingatlan-nyilvántartás szerint ő az utolsó közös lakóhelyül szolhgáló ingatlan tulajdonosa.
A kizárólagos lakáshasználatról nem automatikusan, nem mechanikusan dönt a bíróság, mérlegeli az összes körülményt. Így a szabályozás nem ad módot senkinek a "kizsigerelésére".

Kedves kbs!

Rendben, ebben igazad van.
Csakhogy a dolgokat több oldalról is meg lehet ám közelíteni.

Mert a törvény ugyan lehetőséget biztosít az elvált apa/anya kizsigerelésére, de személy szerint nekem erkölcsi kérdés, hogy ne nyújtsak segítséget ehhez, hanem próbáljam meg az illetőt elgondolkodtatni, mire is készül.
Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell pénzért nyilvánvaló szemétségeket támogatnom, mint az ügyvédeknek.

Szép estét Neked!:-)

A kérdező a jogi szabályozásra kíváncsi, nem a különböző véleményekre. (Erre bátorkodtam célozni a segglyuk parabolával. Merthogy az is van mindenkinek, de a másé csak kevés embert érdekel.)

Kedves kbs!

Tudod, egy fórumnak általában az a jellegzetessége, hogy eltérőek a vélemények.
A kérdező pedig - figyelembe véve, hogy laikus vagy jogot végzett ember a véleményező - maga dönt arról, mit fogad meg.

Erről a jogalkotó meg jogtudós dumáról pedig annyit:
Ha Te valamit elcseszel a munkahelyeden, akkor úgy rúgnak ki, hogy fütyül az a bizonyos testrészed.
Ha a másodfokú bíróság teljes egészében megváltoztatja az elsőfokú döntést, az első fokon eljáró bíró legfeljebb megvonja a vállát és ugyanúgy felveszi a fizetését a hibás döntéséért.
Vagyis azt, ami lehet egyben fekete és fehér is, azt ne misztifikáljuk már túl.

Javaslom egyébként elolvasni Arany János A Fülemile című művét...

Maradjunk de lege lata. A de lege ferenda jellegű írásokhoz vagy jogtudósnak vagy jogalkotónak kellene lenned. Mert ha nemaz vagy, akkor olyan a véleményed, mint a segglyuk. (Félreértés ne essék: az enyém is olyan. Mármint a véleményem.)

Még annyit...

A világ legokosabb embere volt, aki kitalálta a házassági szerződést, csak ezt sokan még nem látják be.

Mert a lenti esetnek lehet olyan végkifejlete is, hogy a bíróság az idegen gyereknek meg a feleségnek ítéli meg a lakáshasználatot, akinek ha nem lesz letiltható jövedelme, akkor a férfi nem tudja behajtatni a lakáshasználati díjat, esetleg a keletkező közüzemi tartozásokat sem.
Akkor pedig végkifejletként ugorhat a lakás.

Éljen a magyar jog, amelyik lehetőséget ad az ingyenélőknek, hogy legálisan "ellopják" más vagyonát!!!!

(Utóbbi bejegyzésem természetesen nem az ügyben érintet, valószínűleg jószándékú hölggyel kapcsolatos, csupán az itt olvasható esetleírások inspiráltak.)

Ez mind nagyon szép, de nézzük meg a dolgot a másik oldalról is.
Adva van egy lakás, ami a férj magántulajdona, meg egy feleség egy 15 éves gyerekkel, aki ráadásul nem is a férfié.

Talán a hölgyeknek végre tudomásul kellene venni, hogy amihez nincs közük, amibe nem tettek egy fillért sem, arra ne tartsanak igényt!!!!

Sajnos a magyar jog lehetőséget ad arra, hogy "vegyél palira egy lakással rendelkező férfit,költözz be a lakásába akár egy idegen gyerekkel is, Ő meg pereskedjen majd azért, aki az övé, éveken át".

Sajnálom az ügyben szereplő hölgyet, de a legjobb megoldás az lenne, ha önként elhagyná a lakást.
Ha az együttélés során történt lakásfelújítás vagy értéknövelő beruházás, amit közösen fizettek, akkor annak megtérítését kérheti majd a bíróságtól.

Kedves kbs és ObudaFan! Mindkettőtöknek köszönöm a kijavítást, a pontosítást.

Szerencsétlen nő: megjelenik majd a másik hustorony pasas is a lakásban -ahogy a férj igérte- ő meg az alig 50 kg-jával...

Már rövíd távon sem lesz ott egészséges a levegő, valószínűleg menekülni fog.

Annak ebből a szempontból nincs jelentősége. Amíg a lakáshasználatról a bíróság nem dönt, addig nem lehet őt onnan kitenni. Ha kiteszi, a jegyzőhöz kell fordulni birtokvédelemért.

Nem közös a kiskorú gyermek hanem a feleség előző párkapcsolatából való.

Ez tévedés. Nem szűnt meg a házastárs lakáshasználati joga, akár azt is kérheti a bíróságtól, hogy kizárólagos használatot kapjon. Ez független attól, hogy a lakás esetleg a másik fél különvagyona.

A házassági életközösség megszakadásával -ahol a válás bírósági kimondása már csak formalitás- a lakás tulajdonosa felszólíthatja a másikat a távozásra, vagyis megszünt a házastársi lakáshasználati jogosultság.

Próbáljanak megállapodásra jutni, vagyis némi türelmi idő amíg a feleség a fiával valahová el tud költözni.

"Mona"
laikus hozzászóló

Tisztelt Fórum!

A nővérem nevében kérnék segítséget, mert a férje nagyon kellemetlen helyzetbe hozta őt.
Megromlott a kapcsolatuk, és a férje válni akar. Azt mondja, hogy már beadta a válókeresetet, de még idézést nem kaptak, tehát valószínűleg ha be is adta, ezt néhány napja tehette.
A lakás, amelyben élnek a férj nevén van, különvagyona, hiszen azt a házasságkötés előtt szerezte. A nővérem mint a felesége is ott él, állandó lakcímként van feltüntetve a lakáscím.
A férje most szóban felszólította, hogy 15 napon belül hagyja el a szóban forgó lakást, melyben házasságuk alatt éltek. Velük él még a nővérem előző kapcsolatából született 15 éves nagyfiú is, szintén állandóra bejelentve oda.
Bíróságon még nem is jártak, ahogy említettem. Milyen jogai vannak a nővéremnek? Maradhat a válás kimondásáig a lakásban? Ha a férje ezt a jogát megsérti, mit tehet, illetve mivel tudja őt meggyőzni? A férj azt állítja, hogy semmihez sincs joga, ő állítólag járt ügyvédnél, aki azt mondta neki, hogy akár aznap kiteheti.
Mi ezt nagyon nehezen hisszük el. Az biztos, hogy válás után semmi köze a lakáshoz, de hogy egy házasság alatt ezt meg lehessen tenni, hogy egyik napról a másikra kiteszi mint egy háziállatot??? Reméljük, hogy védi ennyire a törvény a feleséget.
Ha mondjuk lecseréli a zárat egyik nap, mire a nővérem hazaér munkából, mit tehet? Hívjon rendőrt?
Ma kitalálta a férje, hogy este hazaviszi egy barátját (két nagy darab férfi lesz így szemben a gyenge nővéremmel), és előtte szóban felszólítja újra a távozásra, hogy legyen tanú.
Szerintünk ez megfélemlítés.

Mit tehetünk, védi-e a törvénykezés a nővéremet, hogy a válás előtt ne tehessék ilyen rövid határidővel utcára?

Köszönettel
Cinderella_