Talán érdekes jogi probléma...

Ez látod igaz. Én csak egyvalaki igazát fogadom el, a jogszabályét, bár sokszor nem értek vele egyet, de hát azt kell betartani. Amikor viszont a szabály képlékeny, akkor többféle értelmezési lehetőség van, és mindenkié nagyon érdekel, mert erőteljesen eltérhet az enyémtől. Na ebből lehet tanulni. Mind jó, csak nézőpont kérdése, hogy kinek a szempontjából. Ezt nevezik kiskapunak, és néha szükség is van rá. Példa: módositották az Áe-t. Na most aki módositotta, az az életben nem dolgozott gyámhivatalban, és a többi jogszabályt sem annyira ismeri. Az uj szabály szerint kiskoru kérelmező esetén az érdemi határozatot 15 napon belül kell meghozni. Ha a kiskoru beesik hozzám, és kéri, hogy xy-t rendeljem ki részére gyámnak, akkor erre 15 napon belül egyetlen érdemi határozatot tudok hozni, elutasitom a kérelmét az Áe. 27 alapján, mivel képtelen leszek ennyi idő alatt meghallgatni a szülőt. Ugyanis vannak idézési szabályok is - 5 nappoal előtte meg kell kapnia az idézést, mint az idézés időpontja -, a posta is lassu, ráadásul lehet, hogy társhatósági megkeresés kell hozzá, ott pedig a társhatóságnak szintén 15 napja van a válaszra, és akkor nem számoltam a postai utat. Szóval nagyon nem gondolták ezt át.

Van egy másik is. Amikor felmentem az átmeneti nevelt gyámját, azzal egyidejüleg kell másik gyámot rendelnem, és a kiskoru vagyonát a végszámadással együtt átadnom. Csakhogy amikor felmentem az előző gyámot, onnan számitva kell neki "haladéktalanul" benyujtania a végszámadását. Ezt a haladéktalanult nem annyira magyarázták meg, de az biztos, hogy a határozat elkészitésekor még nem lesz végszámadásom. Tehát tuti, hogy nem fogom tudni, hogy milyen vagyont kellene átadnom. A határozatom akkor is jogszabályba ütközik, ha megszakadok (és nem a röhögéstől).

Nem lenne rossz, ha olyan készitené a jogszabályokat, aki ért is hozzá.

nincsen ezzel semmi gond, lehetnek eltérőek a vélemények - ettől érdekes és változatos a jog... úgyhogy mondja mindenki bátran a véleményét - azért van ez a fórum, hogy megvitassuk a dolgunkat, nem pedig azért, hogy egyvalakinek igaza legyen ...

Nem arról vitáztam, hogy a szabályok mire vonatkoznak, hanem azt irtam le, hogy láttam már ilyen itéletet egyedi ügyben.

Még azt sem mondom, hogy ez erkölcsileg (vagy jogilag) elfogadható - igaz, az ellenkezőjét sem.

Gyámhatóságon dolgozom 17 éve, és sok fura dolgot láttam már biróságtól is.

Láttam már olyan II. foku itéletet, amiben leirták, hogy az anya veszélyezteti a gyermeket, nem képes megfelelő körülményeket biztositani részére. Sem körülményeiben, sem személyében nem alkalmas a gyermek nevelésére. Azonban mivel olyan nagy mértékben az apa ellen nevelte a gyermeket, és olyan mértékben zárta el az apától, hogy nem várható, hogy az apánál való elhelyezés esetén a hatóságok érvényt tudnak szerezni az itéletben foglaltaknak, a biróság ugy döntött, hogy a gyermeket az anyánál helyezi el. (16 éves kislányról volt szó, az anyát egy évre itélték kiskoru veszélyeztetése miatt, ami nem emelkedett jogerőre tudomásom szerint a mai napig sem. Az ügyet elhuzták, az apa mégcsak nem is láthatta a gyermeket, végül most májusban a gyerek nagykoru lett.)

Na erről ennyit. Először csak szóban mondták, hogy létezik egy ilyen itélet, és nem hittem el, ugy gondoltam, hogy az apa hazudik. Ilyesmi nem fordulhat elő. Amikor saját szememmel olvastam, nem hittem a szememnek, és erősen elgondolkoztam azon, hogy mi a fenének tanulok, ha itt mindent meg lehet csinálni. Ráadásul ez a döntés egyértelmüen még jogszabályba is ütközik, hiszen a jogszabályok értelmében nem helyezheti el a biróság a gyermeket olyan személynél, akinél a gyermek egyértelmüen veszélyeztetve van.

Most pedig azt hallottam, hogy Takács Albert olyan nyilatkozatot tett, miszerint a 14 éven felüli gyermekek esetében el kivánják érni, hogy csak akkor kelljen elmennie kapcsolattartásra, ha akar.

Pedig amikor nem akar, az 90 százalékban az anya hibája.

Én is nő vagyok, pontosan tudom, hogy a gyermekemet ugy befolyásolom, ahogy akarom, és bármikor el tudnám érni, hogy az apja ellen forditsam, pedig rajong az apjáért. (Ehhez a nőknek valami rendkivüli érzékük van, mint ahogy arra is, hogyan érjék el, hogy a pasi legrejtettebb agresszivitását is kiváltsák, és aztán hivatkozhassanak arra, hogy brutális állat.)

Volt egy barátom, aki ezeket nem hitte el nekem. Azt mondta, olyan bensőséges a kapcsolata a lányával, hogy ez náluk nem fordulhat elő. Aztán egyszer csak 3 hónap alatt tönkrement a házassága - az okokat azért nem irom le, hogy ne ismerjen magára a nő, ugyanis a barátom mindent megtett azért, hogy helyrehozza a kapcsolatot. A nő két hónap alatt olyan mértékben forditotta az apa ellen a lányát, hogy a kislány szóba sem akart állni az apjával, akiért addig rajongott. A helyzet most már javul, de jobb ha nem tudják meg soha a férfiak, hogy mire képesek a nők.

Egyébként még az is elképzelhető, hogy BH is van erre, ha lesz időm, utánanézek.

továbbra is állítom, hogy a közös lakás rendezésének kérdésére vonatkozó szabályok a házasság megszűnésére, házastársak viszonyaira vonatkoznak - de ha valaki mond egy jogszabályt, vagy egy bírói döntést (Bh-t) akkor megköszönöm ...

Most is. De ebben az ügyben nem releváns, hisz használati dijat kell fizetnie a feleségnek, ha mégis ottmaradhat.

...meg persze az is kell az elbirtokláshoz, hogy a tulajdonos az elbirtokolni "kívánt" dolog felé se nézzen az említett 15 év alatt - legalábbis régen így volt.

Az elbirtoklás egyébként ingatlan esetében már 15 év. :-)

Sajnos Villon részben jól informált. A gyermek érdekeire hivatkozással előfordulhat, hogy a biróság ugy dönt, hogy a gyermeket az anyának itélve az anya a lakásban maradhat. Igaz, ez esetben lakáshasználati dijat kell fizetnie a tulajdonos részére akkor is, ha ez a tulajdonos a gyermek apja. De elbirtokolni tényleg nem birtokolhatja el, és ez a lakáshasználati jog csak a gyermek önjoguvá válásáig tart (illetve amennyiben tanul, tanulmányai befejezéséig). Láttam már ilyen itéletet. Persze ha van lehetőség a lakás megosztására, akkor a biróság a használatot megoszthatja. A lényeg, hogy az anyát nem fogja az utcára tenni. Nyilván vizsgálja, hogy van-e lehetősége az anyának arra, hogy máshova költözzön a gyermekével. De a gyermek elhelyezése körében is vizsgálja a biróság, hogy melyik szülő tud megfelelő körülményeket biztositani a gyermek részére, tehát ha az apa is ugyanolyan alkalmas a gyermek nevelésére mint az anya, és kéri is a gyermek nála történő elhelyezését, lehetséges, hogy az apának itéli a biróság a gyermeket.

Kedves Villon,

a Csjt nem szabályozza az élettársi viszonyt, feltehetően nem erről, hanem a házastársakra vonatkozó szabályokról olvashattál. A válással (házastársak válásával) kapcsolatos egyik kérdés a közös lakás rendezése, erre állít fel szabélyokat a Csjt, ami az éllettársakra nem vonatkozik - tehát a feltevésed, hogy a lákásból menned kell - helyteten. Ugyancsak helyzeteln az a feltevés is, hogy 10 év után elbirtokolná a nem tulajdonos házastárs a lakást - az elbirtoklás nem következik be, ha az elbirtoklót külön feljogosították a birtoklásra (ilyenkor nincs meg az elbirtoklás egyik feltétele, azaz az, hogy sajátjaként birtokolja az ingatlant).

Úgyhogy szerintem - ha nem vagytok házastársak - nem áll fenn az a jogi probléma, amire gondoltál.

Tisztelt Jogász Szakemberek!

Ha egy férfinek 100 %-os tulajdonában van a lakás, amelyben együttél a barátnőjével ( még az együttélés előtt szerezte) s közös gyermekük születik, akkor a - a Csjt-ben úgy olvastam - akár meg is ítélhetik a nőnek a lakás kizárólagos használati jogát a kiskorú érdekeire való tekintettel...Ki mit tud arról, mikor történik ez ténylegesen, mi a bírói gyakorlat? Ha megítélik a nőnek a jogot, tulajdont szerezhet rajta 10 év után - ha a gyermek 8 év alatti - elbirtoklás útján?
Bebiztosíthatta volna magát a férfi erre az eshetőségre? Úgy láttam a csjt-ben, hogy a házassági szerződést is felülírja a kiskorú érdeke... Ami rendben van, de így a férfi válhat hajléktalanná...Mit gondolnak Önök erről?