gyermekláthatás

Tisztelt Fórumozók!
Gyermekem 5 éves elmúlt állandó orvosi kezelése miatt az intézményvezető az óvodai nevelésben való részvétel alól felmentette.
Bíróság által helyben hagyott egyességünk a következőképpen szól: "időszakos kapcsolattartásra jogosult a gyermek nagyobb óvodai, iskolai szünidejének első felére" Gyermekem nem jár óvodába, vonatkozik e rá a téli szünettel kapcsolatos időszakos kapcsolattartás?

Ha arra vagy kíváncsi, elmarasztalna-e a gyámhivatal, ha az apa végrehajtási kérelemmel él, mert a gyermeket a téli szünet idejének felében nem engeded át, arra csak a lakóhelyed szerint illetékes gyhivatali ügyintéző tudja a biztos választ.
Nagyobb esélye van annak, hogy úgy ítélik, köteles vagy a szünetben így is átadni a gyermeket, hiszen a bíróság az esetedben előrelátóan, egyszerre foglalta a határozatba mind az óvodás, mind az iskolás korra vonatkozóan, hogy a szünetekben az apa hosszabban jogosult a gyermekkel együtt lenni. A kapcsolattartás csak akkor tölti be a funkcióját, ha a gyermek rendszeresen ismétlődő rövidebb időszakokban és időnként hosszabban is együtt lehet a másik szülővel. A határozatotoknak egyértelműen ez a célja, és ha a gyermeket a betegségtől függően az apa is el tudja látni a saját háztartásában az ünnepi időszak alatt, az, hogy nem jár oviba, nem jelenti, hogy az apját sem láthatja.
Természetesen, mivel a határozatokat jobb híján betű szerint kell értelmezni, és e szerint arra most nem mondhatjuk egyértelműen, hogy végrehajtható, az ügyintézőtől függ, milyen következtetésre jut, ha hozzá kérelem érkezik. Viszont, ha most nem adod, az apa valószínűleg a végrehajthatatlan határozat módosítását fogja kérni, és nem éppen a Te javadra szól, hogy ilyen módon, ha csak lehet, akadályozod a kapcsolattartást.

kaméleon: köszönöm.
Nem arra voltam kíváncsi, hogy elmarasztal e a gyámhivatal, hanem arra, hogy az egesség erre a speciális esetre vonatkozik e.
Apa már most közölte, hogy a szünet kezdő napján nem jön a gyerekért. Megadta a téli szünet egyik napját és onnan számolja a téli szünetnek a felét. Ebben az esetben?

Igazad van, elnézést kérek, hogy feltételezésekből indultam ki. Rossz szokás. Sajnos, ahogy írtam, mivel szó szerint nehéz most az egyezséget értelmezni, nem lehet biztosat mondani. Az viszont 100%, hogy ha mégcsak nem is a hivatalosan közzétett szünet első felére tart igényt, ahogy az egyezség szól, akkor csak kérhet, és egyezkedhet, nem diktálhat a különélő. Mást nem vagy köteles elfogadni. Tehetsz belátásod szerint. Ha a gyermeknek jó, téged sem lehetetlenít el a kérés, akkor teljesítsd, vagy ajánlj más, számodra elfogadhatóbb alternatívát. Semmi nem kötelező.

kaméleon

Talán a folyamatos megregulázásom helyet érdemes volna a részedről helyesnek titulált válaszokra koncentrálnod.
Valamivel kiváltottam nálad a megtisztelő figyelmet, de néha már sok a tapadásod. Legfőképpen azért mert túl sokat képzelsz magadról, és olyan blődségeket írsz, hogy csak kapkodom a fejem. Olyan képzelt elsőbbséggel ruházod fel önmagad, amihez kissé kevés vagy. Ez az alpári lehengerlő stílusod, belső disszonanciát feltételez rólad, és talán nem gyenge személyiségzavarra is rávilágít. Azért mert nincs munkád haragszol a világra, de hidd el a világ nem tehet arról, hogy éppen mindenkinek elege van belőled! Talán magadban kellene keresned a hibát!

A legutolsó baklövésedre visszatérve alapvető fogalmi tévedésben vagy pl, amikor összemosod a kapcsolattartási időpontokat. Ezért elárulom neked: a rendkívüli kapcsolattartás felülír mindent. A karácsony, mint rendkívüli kapcsolattartási időpont beleszámít a kétnapos ünnep fogalmába. Tehát nem alkalmazható együtt az éves rendes kétheti, és rendkívüli kapcsolattartás. Hogy írjam még, hogy megértsd?

Felhívom a figyelmed arra, hogy amit írtál, éppen azt hívják személyeskedésnek. Bár nem tartozik rád, de ha a munkanélküliséget továbbra is érvként szeretnéd használni, tájékoztatlak, hogy kicsit világosabban láss:
Egyrészt: munkanélkülinek lenni nem szégyen, és nem jelenti automatikusan azt, hogy az ember megzakkan és magába roskad. Mint ahogyan nem lesz a saját ügyének rabja minden elvált apa sem.
Másrészt: egy jogellenes rendkívüli felmondástól számomra nem dől össze a világ, és mivel viszonylag jól ismerem a lehetőségeimet, joggal számíthatok arra, hogy egy sikeres munkaügyi per végén elkönyvelhetem, hogy egyetlen napot sem töltöttem munkaviszonyon kívül. Emellett, úgy vélem, ha nem is külön fizetésért, de alaposan kiveszem a részem a munkából így is. A napjaimat egészen jól kitölti a heti két napos önkéntes munka egy idősotthon elfekvőjében, ahol olyan idős emberek vannak, akikre a drága gyermekeik csak az időt sajnálják. Kitölti az önkéntes munka egy családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnál, vagy a heti több órás, szintén ingyenes és önkéntes gyermek korrepetálás egy családok átmeneti otthonában, vagy éppen a szociális munkához szükséges egyetemi tanulmányaim. Emellett, ahogy másoknak is ajánlottam, munkanélküliként kihasználtam az átképzés lehetőségét, ami napi 8 órában 10 hónapos tanfolyamot jelentett a két héttel ezelőtti zárásig. Nem teljes a lista, de remélem, kielégítőnek találod, és talán átgondolod azokat a sztereotípiákat, amelyek a munkanélküli státusszal kapcsolatban (is) befolyásolnak.
Én nem dicsekedhetek valóban azzal, amivel Te (??), hogy jogi végzettségem lenne, azonban a gyermekekkel és a szociális szakmával kapcsolatos szabályozásokat kitűnően megtanultam, évek óta sikerrel alkalmazom, és csak akkor állítok valamit, ha a tanulmányaimból, a tapasztalataim alapján, vagy az adott területen dolgozó barátaim megkérdezése után biztosan tudom, hogy az a jó válasz.
Írj nyugodtan zöldségeket a kapcsolattartás szabályairól úgy, hogy közben magad is küzdesz vele, de ne kötözködj, örülj annak, hogy mások még elnézőek veled és kijavítanak. Én többször nem kívánlak figyelmeztetni. Ha úgy véled, hogy helyes, amit gondolsz, nyugodtan alkalmazd a saját életedben, másokat ne vezess félre!

Keves fórumozók!

Tanácsot szeretnék kérni a gyerekláthatással kapcsolatban. A volt férjemmel még egy házban élünk, van egy 15 éves lányunk. A volt férjem egyáltalán nem komunikál velem semmiről. Neki is van egy kapcsolata (akihez hétvégente elmegy) és nekem is. A lányunk velem szeretne maradni a vagyonmegosztás után. Mivel még egy házban lakunk ezért a férjem kijelentette, hogy nem tart igényt a hétvégi láthatásokra és minden hétvégén elmegy otthonról. Én elköltözni sehová nem tudok, a vagyonmegosztás lehet hogy elhúzódik még évekig. Akkor az azt jelenti, hogy én nem tudok hétvégente nyugodtan elmenni itthonról( vagyis semmikor nem tudok estére nyugodtan elmenni), mert akkor a lányunk egyedül marad itthon. Lehet kötelezni egy apát a láthatásra? Vagyis minden második hétvégén arra, hogy gondoskodjon a lányunkról?
Köszönöm a választ!

Vannak kényszerítő intézkedésre lehetőségek, de hogy önmagában hatékony lenne-e, az a résztvevők hozzáállásán és személyiségén múlik elsősorban. Akár Te, akár a gyermek maga is kérheti a gyámhivatal segítségét ebben az ügyben, azonban nagyon fontos számításba venni, hogy a gyermek érdekeit mennyiben szolgálná egy ilyen eljárás, vagy az így kikényszerített és csak esetlegesen megvalósuló időnkénti apai gondoskodás.
Ezzel a módszerrel általában nincs a sikerre túl nagy esély.
Véleményem szerint a legcélszerűbb megoldásnak az látszik, hogy megkeresed a problémával a helyi gyermekjóléti szolgálatot, és kéred, hogy alapellátásban nyújtsanak segítséget a gyermekkel kapcsolatos gondjaitok megoldásában. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a családgondozó jobban megismerje a családtagokat, a körülményeket, és úgy tudja – lehetőleg mindnyájatokkal együtt – meghatározni, adott problémára mi lehet a legjobb megoldás. Amit az ember maga vállal, azt könnyebben teljesíti is.

A lányodnak nincs-e egy jó barátnője (= osztálytársnője) aki alkalmasint ott aludna nálatok, ergo a két leányzó vigyázkodna egymásra. Vagy egy rokon ill. neked valaki munkatársnő akihez a lányod egyik-másik hétvégére elmehetne?!

Nézd, az apával "a" kapcsolattartás otthon egész héten biztosított, így a jelen sajátságos helyzetben a saját hétvégédet szerintem neked kell valahogy szabaddá tenni.

Ha a férjed minden hétvégén elmegy otthonról akkor a barátodat miért nem hívod oda ezen időre magatokhoz?! Gondolom előbb-utóbb együtt éltek majd hármasban...

Nem tudom a barátom odavinni, mert a férjem kijelentette, hogy ne merjem....majd ez egy másik kérdés lesz valahol.:)
De mégis a lányom mikortól aludhat otthon magában, ha egyébként gondoskodom az étkezéséről? 15 és fél éves, elengedem egyedül máshová is, feljelenthet a férjem a gyámügyön, ha egyedül otthon marad egy- egy éjszakára?

Gondoltam is...

Ami pedig a nagylány alkalmankénti egyedül maradását illeti egy középiskolás korú már elég érett lehet ahhoz hogy ilyesmi helyzettel meg tudjon bírkózni.

Ha a férjed bepanaszolna te majd elmondod: a dajkálás ideje lejárt, a kérdésben a bizalmon a hangsúly.

A férjed már nem "urad és parancsolód" - főleg ha már különutakon jár...

Tiszteletem.
Kaméleon lenne egy kérdésem ha tudnál válaszolni megköszönném.De ha bárki tud azt is.
Az apa a hét elején az iskolában járt utazott 400 kilométert,hogy a gyermekek tanulmányi eredményéről informálodjon.Aminek a magam részéről örültem,hisz azt hittem tényleg érdekli a fiaink sorsa.
A tanárnő aznap hívott fel,hogy a volt férjem megkérte vigye le nekik a fiukat és Ők ezt az Én beleegyezésem nélkül meg is tették.Az iskola felülírhat több határozatott?Bíróságit,jegyzőit?
Megigérte a nagyobb fiúnak,hogy most hétvégén jön értük,hisz Ővé a szünet első fele a karácsony majd két napja és ezek után nem jelent meg.3 hónapja nem jött a gyerekekért ismét.
Tehát Én vagyok az elidegenítő anya?!

Kedves 2fiúanyukája!
Látatlanban még nehezebb ilyen kérdésre választ adni, mint akkor, ha az ember jól ismeri a teljes családot. Én úgy látom, hogy sokat hibáztok mindketten. Amíg a szétváló felek között a harag tart, addig egyedül nehéz jó döntéseket hozni, és ez természetes. Viszont néhány hiba, vagy rossz döntés nem jelenti azt, hogy maga az ember rossz. Sajnos, a családtagok és a barátok nem mindig merik megmondani az igazat, vagy ők is részrehajlóak, és az ő véleményükkel sem mentek sokra. Úgy gondolom, hogy az adott, általad leírt esetben valóban rosszul járt el az apa. Ha a gyermekeket ilyenkor nem csapja be, akkor nem tiltanám meg az ilyen találkozásokat, így viszont, lehet, hogy igen.
A tanárok nem nagyon tudják, hogy ilyen esetben mikor mi a helyes, de azt gondolom, hogy törekszenek a legjobb megoldásra. Ha kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezel, akkor mondd el nekik, hogy miért ellenzed az ilyen, gyermekek későbbi nyugalmát megzavaró, veled nem egyeztetett találkozást, és mutasd be a határozatodat. Kérd, hogy nyugodtan tájékoztassák az apát mindenről, de a gyermekekkel kapcsolattartási időn kívül csak úgy találkozhat, ha azt veled előzetesen egyeztette, ha ezt nem tudja igazolni, akkor az iskola ne biztosítson külön találkozást.
Mint látod, az utóbbi időben folyton a gyermekjóléti szolgálatokat „reklámozom”, de azért teszem, mert a gyakorlataim során kizárólag jókkal találkoztam, és tudom, mekkora terhet vehet le ilyen esetben egy szülő válláról a kívülálló szakértő segítsége, és a segítő beszélgetések.

Monalisa, nudzsúd!
Sajnos, a gyámhivatal indíthat eljárást, ha ilyen korú gyermeket egyedül hagynak. Főleg, ha a másik szülő a „nyakukra ül”. Igazat adok monalisának, hiszen a mai gyerkőcök minden tekintetben érettebbek, mint mi voltunk ebben a korban, nekünk még sem volt lehetőségünk arra, hogy pl. 20 éves korig járjuk a középiskolát, mégis – viszonylag épen :) - felnőttünk. Sőt, vidéki gyerekként, épp csak betöltöttem a 14-et, de mivel a középiskola a megyeszékhelyen volt, már egyedül kellett utazgatnom, és a kollégiumban az életemet szerveznem. Mint a többieknek is. Csakhogy, ne felejtsük el, hogy akkor még nem volt gyermekvédelmi törvény, és nem volt divat, hogy az elvált szülők kapcsolattartási cirkuszokkal bombázzák a gyámhivatalokat.
Volt már szerencsém gyámhivatalhoz, ahol az apát a hivatal kiskorú veszélyeztetése miatti eljárással fenyegette meg, mert a 15 éves gyereket a házban hagyta egyedül tanulni, ő meg addig az udvaron, a melléképületben dolgozott. Természetesen ezt is a másik szülő nehezményezte. Nem állt volna meg a vád, de a gyámhivatal valóban ezzel fenyegetőzött.

Köszönöm a kiegészítést.
A kérdéses ügyben a férj "satuban" akarja tartani a feleségét miközben ő már éli világát...

Miután a szüleim elváltak, bármelyikük is panaszkodott, nagymamám mindig annyival intézte el: „ki milyet szakajt, olyat szagol.”
Mit lehet hozzátenni? Igaz.

„Ha kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezel, akkor mondd el nekik, hogy miért ellenzed az ilyen, gyermekek későbbi nyugalmát megzavaró, veled nem egyeztetett találkozást, és mutasd be a határozatodat. Kérd, hogy nyugodtan tájékoztassák az apát mindenről, de a gyermekekkel kapcsolattartási időn kívül csak úgy találkozhat, ha azt veled előzetesen egyeztette, ha ezt nem tudja igazolni, akkor az iskola ne biztosítson külön találkozást.”

A saját szülője megzavarja a saját gyerekének nyugalmát?
Persze, ha egy bűnöző, aki veszélyezteti a saját gyerekét. Azonban ha nem ilyen, akkor nehogy már zavarja a saját gyerekének nyugalmát!
Épp ezért nem térnek ki a végzések, erre a témakörre, csak ha a különélő szülő látványosan veszélyezteti a saját gyerekét!
Egyébként érdeklődhet, és adhat egy puszit! Bölcsiben oviban iskolában!

A gyermekjólléti szolgálatok reklámozása nagyon jó feladat. Azonban szinte veszet fejsze nyele, mert alig van jogkörük, amivel beavatkoznának.

A legutóbbi hozzánk forduló apuka példáját írnám ide. Lakáson belül anyuka, vagy valamelyik családtagja, gondatlanságból amputálta (csonkolta) a gyerek, (4 éves,) egyik ujjának végét. Apuka bejelentést tett. Volna. A gyámügy elhajtotta, még jegyzőkönyvet sem vettek fel. Merthogy ideiglenes elhelyezés van érvényben. A gyermekjóléti szolgálatnál is bejelentette az esetet, ők 4 hete nem keresték meg anyukát egy kérdés erejéig sem.
Fel akarta jelenteni anyukát a rendőrségen kiskorú veszélyeztetése miatt. Azonban. Ismeretlen tetteseként akarta megtenni, mivelhogy anyuka nem köteles tenni terhelő vallomást sem magára, sem családtagjára nézve. És ha vádol, akkor mivel csak a tény van, de bűnös nem lesz, könnyen anyuka jelentheti fel őt. Azt mondták neki meg se tegye, 30 nap után megszüntetik a nyomozást.
Mi maradt? Egy gyerek csonka ujjal, bűnös nélkül.
Kiben bízhatott volna apuka? Rendőrség, gyámügy, gyermekjólét.
Kitől kapott segítséget? Senkitől!
Ennyit a reklámozásról.

Ha a van jó ötleted kíváncsian várom!

Ez utóbbi kaméleoné.

Tiszteletem!
Kaméleon!Köszönöm a választ.Nem Én generálom a haragot,de utálom,hogy a gyermekünk azért sír,mert apa megint hazudott és nem tartotta be az ígéretét.8 napig lettek volna nála a fiaink.Jeleztem a gyermekjóléti szolgálatnál az ügyintézőnek mikortól van apás 8 nap.Ő ezt jelezte az apa képviselőjének,hogy szombat reggel 9-re jöhet a gyerekekért és 25-én este 6-ra hozza vissza a fiúkat.Ennél többet már mi sem tehetünk.
Nagyobb fiunk azt mondta neki az iskolába,hogy sosem jössz értünk az apa válasza "nem baj".
Az Én Édesanyám azt mondta amilyen rózsát szakítottam,olyat kell szagolnom.De azt mondta ez a rózsa el van hervadva már.Bölcs asszony.

Sió!
Ha a jegyzői védelembe vételkor kikötik,hogy nem zavarhatja a gyermekeinket az iskolában,tanítás előtt és után akkor nem teheti meg az apa,mert megszegi a jegyzői határozatot.Nem?
Igen veszélyezteti a saját gyermekeit nem véletlen tartunk itt,ahol tartunk.Nem a puszi a gond,mert ezt egy normális szülő is belátja,még Én is.
Kifejezetten örültem,hogy végre érdekli az apát a gyermekek tanulmánya,előremenetele,jővőjük stb.
Te szerintem örömmel vitted volna a gyermekeidet 8 napra magadhoz és karácsonyoztál volna velük.Sajnos nálunk ez sem így van.

Köszönöm az előző kérdésemre adott válaszokat, az eredményről majd beszámolok. Olvasva a topic-ot kérdésem lenne a különélő szülő óvodai, iskolai látogatásával kapcsolatban.
Szabályos, bíróság által jóváhagyott egyezség van, ami említést sem tesz arról, hogy a különélő szülő (apa) meglátogathatja-e az óvodában, iskolában a gyermekét, érdeklődhet-e a nevelőktől a gyermekről. A nevelő ilyenkor köteles őt tájékoztatni? Ráadásul pontosan tudja a nevelő, hogy anya és apa nincsenek jóban, szegény magát is védené az anyával szemben, -akivel tanítási naponta kétszer találkozik- ha megtagadná az apa érdeklődését, találkozását.
Megtilthatja-e a gondozó szülő a különélő szülő óvodai megjelenését, találkozását a gyermekükkel, mert szerinte nincs jó hatással a gyerekre? Persze nincs az apa ellen semmi ezt tiltó intézkedés, de mégsem a kapcsolattartási időben keresné a gyermekét...

Tiszteletem!
Bono32!
a gyakorlat és a jog szerintem két külön dolog.
A különélő szülőnek is ugyan olyan joga és kötelezetsége a gyermek tanulmányi eredményeiről érdeklődi,a iskola beíratkozásba is beleszólási joga van,hisz ugyan úgy szülő a különélő is,mint a gondozó.
a pedagogusok elméletileg adhatnak ki információt a gyermekről.Ha speciális a helyzet,mint nálunk,akkor viszont nem,csak a különélő szülő jogi képviselőjének és ahhoz a gondozó szülő beleegyezése sem szükséges.
Személy szerint azt gondolom,hogy az a jó,mikor a különélő szülő valóban figyelemmel kíséri a gyermeke sorsát és részt is vállal abban,hogyan tanul,mi az érdeklődése,mit szeretne a jövőben és ebben az irányban miképpen lehet őt segíteni.

Sziasztok !

Azt szeretném megkérdezni , mivel nem tudtam menni a gyerekért láthatásra betegség miatt , az anyának kötelessége odaadni pótlásra a gyereket . Na most ez karácsony első és másnapjára esik , ebben az esetben megtagadhatja ? Ő csak 26 án akarja odadni a rendes láthatásra , és azt akarja hogy 27 én reggel vigyem is vissza . Szilveszterkor is rám esik a láthatás , elvileg 1 én hozhatnám el 2 ig . Mondtam neki hogy akkor legyen meg a pótlás 31 én , és visszaviszem a megbeszélt időpontba . A lényeg amit a gyerek anyja kijelentett , nem akarja odaadni az ünnepek alatt nehogy már nekem jó legyen . Ettől függetlenül megpróbálom elhozni , de ha nem sikerül , hol jelenthetem fel ? Gyámügy vagy a rendőrség ?

Köszönöm a választ előre is....

Sziasztok! Segítségeteket szeretném kérni a következőben: Van egy 7 éves kislányom és egy nem egész 2 éves kisfiam. Az apa nem egyszer tettlegesen bántalmazott a gyerekek előtt, majd nem egyszer erőszakkal elvitte kisebbik gyermekem. Egy esetben rendőri segítséggel hoztam haza, majd a következő ilyen akciónál nem tettem semmit, mert elegem lett a hiábavaló harcból, úgyis én jönnék ki vesztesen, ha más nem azért mert megverne. Jelenleg is apukánál van a pici, és elindította a gyermekelhelyezési pert, arra hivatkozva, hogy ő neveli hónapok óta közös kisfiúnk. Volt már tárgyalás, de sem ideiglenes sem végleges döntés ezidáig nem született. Karácsony közeledik, elmentem az apukához és kértem 24-én hadd hozzam el a kisebbik gyermekem, hogy a testvérek együtt legyenek legalább ezen a szent ünnepen és egy éjszakát kértem , hogy nálam aludhasson. Ő erre azt felelte nem egyezik bele. Szeretném tudni, mik a jogaim, hisz téli szünet van 2 hét, én úgy tudom ebből 1 hét engem illet, és mégegyszer hangsúlyozom, hogy nem történt sem ideiglenes sem végleges bírói döntés ez ügyben, tehát elvileg ugyanannyi jogom van a gyerekhez, mint az apának. Javítsatok ki, ha tévedek. Válaszotokat előre is köszönöm!