Kedves Mindenki!
Próbálom röviden felvázolni a problémát.Közös gyermekünk 2004.július 17-én született.Az apja július 31-én elhagyott minket,és aug 3-án egy válókeresettel tért haza.Ekkor a kisfiú két hetes volt.Ezután még 3-szor költözött el otthonról,rengeteget terrorizált lelkileg,úgy éreztem a gyereket sem fogadja el.Sógorasszonyom is csúnyán viselkedett velem,mert sajnálta,hogy "megszülöm a gyereket",és hogy a "bátyja felesége vagyok"...Ekkor még terhes voltam.Az apai nagyapja 10 hónaposan látta utoljára az unokáját.A párommal megbeszéltük,hogy ennek a gyereknek egy nagypapája van,az én apukám.Mert a páromnak is fájt,hogy az apja nem kíváncsi az unokájára és közel 5 évig nem is beszéltek egymással.A gyermek másfél éves korában nagy huza-vona után elváltunk.Egy év különélés után "rájött",hogy szeret minket és próbáljuk meg újra.4és fél évig működött,de a párom egy vita alkalmával kijelentette "szeretlek téged,szeretem a fiamat,szeretem a húgomat,de ha választani kell"... és itt csendben maradt.Tudtam,hogy a húga fontosabb,mert az állandó jövés-menés alkalmával a húgánál kötött ki,nem foglalkozva azzal,hogy terhes vagyok,vagy hogy napokra egyedül hagy a gyerekkel.Ezek után semmilyen kapcsolat nem volt köztünk,csak éldegéltünk egymás mellett.Decemberben elköltözött,de a kisfiú nagyon megszenvedte.Békülni próbált,sírva térden állva kért bocsánatot...A gyermek örült.De 1 hétre rá megváltozott,s talán azért,mert a testvére kibékítette az apjával 5 év után és talán befolyásolták...A gyermek csalódott volt,és én is,mert mondtam neki,hogy nem kellene hitegetni minket,de főleg a gyereket nem!Méregből ragaszkodott a bírósági láthatáshoz,ami páros héten szombaton 10-től vasárnap 17 óráig tart,páratlan héten szerdán 1 órahossza.Én úgy gondolom,hogy havi 4 nap kibírható a gyerekkel anélkül,hogy haverozna,számítógépezne,hiszen marad 26 napja mindezekre.De ő még ekkor is átviszi a gyereket.Ami a legjobban fáj,hogy a gyermek haragszik az apjára és ezt meg is mondta neki,és még tetőzni akarja azzal,hogy megismerteti vele a nagyapját,aki 6 évig nem is érdeklődött az unokája felől,pedig egy faluban lakunk,a gyerek azt sem tudja kicsoda,mert egy nagypapáról tudott...Én ismerem őt és szerintem sokaknak lejön a történetből,hogy nem egy apa típus,és ezzel is csak könnyíteni akar magán.Mert konzervkaját esznek,mivel nem tud főzni...De ha kijárnak van kaja,leveszik róla a "terhet"...Én nem szeretném,ha megismerkednének egymással,nem kellene a gyerek lelkivilágát még jobban felkavarni,összezavarni...Féltem a fiamat!!!
Kérdésem az lenne megváltoztatható-e a bírósági papír csak a lakóhelyen történő láthatásra, megtilthatom-e,hogy kivigye illetve elvigye a gyereket a gyermek érdekében,mert úgy érzem nem tenne jót a lelkének,felkavarná az amúgy is csalódott gyereket,és hát ő nem akar menni.
Kérem segítsenek,mert úgy érzem most mindenben ellenem szegül,és a gyerek érzései sem számítanak neki,hiába kértem őt.
Köszönettel: Kriszti
Köszönettel: Tina