Gyerektartás és láthatás

Szia lepella!

Ha nem feltétlen közös nagy családi kirándulásokra gondolsz, akkor is rengeteg olyan program és helyzet van, amikor mindkét szülő jelen van. Óvoda választás, iskolaválasztás, szülői értekezletek, óvodák és iskolák által szervezett családi kirándulás, munkadélutánok az oviban, farsang, karácsony, anyák napja, apák napja, ballagás, évnyitók stb.
Ismerek olyan családot, ahol a gyerek születésnapják közösen ünneplik, sőt újabban síelni is mindannyian elmennek. Úgy gondolom, hogy a gyerek ettől kicsit jobban érzi magát mindkét helyen, mert látja, hogy a szűlők egymással mindent meg tudnak beszélni és kultúráltan tudnak viselkedni annak ellenére, hogy együtt élni még a gyerek miatt sem voltak képesek. A gyerek ettől nem hiszi, hogy apa és anya mostantól mégis örökké együtt.
NÁlunk nem így van, és ha valamiről véletlenül tudok, amit az édesanyjánál csinált - rosszaság, simlisség, lógás a sprotról stb. - és beszélgetek vele róla, akkor megvan döbbenve, hogy honnan tudom. Próbálja kihasználni a helyzeteket, ehhez már elég nagy. Szerintem szerencsés, ha a gyerek látja, hogy jóban vannak a szülők és érintkeznek egymással, így talán később sem próbálja meg visszaélni a helyzettel.
Próbálj meg együtt élni a gondolattal, hogy a gyerekek édesanyja örökre az édesanyja marad, és a párod pedig a gyerekek apja. Egy életre összekötik őket a gyerekek akkor is ha mással és máshol élnek.
Szerintem :) Máskülönben megőrülsz :(

Szép napot és sok türelmet.

Sziasztok!
Még lenne néhány dolog amiben a véleményetekre lennék kiváncsi.
Közös program. Derill hogy értetted, hogy lesznek és természetes is? Milyen közös programokra gondolsz?
Én úgy gondolom (bár lehet hogy rosszul?), hogy ha egy elvált/szakított pár közös programot csinál a gyerek(ek)nek, az miért vált el egyáltalán? Hogy a gyerek azt higgye hogy minden rendben van? Meg hogy így természetes, hogy anyáék nem élnek együtt, de együtt megyünk mindenhova? Szerintem ez a gyerek(ek) félrevezetése. Igen is szokja meg, hogy anya és apa külön él, és külön lesz programja velük.
És engem ez zavar, hogy a gyerekek velünk is ugyanúgy eltölthetnék az időt, csinálhatnák azt a programot amit az anya és apa szán nekik. És akkor tudja hogy mi a helyzet.
De nálunk az ex ezt tiltja! És nem lehet beszélni vele!
Ugye nemcsak én gondolom így??????? Valaki!!!!
Szép napot mindenkinek!

Derill köszönöm, végülis a pszichológus és a családsegítő már adott egy olyan véleményt, ami mellettem szól, azaz inkább az anya ellen. Az a kérdés, hogy ezt miként látja majd a bíróság. Jövő héten szerdán ez is ki fog derülni. Majd leírom, hogy mi történt:)

Sziasztok!

NÁlunk megvolt az újabb kísérlet az egyezkedésre. Bocsánat Derill, hogy ennyiszer zaklatlak, de az ügyvédek (a miénk is!????!!) váltig állítják, hogy azt nem lehet, hogy mindkét félnél el legyen helyezve, ilyen nincs, nem alkalmazzák. Tudsz esetleg konkrét ügyet amire tudnánk hivatkozni? Borzasztó, hogy már a saját ügyvédünket is győzködni kell, hogy segítsen. Tudnék veled valahogyan beszélni erről vagy privátot írni?

Köszönöm.

Zs.

Jó reggelt!
Derill, köszönöm a válaszod.
Nem hiszem hogy lenne rá esélye a páromnak, hogy magához vegye a gyerekeket. Még egyedül sétálni sem viheti el őket. Nem hogy fogja és elhozza őket.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy esetleg elválasztani az ikreket, de melyiket hozzuk el? Vagy két hetet ott töltenek anyjuknál, két hetet meg nálunk. Természetesen az anya egyikről sem akart hallani. Én mint gyermekápoló persze nem is a tökéletes megoldásnak gondoltam ezeket, csak úgy minden megfordult az agyunkban, mert a párom nagyon szenved.
A gyámhivatalnál annak idején megkérdezte párom ezt a láthatás ügyet, de azt mondták neki, hogy amíg szopik egy csecsemő, addig egyáltalán nem lehet elhozni. Valójában már több mint 3 hónapja nem szopnak (most 9 hónaposak), de az anya állíthatja akár 2 éves korukig is hogy szopnak. Ezért nem láttuk értelmét perre vinni.
Az ex semmilyen olyan dolgot nem fogad el vagy tesz, ami mindegyikőnknek elfogadható lenne. Az ok: ÉN. Nem kell mondanom, hogy igazából nem is ismer, mert sosem beszéltünk, csak ránézésből itélt. Más nem érdekli. Remélem nem hiszi most senki hogy valami extrém külsőm van. Semmi ilyesmi, egy szürke kis egér vagyok.
Ja, és nagyon sok mindent vettünk az elejétől kezdve a lányoknak: ruhát, játékok ..., de semmit nem adott oda nekik. Ezért le is álltunk vele, nem láttuk értelmét.
Azt még nem mondtam, hogy lopva már találkoztam 4-szer a lányokkal, imádnivalóak. Párom amikor még elvihette őket egyedül sétálni én is odamentem és így láthattam őket.
A gyerektartást időben és bőven megkapja.
A párom nagyon tart tőle, hogy egyszer majd nem nyit neki ajtót és nem mehet a lányokhoz. Ezért mindenben inkább a kedvét keresi és ezért nem tetszik ez az egész nekem. Kihasználja a párom leggyengébb pontját.
Ha nem szeretne engem, akkor velem lenne? Nem ment már volna rég vissza, hisz van rá lehetősége?
Nagyon kétségbe vagyok esve!

Derill!
Gratulálok!

Vikus: köszönöm, rendben:)

Kissember: a nők sosem tudatosan, szándékosan nevelik az apa ellen a gyereket, hanem kialakul bennük egy rossz vélemény az apáról, és ezt a rossz véleményt közvetitik a gyerek felé, mivel számukra az apa már nemkivánatos személy, és azt akarják, hogy a gyerek számára is az legyen, hogy elkerüljék a találkozásokat, a macerát (persze a tartásdij az jól jön). Azt tudod tenni, hogy bizonyitod, hogy ellened neveli. A gyerekek megnyilvánulásait feljegyzed, és a szakértői vizsgálat elrendelésekor inditványozod a szakértőnek, hogy vizsgálja ezeket a kérdéseket is (pl. a gyerek miért lett távolságtartó, vagy miért nem akar veled lenni, vagy miért mond rád olyanokat, hogy ....(Te tudod milyeneket).

lepella: ez sajnos nehéz ügy. Tudomásul kell venned, hogy azzal, hogy olyan férfit választottál, akinek mással van közös gyereke, azzal ezeket is fel kell vállalnod. A párodat egy életre összekötik a gyerekek az anyával, közös programjaik lesznek, ha elég kulturáltak, és ez teljesen normális és természetes, hisz attól, hogy nem tudnak együtt élni, attól még mindketten a gyerekek szülei maradnak. Tudom, hogy attól félsz, hogy a párodat visszaszerzi az ex. Ez ellen nem tudsz tenni semmit, ha vissza tudja szerezni, akkor a párod nem szeretett eléggé, és őt jobban szerette. De egyáltalán nem biztos, hogy az ex vissza akarja őt szerezni, lehet, hogy tényleg csak a gyerekekről van szó.

Ha nagyon ellenzed, a párod ellened fordulhat, tehát szerintem jobb, ha nem teszed. Erőszakkal még soha egyetlen kapcsolatot sem lehetett hosszu távon fenntartani, vagy nem volt benne köszönet. Az a véleményem, hogy ha valaki menni akar, hagyni kell, ha fontos vagy neki, ugyis visszajön, ha meg nem, nem ér annyit az egész.

Láthatás természetesen jár az apának, sőt, joga van most a gyerekeket magához venni, amennyiben azt akarja, hogy nála helyezzék el, és képes elhozni az anyától, azonban véleményem szerint jobban jár mindenki, ha a féltékenységedet félreteszed, és megvárod, hogy mi lesz.

Tehát az apa azt döntse el, hogy magához veszi-e a gyerekeket vagy sem. Teljesen azonos jogokkal rendelkezik, mint a gyerekek anyja. Amennyiben a gyerekek az anyánál maradnak, egy gyermekelhelyezési perben biztos, hogy az anyának itélik őket, ha ő megfelelően gondozza őket. Ha magához veszi, akkor előfordulhat, hogy ideiglenes intézkedés keretében visszahelyezi a biróság az anyához - aki eddig is nevelte, de ez nem biztos. Ez esetben van esélye az apának arra, hogy hozzá helyezzék el.

Ha nem akarja őket magához venni, indithat eljárást a gyámhivatalnál a kapcsolattartás szabályozása érdekében, de ebben a kérdésben egyezséget is köthetnek a gyámhivatal előtt, vagy a biróság előtt (ha gyermekelhelyezési pert is inditanak).

Amit érdemes kérni: minden második hétvége péntek estétől vasárnap estig, minden szünidő fele (egyik évben az első fele, a másik évben a második fele), illetve amig a gyerekek nem járnak sehova óvodába vagy iskolába, érdemes meghatározni, hogy nyáron másfél hónap, télen decemberben az egyik évben az első két hét, a másik évben a második két hét beleértve a szilvesztert is, továbbá a gyermekek születés és névnapja minden második évben, a párod születés és névnapja, továbbá a Te születés és névnapod minden évben.

Egyébiránt azon is gondolkozz el, hogy amennyiben a párod számára még nem vagy végleges választás - tehát amig ő nem érzi igy, hogy ez tuti - addig nem biztos, hogy ő maga be akar mutatni a gyerekeknek, hiszen azt mégsem teheti meg, hogy minden évben, hónapban, stb. másik nőt mutat be a gyerekeknek. Ebben a pasik elég konzekvensek, legtöbbjük számára a család szent. A 9 hónap nem sok idő, egy komoly kapcsolathoz ennél jóval több kell, többnyire 2-3 év.

Mindaz alapján amit legutoljára irtál, igaza van Kálának, jobban kellene benne biznod benne. Sokan a pasikat ugy állitják be, hogy csapongók, minden utbaeső nőt lefektetnek, de ez véleményem szerint nem igaz. Sok rendkivül hüséges pasit ismerek, sokan ugyanolyan érző lények, mint a nők.

Szasztok!
Köszönöm a reakciókat!
Nem szerető vagyok, együtt élünk már 9 hónapja. Sajna a gyerek projektük addigra sikerült (külsőleg) mire a kapcsolatuk már nem működött. Úgyhogy mondhatni rosszkor jöttek az azóta imádott ikrek.
Én eleve nem voltam szimpi az exnek, 1-2-szer találkoztunk (párommal közös mhelyünk volt). Közös (ex,párom,én) programról már volt szó, de ő (ex) hallani sem akart róla. Ja, akkor kicsit normálisabb volt, amikor volt hapsija. De most megint hülye.
Ha az exet szeretné a párom, már visszament volna hozzá, főleg hogy ott vannak a gyerekek is. De nem ment, pedig az ex még könyörgött is neki. Komolyan.
Menni többnyire mehet hozzájuk, amikor kedve van, csak el nem hozhatja őket. És a párom is úgy szeretné, ha együtt (ő+én) tölthetnénk az időt a gyerekekkel.
Szóval bonyolult a dolog.
Minden vélemény érdekel!
Előre is köszi.

Szvsz egy megoldást látok:

Te is elmész velük együtt, akár tetszik az exnek akár nem.

Nem értek egyet Kálá-val bizalom ügyben.
Adva van egy ex ki tudja hány éve közösen, közös gyerek, jól ismerik egymást, és adva van egy szerető pár hónapja.

Aki valakit megcsal egyszer az mással is úgy fog eljárni.

Nem fogadnék nagy pénzbe rád.
Nézd el ha megbántalak az öszinteségemmel, de egy férfi így gondolkodik, vissza fog menni a családhoz.

Amúgy láthatás jár az apának, majd Derill megmondja a frankót.

Lepella, ennél azért bízhatnál jobban a párodban - szerintem ha nem akadályozod a közös programokat, azt is előbb érheted el, hogy a gyerekek az anyuka nélkül is nálatok legyenek.
Üljetek le, beszéljétek meg, ez máshogy nem megy.

Ez nem jogi probléma, nincs rá "jogi" segítség.

Üdv mindenkinek!

Az én gondom, hogy a párom exe utál engem, és nem adja oda a páromnak a gyerekeket (ikrek, 9 hónaposak, már 3 hónapja nem szopnak), nem hozhatja el őket, csak ott láthatja őket a volt közös otthonukban. Mi közös jövöt tervezünk, de mindig az ex miatt veszekszünk. Én nagyon szívesen foglalkoznék a gyerekekkel, imádom őket, de nem találkozhatok velük.
Házasok nem voltak, semmi papír nincs a láthatásról.
A párom természetesen mindent meg akar adni a gyerekeknek. Ezzel nincs is gond, de most bébiúszásra akarják vinni őket, de hát az ex egyedül nem bír a két gyerekkel így a páromnak is menni kéne. Itt jövök én a képbe, mert ezt meg én nem akarom. Nem akarom hogy közös programjaik legyenek. A következő meg az lesz hogy elviszik őket kirándulni, nyaralni...?
Mitévő legyek???
SOS segítséget kérnék, ha van valakinek ötlete!

Derill olvasom amit most írtál, pont ebben a cipőben vagyok én is. Node mit lehet tenni, hogy az anya esetleg belássa, hogy a gyerek apa elleni nevelése enyhén szólva gusztustalan? Pláne akkor, ha csak annyi a bűne az apának, hogy ragaszkodik a gyerekéhez?

Szia derill!
de jó, hogy újra itt vagy.
A vizsga rendben ment?

A gyerekek kapcsolattartásra történő felkészitése az anya feladata lenne, amit véleményem szerint egyáltalán nem lát el megfelelően, ha ez a helyzet (kivéve, ha az apa alkoholista és veri a gyerekeket).

A gyerekek magatartása olyan apróságon is alapulhat, hogy mondjuk az anya utálja a gyerekek apját, már a kapcsolattartás közeledtekor ingerlékeny, ideges lesz, ez átragad a gyerekekre is, és bőven elegendő ahhoz, hogy a gyerekek a hátuk közepére se kivánják a kapcsolattartást.

Nincs olyan szabály hogy ha nem akarnak, akkor nem kell elmenniük. Tudni kellene, hogy mi a bajuk. Csak az, hogy az apának barátnője van, vagy mondjuk a barátnő olyan dolgokat tesz, ami a gyerekekre hátrányos? Ezeket meg kellene beszélni az apával.

A tapasztalatom szerint az, hogy egy gyerek hova akar menni, nagyban a gondozó szülőtől függ (kb. 99 százalékban). Főleg ilyen koru gyermekeknél - már ha megfelelően vannak nevelve.

Sem ekkorát, sem kisebbet, sem nagyobbat senki nem köteles személyesen átadni kapcsolattartásra, egyről köteles gondoskodni, hogy az apa megkapja a gyereket a kapcsolattartás idején. Ezt megteheti akár ugy is, hogy bébiszitterre bizza, vagy ugy hogy élettársára, férjére, szomszédra, akire akarja. A felelősség az anyáé természetesen a tekintetben, hogy az a személy, akire rábizza a gyermeket, megfelelően ellátja-e a teendőit (gyermek gondozása az átadásig).

Jó lenne tudni, hogy mitől félnek a gyerekek. Bántotta őket valaha az apjuk?

A 14 éves gyerek korlátozottan cselekvőképes, ami azt jelenti, hogy mindenben meg kell, hogy kérdezzék, és figyelembe is kell venni az akaratát, de ilyen esetben azt is, hogy mi a háttere ennek az akaratnak. Ha ugyanis az anya évekig az apa ellen hangolta a gyermeket (pl. a fenti magatartással), akkor az, hogy a gyerek nem akar menni, nem a gyerek saját akarata, hanem a gyermek által közvetitett anyai akarat.

Tehát jó lenne tudni a valós okokat, jó lenne tudni, hogy a gyerekek anyja tényleg mindent megtett-e, hogy a gyerekek szivesen menjenek apjukkal, örömmel fogadta-e az apa érkezését, hogy gyerekei érezzék, hogy van apjuk, és az apjuk fontos személy. Az ilyen ügyekben a nő magatartásának meghatározó szerepe van abban, hogy megfelelő lesz-e a kapcsolattartás vagy sem.

Sziasztok!

Kedves Derill!
Olvasgattam ezt a fórumot, de sajnos nem találtam a barátnőm problémájára választ! Most vált el és van 2 gyermeke. 14 és 12 évesek, egy fiú és egy lány. A gyerekek nincsenek jó kapcsolatban sem az apjukkal, sem annak jelenlegi barátnőjével. Így a 2 hetente történő kötelező láthatás elég nagy gondot okoz a gyerekeknek. Pontosabban nem akarnak elmenni az apjukkal !!!
A kérdésem a következő!
1: Van e arra jogszabály, hogy a gyermek ha nem akar, akkor is köteles elmenni az apjával a láthatás idejére!? Vagy van "joga" ellentmondani és otthon maradni a másik szülővel?!
2: Az anyuka köteles e ekkora korú gyerekeket személyesen átadni az apjuknak a láthatásra? Mivel ő néha úgy dolgozik, hogy nincs otthon abban az időpontban. (volt rá példa, hogy a gyerekek félelmükben barátjukhoz bújtak el, hogy ne kelljen elmenni az apjukkal)

Kérlek mielőbb válaszoljatok !!

köszi: Gabocza

kedves zsejkee!
Nagyon köszönjük, mi már túl vagyunk rajta, ha feldolgoztam, leírom.

Vikus és Derill!

Sok sikert nektek a mai napra.

Zs.

Nálunk tök jól.
Sok sikert!

Üdv sorstárs :)

Derill tanácsolta, hogy mindkét szülőnel legyen elhelyezve (amit a családjogi tv. nem tilt), mert ha a másik fél kéri a közös sz.f. megszüntetését akkor ne legyen előnye a későbbi per folyamán. A tapasztalat az mutatja, hogy jobb ha papíron is bebiztosítjuk magunkat. Anyuka élete elég gyakran változik.
Nem elhelyezés nélkülire kellene, hanem arra, hogy mind a két szülőnél el van helyezve.

Nálatok jól működik?

Minden jókat.

Zs.

Mi is pestiek és nálunk is hetesváltásban van a gyerek, közös szülői felügyelettel. De az anyjánál van elhelyezve. Mert asszem valahol el kell helyezni. A bíróság tudtommal csak így hagyja jóvá az egyezséget. De nem az elhelyezés a lényeg, hanem a közös szülői felügyelet és az, ami az egyezségben van.
Precedens nem hiszem, hogy létezik az elhelyezésnélküli közös felügyeletre.
De majd a Derill mindjárt jól megmondja a tutit... :-)
Szia Derillllll !

Üdv mindenkinek!

Kedves Derill!

ha még emlékszel mi vagyunk a heti váltásban élők...
Eljutottunk addig a pontig, hogy leültek a felek az ügyvédek jelenlétében egyezkedni. Párom kérte, hogy a gyerek mindkét félnél legyen elhelyezve, közös sz.f., és beleegyezett hogy édesanyánál legyen bejelentve (mint írtad ennek akkora jelentősége önmagában nincs.)
Mindkét ügyvéd azt állította, hogy ezt nem szokták alkalmazni. Előfordulhat, hogy így megírunk egy egyezséget, és a bíró közli, hogy ezt ő engedi, mert nem szokták alkalmazni? Feleség ügyvédje győzköd minket, hogy menjünk bele abba, hogy az anyánál legyen elhelyezve. Ezt továbbra sem szeretnénk, szükségünk van garanciára.
Viszont pereskedésnek senkit nem szeretnénk kitenni... Létezik precedens amire hivatkozhatunk? VAgy ez nem szokás?

Köszönöm a segítséget!

UI: Budapestiek vagyunk, itt azért gondolom már előfordult, hogy így választották el a feleket.

ZS.

Természetesen fizesd vissza, és a csekkek fénymásolatait küld el a bíróságra, azzal a kéréssel, hogy egyesítsék a két ügyet...
Azaz a tartásdíj megszüntetése tárgyában tett lépésed téged igazol, ex-ed meg ki...hatja!

Szerintem fizesd vissza, menj úgy a bíróságra, annál kevesebbet fogod magad bosszantani magadat... Ennél több bosszankodást, utazást, ilyesmit nem ér meg a dolog, lépj rajta amint csak tudsz...

Sziasztok!

Jó ötlet ez a fórum. Remélem, az én "kérdőjel"-emre is érkeznek majd segítő hozzászólások. Próbálok rövid lenni a helyzet felvázolásánál.

20 %-os tartásdíjat kaptam én is a volt férjemtől a közös gyermekünk után. A tartásdíj megitélését követően az ex hamarosan rokkantnyugdíjaztatta magát, és attól kezdve a nyugdíjából vonták a tartásdíjat. Idővel tudomásomra jutott, hogy emellett dolgozik szinte a korábbival azonos munkakörben. Nem bolygattam a dolgot, mert nem akartam újabb évekig pereskedni, és mert elvem: élni és élni hagyni. Miután a gyermekünk befejezte a középiskolát, volt férjem azonnal pert indított a tartásdíj megszüntetésére. A tárgyaláson bemutattam a gyermek tanulói jogviszonyát bizonyító igazolást, mely szerint 2 évig még tanul. A tartásdíj folyósítása tehát ment tovább. A 2 év elteltével beadtam a bíróságra a nyilatkozatot a gyermek tanulói jogviszonyának megszűnéséről, és kértem a folyósítás megszüntetését. Úgy gondoltam, hogy ezzel elkerülhetem az újabb peres eljárást, és a volt férjem is látja majd a jó szándékú hozzáállást. Nem így történt. A gyerek júl.1-től nem jogosult tartásra, de a bíróság augusztus 1-jével emelte jogerőre a tartásdíj megszüntetését.Ráadásul a bírósági eljárás vagy a nyugdíjfolyósító (nem tudom) lassúsága miatt még szeptemberre is megérkezett a tartásdíj. Volt férjem már azonban júliusban akcióba lépett, és beadványában pereli a túlfizetés összegét. A visszafizetés ellen alapjában véve nem tiltakozom, de bosszant, hogy a peres eljárást mégsem sikerült elkerülnöm. Ugyanakkor a kisördög is megszólalt bennem, hogy én békés utat akartam, nem voltam követelőző, a volt férjem pedig mégis - mintha élvezné - bíróságra citáltat. Hozzá kell tennem, hogy a gyerekeivel (van egy kisebb is) semmilyen kapcsolatot nem tart fenn, láthatási jogával nem élt. Én most azon tipródom, hogy adjam-e fel máris a postán a túlfizetett összeget, és úgy menjek a tárgyalásra, magammal víve korábbi nyilatkozatomat stb. legyünk túl rajta minél hamarabb alapon, vagy netán vessem fel, hogy akkor milyen jövedelméből is kellene azt a tartásdíjat vonni? (Gondolok itt a nyugdíj mellett szerzett egyéb jövedelmére.)Meg kell jegyeznem, több mint 10 éve nevelem egyedül a gyermekeimet, és elég sokat nélkülöztünk, illetve én sok túlórát vállaltam magamra, hogy meglegyen, ami a gyerekek iskoláztatásához, életéhez alapvető.

Ha volt türelmetek elolvasni rövidnek szánt levelemet, akkor kérlek, reagáljatok. Konkrét jogi lehetőségek érdekelnének, de minden hozzászólást szívesen veszek.