Gyerektartás és láthatás

Szia Derill!

Nem tudom derill, ezek szerint eléggé földhözragadt a gyáhat. működése.
Tudod, én olyan egyszerű megoldásra gondoltam , amit mi is használunk a munkahelyemen.(egy nagy multi személyzeti osztályán dolgozom)
A mi munakidőnk is 8-16:30-ig tart, hétfőtöl péntekig, viszont minden héten van egy "szombatos", aki azon a héten egy hétköznap veszi ki a szabadnapját (ez nekünk is jó, tudunk hivatalos ügyeket intézni, amire hétvégén nem lenne lehetőségünk). Így minden szombaton is van ott valaki, ugyanis vannak csak hétvégés dolgozóink is, akik csak hétvégén tudnak hozzánk fordulni ügyes-bajos dolgaikkal.
4-en vagyunk az osztályon, így havonta egyszer járunk be hétvégén.
Ezen kívül volt arra is példa, hogy megkívánt a a munkánk, hogy később is bent legyünk, akkor pedig 10-18:30-ig voltunk jelen, szintén forgó rendszerben, heti váltásban.
Tehát én úgy gondolom, mindenre lehet megoldást találni, csak akarni kell, és nem ártana felülemelkedni a " régi szép időkből" itt ragadt hivatali ügyfélfogadási időkön, 8-16-ig, pénteken pedig eszedbe se jusson 2 után próbálkozni, mert már senkit nem találsz ott.
Amit pedig az ügyintéző módszeréről írtál, az felháborító és elkeserítő.
Azt hittem ilyen posztokon, ahol gyermekek és szüleik sorsáról van szó, nem dönthetnek szakmájukhoz nem értő, nem elhivatott, kontár,
Xy ismerős unokahugocskái.
A szombati ügyelet másik előnyének tartom, hogy különélő szülő tanúkkal karöltve elballag, megmutatják, itt voltunk, elkerülve így azt a rágalmat, miszerint" a haverjaiddal előre aláírattad a papírt, hogy itt voltatok"
nekem parszti ésszel ilyen egyszerű az egész.

JÓ reggelt!

Olvastam Derill másoknak adott tanácsait és megakadt a szemem valamin...
A gyerek állandó lakcímének megváltoztatásához elég fogni a gyerek lakcímkártyáját, beballagni az egyik szülőnek és átjelenteni????
vagy félreértettem?
Derill írnék egy privát rövidet,

Kitartás mindenkinek.

Valóban jó lett volna nekünk is két évvel ezelőtt megtaláni ezt a fórumot, szerintem mindenki bízik amíg lehet, és nem hiszi el, hogy ez történhet vele. :(((

Derill azért az én esetemben nemcsak erről van szó. Egyik oldalon egy anya, aki rokkantnyugdíjas, 6 éve kezelik depresszióval, akut beteg, viszont van 2 diplomája(merthogy ráadásul tanár a lelkem feddhetetlen előélettel) és egy látlelete, az apával szemben könnyű testi sértési feljelentése, a nagyapával szemben egy veszélyes fenyegetési feljelentése, többszöri rendőrségi procedúra indokolatlanul, VPOP bejelentés (szintén indokolatlan), egyedül tartom el a gyereket mert az apa nem ad pénzt, aztán egy levél hogy nincs szüksége a könyöradományaimra, aztán gyűlöletkeltés, sajnálatkeltésa gyerekben ésatöbbi ésatöbbi. Szinte vonásra követi a NANE alapítvány tanácsait a bántalmazott Nők részére.
Az én oldalamon viszont egy nagyon komoly családi háttér, nagycsaládos környezet ahol eddig a gyerek élt, a gyerek pszichológusa nagyrészt mellettem, Családsegítő nagyrészt mellettem(ahová egyébként a feleség rendőrségi bejelentése miatt kerültünk). Ha a gyereket nekem ítélné a bíróság, ezáltal a feleség olyan helyzetbe kerülne, amit most hadd ne kommentáljak... Tehát a részéről végülis teljesen világos hogy miért kreálja a helyzetet. Minden esélye abban van, hogy a gyereket maga mellé fordítsa, de leginkább az apa és a volt környezete ellen, akár hazugságokal is. Az persze most egyáltalán nem érdekli, hogy a gyerek milyen mértékben sérül, a cél most számára szentesíti az eszközt és olyan helyzetet próbál teremteni hogy az apának esélye se legyen arra, hogy a bíróság az apához ítélje a gyereket. Számomra az a kérdés, hogy a bíróság észreveszi e, hogy itt korántsem az apa alkalmatlanságáról szól a dolog, hanem egy kilátástalan helyzetben lévő Nő ámokfutásáról. És ami bosszant ebben a dologban, az az, hogy amikor Neked elmondtam ezt a könnyű testi sértéses dolgot, kapásból azt válaszoltad: ezt egy Nő nem találja ki csak úgy magától. Ezek után szerinted mi a bánatot várhatok a bíróságtól?
Magyarul: ha megrázom a feleség vállát hogy térjen már magához és ne üvöltsön mint a sakál, akkor úgy kezeli mindenki a dolgot, mintha minimum boxzsáknak használtam volna az asszonyt esténként és tréningszerűen készültem volna egy Muhhamad Ali meccsre. Szóval tele van az ország előítéletekkel, ha a Nő ügyesen elsírja magát, akkor mindenkit levesz a lábáról. Különben meg az a véleményem ha megköveznek érte akkor is, hogy a gyereknek amíg kicsi, addig inkább az anyánál a helye, persze tényleg nem minden esetben. Csakhogy értsétek, itt nem egy hőbörgő apáról van szó, aki agyatlanul veri a mellét és férfisoviniszta igéket hirdet másodállásban:)

Vikus: mondjuk mert kivitelezhetetlen. A kapcsolattartások többnyire délután (munka után), illetve hétvégén vannak. A gyámügyis munkaideje pedig 8-16 óráig tart, és senki nem fizeti meg azért, hogy este, vagy hétvégén dolgozzon. Ráadásul egyébként volt rá példa.

Apa már évek óta nem láthatta a gyereket, mert az anya akadályozta a kapcsolattartást. A gyámügyis felajánlotta az apának, hogy elmegy vele. El is ment. Amikor a gyerek meglátta az apát, sirni kezdett, az anyja mögé bujt. Ezek után a gyámügyis leirta, hogy a gyerek nem ismeri az apját, fél tőle, a kapcsolattartás korlátozása indokolt. Tehát a célja tulajdonképpen nem az volt, hogy az apát segitse a kapcsolattartás kialakitásában, hanem hogy bebizonyitsa azt, amit eddig is tudni lehetett, hogy a gyereknek nincs kapcsolata az apjától, és természetes módon félt egy számára vadidegen férfival elmenni.

A gyámügyis enyhén szólva is dilettáns volt, emellett erőteljesen elfogult az anya irányában, pszichológiai érzékkel pedig egyáltalán nem rendelkezett.
Ilyenkor a feladat ugyanis az lett volna, hogy a kapcsolat kialakuljon. Erre a gyereket fel kellett volna késziteni, amit a kapcsolattartást akadályozó anya nyilvánvalóan nem akart, és nem is tett meg. Szóval nem biztos, hogy ez a megoldás. Erre vannak a pszichológusok, mediátorok.

Lilly: itt nem arról van szó, hogy sérelmeken kellene felülemelkedni. Arról van szó, hogy Kissembertől elzárták a gyerkeket, tehát nincs velük kapcsolata. Eddig fürdette, velük mehetett, játszhatott velük, most meg a közelükbe sem engedi az anya. Szerinted itt hogy lehet bármin is felülemelkedni. Gondold el, hogy ha a gyermekedet egyszercsak egyik napról a másikra többet nem láthatod. Bármit teszel, nem engednek a közelébe. Aztán azt mondják, próbálj higgadt és megfontolt maradni, és felülemelkedni, ami jelen esetben azt jelentené, hogy felejtsd el a gyerekedet. Hiszen minden más próbálkozásod csak konfliktust szül. Kissembertől azt várja a neje, hogy a gyerekeket felejtse el, de a gyerektartást fizesse - a lakást már kirámolta kissember szerint.

Tehát nehéz jó tanácsot adni. Ilyenkor az a gond, hogy egyetlen tanács az lenne, hogy vegye magához a gyerekeket, de a felesége tuti ujra elvinné őket amint teheti, tehát a gyerekeket ide-oda rángatnák. Ezt a pasik általában nem akarják, inkább hagyják a nőnél, persze legalább látni szeretnék. Erre a nő viszont nem hajlandó. Kompromisszumhoz pedig két ember kell.

Lilly próbálok, próbálok. köszi. Az biztos, ha előbb találom meg ezt a fórumot 1 hónappal, mások tapasztalatából kiindulva biztosan másképpen állok hozzá. Eső után köpönyeg, csak nehogy erre faragjak rá:(

kissember, egy dolgot szeretnék csak tanácsolni: tudom, hogy baromi nehéz, de kettőtök közül legalább te próbálj meg higgadt és megfontolt maradni, próbálj meg felülemelkedni a sérelmeken! Mondom (ill. írom :)), tudom, hogy milyen állati nehéz, de ha legalább te képes vagy tiszta fejjel gondolkodni, nagyon hamar csőbe húzod az asszonypajtást... ;)
Tudod, derill, állati fárasztó lehet ez a folytonos herce-hurca, és tényleg nem tudom, Vikus ötlete miért nem jutott még a gyámügy eszébe... :(

szia derill!
Köszönöm a válaszod.
Lehet, hogy naivnak és teljesen kivitelezhetetlennek tűnik a kérdésem, de miért nincs a gyámhivatalonként 2-3 olyan ügyintéző/alkalmazott, aki ilyen esetekben, amikor a gondozó szülő akadályozza a kapcsolattartást, elmegy a különélő szülővel?
Nekem annyira logikusnak tűnik, nem kell állandóan tanukat magaddal cipelned, hanem egyszerűen reggel 9-re ő is odaérkezik gondozó szülő lakása elé, becsöngettek/ha tudtok/, telefon, stb.
Ügyintéző látja, nem engednek be, firkant erről egy jegyzőkönyvet, aztán már mehet is a dolgára, vagy egy másik kapcsolattartási helyszínre. Gondolom a saját alkalmazottuk szavahihetőségét nem kérdőjelezi meg egy hatóság sem.
vagy annyira sok az ilyen eset egy-egy gyám.hat. működési területén belül, hogy ez megoldhatatlan?

Derill nem akarok most vitába szállni semmilyen téren Veled, tényleg az a lényeg hogy minden eset más és más. Az én esetemben azt látom, hogy a feleség semmilyen kulturálatlan módszertől sem riad vissza és kihasználja az "anyai" előnyőket maximálisan, akár hazugságok árán is. Ha érdekel és túljutok ezen a dolgon, majd elmesélem részletesen.

kissember: az állandóság kérdésére hivatkozik ilyenkor a biróság, egyébként viszont valójában nem ezért dönt igy, mert nem láttam még olyan esetet, amikor a gyereket rendesen gondozó nőtől elvették volna és a pasinak itélték volna, azonban láttam már olyan esetet, hogy a pasi magához vette a gyereket, rendesen gondozta, és mégis visszaadták a nőnek (Tutucs ügye).

Tehát valójában ez a bírói gyakorlat egy jogsértő helyzetet legalizál, azt, amikor valamelyik fél (többnyire az anya) önhatalmulag kivonja a gyermeket a közös szülői felügyelet alól, és magához veszi, ezzel a különélő szülőt pedig el is zárja a gyerektől. Ez a birói gyakorlat - igen lassan - változik, Budapesten, illetve a nagyobb városokban már egyre többször látok olyan ítéleteket, amikor egyrészt az ilyen szülő jogsértő magatartását negativumként értékeli a biróság, másrészt viszont még mindig - főleg vidéki biróságokon - divik az a gyakorlat, hogy az apa részére ilyenkor pár órás kapcsolattartást állapitanak meg. Ugyanakkor nem láttam példát még arra, hogy nő részére pár órás kapcsolattartást állapitottak volna meg, olyat viszont már igen, hogy mindennapos kapcsolattartást - amit viszont meg pasinál nem láttam még soha.

Azon vagyok, hogy ez változzon, csak igen nehéz a berögzött rossz szokásokat megváltoztatni.

fblade: célszerüen ha magadhoz veszed, érdemes megváltoztatni, mert ezzel az illetékesség is változik. Azonban az anya bármikor visszajelentheti, mivelhogy a jogszabály értelmében elegendő az egyik szülő nyilatkozata ez ügyben. Tehát lehet, hogy nem sokat érsz el vele. Ha ilyen gyorsan változik az illetékesség, akkor ugyis kijelölés alapján fog eldőlni az illetékesség, mert nem lehet hetente áttenni iratokat egyik hatóságtól a másikhoz.

Lilly: a bajuk ezzel azért van, mert ugy gondolják, hogy ha a gyerek sokat van az apjával akkor jobban fogja őt szeretni, mint őket (amiben van valami). Ha végiggondolod, a gondozó szülő az, aki a hétköznapi dolgokat csinálja, mos, főz, takarit, ellátja a gyereket, ezért jóval kevesebb ideje marad arra, hogy kiránduljon, moziba, szinházba menjen a gyerekkel.

A gyerek tehát azt látja, hogy az egyik szülő szinte sehova nem viszi, folyton számonkér (leckét), mindig fáradt, a különélő viszont mindenhova elviszi, sosem kér számon semmit, sosem fáradt.

Ez természetes is, hiszen olyan keveset van a gyerekkel, hogy örül, ha legalább ilyenkor mennek valahova. Tehát azt gondolja a gondozó szülő, hogy ha a másik szülőt jobban szereti, akkor az neki nem jó, mert neki kevesebb szeretet jut, sőt felmerül benne az is, hogy esetleg egy gyermekelhelyezési pernél a gyerek majd ugy fog nyilatkozni, hogy apánál jobban érzi magát, és akkor "elveszik" tőle a gyereket - az nem nagyon zavarja, hogy ő ugyanezt tette az apával. Pedig a szeretet olyan, hogy mindenkinek jut belőle, és attól, hogy valakinek többet adsz, a másiknak nem lesz még kevesebb.

Kissember: mindezt azért gondolod, mert férfimódra gondolkodsz. Van ugyan néha bosszu is, de alapjában nem ez vezérli a nőket, legalább is a többségüket nem. A nő azt látja otthon, hogy amig volt a férj, hazajött, és nem nagyon törődött a gyerekkel, mondjuk tv-t nézett vele, vagy számitógépezett.

Aztán egyszercsak elválnak, és az apa el akarja vinni a gyereket tv-zni? Minek? Nem érti, hogy ez más helyzet. Az apák ugy szeretik a gyereküket (és feleségüket is) többségükben, hogy megelégszenek azzal, hogy körülöttük van a család.

Amikor egyszercsak elveszitik ezt a családot, akkor már sok mindenre hajlandóak lennének, hogy visszakapják, de már olyan sosem lesz a helyzet, mint korábban volt, mert feljönnek a sérelmek, mert nem lehet meg nem történtté tenni azt ami megtörtént. Ez persze minden egyes ügyben más és más, de alapjában mégis mindegyikben (ahol a kapcsolattartást akadályozzák) ez a helyzet.

Lilly: igazad van, dühitő. Viszont tudomásul kell venni, hogy a gyerek véleménye sokszor a gondozó szülőé valójában. Egy gyereket nagyon könnyü manipulálni. Ezért mondja ki végül is jogszabály, hogy a gyerek érdeke az, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson, sőt, ez alapvető joga. Ezt csak akkor lehet csorbítani, ha igen sulyos indokai vannak (alkoholista, agressziv szülő). Az, hogy a szülők ezt nem igy gondolják, egy dolog, hisz ők benne élnek, elfogultak, saját érdekeiket nézik. De hogy a hivatalok sem tudják sokszor, az meglepő.

Épp mostanában kaptam pár anyagot, érdekes módon a Pest Megyei Gyámhivatal például tudja, hogy az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, mert a jogszabály maga akkor is kötelez, ha netán az ítélet ezt nem ismétli meg (hiszen attól, hogy a Btk. nem irja le, hogy kiss pista sem ölhet, attól még kis pista sem ölhet, mert a jogszabály rá is vonatkozik).

Ugyanakkor van olyan megyei gyámhivatal, amelyik folyamatosan ragaszkodik ahhoz, hogy ha nincs benne a határozatban, akkor nem tudja pótoltatni, mert a kapcsolattartás pótlásának a pótlását nem rendelheti el. Ennek persze semmi logikája nincs, mert pótolni az elmaradt kapcsolattartást kell, és ha pótolták, akkor nincs mit pótolni, ha nem pótolták, akkor meg pótolni kell, de ezt valahogy sehogysem képesek felfogni.

Pedig vagy lecserélik őket előbb-utóbb, vagy kénytelenek megtanulni jogszabályt értelmezni és alkalmazni (bár erre egyszer azt irták, hogy nem feladatuk a jogszabály értelmezése, igy meg viszont érthető, hogy miért nem képesek alkalmazni, hiszen a jogalkalmazás alapja a jogszabályértelmezés).

Svejk: erre annyit kellett volna mondanod, hogy ha anyuka szerint a tanuid nem mondanak igazat, akkor jelentse fel őket hamis tanuzás miatt (aztán majd a tanuk feljelentik őt hamis vád miatt). Egyébként meg senkit nem érdekel, hogy a tanu pártatlan-e vagy sem. Vannak tanuzási mentességek, ami azt jelenti, hogy nem köteles tanuvallomást tenni ha bizonyos feltételek (pl rokon) fennállnak, de ha tesz, akkor köteles igazat mondani.

Amikor Te tanuval igazolod, hogy ott voltál, akkor ezt az ügyintéző köteles elfogadni. Ha az anya tanuval igazolja, hogy nem voltál ott, akkor behivja a tanukat, tájékoztatja őket, hogy a hamis tanuzást büntetik, aztán ha még mindig kitartanak álláspontjuk mellett, szembesiti őket.

Ezután, ha ez eredménytelen, felfüggeszti a végrehajtási eljárást ebben az egy elmaradt kapcsolattartásban, és megküldi az iratot a rendőrségnek (merthogy a hamis tanuzás közvádas) azzal, hogy vizsgálja ki, hogy ki a hamis tanu, mert nyilvánvalóan mindkettő nem mondhat igazat.

A rendőrség pedig eljátszik a tanukkal, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb elfogynak a hamis tanuk, senki nem mer még egyszer baráti alapon hamisan tanuskodni. A többi elmaradt kapcsolattartás esetében pedig ugyanigy folyik le az eljárás.

A rendőrség ezek után valahogy lezárja az eljárást, és ha megállapitja, hogy ki volt a hamis tanu, akkor annak a tanuvallomásnak a figyelmen kivül hagyásával mondjuk rosszhiszemü eljárás miatt megbirságolja azt a felet, aki a hamis tanut hozta, (esetleg hamis tanuzásra felbujtás miatt még a rendőrség is felelősségre vonja), és dönt a kapcsolattartás kérdésében.

Ha a rendőrségi eljárás eredménytelen, akkor bizonyiték hiányában megszünteti a gyámhivatali ügyintéző az eljárást.

Egyébiránt mint emlitettem, kétlem, hogy ekkora hercehurca után a hamis tanu még egyszer mer hamisan tanuskodni akkor is, ha mondjuk eredménytelen volt a rendőrségi eljárás. Azt is kétlem, hogy a rendőrség nem fog berágni, és mindent megtenni annak érdekében, hogy kideritse, hogy ki a hamis tanu, ha mondjuk kéthetente kap egy ilyen megkeresést, hogy már megint valaki hamisan tanuskodott.

Most, hogy Btk. tényállás lett a kapcsolattartás akadályozása, kiváncsi vagyok a végrehajtására.

Márcsak azért is, mert pl. tegnap az egyik apukát egyszerüen be sem akarták engedni az ügyeletre, amikor bejelentést akart tenni. Kiderült, hogy az ügyeletes tiszt nem is tudott a jogszabályváltozásról, nekem olyasmit mondott, hogy nincs hatásköre, kérdeztem, hogy szerinte milyen jogszabály alapján nincs, a válasz az volt, hogy nem tudja fejből. Mondtam nézze meg, azt mondta most nem ér rá. Tehát jó játék. Ezután felhivta az ORFK-t, és kideritette, hogy tényleg van ilyen jogszabály. Tehát iszonyat kiváncsi vagyok most a gyakorlati megvalósitására.

Még jó, hogy az apa felhivott, és nem tágitott onnan. Mondjuk azt sem értem, hogy milyen alapon nem engednek be valakit az ügyeletre, ha bejelentést akar tenni, mivel már a kapusnál elakadt. Az közölte, hogy ha az ügyeletes tiszt nem szól, nem engedheti be. Remélem Nickname erre majd ir valami érdekeset:)

Kissember: nem vicces, hanem jogszerü. Mindig annak kell bizonyitania, aki állit valamit. Tehát ha Te azt állitod, hogy ott voltál, neked kell bizonyitanod. Ha az anya azt állitja, hogy nem voltál ott, azt meg neki kell ellenbizonyitania. A jogrendszerünk totál európai a jogalkalmazás néhol még iszonyat balkáni, de remélhetőleg rövidesen megváltozik az is. Csak néhány ilyen hely van, ahol rosszul alkalmazzák. Többségében az ügyintézők, birók eléggé átlátnak a szitán. Ha belegondolsz, hogy hányan válnak évente, és itt milyen kevés ember fordul meg ehhez képest, akkor láthatod, hogy azért általában müködik, és jól müködik a rendszer.

Lily sajnos pedig ez van, ahogyan én látom vitás esetekben. A gyereket pedig rendszerint azért nem "kérdezik" meg, mert egyrészt Õ sem érti hogy mit gondoljon ilyen szituban, másrészt leginkább azt mondja, amit a szülő beprogramoz neki, akivel éppen van, úgyhogy nagyszerűen fel lehet használni a másik szülő ellen. Én se mondanék mást ha 9 éves lennék biztosan. És a legbosszantóbb az, hogy igazából a hatóságok nem akarnak olyan nagyon mélyre ásni a dologban, úgyhogy erről ennyit...
Egyetlen pozitív dolog mégis történt az elmúlt pár hónap alatt, hogy a Gyermekjóléti és a gyerek pszichológusa végülis éppen a napokban egyértelműen mellém állt, úgyhogy kíváncsi vagyok a fejleményekre.
Svejk nem reagálok a soraidra, mert Te is pontosan látod ezt a helyzetet, vicces hogy az apának kell erre "pártatlan" tanúkat hoznia, akik azáltal már nem is pártatlanok, hogy az apa hozta... Vicc az egész, kíváncsi vagyok hogy a jogrendszerünk mikor ballag európa felé.

Szörnyűlködve olvastam "sorstársaim" előző sorait (pl. Kissember), szörnyű, hogy milyen anyák vannak. Hasonló cipőben jártam évekig... Azt hiszem, ha a tartásdíj megvonása vagy korlátozása lenne a drága anyucik büntetése a láthatás szándékos akadályozása esetén, más lenne a gyerek fekvése... Évekbe tellik míg érdemleges döntések születnek a bíróságon, a gyámhatóságnál pedig megalázó helyzetbe hozzák az apákat azzal, hogy nekik kell szinte bizonyítani minden anyuci által kitalált baromság ellenkezőjét. Évekig úgy mentem láthatásra, hogy tanukat cipeltem a gyerek átadásánál, átvételénél. Ha nem adta a gyereket oda az ex, már írtuk is a láthatás elmaradásáról a papírt. Be is adtam a gyámhatóságnál a lapokat, erre az ex azt mondta, miután beidézték, hogy nem is voltam ott, előre megírtam a lapokat és a haverjaimmal aláírattam. Erre az előadó írt egy-két levelet majd behivatott, hogy igazoljam, hogy valóban ott voltam! Röhejes, nem? Annyira elegem lett az egészből és borzasztóan belefáradtam 4 év után...

Igazad van. Ha egy gyerek mindkét szülőjét szereti, márpedig miért ne tenné (normális esetről beszélek, nem azalkoholista-durva-vadállatról), nem értem, a szülők milyen jogon egyeznek meg a feje felett?! És ez a lényeg: egy gyereknek is van joga!!!!!!!!! S még ez is lényeg: egyik szülőnek sincs viszont joga a gyerek tapasztalatlanságát kihasználni a másik ellen!!!!! Állati dühítő, amikor mindenki - anyuci, apuci, nagyi, nagyapa, gyámügy - a gyerek érdekére hivatkozva mindenre képes, csak arra nem, hogy a gyerek véleményét figyelembe vegye... Dühítő, hogy a szülők érzelmileg úgy terrorizálják a gyereket, ahogy akarják! :(

Lily ez az a dolog, amit én se értek: Van egy olyan érzésem, hogy az apák egy része azáltal, hogy elváltak, már nem is lenne olyan fontos a gyerekük. Végülis várja őket egy új élet, egy másik Nő gyerekei, talán egy közös gyerek is. Az anyák egy része viszont úgy gondolom azért akarja a gyereket önző módon csak magának, mert valahogyan bosszút kíván állni az apán azért, mert "tönkretette az életét mert mindent megtett ennek az embernek, de neki semmi sem volt elég" és mivel számára már csak egy szükséges rossz az ex és ezáltal a gyereknek is jobb lesz ha nem is látja az apját és még sorolhatnám... Csak azt nem értem, mikor veszi észre már észre mindenki, hogy a saját gyerekével tol ki, mondván hogy "majd lesz másik apukád aki sokkal normálisabb lesz mint ez..", vagy akár fordítva. Hiszen anya csak egy van, viszont apa is csak 1 van.. Kidühöngtem magam, de nekem is az a véleményem, hogyha a gyerek akarja, akkor láthassa akkor a nem nevelő szülőt is akkor amikor akarja, bár a gyakorlatról inkább most nem is megyek bele vitába

Egy valamit azért nem értek. Miért baj az az anyáknak, ha kikerül a gyerekük az "ellenőrzésük" alól? Vagy pont ez a baj? Mert nézzük a dolog önző oldalát: igaz, hogy nincs vele a gyerek, de éppen ezért több ideje marad magára (s arra is, hogy a nagy eseményre - amikor jön a csöpp - megfelelően felkészüljön). Tudtok esetleg olyan döntésről, vagy egyáltalán, ésszerű-e az, hogy heti vagy kétheti váltást beszélnek meg a szülők?
Persze, én is anya vagyok... De számomra az pl. elképzelhető lenne, hogy ha nagyobb már a gyerek, mondjuk 8 év körüli, heti váltásban gondolkodjak (mondjuk egyéb körülményeim miatt ez nem megvalósítható, de ha az lenne, erősen elgondolkodnék rajta).

Van itt még valami!
Elintéztem a gyermek anyakönyvét és ott azt mondták hogy el lehet menni az okmányirodába , a lakcímkártyáját kikérni az én címemre, majd ez után lehet intézni a TAJ kártyáját.
Szerintetek jelentsem be az én címemre a kislányt az anya tudta nélkül?

Derill!
Küldök neked egy szép történetet, szeretném ha elolvasnád és véleményeznéd!
Köszi
Péter

„Secret nagyon érdekel amiket irsz. Ezt is leírták? Légyszilégyszilégyszi! Küldd el:))”

Derill!
Azt a határozatot, amelyben az Édesanyát kötelezik az elmaradt két hétvége pótlására, el tudom Neked küldeni. A hétfői idézéssel kapcsolatban még nem érkezett meg a jegyzőkönyv, de ha megkapjuk, küldöm azt is e-mailben.
Amit utána írtam, az még "csak" szóban hangzott el. Mármint a pénzbírság és a hétvége pótlása.
Ma megy újra a gyermekért. Hát kíváncsi leszek, mi lesz! Ha nem „adja oda” - mintha legalábbis egy tárgyról lenne szó! :-( - kihívja a rendőröket. Term. az ítélet nála lesz, hogy igazolni tudja magát.

Secret

Sziasztok!
Biztosan emlékeztek, leírtam itt egy pár dolgot azzal kapcsolatban, ami nálunk, történt.
Azóta persze zajlik az élet, taszigálnak bennünket egyik Gyermekjólétitől a másikig, gyámhatóságtól gyámhatóságig. A bíróságnak már július közepén be lett adva az ideiglenes elhelyezés kérelme és még hozzá 2 kiegészítés utólag. Az ítélkezési szünetnek már vége, az iskola elkezdődött, a gyereket nem tudom elhozni, legutóbb már a kapun sem engedtek be. Nagyon lassan őrölnek a jog malmai, tisztán látszik hogy mennyire nagyon nézi a bíróság a gyerek érdekeit. Könnyű testi sértési tárgyalás a "tett" után 1 évre tűzik ki kb, a válópert pedig fél évre. Vicc hogy mit meg nem tehet egy "üldözött és bántalmazott"-nak mondott Nő a saját gyerekével és az apával ebben az országban. Bezzeg 1 hete amikor a feleségem feljelentést tett a Vám és Pénzügyérségnél jövedéki csalás stb ügyében, akkor bezzeg ki tudott jönni 7 vámos hajnalban és kutatott át 3 lakást, pincét, padlást hajnalban. Naná mert ebből pénze van az államkasszának.... Mostmár csak azt nem értem, hogy ha a másik szülőtől elzárják a gyereket és ostoba módon ellehetetlenítik az apát, akkor miért annyira az a fontos, hogy kinél van a gyerek az ítélethozatalig? És persze még válóper sem volt..

fblade!

Fogadj szót Derill-nek!!!
Azonnal vedd magadhoz a gyermeked!
Sajnos én sem tettem meg, mert éppen nem volt rá lehetőségem.
Sőt, az éppen magamhoz vett kisfiamat is odaadtam az anyjának, hogy a bíróság lássa az együttmúködési készségem és a jószándékom....
Szart bele a bíróság!
Ha nincs nálad a gyermeked, akkor esélytelen vagy (egyébbként is:-)))!!!
Azonnal tartsd magadnál a gyermeked, ha nálad lesz és ne add vissza!
Tanulj más hibájából!!!

Sziasztok!

Egyet kell értenem derillel sajna. A mai bírósági gyakorlat ugyanis az, hogy az esetek elenyésző százalékában kapják meg a gyermeket az apák, többségében az anyánál lesznek elhelyezve,kivéve, ha......az anyuka alkoholista v. drogozik v. üti-vágja folyton a gyermeket(és ez bizonyítható is), stb. Azt nem tudom mennyire van befolyása a bíróságra annak, ha a gyermeket magadnál tartod a tárgyalásig, de ártani nem árthat, feltéve, ha nem erőszakkal tartod magadnál!

Béke veletek.....

Ne aggódj, nyugodtan hivjon csak. Ahhoz is jogod van, hogy a kislányt magaddal vidd - feltéve, hogy tudod. Ha nem tartod magadnál a kislányt, abból inkább lesz hátrányod, mivelhogy a gyereket tuti annál helyezik el, akinél a tárgyalásig van. Tehát ha nem tartod magadnál, a gyermekelhelyezési pert már el is vesztetted. A legfontosabb szempont, ha elég hatékonyan magadnál tudod tartani a tárgyalásig. Még ilyen esetben is előfordul, hogy ha apa tartja magánál, megváltoztatják az elhelyezést, és visszahelyezik az anyánál, mig forditott esetben ez nem igy van. Az biztos, hogy ha az anya nem iszik, drogozik, elmebeteg, akkor minimális az esélye annak, hogy a gyereket nálad helyezzék el, ha nincs jelenleg nálad. A gyerek egészségére? Miért? Mi van a gyerekkel?

Sziasztok!
Elég régen írtam már de talán ismeritek még a történetem.
Beadtam a bíróságra az apai jogállás rendezését mivel nem volt hajlandó az anyuka eljonni velem a kislány családi jogállását intézni. Közben több levelet írtam a 11 kerületi gyámhivatalnak miszerint nem hajlandó az anyuka eljönni velem rendezni a kislány nevét.
Többszöri gyámhivatali felszólításra végre elmentünk és már a nevemen van a kislányom. Most azzal fenyeget hogy rendőrt fog hívni ha merem látogatni a kislányt. Ezt is bejelentettem a gyámhivatalnak és kaptam is választ miszerint ők nem intézkedhetnek amíg nincs jogerős bírósági végzés hogy mikor látogathatom a kislányt. Na már most az ebben a szép hogy egyszer tíltja majd azt mondja hogy vigyázzak hétvégenként a gyerekre. Teljesen kiismerhetetlen. Ügyvédem javaslatára nem tartom magamnál a kislányt hogy a későbbiekben ne legyen ebből hátrányom a bíróságon. Egyébként most adjuk be a bíróságra az ideiglenes gyermekelhelyezést.
Jó lenne tudnom mik azok a szempontok amire a bíróság esetleg nekem adná ideiglenesen a kislányt. Az ügyvédem javaslatára 80 százalékban a kislány egészségére vonatkozóan fogja megírni a beadványt, csak az a gond hogy az orvosoktól hiába kértem szakvéleményt, nem adnak!

Anya: nem félreértettelek, hanem nem volt érthető, ezért kérdeztem:„nem érthető számomra. Az érvényes ítélet jogerős? Az tartalmazza azt, hogy a Gyermekjólétinél legyen a kapcsolattartás?”

Amit irtál indokot, az egyáltlán nem indok a kapcsolattartás korlátozására. Ez az indok egyértelműen a kapcsolattartás akadályozásának a szándéka.

Ezek az indokok ugyanis a személyes sérelmeid:„A családomat és engem is örökösen zaklat, pocskondiáz, fenyeget, de alapvető kötelezettségét nem teljesíti”. Most boldog lehetsz, hogy sikerült elérned a korlátozást, azonban ez a gyerekednek tuti csak árt.

A korlátozásnak a gyerek érdekében ugyanis csak akkor van indoka, ha a gyerekkel kapcsolatban tesz az apa olyat, ami miatt szükséges, tehát például a gyerek előtt tesz ilyen kijelentéseket, vagy a gyereket megpróbálja ellenetek befolyásolni. Te viszont most nyiltan az apa ellen befolyásolod a gyereket ezzel a felügyelet melletti kapcsolattartással.

Mit értesz Te elrabláson? Te ugyanis a saját fogalmaid szerint ugyanezt tetted, elraboltad Tőle azzal, hogy nem engeded, hogy normálisan elvigye kapcsolattartásra.

Egyébként szülő a saját gyerekét nem tudja elrabolni.

Ha én szülök valakitől egy gyermeket, akkor odaadnám neki a gyermekét, sőt, mindent megtennék azért, hogy minél többet legyen nála a gyerek, minél többet legyenek együtt, hiszen ha arra alkalmasnak tartottam, hogy gyermeket szüljek neki (egyáltalán közösüljek vele), akkor nyilvánvalóan apának is alkalmasnak tartottam. A gyerekemet pedig nem fogom megfosztani az apjától, mert szeretem a gyermekemet.

Ha viszont ő nem a vajszivü apuka, akkor talán nem kellett volna gyereket szülni neki. Te választottad őt a gyermeked apjának az összes következménnyel, tehát legalább annyira a Te hibád is, hogy ez a helyzet kialakult.

Arra megy ki az egész, hogy láthassa a gyerekét, és sajnos számodra a józan ész az, hogy ezt ne tegye meg. Nyilvánvalóan Te sem örülnél neki, ha felügyelet mellett láthatnád a gyerekedet és Te is törekednél arra, hogy ez ne igy legyen.

Õ a gyerekét szereti és nem Téged, gondolom azok alapján, hogy elzártad a gyereket tőle, és felügyelet mellé korlátoztattad, nem fog érted rajongani. Szerintem elég, ha a gyerekét szereti.

Tedd már félre a sérelmeidet, nem rólad van szó, hanem a gyerekedről. Totál tönkrevágod. Gondolod, hogy a gyermekednek jó lesz az, hogy időnként el kell mennie valahova, ahol egy idegen valaki figyeli, hogy az ő édesapja nem csinál-e valamit vele? Ez eleve felhivás arra, hogy a gyerek félni kezdjen az apjától. Szerinted mit lehet csinálni felügyelet mellett? Mert biciglizni, strandolni, állatkertbe menni, bábszinházba menni tuti nem. Nem beszélve arról, hogy ha a gyerek még kicsi, hogyan fog valakit apaként azonositani, ha időnként pár órára láthatja. A postást sürübben látja, mint a saját apját.

Na ennyit erről, hogy mennyire a gyereked érdekét nézted. Szerintem kizárólag a saját érdekedet nézted azok alapján, amiket irtál.

Secret: Emlékezni nem emlékszem, mivel számodra csak az az ügy létezik, én meg azóta kb. az ezredikkel találkozom, és mind hasonló. Viszont légyszilégyszi scanneld be és küldd el nekem:))) Gyüjtöm az ilyen határozatot. Másfél éve várok egy ilyen határozatra, ahol végre alkalmazzák az Áe. 82. § (3) bekezdését.

Pedig kellett volna, ugyanis valószinüleg az anya hatására nem akart a gyerek elmenni, és ezt valahogy ellensulyozni kell.

Nem számit, hogy a gyermek hol betegszik meg, ezt már korábban valahol leirtam. Ki lehet vizsgálni az okait, azonban ha a gondozó szülő nem viszi a gyermeket orvoshoz annak ellenére, hogy beteg, ezzel veszélyezteti. Tehát tegyetek bejelentést a gyámhivatalnál, hogy ezt vizsgálják ki.

Édesanya köteles közölni, hogy ki a gyermek orvosa, ki mikor, mivel kezeli a gyermeket. Szólj a gyámügynek, hogy erre szólitsák fel.

A kapcsolattartás akadályozását azért állapitották meg, mert az anya köteles a gyermeket megfelelően felkésziteni a kapcsolattartásra. Viszont a gyerek egyáltalán nem volt felkészitve, ha "nem akart" elmenni, ugyanis a gyerek mindig azt akarja, amit a szülő, főleg, ha nagyon kicsi, mondjuk 10 alatt. Kivétel, ha rosszul van nevelve, de akkor viszont az anya alkalmatlan a nevelésére, ha nem tudja elérni, hogy a gyereke azt csinálja, amit kell.

Secret nagyon érdekel amiket irsz. Ezt is leírták? Légyszilégyszilégyszi! Küldd el:))

Köszönöm.

Köszönm Derill a válaszodat. Egyenlőre úgy néz ki, hogy sikerült az anyával megértetni, hogy ne akadályozza a láthatást. De ha megint próbálkozik, akkor gyámügyre megyünk.

Pontosítok: nem ez lesz az első bírság - értelem szerűen -, de amennyiben a hétvégén sem tudja elhozni a gyermeket, megyünk a rendőrségre.
Következő húzása után a Gyámügy hivatalból elindítja a gyermekelhelyezési pert, mivel magatartásával nem a kapcsolattartást, hanem annak ellenkezőjét igyekszik gyakorolni.
S.