Sziasztok!
Apám végrendeletben-engem kitagadva- anyámra hagyott mindent.
Anyám -engem szintén kitagadva-a testvéremre hagyott mindent.
Viszont anyám végrendeletét formai okokra hivatkozva,nem fogadta el a jegyző.
Mi ilyenkor a teendő,mire számíthatok?
Köszönettel: a "fekete bárány"
már az apa végrendeleti örökhagyása kapcsán is kötelesrészre lett volna jogosult, a végrendelet érvénytelensége pedig azt fogja jelenteni, hogy a testvérével egyenlő arányban örökölnek - a törvényes öröklés rendje szerint...
Tudni kéne, hogy a kitagadás megfelelt e Ptk. előírásainak? Ha igen, akkor az anyai végrendelet vizsgálandó. Ha az forma hibás, akkor vizsgálni kell, hogy az öccsre tartalmaz e rendelkezést. Ha az öccs a végrendeleti örökös, de a kitagadás érvénytelen, akkor a köteles rész jár Önnek. Ez az örökség 1/4-e, ha csak az öccs az örökös.
Lényeg az, hogy amit eddig leírt az ügyből még több kérdés megválaszolását igényli a ponos tanácshoz.
Megkérdezhetem Dr. Attikátől, hogy a köteles részt mennyi időn belül lehet igényelni?
Van ennek valamilyen elévülési ideje?
A köteles rész kötelmi igény, ezért elévül. Öt év alatt.
Van ,5 év az örökség megnyiltától számítva.
Köszönöm a válaszokat!
Sziasztok!
A múltkori témában még egy-két pontosító kérdésem lenne, de előbb összefoglalom, akkor mit szűrtem le:
Idős tulajdonos házaspár két gyereke közül az egyik újítaná fel a nyaralójukat. Erről 4 oldalú megállapodást kívánnak írni (2szülő+2gyerek), melyben tételesen elismerik a költekező fiú (TERVEZETT!)költségeit, és hozzájárulnak, hogy a fiú a majdani örökösödéskor e papírt felhasználva, csökkenthesse az öröklendő ingatlan után fizetendő illetéket, mivel az értéknövekedés neki köszönhető. A maradék rész 1/2-1/2 arányban öröklődik.
Kérdéseim:
1.) biztos, hogy egy ilyen papírral valóban csökkenthető az öröklési illeték alapjául szolgáló becsérték (vagy levonható abból kamataival), még akkor is, ha a költségekről nincsen számla (sok mindent saját kezűleg csinálna, erről eleve nem lehet számla, de a használtan vásárolt beépítendő ablakokról sem például). Vagy esetleg tényleg elegendő, ha reális mértékű összegek vannak a 4oldalú megállapodásban?
2.) a megállapodásban az szerepelne, hogy a "mindenkori forgalmi érték 1/2 része" illeti a másik testvért (a felújítás költségeinek levonása után természetesen). Ezzel kapcsolatban érdekelne, hogy mi a gyakorlat abban az esetben, ha az ingatlan nem lesz eladva, hiszen az egyik testvéré lesz, így nincsen valódi forgalmi értéke (nem tudni, mennyiért lenne valóban eladható és mennyi idő alatt?).
3.) érdekelne továbbá, hogy mi a gyakorlata annak, ha két örökös közül az egyik a nyaralóra tart igényt, a másik a lakásra? Nyilván anyagilag lerendezik a különbözetet, de ez hogyan szokott lenni? Mivel az öröklési illetékek jelentősen eltérnek a két ingatlan esetében, hogyan szokott zajlani az osztozkodás?
Előre is köszönöm a válaszokat! Üdv, G
Szvsz az ilyen tartalmú megállapodás alkalmas lehet a hagyaték kívánt arányú megosztására - de az öröklési illeték csökkentésére nem.
Tehát ha jól értem, számla nem kell, de nem is csökkenthető az öröklési érték, az osztozkodásnál viszont figyelembe vehető.
Tudsz esetleg a 2. és 3. kérdésemre is valami gyakorlati szokást írni?
Köszi, G
Egyébként elbizonytalanít, hogy a múltkor Obudafan éppen azt írta, hogy van lehetőség az illeték csökkentésére.
2. Vita esetén az ingatlan értékét szakértővel fel lehet becsültetni. (A forgalmi érték nem az, amennyiért ténylegesen eladják a dolgot, hanem amennyiért valószínűleg el lehetne adni.)
3. A leszármazók már az örökhagyó életében is rendelkezhetnek egymás között a várt hagyatékról. Aztán majd ki-ki a tánylegesen örökölt értékek után fizeti az illetéket.
Vita nélküli esetben mi alapján szabják ki az illetéket? Gondolom valamiféle ingatlan értékbecslés mindenképpen történik.
Ha ObudaFan nem erről beszélt, akkor ezek szerint nem létezik megoldás arra, hogy a felújítást fizető és végző gyerek aztán ne fizesse ki 11%-os illetékkel az értéknövekedési részt is? Tehát dönthet: vagy hagyja összedőlni a házat, vagy többszörösen megfizeti a felújítást (a ház értéke valszeg nem pusztán a ráköltött összeggel nőne meg).
Milyen megoldás lenne mégiscsak működőképes?
Hogyne lenne. Valószínűleg több is. Például a ráfordított összegről kölcsönszerződést köthet a szülőkkel, így az hagyatéki teher - nem örökség. Vagy megállapodhatnak abban is, hogy a felújítás fejében társtulajdonossá válik. Ez utóbbi azonban már vagyonszerzési illetékköteles.
Szerintem nem kell formális kölcsönszerződés, elég rögzíteni, hogy az örökös saját beruházásának mennyi volt az értéke, és ezt a felek az örökös követelésének tekintik, az már csökkenti a hagyaték értékét.
Köszönöm szépen, azt hiszem, kezd világos lenni:
kbs ötletei és fenntartásai egyértelműek, javaslatai kölcsönös szándék esetén abszolút működöképeseknek tűnnek számomra.
ObudaFan-t is megértettem már: az egész hagyaték értékét csökkenti a követelés (teljesen hasonló módon a kölcsönszerződéses esethez), de semmi köze magának a háznak az értékéhez, ami természetesen nagyobb lett, így az illetéke is nagyobb. Viszont a másik örökös elkezdhet esetleg akadékoskodni, hogy számlák hiányában mégsem ismeri el az összeg valós elköltését.
Mindent egybevetve, az elköltendő felújítási összeg rögzítése helyett a legmegnyugtatóbb megoldás talán a várt örökség 1/2 - 1/2 tulajdoni hányadának eltérítése lehet a megállapodás keretében, egy most kalkulált és kölcsönösen elfogadott mértékben (és itt figyelembe vehetjük, hogy egy "romos ház" 1 milliós felújítása nagyságrendileg pl. 3 milliós értéknövekedést is jelenthet).
Még egy kérdés: örökösödési érték kontra forgalmi érték. Létezik-e ez a két fogalom külön? Hiszen illetéket fizetni mindenki alacsonyabb összeg után szeret, elszámolásnál viszont szereti a realitásokat, tehát más az ingatlant megtartani kívánó fél érdeke, és az ellenértékben érdekelt másiké. Vagy alaptalan a félelmem?
Kölcsönszerződés ez így is - csaj nem egy előre meghatározott időpontban kell visszafizetni, hanem akkor, amikor a hitelező kéri. Õ meg csak a hagyaték megnyílta után kéri.
Annyi probléma mindenképpen van, hogy ha rögzítitek, hogy mennyit költesz az ingatlanra, akkor saját érdekedben kénytelen leszel nagyjából valós forgalmi értéket írni. Márpedig ez visszaüthet az öröklési illetéknél, mert ott általában az ingatlanszakértő alulértékeli az ingatlant.
Világos.
Akkor már csak egy apróság: szerintem is inkább alul lesz értékelve az illeték alapjául szolgáló ingatlanérték. Csakhogy a másik testvér pénzben meg akarja kapni a részét, tehát valószínűleg elégedetlen lesz a megállapított értékkel, ugyanakkor az illeték miatt neki is érdeke első körben az alulértékelés.
Hogyan szokott történni ez a gyakorlatban? Mostani szándékunk szerint először lezajlana az öröklés a kitalált és leírt %-os arányban, és utána fizetnék ki egymást az örökösök. De ez akkor már ingatlan tulajdonrész-vásárlás?
Mert ha egyből lemondanának egymás javára, akkor mindegyikük a másik örökös által kapott ingatlan nagyobb értékében lenne érdekelt, hiszen annak illetéke nem az ő gondja.
Most akkor hogy is lehet itt fair-nek lenni?
Õ már most lemondhat az ingatlanában a tulajdoni hányadáról, papíron az ott meghatározott értéken, és akkor illeték szempontjából jobban jártok, de ott meg az egymás közti bizalom a döntő, mert a megállapodás meghiúsulása esetén ő annyit tud visszakövetelni, amennyi a papíron áll.
Az illeték vonatkozásában a szabály: az öröklésrôl való ingyenes lemondás esetén illetéket nem kell fizetni. Ha az öröklésrôl történô lemondás ellenérték fejében történt, az ellenérték alapulvételével kell az ajándékozási illetéket megfizetni.
Közben megnéztem az öüröklési illetékekről szóló törvényt.
Úgy tűnik, mégsem a várt tulajdoni hányadok felosztása a legjobb megoldás, hiszen így mindenképpen a megnőtt forgalmi érték után kell illetéket fizetni.
Viszont ha javaslatotoknak megfelelően valamiféle pénz-kölcsönadási szerződés születne, akkor az hagyatéki hitelként/követelésként a hagyaték forgalmi értékéből levonható (gondolom tulajdonrészre átváltva is), és a maradék lesz az "örökség tiszta értéke", mely felosztásra kerül törvény/végrendelet/megállapodás alapján, és illeték csak erre vethető ki.
Én ezt olvastam. Kérdés csak az, hogy esetleges fiktív kölcsönadási szerződésnek lehet-e veszélye? Tegyük fel, az örökösök elismerik, nem vitatják. Ekkor a hagyatéki bíró automatikusan elfogadja?
Bocsánat, miért lenne ez a kölcsönadás fiktív?
(Egyébként a színlelt szerződés semmis.)
Igazad van kbs, rosszul fogalmaztam. Persze, nem fiktív, hiszen a felújításra elköltendő pénzről szól. Viszont tervem szerint a kb. 1 milliós ráköltés + saját munkák miatt a ház ránézésre egy "rom" helyett egy modern épület lesz (belső épületgépészet már pár éve fel lett újítva, de a külcsíny többet számit, ezt mindenki tudja), így forgalmi értéke kb. 3 milliót nő. Tehát a szerződés pl. 2,5millióról szólna. Ha nem így lenne, akkor a költségeket meghaladó értéknövekmény felét ki kellene majd fizetnem a másik örökösnek, ami akár 1 millió is lehetne. Azaz: ráköltök most szüleim házára 1 millát, aztán örökösödéskor adok a tesómnak is 1-gyel többet, mint amennyit felújítás nélkül kaphatna. Biztos örülne neki. De egyértelmű, ez megállapodás kérdése.
A kérdés tehát nem ez, hanem az, hagyatéki tárgyaláson vizsgálják-e bármilyen módon az ilyen papírok hátterét, vagy simán elfogadják azt, ha reális mértékű, és az örökösök nem vitatják? Én úgy gondolom, igen.
Nem nagyon vizsgálják, de lehet, hogy pénzügyileg akkor jársz a legjobban, ha megveszed az ingatlant úgy, hogy ezzel egyidejűleg a szüleid részére haszonélvezetet alapítasz, a szüleid meg ebből a pénzből fizetik ki a testvéredet.