Apai jogokról lemondatni...

Szia Lilly!
Nem rólam van szó, hanem a Tesóm kislányáról. Az apa német, és elismerte a gyereket, de anyagilag nem támogatja, és nem is látogatja.
Kicsit féreértettél. Nem kéne nekünk a pénze sem, örökség sem, egyáltalán semmi sem, csak lemondana a jogairól, mert egy ilyen ember nem apa!
Ez az apa döntése, hogy nem jön és nem is fizet, tehát mi meg nem szeretnénk ezek után, hogy jogai legyenek, hamár az apai kötelezettségeit nem teljesíti...
Nem hiszem, hogy egy ilyen ember hiányozna valamikor is az unokahugomnak. 15 hónapos, és nem ismeri az apját, tehát nem is kötődik hozzá. És még egyszer megjegyzem, hogy mi nem tiltottuk meg az apának, hogy lássa, ő nem kíváncsi rá...

labina: ez viszont nem a gyerekről szól, hanem rólad, vagy a testvéredről. A gyereknek az az érdeke, hogy az apjával mindenképpen jó kapcsolata legyen, akár fizet az apa, akár nem. Egy nevelőapa sosem lesz vér szerinti apa és ez tuti. A vér szerinti apa nélkül felnőtt gyerekek között pedig sokkal nagyobb százalékban lesznek bűnözők, alkoholisták, öngyilkosok, talajtvesztettek (drogosok, hajléktalanok), mint azok közül, akiknek jó kapcsolatuk volt az apjukkal is. A német kutatási eredmények szerint az apa nélkül felnőtt gyermekek statisztikája igen rossz:

63%-a a fiatalkorú öngyilkosoknak
71%-a a fiatalkorúként teherbeesett lányoknak
90%-a az otthonról elszökött fiatalkorúak- és tinédzsereknek
70%-a nevelőintézetbe kerülőknek
85%-a a fiatalkorúak börtönében szabadságvesztésüket töltőknek
71%-a a tanulmányaikat megszakító fiatalkorúaknak
75%-a a drogelvonó központokban ápolt fiatalkorúaknak
(forrás http://www.vafk.de/vaeter.htm)

Ezen felül ha azt is figyelembe veszed, hogy szinte minden olyan személy mögött, aki sokra vitte, egy erős akaratú apa áll, érdemes elgondolkozni. Anyagilag megoldható a dolog, csak kérni kell a tartásdij megállapitását. Ezután viszont bármikor, ha az apa jelentkezik, hogy mégis szeretné a lányát látni, mindent meg kellene tennie a tesódnak azért, hogy jó kapcsolata legyen a gyereknek az apjával. A gyerek jövőjéről van szó. Ha most elcseszi, 10-15 év mulva, amikor a hatása jelentkezik késő lesz visszacsinálni.

Van egy anyuka, aki elzárta a fiától az apát. Hogy ne kelljen neki odaadni kapcsolattartásra, mással tetetett apai elismerőt. A gyerek most 16. Pszichológushoz jár, fulladásos tünetei vannak. Kimutatták, hogy azért, mert annyira vágyik az apja után, aki most teljesen elzárkózik az egésztől (apaság megdöntése a nem vér szerinti apa esetében, és az ő apai elismerő nyilatkozatának megtétele). Azt mondja ha eddig nem kellettem, most már ne kelljek. Az anya mindent elkövet, hogy rendbehozza amit akkor elrontott, csak most már nagyon nehéz. Mindig könnyebb valamit elcseszni, mint rendbehozni. Sokkal könnyebb.

Kedves Derill!
Egy gyermeknek természetesen nemcsak az anyukájára, hanem az apukájára is szüksége van. Ebben nincs is vita köztünk. Bár szerintem a szeretet a lényeg, amit adott esetben egy nevelőapa is megadhat...Az, hogy hány százalékban lesznek bűnözők és drogosok, stb apa nélkül, nos ezek az adatok enyhén szólva is torzítanak, és nem fedik a teljes igazságot. Ha egy embernek félrecsúszik az élete, az nemcsak az apa léte, vagy nem léte miatt van. Számos egyéb tényező is belejátszik. Pl szülők viszonya, barátok, iskola, család anyagi helyzete, senkitől sem kapott szeretetet, odafigyelést, nem érezte magát biztonságban stb. Nem hiszem, hogy ennyire fetisizálni kéne az apa figuráját.
A mi esetünkben pedig kislányról van szó, ebben a korban azért az anya fontosabb, mint az apa. És nem félek attól, hogy azért, mert nem a vér szerinti apjával nő fel, félresiklik az élete. A családunkban mindenki diplomás (persze nem ez a lényeg...), nincs alkoholista, drogos, bűnöző, van 3 lakásunk, nyaralónk...stb, és a legfontosabb, hogy imádjuk a leányzót, és sokat foglalkozunk vele. Pszichológus is megmondta, hogy nagyon kiegyensúlyozott, boldog baba... Amilyen biztos, hogy nem lenne, ha az apukájával együtt élne...

Azt én is aláírom, hogy az apával való kapcsolat nagyon meghatározó egy gyerek számára. De sajnos nem lehet abból kiindulni, hogy minden apa jó apa. Az enyém soha nem tudta kimutatni a szeretetét, noha 2 diplomás közgazdász, és nem iszik, nem csajozik, mégsem jó apa, aminek az "áldását" sajnos érzem is magamon... Szerintem nem számít, hogy vér szerinti, vagy nevelő apa, ha a szeretetet, figyelmet, és törődést meg tudja adni a gyereknek, és nem utolsó sorban az anyával is jó a kapcsolata, és nem teszi tönkre szánt szándékkal, mint a Tesóm gyerekének az apja próbált Tesómmal. Mert ugye a gyereknek egy boldog anyára is szüksége van...

Tényleg bejátszikmás is, de ez most egy átlag. Azok közül, akiknek nincs apjuk, ilyen százalékban, mig azok közül, akiknek van, jóval alacsonyabb százalékban, persze természetesen ott is előfordul. Ez nem fetisizálás. Ugyanez lenne a helyzet, ha a gyerek anya nélkül nőne fel. A gyereknek mindkét szülőjére szüksége van. Én szerencsére nem tudom milyen azzal a tudattal élni, hogy van valahol egy vér szerinti apám, akit nem láthatok. De van aki tudja, és le is írta a fórumon.

A kislánynál ugyanolyan fontos az apa, mint a fiunál, sőt, talán még fontosabb, hogy megfelelő apakép alakuljon ki benne, és ne legyenek apakomplexusai később. Tudja hova tenni a férfiakat, megkülönböztetni az apától.

A diploma, az autó - ez mind nem számit. Sok embernek van, és sok ember boldogtalan mindezzel együtt. És az, hogy ilyen pici korban boldog nem jelenti azt, hogy később is az lesz. Láttam már 3 éves kislányt, aki boldogan ujságolta, hogy neki is van apja. Neki ez számit, nem a pénz, autó, lakások vagy bármi csillogás, hanem az, hogy az apjával lehessen.

Tényleg nem lehet abból kiindulni, hogy minden apa jó apa. Azonban a legtöbb apa jó apává tehető, és a gyereknek ez az érdeke.

Azt gondolom, hogy a tesód lehet boldog anya ugy is, hogy a gyerekétől nem zárja el az apát, ha esélye támad arra, hogy kapcsolata alakulhasson ki vele. Nem azt mondtam, hogy akasszátok a gyereket a pasi nyakába akár akarja, akár nem. Ha nem akarja, nem tudsz mit tenni, eröltetni nem érdemes, mert a gyerek issza meg a levét. De ha valaha kialakul egy icipici remény is arra, hogy mégis jó kapcsolata lehet az apával, az apa mégis jelentkezik, nem szabad ezt az esélyt elvenni a gyerektől. Ha azt gondolnám, hogy minden apára rá kell eröltetni a gyereket, vagy minden gyerekre az apját, akkor nem irtam volna, hogy inditsatok pert a szülői felügyeleti joga megszüntetése érdekében. Csak azt próbálom elmagyarázni, hogy ha a saját érdekeiteket teljesen félreteszitek, és csak a gyerekét nézitek, akkor neki szüksége van az apjára, tehát mindent el kell követni azért, hogy valahogy mégiscsak a vér szerinti apja maradjon a vér szerinti apja, és jó kapcsolata is legyen a gyereknek vele.

A "vagyoni" viszonyainkat és a diplomát csak azért írtam, hogy érzékeltessem, nem küzdünk napi megélhetési gondokkal, hál'istennek. Nem kérkedni akartam, vagy ilyesmi... És tudom, hogy nem ez a legfontosabb a gyereknek, de a szülőnek igen, hogy nyugodt hátteret tudjon biztosítani a gyerekének.
Ez lassan egy parttalan vita lesz, mert én akkor is azt vallom, hogy sok apa sajnos csak a spermabank szerepét játsza el, felelősségtudatuk pedig semmi. És hiába ők a biológiai apák, ha nekik az apaság nem jelent semmit. Míg vannak olyan férfiak, akik noha nem vérszerinti apák, mégis több szeretet tudnak adni a gyereknek. A vér szerinti apát szerintem csak akkor hiányolják, ha nincs jó nevelőapukájuk. Akkor menekülnek abba a tudatba, hogy az "igazi" apukájukkal biztos jobb lenne...
Mindegy, Tesóm nem tiltotta el az apát a lányától sohasem, akkor jöhetne megnézni, amikor csak akar. Csak hát, nem akar. Erről ennyit. A kislány majd eldönti, hogy mi a fontosabb, a gének vagy az igazi szeretet és törődés...

Labina, szerintem ellentmondás van a beírásaidban. Egyrészt valószínüleg jogosan felháborít, hogy a hugod gyerekének az apja nem törődik velük, másrészt nem is akarod, hogy törődjön. A felháborodásodban a leghangsúlyosabb, hogy anyagilag nem támogatja őket. Szívesen megvonnád a jogait, de azért fizessen. Közben azért az is kiderül, hogy egyáltalán nincsenek anyagi gondjaik. Nekem úgy tűnik, hogy leginkább az bánt, hogy édesanyátok a hugodat kénytelen anyagilag támogatni a jelen helyzetben, és ez keveredik össze a felszívódott apa iránt érzett indulatokkal. Pedig azért apasági nyilatkozatot tett, vagyis hivatalosan vállalta az apaságot.
A saját tapasztalatomból is tudom, hogy nehéz helyzet egy anyának egyedül maradni várandósan, majd az újszülöttel és ahelyett, hogy közös gyermekük gondozásában támogatást kapna a gyerek apjától, csak az érdektelenség vagy a támadások jutnak. Sajnos sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy éppen az első 3 évben a gyerek számára kitűntetten fontos az, hogy az anyjával való kapcsolata háborítatlan, zavartlan legyen. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az apaság és az apai törődés kérdése hosszú távú dolog, nem érdemes csírájában elvenni a lehetőséget gyerektől.
Én sokszor nem értek egyet Derill véleményével, de ebben most igen: „ha valaha kialakul egy icipici remény is arra, hogy mégis jó kapcsolata lehet az apával, az apa mégis jelentkezik, nem szabad ezt az esélyt elvenni a gyerektől ”

Jujj hát eddig nem akartam a labina esetéhez hozzászólni, de csak kikívánkozik.
Az első fontos dolog, hogy talán a Hölgyeknek is el kellene gondolkodni azon, hogy kivel bújnak ágyba. És ha már meglesz a nem akart baba mindegy hogy ki miatt, azt ugye visszadugni oda ahonnan jött már nem lehet. Ha tervezett baba volt, akkor még jobban végig kellene gondolni hogy ki is az akivel vállaljuk és nem utólag kígyót békát dobálni a másikra. Ha meg csak a férfinak a tenyészcsődör szerepet juttatjuk, hogy legyen egy szép babánk, akkor a helyzet ennél még gázosabb, mert 3 ember sorsára ütöttünk pecsétet egy húzással.
No de én azt nem értem, ha valaki egyáltalán nem is ragaszkodik az apai jogaihoz, akkor mi a csuda értelme lenne ezt megvonni tőle? Azért hogy a gyerek ne is örökölhessen?
Az persze szemétség ha az apa nem akar gyerektartást fizetni és elítélni tudom emiatt én is, de azért van a bíróság hogy erre kötelezze. Ha meg mégis kibújik alóla akkor ez ellen tenni sem lehet semmit. De ha az apai jogaitól megfosztják, akkor pláne nem fog fizetni. Talán logikusabb lenne "megvárni", hátha egyszer felélednek az apai érzései és a pénzzel sem fog annyira fukarkodni. Hátha mégse annyira szemét pasi, hogyha a híres női érzelmeket ágyba tudta csalni..:)

Szia Moamoa!
Akiről szó van, az az én nővérem, és az ő 15 hónapos kislánya.
Lehet,hogy az én hibám, hogy sorra félreértitek, amit írok... :-((
1, Az apa jogait azért vonnám meg szívesen, mert szó szerint lesz.rja a saját gyerekét, nem érdeklődik iránta, nem telefonál, nem is jön, nem ír levelet sem. Mintha nem is létezne.
2, De mivel ezt sajnos nem lehet, ezért ha már vannak jogai, lévén ő az apa, tehát nővérem nélküle nem dönthet a gyerekről, ezért várom el azt, hogy fizessen. Valamit valamiért. Azt mégsem teheti meg, hogy mindenben megnehezíti nővérem életét, de fizetni nem hajlandó.
3, Az, hogy a szüleim 40 év munkájával meg tudtak venni 3 lakást (amin van azért még hitel is...), az nem jelenti azt, hogy úszkálunk a pénzben. Lehet, hogy picivel többünk van, mint az átlagnak, de ezért a szüleim tanultak az egyetemen, és dolgoztak érte egész élerükben. Anyukám közgazdász tanár, apukám banki szakközgazdász doktor. Az ő szüleiktől nem örököltek semmit, mindenért ők dolgoztak meg. De nem az ő feladatuk lenne úgy eltartani az unokájukat, mintha a gyerekük lenne. De megteszik, mert muszáj, hiszen az apa nem járul hozzá a költségekhez. És bizony jól jönne az a pénz is, amit most az apa nem fizet. Nem a nővéremtől, hanem a gyerekétől vonja meg.
4, Szerintem úgy fair, hogy csak akkor legyenek jogaim, ha a kötelezettségeimet is teljesítem. Ebben az esetben az apa nem viselkedik úgy, mint egy igazi apa. Viszont jogai meg vannak. Hol itt az igazság???
5, Remélem, hogy az unokahugomnak sosem lesz fontos egy ilyen ember, csak azért mert ő a biológiai apa. Nem érdemli meg ezt a gyereket.
6, Arról, hogy az apa milyen szánt szándékkal próbálta az őrületbe kergetni nővéremet, nem is beszélek. Már a terhesség alatt is végig csalta, ezeket élvezettel mesélte nővéremnek, és még a 8 hónapos terhes tesómat gyanusítgatta, hogy megcsalja, és nem is tőle van a gyerek... A szülés után összeköltözött egy nővel, akit eltartott, a gyerekének meg nem küldött semmit, mondván nincs neki...
Nem is írok többet erről, mert csak a bicska nyílik ki a zsebemben. Sz.r alak...
7, Most lehet azt mondani, hogy akkor miért szült nővérem egy ilyen alaknak? Nos, véletlenül lett terhes, és amikor kiderült, esze ágában sem volt elvetetni a gyereket. És nagyon jól döntött!!!! :-)) Mert egy tündéri kislánya van!

Remélem, most érthetőbb voltam. Nem vagyok férfi ellenes, apa ellenes. Én sem magamnak szeretnék majd szülni, hanem a férjemnek is. Csak nehéz ilyen férfit találni...

Ez a sztori valahogy nagyon hajaz ez enyémre... Valahogy nagyon-nagyon... :( Csak nálunk nincs benne külföldi tényező. Jah, és elismerés sem... :)

Van két kérdésem!
Általában mennyi idő egy gyermekelhelyezési per? Főleg, ha az egyik fél német?

És, amíg nem zárul le, addig nem költözhet nővérem Németo-ba? Akkor sem, ha az apa is ott él? Esetleg lehet engedélyeztetni peren kívül a bíróságon, ha az apa nem járul hozzá? Vagy azt csak a per után?

Hát, ez mégsem 2 kérdés volt, de fontos lenne tudnom a válaszokat!!!!!
Köszönöm

labiana: épp erről irok. Most nem érdeklődik. De lehet, hogy tul éretlen volt a gyerekre, és 1-2-5-10 év mulva mégis érdekelné. Ezt az esélyt nem szabad szerintem elvenni a gyerektől, hogy egyszer mégiscsak a saját apjával lehessen, és meg kell próbálni mindent megtenni azért, hogy ezek az apai vágyak minél előbb feléledjenek. Ha egy anya nem ezt teszi, akkor a saját érdekeit védi és nem a gyerekét. A nyugalom, amiről beszélsz nem attól fog bekövetkezni, hogy az apa a gyereke felé sem néz, hanem épp attól, hogy az anya biztos lehet benne, hogy ha ővele történik valami, akkor a gyerek számithat az apára. Mert persze vannak nagyszülők, de meddig. Van testvér - de neki is lehet családja, és nem biztos, hogy a testvére gyerekét nevelni fogja ha gond van. De az apa biztosan neveli, ha jó a kapcsolata a gyerekkel.

„Szerintem úgy fair, hogy csak akkor legyenek jogaim, ha a kötelezettségeimet is teljesítem. Ebben az esetben az apa nem viselkedik úgy, mint egy igazi apa. Viszont jogai meg vannak. ” - látod? Ez a gond. Te csak az anya és az apa jogaiban tudsz gondolkodni. De a gyerekről itt szó nincs. Pedig neki is vannak jogai. Attól, hogy az apa nem teljesiti a kötelezettségeit, attól még a gyereknek joga van látni az apját. Amikor felnő, nem arra fog emlékezni, hogy az apa nem fizette a tartásdijat, hanem arra, hogy nem láthatta az apját, neki nem volt apja, vagy ha volt, és jó kapcsolata volt vele - függetlenül attól, hogy az apa nem fizetett - arra, hogy milyen jó volt vele szánkózni, nyaralni, fürödni a tengerben stb.

Ezt a sz. alakot a nővéred választotta a gyermeke apjának. Nyilván oka volt rá.

A gyermekelhelyezési per általában fél és másfél év között van. A fővárosban kb. másfél, vidéken fél év alatt is lezárulhat, ha nincs vita. Vita esetén több is lehet.

A nővéred, ha az apa is Németországban él, véleményem szerint odaköltözhet, mivel a gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezmény értelmében csak akkor jogellenes az elvitel, ha annak következtében a vér szerinti apa nem tud élni a szülői felügyleti jogával, illetve a kapcsolattartási jogával. Azzal, hogy a nővéred Németországba költözik és az apa is ott él, sokkal hatékonyabban tud a gyermekével kapcsolatot tartani, nem kell kilométereket utaznia hozzá, és ha a nővéred a biróság által szabályozott kapcsolattartást is biztositja (nem volt szabályozás), akkor pláne igy van ez. De mi lenne, ha a nővéred megkeresné az apát, és jelezné, hogy Németországba szeretne költözni, és kéri, hogy az apa járuljon ehhez hozzá, továbbá eggyezzenek meg a kapcsolattartásról és a gyermekelhelyezésről? Ez meggyorsitaná az eljárást is, és biztosabbá tenné, hogy az apa később nem állit ez elé akadályokat.

Köszönöm a gyors választ!

Remélem, hogy nem lesz rá soha szükség, de boldogan nevelném én is az unokahugomat, ha úgy alakulna. Minden vágyam egy ilyen kislány!!! :-)) A kedvesem is imádja... És ő hál'istennek a jó apák közé tartozik. Két lánya van...

Amúgy véletlen, hogy ő lett az apa, mert nem volt betervezve a baba, becsúszott. Csak három hónapja ismerték egymást nővéremmel...

Akkor a per előtt is elmehet Németo-ba, ha értesíti az apát, hogy hol a gyerek? Csak, mivel ott szeretné bejelenteni a kislányt, gondolom kérni fogják hozzá az apa engedélyét is... Vagy?

Kedves Labina!
Elcsodálkozom derill türelmén, ahogy próbálja a szerintem rajtad kívül min-denki által érthető dolgokat elmagyarázni, kívülállóként, szakemberként, tehát reálisan, de lassan megértem nagyfokú elfogultságod két súlyos indo-kát is: egyrészt nő vagy, másrészt pedig hozzátartozó.
A 7 pontos válaszodban (5. pont) reményeidet fogalmazod meg, de én a pici érdekében azt kívánom, ne teljesüljön. Ugyanis te a gyerektől (bosszúból, tehát önző érdekből) el akarod venni azt a lehetőséget, annak az esélyét, hogy ő maga dönthesse el valamikor, hogy akarja-e az igazi apját. Tipikus reakciója ez annak az anyának, vagy hozzátartozójának, aki a gyereket, a gyerek eltiltását akarja a bosszú eszközeként felhasználni, elvakultságában nem látja cselekedete lehetséges veszélyeit az egyébként szeretett gyer-mekre nézve.
Szerintem fogadd meg derill tanácsait.
Üdv.

Köszönöm a véleményed!

Az apát nyilván nem tudjuk eltiltani a kislánytól, mert gondolom szabályozva lesz majd a láthatás, tehát, ha akarja, akkor találkozhat vele. De ismét elmondom, hogy most sincs eltiltva tőle, csak nem akarja látni. Ez egyedül az ő döntése.

Komolyan nagyon boldog lennék, ha nem így alakult volna a helyzet, és az apa nem így viselkedne, de ez is az ő döntése, hogy a csajozást választotta a családja helyett. Erre majdnem ráment a nővérem, mármint idegileg és érzelmileg. Az meg a nővérem szerencséje ezek után, hogy talált most egy olyan párt magának, aki a kislányát is szereti, és foglalkozik vele. És megfelelő nyugodt, biztos hátteret tud nyújtani nekik.

Biztos hogy elfogult vagyok, de sajnos végig néztem a nővérem szenvedését, amit ez a "férfi" okozott neki, és nyilván nem örülök, hogy valaha is köze lesz ehhez a kislányhoz. Mert, ha annyira fontos lenne neki, akkor nem művelte volna ezt az anyjával. Neki nem kellett volna figyelembe venni a gyereke érdekét???? Hogy ne csinálja ki az anyukáját? Csak a nővéremnek, hogy legyenek egymással jó viszonyban? Senki sem gondol bele abba, hogy a tesóm min ment keresztül? És most boldogan adja oda a gyerekét, hogy jaj de milyen kedves ez az ember???????

Van ám itt még valami. Ennek az alaknak van még egy kislánya, szintén házasságon kívül, azzal sem törődik. Akkor most komolyan azt hiszitek, hogy a nővérem kislányával fog törődni????

Kedves Derill!

Ha az apa nem járul hozzá, hogy a gyerek az anyukájával kint éljen Németo-ban, mert nincsenek jóban, és a vicc kedvéért keresztb akar tenni, akkor mit lehet tenni, hogy mégis legálisan legyenek Németo-ban?

És amíg nincs vége a pernek, és a kislány útlevele lejár, és az apa nem ad engedélyt újhoz, akkor mit lehet tenni? Adhat erre engedélyt a bíró még a per vége előtt?

A gyámhivatalnál kérheti az anya a gyermek végleges külföldre távozásának engedélyezését.

Szerintem egyébként eléggé kizárt azok alapján amit irtál, hogy az apa keresztbe akarna tenni. Azt irod, nem is foglalkozik a gyerekkel.

Nem, a biró nem adhat engedélyt utlevélkészítésre, azonban hozhat ideiglenes intézkedést, amellyel a per lezártáig elhelyezi a gyermeket az anyánál, és akkor ezzel az anya már készittethet utlevelet a gyerek részére.

Mindazonáltal szerintem sokkal jobban jár az anya, ha beszél az apával és kéri, hogy járuljon hozzá mindehhez. Ha az anya odautazik, ahol az apa van, szerintem nem lesz akadálya annak, hogy egy ottani hatóság előtt az apa nyilatkozzon, hogy hozzájárul a kiutazáshoz és az útlevélkészitéshez. Hidd el jobb addig tárgyalni, amig a másik tárgyalókész. Ha bekeményitetek, ő is be fog, a harc pedig harcot szül.

„Neki nem kellett volna figyelembe venni a gyereke érdekét???? Hogy ne csinálja ki az anyukáját? Csak a nővéremnek, hogy legyenek egymással jó viszonyban? Senki sem gondol bele abba, hogy a tesóm min ment keresztül?” - látod? ez nem a gyerekről szól, hanem Rólad és a nővéredről. Neki is figyelembe kellett volna vennie a gyerek érdekét, de nem tette. Legalább Ti tegyétek. Õ nem ismeri a gyereket, nem kötődik hozzá - épp azért, mert nem is ismeri. Maga a vérségi kapcsolat általában nem ok arra, hogy valaki szeresse a gyerekét. Ahhoz ismernie kell. A gyerek érdeke az lenne, hogy ismerje, és ha már az apa nem tesz ezért semmit, legalább Ti próbáljátok meg. Évek mulva hálás lesz a gyerek is és az apa is. attól, hogy nem ugy viselkedik ahogy elvárnátok, még nem kell ellenségként kezelni, hisz ez nemcsak az ő hibája, hanem a testvéredé is, aki akárhogy is nézzük, három hónapi ismerettség után vállalt gyereket egy általa nem eléggé ismert férfitól. Azt irod, hogy véletlenül lett terhes. Véletlenül senki sem lesz terhes, ha nem használtak óvszert, nyilvánvalóan tudták, hogy teherbe is eshet. A gyerek meg az egészről nem tehet.

Ismét köszönöm a gyors választ! :-))

A nővérem sajnos nem tud beszélni az apával, mert vele nem lehet, teljesen kiszámíthatatlan alak. És még nem is tudja, hogy a nővérem találkozott egy (egyelőre normális) férfival, és úgy néz ki, hogy majd össze is költöznek Németo-ban. Nem hiszem, hogy örülne ennek a hírnek, a férfiúi büszkeségét biztosan sértené, hogy a nővéremből már nem tud többet hülyét csinálni. Szóval sajnos ez az út nem járható. És Ti is azt írtátok, hogy per hatására feléledhetnek az apai "ösztönök", szóval reménytelen a békés megegyezés...

A nővéremnek kb 10 éve minden nőgyógyász azt mondta, hogy olyan petefészkei és méhe van, hogy egy kisebb csoda lesz, ha esetleg teherbe esik. A saját nődokija nem akarta elhinni, hogy terhes, azt mondta, lehetetlen...Azokután, hogy úgy tudta, kb soha nem lehet gyereke, persze, hogy nem akarta elvetetni... És tényleg a lehető legjobban döntött, még akkor is, ha sajnos ilyen az apa. Ha elveteti, többet tuti nem lehetett volna gyereke.

Már írtam, hogy 3x látta a gyerekét, legutoljára 4 hónapja, de minden alkalommal nővérem volt a kezdeményező. Szóval tesómról nem mondható el, hogy nem tett azért semmit, hogy ismerjék egymást...

(Csak zárójelben jegyzem meg, ha velem csinálta volna ezt az apa, én biztos, hogy amíg élek, nem engedném a gyerekem közelébe sem... De ez az én véleményem, ez viszont a nővérem élete, és döntése. Csak, mivel az egyetlen tesóm egyetlen gyerekéről van szó, akihez én is nagyon kötődöm érzelmileg, ezért vagyok ennyire elfogult az ügyben. Én meg majd igyekszem ezerszer is meggondolni, kinek szülök... )

Az apai ösztönök feléledése nem jelent azonnal kötözködést, max. azt, hogy szeretné látni a gyerekét. Szerintem csak ez a járható ut."

"Csak zárójelben jegyzem meg, ha velem csinálta volna ezt az apa, én biztos, hogy amíg élek, nem engedném a gyerekem közelébe sem.. - nem a Te gyereked, hanem kettőtöké (ill. kettőjüké). Látod ez az amiről folyamatosan irok. Ez a történet szerinted arról szól, hogy neked (a testvérednek) mi a jó, és nem arról, hogy a gyereknek mi a jó. A gyereknek az a jó, hogy ha bármikor (jobb később, mint soha) jelentkezik az apja és jó kapcsolata alakul ki vele, és annak érdekében, hogy az apa előbb-utóbb jelentkezzen, mindent megtesz az anya.

Azért írtam le, hogy én mit tennék a nővérem helyében, mert tisztában vagyok vele, hogy ez nem az én életem és döntésem. A nővéremet viszont mindenben támogatni fogom, ha kell az apa ellenében is persze. Mert én tudom, hogy ez az ember mit művelt vele, és ezáltal közvetve a gyerekével is...

De, a 3 x-i találkozást is a nővérem kezdeményezte, nem az apa, nem tudom, mit kéne még tennie tesómnak???? Tán fizessünk is neki, hogy kegyeskedjen végre egy pillantást vetni a gyerekére? Ez persze költői kérdés volt... Miért csak az anyának kell mindent megtenni, lenyelni, elviselni a jó kapcsolat érdekében? Már elnézést, de ahhoz nem kéne az apa normális hozzáállása, akarása is????? Véletlenül??? Esetleg könyörögjünk neki?

Még mindig nem érted. Az apának is mindent meg kellett volna tennie azért, hogy a gyerekével kapcsolata legyen. De nem tette. Ha egyszer mégis eszébe jut, és szeretne a gyermekével kapcsolatot, a gyereknek nem áll érdekében, hogy ezt megakadályozza az anya. Az anya akkor cselekszik helyesen, ha ezt a kapcsolatot - bármikor is támad fel az apa ilyen irányú vágya - támogatja. Nem az apa miatt, hanem a gyereke miatt. Én biztosan nem adnám fel az anya helyében, és amikor csak lehetőségem lenne rá, próbálnám elérni, hogy a gyerekem ismerje, és szeresse a vér szerinti apját. Ha ez mégsem sikerül, akkor legalább ő nyugodtan fog tudni a gyermeke szemébe nézni, ha az apa nem is.

Hidd el, hogy értem...
Csak az meg az én véleményem, hogy ezzel nem értek egyet. Mert nem csak a kapcsolat léte a fontos, hanem a minősége is, a hatása is... Persze a gyereknek joga van megismerni az apját, amiért eddig is mindent megtett a nővérem, az meg egy másik dolog, hogy egy ilyen ember milyen hatással lehet rá... Én ettől akarnám megóvni... A csalódástól.

Mindig a kapcsolat lététől függ a minősége is. Ha nincs kapcsolat, nincs minőség. Ha van, és minél sürübb, annál jobb a kapcsolat. Egy másik embert megszeretni csak ugy lehet, ha egyre jobban megismered, és megszereted a jó tulajdonságaiért. Ez akkor is igy van, ha a Te gyermeked.

Labina, lehet hogy későn szólok már nem is olvasod el ezt. Ha ugy volt ahogy irod, hogy a nővérednek kevés esélye volt gyerekre, akkor pláne örüljetek neki hogy lett. És vegyétek csak úgy azt a férfit hogy mégiscsak ő volt az aki anyává tette a nővéredet. Nincs semmi baj. Írtad hogy 3 hónapja ismerték egymást és jött a gyerek. Akkor biztos szimpatikus volt még a fickó de ennyi idő kevés ahhoz hogy 2 ember megismerje egymást tehát nincs mit csodálkozni. Most a nővéred már megint egy másik kapcsolatban van. Légyszíves te ne szítsál indulatot neked nem kell megvédened az unokahugodat senkitől. Te játszál vele és szeressed, de ne kavarj. Egy ilyen nagynéni mint te sok bajt csinálhat.

Kedves Pappa!

Az "egy ilyen nagynéni mint te sok bajt csinálhat" mondatod eléggé megbántott, és szerintem nem érdemeltem meg...

Tudod, nem én csináltam vagy csinálhatok sok bajt, hanem egy ilyen "apa"...

És a nővérem nem már megint van egy új kapcsolatban, hanem végre bele mert menni egy kapcsolatba azok után, amit az az alak művelt vele...

Szomorú, hogy nem az apát ítéled el a tetteiért, aki magára hagyta a gyerekét, hanem engem, aki végig mellettük álltam...