Nincs semmi baj azzal, hogy táborozni megy. Már tavaly is eröltettem nála a tábort,csak ő nem akart akkor menni,nem akart ott aludni. Ha valami bajom lenne a táborozással,akkor nem fizettem volna a tábort neki....
lajoska32!
Szerintem te írsz hülyeségeket. Már már olyan arrogánsan, hogy azt lehet feltételezni, hogy valami közöd is van a volt feleségemhez.
Elképzelem hogy akkor szerinted hogy zajlik a felvételi beszélgetés: "Elit osztályba járt? Akkor sokat járt külföldön,ugye? Jó, felvesszük!" Baromság, ráadásul nem az ő anyagi szintje, kimarad ezekből.A kiközösítés pedig nem jó irányba hat a nevelésre és továbbtanulásra.
5."lányod apjának"? - Hol olvastál ilyet? Ilyen baromságot kitalálni?
6. "pereputtyodhoz" - személyiségi jogok megsértésének tűnik.
Amúgy ez már nem a Jogi Fórum keretein belüli téma, lajoska te bántani akarsz.....
nandy!
A volt feleségem nem akart visszamenni dolgozni! Kijelentette. A régi munkahelyén visszavárták,de ő nem volt hajlandó.
Kérdezz, mielőtt ítélkezel és hasonlóakat írsz.
„A 8 évből 3 évet gyesen volt, 2 évet munkanélkülin, utána dolgozott itt-ott 1–1 hónapot,majd újra munkanélküli.Amikor váltunk,akkor helyezkedett el,azóta ugyanott dolgozik.”
És a háztartásban végzett munka, a gyereknevelés az semmi? Nagyon bírom ezt a hozzáállást.
Valószínűleg nem te szembesültél az olyan mondatokkal, hogy
"Kisgyereke van? Akkor viszlát."
"Hát nem is tudom. Sokszor beteg az a gyerek?"
"Sajnos van már kisgyerekes kolleganőnk, még egyet nem tudunk bevállalni..."
"Túlórát tud vállalni? Ja, hogy gyerek meg család? Akkor viszlát."
És ehhez hasonlóak.
Azzal meg mi a gond,ha táborozni megy a lány?16 évesen nem megy hittantáborba,ha nem akar,meg nem külön autóval-ha nem akar.
A 70000-et meg kinyögtem volna,elvégre nem minden hónapba menne európai körútra-legfeljebb közöltem volna ez a karácsony,húsvét,szülinap stb.
Még egy kérdés:egy héten hány napon főz ebédet a feleséged az ovis gyerekeknek?
ÁÁÁÁ
bagaméri!Eszméletlen hülyeségeket írsz,ráadásul az írásaid alapján Te vagy az aki gyülöli az exet,meg furkálódik!
Komolyan gondolod,hogy havi 15 elég lenne a 16 éves lányra?
Azt írod rossz a kapcsolatotok,mikor Te írod azt,hogy 2 gyereked van!És a lány ?Az ki?
Egyszer ovisok a gyerekeid,egyszer közönséges iskolások.Most mi van?Örülj neki,hogy nem magára költi a pénzét az ex,hanem a KÖZÖS gyereketekre,Az elit iskola, ha végez feltételezem "jobb" keresthez vezet majd.Vagy savanyú a szőlő?Amikor vállaltál+2 gyereket ezzel számolni kellett volna.Nem kötelező gyereket vállalni erőn felül.
Nevelési támogatás,mint pénzbeli juttatás nincs már.Egyébként se dolgozó egy gyerekes nők szokták kapni..
Ahogy olvasom Te azt szereted volna ,ha a lányod anyjának fogadja el az új feleséged(új szülő).Ennél nagyobb hülyeséget nem hallottam.Minden gyereknek 1 apja meg 1 anyja van.A mostohatestvéreket meg miért kéne már szeretnie?Édestetvéreknél is gond szokott lenni a nagy korkülönbség.Ő hozzád tartozik(na)nem a pereputtyodhoz.Talán vidd el egyedül strandra,érezze van Apja is.
Kedves kisné!
Aki engem ismer, az tudja hogy az én haragom 2 percig tart. Viszont ebben az esetben sajnos, de igazakat írtam a volt feleségemről, nem túlzottam el semmit.
Hiszen én is együtt éltem vele 8 évig, ebből 6 év kemény volt vele.Amikor 2.-szorra is beadtam a válókeresetet,akkor már végleges lett a döntésem. A gyerek kérdésében nem volt tervezés, terhes volt amikor elvettem feleségül, én még nem voltam készen az apaságra. nem haragszom ez miatt sem,de a szülés után teljesen megváltozott.Már nem az volt, akit valamikor megismertem.Voltak jelek,hogy nem őt kellene feleségül vennem,de a terhesség közbeszólt.
Valóban nehezen viseltem, hogy amíg én a lépcsőházban mindenkit ismertem, mindenkivel beszélgettem, segítettem nekik,részt vettem a ház életében.Avolt feleségem pedig nem is köszönt senkinek.
Lényeges, hogy a házasságba egy asztalt hozott,semmi mást, de az is (mint kiderült) szuvas volt.
Amikor elváltunk,akkor kapott egy 1,5 szobás lakást, én pedig mentem albérletbe.Én fél év múlva kaptam meg a részemet,hogy kezdhessek valamit.A 8 évből 3 évet gyesen volt, 2 évet munkanélkülin, utána dolgozott itt-ott 1-1 hónapot,majd újra munkanélküli.Amikor váltunk,akkor helyezkedett el,azóta ugyanott dolgozik.
Ettől függetlenül nem akarom utálni, nem akarom okolni.Van két tünemény gyermekem, és egy tünemény feleségem,akit szeretek, idén 7 éves házasok leszünk.
A volt feleségem még mindig féltékeny, ebből adódik nála az utálat a gyerekeim, a feleségem és én felém.
Támad, mocskol,kutakodik,szemétkedik,ellenem nevelte a közös gyermekünket.
Szerintem ezt nem érdemeltem meg.Amikor gyereket akart,akkor tőlem akarta, nem mástól.Most pedig ellenségek lettünk...
Kedves Bagaméri, te is kritizálod anya magatartását, de ki tudja, hogy tényleg ilyen-e, vagy csak a düh mondatja és láttatja ezt veled. Mert utálni akarod. Mert okolni akarod.
Egy anya, ha igazán szereti a gyerekét, bármennyire is megbántotta a férje, nem akarhatja elszakítani az apjától.
Kivétel, ha valami nagyon komoly oka van rá.
De ezért, hogy anya-gyerek-apa kapcsolat válás után is normális maradjon minden félnek egyenlő arányban tenni kell!
Én nem indítok pert magasabb összegért. Azt gondolom, hogy, ha apa nem lenne is képesnek kellene lennem eltartanom a gyerekeimet. És az is tény, hogy most az apás nyári két hétben apa fizette be őket a táborba - mivel munkája miatt napközben nem tudott velük lenni, így keresett nekik egy tök jó tábort. Sajátos megoldás, de legalább a gyerekek élvezték.
Én is elviszem őket nyaralni, amit én fizetek.
Engem inkább az bánt, hogy csak azért nem hajlandó nekik semmit venni, most leginkább drágább dolgokra gondolok, mint pl. ruházat, mert ő kifizeti a havi fix. gyt-t és mossa kezeit, innentől kezdve a szükségletek megvásárlása, összegtől függetlenül, az én dolgom.
Remélem, hogy egyszer leszünk olyan viszonyban, hogy meg tudom majd beszélni vele, ha segítség kell, addig pedig örülök, ha hó közepén, mikor már ebédet, szakköri díjakat, számlákát, napközit befizettem, megköldi a gyt-t.
Igazából ezt a dolgot az érzi a bőrén, aki benne él, akihez nap mint nap hazamegy a gyerek és közli, hogy nyomja a lábát a cipő, vagy, hogy ennyi és ennyi pénz kell a suliba.
Az viszont igaz, hogy anya és apa viszonya emberi kellene, hogy maradjon, köpködések, rivalizálások nélkül, hogy a gyerekek a lehető legkevésbé sérüljenek.
Sajnos a válások nagy százalékában ez az, ami hiányzik.
Mert mind a két fél kellene hozzá...
A tartásdíjat pedig én a gyermek jövedelmének tekintem a családi pótlékkal vagy nevelési támogatással együtt.
A két szülőnek együtt kell biztosítania ezt a jövedelmet. Tiltanám, hogy ez a szülők jövedelme legyen!!
Van erre is elég példa, amikor a családi pótlékra építik a család megélhetését.
Az is érdekelne, hogy a kevés 100 ezer esetén anyuka is ltesz legalább 50 ezret a gyerek számára minden hónapban?
Tudnál mondani példát, amikor a 100 ezer is kevés?
Kíváncsi vagyok, mert két gyerek között nem lehetnek olyan különbségek szerintem, hogy az egyik zsíroskenyéren él, a másik kaviáros,lazacos szendvicset. Az egyik normál iskolába jár normál gyerekek közé, a másik elit osztályba gazdag szülők gyerekei közé.
A gyerekek szempontjából egyenlőség kellene szerintem tartásdíjban.A külön juttatások terén lehet plusz apuka részéről: lovaglóiskola, külön nyelvórák, egyéb.
de ez nem a tartásdíj kategória szerintem. A tartásdíj álláspontom szerint a gyermek normál egységes tartásához szükséges összeg, egy átlagos magyar gyereket nézve életkor szerint.
Ma Mo. nem itt tart és ebből komoly gondok vannak.A gyerekek többsége létminimum alatt él, nem kap reggelit otthon, nem kap ruhákat csak ritkán,akkor is csak használtakat, fő kaja a vajas kenyér és zsíroskenyér, húst tartalmazó kaja esetleg hétvégén.
Sajnos ilyen is van, én tudok ilyenekről is. Csak a társadalom erről hallgat. A gyerekek pedig nem beszélnek,mert nekik ez a természetes, nincs fórum,ahol kiderülnének az ilyen egyre szaporodó esetek.
Persze megértem amit írtál. lenne azért kérdésem,amit én magam nem tudtam megválaszolni magamnak.
A mi esetünkben egy elit iskolába íratta be volt feleség a gyermekönket, annak is az elit osztályába. Én úgy tudom, hogy a másik szülő véleményét, engedélyét is ki kell kérni kötelezően pl. iskolaválasztás terén is. Engem meg sem keresett, ő valahogy kikerülve beíratta.
Most döbbenet van, mert az elit osztály számára a pénztárcájukhoz igazodva állandóan szerveznek elég költséges kirándulásokat, pl. Európai körút. Ami mondjuk 140eFt/gyerek. A gyerek jár rosszul, mert a többiek mennek, ő marad. Majd szépen kiközösítették, egyetlen egy barátja sincs a gyereknek 16 évesen.
Nincs rá mód, hogy havonta átlagosan ezekre a plusz költségekre mi is kiszorítsunk 50eFt-ot.
Jó ez a gyereknek?
Valami félreértés van viszont. A gyerek-apa kapcsolatot 100%-ban befolyásolja az anya-apa viszony.
Ha anya-apa viszony rendezett,akkor a gyerek-apa kapcsolat teljesen normális, mintha el sem váltak volna. Apuka amivel csak tudja segíti a gyereket, sőt a gyerek be is illeszkedik ilyenkor az új családba, és közös nagy kirándulások, barátkozások a mostohatestvérekkel.Új szülőket kap a gyerek,ami a gyerek fejlődése szempontjából óriási jó dolog.
Ha viszont az anya-apa kapcsolat inkább háborúnak nevezhető, akkor a gyerek-apa viszony leépül, megszűnik és ebben mindenki hibás.
Talán azt lehetne keresni, hogy kinek az alapvető magatartása a hibás. A mi esetünkben egyértelműen az édesanya. Az ő jellemzése a következő: barátságtalan, zárkózott.Ez mindent elárul.Nincs barátnője, nincs barátja. A gyerekkel történt legutóbbi beszélgetésnél a gyerek mondta, hogy ő nem akar gyerekeket, nem akar férjhez menni, mert anya is azt mondja hogy sok baj van a gyerekekkel, a férj meg egyszer majd úgyis otthagy.
Csak egy konkrét történet: a többi gyerek ugye megy kirándulni külföldre, a mi közös gyerekünk pedig hittantáborba, ahol egyedüli ismerőse a 40-es éveiben lévő lelkész.Amíg a gyerekek a másik pappal mentek együtt vonaton,addig állítólag a lelkész autójával kettesben mentek a lányommal (viiték a gyerekek csomagjait az autóval).
Ha ti lennétek az apa, mit szólnátok ehhez? Nyugodtak lennétek? Vagy hagynátok az egészet, mert a gyerek az anyánál van elhelyezve és neked nincs beleszólásod.
Csak egy érdekes dolog: tagnap a szomszéd városba mentünk strandolni. Szóltunk a 12 éves rokon lánynak, hogy van-e kedve velünk jönni.Azonnal igent mondott. A két óvodás gyerekünkkkel olyan jól érezték magukat, hogy legközelebb is zólni fogunk neki. A feleségemmel közösen mondtuk, hogy ha nem olyan lenne a helyzet,akkor most a lányom lenne velünk....
„A méltányos tartásdíj megállapítása egyébként esetről esetre változik, és baromi sok mindentől függ, tehát lehet, hogy az egyiknél a 10.000,– is sok, míg a másiknál a 100.000,– is kevés.”
Ezt írtam. Fenntartom.
Aki nem szeretne tartásdíjat fizetni, az vállalja be a gyereknevelést.
Másik szülő ellen nevelés is csak akkor játszik, ha a másik szülő kisétált a családból, és "úgyis az anyjának ítélik a gyereket" jelszóval lerázta magáról a gyermeknevelés felelősségét, és a láthatáson veszekszik. De ez egy másik téma, és hosszan lehetne erről vitázni.
Ha anyukát reálisan fenyegeti az, hogy esetleg a gyerekek átkerülnek a másik szülőhöz, kapcsolattartás terén is sokkal engedékenyebbek lesznek.
Egyébként ha anyuka a gyereket az apa ellen neveli, akkor miért a gyerek a hibás, hogy le se sz...r?
Egyébként ismerem a jelenséget, és elég szemét dolognak tartom, de erre nem a tartásdíjmegvonás a megoldás, hanem az, hogy kerüljön át a gyerek a másik szülőhöz, aki majd talán értelmesen fel tudja nevelni, és nem akadályozza a kapcsolattartást a másik szülővel.
Goodwitch
Ha megengeditek, hozzászólnék:
Ahogy lentebb is olvastam a Mo.-i bírósági jellemző döntésekkel van a probléma, amire nincs olyan elvi előírás, ami útmutató lenne a kérdésben.
Ez nagy baj, mert véleményem szerint a bíróság munkája is csökkenne, ha mindkét fél beskatulyázva érezné magát, hogy adott feltételek mellett mekkora összeget várhat el/mekkora összeg várható el tőle. Ha mondjuk az a szubjektív ítélet nem valahol 10.000 és 100.000 között lenne, hanem konkrétan meghatározva jövedelem,életkor alapján, akkor 15.000 és 25.000 között kellene meghatározni a bírónak.(Tehát 15/20/25, három variáns az egyszerűség kedvéért)
Téves az a megállapítás, hogy apuka csak fizessen és pofa be. Kötném a kapcsolattartás értékeléséhez is, mondjuk 1-10-ig. Ez befolyásolná a tartásdíj összegét és egyben a gyermeket és a másik szülőt is a kapcsolat normális rendezésére késztetné, nem az apuka ellen nevelésre.Bíróság vizsgálná a kapcsolat minőségét.
Egy jogász végzettségű persze írhatja erre nyugodtan, hogy hülyeség, de akkor nincs elég élettapasztalata ezen a téren.Gyámügyesek talán ismerik az "apa ellen nevelés jelenségét".
Ezt a 10-100 közötti szubjektivítást mindenképpen beszűkíteném. Ez nem normális.
Annál is inkább sem, mert ott van a másik jogszabály, hogy a háztartásomban nevelt gyermekek nem élhetnek rosszabb helyzetben, mint a volt feleséggel közös gyermek a volt feleségnél.Milyen jogon lehetne magasabb életszinvonalon egy volt feleséggel közös gyermek, aki le se sz... az apját?
Ma már az sem fedi a valóságot, hogy anyuka "természetben fizeti" a tartásdíjat, vagyis főz, mos, vasal, takarít, nevel.
Nálunk spec. pl. a gyerekkel inkább a nagymamák foglalkoznak, anyuka még tanulni sem ül le vele, inkább korrepetálásra járatja,amit nem ő fizet.hetente egyszer főz rá és egyszer hajlandó mosni is. Több napig járatja ugyanabban a ruhában, csak a napokat cseréli ki.
Egyenlő teherviseléssel kellene a gyermeket tartani.Ha némelyik anyuka szívesen vállal plusz munkát a gyermeke érdekében, akkor az nagyon becsülendő. Nem szerencsés, ha némely anyukák az ex pasi pénzéből élnek és nem hajlandóak dolgozni.
Fair tartásdíjnak tartom azt, amikor a gyermek tartásához mindkét szülő anyagi teherbírásának megfelelő összeggel járul hozzá. Azaz, ha egy gyermeket havi 100.000,- Ft-ból lehet eltartani, mert a szülők társadalmi helyzete (és az apa igényei) ezt kívánják, és az egyik keresete a másikénak négyszerese, akkor nem tartom eltúlzottnak a gyermekenként 80.000 - 90.000 Ft-os tartásdíjat, sőt.
A méltányos tartásdíj megállapítása egyébként esetről esetre változik, és baromi sok mindentől függ, tehát lehet, hogy az egyiknél a 10.000,- is sok, míg a másiknál a 100.000,- is kevés.
Ami mindenképpen méltánytalan szerintem, olyan fix összegben megállapodni, ami nem követi sem a jövedelememelkedést, sem az inflációs hatásokat.
A szürkegazdaságba menekülés ellen pedig egy barátságos APEH vagyonosodási vizsgálat lehet jó ellenszer. A legtöbb esetben ennek említése is megteszi a jótékony hatást.
Egyébként mindkét oldalról van tapasztalatom.
Goodwitch
Nem hiszem, hogy ma a bíróságok különösebb tiszteletnek örvendenének Mo.-n. Így abban sem hiszek, hogy "a bírói eligazítástól" a legtöbb ember megszeppenne és visszafogna. Amikor ugyanaz a bíró képes a "gyerek szükségletére" hivatkozva 10 és 100 ezer Ft között bármit megítélni, akkor szerintem sokan kiábrándulnak az ilyen szubjektív bírói igazságból.
Egyébként arra kiváncsi lennék, hogy fordított helyzetben ki mit tartana fair tartásdíjnak. Ha az apánál maradna a gyerek, vajon ő mennyit szeretne fizetni azért, hogy a gyereket az apa tisztességesen felnevelhesse. Csak elméleti kérdés... :-)
Goodwitchnek abban igaza van, h jogilag elintézhető a dolog, feltéve, h marad ez a transzparens jövedelem. Könnyen előfordulhat ugyanis, h apuci "átmegy" a szürke zónába (ha tud) és onnantól a fizetés kisebb része jön majd papíron munkabérként, nagyobb része számlára megy. Ebben az esetben lehet, h a 20% összegszerűen kevesebb lesz majd, mint amit most kapsz. Sajnos előfordul, h a fagylalt visszanyal és ezzel a bíróság sem igen tud mit kezdeni. A számlázást aligha fogod tudni bizonyítani.
Ha ettől nem kell tartani, szerintem akkor is érdemes átgondolni, h a nagyobb összeg megéri-e azt, ha innentől aztán még beszélni sem fogtok tudni, ha ezentúl kifejezetten ellenséges lesz, ha keresi a lehetőséget, h visszarúgjon, stb. Megéri-e a pénz, hogy esetleg a gyerek legyen az ellenségeskedés kárvallotja? Természetesen a pénz sem mindegy, de nemcsak pénz kell ahhoz, hogy egészséges, sikeres felnőtt váljék belőle. Egy normális kapcsolat a volt férjeddel sokat segíthet. Sok helyen hiába van pénz, az ellenségeskedést megsínyli a gyerek. Persze ha már úgysem lehet rosszabb...
Akadálya semmi. Csak nem szokott megtörténni.
Goodwitch
Annak mi akadálya van, hogy amikor a gyerekek nála vannak, közösen elmennek és ő vásárol nekik ezt-azt. (Egyrészt: "az Aputól kaptuk" - de a gyereki kiszólás ne érdekeljen -, másrészt legalább megtapasztalja, hogy a róluk való gondoskodás nem két forint...)
Kedves Kisné!
Ne könyörögj. Indíts el a tartásdíj felelmelése iránti pert, melyben kéred, hogy gyermekenként a fizetésének 20%-ában állapítsák meg a gyermektartást. Összesen két tárgyalás lesz,a másodikon ítéletet hírdetnek, és nem fogják elutasítani a keresetet. Az eredeti egyezségben ui. a törvényes mértéknél kisebb összegben állapodtatok meg, így a Csjt. 69. § (2) bekezdés alapján bármikor kérheted az emelést.
Épp most fejeztem be egy ilyen pert, a másik fél erős tiltakozása ellenére is azóta egyszerűen letiltják a fizetéséből, és nincs vita. A Bíróság egyébként azt mondta, hogy ilyen magas fizetésből is jogos a 20% gyermekenként, viszont ebből neked kell tartalékolnod a nagyobb kiadásokra. Ha nem lenne ilyen magas a jövedelme, és a tartásdíj éppen hogy elég lenne a tartásra, akkor pedig a rendkívüli kiadásokra a PK. 105. sz. véleményre hivatkozva lehet kérni, hogy a külön élő szülő ezeket legalább részben fedezze.
Egyébként pedig elsősorban a gyermekek érdeke, hogy a tartásdíjat megfelelő összegben rendezzétek, hiszen nem mindegy, milyen körülmények között nőnek fel.
Nem túl bonyolult eljárás, szerintem ennyit a gyermekek jóléte megér. Másik előnye, hogy a perben apukát kellően eligazítják a kötelességeiről, így már nem csak te mondod, hogy többet kéne fizessen, hanem olyan valaki is, akit esetleg tisztel.
Üdv,
GW
Goodwitch
Igazából én nem szivesen megyek bele egy tartásdíj emelési hercehurcába, mert az lenne ismerve apát. Viszont néha, mikor az ő tudtával egy hónapban kirívóan nagyobb összeg megy el a gyerekekre, jó lenne ha legalább egy részében segítene. Pl. itt a suli, csak a könyvek ára több mint 10 ezer forint gyerekenként ... de sorolhatnám.
Az a legérdekesebb, hogy ha nem veszem meg nekik az apa által elvárt márkát, akkor kritizál apa, de kipótolni, vagy csak megkérdezni, hogy segítsen-e, eszébe sem jut.
Pedig egyedül él és 4szer annyit keres, mint én 2 gyerekre.
Erről ennyit.
egyébként inkább vállalok plussz munkát, minthogy könyörögjek neki. Sajnos.
Én speciel épp az ellenkezőjét ajánlanám. Szerintem szívesebben ad vki x ezer ft-ot szobabútorra, gyerekágyra, stb., mint akár egy kisebb összeget, amit viszont onnantól fogva éveken át fizetni kell. Mivel ezt akkor is fizeti, ha újabb 5 évig nincs szükség újabb szobabútorra.
Csak mellesleg megjegyzem, ha a gyereknek az apjánál is van szobája, és oda kellene bútor, mert mondjuk ott is kinőtte a kiságyat, akkor az is felesbe menne?? Hiszen a gyerek érdekében van, neki van szüksége rá a láthatásokkor...
Egyébként, ha igaz az, hogy a havi tartásdíj a gyermek éves szükségletének 1/12 része, akkor abba a bútornak is bele kellene férnie. Persze a gyakorlatban a gyermek szükséglete csak egy üres frázis.
Pl. új szobabútor a gyerekeknek, mert az eddigi (kis)ágyat elégé kinőtték már., a t.díj elmegy kajára, ruhára stb., stb., azonban egy ilyesmi rendkívüli kiadásra nem biztosít fedezetet. Ne egy nagy összeget kérj, hanem havi emelést, amit szépen összeraksz és 5-6 hónap múlva megveheted a bútort.
Szóval ilyesmi(k) - vagyis neked kell tudnod mi is a jogos, reális szükségletük, kellő mértéktartással...
Igen kérheted a tdíj emelését, közös megegyezés estén 2 éven belül akkor, ha lényegi változások következnek be a körülményekben, 2 éven túl pedig bármikor. Nyilván alaposan meg kell ekkor is okolni az emelést.
Az exed ezt nem fogja barátságos lépésnek tekinteni. Jó eséllyel úgy fogja értelmezni, hogy felrúgod a korábbi egyezséget. Ha megteheti, akkor papíron el fog menni kisebb bérért dolgozni, aztán még könnyen kevesebbet is kaphatsz, mint most. A körülményeket és az exedet te ismered, nyilván nem szükségképpen lesz így. Szerintem próbálj vele inkább megállapodni. Attól mindenki idegenkedik, ha biankó csekket kell kiállítani, hogy még többet fizessen úgy, hogy nem látja, hogy mire megy el. De ha konkrét cél van, ami a gyereknek fontos, akkor sokszor elérhető együttműködés.
Kedves monalisa!
Már egyszer a gyt. összege miatt tettem fel kérdést, de végül egy fontosabb másik kérdés elvitte a hozzászólásokat más irányba.
Tehát a kérdésem:
2 éve elvileg egyezség alapján megállapítottak egy bizonyos összeget, ami fix gyerekenként, nincs százalék, nincs minimum.
Hogyan kérhetem apa bevételéhez arányosan, és a gyerekek szükségleteit figyelembe véve az emelését?
Pl. ha nettó 400ezret keres bevallottan, és 2 gyermek van, mondjuk a havi ?.-/gyermek kérhető, van itt is valami határ?
Esetleg lehet kérni, hogy a beiskolázásnál többet fizessen?