Ági(?) öröklés gyerek nélkül, ajándékozás, különvagyon

Nagyon köszönöm Mindenkinek a segítséget!

Az adományozandó pénzt úgy látom, legegyértelműbb lesz - ahogy Kovács_Béla_Sándor is írta, - konkétan a ház árába beleadni, ezt az ajándékozási szerződésben is feltüntetve.
Így nem merülhet fel a Tamás123 által jelzett pénzösszeg felélése. A ház meg ugye megmarad.

Vzoli, minden tiszteletem, hogy így beleástad magad a dologba! Olvastam a ti ügyeteket korábban, sokat segített, hogy egyáltalán fel tudjam tenni a kérdéseimet.
A házassági szerződésbe kétlem, hogy belevennék majd, ill. hogy pontosabb legyek, a menyasszony hallani sem akar házassági szerződésről. Pontosan ez a hozzáállása (is) késztetett arra, hogy azon igyekezzek, hogy az öcsémnek adott dolgok az övéi maradjanak...

Szia Monalisa1
Jöttem ide is :)

Tamás123: sehol sem olvastam ki Nisse írásából, hogy a különvagyon felélésére vonatkozóan bármiféle utalást is tett volna...

Monalisa1

Már bocs, de az alább írt ezen bekezdésed szerintem nem helytálló:

"A szüleitektől kapott pénz a testvérednek a különvagyona lesz és marad élete végéig., a majdani halálával csakis a ti családotok örökli vissza az akkori vagyoni értéknek megfelelő arányban."

Ugyanis, ha a különvagyonként kapott pénzt feléli a házaspár, akkor eltűnik a különvagyon. Na persze, ha a különvagyon pénzen vásárol egy vagyontárgyat, vagy megtartja pl. egy bankszámlán, akkor megmarad különvagyonnak.

Ezt én így tudom, de légyszi javítsatok ki jogi szakemberek, ha nincs igazam.

Szép. Ha esetleg elszánod magad a jog elvégzésére; egy félévet akár jóvá is írathatsz. :)

Nisse!

Én csak egy nem jogász laikus vagyok; hozzászólni is csak azért merek, mert bő fél évvel ezelőtt a családomban előfordult egy ági örökléssel összefüggő eset, és akkor - itt fórumozó jogászok segítségével - eléggé beleástam magam a témába. Ha valamit nem jól írok: majd kijavítanak.

A Ptk. 611. § (1) bek. alapján „ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján vagyontárgy ági öröklés alá esik.”

Ha az öcsédéknek nem születik gyerekük: erről az esetről van szó, mert ekkor a házastárs a törvényes örökös; viszont figyelembe kell venni, hogy korábban a felmenőitől (szüleitektől) ingyenes juttatásban részesült.

A törvény "vagyontárgy"-at említ; de véleményem szerint jelen esetben ha egy adott összeget vagyontárgy vásárlására szánnak illetve fordítanak: akkor a vagyoni hozzájárulás arányában az igényjogosult a későbbiekben ági öröklési igényt érvényesíthet rajta.

1. Az, hogy mi áll a földhivatali bejegyzésben (a tulajdoni lapon) : az egyrészt harmadik személyek részére jelent információt az ingatlannal kapcsolatban, másrészt iránymutatást tulajdonszerzésükkel összefüggő jó- vagy rosszhiszeműségükkel kapcsolatban esetleges polgári perekben; harmadrészt a tulajdoni lapra bejegyzett tények (pl. tulajdoni arány) a bírósági eljárás során megdönthető vélelemként funkcionálnak: sikeres ellenbizonyítás esetén a bejegyzettek "megdőlnek", "korrigálódnak".

Az, hogy 50-50% szerepel a tulajdoni lapon: az csak amolyan kiindulópont. Nem jelenti azt, hogy a tulajdon arányában abszolút módon feleződik minden ami az ingatlanhoz ill. ingatlanszerzéshez kapcsolódik; nem jelenti azt, hogy a jogviszony jellegétől függetlenül ez az arány abszolút módon, pusztán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alapozva változatlan marad.

Ahogy Kovács_Béla_Sándor írta: az ajándékozási szerződésbe konkrétan foglalják bele a szüleid (ill az öcséd), hogy azt mely konkrét ingatlan ellenértékének kifizetésére kell fordítani. Gondolom, hogy egy helyrajzi számmal elég jól lehet egyediesíteni az ingatlant. Meg nyilván az ajándék (pénz)összegének pontos értéke szerepeljen benne azzal, hogy kifejezetten az öcsédnek szánt ajándékról van szó.

2. Az 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 28. § (1) bek. szerint „a házastárs különvagyonához tartozik:

1. a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
2. a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
3. a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
4. a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.”

A (2) bek. szerint „Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.”

Szerintem 2. pontban feltett kérdésedben egybemostad a különvagyont és az ági öröklést. A különvagyon a válás során történő vagyonmegosztásnál (az adott személy életében) ő és a volt házastársa között; az ági öröklés meg az örökhagyó halálakor (az adott személy halála után) releváns annak házastársa és az ági igényjogosult(ak) közötti jogviszonyban.

Ha valamit "névre szólóan" (konkrétan neki szánva) kap az illető a házasság fennállása alatt harmadik személy(ek)től: az a különvagyona lesz, tehát a házasság felbomlása után nem kell "feleznie": egy az egyben viheti. Függetlenül attól, hogy "szokásos" vagy "nem szokásos" mértékű.

Az ági öröklés tekintetében viszont ezen követelményeknek kell megfelelnie az ajándékba kapott vagyontárgynak, hogy sikeresen ági öröklési igényt érvényesíteni rajta: 1) Nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös (nem született gyerekük; ill. gyerekük, unokájuk, stb. az örökhagyó halálakor már nem él), 2) A vagyontárgy az örökhagyóra öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult valamelyik felmenőjéről; ill. testvéréről vagy testvér leszármazójáról, ha az az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta; 3) Van ági igényjogosult (szülő, szülői leszármazó, nagyszülő, távolabbi felmenő) , 4) Az örökhagyó halálakor meglévő vagyontárgyról van szó, amely 5) Nem minősül szokásos mértékű ajándéknak és 6) Nem a legalább 15 évi együttélés utáni szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozó igényről van szó az örökhagyó túlélő házastársával szemben.

Tehát attól, hogy valami különvagyon (hogy viheti, vagy vihetné egy az egyben egy esetleges válás esetén) : még nem jelenti azt, hogy ági öröklési igényt lehet rajta sikeresen érvényesíteni.

3. Mint Kovács_Béla_Sándor említette: nincs egységes szabály arra, hogy mi számít szokásos mértékű ajándéknak. Én azzal egészíteném ki azt, amit ő írt, hogy véleményem szerint a felek életvitele és vagyoni viszonyai is nagyban befolyásolják, hogy milyen ajándék számít szokásos mértékűnek. Pl. lehet, hogy egy elképesztő módon gazdag családban egy 4-5 millió Ft értékű autó ajándékozása is szokásos mértékű (bár ez egy szélsőséges példa). Aztán pl. a "hangszer" szó nem sokat mond: mert ez lehet egy bazárból vett 100 Ft-os szájharmonika; meg lehet egy olyan Stadivari-hegedű, amelynek az árából még a dédunokám is kényelmesen megélne. Tehát a "szokásos mérték" (mint ajándék) tekintetében hangszer és hangszer között is van különbség. Aztán az adott kor is befolyásolja azt, hogy mi számít szokásos mértékűnek. A nagyszüleim fiatalkorában egy normál karóra ajándékozása sem biztos, hogy szokásos mértékű volt a világgazdasági válság közepén lévő nyomorban. Meg az idő előrehaladtával, a technika fejlődésével, a jövedelmi-kereseti viszonyok megváltozásával egy adott tárgycsoport is átkerülhet a "nem szokásos"-ból a "szokásos" mértékbe. Pl. számítógépek 20 évvel ezelőtt, most, és mondjuk 20 év múlva.

4. A szülőnek (ill. ági igényjogosultaknak) ági öröklési igényt kell érvényesíteniük ahhoz, hogy ők az adott vagyontárgy birtokába ill. tulajdonába jussanak. Tehát nem automatikusan történik. Hacsak nincs a túlélő házastárssal megegyezés (mondjuk a hagyatéki eljárás során közjegyző előtt) : bíróság előtt "harcolni" kell érte. Azt, hogy milyen vagyontárgy tekintetében és kinek, mikor érdemes ági öröklési igénnyel fellépnie: a 2-es pontban adott válaszomban leírtam.

Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni: tehát konkrétan az adott dolgot. Pénzbeli kiadását akkor rendelheti el a bíróság, ha célszerűtlen a természetbeni kiadás. (Tehét itt - véleményem szerint - az érdekelt felek ütköző érdekei fontossága, fontossági sorrendje alapján végzett mérlegelésről van szó a célszerűség szem előtt tartásával.)

Fontos, hogy az egyébként sikeres ági igényérvényesítés esetén is haszonélvezete van a túlélő házastársnak az ági öröklés tárgyát képező dolgon. Tehát amíg ő él: használhatja, hasznait élvezheti. Persze akár a házastárs, akár az örökösök (ági igényjogosultak) kérhetik a haszonélvezet megváltását, ami ági öröklés esetén az ági vagyon egyharmada. (Ez kvázi a használati jog ellenértéke, hogy az ági igényjogosult(ak) számára a túlélő házastárs életében az ági öröklés tárgyára vonatkozó jog ne csak "papírjog" legyen.) A megváltást a hagyatéki eljárás során kell kérni, ill. ennek hiányában az öröklés megnyíltától számított 1 éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél.

5. Házassági szerződés nélkül is különvagyon a kifejezetten neki juttatott összeg. Tehát ez - egy esetleges válás esetén a bíróság előtti eljárásban a jelen tényeket figyelembevéve a - tényleges tulajdoni hányad megállapításakor az ő javára tolná el a jelenlegi - papírjogként funkcionáló - 50-50%-os tulajdoni megosztást.

Ami viszont mindig kérdéses: a bizonyíthatóság. Mindig annak kell bizonyítania, aki állít valamit. Érdemes a dolgokat a jelenben úgy alakítani, hogy a jövőben a későbbi bizonyíthatóságuk egyszerű és problémamentes legyen. Az sem baj, ha a bizonyíthatóság "túl van biztosítva". Az sosem baj, ha az ember pl. két okirattal is alá tudja támasztani, indokolni tudja ugyanazon állítását.

Én úgy gondolom, hogy egy korrentül megfogalmazott ajándékozási szerződés mind - egy esetleges későbbi válás során felmerülő - különvagyon-megállapításnál, mind - az öcséd esetleges halálakor - az ági öröklési igény alátámasztásához önmagában is kellő bizonyító erővel bír. De ha van annyi bizalom a házastársak között, hogy mindezt egy házassági szerződésbe is belefoglalják: az olyan "túlbiztosítás", ami azért nem haszontalan, mert az esetleges jövőbeni igényérvényesítéskor egy újabb olyan okiratot jelent, amit a bíróság előtt az érveket alátámasztandó lobogtatni lehet. És két okirat zizegése nagyobb zajt csap. :)

De mint mondtam: mindezt egy laikus írta. Várd meg, amíg egy jogász kijavítja azt, amiről én esetleg csak gondolom, hogy úgy van, ahogy leírtam.

A szüleitektől kapott pénz a testvérednek a különvagyona lesz és marad élete végéig., a majdani halálával csakis a ti családotok örökli vissza az akkori vagyoni értéknek megfelelő arányban.

Csak arra kell "ügyelni", hogy a testvéred a házasság ideje alatt a különvagyonát NE ajándékozza a feleségének...

Az hogy jelenleg nincs gyerek ez a későbbiekben változhat: saját elhatározásából szül a nő egyet és innentől az addigi apai különvagyont a gyerkőc örökli majdan. És ha rossz esetben az apa a gyerek 18 éves kora előtt halna meg, az apától megörökölt vagyoni érték felett az anya gondnokol...

Szóval leginkább egy házasság előtti szerződés lenne az ideális: kinek milye van és az miként is marad a továbbiakban is változatlan státuszban.

Ha esetleg sértődés lenne a másik fél részéről dolog miatt, inkább vissza a parti...

A megvásárlandó ház adásvételi szerződésnek és a tulajdoni lapnak is tükröznie kellene a két fiatal induló vagyoni helyzetét tényleges- valós arányban.

A későbbiekben sok kellemetlenség elkerülhető ezáltal.

Ami a hangszer dolgát illeti: tudok háromgyerekes családról ahol az egyik lány 10 M Ft-os csellót kapott a szülőktől - és ez ugye nem mondható "szokásos" mértékű ajándéknak -, de hogy a másik két gyerek miként lett ellentételezve ill. kárpótolva arról infom nincs.

Az ajándékozási szerződést az ajándékozók (szüleid) és a megajándékozott (öcséd) kötik, abban a menyasszonynak nem kell részt vennie, tudnia sem kell róla. Ne azt foglalják bele, hogy ingatlanszerzésre kell fordítani, hanem azt, hogy konkrétan ennek az ingatlannak a kifizetésére.

Nincs egzakt rendelkezés arról, hol van a szokásos mértékű ajándék határa. Ez függ az összes körülménytől, különösen a felek viszonyától, a közöttük kialakult szokásoktól.
Szvsz esetetekben a hangszerek még szokásos mértékű ajándékok.

Az alábbiakban kérem a hozzáértők segítségét:
Adott egy pár: öcsém + a menyasszonya, gyerek nincs kilátásban.
Van egy hitelre vett házuk, aminek a javát a szüleink fizetik ki - lényegében a maradék törlesztőrészletet, ami a ház árának kb. 80%-a. Az összeg átadása még nem történt meg, de a szüleink jelezték, hogy szeretnének ajándékozási szerződést róla, hogy az "A" családtól származik és az öcsém részére szól, hogy az az ő külön vagyonát képezze. Ettől a menyasszony ódzkodik, mondván, a ház már úgyis kettejük nevén van.

1. Ha a szerződés meghatározza, hogy azt ingatlanszerzésre használja fel, akkor az ági örökség tárgyát képezi majd később? Vagy nem érdemes belevenni az összeg felhasználását a még kifizetetlen, de közös tulajdonú ingatlan miatt (tudtommal 50-50% van a tulajdoni lapon)?
2. Továbbá, testvér által, szerződés nélkül ajándékozott vagyontárgy az öcsém különvagyonát, ill. majdan ági örökség tárgyát képezi akkor is, ha házasságkötésük után nekiadományozott ajándékról van szó? [Nem egy névreszóló virágcserépre gondolok, hanem pl. hangszerekre.]
3. Mit jelent a "szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke"?

"A" és "B" család nincs rossz kapcsolatban, de különösen jóban sem, s szeretnénk elejét venni az esetleges későbbi konfliktusoknak.
A pár mindkét tagjának 1-1 testvére van, gyerekem csak nekem van, aki tehát az öcsém unokaöccse.

4. Ha esetleg majdan az öcsém távozik el hamarabb, - tegyük fel, hogy végrendelet nélkül, - leszármazó híján mindent a feleség örököl, majd utána pedig a "B" család? Vagy az "A" családtól származó különvagyon visszakerül majd a szüleinkhez (v. helyükön a leszármazókhoz)?

Nem kifejezetten a testvérem utánai öröklés miatt merültek fel a fenti gondolatok; - az öcsém szeretne gyereket, és erre egy férfi akár 60 évesen is képes lehet. Ha ez az igen lényeges téma esetleg váláshoz vezetne esetükben, akkor...
5. ... az "A" családtól származó vagyon - ajándékozási szerződéssel v. anélkül adott pénz, ill. ajándékozott vagyontárgy - akkor is az öcsém különvagyonát képezné, ha nem kötnek házassági szerződést?

Előre is köszönöm a hozzászólásokat!