Gyermekről lemondás,névváltozás

sziasztok!
Én indítottam ezt a témát és félve tettem meg de mint látom rengeteg embernek van problémája!Mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok hozzá míg végigcsinálja!Sajnos szerintem az ide vonatkozó 1970-körül hozott törvényeket igencsak módosítani kellene!

Miért is?

Ajánlom mindenki figyelmébe a Csjt kérdés topicot, ami erről szól.

A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint bárki hozzájárulhat a gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadók adatainak ismerete nélkül, ha a gyermek még nincs 6 éves és egészséges. Ez esetben a szülői felügyeleti joga megszünik, a szülői felügyeleti jog megszünésével pedig (elviekben) a tartási kötelezettsége is megszünik, mivel a Cstj. szerint a szülői felügyelet körébe esik a tartási kötelezettség is.
Csjt. 75. § (1) A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék.
A családjogi törvény nem tesz feltétellé semmit a nyilatkozat megtételéhez, tehát nem feltétel a gyermek örökbefogadása. Több száz nő "mondott le" eddig a gyermekéről ily módon, azonban a bíróságok igen rosszul viselik, ha mindezt férfi teszi. Jelenleg van egy ilyen per folyamatban, a bíróság első fokon elutasította a tartási kötelezettség megszüntetése iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy a gyermeket nem fogadták örökbe, másodfokon pedig azzal, hogy rájuk nézve nem kötelező erejü a gyámhatósági határozat, tehát szerintük a szülői felügyelet mégsem szünt meg. Meglátjuk mit mond a Legfelsőbb Bíróság, mivel kissé diszkriminatív, hogy nők lemondhatnak, férfiak meg nem.

Elnézést, de az a több száz nő nem akkor mondott le a gyermekéről, amikor annak apja jogilag még nem volt?

Mély tisztelettel mondom, hogy a diszkriminációval kapcsoltban szerintem most - kivételesen - téved. Ugyanis a férfiak is lemondhatnak a gyermekükről egyedül - ha nincs a gyermeknek anyja. És a nők sem mondhatnak le egyedül, ha van a gyereknek apja.

Kovács_Béla_Sándor: ird meg nekem légyszi, hogy szerinted a jogszabálynak melyik része nem teszi lehetővé, hogy egy nő lemondjon a gyerekről, ha van apja. A jogszabály semmit nem mond ezzel kapcsolatban. Azt mondja, hogy ha a gyerek nincs még 6 éves és nem beteg, megteheti a hozzájáruló nyilaktozatot (igazából tehát nem lemondó, az egyszerüség kedvéért írom így.). Ennek megtételét követően a gyámhivatalnak semmiféle mérlegelési lehetősége nincs, megállapítja a szülői felügyeleti jog megszünését. Mivel a tartási kötelezettség a szülői felügyelet körébe tartozik, a tartási kötelezettség is megszünik, de mivel egy bírósági döntést (amivel megállapították a tartási kötelezettséget) csak bírósági döntéssel lehet megváltoztatni, ezért a megszűntetése iránt (ha már korábban meg volt állapítva) pert kell indítani.

Ez tény, hogy az eddigi lemondásoknál a gyerek részére apa nem volt bejegyezve, csakhogy a jogszabály nem mondja ki, hogy ha be van jegyezve, akkor nem lehet. Tehát a nők is lemondhatnak a gyerekről, ha be van nekik apa jegyezve.

Nézzünk egy konkrét példát. A nő eljön otthonról, beköltözik a Schöpf Merei Ágost kórházba és megszüli a gyereket, ezek után megteszi a lemondó nyilatkozatot. Csakhogy a nő férjezett (mondjuk külön él a férjétől, de a gyerek nem tőle van). A hatályos jogszabályok szerint a gyereknek van apja, be is jegyzik a férjet. A gyerek törvényes képviselője ezek után a férj marad, és ha a férj kijelenti, hogy ő hazaviszi a gyereket és felneveli, ezt megteheti. A nő szülői felügyeleti joga ettől még megszünik, mivel a jogszabály "elfelejtett" kivételt tenni. Tehát ez most egy joghézag, de attól még ez a jogszabály.

Nyujtottam be erre vonatkozóan jogszabálymódositási javaslatot, de azt mondták, ez a jogszabály igy jó ahogy van, tehát ezt a helyzetet fent kivánták tartani, nyilvánvalóan azért, mert meg akarták adni a férfiaknak is a lehetőséget, hogy amennyiben egy nő felelőtlenül vállal gyermeket a pasit tenyészbikának használva, a pasi szabadulhasson az egésztől.

A jogszabálymódositási javaslat kizárta volna a lemondás lehetőségét abban az esetben, ha a gyermeknek van még szülői felügyeleti jogot gyakorló szülője, vagy fenntartotta volna a tartási kötelezettséget az örökbefogadásig.

Tehát nem vették figyelembe. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is kinos, ezt a jogszabályt igy kell alkalmazni, akkor is, ha ez kellemetlen egyes esetekben. Tehát ha a nő lemondhat, a férfi is. Jelenleg folyik ilyen jellegü per, ha lesz eredmény, jelzem. A bíróság első és másodfokon ugyan elutasította a tartásdíj megszűntetése iránti kereseti kérelmet, azonban igazából nem tudott mire hivatkozni (a másodfok arra hivatkozott, hogy a gyámhivatali határozat rájuk nézve nem kötelező erejű). Az ítéletet még nem kaptam meg, meglátom mi lesz írásban, utána felülvizsgálat, és ha szükséges, Strasbourg. Meglátjuk:)

Válasszuk ketté a kérdést - az egyszerűség kdvéért. Vegyük előbb a diszkriminációt; előző posztomban is csak arról írtam. (Ellenőrizheted: nem foglalkoztam a törvényértelmezésed helyes vagy helytelen voltával. Az lenne a kérdés másik fel.)

Diszkriminációról akkor beszélhetnénk, ha eltérően bánnának a szülőkkel a nemük alapján. De erről szó sincs. A jelen joggyakorlat szerint sem az anya, sem az apa nem tehet az örökbefogadáshoz érvényesen hozzájáruló járuló nyilatkozatot, ha a gyermeknek másik, szülői felügyelettől meg nem fosztott szülője is van.
(Az általad javasolt törvénymódosítás egyébként pontosan ezt a gyakorltot szentesítené.)

Reggel óta bizonyossá vált az az - akkor még csak - érzésem, hogy a törvény értelmezését illetően is tévedsz - bár az a tévedés nem ilyen nyilvánvaló. Ha a diszkrimináció kérdésében dűlőre jutottunk, azt is megvitathatjuk.

Jó, akkor kezdjük a diszkriminációval. Diszkriminativ, ha nemek szerinti megkülönböztetés az eredmény, mondjuk akár hatásában. Jelen esetben, mivel általában a nők szülik a gyermekeket, egy férfi igen ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy ugy tudna lemondani a gyermekről, hogy az anya nem ismert. Tehát hatásában diszkriminativ maga a jogalkalmazás.

Ez körülbelül megegyezik azzal, amikor a kapcsolattartás akadályozását pönalizálták. Ekkor Morvai Krisztina felháborodottan nyilatkozott arról, hogy ez diszkriminativ, mivel többnyire a nőket sujtja, hiszen általában náluk helyezik el a gyermekeket, tehát ők vannak kötelezetti helyzetben. Ez tény, és az is, hogy a diszkriminativ birói gyakorlat miatt (ami általában nőknél helyezi el a gyermekeket) hatásában tényleg diszkriminativ a jogszabály. A támadási pont volt rossz szerintem. Nem erre kellett volna hivatkoznia, hanem arra, hogy a gondozó szülő és a különélő szülő között diszkriminál, ugyanis a gondozó szülőt a kapcsolattartási szabályok be nem tartása miatt büncselekmény miatt marasztalják el, mig a különélő szülőt nem, azt maximum birságolják, vagy korlátozzák a kapcsolattartási jogát.

Visszatérve a jogszabályra, mint emlitettem, nem szab feltételt, sem azt, hogy a gyermeket örökbe kell fogadnia valakinek, sem azt, hogy ne legyen másik olyan szülő, aki a felügyeleti jogot gyakorolja.

Maradva a diszkriminációnál: ha egy nő bemegy a gyámhivatalba, és közli, hogy a gyermekéről lemond, a gyámhivatal jegyzőkönyvbe veszi, az anya szülői felügyeleti jogának megszünését kimondja. Akkor is, ha két nap mulva, vagy fél év mulva jelentkezik a vér szerinti apa, mert tudomására jut, hogy gyermeke született, meginditja az apaság megállapitása iránti pert és meg is nyeri.

Ugyanakkor ha egy férfi bemegy a gyámhivatalba, hogy tudomására jutott, hogy gyereke született a feleségének (tehát rá anyakönyvezik a gyereket), szeretne lemondani, elhajtják (ha tudják).

Mi ez, ha nem diszkrimináció.

Ugyanakkor az általános jogelveket figyelembe véve, amennyiben valamilyen kötelezettséget a jogalkotó a szülőre kiván róni, ezt külön ki kell mondania. Tehát amennyiben a tartási kötelezettséget fenn akarta volna hagyni a lemondás esetére, akkor ezt ki kellene mondania. Nem teszi, tehát minden a szülői felügyelet körébe tartozó jog és kötelezettség a szülői felügyeleti joggal együtt szünik meg.

Megértem én, hogy mindenki szeretné a jogszabályt ugy értelmezni, ahogy neki (vagy a gyereknek szerinte) a legjobb. Azonban a jogszabály szövege adott. Vagy változtatunk rajta, vagy ezt kell betartani. Ha pedig ezt kell betartani, ez azt jelenti, hogy akkor is, ha pasi mond le.

Tehát szerinted hol tévedek a törvény értelmezését illetően?

Még nem jutottunk dűlőre a diszkriminációt illetően. Ha egy anya bemegy a gyámhivatalba, hogy hozzájárul a gyermeke örtökbefogadásához, és a hivatalnok azt látja, hogy a gyermeknek apja is van - akkor ugyanúgy elhajtja, mint ahogyan az apával tenné. Ha (példának okáért) egy özvegy apa bemegy a gyámhivatalba, és hozzájárul gyermeke örökbefogadásához, azt ugyanúgy érvényesnek fogják tekinteni, mint a jogilag apátlan gyermek anyjának nyilatkozatát. Nincs tehát nemek szerinti megkülönböztetés sem az elutasításban, sem az elfogadásban. (Való igaz, hogy biológiai okokból a nők gyakrabban kerülnek ilyen helyzetbe, de ha ez hatásában hátrányos megkülönböztetés, akkor az özvegyi nyugdíj is az.)

A törvény értelmezéséről. A vita tárgyát képező norma a családjogi törvény 48. §-ának (3) bekezdése:
„Az örökbefogadáshoz a szülő úgy is megadhatja hozzájárulását, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. A nyilatkozattételre a gyermek születése előtt is sor kerülhet. [...] A szülő felügyeleti joga, amennyiben nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhivatal határozata állapítja meg.”

A gyámhivatalnak a törvényszövegben hivatkozott határozata az örökbefogadás engedélyezéséről szóló határozat. [Csjt. 48. § (1)] Az engedélyezés feltételeit ugyanezen szakasz (2) bekezdése adja meg:
„Az engedély megadásához a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat, továbbá a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges.”

Vagyis az engedély - benne a szülői felügyelet megszűnését megállapító határozat - nem születik meg, ha csak az egyik szülő tett nyilatkozatot.

Ha jól értem, a konkrét esetben azonban a gyámhatóság engedélyzte az örökbefogadás, tehát határozatban megállapította az apa szülői felügyeleti jogának - így a tartási kötelezettségének - a megszűnését -, és aztán az örökbefogadás mégsem történt meg. Csak találgatni tudok, de ez valószínűleg nem eshetett meg másként, mint úgy, hogy az anya új férje lett volna az örökbefogadó. Tehát itt sincs szó pusztán az egyik szülő hozzájárulásához, a másiké is adott volt.
Nos, ha valóban ez a tényállás, akkor a konkrét esetben egyetértek veled: az apa szülői felügyeleti joga a hozzájárulás megadásával megszűnt, mindkét fokon eljáró bíróságok indoklása hibás, jogszabályellenes. (De ennek nincs köze a diszkriminációhoz, és nem jelenti a - puszta nyelvi értelmezésre alapított, a rendszertani és céljellegű értelmezést mellőző - kiterjesztő olvasatod helyességét.)

Végül egy elővágás.
Érvelésemnek ellent lehet vetni, hogy a mindkét szülő hozzájárulása az örökbefogadás engedélyezésének a feltétele - bármely szülő egyedül tett hozzájáruló nyilatkozata érvényességének nem. Hiszen a törvény szövege megengedi hogy a "szülő" (így, egyes számban) az örökbefogadó személyének ismerete nélkül hozzájáruló nyilatkozatot tegyen, és szülői felügyelete a "nyilatkozattételkor" megszűnik. Vagyis - a pőre nyelvi értelmezésből kiindulva - a hatóságnak mérlegelés nélkül ki kellene bocsátania a határozatot, amelyben megállapítja a szülői felügyelet megszűnését, annak ellenére, hogy magát az örökbefogadást - a másk szülő hozzájárulása hiányában nem engedélyezi.

Csakhogy a rendszertani és céljellegű értelmezés ennek ellentmond.
A törvény a szülői felügyelet megszűnését, mint joghatást nem egyedül a szülői hozzájáruló nyilatkozathoz köti - hanem a gyámhatósági határozatban történő megállapítsához is. A "nyilatkozattételkor" kifejezés a szülői felügyelet megszűnésnek csak az időpontját adja - arra az esetre, ha a nyilatkozatot a hatóság egyáltalán érvényesnek fogja tekinteni. (Ha a törvényalkotó egyszersmind az aktus joghatását kívánta volna hangsúlyozni, akkor a "nyilatkozattétellel" formát használta volna. Ahogyan teszi azt pl a Ptk. 205. § (1) bekezdésében a szerződés létrejöttéről vagy a Ptk. 598. §-ában a hagyaték átszállásáról szólva.)

De a csak egyik szülő által tett nyilatkozat hatálytalanságát erősíti az is, hogy a törvény az örökbefogadás célja ként

A csak egyik szülő által tett hozzájáruló nyilatkozának hatálytalanságát további érvek is alátámasztják.
A Csjt 48. § szerint „Az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek.”
Ennek a célnak az érdekében teszi lehetővé a törvény azt is, hogy a szülők az örökbefogadó személyének ismerete nélkül is hozzájárulhassanak az örökbefogadáshoz. Nyilvánvaló, hogy ha a nyilatkozattételkor előre látható, hogy az örökbefogadás lehetetlen - mert a másik szülő ahhoz nem járul hozzá - akkor a nyilatkozat nem szolgálja azt a célt, amelyre tekintettel a jogalkotó lehetővé tett. Vagyis - még ha elfogadnánk is a puszta nyelvi értelmezést - az ilyen nyilatkozatot joggal való visszaélésnek kellene tekintenünk, hiszen a jogot nem rendeltetésének megfelelően használja.
Ellentétes az ilyen - egyik szülőtől lényegében megfosztó - eljárás a gyermek érdekeivel is, márpedig a Csjt. 1. § (1) annak figyelembevételét írja elő a törvény alkalmazása során. (Ami azt is jelenti, hogy ha létezik a gyermek érdekének megfelelő értelmezés, akkor azt kell követni.)

Elnézést kérek mindenkitől a terjedelemért, de szerintem a téma fontossága és érdekessége megéri. (Azt hiszem, egy egész tanulmányt is megérne.)

Egyébiránt derill igazad van: célszerű lenne a szóban forgó rendelkezéseket úgy szövegezni, hogy az ne adjon alkalmat vitára.

Kicsit darabos vagy:)
Szóval: az örökbefogadás nem feltétele a lemondásnak. Te tényleg csak találgatsz, én azonban 17 évig dolgoztam gyámhatóságon, ebből 3 évig vezettem a gyámhivatalt, elég tapasztalatom van benne.

A nőket pedig nem hajtják el a gyámhivatalnál, sőt, azoknál, ahol a jogszabályt ismerik, a férfiakat sem - és ha mondjuk egy nő bemenne, hogy lemondana a gyerekről, mert nem a férjétől van (függetlenül, attól, hogy ez igaz-e vagy sem), jegyzőkönyveznék a nyilatkozatát, megállapitanák a szülői felügyeleti jogának a megszünését, akkor is, ha a férj ezek után hazavinné a gyereket és felnevelné a nő nélkül. A különbség annyi, hogy a férfiak ilyenkor nem szoktak tartásdijat kérni.

Az örökbefogadási engedély tényleg nem születik meg mindaddig, amig a gyerekről mindkét szülője le nem mond, mivelhogy anélkül nem lehet örökbefogadni (kivéve a házastársi örökbefogadás). Azonban mint emlitettem az örökbefogadás egyáltalán nem feltétele a lemondó nyilatkozatnak.

Ezidáig több száz nő mondott le igy a gyerekéről, és nem minden gyereket fogadtak örökbe. Az örökbefogadási eljárás a lemondás után kezdődik, és vagy örökbefogadják a gyereket, vagy nem - lehet, hogy a kutyának sem kell. Ez esetben - ha nem - a gyerek tartós nevelt lesz (régen állami neveltnek mondták). Aztán lehet, hogy évek mulva mégiscsak örökbefogadják - vagy nem.

A konkrét esetben szintén fel sem merült, hogy a gyermeket örökbefogadnák, a nő egyedül élt, a lemondáshoz nem járult hozzá, megkapta a határozatot, de nem fellebbezett, nem érdekelte. A bíróságon azt mondta nincs élettársa, azonban az örökbefogadásnak az esélye ugyanugy meg van, mint azokban az esetekben, amikor a nők megszülik a gyereket, majd lemondanak róla, hiszen a nő bármikor megismerkedhet valakivel, akivel összeköltözik, és aki majd a gyerekeket örökbefogadja (merthogy ikrekről van szó).

A példád rossz. Nézzünk egy másik példát. Nő lemond a gyerekről. Megállapitják a szülői felügyeleti jogának a megszünését, eltelik pár év, megtudja a vér szerinti apa, megjelenik és hazaviszi a gyereket. A nő szülői felügyeleti joga megszünt, ettől nem fog visszaállitódni. Jelen esetben ugyanerről van szó. Pasi lemondott, szülői felügyeleti joga megszünt, akkor is, ha a gyerekeket nem fogják örökbe fogadni soha.

„Végül egy elővágás.
Érvelésemnek ellent lehet vetni, hogy a mindkét szülő hozzájárulása az örökbefogadás engedélyezésének a feltétele - bármely szülő egyedül tett hozzájáruló nyilatkozata érvényességének nem. Hiszen a törvény szövege megengedi hogy a "szülő" (így, egyes számban) az örökbefogadó személyének ismerete nélkül hozzájáruló nyilatkozatot tegyen, és szülői felügyelete a "nyilatkozattételkor" megszűnik. Vagyis - a pőre nyelvi értelmezésből kiindulva - a hatóságnak mérlegelés nélkül ki kellene bocsátania a határozatot, amelyben megállapítja a szülői felügyelet megszűnését, annak ellenére, hogy magát az örökbefogadást - a másk szülő hozzájárulása hiányában nem engedélyezi. ”

Nos én végig erről beszéltem. Pusztán a jogszabály szövegéről, örökbefogadásról szó nem volt. Ezt nem értette az elsőfok sem, mert végig arról beszélt, hogy "de hát nem fogadták örökbe". Tényleg. Senkit nem is érdekel, hogy örökbefogadták-e vagy sem - még a jogszabályt sem érdekli. A lényeg, az apa lemondott, a tartási kötelezettsége megszünt. Pont. Na ezt kellene a biróságnak leirnia. Másodfokon már kimondták, hogy tényleg nem feltétele a lemondásnak az örökbefogadás. Csak a gyámhivatal határozata nem kötelező erejü rájuk nézve. Legalább is ezzel indokolták szóban.

Tényleg az örökbefogadás a cél, csakhogy ezt elfelejtették rögzíteni. A jogszabályszöveg helyesen ugy szólt volna, ha csak örökbefogadás esetén szünik meg a tartási kötelezettség, hogy a szülői felügyeleti jog megszünik, a szülő tartási kötelezettsége mindaddig fennmarad, amig a gyermek örökbeadására sor nem kerül (ugyebár biztositandó a gyermek eltartása). De ezt elfelejtették belevenni, vagy tényleg, vagy szándékosan. Emiatt amikor a nők lemondanak, a tartási kötelezettségük megszünik. Ezért diszkriminativ egy ilyen döntés, hogy a nőknek megszünik, a pasinak nem?

Tehát én értem az örökgefogadás célját is. Értek én mindent, csak akkor azt ugy kellett volna megfogalmazni. Ezért is adtam be jogszabálymódositási javaslatot, amit elvetettek. Rendben. Akkor viszont tartsuk be a törvény szövegét, akkor is, ha nem tetszik. Vagy változtassuk meg.

Erről mindig az jut eszembe, amikor volt egy gyámhivatal-vezetői értekezlet, és felvetettem, hogy az akkor hatályos szabályok szerint nem lehet jogszabálysértés nélkül lemondani a gyerekről. Ugyanis a lemondást követően a gyermeket nem tudtuk állami nevelésbe venni, előbb átmeneti nevelésbe kellett (ahol persze a szülői felügyelet szünetel, de a határozatokból a szülő részére küldeni kell, értesiteni kell, hogy kihez helyezem ki stb., de hát a titkos örökbefogadás miatt nem lehetett mégsem értesiteni). Kértem a jogszabály módositását és azt a választ kaptam, hogy hozzunk olyan határozatot, amelyik kevésbé sérti a jogszabályt. Kérdeztem, hogy nem lehetne olyan jogszabályt hozni, amit nem kell megsérteni?
Azt mondták nem.

Szóval célszerü lenne a jogszabályt vagy megváltoztatni, vagy ezt betartani.

„az örökbefogadás nem feltétele a lemondásnak.”
Tényleg nem. Ki mondta, hogy igen?
„
ha mondjuk egy nő bemenne, hogy lemondana a gyerekről, [...]jegyzőkönyveznék a nyilatkozatát, megállapitanák a szülői felügyeleti jogának a megszünését, akkor is, ha a férj ezek után hazavinné a gyereket és felnevelné a nő nélkül. ”
Ezt még neked se...
„
A példád rossz. ”
Milyen példám?

Kicsit elszomorítottál. Én szikár szakmai érvekre szorítkozta, és a legmélyebb tisztelet hangján fogalmaztam. írtam ugyan néhány olyan mondatot is, ami némi érzékenységgel személyeskedésnek is tűnhetett volna, de ktöröltem őket. Talán nem kellett volna.
Mostani válaszodban ugyanis elkövettél mindent, ami egy vitában nem sportszerű.

1. Olyasmivel vitatkozol az én állításomként, amit eszemben sem volt mondani.
2. Ex cathedra kijelented, hogy a példám rossz - miközben nem is mondtam példát.
3. Megpróbálsz visszaélni a vélt tapasztalatlanságommal, és ordasat csúsztatsz.
4. Elismételsz egy olyan érvelést, amelyre én már előadtam az ellenérveimet - most ismételjem meg én is?

5.Ami indennek a teteje: „Te tényleg csak találgatsz, én azonban 17 évig dolgoztam gyámhatóságon, ebből 3 évig vezettem a gyámhivatalt, elég tapasztalatom van benne. ” Lekezelés, tekintélyérv. Kedves.

Szerintem olvasd vissza amit irtál. Abból, amit irsz, és amikre hivatkozik, az következik, hogy szerinted csak akkor lehet a gyerekről lemondani, ha örökbefogadják, arra hivatkozol, hogy csak akkor lehet, ha mindkét szülő lemond, „A csak egyik szülő által tett hozzájáruló nyilatkozának hatálytalanságát további érvek is alátámasztják.”

Tehát ismétlem. Nem szab a jogszabály egyéb feltételt - sem a másik szülő hozzájáruló nyilatkozatát, sem az örökbefogadást - csak a 6 év alatti kort és az egészséget.

Mit nekem se? A gyámhivatalnak nincs mérlegelési lehetősége. Ebben az ügyben is ez történt. Pasi bement, lemondott, gyámhivatal megállapította a megszünést, mert nincs mérlegelési lehetősége. Ezután pasi kérte a biróságtól a tartási kötelezettsége megszüntetését, innen már tudod.

Példád: „Ha (példának okáért) egy özvegy apa bemegy a gyámhivatalba, és hozzájárul gyermeke örökbefogadásához, azt ugyanúgy érvényesnek fogják tekinteni, mint a jogilag apátlan gyermek anyjának nyilatkozatát.”

Ez igaz. Viszont most az a helyzet, hogy ha egy nő bemegy a gyámhivatalba, attól nem kérdeznek semmit, felveszik a nyilatkozatot, megszünik a felügyeleti joga, és megszünik a tartási kötelezettsége. Ha egy pasi bemegy, sok helyen el sem kezdik felvenni a nyilatkozatot, hanem elkezdik elhajtani. Majd ha nem megy, akkor mégiscsak felveszik, ezek után a tartási kötelezettsége megszüntetése iránti per során elutasitják a kérelmét, ami jogszabályellenes. Mi ez, ha nem diszkrimináció?

Nem is olyan rég, amikor elkezdtem fórumozni, nagyon belejöttem. Nagyon tetszett, azt hittem már igen nagyon okos vagyok. Olvastam valakinek az írását, és rácsodálkoztam, elismertem a tudását. Hihetetlenül tudta a Pp-t. Élvezettel olvastam. Aztán volt egy másik hozzászólása, ott hibázott, ezért kijavítottam. Megsértődött (nem akartam megbántani, azt hiszem a stilusom sem volt bántó).

Aztán szerettem volna megtanulni még jobban a cégjogot (hiszen lássuk be, akik fórumoznak, főleg azért teszik, mert tanulni akarnak belőle), ezért kértem, hogy legyen ilyen témakör is. Lett. Elkezdtem válaszolgatni.

Ekkor ez a valaki - aki mellesleg cégjogban is rendkívüli tudással rendelkezett kioktatott: „esetleg tanulmányozhatnám a kötelmi jogot.”

Hát igen rosszul esett, és legfőképpen az, hogy igaza volt. Ezt pedig ilyen nagy nyilvánosság előtt igen nehéz volt elismernem, de megtettem (visszakereshető a levelezésünk). Azóta jó barátok vagyunk, sokszor kérek tőle segítséget. Õ pedig elismeri a családjogi tudásomat és ez jólesik. Mikud a nickje. Az ember néha hibázik, és néha tanul a hibáiból.

Téged sem bántani akartalak. Olvasd vissza amit irtál.

1. ha eszedbe sem volt állítani, akkor mit is állitottál és miért? Én ugyanis azt állitottam, hogy a szülői felügyeleti jog a lemondással megszünik, a szülői felügyeleti jog megszünésével pedig a tartási kötelezettség is megszünik. Te erre azt állítottad, hogy csak akkor lehet lemondani, ha az örökbefogadásra remény van. Én pedig azt állítottam, hogy nem igy van.
2. volt példád, és rossz volt.
3. hol is csusztatok?
4. mi is az ellenérved és mire? Az állitásomra ugyanis ellenérvet nem irtál. Találgattál, miszerint valószinüleg volt örökbefogadójelölt stb. Nem igy volt. Ezek után olvasd el a 23:23:23 beírásodat mind stilusában, mind hangvételében. Tehát:
5. nem én kezellek le. Azt próbálom érzékeltetni, hogy éveken keresztül foglalkoztam az ilyen lemondásokkal. Tehát a nőket nem hajtják el. A IX. kerületben van a Schöpf Merei Ágost kórház, amely Magyarországon elsőként inditotta az anyavédelmi programot, melynek keretében inkubátort helyeztek el a bejáratnál. Emiatt (is) a IX. kerületben van a legtöbb lemondás, volt olyan év, hogy 40.

Gondolod, hogy ha megismétled mégegyszer, akkor jobb lesz? Nem állítottam azt amit sokadszor a számba adsz.

Amit állítottam, az vázlatosan a következő:

1. A szülői felügyeleti jog megszűnése nem a hozzájáruló nyilatkozattal, hanem a gyámhatósági határozatban történő megállapítással történik meg - bár a hozzájárulás dátumára visszamenőleges hatállyal.
2. A gyámhivatalnak ezt a határozatot nem kell kiadnia, ha az örökbefogadás - ami a jogintézmény célja - nyilvánvalóan lehetetlen.
3. Így a szülői felügyelet megszünését megállapító határozat nem születik meg, ha van másik szülő, aki az örökbefogadáshoz nem járul hozzá.
4. Ha a hozzájáruló nyilatkozatot tett szülő bírósághoz fordul, hogy kötelezze a gyámhatóságot a szülői felügyelet megszűnését megállapító határozat kibocsátására, akkor az meg fogja állapítani, hogy a szülő a jogát nem rendeltetésszerűen használta, azzal visszaélt - így követelése nem megalapozott. A magánjogi törvényeket a Ptk-nak (benne a joggal való visszaélés tilalmával) összhangban kell értelmezni. [Ptk. 1. § (2)]

Szép napot Mindenkinek, de különösen Önnek Ügyvédnő (remélem a nickemet megismeri)!

Végigolvastam a topicot és látom, hogy ismét vita alakult ki ebben a kényes témában. Korábban én is fórumozó voltam, főként mert segítségre volt szükségem, amit azóta meg is kaptam-örök hála érte : ), így mostanában csak olvasok, részben mert elegem lett az akkori sárdobálásból, részben mert az "én ügyem" sínre került. De most nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele, ugyanis nem értem, hogy miért kell meghazudtolni valakit, akinek az adott témával kapcsolatban konkrét példája van?!

Kovács Béla Sándornak csak annyit üzennék, hogy hiába a jogszabályok és törvények magyrázása, idézése stb., ha egyszer a magyar bíróságok a LEÍRT törvényt bizonyíthatóan nem hajlandók ALKALMAZNI! Kár a hiábavaló erőfitogtatásért, mert sajnos az a helyzet, hogy hiába tudja valaki betéve a jogszabályokat, törvényeket, ha mondvacsinált okokkal "elhajtják" a bíróságról! Én maximálisan tisztelem a fórumon jelen levő ügyvédek hozzáértését és tudását, de ez tényleg csak annak teljesen egyértelmű aki a jelen ügyben ott ült a bíróságon és látott, hallott mindent... MP

Kedves MissPiramis!
Hiszen épp azt igyekszem oly hosszasan bizonyítani, hogy a bíróságok az adott normát éppenséggel jól, helyesen alkalmazzák. (Legfeljebb hibásan indokolják.) A tisztelt ügyvédnő azonban kizárólag a nyelvi értelmezést végzi el, és annak életidegen, a törvény céljával ellentétes eredményéhez ragaszkodik. Holott a jogszabályok helyes értelmezéséhez sokszor el kell végezni a rendszertani és a céljellegű elemzést is. Én ezt megtettem - derillnek mindezekkel szemben egyetlen érve sem volt.

Ha megfigyelte, készséggel elismertem, hogy az adott szabálynak lehetséges olyan értelmezése, amelyet az ügyvédnő állít. De nem ez az egyetlen értelmezési lehetőség. Márpedig több olvasat közül azt kell választani, amely a törvény céljának, a jogalkotó szándékának megfelel.

A nevét én is helyesen írtam le, úgyhogy kérem tartózkodjunk az efféle poénoktól-tanult emberekhez méltóan!

"Márpedig több olvasat közül azt kell választani, amely a törvény céljának, a jogalkotó szándékának megfelel."

Ez jó megfogalmazás, de ki a csuda tudja, hogy anno mi volt a jogalkotó szándéka?

B