levelező jogász képzés

Kilyukadni... hihetetlen, hogy a sietségben ilyen fatális helyesírási hibát is el tudok követni! Bocsi...

Az igazság az, hogy minden az egyénen nyugszik. Azaz, úgy a harmadév vége felé "illik" orientálódni, és a választott diszciplínához hozzáolvasni, művelését megkísérelni.

Igazából csak arra akartam kijukadni, hogy napjainkban még ez az 5 év is kevés egy megfelelő alapozáshoz. 30 évvel ezelőtt elég volt.

Ha meg bevezetnék a 3+2 verziót, akkor a 3 év után még semmilyen átfogó képe nem lenne a jogról a végzett hallgatónak. Patchwork módon, foltszerűen lennének ismeretei, vagy ha mindenből egy picit tanítanának, akkor igazán semmihez sem értene.

Az meg hogy Mo-on ilyen kevesen értenek az EU-joghoz, az azt jelenti, hogy ezen a területen is hatalmas lemaradásban és hátrányban vagyunk a többi uniós államhoz képest. Tipikusan piacnak kellet Mo az eu-ba, és így ezt a képet erősítjük. :(

Megkockáztatom: Mo.-n igazán jól alig ismerik néhányan. Sőt! Például az EU közigazgatási jogának, közszolgálati jogának kérdéseivel senki sem foglalkozik. (Bár tudok olyat, aki egyszer majd szeretne, ha felnő a feladathoz).

Gumipoke bár nem ez a téma, de ha már kitérzs erre, én nem vitatom azt, hogy egy jogásznak ismernie kell valamennyire az EU jogot. Én csak azt mondtam, hogy irdatlan nagy terület ez, és kevesen vannak akik konkrétan ezzel foglalkoznak pl. az Európai Bíróság előtt.

De a téma most nem ez, erre lehet új topicot nyitni, mert nagyon nagyon eltérünk más vizekre.

Az EU jog jelentősége azért lett olyan nagy, mert a csatlakozás óta közvetlen hatálya van és közvetlenül alkalmazható (A közösségi jog self-executive, önvégrehajtó). Nem kell tagállami aktivitás. A közösségi jog a tagállamokban a tagállami szervek által minden egyéb állami aktus nélkül közvetlenül alkalmazható.
Sőt egyes esetekben egyenesen tilos a transzformáció: tilos külön törvényben kihirdetni (pl.:rendeletek).

Persze a gyakorló jogász nem feltétlenül találkozil az EU joggal, de idő kérdése és tovább nő a jelentősége (annak ellenére, hogy a franciák leszavazták az alkotmányt :).

Másrészről meg rengeteg területen már ott is van. Például az adójogban mindennapos probléma, hogy a hatályos szabályozás nem felel meg az uniós jogszabályoknak, és az APEH nem a közösségi jogszabályoknak megfelelően kezeli ezeket a kérdéseket.
Ha valakinek kárt okozna adott esetben, akkor az Európai Bírósághoz fordulhatna hogy a Magyar Állam térítse meg a kárát az uniós szabályok nem, vagy nem megfelelő alkalmazása/implementálása miatt.

Nem akarom tovább csépelni a szót, de rengeteg területen ott van az eu aktívan (versenyjog, európai ombudsman, EU Bíróság, uniós állampolgárság, állami támogatások...stb.).

Amikor egy tárgyaláson az ellenfél egy uniós rendeletre hivatkozik, akkor bizony igen rosszul járhat az a jogi képviselő, aki akkor látja először azt a rendeletet.
Igenis jeletnősége van az EU jognak, főleg a gazdasági területeken.

Úgy látom hogy egy kicsit más csónakban evezünk, ami nem baj :). Teljesen nyilvánvaló, hogy ahhoz hogy valaki "mindent " tudjon (ami eleve képtelenség) a jogról, egy élet tanulás is kevés. Az EU jogot pedig jobb ha nem is keverejük ide, mert egy gyökeresen más jogrendszer mint a miénk, és igen kevés jogásznak van olyan szerencséje, hogy ezzel foglalkozzzon. De az én véleményem az, hogy az élet a legjobb tanítómester. Saját példámból kiindulva, amikor vizsga volt, megvoltak a tételek, és beseggeltem ezt, mert ezt kérdezték (ha mázlim volt abba húztam, amit jól tudtam:). DE igazán én akkor érzek magamban kényszerítő erőt, hogy megnézzek valamit, mikor a munkámnál előfordul. Mikor az ügyfél szól, hogy ezt és ezt nézd meg nekem, és SOS kell a válasz. No ilynekor ad bele az ember apait anyait, mert szorít az idő, és tényleg szükség van rá. Ez az amiből igazán profitál az ember.

Egyenlőre még sehogy mert marad az ötéves képzés.

Igen ez jó kérdés.

Idősebb professzorok szerint a jogász képzésben kivitelezhetetlen a 3+2 éves képzési módszer.
Hiszen a jog valamennyi területével legalább minimális szinten meg kell ismerkednie a hallgatónak. Erre a 3 év kevés, és épp ezért 5 éves a képzés. Igy is az elmúlt 15-20 évben a joganyag bővülésével együtt megduplázódtak a tantárgyak száma is. Nem is beszélve az Európai Unió jogáról. A csatlakozással már nem igazán elég egy 2 féléves tantárgy keretében foglalkozni vele, mert csak egy általános, felületes, áttekintő képet ad róla. Az EU-s joganyag már most meghaladja a belső jogunk terjedelmét, és külön jogágak alakultak ki benne.

A képzés szempontjából pedig necces azt mondani, hogy az eljárásjogokat, az értékpapírjogot, a társasági jogot, vagy épp az európa jogot csak a magasabb szintű képzésben oktassák.
Az eredmény az lenne, hogy lennének "fél" illetve "egész" jogászok.

Több gondot okozna, mint amilyen előnyökkel szolgálna ez a megoldás.

Apropó, a 3+2-es oktatást mégis hogy képzelik? Mit tanítanak 3 évig, és mit utána? Mi tartozik az alap 3 évhez, és mi a kvalifikáltabb 2-höz?

Teljesen egyetértek azzal, hogy van egy szint, amit mindenképp be kell magolni. Az alapokat meg kell szerezni. Ez igaz. Csak ne ennyiben merüljön ki az oktatás!

Azzal is egyetértek, hogy az oktatók többsége nem szadista. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. A legtöbb oktató csak akkor rúgja ki az embert, ha tényleg nem megy az anyag. Pl. ha a Ptk. 339-et nem tudja valaki, akkor ne szidja az oktatót. Sajna láttam ilyet. Az már más kérdés, hogy legtöbbször nem tudni mért kap az ember gyengébb vagy jobb jegyet.

Valóban nem jó, ha kotorászni kell a bíróságon:-)) Ennek ellenére több büntető bíró a Be-vel megy a tárgyalásra, mert másképp nem megy. Olyan is volt már, hogy polgáris tárgyaláson a bíró elkezdte lapozni a Ptk-t, mikor nem jelent meg a felperes, hogy mit lehet csinálni.:-)) Szóval mindíg marad olyan, ami kiesik a fejből, hiába magolt az ember.

Az is igaz, hogy lehet sertepertélni a bíróság körül, ezt mindenkinek ajánlom.

Ettől függetlenül továbbra is fenntartom a véleményem, hogy az egyetemnek sokkal többet kell(ene) nyújtania a gyakorlatból, hisz eleve több mindent jegyez meg az ember a példákon, feladatokon keresztül. A 8 éves kisfiam is tudja szó szerint a Ptk. 339-et, még a "mentesül a felelősség alól..." fordulatot is, mert hallotta már tőlem. Alkalmazni viszont már nem tudná tökéletesen, bár néha meglepően jó érzékkel jegyez meg dolgokat:-)))

Talált süllyedt! namost az a nagy büdös helyzet, hogy az egyetemi diplomát adják valamiért. Nyelvet sem úgy tanul az ember, hogy csak azt tanulja meg, amire igazából szüksége van, hanem egy csomó minden mást is. Itt sem lehet mazsolázni. Első évben elég nehéz lenne Ptk-val kezdeni.
A mondandót első részére az alábbi a válaszom: aki igazából szeretne gyakorlatot tanulni egyetemi évei alatt, az sertepertéljen a bíróságok körül (nyilvánosak a tárgyalások:)), és az ügyvédek körül. Onnan sok minden elleshető. Ma már azonban nem úgy van mint húsz évvel ezelőtt. hogy a hallgató be van zárva a hatályos jogszabályok 28 kötetes papíralapú gyűjteményébe, hanem ott az egész jogtár meg a net. Tele van mintákkal, fog találni, külzetet, felzetet, elzetet:)) Bocs buta tréfa volt. Az egyetemnek nem feladata megtanítani a hallgatókat gyakorlati ismeretekre, egyszerűen nem ez a dolga. Mondom ezt fiatal oktatóként, akinek még nem ment az agyára jogtudomány:)) 1000 fős évfolyamoknál ez lehetetlen, a korábbi 150-eseknél még volt erre lehetőség.

Ez a probléma ott folytatódik, hogyha begyűrűzne a jogi oktatásba is a 3+2 (no nem a mulatós:((,akkor az első három évben zajlana tömegoktatás, a második kettőben pedig maradna a kemény mag, akiket lehetne továbbképezni gyakorlatra is!!

Megmondom miért kell magolni: erre még ötödévesen jöttünk rá többedmagammal:) Ha nem tanulod meg az alapvető jogszabályokat, a büdös életben nem fogod tudni, hol fogod megtalálni, és amikor prompt kellene valami frappánsat mondani - bíróságon, ügyészségen...stb - , akoor te majd kotorászol a táskádban egy Ptk. vagy egy Btk. után? Elég röhejes lenne. Nyugaton is kell tanulni. Az angol-amerikai rendszert ne keverjük ide, az más.

Valóban vannak olyan vizsgák amelyek szubjektívek. Én "hím" oktatóként pl. mindig kiokítom a hallgatóimat (különösen a nőtagozatot), hogy nem tudnak a vizsgán meghatni a kivillanó combok és urambocsá' keblek. Az sem különösen érdekel, hogy hogyan van valaki felöltözve. Az sem befolyásol ha éppen reggel törték össze a kocsimat és az sem ha korán reggel feldühítettek. Engem egy dolog érdekel: aki előttem ül, tudja vagy nem tudja? Minden más lényegtelen mellékkörülmény.

Mindenki tud horrorélményeket mesélni egyes vizsgáiról. Valóban vannak ilyenek. Megkockáztatom azért: az oktatók többsége nem szadista és igyekszik tisztességesen vizsgáztatni. Sajnos minden szakmában vannak alkalmatlanok. Ez van.

Csatlakozom Rexorhoz, hisz amint a javaslatomban olvasható, én sem szeretném eltörölni az elméletet:-))

andzsinszan! Te biztos egyetemi oktató vagy! Ott hallani állandóan ezt a "mi jogtudományt tanítunk" című lejárt lemezt. Ezért van az, hogy szinte minden egyetemi jegyzet azzal kezdődik, amivel az egész első éven foglalkoztunk: a történeti és a jogelméleti résszel.

Hála a "színvonalas jogtudományi" képzésnek, kevés olyan dolog van, amiben annyira biztos vagyok, mint az, hogy luxus 5 évet elméleti alapozással elvesztegetni. Merem ezt állítani ezt azért, mert egyrészt némileg több ismeretem van az oktatásról, mint a legtöbb egyetemi oktatónak. Legalábbis diplomám van róla:-)) Másrészt saját, illetve jogász ismerőseim tapasztalatai is azt mutatják, hogy nagyon magunkra vagyunk hagyatva a piacon ezzel az elméleti felvértezettséggel. A munkaadóimat ui. baromira nem érdekli, hogy mit tudok az ügy elméleti és történeti hátteréről, azt viszont elvárja, hogy minden jogi problémát gond nélkül elintézzek. És nem mondhatom, hogy hát tanultam ugyan arról, hogy van ilyen, de fogalmam sincs, hogy hogy megy a gyakorlatban, meg hogy hogyan kell megszerkeszteni a szöveget tartalmilag és formálisan, különben sincs benne a cd jogtárban. Ekkor aztán rohangálás idősebb kollégákhoz, már ha van ilyen a munkahelyen... A laikus főnök ui. csak azt tudja (hiszi), hogy dr. XY egy végzett jogász, aki öt évet töltött jogi tanulmányokkal, tehát el kell neki tudni intézni mindent, különben lottón nyerte a diplomáját. Na ilyenkor vagyok kicsit kiakadva, és magamban elküldöm melegebb égtájakra az elméleti oktatást. És igenis feladata kell(ene), hogy legyen az egyetemnek az, hogy megmutassa merre van a földhivatal, meg a bíróság, hogy hova kell leülni a teremben az alperesnek, és egyáltalán mit nyekegjünk, ha hozzánk szól a bíró. Hogy mire vigyázzunk egy ingatlan adásvételi szerződés elkészítésekor, stb.

Nos, nekem nem volt olyan szerencsém, hogy külföldön is jogi tanulmányokat folytathassak, de néhány ismerősömnek igen. Õk azt mondják, hogy egy végzett német jogász úgy működik, mint egy autómata. Beadod a kérdést, kiköpi a választ. Ez lehet, hogy túlzás, az visznt elgondolkodtató, hogy mért van az, hogy Hollandiától kezdve Németországon keresztül Angláig és az USA-ig sehol nem a magoltatásra mennek, hanem arra, hogy hogyan oldasz meg egy jogesetet a vizsgán. Tanulmányaim során az 5+4 év alatt egyszer találkoztam ilyen felfogású vizsgával, a jogi szakvizsga írásbelin. A korábban említett országokban ismereteim szerint minden vizsgán lehet használni a jogszabályokat, viszont komoly ügyeket kell megoldani. Olyanokat, amikkel mi itthon leghamarabb az öt év után látunk először, ha egyáltalán látunk. Mert a munkahelyek többsége sem olyan ám, ahol sokoldalú gyakorlatot lehetne szerezni, kivétel talán a bíróság és néhány ügyvédi iroda (bár utóbbiba már nem vagyok biztos). Ezért van aki soha nem is fog sokoldalú gyakorlatot szerezni, vagy egyáltalán nem fogja tudni pótolni azt, amit nem kapott meg az egyetemen.

Hát ezért mondom én azt, hogy egy végzett jogász Magyarországon csak papíron végzett, de legalább tudja, hogy mi az a praetor:-))

Végül bocs, ha tényleg oktató vagy. Igazából semmi bajom az oktatókkal, sokan tényleg próbálnak segíteni a hallgatóknak, és véleményem szerint ők is kényszerpályán mozognak. Nekem csak az uralkodó szemlélettel van problémám, meg azzal, hogy semmi nyomát nem látom az esetleges változásoknak.

Na jó, kritizálni könnyű, ezért elmondom, én mit tennék, ha egyetemem lenne. Aktív joghallgatóknak viszont nem ajánlom!:-)))

Tekintve, hogy a szemeszter nagy része nem más, mint bulihegyek és a gimnázium kipihenése, előre hoznám a jelenlegi vizsgárendszert a félév elejére. (Nem csodálkozom, ha az idáig eljutott joghallgató közeli rokonaimat kezdi emlegetni, de nyugi, nincs, és nem is lesz egyetemem:-))) ). Ez lenne az elmélet elsajátításásra hivatott néhány hét. A vizsgán megfelelt vagy nem felelt meg értékelést lehetne kapni arra való tekintettel, hogy ezek a típusú számonkérések - köztudottan - abszolut szubjektívek, így nem alkalmasak a differenciálásra. Ezután a megtanult elméletet egész félévben a gyakorlaton keresztül kellene tanítani, végül jogesetmegoldáson alapuló vizsgákon és esetleg teszteken lehetne differenciálni a jegyeket.

Na akkor most lehet elküldeni engem az ötletemmel:-)))

És itt van a legnagyobb probléma, az idősebb jogász korosztály megvan győződve róla, hogy ez igy van rendjén. Pedig lehet, sőt kellene is ezen változtatni, bár iagz, hogy igy megváltozna valószinűleg a szumma kum laudésok aránya is, azok irányába akik gondolkodni is tudnak nemcsak magolni.

Hai Andzsinszan :) Vakaramiaszu ka :)

Nem mondtam egy szóval sem hogy egyáltalán nem kell az elmélet, de a jelenlegi 99% elmélet 1% gyakorlat arányt megváltoztatnám 50 - 50 %-ra. Nem is a földhivatlra lenne kiváncsi az egyszeri hallgató, hanem arra, hogy miután bemagoltatják vele a keresetlevél kötelező elemeit, és a tanár számolgatja a pad alatt, hogy mind a 15 megvan e, inkább mutassan egy ilyet, és gyakorolják ennek az elkészítését. Kb. olyan ez, mintha az autószerelő megtanulná a motor "kötelező tartalmi elemeit", megkapná a szerelői végzettséget, de autót már csak akkor látna először, mikor az első szerencsétlen ügyfél betér hozzá.

Egy frászt:)) Már elnézést. A jogi egyetem 5 éve arra való, hogy a hallgatók megismerjék az elméletet és nem arra, hogy az oktató megmutassa nekik merre van a földhivatal:(( Ha valaki jogász akar lenni, akkor három évet úgyis le kell dolgoznia valahol, ott meg fogja tanulni, hogy hogyan kell alkalmazni azt amit megtanult. 1000 fős évfolyamoknál (nappali+esti+levelező+tb) elég nehéz kivitelezni a gyakorlat tanítását.

Teljesen igazad van hanee, a legnagyobb probléma tényleg a gyakorlat hiánya a jogi egyetemeken. Azt hiszem, hogy ahhoz hogy ez változzon gyökeresen meg kellene változtatni az oktatói kart is és a sok sok elméleti professzor helyett inkább gyakorló jogászokat hívni tanítani (tisztelet a kivételnek ahol ez működik). Azért vannak bíztató jelek, egyre több helyen hívnak meg előadóként gyakorló ügyvédeket, ügyészeket is, de időbe fog telni amig ez igazán gyökeret ver majd nálunk.

Szívemből szóltál hanee!

Sziasztok,

Olvasgattam a hozzászólásokat.. szeretnék pár dolgot hozzátenni én is ezekhez a szösszenetekhez, mint levelezős jogász hallgató.

Először is véleményem szerint az teljesen rendben van, hogy tandíjat kell fizetni egy egyetemen, főleg a "nem-állami" egyetemeken, sőt igazából panaszra sincs okunk, az orvosi egyetemen a jogi egyetemi tandíjak ötszörösét is elkérik helyenként..

Viszont azt felháborítónak tartom, amit ezért cserébe adnak.
Fejetlenség, szervezetlenség.. ha valamit megpróbálok elintézni, folyton beleütközök valamibe, ami miatt az nagyon nehéz, vagy lehetetlen. Például idén szerettem volna előrébb hozni pár vizsgát, ugyanis július elején szülni megyek.. vagy talán még egy picivel előbb, ez sajnos nem rajtam múlik, hanem a pocaklakón. Beadtam erre vonatkozóan kérvényt, amire persze meg is kaptam az engedélyt.. egy héttel az előtt, hogy lejár a szorgalmi időszakbani vizsgázások határideje.. természetesen egyetlen tanszék sem tudott vizsganapot biztosítani számomra. Ismét futottam egy fölösleges kört, sebaj. Azért igyekszem letenni a vizsgáimat még a szülés előtt.

Ami viszont ennél is jobban felháborít az az, hogy némely tantárgyakból az információáramlás gyakorlatilag egyenlő a nullával. Nálunk most van olyan tantárgy, amiből nem adnak ki tételsort, nincs követelményrendszer, csak annyit lehet róla tudni, hogy xy. tankönyvet kell az elejétől a végéig megtanulni. Ez nem lenne baj, de legalább egy előadás-tematikát feltehettek volna valahova, vagy valamit.

A levelezősök-nappalisok tudásával kapcsolatban csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy annak ellenére, hogy engem személy szerint nem vet fel a tanulásra való hajlam rettenetesen (képtelen vagyok magolni és a történelmi, vagy filozófiai tantárgyakban is sajnos logikát próbálok keresni), valószínüleg több gyakorlatom és érzékem van a joghoz, mint sok nappalis "kollégának". Ugyanis dolgozok, a gyakorlati életben használom a jogot inkább. Nem feltétlenül jogi területen, de mégis folyton beleütközök jogi kérdésekbe, amikre megoldást próbálok keresni ahelyett, hogy felhívnék egy ügyvédet.. A vizsgákra való felkészülésnél is többet értek a jogszabályokból sokszor, mint a tankönyvből (na persze ez nem jelenti azt, hogy a jogszabályokat megtanulom fejből), mert a tankönyv néha (elnézést hogy ezt mondom) fölöslegesen leírja húsz oldalon keresztül azt, amit le lehet írni két mondatban, és engem rendkívüli módon idegesít az ilyesfajta információszerzés.. lassú ugyanis. Kiváncsi lennék rá, hogy hány nappalis hallgató írt már ingatlan adás-vételi szerződést, egyesületi vezetőségi közgyűlésről jegyzőkönyvet és határozatot, vagy éppenséggel szolgalmi jogot biztosító szerződést? Szerintem nem sokan.. legalább is élesben.

Én úgy gondolom, mivel a jog alapjában véve gyakorlati szakma, sokkal többet kellene foglalkozni a gyakorlati részével. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy én, aki kevesebbet tanulok meg és kevesebb időt fordítok magára a tanulásra egyéb elfoglaltságaim mellett, rosszabb jogász leszek, mint azok, akik végigülik az öt évet és bemagolják a könyveket. Éppen emiatt a gyakorlati tudás miatt. Az, aki kikerül az egyetemről és nem tudja hogyan kezdjen neki egy felszólítás, vagy egy szerződés megírásának, az elég nehezen fog boldogulni, hiába végzett kiválóan.

Magyarországon ma egyetlen jogi egyetem sem fektet hangsúlyt a gyakorlati oktatásra, ami már csak azért is borzalmasan nagy hiba, mert a jog - mint ahogy említettem is már - gyakorlati szakma.

Ráadásul teljesen fölösleges bemagolni a mostani jogi helyzetet, mert öt év múlva megváltoznak a jogszabályok. Messzire sem kell menni: munkajogból a tankönyv három éve jelent meg és máris találtam benne olyan részt, ami már nem aktuális ("idei"-nek nevezi a 2002-es minimálbért). Pedig egy három éves tankönyv nem elavult általában, ráadásul ez egy jó könyv, teljesen érthető és tárgyilagos. Vagy példának okáért ott van a pénzügyjog, évente változnak hozzá a jogszabályok, de a tankönyvet csak 4-5 évente tudják kiadni újra. Lévén, hogy édesanyám adóügyben és jogban jártas, tőle kértem segítséget a pénzügyjog tételek adóval kapcsolatos részeinek kidolgozásához. Bizony annak ellenére, hogy kis országunk legnagyobb és leghirhedtebb adóügyi intézeténél, az APEH-nál dolgozik és a szakmájában kiváló, ELAKADT BENNE!!! Vajon mi köze van a gyakorlatnak ahhoz, amit a vizsgán vissza kell köpni? Kérdezi ezután - teljesen jogosan - az ember.

Ha én határozhatnám meg, hogyan tanuljunk jogot az egyetemen, egy kicsit átbillenteném inkább a gyakorlati oldalra a mérleget és példának okáért a Ptk. bemagoltatása helyett szerződéseket iratnék a joghallgatókkal különböző jogesetekben, vagy az orvosi jog bemagolátatása helyett kutatási feladatot adnék.. vajon van fogalmuk a hallgatóknak arról, hogy az Egészségügyi Törvény mennyiben felel meg a hazai gyakorlatnak? Kétlem.. a helyzet ugyanis elszomorítóan nem felel meg a törvénynek, de valószínüleg ezzel csak akkor szembesül a kedves kolléga, amikor jobban belemélyed.. majd miután elvégezte az egyetemet..

Sok dolgon kellene változtatni az oktatásban, de alapvetően - hangsúlyozom - véleményem szerint erről korántsem az oktatók, egyetemi tanárok tehetnek! Sokan közülük elkövetnek a körülményekhez képest minden tőlük tellhetőt.

Egy picit elkanyarodnék a jogi egyetemről: nem tudom, hallottátok-e, hogy pl. az orvosi egyetemeken újabban azt akarják bevezetni, hogy az orvostanhallgatók ne igazi embereket boncoljanak, hanem mindenféle interaktív számítógépes játékokon keresztül tanulják azt meg. Én nem értem, hova fajul ez a dolog, nemhogy javítanának, rontanak a helyzeten! Vajon majd az a friss medikus, vagy medika hogy fogja magát érezni, amikor élőben lát egy jó kis beteg szervet a műtőasztalon? Ott már nem rohanhat ki a mosdóba, ha rosszul van. Hogy tanulja meg érezni az emberi hús állagát? Hogy milyen az, amikor belevág, összevarrja? (gyenge idegzetűektől elnézést)
És mindezt mire hivatkozva? Mindenféle vélt, vagy valós EU-s garanciákra, elvekre, és más országok állítólagos gyakorlatára.

A kikanyarodásom oka csak annyi, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy vélhetően a probléma nem az egyetemek szintjén és nem is az egyes szakmák szintjén van, hanem ennél kardinálisabb.. az igazság sajnos ezügyben - mint sok más dologban is - odaát van..

Mi pedig, levelezős hallgatók csak annyit tehetünk, hogy a meglévő lehetőségeinkhez és képességeinkhez mérten elkövetünk mindent annak érdekében, hogy a szakmában megálljuk a helyünket.

A félreértések elkerülése végett le szeretném szögezni, hogy nem állt és nem áll módomban okoskodni a témában. Valószínüleg azok az emberek, akik a szakmában dolgoznak már, illetve egyetemeken dolgoznak nálam sokkal jobban értenek ehhez. Ez az én véleményem, én így látom a dolgokat.

Ezúton is elnézést kérek a hosszú litániámért.

hanee

Legislator, hol is oktatsz? PPKE vagy tévedek? Tudnál nekem a levelezős helyzetről néhány szót modani?

Előre is köszi!

Kedves Gervay kolléga!

Az az oktató kollega téved, nekem például a legkiválóbb hallgatóm történetesen egy estis volt...

A budapesti levelező/esti jogászképzési tapasztalataitokról szeretnék érdeklődni.

Az érdekel, hogy melyik adja a legjobb támogatást a hallgatóinak. Bár olvastam, hogy ilyen nem igazán létezik, hacsak nem akarok Pécsre járni.

Elsőre a Pázmány, ELTE, KRE jöhetnek szóba, mivel munka mellett úgy látom, csak helyi egyetemekben érdemes gondolkodnom. Esetleg kihagytam valamelyiket?

Kifejezetten a diplomásoknak kiírt nem nappali képzések érdekelnek.

Mennyire látják el a diákokat naprakész információval, biztosítanak-e használható jegyzeteket, kb. hány vizsgával kell számolni félévenként stb.?

Előre is köszi a válaszokat!

B.

Üdv Tisztelt Olvasótársak!

Jómagam is negyedévesként küzdöm levelezőn.
Sajnos jól érzékelhető, hogy elsősorban pénznyelő automatának tekintik a levelezős/estis hallgatókat, s ez a képzés nyújtotta színvonalon, lehetőségeken is meglátszik.
A kényszer vitte őket - kari vezetőket - erre a cselekedetre, nem az a szándék, hogy közepesen jó vagy jó jogászokat faragjanak a nem nappalisokból. Az egyik tanszékvezetőnk a médiában is hangot adott annak a nézetének, hogy alapvetően csak nyűg küszködni a levelezősökkel, estisekkel.
Segítséget a többletmunkához nem adnak, a z esetleges levelezős hallgatói tudományos elvakultság nem talál támogatásra.

Ha bevalljuk, ha nem a klasszikus jogi pályák nem irányunkba tárják ki karjaikat. Mennyi az esély az ügyvédjelöltségre? S bíz ki akar elmenni 35-40 éves fejjel ügyészségre, bíróságra a szamárlétra aljára...

Nekünk elsősorban a speciális jogi területeken, a határtudományok kapcsolódásán van hatalmas előnyünk. Orvos-jogászok, mérnök-jogászok, pedagógus-jogászok stb. sokkal nagyobb tapasztalat, és egyedi tudás birtokában vághatnak neki a nagyvilágnak....már ha mindenképpen vargabetűvel akarják eddigi pályájukat módosítani...

Azt gondolom, hogy a jogi pálya telítettsége mellett a másoddiplomás jogászok előnyben vannak, de ehhez nekik is nagyon sokat kell csiszolniuk jogi tudásukat...

Bár éppen ezt akkor mondom, mikor kivágtak polgári perjogból...

Üdv

Gervay

Hát nem igazán szoktam hozzászólni az itt zajló beszélgetésekhez, de most kivételt teszek.

K.V.B. - Szajberattila:

vannak részigazságok mindkettőknél, de hát ez is egy olyan kérdés, amiben nincs objektív igazság.

Az biztos, hogy a munkaerőpiacon, különösen a pályakezdőknél a nappalin végzettek előnyösebb helyzetben vannak. Azonban azt gondolom, hogy egy jó szakmebernek elég egy beszélgetés arra, hogy meggyőződjön arról, hogy a másik mit tud, így egy levelezőn végzett is bebizonyíthatja, hogy komoly tudással bír. És a munkáltatónak reméljük az az érdeke, hogy megfelelő szakembert foglalkoztassa.