Kedves szajbertattila!
- Az a baj, hogy a levelezősökre mindenki úgy gondol, ahogyan Te: két-három gyerekkel nyüglődő apukákra és anyukákra, akik a kettesre hajtanak. Nekem még nincs gyermekem, és bőven benne vagyok az időben, hogy legyen... Nagyon fiatal vagyok még, épp hogy elvégeztem az első diplomát, és jött a jog. A kettesre hajtás pedig - lehet, hogy meglepő - sok levelezős ismerősömnek nem stílusa! Én is rendszeresen a - legalább - négyes vizsgáért hajtok, de szerencsére eddig kevés négyesem volt...
- A nappalisok képzésében kevés a gyakorlati elem, pl. 18-19 éves fejjel egy közigazgatási határozatot elképzelni sokkal nehezebb, mint amikor már túlvagy a gyakorlati életben három határozat megfellebbezésén (most csak példát mondtam...), és így kezded hallgatni a közig.jog II-t.
- Humánpolitikai szempontból egy tekintetben kifogásolható a gondolatmeneted a szakember megkérdezésével kapcsolatban: egy 1400 főt foglalkoztató, egész megyére kiterjedő tevékenységi körrel rendelkező cégnél bőven előfordul szakkérdés, amihez ha minden esetben speciális szakembert keresgélnénk, semmi másból nem állna az élet, mint keresgélésből... Ezért kellenek sokoldalú emberek, és nem csak egy síkon képzett jogászok: pl. egy közgazdász-jogászt nehezebben ejtenek át gazdasági dolgokkal, mint a sima (Uram bocsásd: nappalis) jogászt, mivel az utóbbinak magyarázhatod a könyvelést... Nem ért hozzá! Hát nem jobb így, közgadász-jogászt alkalmazni, mint ha összeül egy gazdasági előadó és egy jogász??? Előbbi megoldás nemcsak olcsóbb (munkabér, közterhek stb.), hanem hatékonyabb is, mivel két ember simán elértheti egymást, főként úgy, hogy más-más irányból közelítik meg a problémát.
Azzal természetesen egyetértek, hogy amennyiben olyan mélyen kell speciális ismeret, amivel nem rendelkezik a munkavállaló, meg kell keresni a speciális szakembert. A gyakorlatban azt tapasztaltam, hogy a munkavállalási időm 6 éve alatt mindössze kétszer fordult elő ilyen a cégünknél.. (mindkettő független szakértő átfogó vizsgálatát igényelte, itt tehát lehet, hogy nem is a szakértelem, hanem a függetlenség volt a meghatározó elem)