Leg,
Az, hogy egy hozzászólás mennyire jószándékú, igen nehéz eldönteni, mikor a népek írásban kommunikálnak. :) Nem vitatom, hogy - kiindulva abbéli feltevésemből, hogy az emberek nem rosszindulatúak alapból :) - a jószándék vezérelte, de véleményem szerint az írásbeliségnél különösképpen figyelni kell arra, hogy a jószándék kiolvasható legyen (én személy szerint erre szoktam egyéb írásjeleket beiktatni, ezzel is utalva arra a hangsúlyra, amely élőszóban nem okozna félreértést, sem bántást). Az meg már tényleg csak biztos az én lelki nyomorom, hogy igen nehezen viselem, ha valaki anélkül, hogy bármit is tudna rólam, megkérdőjelezi - akár burkoltan is - az illemtani vagy más képességeimet. Leginkább biztos azért, mert én magam sem teszem ezt, hiszen az illem mégiscsak úgy kívánná, hogy ilyen merészebb beszólásokat akkor próbáljunk megengedni magunknak, ha már van valamiféle ismeretünk az illetőről... :)
A Te hozzászólásodból is kitűnik, hogy nyilván nem rajongsz az efféle elköszönésért, de mégsem bántó.
Természetesen mindenkinek szíve-joga utálni ezt vagy azt a kifejezést, de - esmét csak magamból indulok ki - annak ellenére, hogy én személy szerint ütni tudnék például a csá-csumi-tól, mégsem kritizálom azokat, akik ezt használják. Kifejezem nem tetszésemet azzal, hogy én nem használom, és nem veszem a bátorságot kioktatni valakit az illemről. :)
De természetesen mások vagyunk, és így van ez jól. :)
Csipke