A tanárok egy részének iszonyúan savanyú a szőlő, és gondolom mindenki tudja melyik részükre gondolok.
Én a jogot inkább csak hobbiként kezdtem el miután már volt egy másik diplomám, szintén mivel rendkívül érdekesnek talátam. Aztán úgy laklut, hogy karrierem során elengedhetetlen lett, és egyáltalán nem bántam meg.
Kedves Leiterjakab,
gyanítom, bár erre konkrét információim nincsenek, hogy a nemzetközi irodákban a jelöltek egy része (hogy mekkora aránya azt még megtippelni sem tudom) valóban kapcsolatok útján "talál" munkát, mindenesetre jómagam self-made módon, önerőből kerültem pozícióba és több kollégámról tudom ugyanezt. Igaz a többiről nincs értesülésem.
Tegnap egyébként 23:30-kor végeztem az irodában :-( Ma remélem valahogy kompenzálják majd :-)
Kedves Béres-Deák Attila!
Én nem a pesszimizmust sugárzom ebben a témában, hanem a realitást.
Felvetetted a NEW DEAL példájára, hogy mi lenne akkor, hogy ha a közigazgatásban leépítenék az idős képzetlen munkatársakat és helyettük fiatal képzett jogászokat vennének fel. Jelenleg minisztériumban dolgozom és látom, hogy a gyakorlatban sajnos nem így működik. Kétségtelen, hogy rengeteg idős és nyugdíjas fazont elküldtek, de nagyon sok több nyelvet beszélő 1-2 diplomával rendelkező (jogászok is) fiatalt zavartak el arra hivatkozva, hogy sokkal kevesebb a végkielégítés.
Tudom a főnökömtől, hogy naponta több életrajz érkezik be, de nem tudnak mit tenni, mert létszámstop van.
A vidéken ragadt ismerősök is mesélik, hogy pl. Pécsett a végzett joghallgatók 20%-a kapott Pécsett állást. Nagyon sokan akár ingyen is dolgoztak volna nemhogy minimálbérért, de elzavarták őket. Aki pedig odaállt, hogy többet kér, mert nyelveket beszél és volt is külföldön, azt csak kiröhögték mondván, hogy van olcsóbb. Nyelvekre és + diplomára úgy sincs szükség, mert vidéken nagyon sokan büntetőznek.
A másik amire viszont már rá szerettem volna kérdezni az az kedves Attial, hogy hol dolgozol??? Irodában, közigazgatásban??? Csak azért vagyok kíváncsi, mert azt veszem észre, hogy ezeket a hétköznapi helyzeteket, amikről beszéltem nem is látod. A másik ami eszembe jutott az az, hogy aki 43 éves tapasztalat után ennyire ráér, hogy egész nap írogasson a jogifórumba, az szakmailag nem lehet egy nagy durranás!!!
Kedves Law, szerintem semmi szükség arra, hogy Attilát sértegesd, aki csakúgy mint itt többen a szabadidejük terhére adnak ingyen tanácsokat.
A jogi szakma meg nem csak az ügyvédi irodákból áll, és a te (és még sokak) szűklátókörűsége az oka annak, hogy pesszimistán, és korántsem realistán látod a helyzetet.
A személyes kudarcodat kivetíteni az egész szakmára pedig még ennél is súlyosabb hiba, talán az okokat mégis magadban kellene keresned. Talán nem tudsz eleget, talán amit tudsz az nem piacképes ma, talán rossz helyen kerestél állást. Erre nem gondoltál?
Köszi "Nagy Macska" , hogy megvédtél.
Nos, kedves Law 1. Kérdésedre a válasz: igazságügyi vámszakértő vagyok, voltam katonatiszt, vámtiszt és 13 éve magam keresem a kenyeret. Munkámból adódóan mind a bíróságok, mind az ügyészségek, mind a közigazgatás, sőt még a minisztériumban dolgozók világát ismerem. Ha megnézed javarészt este írogatok, illetve nappal akkor, ha otthon dolgozom a számítógépen. Hogy mennyire vagyok szakmailag nagy durranás, azt ítéld meg a következők alapján. Publikációm jelent meg a NAPI JOGÁSZ 2001. novemberi számában, a CÉG ésJOG májusi számában, a KÖZMÉLTÓSÁG-ban publikálok az ÜZLETI7hetilapbanwww.vaminfo.hu fórumron találkozhatssz a nevemmel.
Javaslom, hogy ad meg Te is szakmai publikációid jegyzékét és akkor kölcsönösen felmérjük egymást.
attika
"és a te (és még sokak) szűklátókörűsége az oka annak, hogy pesszimistán, és korántsem realistán látod a helyzetet." (the big cat)
Ezek szerint én találtam ki, hogy itt Magyarországon a végzős jogászok nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni? Ne őríts már Macska. Milyen pesszimizmusról beszélsz??? Nézd meg mennyire nem találnak állást a fiatal jogászok. Érdekes hogy erről rengetek jogász, a sajtóban és a TV-ben is beszélnek. Na de lehet hogy akkor ezek szerint valamit rosszul tudunk és Te meg Attila barátod valamiről tudtok, amiről rengetegen még nem.
Az dícséretes, hogy Law mindenképpen innovatív szemléletmóddal rendelkezik, és ezt kell tisztelni. Állambácsi és aktuális munkáltatók az ilyen embereket jobb, ha maguk mellé gyűjtik, mert rendkívül sok hasznos, költségkímélő és hatékony megoldást tudnak javasolni, amit egyik napról a másikra meg is lehet valósítani. És Law a korából (valahol említette), és a szakmai irányból - ahol most van - adódóan nem sok egyéni és szakmai véleménynek adhat hangot, és ez NEM AZ Õ HIBÁJA, és egyáltalán nem minősíti tudását. Azt pedig mindenki jól tudja, hogy ki, hogyan boldogul-talál állást-illeszkedik be a munkakörnyezetbe-felel meg az elvárásoknak.
Szép, ha valaki hivatalos lapban publikálhat, de olyan szakmai nagyságokat is ismerek, akik szintén írnának, de az adott ágazat hivatalos lapja főszerkesztőjével nincsenek jóban - tessék! Õ víz alatt marad.
Szerintem az elv maradhat, hogy: többet, többen, gazdaságosabban, hatékonyabban. Ha ez lesz egyszer követve egyéni, központi, nemzetközi szinten is, akkor nem lesz gond. Ekkor nem számíthat az, hogy ki kicsoda, meg mióta van a szakmában... valaki régebb óta jogász, minthogy én gyaloglok, elvileg ő azt jobban tudja?!
Itt mindenki sütögeti a pecsenyéjét, egymástól tartanak, amennyiben egy munkáltató keveselli az önéletrajzodban a sorokat, akkor nem kellesz, de amennyiben eggyel is többet írsz bele, már tart tőled - mit akarsz itt, a bőrkabátomat akarod? Röhej. Egyáltalán nem minősíti se szakmailag, se emberileg a jogászt, hogy milyen munkahelyre jut be: legyen az területi államigazgatási szerv, nemzetközi ügyvédi iroda vagy fogalmazó az OIT-nál. Ezek a fiatalok több lábon állnak, és kénytelenek egyik napról a másikra felvenni a munkát-stílust, és előszedni a fejükből az adott ágazat szakmai (elméleti) ismereteit. Emellett friss tudással bírnak, és sokszor bármilyen pozícióban képesek megtanulni az újat és helytállni.
Õszintén: én is ki-kiveszek az önéletrajzomból sorokat, mert mire elolvasnák, megkérdeznék: mit akarsz itt? A másik: örülnék, ha - 220 km-re a fővárostól - fel tudnék jutni dolgozni Budapestre (egyetem előt már dolgoztam ott közalkalmazottként), és jogászként tudnék tevékenykedni. És tisztelni kell a fiatalokat, mert teljesen csupaszak, még egy nyamvadt aláírási vagy kiadmányozási joggal sem rendelkeznek, egy tapasztalt kollegának mindig elkél a felügyelete, a segítsége. Ha pedig csak "kész" jogászokat akarunk, akkor olyan lesz a szakma, mint a pékeké, meg a vájároké... a jogász emberekkel, jogrenddel, jogok és kötelességek érvényesítésével dolgozik, és a szakma lételeme a kapcsolat, a kommunikáció. Ha ez kiesik, akkor a jogi attitűd csorbul. És a megszerzett tudásukat ne dobjuk ki az ablakon, mert ezzel becsapjuk az államot, amiért ilyen sok pénzt költött rájuk, becsapjuk magukat őket, aztán majd valami politikusféle előtt fognak őrjöngeni, mert majd azt hiszik, ott szükség van rájuk.
A fiatal nem minőségileg, csak mennyiségileg kisebb.
Kedves Attila, tudom, hogy nem szorulsz védelemre, csak mostmár nagyon idegesít, hogy Law az összes fórumon csak fikázni tudja ezt országot, hogy itt minden miylen elmaradott és balkáni, és közben többször derül ki, hogy az adott kérdés jogi hátterével minimum erősen hadilábon áll, de azért okosan már előre vélemányt formál.
Kedves Law, azt hiszem, hogy köztünk nem az akülönbség, hogy nem ugyanazt látjuk, hanem azt, hogy a problémát (márha ez egyáltalán problémának nevezhető) mi az okok felől közelítjük meg, és a racionális megoldást kínáljuk (azaz, alkalmazkodni a piaci körülményekhez, és megpróbálni eladni magad, ha nem megy, akkor meg más munak után nézni, bocs, ilyen az élet), míg téged és a hozzád hasonlóan pesszimistán gondolkodókat az okok egyáltalán nem érdeklik, és állambácsi beavatkozásáért sikoltoznak tüneti kezelésért. Nem volt elég 40 év arra, hogy megtanuljuk, hogy állam bácsi általában csak ront a helyzeten, ha valamibe hagyjuk, hogy belekontárkodjon?
Egyébként pedig az általm ismert végzős jogászok minden évben évben 3-6 hónapon belül elhelyezkefódtek, ritkán kevesebbért, mint a min imálbér 3-szorosa, igaz ennél többre számítottak, meg gyakran nem épp az általuk megálmodott álommmunkahelyre kerültek, de talán azért, mert oda nem voltak elég jók.
Szóval nincs itt semmi probléma, a piac működik, bársonyszőnyeg senkit sem vár, az elvárásokból meg gyakran le kell adni, dehát ilyen az élet.
Tévedésben vagy Otyec!
Az általam felsorolt lapok mi nd magánkézben vannak.
Law1 bizony jól ítéled meg, nagyon keveset tudsz erről az országról.
attika
Ha csak ennyi a tévedésem, akkor irigyelhetitek a problémáimat.
Nem az a gond, hogy tévedtél, hanem, hogy tévedésed miatt téves következtetésre jutottál.
attika
Akkor még mindig lehet irigyelni a problémáimat e részlet nem ismerése miá!
„A jogi szakma meg nem csak az ügyvédi irodákból áll”
Elolvastam a hozzászólásokat, de kívülről szemlélve egészen másképpen látom a dolgokat. Mint környezetvédő és szakértő gyakran összetűzésbe kerülünk a helyi hatalmasságokkal. Olyan mértékben, hogy sokszor csak a jogi út látszik megoldásnak.
Itt azonban mindig valahogy megtorpanunk: Bár mindenféle szakma képviselői jelen vannak csapatunkban, sokan önzetlenül és sokat dolgoznak, jogász(ok) még véletlenül sem kerül(nek) közénk. Nem találunk megbízható, lelkes, ügyes fiatalt, aki a jogot inkább csak hobbiként kezdené, aki e mellett ügyünkben segítene. Pedig ezen az úton könnyen hírnevet, megbízásokat lehetne szerezni. Kénytelenek vagyunk tehát magunk barkácsolgatni a beadványainkat.
Nem értem. :-(
Másik. Egy index fórumon sok megrettent, javarészt idős ember egymást kérdezgeti a BAUMAG körül kialakult helyzet miatt. Roppant egyszerű jogi kérdésekre sem találnak választ.
Míg az ember, ha más, nem jogi természetű kérdést-, kérést, kérdést vet fel, özönével jönnek az önzetlen jobbnál- jobb válaszok. Pedig ha a nyilvánosság előtt sikeresen végigvinne egy kezdő jogász néhány ügyet, válogathatna a megbízásokban. Mégsem teszi.
Nem értem. :-(
Az a véleményem alakult ki, hogy nem tudják a jogászok menedzselni magukat, pedig a lehetőség az utcán hever.
Az a véleményem alakult ki, hogy nem tudják a jogászok menedzselni magukat, pedig a lehetőség az utcán hever. (bukovári)
Ennél jobban nem is lehet megfogalmazni a probléma lényegét...
bausan
Szerintem is leginkább kapcsolatokon keresztül lehet álláshoz jutni. Sokszor a meglévő kapcsolatok kevésnek bizonyulnak és új kapcsolatokat kell építeni. De a kapcsolatépítést is meg kell tanulni! Erre egy kiváló hely a Vállalkozó Kedvű Fiatalok Klubja (www.vkfk.hu). Itt biztos, hogy igény van a jogi tanácsokra.
Nem pont ide tartozik, amiről írni fogok, de ezt az oldalt olvasva jutott eszembe egy régi történet, amire a mai napig nem találtam megoldást (magamban): ezért fordulok a fórum tisztelt olvasóihoz, hátha valaki tudja a választ. Ha van (?).
A történet:
2 évvel ezelőtt jelentkeztem egy nemzetközi irodához, ha jól emlékszem joghallgatókat kerestek: az első interjún - szerintem - a fönökkel beszéltem, neki tetszett amit előadtam magamról, abban maradtunk, hogy lesz még egy forduló, ahol mások is jelen lesznek nem csak ő. És ott folytatjuk. Bérről nem beszéltünk csak virágnyelven, sőt nekem az egész interjún olyan érzésem volt, mintha tikos ügynökök lennénk, nem nevezünk semmit a nevén, a bérrel kapcsolatban annyi hangzott el, hogy ugye "tudom, hogy az ügyédbojtárok szart se keresnek", mire én annyit válaszoltam, hogy tisztában vagyok vele, de vidéki gyerekként, családi támogatás nélkül egyedül élek Pesten, el kell tartanom magam, plusz az tandíjat is fizetnem kell, úgyhogy tisztában lehet azzal (Õ), hogy mennyi bérre van szükségem a magas színvonalú munkához. Ezek után jó hangulatban elbúcsuztunk, néhány nap múlva behívtak az újabb interjúra, ahol a korábbi úriember nem volt jelen, hanem 3 másik személy, akikkel gyakorlatilag megismétlődött az előbbi történet: kellemesen eldiskuráltunk, majd a bérigényre térve közöltem, hogy mivel egyedül tartom el magam stb. 120e Ft-ra van szükségem. Nem szóltak rá semmit, "majd értesítjük..." Néhány nap múlva a 3 személy közül az egyik hölgy felhívott, hogy sajnos túl magas bérigény miatt nem tudnak felvenni, mert bár iszonyatosan jól menő az iroda, de értsem meg, hogy a most ott dolgozókkal szemben nem lenne fair, ha én ekkora fizetést kapnék. Erre azt mondtam, hogy ha csak ennyi a gond velem kapcsolatban akkor hajlandó vagyok lejjebb menni a bérből, tudunk-e esetleg erről tárgyalni? A hölgy közölte, hogy ezt meg kell kérdeznie a fönökétől, majd hív. Néhány nap múlva hívott, hogy hajlandó a fönök újból találkozni velem. Az újabb találkozó alkalmából 1 órát várakoztattak (ekkor kellett volna ott hagynom őket, de nem kapcsoltam, naiv voltam), majd berobogott a fönök és szabályosan el kezdett velem üvöltözni, hogy én mit képzelek magamról, egy becstelen, erkölcstelen alak vagyok, hiszen ő az 1. alkalommal megállapodott velem, hogy max bruttó 60e-re számítsak én meg ezek után a kollégáival közlöm a dupláját! Védekezésképp csak annyit tudtam kinyögni, hogy semmilyen összeg nem hangzott el pro és kontra. Ezt követően szabályosan kirúgott az irodából!
Végül sikerült máshol elhelyezkednem, rövid időn belül, úgyhogy nem foglalkoztam a sztorival, de nem tudok igazándiból rájönni, hogy mi volt a gikszer.
Szerintetek? Talán ilyen téren érdemes lenne tanácsot adni a frissen végzősöknek. (Ha lehet egyáltalán.)
Kedves Fred!
Szerintem semmiképpen ne Magadban keresd a hibát. Sajnos a mai munkapiaci helyzet sajnos az erkölcstelen és szarrágó irodákról, ügyvédekről (tisztelet a kivételnek!!!) szól.
Az igazság az, hogy szerintem elejétől fogva nem kellettél nekik, mert ha valaki jónak tart és kellesz neki, akkor kifizeti a 120 ezret. Annyit tudok, - ezt több helyről is hallottam, többek között a volt főnököm is bevallotta, hogy ő is alkalmazza ezt - hogy egyes nemzetközi irodák (közöttük a nagyon nagy pesti irodák is) csak azért hirdetik magukat a HVG-ben és más újságokban, mert ez
Üdv
Fred: ez melyik iroda volt?
SessionID: a nevükre nem emlékszem már, meg szerintem nem is lényeges: annyit csak, hogy nem a top három-négy irodáról van szó.
De elég nivósnak gondolom, szerintem a recepciós kereshet 80e-t.
Ez a recepciós dolog
„De elég nivósnak gondolom, szerintem a recepciós kereshet 80e-t. ”
eléggé félreérthető.
Sokat nem láttam a cégből, meg nem is nyomoztam utánuk (naivan) ez az élmény maradt meg.
Fred!
A világ már csak ilyen. Ilyené tette a globalizáció. Sajnos ehhez Te Magad is hozzájárulsz, amikor a meghallgatást (elbeszélgetést ) interjúnak írod.
attika
"Morális rekrutáció"
Amilyen a principiális, olyan vagy még rosszabb lesz ügyvédként az ügyvédjelölt, vagyis egyre erkölcstelenebb és pitiánerebbek lesznek az ügyvédek. Ez nem is csoda mellesleg, hiszen pl.: Pécsett több ügyvéd van mint cipész. Ergo se presztízs, se pénz, vagyis most isszuk meg a fiatalkori könnyelműségeink levét (bárcsak odafigyeltem volna fizika órán).
Na ez nem így működik. Pécsett fel kell hagyni a bolsevik bűvölettel. Előbb javasolta m Szilágyi Károlynak is hogy hagyjon fel a bolsevik bűvölettel. Kiváncsi vagyok, hogy mikor és hogyan teszi eg.
attika
„Amilyen a principiális, olyan vagy még rosszabb lesz ügyvédként az ügyvédjelölt, vagyis egyre erkölcstelenebb és pitiánerebbek lesznek az ügyvédek”
Inkább az van, hogy egyre több pitiáner és erkölcstelen emberből lesz ügyvéd. Szerintem eléggé szánalmas az az ügyvédjelölt, akinek a morális elveire hatással tud lenni a fönöke: annak a gerincnek már rég meg kell lennie.
Egy adott szakma elkurvulása ellen pedig csak a bordélyház dolgozói tehetnek igazán valamit.
Slussz.
Nyavalyogni mit sem ér.
Végigolvastam a hozzászólásokat, bizony szívemből beszél néhány ember. A tény azonban tény marad. Kezdő jogászként nehéz elhelyezkedni kapcsolatok nélkül.
Nekem két évem ment rá. (Még van évfolyamtársam, aki munka nélkül van!)
És most egy ügyvédi irodában dolgozom, fizetés nélkül, mert csak így voltak hajlandók alkalmazni. Tehát választhatok: vagy nem dolgozok és akkor a pályámnak is lőttek, mert a szakvizsga nélkül lehetetlen, vagy dolgozok és szintén nincs pénzem, de legalább tanulhatok.
Bár itt hozzá kell tennem az ún. tanulás abból áll, hogy "délután tárgyalásra mész" mondja reggel a főnököm. "És mégis milyen ügyben?" kérdezem, mire többnyire az a válasz, hogy majd időben megtudod. 5(!!!) perce volt a zsebemben a jelölti igazolvány, amikor már tárgyalásra küldött. Még szerencse, hogy egyetemistaként végignéztem egy csomót, így valahogy megoldottam a dolgot. Borzasztó kemény dolog ez így. Pénz semmi, normális tanulási lehetőség semmi.
Ráadásul más (mellék) állást sem lehet vállalni, a kamara ugye tiltja. Annak ellenére, hogy ők is nagyon jól tudják, hogy a jelöltek egy része ingyen dolgozik, sőt van aki még fizet is érte, úgyhogy lehet, hogy én még jól jártam(?).
Nem kértem én 100 ezreket, csak minimálbért (ami ugye még egy takarítónőnek is kijár, és bruttó 54 ezer Ft) és még azt sem kapom meg. Mindehhez vegyünk hozzá egy főnököt, aki sokszor azt se tudja mit kellene éppen csinálni, aztán ha eszébe jut, akkor kiabál. És persze hetente előadja nekem, hogy éppen hova készül elutazni, Málta, Kanári Egyiptom stb. és hogy azt nekem is muszáj megnéznem. Még szállodákat is ajánlgat, hogy nézd milyen olcsó, ez csak 25 v. 30 ezer naponta és benne van a reggeli! Az már nem jut el az agyáig, hogy nekem ugyan már miből telne erre, mikor ő az én napi 10-12 v. több órai munkámat nulla Ft-tal honorálja. Megalázó nagyon.
Naponta 10-15 önéletrajz érkezik az irodába, persze elutasító válaszokat kapnak, de néha arra gondolok, szívesebben dolgoznék olyan helyen, ahol reggel nem azzal megyek be, hogy "na, most mi lesz amivel kiborít?", és esetleg kapok egy minimálbért is. Tisztában vagyok vele, hogy egy ügyvédi iroda stresszes hely, de az biztos, hogy én, ha odáig eljutok, márpedig eljutok, ha a fene fenét eszik is, soha nem fogok így bánni a jelöltemmel. Mert ember ő is. És neki is élnie kell valamiből. És mindenkinek kijár a munkájáért valamennyi és valamilyen fizetség.
Kérdezhetik most néhányan, hogy miért nem megyek máshova. Mert pillanatnyilag nincs más. És amíg lesz, addig is muszáj tanulni.
Elnézést a kiborulásért, de ez most így kijött belőlem.
Akinek sikerül hamar és jó helyre kerülni, ott ne hagyja!!! Pláne, ha még fizetést is kap!
cila