szívességi lakáshasználat (nagyon sürgős)

Ez is lehet. Amíg ez egy családi "helyre teszem a menyemet", addig a jog nem avatkozhat bele a család dolgaiba. De a kérdező ezen túlmutat.

Kérdezett. Választ kapott. Innentől neki kell továbblépni.

Egyébként ezek a "fiúkat megmenteni" kívánó anyukák még arra is képesek, hogy elérjék a fiúcskáknál, hogy csakis otthon a mama főztjét egyék, és ezért a fiúcskák akár több napig is képesek éhezni.

A jogi dolgokhoz nem szólnék hozzá, mert ahhoz Ti jobban értetek, az emberi és gazdasági oldalához szólnék.

A helyzet egy róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet. A nagymamának gazdaságilag legalább akkora szüksége van az anyukára, mint anyukának rájuk. Mindkettőnek nélkülözhetetlen a másik fél. Az anyuka, mint a kérdező írta, a rezsi felét kifizeti, az apuka nem száll bele a rezsibe túl sokkal, és a nagymama is belefizet még a rezsibe. Ha innen az anyuka fél rezsije kikerül, akkor mindannyian nehézt helyzetbe3 kerülnek.

Na most ezt vagy átlátja a nagymama is, és akkor az egész csak egy blöff, egy megleckéztetés, egy ijesztés, egy móresre tanítás,

vagy nem látja át, és akkor vagy lehetne neki erről értelmesen magyarázni, vagy döbbenni fog, ha végül véghez viszi, amit tervezett. Mert ha egyszerény körülmények között élő család alól kirántják a fele rezsit, hát az nem lesz egy fáklyás menet.

Szerintem a leglogikusabb, hogy meg akarták mutatni az anyukának, hogy ki az úr a házban, és hogy vegyen visszább, mert akár kint is találhatja magát.

Szerintetek?

Akkor jó. Nincs köztünk vita.
Egyébként a "férj" szerintem egy Anyuka által"megmentett" fiú. Sok Anyuka szeretné "megmenteni" a fiát magának. Ne kerüljön más nőkhöz. "Én ellátom őt mindennel. Minek ide más nő."
Csakhát a fiúnak is vannak érzései, érzelmei és "kitörni" akar. Csakhogy sokszor a "Kedves Mama" győzedelmeskedik.
Itt is erről van szó szerintem, de ennek kárvallottja ez a 13 éves gyermek lesz.

Úgy fogtam fel. És nem akarom becsapni az ügyfelet a jogi helyzetet illetően.

Béla!
Fogd fel úgy, hogy a kérdező a topic -kezdő problémával keres fel az ügyvédi irodában.

Első lépés- amit én is tisztáztam- hogy a férj édesapja-e a leánygyermeknek. Tisztázódott, hogy az.

1.) Ekkor jönnek az általam hivatkozott jogszabályok, miszerint "jóságos nagymama" az egyszerű szivességi lakáshasználat megszüntetésével nem tudja elérni, hogy a fia marad a lakásban , a menye meg a fia gyermeke- és az ő unokája- utcára kerül.

2.) Ezirányban érvelünk és amit mind a ketten hivatkozunk, hogy az anya és gyermeke utcára tételének az anyós által kilátásba helyezett módjának nincs törvényi lehetősége.

Az, hogy először azt gondoltad, hogy a szülő nem köteles saját háztartásában eltartani a gyermekét és erre citáltam a jogszabályi-helyeket most nincs jelentősége. Nyilván ezt Te is látod, hogy köteles.

Nem velem kell jogvitát folytatni, hanem a kérdezőnek kell felhívni a figyelmét arra, hogy van jogi védelem arra, hogy az anyuka és gyermeke ne kerüljön utcára.

Már idéztem ezt a mondást e fórumon, hogy
"Aki nem akar tenni mindenre talál kifogást, aki tenni akar mindenre talál megoldást."

Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán válaszoltok a kérdésemre. Így, hogy egyértelműen megírtad, megnyugodtam egy kis időre. Tényleg köszönöm Mindenkinek. És várom még a "jogok tisztázására" is a további hozzászólásokat. Szeretnék ebben a lehető legjobban felvilágosult lenni.
Matome

„Holnap a 15 napos határidő leteltével, mindenféle végzés nélkül a Rendőrség nem pakoltathatja ki Anyukámat?
Vagy az anyós -rendőrség nélkül- igen?”
Megértem az aggodalmad, de azért még figyelhetnél. Ketten is írtuk, hogy most, bírósági ítélet nélkül nem nyújt a rendőrség segítséget a kiköltöztettéshez. Ha pedig erőszakkal akarná az anyós megtenni, akkor édesdanyád hívjon rendőrt, valamint kérjen birtokvédelmet a jegyzőtől.

Tévedsz. Dr.Attika. A Csjt. 77. § szülőt kötelező normáját nem lehet úgy értelmezni, hogy a kötelezést kiterjeszted harmadik személyre, például a szülőnek szívességi lakáshasználatot engedőre.

A 7. § meg a hatóságoknak címzett, nem magánszemélyeknek. Nekik ugyanis eleve nincs is lehetőségük, hogy szülőt a gyermekétől elválasszák. Az azonban, ha azt azt mondom neked, hogy beköltözhetsz a kisszobámba, de csak egyedül, gyerek nélkül, nem elválasztás. Választhatsz.

Sziasztok!
Először is köszönöm, hogy máris ennyi hozzászólás érkezett. A húgom a férj gyermeke. Justizmord: Édesanyám havonta segélyt kap. Ő ebből a pénzből fele arányban a rezsibe beszáll. Sőt, a gyermek iskolai pénzeit is próbálja fedezni (étkezés, osztálypénz stb.) Az apa jövedelme is minimális, alkalmi munkákból, amiből ő egyedül gazdálkodik. Lényegesen kevesebb pénzt ad a "közösbe", mint amennyit Anyukám.
A férj már veszett ügy, tegnap este megkérdezte őt anyukám - békésen -, hogy ezt nem segítene e az anyóssal lerendezni. Erre ezt a választ kapta: Köszönd magadnak. (nem tudom ezt részletesen leírni, legyen elég annyi, hogy nagyon sok rossz dolog vezetett idáig, valamint a férj már alapból is ilyen természet.) De a legfontosabbnak mégis az anya-lánya kapcsolat szétszakítását tartom.
Valamint:
A legfontosabb kérdés:
Holnap a 15 napos határidő leteltével, mindenféle végzés nélkül a Rendőrség nem pakoltathatja ki Anyukámat?
Vagy az anyós -rendőrség nélkül- igen?
Én most ettől félek a legjobban. Meg szegény Anyukám is.
Még annyit, hogy az én Anyukám sem szent, de az anyós sem. Bármilyen legyen is egy anyós-meny kapcsolat, az unokát nem kellene lelkileg bántania. Meg még annyi negatív dolog van a háttérben.
Köszönöm a válaszokat.

Justizmord!

A kérező alap problémája, hogy édesanyja és a kishuga az édesanya férjével él egy olyan lakásban, ahol a tulajdonos a férj édesanyja. Ugye az nem derül ki, hogy a hugocska egyben az anyuka férjének a gyermeke. Én arra írtam, ha igen, akkor azt nem lehet megtenni, hogy az anyukát és a hugot kiteszik és a férj az ő anyukájával a lakásban marad. Kollégáim vitatták, hogy a szülőnek ( ha a férj az apa a kishugnak)saját háztartásában kell-e eltartani gyermekét. A citált 77.§ rendelkezéséből kiderül, hogy igen. A Gyvt-nek van egy rendelkezése ( 7.§) , melynek értelmében a gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében , törvényben meghatározott esetekben és módon választható szét.

Tehát ezen rendelkezésekből következik, ha és amennyiben a férj a kisebbik gyermek apja, akkor az édesanya és agyermek nem tehető úgy utcára, hogy a nagyi megszünteti a szivességi lakáshasználatot és kiviteti őket rendőrrel a lakásból.

Létezik, hogy a Csjt 77. § (1)-et úgy kell értelmezni, hogy nem lehet érvényesen kikötni azt sem egy albérleti szerződésben, sem egy szívességi lakáshasználat megengedésekor, hogy te igen, de a gyereked nem?

Ha bármilyen joga keletkezik az apának, jelen esetben szívességi lakáshasználattal, de lehetne ez albérleti szerződéssel is, akkor automatikusan keletkezik a kiskorú gyerekei részére is, és ezt érvényesen kizárni nem lehet, semmis az a kikötés, ami kizárja a gyerekeket? Így kell értelmezni a Csjt 77. § (1)-et? Hogy tehát az nem csak a szülőre ró kötelességet, de csorbítja a tulajdonos jogait is a tulajdonára vonatkozóan?

Sőt, még tovább mennék. A húgnak sincs JOGA, hogy ott lakjon. A szülőnek kötelessége olyan lakást találnia, amit megoszthat a gyerekével. A lakás tulajdonosa (jelen esetben a nagymama) meghatározhatja, kik lakhatnak a lakásban, és ebből a felsorolásból kizárhatja a húgot. Ebben az esetben a szülőknek kötelessége lakást váltaniuk, mert kötelességük olyan lakásban élni, amit van lehetőségük és joguk megosztani a gyerekkel.

Most gondoljunk már el egy szituációt. Egy ember kivesz egy albérletet, megkötik a szerződést, a tulaj és a férfi hogy a férfi egyedül lakik ott. Két nap múlva megjelenik a férfinak még 10 gyereke, és nevetve közlik a tulajdonossal, hogy nekik joguk van ott lakni, mert az apjuknak kötelessége megosztania a lakást. Szerintem nem. Az apjuknak kötelessége olyan lakást keresni, és olyan lakásban lakni, amit van joga megosztani a gyerekeivel, de egy tulajdonos nem kényszeríthető arra, hogy olyanokat is megtűrjön a tulajdonában, akiket ő nem akar. Jelen példa esetében a tulajdonos mondhatná a 10 gyereknek, hogy márpedig ide nem tehetitek be a lábatokat, mert ez az én tulajdonom, az léphet be, akivel leszerződök erről, ti 10-en ezek között nem vagytok, és az apá
toknak kötelessége olyan lakást keresni, ahol vagy ő a tuiéaj és ezért megengedheti, vagy a tulajjal úgy egyezik meg, hogy a tulaj meg fogja engedni, és a 10 gyerekre is szerződnek az albérleti szerződésben. Amennyiben az apa nem hajlandó olyan lakást szerezni, vagy nem tud, akkor állami gondozásba veszik a 10 gyereket, de akkor sem mehetnek be olyan lakásba, amelyiknek a tulajdonosa ezt nem engedélyezte.

A konkrét ügyben tehát mindenről a nagymama dönt, elvileg úgy is dönthet, hogy sem a húg sem az anyuka nem maradhat, csak az apuka. Ilyen esetben a két szülőnek kötelessége olyan lakhatási megoldást keresni (tehát az apának önként kell elköltöznie), ahová bevihetik a húgot is. Ha nem találnak, vagy nem akarnak keresni, akkor állami gondozás a húgnak.

Ha a nagymama megengedi apukán kívól a húgnak is a maradást, attól még a húg nem engedélyezheti 10 másik barátnőjének, hogy a nagymama toporzékolása ellenére is beköltözzenek. És, ahogyan a 10 arátnőnek nem engedélyezheti, ugyanúgy az anyukájának sem adhat ki ilyen engedélyt. Az engedélyt egyedül a nagymama adhatja ki, de feltételezhetjük, hogy ha a saját fia kéri, akkor megengedné, hogy az anyuka maradjon.

Csak azt tudom tehát mondani, hogy úgy kell viselkednie az anyukának, hogy "üzlet" legyen nagymamának. Vagy fizessen albérletet, vagy tegyen ő is szívességeket, tegye nélkülözhetetlenné magát.

Az életben minden forintosítható. Az anyuka minden hónapban pénzben is klifejezhető ajándékot kap a nagymamától. Az ottlakás megengedése egy érték, egy forintban kifejezhető érték, nevezetesen egy albérleti díj értékét ajándékozza az anyukának. Az anyuka vagy fizesse ezt ki, vagy ő is tegyen ennyi szivességet, ő is adjon ennyi ajándékot, például háziumunkával, ha ő úgy érzi, hogy ő is tesz ennyi szívességet, akkor úgy látszik, nem működik az üzlet, vagy adjon többet, vagy váltson "albérletet".

100 szónak is egy a vége, vagy legyen annyira aranyos, meghnyászkodó, hogy megérje apukának és nagymamának, vagy fizessen az ottlakásért, vagy tegyen ő is ugyan olyan értékű szívességet, mint amennyit a szívességi lakáshasználat szívessége jelent, vagy "üzleteljen" mással, másnak ajánlja fel a szívességeit, aki jobbanértékeli. De, az életben semmi sincs ingyen, az nem megy, hogy csak kapok, de nem adok. Az nem megy, hogy anyukának nincs munkahelye, nem járul hozzá a rezsi fizetéséhez, otthon sem teszio magát hasznossá, de a szívességeket vég nélkül elfogadja.

sziasztok, bocsánat, hogy belekibicelek, de nem egészen értem az okfejtést.

Ha a szülő köteles megengedni a gyerekének, hogy ott lakjon, és ebben értem dr. Attika álláspontját, hogy tehát akkor ilyen esetben a húgnak önálló lakáshasználati joga keletkezik. A húgnak JOGA van ott laknia, és neki nem egyszerűen csak szívesség, hogy megengedik-e vagy sem. Ezt értem. De a húg, és ezt nem értem, tovább transzferálhatja ezt, a húgnak lehet szívességi használati engedélyezési joga is, csak attól, hogy neki joga van ott laknia?

Ha a húgnak joga van ott laknia, akkor egy barátnőjének is (ad abszurdum) megengedhetné, hogy ott lakjon, mert a húg biztosítana neki szívességi lakáshasználatot? És toporzékolhatna a tulajdonos nagyszülő, meg még a szülők is? Pláne hogy a húg nem is nagykorú, tehát elvileg nincs is önálló döntéshozatali joga...

Ki engedné meg az anyukának, hogy ott lakjon? Ki biztosítaná neki a továbbiakban a szívességi lakáshasználati jogot? Nagymama nem kötelezhető erre, attól, hogy a nagymamam megengedi a fiának (apukának) hogy ott lakjon, apuka nem engedheti tovább, nem transzferálhatja ezt a jogot, az apuka nem engedheti meg további embereknek (pl. haverjainak) hogy azért ott lakjanak, mert már neki megengedték. Apukának tehát nincsen joga engedélyezni, de úgy tűnik nem is akarja.

A húgnak pedig szerintem duplán nincs erre joga. Nem nagykorú, tehát korlátoztottan cselekvőképes, nem hozhat önálló döntést, valamint a lakáshasználati jogot nem transzferálhatja, nincs engedélyezési joga egy embernek, hogy egy következő embernek is megengde, hogy ott lakjon, csak azért, mert neki megengedték.

Ha ez a transzferálás menne, akkor a láncnak soha nem lenne vége. "A" embernek megengedték hogy ott lakjon, ezért ő megengedheti "B"-nek, hogy ott lakjon. De mivel "B"-nek megengedték, hogy ott lakjon, ezért ő megengedheti "C"-nek, hogy otrt lakjon és így tovább.

Szerintem Anyukának nincs joga jogilag ott lakni, hacsak a házasság köteléke erre fel nem jogosítja, deszerintem még az sem.

Nem lenne célravezetőbb, ha anyuka, bocsánat a szóért, és ez nagyon unszimpatikus lesz, de realisztikus, tehát, megpróbálna behunyászkodni, és nyüszítene, könyörögne a maradásért? Nem egy kellemes állapot, és megalázó, tudom, de jobb, mint utcára kerülni. És könnyebb, hajléktalanul élni rosszabb ettől. Nem vadidegennek kéne behunyászkodnia, hanem a férjének. Ha férjénél eredményt ér el, akkor anyós nem rakja ki. Tehát a férje irányában kéne olyan arcot mutatni, hogy a férje szíve lágyuljon meg.

Hülye ötlet, de finomakat főzni, takarítani mint kisangyal, hallgatni, hogy a férj örüljön neki, ha marad.

Gondoljatok bele visszafelé a másik szemszögéből. Van egy saját lakásom, ahol él egy olyan személy, aki ugrál, hepciáskodik, semmi hasznát nem veszem, követelőzik, de mindenben az én szívességemre van szorulva, egy idő után betelik a pohár.

Meg kell érteni, az anyuka, ahogyan a jogintézmény neve is mutatja, szívességet kap, ha továbbra is kapni akarja a szivességet, tegyen ő is annyi akkora szívességet, hogy az első szívességtevőnek "megérje" a szívességet továbbra is folyósítzani.

Nem szimpatikus, tudom, de ez a realitás.

77. § (1) A szülők saját háztartásukban kötelesek gondoskodni a kiskorú gyermekük állandó lakásáról. A gyermek állandó lakásának - ha jogerős ítélet vagy gyámhatósági határozat másként nem rendelkezik - a szülők állandó lakását kell tekinteni, akkor is, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodik.

Csjt.77.§ (1) bekezdés.

Szerintem sem.

Ugyan nem tartom kívánatosnak, de szerintem a szülő sem köteles a saját háztartásában eltartani a gyermekét és annak másik szülőjét.

Nem a jóságos nagyit, hanem a papit kötelezi. Ha papi marad, akkor a gyerek is és akkor a mami is.

Milyen jogszabály kötelezi a nagyszülőt, hogy szívességi alapon lakhatást biztosítson az unokájának?

Az még lényeges lehet, hogy a húgod az anyukád férjének a gyermeke vagy sem. Mert ha igen, akkor a hugica önálló lakhatási jogán Anyukádtól sem vonhatják meg a szivességi lakáshasználati jogot.

Nem megy az per nélkül. Az viszont eltart egy darabig. Mindamellett lehet elkezdeni lakhatást keresni. Mert valóban senki nem kötelezhető rá, hogy szívességi lakáshasználatot biztosítson.

Mindenkit üdvözlök!
A problémám: Anyukám a férjével és a testvéremmel az anyósa tulajdonában lévő házban lakik. Senkinek nincs tulajdonjoga rajta, csak az anyósnak. Anyukám és az anyósa között megromlott a viszony, mindkét fél tehet róla, az igaz.
Az anyós ügyvédhez fordult, akivel leíratta a szívességi lakáshasználat visszavonását, természetesen csak az anyukámtól.
A baj az, hogy ebben 15 nap áll rendelkezésre, vagy bíróságra megy az ügy. Ez szerdán telik le.
Ma anyukámat megfélemlítette, hogy pakoljon, vagy szerdán jönnek a rendőrök és kipakoltatják.
EZ LEHETSÉGES?
Az egészben a legszörnyűbb, hogy nem történt itt olyan nagy dolog, csak egy kisebb veszekedés, aminek ez lett a vége.
A húgom 12 éves, nagyon anyás. A férj nincs anyukám mellett, mivel ők is éppen hogy eléldegélnek egymás mellett. Pénztelenség, munkanélküliség van. És még ez is. Anyukámnak sehova sincs lehetősége menni.
Kérem, aki tud, válaszoljon.
Köszönöm.