Kedves Csermely,
ismerek valakit, fiatalon közlekedési balesetben majdnem meghalt - nem ő volt a hibás. A történés óta sok idő telt már el, de nem biztos, hogy azt a nyomorúságos életet önként bevállalná, ami végül is osztályrészül jutott neki a többszörösen súlyos rokkantság miatt. És a családtagjai- és a mindenkori hozzátartozói...
Igen, lehet is és KELL IS tudni megbocsájtani a nem szándékosságra tekintettel - mint ahogy a beírásod szerint is írt levelet a fiatalember a feledégednek -, de kérlek hidd el, a lelki sebek igazából soha nem gyógyulnak be.
Élünk, tesszük a dolgunkat, ez a lényeg.
Az alanti első beírásmért tényleg elnézésed kérem, nem kellett volna., megvan a bajotok elég.