Képviselők költségtérítése

Igen, vannak cenzusos demokráciák, sőt a világ összes demokráciája cenzusos. Kivétel nélkül mindenhol van életkori cenzus, és azért nem tekintjuk kisebb demokráciának azt az országot, ahol 24 éves kortól lehet szavazni, mint ahol 17-től. pedig ez egyikhez képest a másikban a lakosság kb ötödével nagyobb része szavazhat. Azután Magyarországon is van lakóhelyi cenzus, (ami egyfajta vagyoni cenzus) és büntetőjogi cenzus is, de igen sok országban pl. Belgiumban vagy az USÁ-ban van aktivitási és az utóbbiban műveltségi cenzus is. Léteznek vagyoni és műveltségi cenzusok olyan országokban, amit szűklátókörűen, és ha nem ismerjük a demokrácia definícióját akkor esetleg nem tekintünk demokráciának, így pl. Szingapúr, a Dél-Afrikai Köztársaság, de mondjuk Kanada vagy Svájc nyilván senki számára sem megkérdőjelezhetően demokrácia, mégis ez utóbbiban többféle cenzus kombinációja létezik. (1971-ig pl. nemi cenzus is volt!)

A demokráciának semmiféleképpen nem tartozik a definíciójához, hogy az a lakosság mekkora része számára biztosít választójogot, de még a legkiterjedtebb választójog sem ad a lakosság 75-80%-nál nagyobb résznek sehol választójogot.

A történelmi demokráciák többségéban a lakosság kisebbsége kapott csak választójogot, a mintának tekintett athéni demokráciában, alakosság kevesebb, mint 5%-a rendelkezett választójoggal. A XX. század második feléig a az európai klasszikus demokráciákban a cenzus a lakosság 20-40-60%-nak juttatott választójogot, és ugyan szubjekítv megítélés, de úgy tűnik jobban működtek, mint a maiak. Az első két állam, ahol a választójogot meredeken kiszélesítették a Weimari Németország, és Szovjet-oroszország volt. Tudjuk mi lett az eredménye.

No nem kötözködésképp, de azér' az athéni demokráciát elég szűk körben lehet mintának tekinteni (főleg bizonyos Arisztotelész szerint köll óvakodni tűle:) de ha már Arisztotelész, akkor hajrá politea!!

és ha jól tévedek akkor Horthy alatt is volt műveltségi és vagyoni cenzus...(jól emlékszem?)

más kérdés, hogy egy mai politikusnak feláll a szőr a hátán, ha erre gondol, s előre látja a(viszonylag és rövidtávon olcsó) szavazatok elvesztését.

Attól tartok nemigazán lehet szűk körben mintának tekinteni. Az athéni demokrácia a demokrácia archeotípusa, ha valami általános definíció alapja lehet, az ez. nem beszélve arról, hogy ők adták ezt a nevet neki, tehát talán hagyjuk meg nekik ezt. Arisztotelész a demokráciát magát vetette el, nem pedig annak athéni változatát.

Egyébként mai hír, hogy Ausztriában 16 évre vitték le a választojogi korhatárt, akkor most Mo már nem is demokrácia, vagy azok az országok, ahol 16 évnél feljebb van a korhatár? Nyilván nem erről van szó. a cenzusos demokráci a cenzus miylenségétől függetlenül demokrácia, mint ahogy diiktatúrákban is van általános választójog. Nem a választógi szabályozás ami a demokráciát elválasztja a nem demokráciától.

De hogy lesz ebből mese?/illetve van-é remény a választásra jogosultak körének ilyenformán történő korlátozására Mo.-on?(szándékosan nem írtam, hogy jelenleg/ma:)

Talán...több lépésben...de nem túl esélyes.

Köszi a kimerítő választ, Big, persze igazad van a censusokkal kapcsolatban, de én kifejezetten a vagyoni censusra gondoltam. Persze erre is van példa, mint megtudtam (legalábbis én ) tőled. Egy off topic kérdést hadd tegyek fel neked, amit régóta szeretnék megtudni, de a történelmi ismereteim korlátozottak. Miért nevezzük weimari körtársaságnak azt az államalakulatot, ami a császárság után létrejött Németországban?

Mert a kormánya és parlametje a vörösök uralma alatt lévő Berlin helyett Weimarban ülésezett amikro kikiáltotta a köztársaságot.

Köszönöm szépen!
Csak még egy kérdés és ígérem, többet már nem kínozlak: ha azt mondják egy országra, "weimarizálódik", akkor mi történik vele?

A Weimari Köztársaság bukását az instabil politikai berendezkedés, és a széles választójog kombinációja okozta, nevezetesen listás, küszöb nélküli választási rendszer volt, aminek következtében rengeteg pici párt került a Reichstagba, így stabil kormányt lehetetlen volt alakítani, a választások szinte permanenssé váltak, és az egyébként még demokratikus időszakban tartott választásokon többséget soha el nem ért nácipárt így tudott hatalomra kerülni. (A két nyilvánvalóan diktatórikus hatalomra törő és populista-demagóg ígéretekkel szavazatokat szerző nagyobbacska párt közül a hatalmi elitnek a nácik tűntek a kevésbé veszélyesnek a kommunistákkal szemben)

Ez a weimarizálódás.

De jó, hogy megkérdeztem! Örülök, hogy magát a német "weimarizálódást" ismertetted meg velem, és nem azt az általam is ismert jelentését, hogy diktatorikus törekvések a túl széles demokratikus berendezkedés miatt választások útján, parlamenti eszközökkel kerülnek hatalomra.
Eszerint, tehát - hogy visszatérjünk a topichoz - nagyfokú óvatosság és bölcsesség szükséges a válsztási rendszer változtatásánál.

A weimarizálódás általánosan talán az általad idézett módon is összefoglalható, de szerintem inkább úgy érdemes megfogalmazni, hogy a demokrácia intézményrendszeréből hiányoznak annak önvédelmi mechanizmusai. Ilyen önvédelmi mechanizmusok a választási rendszerben lehetnek (pl. a bejutási limit, de akár a cenzus) de lehetnek másfélék, alkotmánybíráskodás, hatalami ágak szétválasztása, erőszakszervezetek civil ontrolja, stb. a demokráciát sokféleképpen fel lehet számolni, és minden veszély kivédésére kell valamiféle biztosíték. És ezen biztosítékok jó része rendszerint alapjogot korlátoz. Azaz a jól működő, stabil demokrácia sohasem a parttalan jogok állama, hanem sokkal inkább jogállam.