Lehet hogy akotmánysértő a hitoktatás?!

Na itt a lényeg: "A mai gyakorlatban ez úgy működik hogy már az iskolai beiratkozásnál (állami iskolában, még csak nem is leplezve) egyházi személyek meghirdetik az iskolában tartott hittanórákat,"

Tehát meghirdetik. Amit csak meghirdetnek, az nem kötelező. Kétlem, hogy egy-egy iskolában csak vallásos tanárok vannak, tehát igénybe lehet venni az ő segitségüket hátrányos megkülönböztetés esetén. Ezen felül amint emiatt hátrányos megkülönböztetés éri a diákot, jelezni lehet a tanárnak, szükség esetén igazgatónak, ha az is eredménytelen, akkor pedig az iskola fenntartójának (általános iskola esetén ez - ha nem magániskola - a települési önkormányzat, magániskola esetében a kuratórium, középiskola esetén a megyei önkormányzat).

Gondolom több olyan szülő is van, aki nem akarja a gyermekét hittanra is beiratni, ez esetben ezek a szülők összefoghatnak. Ha pedig többen állitják ugyanazt - a diszkriminációt - akkor nyilván van alapja. Nem hinném, hogy meg merné kockáztatni akár az iskola, akár az egyház - hisz ez esetben kitiltják az iskolából - a diszkrimináció vádját.

Tehát javaslom, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek a szülők.

Még valamit. Emlitettem, hogy én is vallásellenes vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy kiirtanám körülöttem az összes vallást. Nézni kell a vallásos szülők szempontjait is, akiknek sokkal kényelmesebb, ha az iskolában folyik a vallásoktatás, és nem kell iskola után még átvinni a gyereket máshova. Tehát elfér az iskolában, ha nem akarja ráeröltetni magát másokra.

Viszont kezdem kiérezni a levelezésből azt, hogy nem is azért zavarja Önt a vallásoktatás, mert annyira rá akarja kényszeriteni magát bárkire, hanem azért, mert van.

Ezzel viszont már nem értek egyet, ugyanis én az élni, és élni hagyni elvet vallom. Addig terjednek az én jogaim, amig nem sértem másokét. Csak azzal, hogy ott vannak, senki jogait nem sértik. Ha nem akarom, nem iratom be a gyerekemet és kész. De hagyom, hogy aki akarja, az irassa. Legfeljebb igyekszem tulszárnyalni a tudásukat, és jobban odafigyelek a gyerekemre, hogy a társai ne tudják meggyőzni a vallási tanokról. Ha ez nem sikerül, ez nem az ő hibájuk, hanem az enyém.

Sajnos viszont néha be kell látni - amit már korábban is irtam -, hogy a vallásos emberek tudásával nem könnyü felvenni a versenyt. A tudásukat elismerem. Az elveiket nem. Nem ugyanaz a kettő. De igyekszem tulszárnyalni a tudásukat. Ha pedig nem megy, akkor nem őket hibáztatom - max még jobban igyekszem:))

Tisztelt derill!

Tévedés ne essék, lehet hogy az írásbeli kommunikáció általam jelentkező hiányossága miatt, még ha úgy tűnne is, én nem voltam és valószínüleg nem is leszek vallásellenes. Ezt misem bizonyitja jobban hogy jó pár vallásos barátom van, sőt kicsit lazábban de még lelkipásztor ismerőssel is kapcsolatom van, akivel nem mondhatnám, hogy rosszul jövünk ki.
Sajnos az alapvető félreértés fonala megint előkerült. "zavarja Önt a vallásoktatás" A vallásoktatás engem abszolút nem zavar, sőt ha nem hittanról, hitre nevelésről lenne szó, akkor valószinüleg elsőként íratnám be gyermekemet. Én ugyanolyan fontosnak tartom a gyermekek minél szélesebbkörű ismeretszerzését, mint Ön. De természetesen még ezeket az ismereteket sem elsőosztályos korban.
Sajnálatos ténynek tartom, hogy hívőtoborzók még a szülői lustaságból is hasznot próbálnak húzni, mikor látszólag arra hivatkozva erőltetik be az iskolába a hittant, hogy mert igy a szülőnek nem kell két helyre vinnie a gyermekét. Holott egyértelműen arról van szó, hogy ilyen módon kényszeritsenek bele olyan szülők gyermekeit is, akiknek ez az egész még annyi erőfeszitést sem érne meg, hogy másik helyre vigyék a gyermeküket, de igy a diszkrimináció felvetődő árnyéka miatt, inkább fejet hajtanak.
Hogy mennyire nem csak az én problémám mindez és még csak nem is az enyém a legszélsőségesebb, arra jó pelda azon anyuka civil fórumos hozzászólása, ahol a gyakorlatban- ellenben a miénkkel ahol a hittanórát utolsó órának tették- náluk még manipulatívabb módon az órák közé iktatták be, hogy az a gyermek aki nem vesz részt rajta, még azáltal is érezze a megkülönböztetést, hogy mintegy kirekesztve, neki olyankor lukas órája keletkezzen, amit kénytelen a közösségen kívül eltölteni.
Sajnos ma már ott tartunk, hogy ez a törekvés korrekt törvényalkalmazás hiánya miatt, teret ad azon jelenségeknek is melynek egy élő példája nálunk is megjelent. Eszerint az idei évzárón megjelenő pap, (amihez természetesen mint mindenkinek, így neki is minden joga meg van) felkérés nélkül felvonult a pedagógusok és önkormányzati tisztviselők számára biztosított emelvényre, majd fennhangon helyet és széket követelt magának, majd beült a sorba. Az igazgató kezdeti háritása hiábavaló volt, végül kénytelen volt beadni a derekát, holott Õ nem óhajtott mást tenni mint biztositani szerette volna az állami iskola alkotmányban is lefektetett vallássemlegességét, még ha csak a deklaráció elkerülésében is. A z ön által ajánlott lépések sajnos azért nem jöhetnek igazán szóba, mert még az iskola igazgató lehetőségei is korlátozottak, mert a közvéleménnyel való szembefordulásával, akár állását is kockára teheti, ha érvény szeretne szerezni a törvénynek. Ezt nagyon jól tudva törekszenek egyes vallások újabb és újabb törvényellenes, de számukra mégis megtehető lépésekre. Szerintem egy jogállamnak nem csak nagyon jó törvényekre van szüksége, (ilyen kristálytiszta, kivállóan fölépített törvénynek tartom az alkotmányunkat is) hanem azok betartatására is legalább akkora hangsúlyt kell fektenie. De hogyan?
Ezen problémák meglétét, valószínüleg az én felvetésemnél sokkal tiszábban metalálja ezen az oldalon: http://www.oki.hu/cikk.php?…
Alapjában véve csak az a kérdés, hogy a jól lefektetett jogi elveknek hogyan lehet érvényt szerezni? Vagy meg kell-e várnunk, amíg kényszerből olyan radikáis törvény meghozására kényszerül a törvényhozás, mint a francia a vallási jelképek iskolai használatával? Talán most még fájdalom mentesebben meglehetne oldani ezt a helyzetet. De kinek és hogyan?
Tisztelettel
Qnkor

Még mindig azt mondom, hogy a szülőknek. Ha fellépnek, ez megszüntethető, hisz az is a közvélemény.

Ettől függetlenül azt továbbra is fenntartom, amit irtam, miszerint azt éreztem ki, hogy zavarja a vallásoktatás, sőt megkockáztatom azt is, hogy a vallásra nevelés is. Itt most mások vallásra neveléséről van szó, olyan szülőkéről, akik ugy döntöttek, hogy a vallásos neveltetést választják gyermekeik részére - és itt sem a gyerek döntött.

Azt gondolom, ez az ő dolguk. Az megint más dolog, ha azért kell a gyermekemnek lyukas órán ücsörögni, mert a tanrendbe iktatják a hittanórát. Ez ellen megint csak az összefogás segit. A pap oldja meg ahogy akarja, hogy utolsó óra után oktassa hittanra a gyermekeket.

A pulpitusra vonulásról csak annyit, hogy nyilván presztizskérdésnek érezte a pap a dolgot. Hiszen ő a nép pásztora, mármint az ő szemszőgéből. Elfér a pulpituson, azok szemében, akiket vallásra nevel, oda is való. A többieket meg szerintem nem szabadna, hogy zavarja.

Még mindig az a gond Magyarországon, hogy mindent tulzásba visznek. Képtelenek a középuton megmaradni. Legyen vallásoktatás, és legyen vallásos neveltetés, de ez utóbbi csak annak, aki kéri. A vallásoktatás pedig elfogulatlan legyen.
Ha a szülők ezt folyamatosan megkövetelik, akkor szerintem az iskolák is be fogják ezt tartani, hiszen akkor is az állásával játszik az igazgató, ha a másik irányba diszkriminativ.

Nézzük meg, mi lenne, ha 5-6 vallás kérne helyet az iskolában? Nyilván ott sem tehetne különbséget, hogy az egyiket engedi, a másikat nem. Szabad vallásgyakorlás van. De ez nem azonos a kötelező vallásgyakoroltatással, vagy a kötelező vallásoktatással.

Remélem, lezártuk. SÜLLYEDHET!

Már eléggé elsüllyedt szerencsére, nem tudom minek kellett felhozni?

Nem direkt volt.

Jogi szaknyelven szólva, itt minimum eshetőleges szándéknak kellett lennie, tekintettel arra az összetett műveletsorra, amit egy hozzászólás beírása igényel.:)

Véletlenül kattintottam rá, és exaltált állapotba kerültem, mikor megláttam, hogy milyen rég nem írt bele senki. És e felett érzett örömömet fejeztem ki hozzászólás formájában:))) A nem direkt csak arra vonatkozott, hogy véletlenül kattintottam rá.
Egyébként a jogi véleménnyel egyetértek;)).

A bíróság figyelmebe fogja vanni az enyhítő és súlyosító körülmények értékelése során a vádlott euforikus állapotát.:))

Ügyvéd: "Tisztelt Bíróság! Tekintettel arra, hogy védencemet illetően semmi enyhítő körülményt nem találtam, kérem szíveskedjenek őt halálra ítélni."

(Védőbeszéd egy ötvenhatos perből)

"Oh, bocsánat, ez az ítélet" :)

Mindez kapcsolódik valahogy a vallásoktatáshoz? vagy én tévedtem el? vagy csak én nem értek semmit? Látom Ti jól megértitek egymást:))))

Kedves Derill!

Ez csak egy topicdestruáló gondolati mellékvágány!

Ti nem gondolkdtatok még azon, hogy lehet, hogy alkotmánysértő a hitoktatás? :-)))

bocsánat: akotmánysértő - helyesen!:-)

Ti nem gondolkodtatok el, hogy alkotmánysértő a zeneoktatás? Ezzel durván belegázolnak azok jogaiba, akik esetleg felnőt korukban utálnák a zenét, de a kiskori zeneoktatással kényszarítik őket arra, hogy tudtukon kívül bólógató zenebarát jánosok legyenek felnőtt korukban.

Egyébként kissé komolyabbra fordítva a szót a számunkra nonszensznek tűnő vita a hitoktatás alkotmányosságáról a világ jelenlegi vezető katonai hatalmában komoly kérdés szintjén merül föl. Alapvetően ott sem jogi kérdés elsődlegesen, csak következményeiben válik azzá.

A dámbésdámberek országában a vita az evolúció és a bibliai teremtéstörtének összeegyeztethetősége, a tudományos elméletek és a protestáns fundamentalista keresztények a bibliát szó szerint értelmező álláspontja között bontakozott ki, mitegy 150-200 éve, ahogy az egész világon, csak míg máshol ez a vita lezajlott, és tobbé kevsbé eldőlt, az USÁ-ban a vita a mai napig zajlik, és az evolúció hívei folyamatosan vesztésre állnak. A jog úgy kapcsolódik a témához, hogy az USÁ-ban állami pénzből valóban alkotmányellenes hitoktatást finanszírozni, és az állam semmilyen körülmények között nem avatkozhat be a hitfelekezetek belső életébe, azza pl. abba sem, hogy a vallásos fundamentalista magániskolákban biológiából a teremtéstörténetet tanítják az evolúció helyett.

ON
ERRÕL JUT ESZEMBE
Engem kiskoromban -alkotmányellenesen;)-a szüleim tangóharmonikázás tanulására kényszerítettek:))). Kevés dolgot utálok jobban a fenti hangszernél, a világból kifutok, ha rágondolok. Viszont megszerettem a zeneiskola mellékvágányán a komolyzenét (is), ami nem hátrány. Könnyűzenében megmaradtam a rocknál, tehár rákkör vagyok.
Szóval, nem árt a kis fickóknak egy kis jóindulatú kényszer.
OFF

Ez igaz. Csak azt nem értem, hogy lehet utálni a tangóharmónikát. A világ egyik legszebb hangszere. A másik a pánsip. Meg az a görög gitár vagy mi:))

Aki orgonán tud játszani, az mindezt egyben tudja úgy előadni, hogy az élvezetes. Mert van trombita hangú sípkombináció, meg hegedű jellegű, de talán még tangóharmonika is, bár azt még nem találtam meg rajta.
Sokkal élvezetesebb, mint egy-egy szóló hangszer, pl. nem tudom, hogy egy szóló hegedű hangját hogyan lehet élvezni. Én kipróbáltam, hát az egy borzalom!!! (ja, nem is én játszottam, hanem valami hozzáértő figura...)
Igen, Legislatorral egyetértek, engem is beírattak valami ötféle hangszerre, és bár egyiken sem tudok profi szinten játszani, azt feljesztem tovább, ha kedvem van, amelyiket akarom. Ez nem más, mint hogy a szülő jót akar a gyerekének, és valóban meg lehet szeretni ezáltal a komolyzenét.
Persze, azért egy romantikus pánsíp sem kutya... még szólóban sem, csak pálmafák alatt hallgassa az ember valami déli tenger partján:))

Derill: Nem a hangszer által képzett hangot utálom, hanem magát a hangszert mint dolgot. Ennek az az oka, hogy zongorázni szerettem volna, de valamiért a zeneiskolában a tangóharmónika tanulására találtak alkalmasnak:)))
K.V.B.: Egyetértek. Az orgona valóban csodálatos.

Üdvözlöm az urakat!
Bevallom hogy én valójában már feladtam, hogy valaki esetleg ne magán és hatalmi érdek kényszer érveket hozzon föl, egyébként jogi vonatkozású kérdéseimre. Sőt valamilyen szinten belenyugodtam derill bár jórészt magán jelllegű és nem jogi indokaiba, de érdekes zenei párhuzamuk fölöttébb fölkeltette érdeklődésemet. Elgondolkodtam azon, hogyan befolyásolja az ember egyéni neveltetése - akár vallási is - későbbiekben a szemléletét, amikor már poziciójából, látóköréből és hivatalából már toleránsabbnak és segitőbbnek, de mindenesetre szélesebb látókörűnek kellene lennie. Végső indokomat végül is tisztelt kolléganőjük Gönczöl Katalin adta meg, aki hivatalos nyilatkozatával ilyetén kommentálta a gyermekbántalmazási törvény módositását. "Gönczöl Katalin miniszteri biztos, Igazságügyi Minisztérium:

• Engem is vertek gyermekkoromban, nem is kicsit és nem is ritkán, de egy szeretetteljes környezetben nőttem föl, és nem látszom azt hiszem érzelmileg sérültnek"

Hát azt hiszem ez is egy párhuzam. Õt verték, nem is sietteti a távoltartási jogszabályt, aki vallásos vagy ilyen neveltetésű, az pedig helyén valónak éli meg a hitoktatás jelenlegi formáját, miközben tudja, más országban másképp is működhet.
Végül is ...

És ez hogy jön a hitoktatáshoz? Mit akarsz bizonyítani még?

Állításod, amely arra vonatkozik, hogy a szülők által önkéntesen választott hitoktatás, vagy a más, a szülők által választott nevelési foma, nevelési elv alkotmányellenes lenne, jogi nonszensz. Azt ugye te is belátod, hogy valakinek döntenie kell arról, hogy a gyremeket, hogyan, miylen szellemben neveljék föl, és általam nem ismert olyan demokratikus jogrendszer, ami ezt ne a törvényes gondviselőre bízná. Nem tudom, hogy te kire bíznád?

"Az Alkotmány 67. §-a értelmében az államnak a gyermeket a fejlődésére káros hatásokon kívül az olyan kockázatvállalásoktól is meg kell óvnia, amelyekkel kapcsolatban életkoránál (az ettől függően feltételezett testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi érettségénél) fogva nem képes megismerni és értékelni sem a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére (ABH 1996, 74.)."

Akkor újra a kályhától.
Büntethető e az a szülő, aki (nem saját példájával, bár lehet hogy még az is büntethető lenne) hanem tudatosan, tanítással, taníttatással, szervezett sőt hallgatólagos állami támogatással, pszichológiai ráhatással, bűnözésre, prostitúcióra, kábítószerezésre, alkoholizálásra, készteti kiskorú gyermekét, illetve az ilyen jelenségek fölött szemet hunyó állam elköveti-e az alkotmánysértést?

Ha nem, akkor miért veszik állami gondoskodásba az alkoholista, visszaeső bűnöző szülő gyermekét?

„Azt ugye te is belátod, hogy valakinek döntenie kell arról, hogy a gyermeket, hogyan, milyen szellemben neveljék föl, és általam nem ismert olyan demokratikus jogrendszer, ami ezt ne a törvényes gondviselőre bízná.”
„A jog úgy kapcsolódik a témához, hogy az USÁ-ban állami pénzből valóban alkotmányellenes hitoktatást finanszírozni,”

Nálunk is tilos! Csak úgy látszik hogy a kormányainknak megér egy kis alkotmánysértést egy kis vatikáni kapcsolat.
Némi haszon fejében inkább föláldozzák a gyermekek, leendő polgárok egészséges személyiségét, főleg mert az úgysem hoz hasznot. Már csak a jog karbatett tétlen kezeit nem értem...

Tárgyi tévedésben vagy.

Nálunk nem tilos. Sőt az államnak kötelessége normatívan támogatni az egyházi fenntartású iskolákat, intézményeket, és ezt meg is teszi, sőt közvetlen támogatásban is részesíti az egyházakat.

A hozzászólásod első felével mit akarsz mondani? Azt, hogy aki hitoktatásra küldi a gyerekét kiskorú veszélyeztetése miatt le kellene tartóztani, és állami gondozásba vanni a gyerekét? Szerinted a hitoktatás olyan veszélyes, mint az alkohol, vagy a kábítószer? Szerinted a hitoktatás roncsolja a személyiségfejlődést?

Annyira dilettáns lennél, hogy nem éretd, hogy a dolgok még a jogban sem feketék és fehérek? Szerinted a szülő semmiylen hatást sem gyakorolhat a gyerekére? Meg sem etetheti?

Már te sem igazán tudod mit akarsz mondani, de ha elvi éllele szeretnéd azt a jogon kívüli véleményed megfogalmazni, hogy szerinted a hitoktatás ártalmas, ám tedd, de ennek mi köze a joghoz?