Kedves Attila!
Sajnálom, ha a hozzászólásomból ez derült ki, illetve ezt szűrted le!
Igenis van Magyarországon demokrácia, még ha gyenge lábakon áll is. Gondolom mindenki számára ismert a ’89 utáni helyzet, amikor is a parlamentarizmus már szilárd talajon állt, ám ez meglehetősen gyenge demokráciával párosult.
Sajnos még napjainkban is megfigyelhető ez a jelenség, és éppen ez az, amire előző hozzászólásomban utaltam. Az emberek felfogásában a pártpolitika dominál, vagyis a közvetett demokrácia. A közvetlen demokráciának (népszavazás) ugyan megvannak az alkotmányjogi biztosítékai, tehát de jure szilárd része a magyar jogrendszernek, azonban de facto nem használják (egy kézen meg lehet számolni, hogy a rendszerváltás óta hány alkalommal tartottak népszavazást). Persze a magyar társadalom ezen attitűdje felfogható a Kádár rendszer „örökségeként”, hiszen akkoriban az állampolgár, mint politikai indivídum teljesen hiányzott. És ma is megfigyelhető egy bizonyos „demokratikus deficit” (akárcsak az EU-nál, de itt más okokból): az emberek nem érzik úgy, hogy szavazatuk politikailag releváns lenne: „Teljesen mindegy, kire szavazok, ezen az egy szavazaton úgysem múlik”, stb.
Persze kérdés, hogy miként lehetne ezen változtatni, ötleteim persze vannak, de úgy gondolom, hogy ez nem a megfelelő fórum arra, hogy szociológiai-szociálpszichológiai mélységekbe merüljek… :)
mon
