"Hármas csere" - veszélyes?

Ebben a témában ennyi volt, úgyis megcsinálod, ha ezek után sem tudsz rá nemet mondani.

„Felvágnám az ereimet, mik a buktatói? Azt ne írjátok, hogy ne tedd, mert beledöglesz, azt tudom, de úgyis megteszem.”
Akkor mégis mit írjunk?

„hiszen ha nem egy közeli rokon kérne fel rá, akinek melleslen nagyon sokkal tartozom életem során (nem pénz), akkor kapásból (és ösztönből) elküldeném a francba.”
Tudva, hogy úgyis belevágsz, ehhez azért annyit hozzátennék, hogy ilyen módon „szabadultam meg” a legkedvesebbnek hitt rokonaimtól, akiknek azért adtam első szóra, és minden biztosíték nélkül, mert egyrészt eszembe sem jutott feltételezni, hogy inkább a születéstől fennálló jó családi kapcsolatot, bizalmat és szeretetet veszítik el, mint a pénzüket, amit később vissza kellene adni, másrészt én is úgy gondoltam, „sokkal tartozom (…) nem pénz”. Most se pénz (nem kevés), se rokon. Nem akárkikről van szó, köztiszteletben álló, egyházi iskolában tanító tanárról pl. Ha akkor nem segítem ki őket, egy darabig duzzognak (hacsak nem hazudok vmit), végül megbékülnek. Így végleges a(z emberi) veszteség is, a harag is.