Osztatlan közös tulajdon

„ hogy egy olyan ingatlanban álljon a pénzem, amit más használ.” Írta Rezeda.
Hát nem teljesen így vagyon. Nincs benne semmilyen pénze.

„ örököltünk egy nagyobb értékű ingatlant 1/3 -1/3 -1/3 arányban (Balaton parti nyaralóról van szó).”

Sőt az értéke is más mintha natúr, bonyodalomtól mentes lenne.

Sziasztok!

Külterületi telkemet próbálom bővíteni, hogy meglegyen a beépítési minimum. A telkem mellett egy üres osztatlan közös telek van, 6 tulajdonossal, egyikük nyitott is lenne rá hogy eladja nekem a részét. A kérdésem az lenne, hogy ha bevásárolom magam a szomszédos osztatlan közösbe, utána tudom-e majd egyesíteni a részemet a mellette lévő 1/1-es telkemmel? Ha jól sejtem, ehhez az összes tulaj hozzájárulása kell, és anélkül legfeljebb peres úton tudom majd az egyesítést megoldani? Az is eszembe jutott, hogy felajánlok nekik pár négyzetmétert ajándékba hogy motiváltabbak legyenek, ha lehet ilyet, mégiscsak jobb mint pereskedni. Félek hogy belecsúszok valami végtelen nyűglődésbe, és annyit nem ér az egész projekt, akkor bele se kezdek. Mások hogy szokták ezt intézni?

Köszi előre is.

Sziasztok!

Külterületi telkemet próbálom bővíteni, hogy meglegyen a beépítési minimum. A telkem mellett egy üres osztatlan közös telek van, 6 tulajdonossal, egyikük nyitott is lenne rá hogy eladja nekem a részét. A kérdésem az lenne, hogy ha bevásárolom magam a szomszédos osztatlan közösbe, utána tudom-e majd egyesíteni a részemet a mellette lévő 1/1-es telkemmel? Ha jól sejtem, ehhez az összes tulaj hozzájárulása kell, és anélkül legfeljebb peres úton tudom majd az egyesítést megoldani? Az is eszembe jutott, hogy felajánlok nekik pár négyzetmétert ajándékba hogy motiváltabbak legyenek, ha lehet ilyet, mégiscsak jobb mint pereskedni. Félek hogy belecsúszok valami végtelen nyűglődésbe, és annyit nem ér az egész projekt, akkor bele se kezdek. Mások hogy szokták ezt intézni?

Köszi előre is.

„Utánajárva a dolgoknak az az egy megoldás maradt számomra, hogy pert indítok, és kérem a közös tulajdon megszüntetését. A természetbeni megosztás nem lehetséges a nyaraló szerkezete miatt, így megoldásként az marad, hogy a másik két tulajdonostárs (a két testvérem) kifizeti a nekem járó tulajdonrészt.”
Nem, nem ez az egyetlen. Ha nem tudtok megegyezni, a megosztást lehet kérni nemcsak térben, de időben is a bíróságtól. Nyaraló esetén ez szokásos is : X hónapot ettől-eddig az egyikőtök használja, ugyanennyi hónapot másik időszakban meg másikotok.

„ Kérdésem az lenne, hogy megtehetik-e azt, hogy azt mondják, ők nem fizetnek és nem akarnak eladni sem?”
Megtehetik. Ekkor pert indíthatsz, és majd a bíróságnak nem mondhatják.

„A gondnokolt testvérem ebben dönteni nem tud, helyette mindenben Árpi dönt, így ő azt képviseli, amit Árpi mond. Mi van ilyenkor? Mit tehetek én? Csak az a lehetőségem van, hogy ha nem fizetnek ki és nem egyeznek bele az eladásba, akkor árverésre bocsátják a nyaralót?”
Ha senki sem tud/akar fizetni a másiknak, akkor igen.

„Ez azért nem a legjobb megoldás, mert árverésen mindig alacsonyabb áron kel el az ingatlan és így mindenki rosszul jár. Van valami ötletetek, hogy mi lehet mindenki számára a legjobb megoldás? Ami biztos, hogy én közösködni velük nem akarok és azt sem akarom, hogy egy olyan ingatlanban álljon a pénzem, amit más használ.”
Egyáltalán nem igaz. Pont hogy az árverés mutatja meg az igazi piaci árat. Ott ami a legmagasabb licit, az a tényleges ár.
Ez persze mindig kevesebb, mint amit az eladó szeretne látni.

Nincs királyi út. Megegyezés, vagy per.

Hárman örököltünk egy nagyobb értékű ingatlant 1/3 -1/3 -1/3 arányban (Balaton parti nyaralóról van szó). Az egyik testvérem gondnokság alatt áll, a gondnoka a másik testvérem, nevezzük őt Árpinak. Sajnos a viszony nem jó közöttünk, és ez nem is fog változni. Árpi bátyám évek óta népes családjával egész nyárra kisajátítja magának a nyaralót, így én és családom nem tudjuk használni. Nem lehet vele megbeszélni, hogy felváltva használjuk, ő és családja random módon bármikor betoppan, és onnantól vége a nyugalomnak. Így én már évek óta le sem megyek, ők használják, de elvárják, hogy a házzal járó költségek 1/3-át én is fizessem. Felajánlottam neki, hogy fizesse ki a tulajdonrészem és övé lehet a nyaraló, de nagyon sóher és elzárkózik ez elől. Utánajárva a dolgoknak az az egy megoldás maradt számomra, hogy pert indítok, és kérem a közös tulajdon megszüntetését. A természetbeni megosztás nem lehetséges a nyaraló szerkezete miatt, így megoldásként az marad, hogy a másik két tulajdonostárs (a két testvérem) kifizeti a nekem járó tulajdonrészt. Kérdésem az lenne, hogy megtehetik-e azt, hogy azt mondják, ők nem fizetnek és nem akarnak eladni sem? A gondnokolt testvérem ebben dönteni nem tud, helyette mindenben Árpi dönt, így ő azt képviseli, amit Árpi mond. Mi van ilyenkor? Mit tehetek én? Csak az a lehetőségem van, hogy ha nem fizetnek ki és nem egyeznek bele az eladásba, akkor árverésre bocsátják a nyaralót? Ez azért nem a legjobb megoldás, mert árverésen mindig alacsonyabb áron kel el az ingatlan és így mindenki rosszul jár. Van valami ötletetek, hogy mi lehet mindenki számára a legjobb megoldás? Ami biztos, hogy én közösködni velük nem akarok és azt sem akarom, hogy egy olyan ingatlanban álljon a pénzem, amit más használ.

MajorDomus

„Az alapkérdés az volt jár e neki valami a ház értéklből? Szerintem igen.”

Igen, szerintem is, de inkább békésen kellene megegyezni, nem tisztességtelen úton megpróbálni minél nagyobbat szakítani a történetből.

Az alapkérdés az volt jár e neki valami a ház értéklből?
Szerintem igen.
A másik kérdés,amire még nem kaptunk választ,hogy házastársak vagy élettársak?
Szerintem ez utóbbi.

MajorDomus

„tekintve hogy nagyobb jövedelemmel járult hozzá az épitéshez is”

Na pont erre írtam, hogy papíron lehet így van, ami alapján a kérdező ezt így látja, de hogy valójában mennyi volt a részesedése a költségekből, az már ettől messze lehet. A vállalkozó többnyire nem a valós jövedelmét vallja be, ha már ez a lehetőség megadatott neki, de erre hivatkozni azért egy volt élettársnak eléggé tisztességtelen szerintem. Főleg hogy azt nem tudhatjuk, ki szervezte és vezette le annak a bővítésnek a kivitelezését leginkább. Feltételezem, hogy nem a hölgy volt, hanem a férfi. Márpedig az sem kis feladat egy ekkora munkánál. Ha meg esetleg teljesen vagy részben önerőből csinálták teljesen, akkor végképp tisztességtelen a vállalkozói adóbevallásra hivatkozni.

Mondom, itt meg kéne a gyerekek apukájával szépen tisztességesen egyezni, nem pedig lenyomni a másikat már az elején.

Szerintem,a ráépités bővités révén,tekintve hogy nagyobb jövedelemmel járult hozzá az épitéshez is, a kérdező telekkönyvön kivűli tulajdonos lett!

A része számitás kérdése.

Ja hogy ez a kérdés :
„ Kérdésem az lenne, hogy a 16 és fél év nyom-e a latban, valamint az, hogy az én fizetésem is beleszámít-e az építkezésbe, köteles-e nekem egy összeget kifizetni az ingatlan értéknövekedése okán? ”
Természetesen köteles. De azért az ott lakás költségeit is bé kell számítani.

Katara !

Még mindig jobb mintha a választottjával továbbra is ott élne.

„ megörökölve most már kétharmad tulajdonjoggal rendelkezik”
Sőt a mama révén nagy valószínűséggel az egész az övé lesz.
„ azóta is itt lakom a gyerekekkel és a mamával,”

Katara

„az évek során mi (a gyermekeim apja és én) a családiház padlását saját jövedelmeinkből felső lakószintté alakítottuk 3 szobával, egy fürdőszobával, a lenti nagy hálószobát pedig konyhává átépíttettük”

Az én laikus fórumozói véleményem, hogy ez csakis akkor bizonyítható minden kétséget kizáróan, ha ez engedélyezett és nem engedély nélküli átalakítás-bővítés volt. Ha utóbbi, akkor simán akár le is tagadhatják (bár ez esetben lazán építésügyi eljárás is lehet belőle neki). Célszerű lenne inkább megegyezni a volt pároddal az összeg tekintetében, mert ez a mondatod sem igazán számítana, amire hivatkoztál: „az én hivatalosan is bizonyítható fizetésem több volt, mint az ő bevallott jövedelme egyéni vállalkozóként”, ugyanis ez esetben az a lényeg, hogy mennyit vitt haza - ezt a legnehezebb bizonyítani ugyebár - és nem az, amennyit hivatalosan a NAV felé bevallott.

Viszont arra is számíthatsz, ha nem tudtok megegyezni, hogy jelenleg te ott laksz az ingatlanban, és ezért ő simán felszámolhat használati díjat, mivel tulajdonrészed hivatalosan nincs a házban. Szóval a békés megegyezés eléggé leegyszerűsíteni a történetet

Katara,

Feltehetőleg igen, de az ilyen kérdésekre mindig ugyanaz a válasz : az életközösség felbomlása utána vagyonmegosztás nem olyan, hogy részeket mazsolázunk, az egészet egyben, sok időre kell nézni, sok tényezőt figyelembe venni (háztartásban, vagy másik vállalkozásában végzett munka). Nem lehet egy bizonyos tárgyra azt megmondani kinek mennyi jár belőle.

Nem írtad, hogy házasok voltatok, de gondolom nem véletlenül - az persze sokat segítene neked.
De élettársak esetén is meg kell osztani egymással a vagyonszaporulatot, főszabály szerint a hozzájárulás arányában (a házasok 50-50% törvényi vélelmével ellentétben), úgyhogy igen, annyit lehet mondani, hogy ha a másik nevén lévő vagyontárgyra az élettársi közös vagyonból is költöttetek, akkor megtérítési igényed lehet.

„Nem írja elő. De a B400-ason jelöli, hogy vállalja.”

Én nem értek hozzá, de ahogy én nézem, a B400-on egyáltalán nem ezt vállalja. Hanem azt, hogy 5 évig nem idegeníti el, ha él az adott passzus szerinti illetékmentességgel. Ennek semmi köze a "más célra hasznosítás"-hoz.
Ha elideníti 5 éven belül, be kell fizetnie legfeljebb az illetéket, de ha az eladásig nem használta más célra, akkor amiatt nem jár büntetés. Legalábbis így is olvasható szerintem, és még csak illogikusnak sem tartom, tekintve, hogy a vevőnek az Fftv. szerint továbbra is arra a célra kell használnia, tehát a törvény célja teljes egészében megvalósul. Ha valaki tényleg más célra használná, azt már lehet büntetni...

Kedves Fórumozók, esetleg ingatlanra szakosodott jogászok! Egy kis segítséget szeretnék Önöktől kérni! 16 és fél évig éltem együtt gyermekeim édesapjával, mikor ő úgy döntött, hogy mással kívánja folytatni az életét. Annak idején én költöztem abba az ingatlanba aminek egyharmada az édesapjáé volt, egyharmada az édesanyjáé, egyharmada az övé volt tulajdonjogilag. Időközben az édesapja elhunyt, így megörökölve most már kétharmad tulajdonjoggal rendelkezik. Azonban az évek során mi (a gyermekeim apja és én) a családiház padlását saját jövedelmeinkből felső lakószintté alakítottuk 3 szobával, egy fürdőszobával, a lenti nagy hálószobát pedig konyhává átépíttettük. Én azóta is itt lakom a gyerekekkel és a mamával, mert egyelőre nincs hova mennem, az édesapa pedig elköltözött választottjához. Kérdésem az lenne, hogy a 16 és fél év nyom-e a latban, valamint az, hogy az én fizetésem is beleszámít-e az építkezésbe, köteles-e nekem egy összeget kifizetni az ingatlan értéknövekedése okán? (Zárójelben megjegyzem: az én hivatalosan is bizonyítható fizetésem több volt, mint az ő bevallott jövedelme egyéni vállalkozóként.)
Válaszukat előre is köszönöm

„A törvény nem írja elő, hogy vállalnia kell, hogy nem idegeníti el. ”
Nem írja elő. De a B400-ason jelöli, hogy vállalja.

Ez a más célú hasznosítás valóban nem teljesen egyértelmű, kiváncsi lennék a valóságban ezt hogyan kezelik. Viszont a NAV ahogy kezeli abból Nekem az olvasható ki, hogy eladni el lehet 5 éven belül. Ha valaki vállalja, hogy 5 éven belül nem adja el akkor jár az illetékkedvezmény, ha kedvezményt igénybe vesz, de mégis eladja akkor az illeték dupláját kell fizetni.
https://agrarium7.hu/…zes-illeteke

Ennek a beszélgetésnek a megfejtése nagyon érdekelne, mert vettem tavasszal egy szántót , de most egy kicsit odébb sikerült egy másikat ami jobb helyen van (az én szemszögemből) , így ettől szabadulnék ha az egyetlen amivel számolnom kell a profit utáni adó. (földműves vagyok, az elővásárlási jogom nem szeretném elveszíteni emiatt akkor inkább 5 évig megtartom)

A törvény nem írja elő, hogy vállalnia kell, hogy nem idegeníti el. Csak azt, hogy "más célra" nem hasznosítja...

„62. § (2) Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv az ellenőrzése során megállapítja, hogy a tulajdonos, illetve a földhasználó nem tartotta be a szerzéshez vállalt kötelezettségeket, ”
Vállalta a szerzéshez kötelezettségként, hogy nem idegeníti el, hanem maga műveli? Vállalta. Ha eladja, betartotta? Nem tartotta be.
Sic erat...

Igen, ezt a kört - köröket már lefutottuk egy másik topikban (vagy itt).
Nem sikerült megegyezni, hogy a "más" hasznosítás hogyan viszonyul a tulajdonjog átruházásához.

Ha valaki azt vállalja, hogy 5 évig más célra nem hasznosítja, akkor annak csak úgy tud eleget tenni, ha azon időszak alatt tulajdonos. Ha nem tulajdonos, akkor nincs ráhatása a hasznosításra (ami akár lehet, hogy továbbra sem lesz más célra hasznosítva, akár 100 évig is).

Igaz, adásvételnél újra vállalni kell ezt az 5 évet, tehát az eredeti tulajdonosé is teljesülni fog végülis.
Én nem tudom, nem értek hozzá.

Quercuserdész, jól rémlik, hogy valamilyen kúriai ítéletet, vagy hasonlót linkeltélt akkor?

Nem. Ami zavar az az, hogy a felhívott jogszabályi helyek nem az eladásra vonatkoznak, mert azt nem tiltja, vagy korlátozza a törvény.
Ha más a véleményed idézd be a releváns törvényi előírást.

A jogszabályi hivatkozás nem zavar?

sylvie1376

Semmilyen bírságot nem kell fizetned. A Földforgalmi törvény semmilyen formában nem korlátozza az eladást. Ha ma veszel, vagy ajándékba kapsz földet, holnap eladhatod, elajándékozhatod.
Illetéket viszont nagy valószínűséggel fizetned kell.

sylvie1376,

Fftv.
62. § (1) Az e törvényben meghatározott szerzési feltételek, illetve korlátozások, vállalások és tilalmak betartását a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrzi.
(2) Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv az ellenőrzése során megállapítja, hogy a tulajdonos, illetve a földhasználó

1. nem tartotta be a szerzéshez vállalt kötelezettségeket, vagy a szerzéshez szükséges feltétellel nem rendelkezik

...
figyelmeztetésben részesíti, egyidejűleg felhívja a figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával a figyelmeztetést tartalmazó döntésben felszólítja a jogszerű állapot helyreállítására.

...

63. § (1) Ha a 62. § (2) és (4) bekezdésében meghatározott személy (ezen alcímben a továbbiakban együtt: kötelezett) határidőben nem tesz eleget a 62. § (2) bekezdésében foglalt figyelmeztetésnek, a mezőgazdasági igazgatási szerv a kötelezettel szemben a (2) bekezdésben megállapított mértékű bírságot szab ki. A bírság megfizetése alól felmentés nem adható, illetve fizetési kedvezmény nem nyújtható.

(2) A bírság a föld szerzéskori aranykorona-értéke húszezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeg.

(3) A bírság ismételten kiszabható mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll.