Ügyvédjelölt mit írhat alá?

Üdv!

Az Ütv. semmi konkrétumot nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az ügyvédjelölt milyen határig jogosult helyettesíteni az ügyvédet/ügyvédi irodát, aki alkalmazza. Az ügyvédi kamarák honlapját végigböngészve nem találtam olyan állásfoglalást vagy határozatot, ami ezt a kérdést szabályozná, vagy iránymutatást adna benne.

Van-e állásfoglalás, vagy bármilyen szabályozás az ügyvédjelöltek eljárására, aláírására, esetleges ellenjegyzési jogosultságára? Ha igen, ezt hol lehet megtalálni? (nekem sajnos nem sikerült) Amennyiben nincs ilyen, hol húzódik a határ a gyakorlat alapján, mit fogadnak el az ügyvédjelölt aláírásával/ellenjegyzésével?

Előre is köszönöm a válaszokat!

Egyáltalán nem ellenjegyezhet, a bíróság előtti eljárását pedig a Pp. korlátozza. Főszabályként szerződéskötési jogosultsága sincs, így nem vállalhat megbízásokat, nem állapodhat meg munkadíjról, etc.

Amúgy nem láttam egyetlen egyszer sem, hogy okiratot az ügyvéd helyett a -jelölt írt volna alá. Bár elvileg szerintem lehetséges, hiszen ha a szóbeli nyilatkozatai érvényesek - márpedig azok, köthet akár perbéli egyezséget is, elismerhet követelést, elállhat a pertől -, szóval ha a szóbeli nyilatkozatai érvényesek, akkor az írásbeliek sem eshetnek más elbírálás alá.

Azért érdeklődtem, mert több ügyvédjelölt kollégával értekezve kiderült, hogy ők bizony több mindent saját nevükkel ellátva és aláírva, jelölti minőségükben írnak alá. Ügyvédektől is hallottam már olyat, hogy valamilyen kamarai állásfoglalásra hivatkoztak ezzel kapcsolatban, de ezt nem találtam meg.

Egyébként valóban érdekes, hogy a szóbeli nyilatkozatok érvényességéből levezetve mi mindent írhatna alá saját nevében egy jelölt.

„Főszabályként szerződéskötési jogosultsága sincs, így nem vállalhat megbízásokat, nem állapodhat meg munkadíjról, etc.”

Ezt miből vezeted le?

Szerintem a perképviseletben teljes értékű helyettes, a törvényi korátoktól eltekintve, saját neve alatt tesz indítványokat, akár szóban, akár írásban. Egyebekben meg úgy képviseli a munkáltatóját, mint egy alkalmazott.

Látom, közben revidiáltál.:)

Ezt a részét éppen nem. :)
Igazad van, hogy alkalmazottként képviselhet, de a szerződéskötéshez kifejezett meghatalmazás kell. Erre szvsz nem húzható rá az "ügyfélforgalom számára nyitva álló " formula. Mert az ügyvédi megállapodásokat a közfelfogás szerint is maga az ügyvéd köti. Ha ügyvédi irodáról van szó, akkor még az egyes tagoknak sincs önálló megbízásvállalási joga - csak ha az alapító okirat kifejezetten ad nekik

Én nem látom lényeges különbséget. A közfelfogás szerint valóban az ügyvéd köti, meg a gyakorlatban is, de ez azért nem egy olyan érv, ami mindent visz.

Nem gondoltam, hogy le kell vezetnem.

Főszabály szerint senki nem köthet a más nevében szerződéseket. A természetes személy vagy jogi személy alkalmazottja sem. Tehát az ügyvéd és az ügyvédi iroda helyett sem köthet szerződést az ügyvédjelölt. (A Pp.-ben foglalt szabály, mely szerint az ügyvédet ügyvédjelölt helyettesítheti procedurális szabály, a hatálya nem terjed túl a Pp. hatályán, azaz a Pp. által szabályzott eljárásokra vonatkozik - a Ptk. szerinti képviseletre nem.)

Így annak kellene valamiféle megengedő szabályt citálnia, aki azt állítja, hogy az ügyvédjelölt kivétel, és ő köthet a principális nevében ügyvédi megállapodást. Azt az egyet, amelyik adódik ("az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál"), elővágásként magam hivatkoztam, és rámutattam, miért nem alkalmazható.

A Pp-ben nincs meghatározva, hogy az ügyvédet az ügyvédjelölt helyettesítheti, mindössze a kivételek vannak szabályozva, amikor nem. Ennek értelmében az Ütv. az irányadó, ott meg ugye igen szűkszavú a szabályozás.

Attól még, hogy átváltottál cinikusba, még továbbra sem találok semmi meggyőzőt az előadásodban arra nézve, hogy a "közfelfogás szerint is az ügyvéd köti" szófordulat negligálná az "ügyfélfogalom számára nyitva álló helyiségben..." formulát. De meggyőzhető vagyok. Ha odáig süllyedsz, hogy elmagyarázod...:)

Wazze, már az is baj, ha túlbecsüllek? :))

Szvsz "szokásos" kitétel arra utal, hogy a szabály csak a mindennapi életben tömegesen kötött, blanketta szerződésekre illetve bagatell ügyletekre alkalmazható. A minden esetben egyedi jellegű, egyedileg megtárgyalt ügyvédi szerződésekre nem.
De lehet tenni egy próbát: valaki adjon be egy olyan meghatalmazást vagy munkadíjmegállapodást a bíróságra, amelyet a meghatalmazott ügyvéd helyett a jelöltje írt alá.

Khordaknak: igazad van. De ettől még nem fog vonatkozni a Ptk. szerinti képviseletre.

„Wazze, már az is baj, ha túlbecsüllek? :))”

Ezt olvasd el te okostojás!

220. § (1) Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem következik - az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni.

BH2000. 196
Az ügyvédi iroda felelőssége az ügyvédjelölt által a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért [1959. évi IV. törvény 219. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 340. § (1) bekezdés, 348. § (1) bekezdés].
A jogerős ítélet kötelezte az ügyvédi iroda alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 900 000 forintot, ennek 1995. december 5-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát és perköltséget. A megállapított tényállás szerint az alperes ügyvédi irodában alkalmazottként dolgozott dr. N. Z. ügyvédjelölt, aki 1995. augusztus 24-én közreműködött egy ingatlan tulajdonjogának a felperes és édesanyja, illetve D. M. és élettársa közötti átruházására vonatkozó előszerződés megkötésében. Ennek során ügyvédi letétként a felperestől 900 000 forintot átvett, azt azonban az ügyvédi iroda pénztárába nem fizette be, hanem saját céljaira fordította. Az alperes bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt feljelentette dr. N. Z.-t, az ellene indított büntetőeljárást azonban az ügyvédjelölt 1995. október 10-én bekövetkezett halála miatt megszüntették.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az ügyvédjelölt az alperes képviseletében járt el az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 219. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Ptk. 220. §-ának (2) bekezdése értelmében, így az általa a felperessel kötött letéti szerződés érvényes volt. Azt az alperes köteles teljesíteni, azaz a letét visszakövetelésekor köteles azt a felperesnek kiadni.

Elolvastam. Érdemben egyetértek vele. Az indoklásával nem. Szerintem az LB is csak ezért hagyta helyben:

„Mindezeknek azonban az alperes marasztalása szempontjából nincsen ügydöntő jelentősége, mert az nem lehet kétséges, hogy az ügyvédjelölt a munkaviszonyával összefüggésben eljárva okozott kárt a felperesnek. Ezért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint érvényes szerződés hiányában is az alperes teljes kártérítő felelősséggel tartozik. ”

Hát, én most a helyedben azonnal tolat ragadnék és megírnám a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy az indoklásuk márpedig rossz, mert a felhívott szakaszt csak a blanketta szerződésekre és a bagatell ügyekre lehet alkalmazni. Egyébként se vitatkozzanak egy ügyvédjelölttel, mert mit tudnak ők ezekről...

Bruhahaha, bruhahahha!

Cúnya tekintélyérv.

Kapaszkodj meg: van az LB-nek számos olyan döntése is, amellyel érdemben nem értek egyet.

Béla, ne viccelj már! Közfelfogásra hivatkozni contra legem, az jogi érv? Meg, hogy a 220§(1) csak bagatell ügyletekre alkalmazható, egy jogi érv?
Lehet neked a LB-től ellentétes véleményed is, csak akkor azt támaszd alá logikusan, világosan, ne okoskodjál, meg fontoskodjál helyette.

Szerintem logikus is volt és világos is. Ennyire vagyok képes.

" bagatell ügyekre lehet alkalmazni"
Ebben van valami. Nem véletlen, hogy ügyvédjelölt csak helyi bíróságokon járhat el. Ezeket mostanában már nem hívják bagatell ügyeknek, de valaha volt ilyen meghatározás is, ha nem tévedek. Következésképpen a jelölt által ellátott tevékenység akár bagatellnek is minősülhet

„Következésképpen a jelölt által ellátott tevékenység akár bagatellnek is minősülhet”

Csak éppen teljesen mindegy, hogy annak minősül-e vagy sem. Nem is kell vizsgálni, nem tartozik a tárgyhoz. A törvény ugyanis nem tesz ilyen különbséget ügyek és ügyek között. Akár bagatell, akár fontos ügyben képviseli a jelölt a munkáltatóját, az általa kötött szerződés érvényes lesz.

De tesz. Az a "szokásos" jelző tesz. Véleményem szerint az ügyvédi megbízás sohasem "szokásos". Fent tartom, hogy ez alatt csak olyan ügyleteket lehet érteni, ahol a szolgáltatónak gyakorlatilag nincs választása, adott feltételekkel kötelező szerződést kötnie. V.ö.: bolti pénztáros nem mondhatja, hogy azt az árut neked nem adja el; gyorstisztító pultosa nem mondhatja, hogy a te kabátodat nem; Vodafonos support nem mondhatja, hogy neked nem ad telefont.

Pardon, gárcia szegény fejemnek, hogy belekotyogok, de nem az van a Ptk-ban, hogy szokásos, hanem "ott szokásos" szerződések megkötésénél kell az alkalmazottat képviselőnek tekinteni, vagyis a hentesüzlet dolgozójától nyugodtan megrendelhetsz 80 kg vesepecsenyét, de nem ajánlatos a hentessegéddel pl. takarításra szerződni.

Az ügyvéd irodájában az ott szokásos szerződések pediglen azt jelentik szvsz, hogy megbízod végrendelet, adásvétel szerkesztésére. Vagyis olyan irat elkészítésére, amellyel ügyvédet szokás megbízni.

Szerintem.

Nyelvtani-logikai szempontból kétségkívül így is lehet értelmezni. De szerintem a teleologikus értelmezés ennél szűkebb eredményt ad, olyat, amiről én beszélek.

Ha elfogadnánk az álláspontotokat, akkor a titkárnővel, sőt az épp az irodában ejtőző eljáróval is lehetne érvényesen ügyvédi szerződést kötni.

„Fent tartom, hogy ez alatt csak olyan ügyleteket lehet érteni, ahol a szolgáltatónak gyakorlatilag nincs választása, adott feltételekkel kötelező szerződést kötnie.”

Béla, ez már baromira izzadságszagú.