Asszonytartás részben, vagy egészben válás után

Szép jó napot kívánok.

Én a férjemtől közös megegyezéssel kb egy éve elváltam és szóban a tárgyalás előtt megállapodtunk , hogy házastársi tartást fog fizetni havi 30.000.- forintot amit most az új családjára hivatkozva már nem akar fizetni.
A kérdésem az lenne , hogy én leszázalékolt rákbeteg vagyok , havi 48.000.- forintos "nyugdíjjal", fordulhatok e így utólag a bírósághoz , hogy jogerősen fizesse akkor tovább ?
Neki 160.000.- forint a nettó havi jövedelme , ebből mennyit ítél meg vagy mi alapján a bíróság ?
Én édesanyámmal élek ,neki fizetek albérleti díjat.
A válást Ő kezdeményezte , bár én adtam ki az útját,mert félrelépett,ami úgy derült ki , hogy a harmadik fél felkeresett engem és elmondta.

Tisztelt Szakértő!
Kötelezhetnek-e feleségem (bíróságon válófélben vagyunk) házastársi tartására! Egy vállalkozásban vagyok alkalmazott 6 órában 52-54 eFt. a nettó fizetésem, ebből gyt. 15 eFt, autótörlesztés 25 eFt (ez a munkámhoz szükséges) házastársam havi 82 eFt-ot kap egy a GYED és a csp, + 15 eFt. gytartás! Külön lakom szüleimtől, de az ő lakásukban!

http://www.jogiforum.hu/…_kerdeseirol[jogi_forum].pdf

Is. De a visszaélésszerű joggyakorlás tilos.

delfin21
Asszonytartás,csak válás után kérhető,vagy különélés esetén is?Én külön élek a férjemtől,de normális a kapcsolatunk.Külföldön dolgozik,és a Magyarországi pénze megállapodásunk szerint nekem utalják,mert albérletben lakom,és betegségem miatt nem tudok munkát vállalni.Nem is volt semmi baj,de most valami letiltás miatt csak a fele pénzt kapom meg jó pár hónapig.Így nem tudom fizetni a bérleti díjat,forduljak bírósághoz,vagy mi a teendő ilyenkor,hogy hivatalosan is kapjam az eddigi pénzt?Válaszát előre is köszönöm.

andrea65

A házastársak kölcsönösen kötelesek gondoskodni egymásról, ettől független hogy több oka is lehet amiért valakinek nincs saját jövedelme.

Kérhető "asszonytartás" bár vélhetően ez elmérgetesíti a kapcsolatot, valamint vélhetően a férj fizeti a lakással kapcsolatos számlákat, költségeket.

Havi 20-30 ezer forintnál több tartásdíj nemigen várható, valamint egy per elég elhuzódó...

Külön: nem mindenki keres külföldön "nagy" pénzt, valamint nem tudjuk abból saját magára mennyit is költ, valamint az itthoni számlák fizetése...

Próbáljanak meg a problémára megoldást találni.

• laikus hozzászóló

andrea65

Ha nem váltok el, akkor nem házastársi tartást követelhetsz, hanem azt, hogy járuljon hozzá a háztartás költségeihez.

Ráadásul a sima élettársi viszony nem is szünteti meg a házastársi tartásra való jogosultságot.

Csjt. 22. § (2)A tartásra való jog megszűnik, ha az arra jogosult újból házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, vagy a tartásra magatartása miatt utóbb érdemtelenné válik, valamint akkor is, ha a jogosult a további tartásra nem szorul rá. Az utóbbi esetben azonban a tartásra való jog újból feléled, ha a korábbi jogosult a tartásra ismét rászorul.

Félre értetted, élettársa a házassága előtt volt aki
gyerektartást fizet neki.

Tisztelt Asszonyom!
A magyar jog nem ismeri az asszonytartás jogintézményét. Házastársi tartást ismer csupán. Mivel Önnek élettársa is "keletkezett" ezért már az sem jár.

Üdvözletem az itt lévő tagoknak!
Én mindkét csípőm kopás végett műtétre várok, ezért nem tudok elhelyezkedni, hozzá teszem 30-éves ülő munka végett alakult ki.De nem akarok a férjemtől válni,mivel még mindig szeretem, és az életem munkája a lakásában van,az összes vagyonomat befektettem a házába,de eladósodott a CHF-adósága miatt.
Sajnos kikellet mennie külföldre dolgoznia, de nekem egy fillért sem akar küldeni,hogy megéljek.Nem tudom mitévő legyek, kérhetek e asszony tartást,mert már a volt élettársamtól amit kapok gyerek tartást, és családi pótlékot, az nem elég sajnos a kislányom s nekem a megélhetéshez.
Várom a segítő kész válaszukat.
48-éves nő aki csak a lét fen tartásért küzd.

A Csjt. 21. § (1) bekezdése szerint a házastársi tartás három együttesen megkívánt feltétele:

• az önhibán kívüli rászorultság,
• a jogosult tartásra érdemessége vagyis az érdemtelenség hiánya,
• a kötelezett teljesítőképessége.

A három feltétel közül az első kettő értelemszerűen a jogosulti, a harmadik a kötelezetti oldalon kell fennálljon ahhoz, hogy az igényérvényesítés eredményes legyen. A bizonyítási teher szempontjából azonban az első feltétele az, ami a jogosulti oldalon jelentkezik. Mind a tartásra a jogosult érdemtelensége, mind a saját teljesítőképtelensége a kötelezett védekezési eszköze. Ehhez képest a második és harmadik feltétel szempontjából a bizonyítás egyaránt a kötelezettet terheli.
Fontos kiemelni a három feltétel együttes fennállásának a kívánalmát. Bármelyik feltétel hiánya a kereset elutasítását eredményezi. Az önhibán kívüli rászorultsággal kapcsolatban pedig hangsúlyozni kell, hogy ez a feltétel önmagában is kettős. Nemcsak egy objektív helyzetet tételez fel, amelyben a házastárs létfenntartása nem biztosított, hanem azt is, hogy ez a helyzet az igénylő önhibáján kívüli legyen (szubjektív tényező).
Az önhibát mindig a konkrét eset körülményeihez igazodva, a felekkel szemben támasztható elvárásokhoz viszonyítva és mindkét fél méltányos szempontját figyelembe véve kell értékelni.
A munkanélküliség értékelésénél is irányadó kell legyen az eset összes körülményeinek - így például az igénylő életkorának, szakképzettségének, a helyi - helykörnyéki munkalehetőségeknek és annak vizsgálata, hogy a munkanélküliség bekövetkezte milyen összefüggést mutat a felek volt közös életvitelével. Mindezek mellett az a többségi nézet látszik kialakulónak, hogy a munkanélküliek ellátásával kapcsolatos jogszabályban - ez ellátásra való jogosultság feltételéül előírtak - még önmagukban a házastársi tartásra, kiegészítő tartásra való jogosultságot nem alapozzák meg. E nézet mellett szól, hogy az elvált házastársaktól általában olyan mértékű felelősség, hogy az alapvetően állami feladatkörbe tartozó gondokat egészében vagy részben átvállalja, már nem várható el. A házastársak kölcsönös támogatási kötelezettsége - Csjt. 24. § - a házasság felbontását követően korlátozott. A közös életvitel személyes jellegéhez nem, vagy alig kapcsolódó társadalmi-gazdasági problémákból eredő létbizonytalanság, megélhetési nehézségek megszüntetésére nem terjed ki. Annak terhét, hogy az állami ellátási, támogatási rendszer a munkanélküli megfelelő megélhetését nem biztosítja, a tartást igénylő és nem az ő volt házastársa viseli. Az ügy körülményeihez képest várható el, és elvárható a munkanélküli (volt) házastárstól, hogy megfelelő megélhetése érdekében valamilyen jövedelmet biztosító munkát végezzen, akár szakképzettségnél alacsonyabb, avagy szakképzettséget nem is kívánó munkakörben.
Mindez nem jelentheti azt, hogy az életközösség megszűnése utáni munkanélküliség önhibán kívüli rászorultságot a jelenlegi joggyakorlatban soha nem alapozhatna meg. Viszonylag gyakran előfordul, hogy a feleség az együttélés alatt egyetértéssel kialakult családi munkamegosztás miatt (háztartásvezetés, nyugodt, kényelmes családi háttér biztosítása a teljes embert igénylő munkát végző férj számára, gyermekek nevelése) csak olyan kevés gyakorlatot szerez a szakmájában, illetőleg egyáltalán nem szerez ezek eredményeként szakmát, aminek döntő jelentősége van a munkanélküliségében. Ilyenkor életkorától, szakképzettségétől, a szakmája keresettségétől függően (átmenetileg határozott időre, avagy akár határozatlan időre is) a tartás megítélése indokolt lehet.
Az önhibán kívüli rászorultság két leggyakoribb oka:

• a munkaképességre különféle mértékben kiható betegség, amit, ha azt alperes vitatja, szakértői véleményt vagy kétséget kizáró orvosi adatok alapján állapít meg a bíróság;
• és az életkor, ami - más tényezőkkel összefüggésben - szintén megalapozhatja a rászorultságot.

A gyermekek gondozására - térítés mellett igénybe vehető fizetés nélküli szabadság (gyes, gyed, majd gyet stb.) szintén az önhibán kívüli rászorultságot megalapozó tényező.
Rendszeres, illetőleg megfelelő rendszeres jövedelem hiányában - amelynek a rászorultság tekintetében szembeötlő a jelentősége - kiemelt fontossággal bír a tartást igénylő vagyoni helyzetének a feltárása.
Bizonyos esetekben igen, más esetekben nem várja el a bírói gyakorlat az igénylőtől, hogy vagyonát (volt) házastársa tartási terhét csökkentendő, vagy elhárítandó, megélhetésére is felhasználja, hasznosítsa. Az elhatárolásnál, a felekkel szemben támasztandó elvárásoknál ez esetben is irányadó a konkrét eset egyedi körülményeihez való igazodás és mindkét fél méltányos érdekének a mérlegelése.
Az érdemtelenség megvalósulhat mind a házas együttélés, mind az életközösség megszakadása és a bontás között, mind a házasság felbontását követően. Ha az érdemtelenség az igényérvényesítés előtt valósul meg, ez kizárja a tartásra való jogosultságot. (Hiányozván a tartás megítélésének a fenti szakasz szerinti együttesen megkívánt egyik feltétele.) Ha pedig az érdemtelenséget kimerítő magatartást a fél a tartásdíj megítélését követően tanúsítja, ez a tartásra való jogosultság Csjt. 22. § (2) bekezdése alá eső (utóbb történő) megszüntetésének egyik változata, amelynek jogkövetkezménye a házastársi tartás (kiegészítő tartás) megszüntetése.
A kötelezetti teljesítőképesség kereteit egyrészt a Csjt. 21. § (1) bekezdése második fordulata szabályozza, másrészt a Csjt. 64. § (2) bekezdése is. Ezek szerint nem, vagy csak részben kötelezhető (egyébként erre rászorult és nem érdemtelen) házastársa eltartására:

• aki ezzel a saját vagy annak a megélhetését veszélyezteti, akinek az eltartására az igénylővel egy sorban köteles [Csjt. 21. § (1)],
• avagy aki kiskorú gyermeke eltartására figyelemmel (volt) házastársa részére már csak saját megélhetése veszélyeztetésével tudna tartást nyújtani [Csjt. 21. § (1) bekezdés második fordulatát a Csjt. 64. § (2) bekezdésével összevetve].

Éppen ezért tartási igények elbírálásakor általában, így a házastársi tartásnál is elengedhetetlen a kötelezett tartásra jogosult hozzátartozóinak tisztázása. Nem önmagában a kötelezett vagyonának és jövedelmének az ismerete, hanem a tartási kötelezettségének a számbavétele és a tartásra jogosultság sorrendjének az ismerete is kell ahhoz, hogy a kötelezett konkrét, az adott jogosult szempontjából figyelembe veendő teljesítőképessége meghatározható legyen.
A tartás kielégítésére szolgáló jövedelem, a kötelezetti valóságos teherbíró képesség megállapításához az esetek többségében nélkülözhetetlen a felek életkörülményeinek, életvitelük anyagi minőségének, vagyoni helyzetüknek a teljes feltárása. A tartás kielégítése szempontjábóli teherbíró képességükre csak széles körű és mélyre ható bizonyítás eredményeként vonható alapos következtetés és ez követett is lehet. Nevezetesen például ha a kötelezett az igazolt jövedelmi és vagyoni helyzetéhez viszonyítva feltűnően magas életszínvonalon él, ebből adott esetben arra lehet következtetni, hogy az igényelt tartás kielégítésére nemcsak az általa igazolt anyagi források erejéig, hanem azon felül is képes.
A hangsúly viszont a felróhatóságon van, és ezt gondosan kell vizsgálni. Nem szabad megalapozatlan feltételezésekbe bocsátkozni. Önmagában például az, hogy valaki alkalmazotti munkaviszonya helyett vállalkozásba kezdett, és ez bizonyítottan veszteséges lett, a felróhatóság megállapítására nem alkalmas. Tipikus példája ellenben a felróhatóságnak, ha a megfelelő kereset hiányával kapcsolatban a tartás alapjának elvonását célzó magatartás megállapítható.
A kötelezetti elvárhatóságnak - az ő teljesítőképességét illetően - természetesen megvannak a határai. Az elvárhatóság megítélésénél arra feltétlenül ügyelni kell, hogy a házastársak egymás iránti felelőssége a házasság felbontása után már csak korlátozott, és bár a házastársi tartásra való kötelezettséget-jogosultságot a törvény nem fűzi a házasság felbontásáért való felelősséghez, illetőleg vétlenséghez, az összes körülmény mérlegelése során mégis az is szempont lehet, hogy az adott esetben milyen volt a házasság benső tartalma. Milyen időtartamú volt a házasfelek együttélése, ezalatt a felek egymás iránt és a közös családi érdekek tekintetében milyen felelősséget, áldozatkészséget tanúsítottak, az anyagi helyzetükre gyakorolt hatáson kívül is a házasság felbontása a személyes körülményeikben milyen változást idézett elő.
Mint ahogy a jogosult rászorultsága megítélésekor tőle nem várható el, hogy házastársa anyagi terhét csökkentendő, őt a tartási kötelezettség alól megkímélendő, ereje különös megfeszítésével is keresőtevékenységet folytasson, a kötelezett teljesítőképessége megítélésekor is csak a konkrét ügy valamennyi releváns adatát együtt mérlegelve vonható helytálló következtetés az anyagi felelősségvállalás elvárható mértékére. Így például nem feltétlenül alapozza meg - az idős kora vagy rokkant állapota miatt - nyugdíjas kötelezett ereje különös megfeszítésével elért jövedelme az ő házastársi tartás iránti felelősségét. Az ilyen jövedelem nem minden esetben számítandó mechanikusan a házastársi tartás alapjául, akkor sem, ha viszonylag rendszeres.
A házastársi tartásdíjat - a jogintézmény céljából adódóan - a bíróság általában határozatlan időre állapítja meg, bár már történt arról említés - a házastársi tartás feltételeivel, a jogosult rászorultságával kapcsolatban -, hogy bizonyos esetekben a határozott időre való megállapítás sem kizárt. Bár ezt sehol sem tiltja, de a Csjt. 21. § (2) bekezdésében kifejezetten meg is engedi, szabályozza a törvény. Tipikus példája a gyakorlatban ennek a gyermekgondozási tevékenység érdekében igénybe vett, a társadalombiztosítás által nyújtott támogatás (ennek elnevezése, mértéke formái az utóbbi időben gyakran változnak) időtartamára megállapított kiegészítő házastársi tartásdíj. A gyes, gyed stb. időtartamára szóló házastársi tartásdíj megállapításakor - mint általában - az időtartam határozott időre való korlátozásának az az indoka, hogy a jogosult önhibán kívüli rászorultsága (ami adott esetben annak honorálandó voltát jelenti, hogy az alacsony életkorú gyermek személyes gondviselése indokolt és kívánatos, és ezáltal az igényt érvényesítő saját maga megfelelő megélhetéséről nem képes gondoskodni) előre meghatározható időpontban megszűnik. Vagyis miután nyilvánvaló, hogy a tartás feltételei egy bizonyos és határozott ideig állanak fenn, szükségtelen és célszerűtlen a tartás határozatlan időre megítélése. Ami a célszerűséget illeti, a határozatlan időre szóló tartásdíjnál a kötelezés hatályos ítélet szerinti megszüntetése (feltételek megszűnésekor) csak külön, erre irányuló perben lehetséges. (Egyezséggel, ítélettel.) Míg a határozott időre való megállapítással a megszüntetési per mellőzhető.

Kedves Detti!
Folyamodhat ilyen kérelemmel a bírósághoz ez alkotmányos joga. Viszont álláspontom szerint nem fog megítélni a bíróság házastársi tartást, mert az Ön által előadott tényállás alapján arra nem jogosult.

Tehát abban az esetben, amennyiben a hiányzásaim miatt leépitésre kerül a sor, és nem lesz munkahelyem, folyamodhatok kérelemmel, h támogasson a volt férjem akkor is, ha a bontóper már lezajlott? Ez történhet peren kivül, vagy csak peres úton?

Kedves Detti!
Az "asszonytartás" fogalmát a magyar jog nem ismeri. A családjogi törvény 32.§ (3) bekezdése kötelezi a külön élő házastársat arra, hogy az önhibáján kívül tartásra szoruló házastársát eltartsa. Önnek munkajövedelme van, így szó sincs rászorulásról. Az hogy ebből a jövedelemből Ön még az édesanyját is támogatja az a férjére abszolut nem keletkeztet tartási kötelezettséget.
Álláspontom szerint a válófélben lévő férjet ezen tényállás alapján nem lehet tartásra köteleztetni.

A válóper folyamán, indokolt esetben azt követően is kérhető a házastársi tartás, amennyiben a volt házastárs körülményei ezt indokolják. Jelen esetben a bontókereset kiegészítését javaslom, írásban a tárgyalás előtt, vagy szóban a tárgyaláson.

Válófélben lévő nő vagyok. Férjemmel a vagyont megosztottuk, és aláírtam, hogy egyéb követelésem nincs.
A helyzet viszont úgy alakult, hogy már fél éve nem dolgozom, agyrázkódásom volt, most meg mikor saját felelősségre, idő előtt elmentem dolgozni, munkahelyi balesetet szenvedtem. A táppénzből sajnos nem jövök ki egyedülállóként, és még idős édesanyámat is nekem kell támogatnom.
Mivel sokat voltam táppénzen, a munkahelyemen céloztak rá, h a leépítésnél, ami folyamatban van, azokat küldik el, akik sokat betegek. Én 52 éves vagyok, másik állást nem biztos, hogy fogok találni.... Megegyezés (a férjemmel) híján milyen törvényes megoldás létezik?
Sürgős lenne tudnom, szept elején lesz a válóperem!!! Köszi a segítséget!!!!