Gyerektartás

Elsősorban a gyermek szükségleteit kell meghatározni, aztán a két szülő anyagi lehetőségeit, és aztán még figyelembe kell venni azt is, hogy a gondozó szülő természetben nyújtja a tartást.

Elnézésed kérem...

Aqua!

Marad is persze, de az exem sem szegény leány, nem 2 fillérrel maradt ott. Több diploma, jó munkahely, ne aggódj a "szerencsétlen" miatt, van/lesz mit a tejbe aprítania. Nem kibújni akartam a t.díj alól, 40-40et kínáltam, fizettem a síoktatást, ruhákat veszek nekik és megy ezen felül minden hónapban még 22e takarékba, hogy legyen a gyerekeknek induló tőkéje 18 éves korára egyetemre.

Elismerem, hogy van egy határ, amit tisztességesen fizetni kell, mert én is szeretném, ha a gyerekeim bármelyik családomban is élnek, sikeres, egészséges felnőttek legyenek. De van egy másik határ is, amelytől a történet már nem a gyerekekről szól, hanem a másik fél minél nagyobb mértékű megkopasztásáról, a bosszúról, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már az enyém kipurcant. Ebben pedig a gyerek eszköz, lehet rá hivatkozni, hogy micsoda meló, meg milyen nehéz. Én boldogan vállalnám... Csak ugye nekem nincs reális esélyem. Ehelyett fizethetek és hallgathatom a nyavalygást. Ha olyan nehéz, akkor tessék ideadni, vagy ha mégsem, mert mindez eltörpül az öröm mellett, amit a gyerek jelent, akkor meg tessék egy kicsit visszavenni a hangerőből és a reális igényeket nézni, nem pedig a bosszút. Együttműködni, nem pedig hangolni a gyerekeket az új párom, annak gyereke, a szüleim ellen. Aztán velem fizettetni a gyerek-pszichológust.

Obudafan!

Mi a gyerek szükséglete? Lakhatás, megfelelő étel, ruházkodás, egészségügyi ellátás? Esetleg készségfejlesztő különórák? Szükséglet-e a külföldi nyaralás? Szükséglet-e, hogy moziba v. McDonalds-be vigyék? Van erre útmutató, bírói döntés, állásfoglalás, akármi, amire hivatkozni lehetne? Hogyan lehet objektív módon meghatározni, hogy mi a gyerek szükséglete?

Mano80!

A törvénnyel nekem is problémám van, de ez nem is lehet másképp, hiszen minden válás más, a törvénynek pedig egy általános mércét kell tartalmaznia. Sokkal nagyobb probléma van szerintem a törvényt alkalmazó bírókkal, az ő elfogultságukkal. Sacc per kb. a válóperes bírók 80%-a nő, akik kb. 80%-a elvált. Vagyis egy válni készülő férfi kb. 2/3-os eséllyel fut bele egy olyan bíróba, aki a saját sorsa alapján elfogult, vagy feltételezhetően elfogult lehet. Nem túl biztató...

Igen, minden válás más. Sajnos erre is az igaz, hogy aki szemét és csaló, az megússza, aki meg rendesen érdeklődik a gyerek iránt, pontosan jön-megy, foglalkozik velük, azt szépen szivatják, zsarolják velük, mivel nyilvánvaló, hogy ez a fájó pont, ide lehet ütni, ha azt akarjuk, hogy fájjon.

mano80
Az is fizet, akit elhagytak és a gyerekeket is a másik kapta. Az új palival meg élnek mint Marci...

Egy-egy nyaralás is lehet a gyermek szükséglete. A különórák mindenképpen. Gyermek esetén különösen igaz, hogy nem a szűkös tartás a szükséges tartás.

Nekem alapjáraton azzal van problémám hogy egy séma van, és tényleg különbségeket kéne tenni:
pl: élte-e valaki a gyerekével vagy nem...
látogatja rendszeresen vagy nem...
ilyenek. És ez dühit.

És tényleg sajnálom azokat az apukákat (anyukákat) akik tényleg foglalkoznának a gyerekükkel, és a másik fél szemétkedik.

Ha már itt tartunk:) Akkor mint férfiak szeretnék tanácsot kérni tőletek, ez nem is annyira jogi, szerintetek ha minket még a megszületés előtt hagyott el a kedves apuka, és per pillanat az uj barátnője mellett ugy ki van fordulva magából hogy az csak na.. és el is ismerte hogy nincsenek apai érzései, és ez amugy látszik is ahogy a gyerekhez áll... (hozzáteszem hogy mindig balhétunk mert ő akart gyereket én meg nem, és örült nagyon amikor megtudtuk hogy lesz.. és az is igaz hogy megijedt attól hogy egy gyerek felelősség..)

Szóval mit várhatok egy ilyen apától? Szerintetek észhez fog térni vagy marad így?

És még azt kérdezném, hogy tudom hogy ugy szállt ki a kapcsolatbol hogy nem zárt még le engem csak tényleg könnyebb volt neki elmenkülni, és egy felelötlen életet élni egy nála 7 évvel fiatalabb lánnyal.

Szóval mire számíthatok? Mert nekem nagyon nehéz ezen az egészen tul tenni magam de szeretném helyrehozni a dolgaimat.. csak mindenkitől a barátoktól, pszichologustol azt kapom hogy egyszer vissza fog jönni...És igy baromi nehéz...

mano:
Én a helyedben maximálisan úgy rendezném be az életemet, hogy nem jön vissza. Az a valaki, aki volt az már biztosan nem. Azóta eltelt egy csomó idő, te is változtál és ő is. Ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetsz bele.
Inkább elfogadnám a helyedbe ezt a helyzetet, mindenestül, és megpróbálnám a lehető legjobbat kihozni belőle. Mert ha mégse jön vissza, és erre minden esély megvan, ugyanis senki sem tudja mi van az ő fejébe, az összes "tanácsadó" maximum arról magyarázhat, hogy ő mit tenne, ha... de egyikük sem a pasi, akkor te még évekig ebben az állapotban maradsz, majd jól kibuksz újra és újra. Kell ez neked? Szerintem nem.
Azt meg végképp nem értem, hogy mi a problémád azzal, hogy a csajszi 7 évvel fiatalabb? Nem neked kell vele élned.

ObudaFan!
Köszönöm! Ez a része világos, csak az arányokat nem találom sehol! Ha pl. én, mint gondozó szülő nem vagy csak minimális összeggel tudok hozzájárulni a gyerek szükségleteihez, akkor elképzelhető, hogy a másik félnél helyezik el a gyereket, ha ott jobbak/jók az anyagi körülmények?

monalisa1!
Nyilván az új családban hasznosítja magát... Ez természetes, hiszen amíg az előző családjával élt, addig valszeg ott segített. Csakhogy aki a családját elhagyja, bizonyos szempontból egy űrt hagy maga után, amit a gyerekkel maradt szülőnek pótolnia kell. Ez pedig annyit jelent, hogy akár saját egészsége rovására is feláldozza a szabadidejét a gyerekért, a megélhetésért, a jobb létért...mert nem számíthat másra...és ez nem számít sehol? A tartásdíjra kötelezett meg elrendezi annyival, hogy fizeti a gyerektartást, esetleg él a láthatással? Azzal, hogy otthagyja a családját, nemcsak érzelmi űrt hagy maga után, hanem több munkára kényszeríti a másik felet, ami azzal jár, hogy kevesebb ideje marad a gyerekére, és lemondásokra a családját.

der Alte!
Azt hittem, leharapod a fejem a hozzászólásom miatt...köszi, hogy nem tetted! Természetesen, ha van miből finanszírozni a dolgokat mindkét szülőnek, akkor nem szolgálja a javát, ha a bosszú vezérli. Ha viszont a család jóval rosszabb helyzetbe kerül a válás miatt, a másik fél meg mindent megengedhet magának, akkor ott nem a bosszú miatt kér több gyt-t, hanem mert kell a megélhetéshez... Sosem a gyerek bűne, ő szenvedője annak, ha rendezett környezetben nő fel, aztán meg valamelyik szülő nem bír parancsolni magának, és úgy gondolja, neki jobb élet jár, és minden családtag viselje ennek következményeit! Persze vannak, akik válás után sem sajnálják sem a jövedelmüket, sem az idejüket megosztani a gyerekükkel :)

mano80!
Én nem várnám vissza...sőt, ezek után kíváncsi sem lennék rá! A gyerekemnek sok mindent megbocsájtok, mert más szemmel nézi még a dolgokat, de egy felnőtt, főleg akiben bíztál,sose éljen vissza a bizalmaddal, mert akkor máskor is megteszi!

Köszönöm Mindenki hozzászólását így utólag!

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászolást.
Én, amikor elment akkor elhatároztam hogy egyedül is megoldom, és igaziból nem is várom vissza, csak az zavar, hogy mindenki ezzel "biztat"... és amilyen lelkiállapotba tudok lenni, és alapjáraton pesszimista ember vagyok, nem tudom elképzelni hogy így hogy a fenébe alakítsam ki az új életemet...
a bizalom akkor elveszett amikor képes volt ezt megtenni. És igaziból talán pont a fiam miatt nem is jöhente vissza, mert hogy vele szembe csinálta amit csinált, őt hagyta el, pont ő a gyereke nem érdekli, és erre meg pláne nincs bocsánat. És igen.. hogy is lehetne egy ilyen emberbe megbízni.. és ezért is vannak kétségeim hogy a gyerekkel mit tudna kezdeni hisz amikor itt van akkor se ő foglalkozik vele, ha egyszer- kétszer egyedül jött max fél órát volt itt...
Én csak azt nem szeretém hogy eddig sikerült a kisfiamat életvidám babának nevelni, és nem szeretném hogy lelkileg sérüljön... az apja miatt, és én ezért szeretnék mindent megtenni hogy eltünjön az életünből... Lehet csunyán hangzott ez most, és még két év biztos hogy van hogy elvihesse, de olyan idegennek tünik a gondolat hogy elvihessék, mert attól mert ált.két hetente látják, és nem is egyedül jön hanem a szülőkkel, tehát igaziból kapcsolatot se tud egyikkel se kialakítani.. szoval attól hogy bizhatnám rájuk, ennyi erővel feladhatnák egy hirdetést és aki jelentkezik az elviheti pár órára.

Az hogy 7 évvel fiatalabb a lány nem zavar. A lány maga zavar, mert azt gondolom hogy egy 20 éves ember még nem érett, és ő személy szerint baromira sokat rontott azon hogy a férjemme ilyen lett a helyzet... Erre értettem, hogy még fiatal. Azt gondolom az meg csak a volt férjemet minősít hogy egy gyerek karjaiba szaladt.. ez tényleg az ő éretlenségét bizonyítja.

Hu.. mondott ő olyanokat hogy csak pislogtam, és annyira szerettem volna egy pszichologiai szakvéleményt róla de azt mondták nem lehet, meg semmit nem érek vele, ő csak más szemszögből látja a világot...

Obudafan!

"Egy-egy nyaralás is lehet a gyermek szükséglete. A különórák mindenképpen. Gyermek esetén különösen igaz, hogy nem a szűkös tartás a szükséges tartás."

Szűkös tartás?? És akinek 10-15 eFt-ot ítél meg a bíróság, annak a gyereknek vajon nincsenek ilyen szükségletei???
Nyaralni is sokféleképpen lehet, pl. nagymamánál vidéken, vagy a Bahamákon kilátással a tengerre. Ezt talán rá kellene bízni a szülőkre. Az semmiképpen sem fair, hogy fizetem a saját, gyerekekkel töltött nyaralásomat 100%-ban, meg a tartásdíjon keresztül felesben a gyerekek exemmel töltött nyaralását.

Imádom az ilyen közhelyeket, hogy "szűkös" tartás... Az én volt feleségemnek a 40-40 szűkös volt, másoknak meg ez lenne maga a bőség luxusa! Meghatározhatatlan kategóriák! SZÁMOKAT, számokat kellene tudni mondani, vagy legalább körülhatárolni pontosan a szükségleteket! Így ez egy gumiszabály, a közel nullától a csillagos égig bármi belefér.

Aqua!

Én azt tudom, hogy boldogtalan szülők nem nevelnek fel boldog gyerekeket. A boldogtalan szülők, akik a gyerek kedvéért parancsolnak maguknak a végén azt veszik észre, hogy a többet ártanak a gyereknek az állandó marakodásukkal, mint azzal, ha képesek lennének külön úton járni. Ez önmagában nincs a gyerek ellen. Csupán felnőtt módon kellene tudni elválni, hogy a tisztelet, esetleg barátság megmaradjon.

Ja, és az életemmel nem tartozom senkinek, sem a szüleimnek, sem a gyerekeimnek, csak magamnak. Nagyon sokkal tartozom nekik, nagyon sokat szeretnék nekik adni és visszaadni, de helyettem senki sem lesz boldog, helyettem senki nem éli az életem, ennyire muszály önzőnek lennem. Vajon milyen példát mutat az a gyereknek, aki maga sem boldog, hanem áldozat egy kölcsönösen hazug párkapcsolatban?

Én csak azt nem értem, hogy a mai világba nem is akarják megoldani a problémákat a felek, egyszerűbb szétmenni... Régen főleg amikor még nem is szerelemből házasodtak miért tudtak együtt megöregedni?

És a gyereknek joga lenne a saját családjába felnőni.. milyen baromság amugy az hogy van a gyereknek két anya meg két apja... Merthogy sokan így gondolják hogy az új pár potanya meg potapa...
Hát NEM a gyereknek az az egy tuti biztos hogy egy anyja van... aki szülte, apja is csak egy van, a többi meg nem hiszem hogy belepofázat a gyerek sorsába.. Én tuti nem türném el senkinek, hogy beleszoljon, a saját szüleimnek se engedem, hisz az én gyerekem, akkor egy idegen nem. Amikor volt mellettem valaki neki se türtem hogy bármit is beleszoljon a fiam nevelésébe.. Majd ha lesz sajátja abba igen.
És jó vannak jó potszülők, de akkoris!

És persze abban is van valami hogy boldogtalan szülők nem nevelnek boldog gyereket.. mondjuk én ezt is cáfolom, mert abszolut nem vagyok boldog, de ez a gyerekemen abszolut nem látszik. És én pl nem parancsolom a gyerekemfelé hogy boldog legyek, egyszerűen csak örülök hogy van, és velem van, és imádom, és ennyi, ez nem parancsolás kérdése.. szoval egyedülállóként is lehet boldog sőt talán boldogabb gyereket nevelni mint egy boldog párkapcsolatban élőnek.

Ez a baj, hogy nem is akarja megoldani a problémát. De az lenne az igazi, ha nem lenne probléma. Aki már nyűgnek érzi a házastársát, gyerekét, mindenből elefántot csinál. Miért nem lehet alkalmazkodni, megérteni a másikat??? Könnyebb otthagyni, és azt mondani, ezentúl semmi közöm hozzád, mint szeretni, és megbecsülni. Az a másik sem jobb, néhány év múlva rájön, hogy vele sem habostorta az élet!

Kicsit leegyszerűsítitek ezt a kérdést. Régebben is voltak problémák, csak mivel ciki volt válni, ezért a kedves felek tűrtek és közben megmérgezték egymás életét. Lehet, hogy a ti szemszögetekből az jobbnak tűnik, mert a gyerek miatt, és a konvenciók miatt együttmardtak, de a gyereknek ez nem hiszem, hogy jó volt, sőt. Én például így nőttem fel, mert ők aztán nem válnak 18 éves korom előtt. Remek volt mondhatom, azóta vannak boldog szüleim ismét, amióta külön mentek és mindkettő megtalálta a párját.

Aqua: "Könnyebb otthagyni, és azt mondani, ezentúl semmi közöm hozzád, mint szeretni, és megbecsülni. Az a másik sem jobb, néhány év múlva rájön, hogy vele sem habostorta az élet!"

Tudod az ember elég sokat tanul egy válásból, egy kapcsolat kudarcából, buktatóiból. Szerintem lehet annyit tanulni, hogy a következő kapcsolatod már működőképes legyen.

mano80: "Én tuti nem türném el senkinek, hogy beleszoljon, a saját szüleimnek se engedem, hisz az én gyerekem, akkor egy idegen nem. "

Nekem ez is furcsa, valakivel megosztom az életemet, de a gyerekeim nevelésébe nem szólhat bele, csak azért, mert nem az édesszülője. Még akkor sem ha igaza van, és bizony néha én mint szülő is tévedhetek, és neki mint nevelőszülőnek lehet konstruktívabb ötlete és megoldása. Arról nem beszélve, hogy milyen mintát lát így a gyerek, hogy egy másik embert simán semmibe lehet venni.

Tudod jupiter.. és az milyen példa hogy az édes szülei nem tudják megbeszélni de az uj párral meg igen?!

És azért nem tartom jogosnak hogy bárki is beleszoljon...

• ha nem él együtt a gyerekével, nem vesz részt a mindennapokba akkor kicsit olyan mintha kivülállóként nem minden dolgot tudva akar beleszolni
• ha van párja akivel együttél.. akkor is, nem ő az édesszülője, és persze életvitel szerűen együtt él, de nem az ő gyereke... én nem hiszem hogy hagynám hogyha lenne párom beleszoljon, mert van a gyereknek rendes apja is.. bár miután meg szeritnem ő azért nem szolhat bele merthogy nem él vele.. ez körforgalom:)

Na jó, most hogy átgondoltam meghallgatnám a páromat de ennyi. És szép meg jó dolog hogy az új párom vállalt gyerekkel, de akkoris...

Attól meg kiráz a hideg hogy nevelőszülő....

Én nem tudom aqua élete milyen volt, mármint a párkapcsolata, de egyetértek vele, mert tényleg ha fontos lenne a család meg a gyerek akkor tuti biztos hogy meg lehetne oldani, mert tényleg ha az emberek tisztelik, szeretik egymást akkor tudnak alkalmazkodni.. de tényleg egyszerűbb megfutamodni vagy feladni.

És egy uj pár se jobb. Miért lenne jobb? Mert szebb? vagy jobb az ágyban? vagy jobban föz? Neki is vannak hibái, azt is ugyanugy el kell viselni.
És még azt kérdem én, hogy gondolom azért házasodnak össze az emberek vagy vállalnak közös gyereket mert megismerték egymást annyira, és vállalták egymást a hibáikkal együtt... akkor mi tud megváltozni? Ha anno eltudták fogadni egymást akkor utána miért nem?

Talán azért jobb, mert jobban passzol hozzád.:-)

:) lehet :)

én mindenesetre ráéreztem az egyedüllét, a szabadság izére, és eszembe sincs párkapcsolathoz :)

:) lehet :)

én mindenesetre ráéreztem az egyedüllét, a szabadság izére, és eszembe sincs párkapcsolathoz :)

Válás után a 14 éves gyermekem velem,a 16 éves a másik szülővel maradt.A kisebb amikor 16 lett,gyermekelhelyezés megváltoztatását kérte a másik szülővel a bíróságon.Oda is ítélték.Ettől fogva a 2 gyermekem után fizetésből letiltott 20-20%-ot kell fizetnem.Csakhogy a gyermekelhelyezési per idején már a nagyobb gyermek nagykorú volt.Középiskola 4.-ben bukott, és mivel nem vették fel így sehova, nem ment el pótvizsgára, hogy évet ismételhessen.Azóta végül leérettségizett, és ha jól tudom egy 2 éves OKJ-s bizonyítványt adó iskola nappali képzésére jár.A kapcsolatot nem tartja velem, így iskolalátogatásit sem láttam. Itt a fórumban olvastam, hogy nagykorú tartása nem kötelező,főleg nem a másik szülőnek kell fizetni, hanem rokontartást a gyermeknek,és havi fix összeget, nem %-ot.
Ha valóban jól értettem, mi a teendő és mik az esélyek?
Kérem válaszoljon valaki.

Nem értetted egészen jól.

Tartásdíj megszüntetése iránt pert kell indítani.

Nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket akkor, ha

1. a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan;
2. a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség);

A gyermek rendszerint gimnáziumban, szakközépiskolában, szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. A középiskolai tanulmányok sikeres elvégzése után azonban sor kerülhet valamely szakképzettség megszerzéséhez szükséges további tanfolyamnak a végzésére (pl. gyors- és gépíró, nyelv-, számítástechnikai, menedzserképző tanfolyam stb.), valamint főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatására a főiskola, egyetem nappali tagozatán. A Csjt. 60. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a szükséges tanulmányok folytatásán általában az életpályára előkészítő szaktanfolyamnak, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányoknak a végzését is érteni kell, ezért e tanulmányok folytatásának idejére az arra rászoruló munkaképes leszármazó is jogosult a tartásra.
Ha a gyermeket a középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett s arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányai költségeiről, valamint megélhetéséről maga gondoskodjék.
A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége, ami azt jelenti, hogy a nagykorú gyermek általában csak tanulmányainak folyamatos végzése esetén követelhet jogszerűen tartásdíjat. A folyamatosságot azonban nem szakítja meg a főiskolai, egyetemi tanulmányok végzését megelőzően megkívánt egy-két éves gyakorlati munka, a sorkatonai szolgálat, a betegség vagy más rendkívüli ok. Azt a kérdést, hogy a megszakítás idejére tartásdíj a gyermeket mennyiben illeti meg, az alapul szolgáló ok figyelembevételével kell megítélni. Szünetel a tartási kötelezettség, ha a megszakítás ideje alatt a gyermek megélhetése biztosítva van, vagy arról maga képes gondoskodni.
Ha a középiskolai tanulmányok végzését követően hosszabb idő telt el, az összes körülmény mérlegelésével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tanulmányoknak a főiskola, egyetem nappali tagozatán való folytatása idejére a tartásdíj fizetése a szülőtől elvárható-e, vagy pedig a gyermekkel szemben jogosan támasztható-e az a követelmény, hogy a továbbképzéséhez szükséges anyagiakat részben vagy egészben maga teremtse elő. E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a hosszabb megszakításnak mi volt az indoka, a nagykorú gyermek életpályája a kieső időben hogyan alakult. Ha a gyermek a továbbtanulást megelőzően hosszabb idő alatt akkori életkörülményeinek megfelelően választott életpályán már elhelyezkedett, rendszerint nem várható el a szülőtől, hogy több évi megszakítás után fedezze a továbbtanulás (újabb tanulás) költségét, és erre az időre újból tartásdíjat fizessen. Ilyen esetben kivételesen a tartási kötelezettség megállapítására akkor kerülhet sor, ha az életpályától eltérő vagy magasabb képzettség megszerzését igénylő újabb életpálya a gyermek összes körülményére, különösen egészségi állapotára tekintettel feltétlenül indokolt, és a kötelezett kereseti, jövedelmi viszonyai alapján a társadalmi felfogás szerint továbbtaníttatása a kötelezettől elvárható (pl. a megszerzett képesítés az időközben bekövetkezett változás folytán megélhetését nem biztosítja).
A főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatásához fűződő egyéni és társadalmi érdek a gyermekre is kötelezettséget ró, nevezetesen a tanulmányait köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni annak érdekében is, hogy a jogszabályban biztosított kedvezményeket (tandíjkedvezmény, ösztöndíj stb.) kiérdemelje, s ezzel a szülő tartási terheit enyhítse. Megfelelően együtt kell működnie a gyermeknek és szülőjének abban is, hogy a továbbtanuló gyermek a társadalmi ösztöndíj lehetőségét igénybe vegye. A gyermeknek mindezzel kapcsolatos felróható magatartását a terhére figyelembe kell venni, és az nemcsak a tartásdíj összegének a megállapítására hathat ki csökkenőleg, hanem adott esetben a tartási kötelezettség megszüntethetőségére is vezethet.
A már említett általános művelődéspolitikai szempontokra tekintettel a gyermeknek a továbbtanulásra való alkalmatlanságát lehet megállapítani, ha főiskolai, egyetemi tanulmányait szellemi vagy testi adottságainál fogva tartósan nem képes eredményesen folytatni. Ugyanilyen elbírálás alá esik, ha a továbbtanulás ideje neki felróható okból tartósan elhúzódik. A magatartás okait, a gyermek körülményeit, a szülőknek vele szemben tanúsított magatartását természetesen igen behatóan vizsgálni kell. E vizsgálódás során a főiskola, egyetem véleményének a beszerzése is szükséges, mert csak valamennyi ok kellő ismeretében bírálható el, hogy a gyermek továbbtaníttatásának anyagi támogatása a társadalmi felfogás szerint a szülőktől elvárható-e.
A családi kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek vonatkozásában - így a tartás jogát és kötelezettségét illetően is - különös jelentősége van az erkölcsi követelményeknek. Erre is tekintettel mondja ki a Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése, hogy nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A törvény azonban közelebbről nem határozza meg, hogy milyen körülmények fennállása esetén lehet az érdemtelenséget megállapítani.
Az említett erkölcsi követelmény szem előtt tartásával az összes körülmények beható mérlegelésével kell megítélni a továbbtanuló gyermeknek a tartásra kötelezett szülővel vagy vele együttélő közeli hozzátartozójával szembeni nem megfelelő magatartását is. A nagykorú gyermektől fokozottabban elvárható, hogy a tartásdíjat fizető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, mert e tekintetben már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit kellően értékelni tudja. A törvényen alapuló tartásra ezért nem méltó a főiskolai, egyetemi tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermek, ha neki felróhatóan a tartásra kötelezett szülőjével vagy vele együttélő közeli hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít. Gondosan vizsgálni kell azonban, hogy a magatartást milyen ok és körülmény váltotta ki, különösen azt, hogy a kötelezett magatartása idézte-e elő, végül, hogy az a gyermeknek a társadalmi felfogás szerint valóban súlyosan felróható-e.