nagyszülő láthatási joga


Megara # 2010.01.03. 18:35

Én is amellett vagyok, hogy ne fosszuk meg a gyerekeket a rokoni kapcsolatoktól.
Ahogy nem lehet eröltetni, hogy a nagyszülők látogassák rendszeresen az unokát, úgy azt sem lehet elvárni, hogy teljesen mondjanak le róluk.
Én úgy tudom, hogy nagyszülői kapcsolattartás ügyében a gyámhatóság többnyire igazságügyi szakértőt von be, megvizsgálandó a családtagok hozzáállását a dolgokhoz.
Nyilván a pici babánál ez nem működik.
De a havonta egyszeri, szülők jelenlétében történő láthatás nem kifogásolható, ezt azért meg kellene hagyni a nagyszülőknek.


Megara
(nem jogot végzett hozzászóló)

nimi12 # 2010.01.03. 18:10

Néhány alapelv:
A gyerek nem a tulajdona a szülőknek.
A szülők nem rövidíthetik meg a gyereküket semmilyen jogában, így az - elvált - apával, anyával, vagy a testvérrel, nagyszülővel való kapcsolattartásban sem (kivéve mondjuk persze, ha ön- és közveszélyes az illető).
A gyereknek joga van arra, hogy szülei és nagyszülei (is legyenek).
Az nem elegendő ok a kizárásra, ha a nevelési elveik eltérőek. Nemcsak egy üdvözítő nevelés létezik, hanem nagyon sokféle; és mindegyiknek van előnye és hátránya is. Az okos szülő igyekszik ellesni azt, ami másnál bevált, és nem gondolja az egyetlen igazság letéteményesének magát.
A nagyszülő persze szülő is; valamelyik szülő apja, anyja. Ha már szülőnek sem volt megfelelő - elhanyagolta a gyerekét, vagy súlyosan bántalmazta, ivott -, akkor értem a távolság tartását.
Ellenkező esetben azonban nincs joga annak, akit a nagyszülő felnevelt, kijelentenie, hogy vagy úgy ugrálsz, ahogy én fütyülök, vagy mehetsz az öregek házába (csak nem nekiadták a szülők a házukat, lakásukat is)?
Erkölcsileg sincs, nemcsak jogilag. Ahogy a hozzászólásokat olvastam, a nagyszülő leginkább nagymama, nagypapa szeretne lenni, játszani szeretne az unokájával - még ha esetleg úgy is, hogy nem szólnak rá percenként, és nem szabják meg, mit és hogyan tehet. Ez pedig nem bűn.

monalisa1 # 2009.12.12. 12:51

Én csak annyiban, hogy ha az egyik szülő sem támogatja, akkor a gyámhatóság nem fogja erőltetni a dolgot.

Amúgy egy láthatás nem arról szól, hogy a nagyszülő "izélgeti" az egyik-másik szülőt, nem, hanem hogy örömmel unokázik. (Vitázni, veszekedni majd máskor - ha egyáltalán...)

Javaslom mielőbb keresd fel a gyermek háziorvosát, védőnőjét és nem utolsó sorban a gyámhatóságot, és nyugodt hangvételben de egyszer és mindenkorra rendezd le az anyóst.

A dolognak kellő hansúlyt adva menjen veled a gyermek apja is, ergo álljon ki melletted határozottan.

Onnantól kezdve a mama mehet panaszra a sóhivatalba...

(Ez nem azt jelenti, hogy a nagyszülőnek alkalmasint nincs joga az unokához, nem, azonban ha nem tud "viselkedni" és/vagy úszit, akkor mint egy nem kedves vendég ajtón kívül a helye.

És amíg ez nem változik addig ti sem változtattok az álláspontotokon.)

Egy kisgyereknek főleg szüksége van a lelki egyensúlyra, tehát nem lehet összevissza beszélni előtte.

"Mona"
laikus hozzászóló

justizmord # 2009.12.12. 12:32

Elvileg van ilyen joga, de a probléma ettől sokkal bonyolultabb.

Ha ugyanis a szülők ezt nem akarják, akkor ennek van valamilyen oka. Általában az az oka, hogy a nagyszülő főnöknek érzi magát, és nem hajlandó követni a szülők utasításait, tehát nem hajlandó megérteni, hogy a gyermeknek adandó nevelés megválasztásának a kizárólagos joga a szülőket illeti meg. Általában az az ok, hogy a nagyszülő nem hajlandó alávetni magát a szülők akaratának, és nem hajlandó úgy bánni a gyerekkel, úgy beszélgetni a gyerekkel, olyan nevelést adni az unokájának, amit a gyermek szülei "előírnak", "megparancsolnak" a részére.

Márpedig, ha a törvény betűjéhez ragaszkodunk, akkor elvileg, erre hivatkozva az elméletileg meglévő láthatási jogát meg lehet tagadni (nem a szülő, hanem a gyámügy, pontosabban a szülő tagadja meg, erre a nagyszülő a gyámügyhöz fordul, ahol a szülő elmagyarázza a a nagyszülő engedetlenségét, és hogy a szülő utasításait nem követi), és elvileg akkor a gyámügy megtiltja immár hivatalosan is a nagyszülő láthatási jogát.

Ha ez nem vezet eredeményre, akkor távol kell költözni a nagyszülőtől, vagy el kell indítani a nagyszülő gyámság alá helyezését, vagy politikai menedékjogot kell kérni egy külföldi országtól.

:)

Ez utóbbi itt a vicc helye volt, de azért mégiscsak nonszensz, hogy a szülő nem képes keresztülvinni az akaratát a gyereke nevelésének kérdésében, illetve abban a kérdésben, hogy mi történjen a gyerekével, mert a nagyszülő engedetlenkedik.

Finoman el lehet magyarázni a nagyszülőnek, hogy nem fog kapni öreg korára semmilyen támogatást, szociális otthonba lesz dugva, nem lesz neki főzve mosva, ha sokat szarakodik és akaratoskodik az unokája körül. A gyerek főnöke a szülő és nem a nagyszülő. Ha a nagyszülő nem hajlandó ezt szépen megérteni, akkor csúnyán kell vele megértetni.

Szerintem egyetlen szülő sem olyan szívtelen, hogy ha a nagyszülő tevékenységét nem látja károsnak a gyerekre, akkor megtagadja a láthatást a nagyszülőtől. Valami oka csak van, hogy a szülő nem segítségnek, nem örömnek érzi a nagyszülő beavatkozását, logikusan nem tudok mást elképzelni, minthogy a nagyszülő akaratoskodik, makacskodik, és nem hajlandó engedelmeskedni a szülők előírásainak, a szülők által előírt nevelési, foglalkozási normáknak.

Ezer és ezer módja van annak, egyébként, hogy a nagyszülőt megakadályozzák a láthatásban.

Eleve még a különváltan élő szülők is csak mondjuk két hetenként 2 napot kapnak a gyerekükhöz, a nagyszülő még ettől is kevesebbre jogosult, tehát mondjuk havi 1 napra. Azt meg ki lehet bekkelni, akkor menni kirándulni, és pereskedjen a nagyszülő.

Akár a gyámügy határozatával is szembe lehet menni, még ha a gyámügy adna is láthatást a nagyszülőnek, na bumm, oszt akkor mi lesz? A gyereket nem veszik el egyszerre két szülőtől, ha mindkét szülő kitart amellett, hogy a nagyszülő nem láthatja a gyereket. Tehát a gyámügy nem tud és nem is fog semmit csinálni.

Pereskedjen a nagyszülő, ha akar. Mellette pedig garantálja, ha ezt teszi, hogy öreg korában szociális otthonban lesz, és évekig rá sem nyitják a gyerekei az ajtót. Ha akarja, akkor szarakodjon.

Vissza az elejére, a probléma mélyebb, a szülő feltehető engedetlensége, makacskodása, akaratoskodása, avagy más helytelen viselkedése viszi ilyesmire a gyermek szüleit. Nem létezik, hogy a nagyszülő a gyermek szüleinek az egybehangzó akarata ellenére ki bírja kényszeríteni a láthatási jogát, bár ezt a Csjt. elvileg garantálja a nagyszülő részére is, mármint a nagyszülői láthatást.


Iniuria non excusat iniuriam

kisokos # 2009.12.09. 14:26

margusz,

a nagyszülői kapcsolattartást illetően a gyh az illetékes, így a bírósággal való fenyegetés alaptalan. A gyh pedig már egyszer szabályozta a kérdést, így elsősorban annak betartatását lehetne kérni. Az új szabályozásra kicsi az esély (bár egyes gyh-k nem ismernek lehetetlent), különösen mivel önök nem váltak el, mindketten a férjével az elvitel ellen vannak és a nagyszülők eddig nem éltek a megítélt joggal.

Vagy mit lehet tenni ilyen esetben?
Valójában a probléma nem az, hogy vihetik-e a gyermeket, hanem hogy hogyan alakult ki annyira rossz kapcsolat önök és az apai nagyszülők között, hogy nem tartják a kapcsolatot sem önökkel, sem az unokájukkal. Ha igazán meg akarják oldani, akkor erre a konfliktusra kellene fókuszálni és erre megoldsát keresni.

margusz # 2009.12.09. 14:09

Röviden össze foglalnám a történetemet.
Van két gyermekem, a férjemmel együtt élünk a mai napig. Az egyik gyermek elmúlt három éves, a másik 9 hónapos. A nagyszülők nem látogatták a gyermekeket soha.
Két évvel ezelőtt jött egy idézés a gyámügytől, hogy jelenjek meg, mert az anyósom elmondása szerint tiltom tőle (akkor még csak egy) a gyermekemet.
Hosszas folyamat után a bíróság megítélt a nagyszülőknek havonta egyszer, szülői felügyelet mellett 2 óra láthatást. Egyszer eljött mindkét nagyszülő, egyszer pedig csak az anyósom. Lassan két éve már semmi életjel felőlük. A láthatás előtt sem érdekelte a gyermekem és két éve sem nézett felé.
A mai nappal megint felhívott az anyósom és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem visszük el hozzájuk a gyerekeket, akkor bírósági úton láthatást fog kérni és két hetente elviheti magával a 3,5 éves gyermekemet.A férjem sem és én sem szeretném, ha elvinné.
Az lenne a kérdésem, hogy van erre valami törvény, hogy ne vigye el? Vagy mit lehet tenni ilyen esetben?
A válaszokat előre is köszönöm!

atomanti # 2009.12.09. 09:12

Tisztelt Grád András!

A nagyszülők láthatási jogára nem ez vonatkozik?

149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet
28. § (1) A gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, mind a nagykorú testvér, továbbá – ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.

Csak, mert ebben nem az van, hogy kérhetik, de lehet, hogy nem adják meg, hanem az, hogy jár nekik.
Köszönöm!

Grád András # 2009.12.08. 21:24

Kedves fredyke!

A kapcsolattartó szülő a saját kapcsolattartási idejében oda viszi a gyereket, ahová akarja, így értelemszerűen a nagyszülőkhöz is elviheti, és ezt nem lehet meggátolni. A külön, nem az ő idejét terhelő nagyszülői kapcsolattartást a nagyszülők a gyámhivatalnál kérhetik, de nem feltétlenül kapják is meg. Üdv:


dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

fredyke # 2009.12.08. 21:13

Azt szeretném kérdezni hogy a nagyszülöknek van-e joguk látogatni a gyermeket vagy elvinni?birosági papirba az van irva hogy az apa jöhet heti 2-szer és minden 2-dik ünnepnapon telefon egyeztetés alapján jöhet látogatni.Tulajdonképpen nincs bele irva a papirba hogy elviheti a gyermekemet.Vagyis akkor nem kötelességem oda adni a gyereket.?vagy van neki ahhoz joga hogy elvigye az apja vagy a szülei?
Elöre is köszönöm a választ.

kisokos # 2009.11.26. 12:08

Bettike85,

mik lesznek a lehetőségeik a láthatásra?
A nagyszülői kapcsolattartást jellemzően a különélő szülő láthatási ideje alatt kell megoldani. Csak akkor ítélnek meg külön nagyszülői láthatást, ha a előbbi megoldás objektíve nem működik.

Van e esetleg jogom nekem meghatároűzni hogy hol, mennyi ideig, milyen időközönként láthatják?
Alapesetben nincs. Ahogy a volt párja sem szólhat bele abba, hogy az ön szülei mikor és milyen körülmények között láthatják a gyermeket az ön idejében, úgy ön sem élhet ilyen korlátozásokkal a volt pár kapcsolattartási idejét illetően.

ha tudom hogy a párom hozzájuk vinné abba akörnyezetbe, köteles vagyok e odaadni?
Igen. Az átadást (ha a bíróság így rendeli), akkor legfeljebb csak akkor tagadhatja meg, ha a gyermek valós életveszélyben van a másik szülővel, erre volt precedens és vélelmezhető, hogy újra előfordul. Ennek hiányában, önkényesen nem tagadhatja meg az elvitelt.

Bettike85 # 2009.11.26. 11:53

Szeretnék segítséget kérni!

Olyan helyzetbe kerültem, hogy párom szüleivel eléggé megromlott a viszonyunk, és lelki fenyegetéseknek tesznek ki engem is meg a kisbabámat is. A Párom minden áron ránk akarja erőltet az ő társaságukat, ami nekem nagyon rossz, állandó gyomorideggel jár. Mindig bírósággal fenyegetőznek, hogy majd ott intézik a láthatást. Azt tudni kell, hogy gyermekem 10 hónapos, és a párommal szakítófélben vagyunk. Kérdésem az lenne, mik lesznek a lehetőségeik a láthatásra? Párom szüleihez költözik vissza, de az édesapja alkoholista, az édesanyja pedig napi 3 doboz cigit szív el a lakásban! Semmire nem használják a gyerket, csak arra hogy minnél többet mutogathassák még ebben az influenzás időben is. Van e esetleg jogom nekem meghatároűzni hogy hol, mennyi ideig, milyen időközönként láthatják? És ha tudom hogy a párom hozzájuk vinné abba akörnyezetbe, köteles vagyok e odaadni?

Kérem segítsenek! Köszönettel: Egy aggódó édesanya!

Grád András # 2009.09.12. 19:17

Kedves Alkusz!

Nem tudom, hány kapcsolatügyeletet látott már személyesen, én sajnos ismeret párat. Általában leginkább egy börtönre hasonlítanak, kopár folyosók, rácsok, rideg szobák. A kutyámat se szívesen küldeném oda órákra, nemhogy a gyermekemet. Arról nem is beszélve, hogy ha a Kapcsolat Alapítványról a vagy jót, vagy semmit elv alapján kellene írnom, akkor lényegében semmit se tudnék írni. Ha mindenáron felügyelt kapcsolattartásban gondolkodik valaki, inkább egy családsegítő központ vagy egy nevelési tanácsadó! Üdv:


dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu

alkusz # 2009.09.12. 17:47

Én nem adnám oda a gyermekem,ha vannak olykor életveszélyes helyzetek is.Vannak olyan intézményi keretek,ahol ti is jelen vagytok és szakemberek felügyelik a láthatást.Azt hiszem kapcsolatügyelet a neve.Talán a gyámügyes tudja,hogy a közelben hol van ilyen szolgáltatás.Fizetni sem kell érte....Mindent rögzitenek és igy tanuk is vannak.Mert bocs,de egy idős beteg ember elméje sok mindenre képes,és a kivülálló még el is hiszi.Aztán jön a bünti....és a bonyodalom.

ObudaFan # 2009.09.12. 13:35

Mérlegelendő, de akkor nem a havi egy hónapban kell megegyezni, vagy úgy kell abban megegyezni, hogy csak a felügyeletetekkel tarthatja a kapcsolatot.

Teve # 2009.09.12. 11:28

Üdv,

Elég sajátos a mi szituációnk, bár ki tudja. Az élettársammal boldogan élünk, egyszer csak az anyai nagyapa beidéztet a gyámügyre láthatási jogával akar élni. Mi nem tiltjuk egyszerűen 10 hónapja nem érdeklődött az unoka felől. Mi sem erőltettük a kapcsolatfelvételt tudva hogy a nagypapa mániás depresszióban szenved és nem akarunk ez miatt aggódni. Tehát elmegyünk az időpontra...és megegyezünk havi 1 időpontba, de kérdésem el lehet-e valahogy intézni, hogy a betegségre hivatkozva a nagypapa csak és kizárólag akkor és addig találkozzon vele amíg mi és amikor mi jónak látjuk???

Az állapota változó, néha nincs vele gond néha viszont már már veszélyes... Biztos mérlegelendő ez a Gyámügy számára is!!!

köszönöm a válaszotok!

Teve

-praetor- # 2008.03.27. 09:35

A nagyszülőt megilleti a kapcsolattartás joga, az élettársát nem. Te pedig köteles vagy biztosítani a kapcsolattartás gyakorlását. A jogosultnak. Ennek a kötelezettségednek eleget tudsz tenni azzal is, ha megengeded, hogy a nagyszülő nálad - az élettárs távollétében - meglátogathassa a gyermeket.

Ha nem tudtok dűlőre jutni, a gyámhatóság - kérelemre - fogja szabályozni a kapcsolattartást, mégpedig a kapcsolattartás céljának megfelelően, a kapcsolattartásra jogosult és a kapcsolattartásra kötelezett méltányos érdekére, körülményeire, valamint a gyermek korára, egészségi állapotára, tanulmányi előmenetelére tekintettel a gyermek érdekének megfelelően.

Ha kifogásolod, hogy az élettárs jelentlétét, kérheted, hogy a nagyszülő mondjuk csak nálad, vagy harmadik helyen, pl. a gyermekjóléti szolgálat helyiségében, az élettárs távollétében tarthassa a kapcsolatot.

Persze meg kell indokolnod és igazolnod kell az élettárssal kapcsolatos aggályaidat, mert a gyámhatóság természetesen nem fogja csak úgy bemondásra elfogadni a kifogásokat.

vikica4 # 2008.03.27. 08:23

Azt szeretném megtudni:4 ggyerekem van az édesapámmal megromlot a kapcsolatom ,neki azért megengedtem ,hogy lássa az unokáit de az élettársának nem.Az anyukám meghalt és most együtt él egy nővel aki az egész megromlott családi kapcsolatról tehet.Jogomban áll -e ,hogy őtőle eltiltsam a gyerekeket??? Végül is ő csak egy idegen !!!!!Vidéken lakunk most kereset meg itt a családügyes ,hogy bejelenteték ,hogy nem engedem látni az unokákat........erre azt válaszoltam csak apám láthatja az élettárs nem . Helyesen cselekedtem ha valakinek van őtlete szívesen fogadom.

monalisa1 # 2008.02.08. 18:51

Én meg azt olvastam, hogy a különélő szülő láthatási idejébe kell hogy beleférjen a nagyszülővel való kapcsolattartás, tehát ők osztozkodjanak az idejükkel és nem te a sajátodból. (Egy hónap = 4 hét, mindkét oldalról elvált nagyszülők esetében ez önmagában is kitöltené a mindnégy hétvégét, és akkor még a különélő szülő is jussot követel a gyerekéből, a gondozószülő nem különben szabad hétvégét a gyerekével. Vagyis a 4 hétvégére a 6 felnőtt semmiképpen nem megoldható.)

kali # 2008.02.08. 10:05

Az lenne a kérdésem hogy most a különélő szülő idejében jön a nagyszülő is, de gondolom ha majd elviheti a gyereket akkor a nagyszülők is fognak kérni külön láthatást. Mint már itt is olvastam akkor az övéké lesz 3 hétvége mig nekem csak egy marad.
de per pillanat csak az egyik nagyszülő jön a másik nem, akkor ez mennyire befolyásolhatja hogy ne vihessék majd el a gyereket?

ObudaFan # 2008.02.07. 19:43

Nincs olyan jogszabály, ami ilyen különbséget tenne.

monalisa1 # 2008.02.06. 18:42

A nagyszülő családi állapota, mámint házas-e vagy netán elvált, ez nem befolyásolja az unokájával való rokoni kapcsolatot.

Azt hogy a szüleitek elváltak és ezért havonta "négyfelé" kellene - lehetőleg igazságosan - megosztani a gyereket, valamint hogy még nektek is jusson belőle (...), az már a ti dolgotok.

Ha valamelyik nagyszülő emberileg esetleg "problémás", netán a magánéletet rendezetlen stb., némileg alap lehet arra, hogy ő ritkábban részesüljön az unokájából, de az, hogy egyáltalán ne, azt bíróságnak kellene kimondania.

Vicinger # 2008.02.06. 18:21

Tisztelt ObudaFan
Szerintem félreértett mi a gyerekek szülei vagyunk és soknak tartjuk a havi 1-2 láthatást!
Miután elvált nagyszülőkről van szó, joggal tart igényt havi 1 -re a másik nagyszülő is , illetve az anyai nagyszülők is, így a gyerek havonta egyetlen hétvégét töltene a szüleivel!?
Van -e olyan jogszabály amely különbséget tesz a között hogy a gyermekek szülei házasok-e vagy sem? (tehát elvállt, egyedülálló stb) ?

Ki tud valamit mondani nekem a szülői megtagadásról?

köszönöm

ObudaFan # 2008.02.06. 17:53

A havonta 1-2 kicsit kevésnek tűnik, szerintem el lehet érni a kéthetenkéntit. De az utat be kell járni: először elsőfok, aztán esetleg másodfok, majd bíróság. Ügyvédi segítség pedig nem biztos, hogy árt.

Vicinger # 2008.02.06. 09:37

Tisztelt ObudaFan!
NAgyon várom az ön hozzászólását!
Köszönöm

Vicinger # 2008.02.06. 09:36

A mai tájékoztatásunk szerint - budapesti xy kerületi gyámhivatal vezetője- házaspárként, egybehangzó véleménnel, semmivel sincs több jogunk a nagyszülői láthatás -t illetően mint az elvált szülőknek .
Havonta 1-2 nap elvitelt fog megállapítani a kerületi gyámhivatal ha hozzájuk kerül az ügy.
Menjünk a fővároshoz?
Ki tudna ebben segíteni?
Kihez fordulhatnánk?
Ügyvéd? családjogász?