Örökbefogadás felbontása

Bármilyen fájdalmas is: jogilag nincs mit tenni. A pernek nem a mostani kifejlete a meglepő, hanem az, hogy miért nem hoztak mindenféle bizonyítás lefolytatása nélkül elutasító ítéletet mindjárt az elején.

Kedves legolo!

Valószínű mindannyiunk életében történtek, történnek dolgok, amit szeretnénk meg nem történtté tenni. Teljes mértékben megértem az elkeseredését és az igyekezetét a gyermek visszaszerzésére. Azt is elfogadom, hogy akkor nem látott más kiutat. De...

Mi is örökbe fogadtunk egy kisfiút immár 20 éve. Tehát nem a "kibicnek semmi sem drága" szemszögéből beszélek. Nagyon szerettük és ma is nagyon szeretjük őt. Ő tudja, hogy nem a saját fiunk. Sokáig izgultunk, hogy mi történik, ha megjelennek a vér szerinti szülők. (Szerencsére nem következett be.)

Ő is hozzánk ragaszkodik, bennünket tart a szüleinek, hiszen mi neveltük, szerettük és minden tőlünk telhetőt megadtunk neki. Aki örökbefogad, nagyon vágyik a gyerekre és biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti őket és különösen azt az egyet sajátjaként tudja szeretni, akivel megajándékozta a sors és a törvény.
Biztosan Ön is nagyon szereti, hiszen 9 hónapig hordta a szíve alatt. De pont ezért - mert nagyon szereti - nem lenne szabad a kis életét így megzavarni. Ő még nem értené, hogy mi történik, csak azt érezné, hogy elszakítják azoktól, akikhez Ő tartozik, és akiket Ő nagyon szeret. Ők jelentik számára a biztonságot, a szobája a biztos menedéket, a játékai a barátokat.
Ezerszer végiggondoltam annak idején, mit tennék, ha a szülők megjelennének. Az alábbi döntésre jutottam:
Mindenképpen azon lettem volna, hogy a gyerek a mi családunkban maradjon. De minden igyekezetemmel arra törekedtem volna, hogy jó barátság alakuljon ki köztünk és a vér szerinti szülők között. És őszintén és nyíltan, egy percig sem hazudva a lehető legtermészetesebb módon tartottuk volna felszínen - nem különösebben magyarázkodva - mindkét kapcsolatát a gyereknek - mint egy családi jó barát házaspár. Nem baj, ha az elején nem értette volna, miért anyu és miért apu két-két személy, ráért volna megérteni.
De úgy gondolom, hogy ez lett volna az Ő érdeke. Lehet, hogy ez utópia volt részemről, hiszen kétszer két ember kell hozzá, de én ezen munkálkodtam volna.
A lényeg mindenképpen az, hogy mi a gyerek érdeke, hogy sérül a legkevésbé. Kell-e egyáltalán sérülnie? Tudom, vér szerinti szülők gyakran mondják, hogy a szülő szeretetére van szüksége a gyereknek. Higyje el, a nevelő szülő a szeretetében nem mérlegel. Úgy lehet szeretni az örökbefogadott gyereket is, mint a sajátot. Ezt is tapasztalatból mondom, miután 16 éves a saját fiam. És ők ketten igazi testvérként szeretik egymást.
Gondolja végig. Legyen a gyerek közelében, figyelje a fejlődését, szeresse őt. De ne szakítsa ki a jelenlegi környezetéből.

Kedves Mindenki!

Csak a lényeget írom: 3éve örökbe kellett adnom a gyermekemet, nem volt más választásom, nem engedtek haza vele. Nyílt örökbefogadással történt. a gyámhivatal képzelt apát jegyzett be. A lemondás után sikerült megtalálnom a gyermek apukáját, elmondtam neki mi történt és kerestönk egy ügyvédet. Két éve húzódik a per, a dns vizsgálatot nem akarja a bírónő elrendelni, 4 tárgyalás volt eddig 6 tanút hívtak be hogy a párommal való együttlétünket igazolja. Idén februárban megszüntette a pert, hogy a kiskorú családi jogállása rendezett, apai jogkör be van töltve, az örökbefogadás által.Így dns-nek nincs helye. Mi ezt megfellebbeztük, de a kislányom október végén lesz 3 éves, és úgy tudom, utána már az örökbefogadást nem lehet felbontani. Tehát mindenképpen kicsúszunk az időből. Ismerem az örökbfogadó szülőket, peren kívül meg lehetne egyezni? esetleg anyukám kérhet-e láthatást. Ha ez szándékos időhúzás mit lehet tenni?