Bírósági döntésig kinél?

Ha igy van, beszéld meg a fiad apjával, hogy meginditod a gyermekelhelyezési pert, kéred, hogy a gyereket nálad helyezze el a biróság, de közös szülői felügyeletet, és a kapcsolattartás szabályozását ugy kéred, hogy egyik héten nálad, másik héten nála lehessen a gyerek. Ez esetben látja a jószándékodat, és az is lehet, hogy azt mondja, hogy ez neki sok, nem tudja megoldani. Vagy csak egyszerüen kérdezz rá, hogy ő hogyan szeretné a kapcsolattartást. Szerintem ő nem akarja elszakitani tőled a gyereket, csak biztos akar lenni abban, hogy láthatja, amikor akarja. Az általad leirt pasitipus ugyanis általában csak ezt akarja. Általában nem is rendszeres fix idejü kapcsolattartást, hanem amikor ráér, akkor elvihesse. Ez az amikor ráér általában jóval kevesebb szokott lenni, mint a szabályozás, de megnyugtatásul persze szabályoztassátok is valahogy, ebben próbáljatok megegyezni.

Kedves derill!

Tudom és értem,amiről beszélsz ha eljön az idő megfogom írni.Sajnálom ,hogy nem fenntartások nélkül kezelted az ügyet.

Még valamit mondanék ,én nem szeretem már ÕT,én a fiamat szeretem és nem akarom elszakítani az apjától.Nem akarom megfosztani Õt ezektől az érzésektől,élményektől!Én jóérzésű embernek tartom magam,nem kenyerem sem a vitatkozás és nem éltet a bosszúvágy.
Mindenesetre NAGYON KÖSZÖNÖM A VÁLASZOKAT ÉS A RÁM SZÁNT IDÕT!

Sally: az nem számit, hogy ki volt a félrelépő, ez ugyanis mindenkinek a magánügye és azt is kétlem, hogy egy félrelépés miatt fel kellene bontani egy egyébként jól müködő házasságot. Szerintem inkább az okot kellene megkeresni. Ha azért teszi, mert a másik nem képes kielégiteni, akkor ezen kell változtatni. Ha azért, mert ilyen természetü, akkor vagy el kell fogadni, hogy ő ilyen, hisz mi választottuk őt társul, vagy másik társat kell keresni ugy, hogy a barátság megmaradjon. A gyermek szempontjából teljesen lényegtelen, hogy félrelép-e valaki, vagy sem, hiszen vannak családok, ahol bevett szokás, hogy mindkét fél másokkal is létesit kapcsolatot, ugyanakkor ebből a gyermek semmit sem érzékel. A lényeges inkább az, hogy melyik fél volt az, aki önhatalmulag kivonta a gyermeket a közös szülői felügyelet alól. Ezt már figyelembe kellene vennie, de sajnos nem nagyon láttam rá példát. Ez azért érdekes, mert a nemzetközi jogban van ilyen szabály, csak épp belföldön nincs. Ez a gyermekek jogellenes elviteléről kötött hágai egyezmény, aminek az a lényege, hogy ha a gyermek szokásosan valahol tartózkodik a szüleivel, és valamelyik fél ugy dönt, hogy ezt megváltoztatja, akkor a visszaállitják az eredeti helyzetet.

Ezt ugy képzeld el, hogy mondjuk egy nő hozzámegy egy izraeli pasihoz, és egy idő után rájön, hogy az a világ nem az ő világa. A gyermekei ott születtek, ott nőttek fel. Fogja a gyerkőcöket, és hazajön velük. Ez esetben a gyermekeket vissza fogják vinni oda, ahonnan elhozta (kivétel, ha bizonyitható, hogy a pasi rendszeresen bántalmazta őket, vagy más módon veszélyeztette).

Ma Magyarországon a nők többsége ugy oldja meg a házassági problémákat, hogy egyszerüen lelép a gyerekekkel együtt, és hazaköltözik a mamához, majd a férjnek semmiféle jogot nem biztosit. A magyar jog jelenleg nem tartalmaz olyan szabályozást, ami ezt megakadályozná, tehát a pasi csak azt teheti, hogy amint meglátja a gyermekeket - mondjuk az iskolában, óvodában - elviszi. Teljes joggal, hiszen ő is rendelkezik a szülői felügyeleti joggal, ráadásul nem tud másképp a gyermekeivel kapcsolatot tartani. Az iskola-óvóda pedig semmit sem tehet, nem tudja megakadályozni, nem is teheti, mert csak birói döntés alapján tudja azt mondani, hogy nem viheti el az apa. Ez igy jogos, de egyszerübb lenne a gyermekek lopkodása helyett egy olyan szabályozást bevezetni, hogy amennyiben az egyik szülő kivonja a gyermekeket a közös felügyelet alól, a gyámhivatal visszaállitja az eredeti állapotot, tehát visszaszállittatja a gyermekeket az utolsó tartózkodási helyükre, és a gyermekek átjelentéséhez mindkét szülő aláirása kelljen. Most ugyanis akár naponte jelentgethetik a szülők egyik helyről a másikra a gyereket. Az illetékességet pedig az dönti el, hogy a gyermeknek melyik szülőével közös a lakóhelye.

Tehát lehetne tenni valamit, a javaslatom pár hónapja már a minisztériumban van.

Boti: ez eggyel több indok arra, hogy próbálj részrehajlás nélkül megitélni valamit. Én leirtam a tapasztalataimat, és ha Morand végigolvassa, nem azt irtam, hogy mindezt ő elkövette. Csak leirtam, hogy mit szoktak a nők, igaz, erősen érezve, hogy egy része pontosan ráillik. Morandot ugyanakkor egyáltalán nem itélem el, nem mondtam, hogy gonosz lenne. Valószinüleg igazad van, és korrekt nő, ugyanakkor ő is abba a hibába esett, amibe a legtöbb nő. Ugy érzi, hogy az apának nincs joga elvinni a gyereket, nincs joga ahhoz, hogy nevelje. Én nem igy érzem. A helyében hagynám, hogy elvigye egy kis időre, és próbálgassa ő is a nevelést.

Ennek több oka is van. Egyrészt egy fiugyermeknek nagyobb szüksége van az apjára, mint az anyjára - az évszázados tradiciók miatt is, ugyanis a férfiakra jellemző tulajdonságokat csak az apjától illetve férfiaktól tudja ellesni.
Másrészt az emberek élete véges. Ha moranddal történik valami, akkor egyik napról a másikra hozzá kerül a gyermeke, és emiatt is jó, ha nagyon jó kapcsolat van köztük.
Harmadrészt azért is, mert igy morand is élheti a saját életét. Társaságba járhat, kapcsolatokat alakithat ki, tanulhat, dolgozhat, nem kell "feláldoznia" magát a gyermekéért.
Negyedrészt azért, hogy a férfi is megtudja, hogy a gyermeknevelés nem mindig öröm.
Ötödrészt a gyermekeknek nagyon jót tesz a változatosság. A zsidó gyermekek például sokszor kicsi korukban külföldre kerülnek tanulni, távol a családtól. Az életben pedig sokkal könnyebben érvényesülnek, hiszen megtanulják, hogyan érvényesüljenek idegen közegekben.

Tehát sorolhatnám az okokat. Persze van egy szempont Morand mellett, ő ugy gondolja, eddig ő nevelte a gyereket, ezért neki jár a gyermek. De ez csak a saját érdeke. A gyereké nem.

Nálatok is sokkal jobb lenne, ha a gyerek egy hétig nálad lenne, egy hétig az anyánál. Neked azt javaslom, ragaszkodj az itéletben foglaltakhoz, és ha abban az áll, hogy a gyerek nálad aludhat, akkor aludjon nálad.

A nők sokféleképpen képesek gyermekeiket befolyásolni. Ki lehet például ugy kérdezni egy gyereket, hogy egyetlen kérdést sem tettem fel, látszólag magától mesél. A gyermek ugyanis hajlamos arra, hogy azt tegye, amit szerinte a szülő elvár tőle. Ennek okán például ha azt látja, hogy az anya nem örül a kapcsolattartásnak, ő sem fog örülni, sőt kisebb, vagy "gerinctelenebb" gyermekek hangosan szapulják a különélő szülőt a gondozó szülő jelenlétében, akár meg is ütik, ha ez a gondozó szülőből számukra helyeslést, ezáltal valamilyen jutalmat vált ki. Ezeket a megnyilvánulásokat nagyon nehéz ellensulyozni.

Sok idő kell - kb. a kamaszkorra - amig rájön a gyermek, hogy amit a gondozó szülő mondott, az hazugság, a különélő szülő egyáltalán nem olyan, amilyennek lefestették. Ekkor viszont sürün előforduló eset, hogy a gondozó szülő és a másik szülő ellen is fordul. Ez azért van, mert a gondozó szülőnél rájön, hogy egész idáig becsapta, a másik szülővel meg nem alakulhatott ki megfelelő kapcsolata. Mindenki tudja, milyen nehéz odamenni a szülőhöz, és elmondani neki, hogy nagyon szeretlek. Még akkor is, ha egyébként jó a kapcsolat a szülővel. Hát még akkor, ha rossz. Ha esetleg ez a szeretet ki sem tudott alakulni a hiányos kapcsolattartás miatt.

Ez nehéz téma, és órákig tudnék róla irni. Tény, hogy egy nő ugy manipulálja a gyermekét - és sok esetben a férjét is - ahogy akarja.

Morand: kérdésedre fentebb a válasz. Nem vádoltalak meg. Vannak dolgok, amiket konkrétan neked, rólad irtam, és vannak, amiket általánosságban. Nyilvánvaló dolog, hogy nem mind illik rád, de ezeket sem céltalanul irtam le. Ha tudod, hogy mi várható, nem esel abba a hibába, hogy elkövesd. Szerintem is korrekt nő vagy bizonyos határokig. A határ az lesz, ha az apa mégis elviszi a gyermeket, és nem adja vissza, ugyanis ezt Te szemétkedésnek tartod a részéről. Biztos, hogy nagyon nehéz beismerni, hogy neki is joga van nevelni a gyermeket, hisz az övé is. Nehéz ezt elfogadni is - szerintem egyébként sosem fogod elfogadni.

Ettől függetlenül azért irtam le, hogy lásd egy kicsit az ő oldalát is. Szerintem Te még mindig szereted őt. Próbálj vele minél többet beszélgetni. Elmondani neki, hogy fáj neked, hogy nem törődik veletek. Uj életet kezdtetek, egymás nélkül, de ez nem zárná ki azt, hogy barátok legyetek. Ezt a barátságot nehéz kialakitani, de lehet, és szerintem Te tökéletesen képes lennél rá. Javaslom tehát ismét, hogy próbáld meg a gyermekelhelyezési pert közös szülői felügyelettel, egy hét nálad, egy hét nála kapcsolattartással. Beszéld meg vele. Meglátjuk, hogy hogyan reagál. Aztán ha lesz kedved, ird meg.

Kedves Derill, nagyon tetszett hozzászólásod, és itt köszönöm meg, hogy kérdéseimre válaszoltál, bár az én szempontomból nem igazán pozitiv.
Ami a témát illeti: környezetemben legalább 5 olyan apát ismerek, akik napi küzdelmeket folytatnak a gyermekük láthatásáért, még akkor is, ha bírósági határozat szabályozza azt. Pl. nem adja oda a gyereket egy nappal korábban, holott befizetett nyaralásra indulnának. De az átadási napon is kivárja a délutánt, csakhogy betegyen az apának. És mindezt a biróság hogy veszi figyelembe? Amikor arról van szó, hogy ki nézi jobban a gyerek érdekeit? Hát sehogy. És ha fordítva lenne? Fekete pont beirva az apának. Vagyis igenis van diszkrimináció.
A másik mindehhez két tanuval kellett volna menni, hogy bizonyítsa, mert különben nem bizonyított tényként veszik. És ez egy konkrét példa, de számtalan van amit a női furmány kitalál.

Derill! szeretnélek megkérdezni, hogy a bíróság a gyerek elhelyezésénél figyelembe veszi-e, ha az anya volt a félrelépő, aki otthagyta a családot, elköltözött, a gyereket elvitte és most kéri a gyerek elhelyezését nála. Az apa szintén kéri az elhelyezést magánál. Mennyi esélye van az apának nyerni?

Kedves derill!

Azt írtad, hogy csak a hölgy szemszögéből tudom beleélni magamat és az apuka helyzetét nem veszem vagy nem érzem át.
Azt kell mondanom tévedsz.
Én egy elvált ember vagyok és van egy gyermekem akit az édesanyja nevel.
Pontosan olyan körülmények vannak mint amit Te leírtál, vagy ahogyan Morand fogalmazott "Szemét módon" viselkedik.
A fiam 5 éves, 2 éve váltunk el azóta egyfolytában harcolnom kell a gyerek láthatásáért. A legjobb eredmény amit ezidáig sikerült elérnem, hogy 2 hetente 2 napot van nálam, abban viszont már nem partner, hogy nálam is aludjon semmiben nem segít sőt keresztbe tesz mindenhol.
Megyei Bíróság hozta ezt a szabályozást.
Ez számára nagy érvágás, és oltja a gyereket arra, hogy nem alhat nálam megrengette valamivel a biztonságérzetét is.
Volt rá példa, hogy félt eljönni velem, a végén aztán kiderült azért mert az anyja telebeszélte a fejét.
Ezt nem azért írom mert panaszkodni akarok de számomra úgy tűnik Morand egy korrekt Nő, Anyuka és Különélő PARTNER.

Kedves derill!
Sajnálom,hogy még mindig nem olvasta el figyelmesen amiket leírtam.Érzem a hangjából és higgye el én is a saját környezetemben azt látom,hogy a nők valóban visszaélnek a gyerekkel és azokat használják fel, az őket érő csalódások megbosszulására.De bármilyen hihetetlen én nem ilyen vagyok.Értse meg ez az ember a fiam megfogantatása óta zsarol ezzel a dologgal,rendszeresen.Képzeljen bele milyen érzés azt hallani újra és újra évek során hogy......Én akkor adtam be a gyermekelhelyezést amikor Õ se szó se beszéd elvitte.És mivel nem vagyok "az a fajta" amint visszakaptam ,megszüntettem a dolgot.Már írtam ezen a fórumon,más ügyben,de ott úgy kaptam választ,hogy feltétel nélkül elhitte az Úr amit leírtam és ez alapján adott segítséget.Ezt teszi egy ügyvéd .Ön viszont nem csak kétségbe vonja amit írok de felül is bírálja...?Nem értem miért??

Ja még valamit Boti:))) Milyen is az az olyan férfi amilyet Morand leirt? Õ csak annyit irt, hogy a gyerek apja, és néha elviszi nyaralni, továbbá szerinte megfenyegeti néha, hogy elviszi a gyereket, és nem segiti anyagilag. Ugyanakkor leirja, hogy néha mégis (ebédbefizetés). A tartásdijról nem ir, igy nem tudjuk kért-e, kapott-e. Abból amit ir, ugy sejtem nem kap.

Mindezt a saját szempontjából irta. A férfit nem ismered, csak azt, amit Morand a saját szemszögéből irt le róla.

És Morand jelenleg haragszik rá, ugyanakkor fél attól, hogy a pasi beváltja a fenyegetését, ugyanis valahol Morand is érzi, hogy a pasinak is joga lenne nevelni a gyereket.

Egyébiránt viszont nem gyülöli, ez is látszik a leveléből, talán még kicsit szereti is. Csak fáj neki, hogy a férfi nem ugy törődik velük, ahogy ő szeretné. Nem tudom, hogy ezen próbált-e változtatni, de talán minél sürübb, hosszas beszélgetésekkel lehetne, de ügyelni kell, hogy ezek ne veszekedésekben végződjenek. A pasik ugyanis konfliktuskerülők. Ha pedig egy beszélgetésből veszekedés válhat, kerülik a beszélgetést.

Amiket Morandnak irtam, abban nagyrészt magára ismert, ezért volt ennyire felháborodva. Bár én általános dolgokat irtam, de az ő esetére vonatkzó általános dolgokat. Ez valami olyasmi, mint egy betegség. Vannak kategóriák, de azon belül minden ember egyedi eset. Mégis mindenkit be lehet skatulyázni egy-egy (vagy egyszerre több) betegség alá, és minden embernek fel lehet irni egy adott gyógyszert, viszont mindenkire egy kicsit másképp hat.

Õ első felindulásában dühös volt rám. Talán majd elgondolkodik, és később megérti miről irtam. Ez esetben a gyermeke boldog felnőtt lehet, akinek mindkét szülőjével jó kapcsolata van. Vagy harcolhat a férfi ellen, ez esetben a gyermeke ugy megy majd tönkre mellette, hogy ő lehet, hogy észre sem veszi. A gyerek ugyanis mindig pontosan érzi, hogy a szülők közt milyen ellentétek vannak. Akkor is érzi, ha nem mondja.

Ennek semmi értelme. Vitázni lehet, de felesleges. Boti veled az a baj, hogy csak a nő problémáját akartad átérezni, és csak a nő mellé akartál állni. A férfi oldaláról meg sem próbáltad vizsgálni. Adott egy gyerek, és egyszercsak az anyuka szépen kisajátitja magának, szerinte csak neki van joga a gyereket nevelni, és felháboritónak tartja, ha a férfi is ugyanazt akarja tenni, amit eddig ő tett.

Morand: az a gond, hogy nem csak általánositottam. Abból amit leírtál, ez egyértelmü. Bebizonyithatod az ellenkezőjét: megmondod, mikor hova menjek, és megmutatot a gyermekelhelyezési per iránti, biróság által érkeztetett kereseti kérelmedet, amiből kiderül, hogy Te közös szülői felügyeletet kértél, és egy hét nálad, egy hét gyermek apjánál történő elhelyezést. Ez esetben bocsánatot fogok tőled kérni, mert Te vagy a kivétel. De azt hiszem erre a bocsánatkérésre nem fog sor kerülni.

Nem számit, hogy Te mit hiszel rólam (mellesleg 19 éves fiam van, én szültem, és tudtommal pasik még nem nagyon képesek ilyenekre, de hát sosem lehet tudni:)).

Vannak akik a fórumról személyesen is ismernek. Vannak, akiknek adok a véleményére, tanácsára (Rexor, Szajbertattila, Szebe stb.), de Te egyenlőre nem tartozol közéjük, a tiszteletemet ugyanis tudással lehet csak kivivni.

A jogi tudásomról: az állam- és jogtudományok doktora vagyok (tehát elvégeztem az államigazgatási főiskolát, és a jogi egyetemet is), megkezdtem a jogi szakvizsgáimat (az első része meg van), továbbá unios szakjogászképzésen veszek részt.

A szakterületemen eléggé elismert vagyok, persze nem mindenki szereti a stilusomat, mert tulságosan realista és szókimondó vagyok. Ha bárkit megbántanék vele, ezt sajnálom, nem szándékos. A célom mindig az, hogy öntörvényü személyek, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, és ehhez a gyermeket használják fegyvernek, végiggondolják, hogy biztos jól csinálják?

Igyekszem rávezetni az embereket a helyes megoldásra, ami vagy sikerül, vagy nem.

A fórum nekem jogi tanulmány, mint másoknak is, akik joggal foglalkoznak.

Előfordul, hogy olyanhoz szólok hozzá, amihez nem értek, de ilyen esetekben örömmel veszem a kritikát, jogszabályi tájékoztatást, hisz ma Magyarországon 80 ezer jogszabály van hatályban. Kizárt dolog, hogy valaki mindet ismeri, és mindet jól ismeri.

A családjog viszont a szakterületem. 17 éve dolgozom gyámhatóságon. A szakdolgozataimat a főiskolán a veszélyeztetett kiskoruakról, az egyetemen a gondnokoltak helyzetéről irtam. Az uniós szakdolgozatom pedig valószinüleg a szülők jogai a válás után az unió országaiban cimmel fog elkészülni.

Az ezzel kapcsolatos helyzet a világ országaiban eltérő. Az araboknál például egyértelmüen a férfi dönti el, hogy mi lesz a gyerekkel. Nálunk jelenleg az ellenkezője történik. Azt gondolom mindkettő hihetetlenül hátrányos a gyermekekre nézve. Talán nem véletlen, hogy ma Magyarországon hihetetlenül magas a pszichiátriai betegek és gondnokoltak száma, és nagyon kevés azon gyermekek száma, akik teljes és harmonikus családban nőnek fel.

Vannak olyan európai országok, ahol ezt már felmérték, és fél évig az egyik szülőnél, fél évig a másik szülőnél helyezik el a gyermeket. Mivel a két szülőnél felváltva van a gyermek, ezért mindkét szülő a másikra van utalva, hisz a következő fél évben ő kerül a másik szülő helyzetébe. Emiatt ezekben az esetekben ritkán van szükség hatósági beavatkozásra a kapcsolattartás során.

Van olyan ország, ahol amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek elhelyezése kérdésében, a gyermeket kiemelik a családból, és elhelyezik egy nevelőszülőnél. Fél év mulva rákérdeznek, hogy megegyeztek-e. Ha igen, a gyerek valamelyik szülőhöz kerül. Ha nem, marad a nevelőszülőnél. Lehet ezeken vitázni, azt gondolom a legjobb megoldás az arab és magyar megoldás között van a középuton. Egy hét az egyik szülőnél, másik a másik szülőnél, ugyanis ha két szülő egyformán alkalmas a gyermek nevelésére, milyen jogon döntöm el, hogy melyiknél legyen elhelyezve?

Láttam olyan itéletet, ami azt mondta, azért az anyánál, mert ilyen kicsi gyermeknek nagy szüksége van az anyjára. Az apjára nem? Ezt hivják diszkriminációnak. Tehát ilyen esetben bármelyik szülőnél helyeznék el, az diszkriminativ lenne a másikkal szemben. Tehát marad az egy hét itt, egy hét ott. Amelyik szülő pedig ezt ellenzi, az alkalmatlan a gyerek nevelésére, ugyanis az kizárólag a saját érdekeit nézi, és nem a gyermekéét.

Zsolt: Neked nagyon köszönöm:))) Mindig jólesik, ha barátok vesznek körül:)

Kedves Papp Zsolt !

A személyeskedés azt hiszem a Te esetedben is megáll!
Amennyiben itt véleményt csak jogtudó emberek adhatnak akkor ez miért nyilvános fórum? Természetesen a vélemény nyílvánításra gondolok nem a kérdésekre, panaszkodásokra.
Én csak megpróbáltam egy számomra ismeretlen hölgy problémáját átérezni, és ha úgytetszik mellé állni!

Elnézést kérek ha ezzel rontottam a szinvonalat, mind tőled mind pedig a jóságos derilltől.

Azt viszont már ebből le lehet vonni , hogy ez sem a HÉTKÖZNAPI EMBEREK fóruma!!!
Lécciléccilécci ha lesz nekünk is ilyen fórumunk ahol mi is hangot adhatunk a véleményünknek akkor értesíts.
Előre is köszönöm!

Egy fogadatlan prókátor ( pont olyan, mint Én, Boti22 :-) )

Kedves Boti22!

Ha csak "kétejeid" vannak, akkor semmi vész... :-)

De ha kételyeid vannak:
Ha egy kicsit körülnézel a fórumon, láthatod, hogy a jóságos derill valószínűleg napi több órát tölt azzal, hogy igen magas színvonalú jogi tanácsokkal segitse a rászorulókat.
Ráadásul tök ingyen.
És arra is rájöhetsz, hogy nő.
És ha nő, akkor valszeg gyereket is nevel.

Lécciléccilécci a továbbiakban próbáld meg mellőzni a végiggondolatlan személyeskedő beírásokat.
Ez eddig egy színvonalas fórum volt.

Egy fogadatlan prókátor ( pont olyan, mint Te, kedves Boti22 :-) )

Kedves "derill"!

Szerintem Te nem vagy nő, nem nevelsz gyereket és kétejeim vannak jogi jártasságodról is!

Ilyen véleménnyel olyan férfi áll elő mint amilyet "Morand" leírt!!!
EZ FIX!
Üdv!
Boti22

Arra kérném,ha már megtiszteli az embert azzal ,hogy válaszol ,OLVASSA EL PONTOSAN hogy mit ír az esetlegesen tanácsra szorúló!Talán akkor megfelelőbben tudja megadni rá a "választ".Ügyvédemnek biztos nem fogadnám meg.Az ember a saját dolgaiban nem általánosít.Maga ezt teszi .

Nő vagyok, és nevelek gyereket. Azt mondod egész más nevelni, mint néha elvinni. Akkor adjt neki lehetőséget, hogy ő is nevelhesse, és neked könnyü lesz néha "bedobni a kocsiba".

Ne hidd, hogy neki olyan könnyü a gyerekről lemondani, nyilván a Te kedvedért tette, meg azért, mert ugy látta, hogy alkalmas vagy a nevelésére, ez pedig a racionális gondolkodáshoz tartozik. Biztos benne, hogy ő is tudná nevelni, de ugy gondolja, hogy a gyereknek - amig az anyja nem él vissza a helyzettel - az anyjánál van a helye.

A gond az, hogy ahogy látom, ezzel időnként a nők visszaélnek, és elkezdik diktálni a feltételeket." Nálam a gyerek, tehát Te azt csinálod, amit mondok. Akkor adom oda, amikor én akarom, és akkor is csak annyi időre, amennyire gondolom."

Épp Te irtad, hogy mindig akkor akarta elvinni, amikor Te pert inditottál. Ha a perinditás során közös szülői felügyeletet kértél volna, egy hét nálad, egy hét nála kapcsolattartással, szerintem eszébe sem jutott volna, hogy a gyereket magához akarja venni. Te nyilvánvalóan nem ezt kérted.

Elég nagy baj az, ha mindezt, amit irtam, Te sértőnek érzed a nőkre nézve. Ugyanis a nagyon kevés kivételre nem vonatkozik, tehát Te nyilván nem ehhez a nagyon kevés kivételhez tartozol. Sajnos viszont ez általános tapasztalatom, az esetek nagy részében ez fordul elő. A gyámhivataloknál indult kapcsolattartási ügyeknek ugyanis szinte kivétel nélkül a nők az okai. Nem láttam még olyan kapcsolattartási ügyet, ahol az apánál helyezték volna el a gyermeket, és ő akadályozta volna a kapcsolattartást. Mindig a forditottja fordul elő.

A látszat ráadásul mindig az, hogy az anya kedves, aranyos, csodásan neveli a gyermeket, és elmondja, hogy ő sosem akadályozza a kapcsolattartást. Mégis, amikor sor kerülne rá, valamilyen ok miatt meghiusul. Persze anyuka nem tehet róla, a gyerek beteg volt, vagy egyszerüen csak "nem akart menni". Ha viszont egy anya nem képes felkésziteni a gyermekét a kapcsolattartásra, akkor ez azt jelenti, hogy alkalmatlan a nevelésére (nagyon ritka, hogy az apa a hibás, pl. alkoholista, bünöző stb.).

Tehát amit irtam, tapasztalatból irom, és sajnos a Te eseted is beleillik, ha nem is olyan sulyos, mint sok más eset. Ha nem igy lenne, akkor hagynád, hogy a gyerek apja is kipróbálja a gyermek nevelésének örömeit, nehézségeit. Te irtad ugyanis, hogy mindig visszavitte. Tehát most is vissza fogja vinni. Ha nem, és jól neveli, akkor meg nyilván a gyermeknek is jó, ha nála is van. Ezért javaslom az egy hét nálad, egy hét nála verziót (ez persze lehet egy hónap, vagy egy év is váltásban).

Az egy hét viszont a gyermeknek sokkal könnyebb, a többi meg csak ugy oldható meg, ha a másik szülő sürün látogatja a gyermeket, hisz a gyermeknek mindketten szülei vagytok. Neki mindkettőtök elvesztése fáj. És mindig az a szülő hiányzik jobban, aki épp nincs vele. Ez akkor is igy van, ha nem mondja.

És még valamit: Ma Magyarországon mindenki azt csinál, amit akar. Viszont viselnie kell a következményeit. A nők sokszor felelőtlenül választanak társat, szülnek tőle sokszor nem is egy gyermeket, aztán persze a másikat hibáztatják, mert az sokkal könnyebb.

A férfit Te választottad gyermeked apjának az összes következményével együtt. Ha rossz döntés volt, akkor Te viseled a következményeit, és ebben az is benne van, hogy neki ugyanolyan szülői felügyeleti joga van mint neked, pontosan ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, mindaddig, amig a biróság (vagy Ti) másképp nem dönt. Ha Ti köttök egyezséget a gyermekelhelyezés vonatkozásában, az sosem lesz itélet hatályu, de mindaddig él, amig mindketten betartjátok.

Amig nem érted meg azt, hogy a férfiak másképp müködnek mint a nők, és erre a másképp müködésre a fiadnak is szüksége van, hiszen ő is fiu, férfi lesz egykor, addig sérelemként fogod megélni, ha a gyermeked apja olyat tesz, ami neked nem tetszik. Pedig ő nem bántani akar téged. Egyszerüen védekezik, és nem tud jobb módszert. Ha kicsit többet beszélgetnétek egymással egymásról, és a gyermeketekről, sokkal könnyebb lenne a helyzeted.

Nem tudom ffi vagy-e vagy nő és hogy nevelsz-e gyereket,én folyamatosan azt teszem.Az anyák neveléséről való meglátásod igen egyoldalúnak tűnik,és sértő ránk nézve.Félreérted,én nem faggatom a fiamat magától mondja el és ez igenis jóérzés és nevelés kérdése,hogy egy gyerek mennyire nyitott és őszinte a szüleivel.Természetesen szereti Õ is a fiát de más idönként bedobni az autóba és a te szavaiddal élve racionálisan nevelni ,és más nap mint nap tisztaságra,jómodorra ,szeretetre nevelni.Csak annyit kérdeznék milyen szülő ,apa az aki hét év után sem látja hogy a gyerek tiszteségesen van nevelve,(nincs hiánya semmiben,ami nem neki köszönhető,mert mint tudjuk a nyaralástól,évközben nem lakik jól egy gyerek sem) nem probléma mikor láthatja a gyereket mert a másik szülő birka módjára mindenben partner,mégis mindezek ellenére van pofája a legkisebb vitára is zsarolásképpen a gyerek "elvételére" hivatkozni.Már megtette kétszer akkor elindítottam a gyermek elhelyezést de visszaadta,így megszüntettem.Már megbocsáss ez az apák általi megalapozott nevelés??Egyébként itt nem a pénzen van a hangsúly,itt a nyugalom a kulcsszó!

rr

Ez igy igaz. Ha elviszi a gyereket, senki nem fog tenni semmit, mint ahogy akkor sem tett semmit, amikor Te magadnál tartottad (lehet, hogy nem ment az apa sehova, de ha ment volna, sem történt volna semmi).

(Ez joghézag, ami a gyermekre nagyon ártalmas, hiszen a szülők közt ide-oda lopkodáshoz vezethet, és ha az egyik szülő kivonja a gyermeket a közös szülői felügyelet alól - ez általában az anya - akkor milyen jogon akadályozhatná meg bárki, hogy a másik szülő visszaállitsa az eredeti állapotot, vagy amennyiben attól tart, hogy az anya ujra kisajátitja a gyereket, magához vegye, hogy ez a kisajátitás ismételten ne fordulhasson elő?
Küldtem egy javaslatot a családvédelmi minisztériumhoz ennek megszüntetése érdekében, de egyenlőre nincs döntés.)

Ráadásul a biróság annál fogja nagy valószinüséggel elhelyezni a gyermeket, akinél épp huzamosabb ideje tartózkodik. Tehát ha elviszi, akkor nála, ugyanis a gyermeknél az állandóságra törekszik.

Legalább ugyanolyan joga van a gyermekéhez, mint neked, hiszen az apja. Ez nyilvánvaló dolog, sok nő elfelejti, és ugy gondolja, hogy ha szétmegy egy kapcsolat, a gyermek az övé.

Csakhogye legalább ugyanennyire az apáé is. Főleg, ha látod, hogy a gyermeked imádja az apját.

Az nem jóérzés kérdése, hogy a gyermek mit mond el, és mit nem. A helyedben nem faggatnám, ez ugyanis neki rossz. A gyerek mindig megérzi, ha két szülő közt ellentét van.

Egyébként Te mondod, hogy elviszi nyaralni, sielni, tehát nyilván ő is szereti a gyermekét. Azt tudomásul kell venni, hogy a férfiak ezt másképp csinálják mint a nők. A nők inkább majomszeretettel, a férfiak pedig racionalitással, ami a nők szemében érzelemmentességet jelent. Csakhogy ez a racionalitás neveli a gyereket az életre. A gyermekeknek pedig mindkét módszerre szükségük van. Évszázadok alatt alakult ki ez a szerep a két szülő közt. A nő a kedves, babusgató, szeretgető, elkényeztető, a férfi a racionális, a fiából férfit nevelő, következetes szülő. Ha ez az egyensul - mármint az, hogy a gyermek mindkét szülője által, és mindkét módszerrel nevelve van) felborul, a gyermek nem lesz kiegyensulyozott, eltolódik valamilyen irányba. Általában ezért fordul elő, hogy a kizárólag nők által körülvett gyermekek nyávogsabbak, kevésbé fogadnak szót, kamaszként szemtelenek, öntörvényüek lesznek.

Ha nálad helyezik el a gyermeket, a biróságnál kérheted a tartásdij megállapitását. Ha nála, akkor nyilvánvalóan veled szemben állapitanak meg tartásdijat.

Én a helyedben megpróbálnék vele megegyezni, hogy legyen nála egy hétig, és nálam egy hétig. Ez lenne a fer megoldás, és a gyereknek is ez lenne a legjobb.

26 éves vagyok, 7 éves kisfiam van egy nálam 11 évvel idősebb férfitól akivel 5 éve nem élek együtt.Õ egy igen jómódú férfi aki tipikusan pénzzel rendez le mindent.A gyermeket születése óta lelkiismeretesen nevelem most kezdte az iskolát.Gyermekelhelyezés még nem történt,de a gyerek velem él.Nem szabályozom különösebben a találkozásokat hiszen a kisgyerek nagyon szereti az édesapját is.Sajnos hiába,mert apukának az a rögeszméje,hogy ha valami nem úgy müködik ahogy ő mondja, beveti "az elviszem a gyereket!" akciót.Nyolc hónaposan két hétre,4évesen 3 hétig dugdosta,az anyja segítségével .Végül mindig visszaadta.Én nemrég férjhez mentem próbálom az életemet rendezni,de nincs nyugtom az apukától,már nem riad vissza az "oltogatástól" sem,de szerencsére a fiamba több jó érzés szorult és elmondja.Jó anyagi körülményei ellenére (4 ingatlan,2autó,jól menő vállalkozás és mindez egyedüli életére) sem segít anyagilag,maximum néhány ebédbefizetést tudok kicsikarni belőle ,és persze minden évben elviszi a gyereket nyaralni , síelni.De tudjuk jól, ettől nem lakik jól a gyerek.A lényeg a kérdés: ha most beadom a gyermek elhelyezési kérelmet, és közben újra " ellopja" nem tehetek semmit mert nincs bírósági végzés???????Öntörvényű a pasas. Kérem válaszoljon!