Gyermekelhelyezés megváltoztatása két éven belül?

Van némi szépséghibája az információnak. Ugyanis ma Magyarországon többezer ember nem rendelkezik bejelentett lakóhellyel, és mégsem kellett leadnia a személyi igazolványát. Ha Te nem akarsz véglegesen külföldre költözni, csak egy két évre (egyenlőre még nem tudod mennyi időre), akkor tehát ez nem áll fenn. Fogsz egy kijelentő lapot, és kijelentkezel, majd nem létesitesz bejelentett lakóhelyet. Nem költözöl végleg külföldre, egyenlőre kint élsz és dolgozol.

A másik ok: mi van akkor, ha mondjuk hivatalból szüntetik meg a lakcimedet, viszont nincs másik hely, ahova be tudnál jelentkezni? (Mondjuk megkéred a szüleidet, hogy fiktiváltassa a lakcimedet - az önkormányzattól kell kérnie azzal, hogy életvitelszerüen nem laksz ott.) Akkor ugyanaz a helyzet áll fenn, mint amit előbb irtam, nem lesz bejelentett lakóhelyed, sőt, bejelentett tartózkodási helyed sem. Tehát logikailag dől az egész információ.

Amennyiben tehát nem költözöl véglegesen külföldre, a személyidet sem kell leadnod. Egyébként az utlevél önmagában is használható, akinek pl. utlevele van, nem köteles személyit csináltatni.

Azt mindenképpen meg tudod előzni a lakcim megszüntetésével, hogy oda szabályozzák, ugyanis a nagyszülőket nem kötelezhetik arra, hogy a kapcsolattartást biztositsák. Ilyen esetben ugy történhet a szabályozás, ahogy korábban irtam, vagy pedig a Te lakóhelyedről kell elhozniuk a nagyszülőknek, attól függ, hogy hogyan szabályozzák (én mindenképpen ugy szabályoznám, hogy az apa kapcsolattartási idejét hosszabbitanám meg vele, ez a gyereket is kiméli, nem kell annyit utazgatnia).

Én azt szoktam mondani, hogy ha nem tetszik egy döntés, megfellebbezem, ezzel megadom legalább arra az esélyt, hogy nemet mondjanak, de lehet, hogy igent mondanak. Ha viszont nem fellebbezek, akkor kizárom az esélyt arra, hogy igent mondjanak.

Nyaralás: most voltam 4 napot, sajnos anyagilag többre nem futotta.

A külügyminisztérium honlapján körülnéztem és utánakérdeztem a lakcímnyilvántartóban, hogy mi a menete lakcím megszüntetésének, ott kell-e lennem személyesen stb. A következõket tudtam meg:

Ha meg akarom szüntetni a magyarországi lakcímünket, azt meg kell indokolnom, mondjuk azzal, hogy a végleges kitelepülés szándékával hagyom el az országot. Le kell adnom a magyar személyi igazolványomat ( ki-beutazáshoz marad az útlevelem). Azt, hogy a személyi igazolványomat miért veszik el nem nagyon értem; rendben, igazolványnak marad az útlevelem, de attól én még magyar állampolgár maradok! Kettõs állampolgárságot kb.másfél-két év múlva kérhetek.

Ha ideiglenesre változtatnám a magyar lakcímünket ( hiszen csak évente kétszer vagyok ott pár napot a szüleimnél, ahová most vagyunk bejelentve), meg tudom-e elõzni azt, hogy a volt férjem ügyvédje vagy az apai nagyszülõk kérjék, hogy ott biztosítsam a gyerek láthatását Magyarországon?

Ahogy a volt férjem szavából kivettem, a szülei és az ügyvédje ezt fontolgatják. Ahogy viszont én éreztem, õ nyugalmat szeretne már és nincs szüksége újabb veszekedésre(nekem sem); én pedig ezzel egyetértve le akarom magam minden oldalról védeni. Amikor nagy nehezen összetákoltunk egy valamiféle összhangot, nem akarom veszélyeztetni vagy hagyni tönkretenni a volt anyósomék gyûlölete miatt!

Jogerõs ítélettel a kisfiunk tartózkodási helye külföldön van, van-e akkor jelentõsége annak, hogy a magyar lakcímem ideiglenes, állandó-e vagy pedig egyáltalán nincs?

Még egy kérdés: Mikor töltöd családoddal jól megérdemelt pihenésedet? Mert ahogy látom, folyamatosan segítesz a bajainkon! Köszönet érte!

Igen, közben eszembe jutott. Vannak olyan, helyi önkormányzat által adható támogatásokk, amelyek pl. x éves egyhelyben lakást igényelnek abban a kerületben bejelentett lakóhellyel. Ezek a szabályok ugyan diszkriminativak, tehát beléjük lehet kötni rendesen, de attól még léteznek, és attól még amikor szükséged lenne a támogatásra, nem kapod meg.

Szerintem semmiféle hátránnyal nem jár, ugyanis bármikor létesithetsz is lakóhelyet a mostani szabályozás szerint. Ettől persze még előfordulhat, hogy pl. valamilyen kedvezményt belföldi lakóhelyhez kötnek, de ha fontos neked, hogy megszüntesd a lakóhelyedet, azon majd ráérünk akkor gondolkodni, ha felmerül. Én nem látok hátrányt. Ragaszkodj ahhoz, amit már elértél, a nagyszülői láthatásnál pedig esetleg emlitsd meg a gyámügyisnek egyrészt azt, hogy a Te anyukád is kérhetne láthatást, másrészt meg esetleg a fórumot, hogy létezik. Sok igen jól képzett van a gyámosok közt, de szerintem minden gyámügyisnek jó, ha ismeri, mert neki is sokat segithet, akár más, bonyolultabb ügyekben. Sok gyámos még életében nem találkozott egy-egy ügyfajtával, mert ott sosem fordult elő, ahol ő dolgozik, tehát jól jön, ha van némi segitség, ráadásul név nélkül. Én is sokat tanultam a fórumról a kérdésekből, és mások válaszaiból is.

Köszönöm a bõ választ, megnyugtattál!

A kisfiú nálam lett elhelyezve, az ítélet
jogerõs, sõt a volt férjem hozzájárult a külföldi tartózkodáshoz, ez a megállapodás is jogerõs. A kisfiunk jogszerûen tartózkodik velem külföldön.
Eszembe sincs a költségeket átvállalni, miért tennék ilyet, amikor õk mindent elkövetnek azért, hogy a volt férjemnél elhelyezett kislányunkkal a kapcsolatunk megromoljon! Gyámügyi vallomások stb. Látják a gyerekeket, amikor azok a volt férjemnél vannak, a kérdés elvi jellegû volt.

Magyarországról sem családi pótlékot, sem Gyest, sem semmiféle egyébb jövedelmet nem kapok. Ha megszüntetem a lakcímünket, ez jár még valamivel együtt? Arra gondolok, hogy hátrányom származik-e belõle?

Mûködik - ha zökkenõkkel is - a volt férjem és köztem a kapcsolat, nagyon nagy mértékben neked köszönhetõen és a gyerekeink érdekében; de több anyagi terhet már nem tudunk elviselni. Az már a mostani szépen kialakult családi életünk rovására menne.

Megtörténhet, azonban a kapcsolattartás költségei a kötelezettet terhelik, tehát a nagyszülőknek kell fizetniük az utazási költségeket, ha Te nem vállalod át, de a gyámügyis helyében én ugy döntenék, hogy az apai kapcsolattartást hosszabbitanám meg oly módon, hogy amikor neki lejár a kapcsolattartása, adja át a nagyszülőknek, és ők viszik majd vissza a gyereket az átadás helyére. Az apai kapcsolattartás előtt nem lehet, mivel az átadás az apának mindenképpen ott van kint, tehát a nagyszülőnek akkor oda kellene utaztatnia a gyereket (bár végül is megoldható, csak költséges).

Figyelembe kell vennni azt a lehetőséget is, hogy a Te szüleid is kérhetik a kapcsolattartás szabályozását a nálad lévő gyerek esetében, tehát amennyiben az apánál van mondjuk a páros hétvégeken, akkor nálad a páratlanokon, egy-egy hétközi napon az apai nagyszlőknél, és ugyanigy egy-egy napon az anyai nagyszülőknél, tehát olyan megoldás nem lehetséges, hogy azért, mert az ő szülei is kérik a szabályozást, Te egyáltalán nem tudsz egyetlen hétvégét sem a gyerekkel tölteni.

Én tehát például lehet, hogy kimondanám, hogy mivel jó a viszony az apa és a szülei közt, és egyébként is biztositva van a kapcsolattartás, az apa idejére szabályoznám a kapcsolattartást oly módon, hogy az apa idejéből mondjuk szombaton reggel 9-től délig láthatják az apai nagyszülők a gyermeket.

(Én a helyedben beadatnám a szüleimmel is a kapcsolattartás szabályozása iránti kérelmet, még a döntés előtt, és hivatkoznék arra, hogy az apának is jó viszonya van a szüleivel, neked is a tieiddel, de ha az apának a szüleinek jár kapcsolattartás pluszban, akkor a Te szüleidnek, és még neked is jogod van ugyanannyit a gyerekkel lenni hétvégén, mint az apának. Ezen felül megemliteném, hogy a joggal való visszaélés esete az, hogy az apa a rokonsága számára nem biztositja a gyerekkel való kapcsolattartást papiron, holott gyakorlatilag a rokonságnál van a gyerek. Emiatt kéred a nagyszülői kapcsolattartás elutasitását. A nagyszülői kapcsolattartás szabályozására vonatkozó jogszabályt ugyanis a jogalkotó azért találta ki, hogy azok a nagyszülők is tudjanak a gyermekkel kapcsolatot tartani, ahol a nagyszülő és a gyermeke között megromlott a kapcsolat, ezért a gyermek nem biztositja a saját idejéből a kapcsolattartást. Jelen esetben ez nem áll fenn, a nagyszülőnek folyamatos és kialakult kapcsolata van a gyermekkel, tehát szükségtelen annak szabályozása.
Kell a volt férjed hozzájárulása. Közösen gyakorolt felügyelet kérdéskörébe tartozik: Csjt. 72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.
(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása.

Megszüntetheted, amennyiben a fiut már elhelyezték nálad és jogerős. Ezen ugyan lehet vitázni, de véleményem szerint hivatkozhatsz arra, hogy amikor a biróság a gyereket elhelyezte nálad, akkor tudta, hogy Te kint élsz, ebben a tudatban helyezte el, és a kapcsolattartást is ily módon szabályozta.

Köszönöm a válaszod. A kisfiam még mindig nincs jól, ma voltam megint orvosnál vele (mindenrõl van igazolásom). Beszéltem a volt férjemmel, neki most lett volna jó, mert azután dolgozik; a kislány ott volt a megbeszélt helyen és idõben, õt pontosan át tudtam adni. A kisfiamnál az orvos szerint még legalább 8-10 nap, amire "utaztatható" állapotban lesz.

Megvolt egy újabb Gyámhatósági tárgyalás a nagyszülõi kapcsolattartás miatt.
A volt férjem ismét lehetetlenül viselkedett, nem volt ott az ügyvédje, szeptemberig szabadságon van, tehát ügyvédje nélkül semmihez sem járul hozzá-mondta. Az ügyintézõ szerint nem is kell, mert õ azért van ott, hogy döntsön.
Felmerült azonban egy másik kérdés.

Ugye a saját láthatásom idejére nem tudták az én szüleim láthatását megengedni, mondván két különbözõ személy nem kaphat ugyanarra az idõpontra láthatást. Ha a volt anyósomék beperelnek a nálam elhelyezett kisfiú nagyszülõi láthatása miatt, megtörténhet-e az -lévén a volt férjemnek járó idõpontra nem tudnak láthatást biztosítani -, hogy egy harmadik idõpontra megítélik nekik a láthatást. Ez kb. azt jelentené, hogy háromhetente 5000 km-t kellene autóznunk, ami fizikai és fõleg anyagi ellehetetlenedésünkhöz vezetne. Nem tudom mibõl kifizetni!
Tudsz ebben valami tanácsot adni?
Ha a kisfiú a volt férjemnél van elhelyezve, eddig is minden alkalommal a szüleinél voltak; ez megint csak visszavágás lenne. Nagyon érdekelne a véleményed még két dologban.
Az egyik :
Megszüntethetem-e a magyarországi lakcímünket, a fiamét és az enyémet ( ott nincs ingatlanom sem semmi, a szüleimnél voltunk bejelentve), hiszen külföldön élõ magyar állampolgárok vagyunk.
Ennek mi a módja.

A másik a névváltoztatás. Majdnem kimondhatatlan vezetéknevünk miatt szeretném, ha a kisfiam felvenné a mostani vezetéknevünket. ( Másodszor is házasságot kötöttem-emlékszel)
Mint törvényes képviselõnek - olvastam valahol, csak nem tudom, hogy jól értelmezem-e) jogomban áll ezt kérni. A volt férjem nem ellenzi, de nem is kell a hozzájárulása, vagy igen?
Várom válaszod.

Igazolod orvosi igazolással egyrészt azt, hogy beteg, másrészt azt, hogy nem utazhat - fekvőbeteg. Amint meggyógyul, pótlod az elmaradt kapcsolattartást. Jelezd ezt az apának. Ha meggyógyult, beszéld meg vele, hogy mikor, hol tudod a gyermeket átadni (elvileg ugyanott kell, ahova a végzés szól, de ettől természetesen eltérhettek közös megegyezéssel, csak ennek az eltérésnek bizonyithatónak kell lennie, tehát irásban, vagy rögzitsd magnón. Betegség miatti elmaradt kapcsolattartás miatt nem szankcionálnak, csak pótolnod kell, tehát onnan számit majd a 4 hét, amikor az apa megkapja. Ha a gyermek iskolás, és közben megkezdődik az iskola, megbeszélhetitek, hogy a következő szünidőben pótlod (őszi, vagy téli szünet).

Semmi gond!

Bocsi, nem ált szándékomban megbántani, hisz nem is ismerlek...

Nincs is semmilyen érdekem ezirányban.

Mégegyszer elnézést kérek!

A kórház csak 15 km; amíg az apjához ér, az viszont 1100 km lenne. Nem kibírás kérdése, hanem az, hogy lehetséges vagy sem. Nem kibújni akartam a kötelezettségem alól, ha visszaolvasol, akkor láthatod, hanem megtudni, hogy milyen szabályok vonatkoznak ilyen esetben rám. Azért köszönöm a válaszod.

Amint meggyógyult, pótlod a láthatást.

Ha a korházba el tudott utazni, akkor kibírja az utazást.

Hogyan szankcionálják rajtam azt, ha a kapcsolattartásra a kisfiamat nem tudom odaadni, ugyanis beteg lett? Nem kis nátha sajnos, sokkal súlyosabb és váratlanul jött. Be kell mutatnom az orvosi igazolásokat, vizsgálati eredményeket? Ma voltam bent vele a kórházban, utazásra képtelen állapotban van!
Vasárnap kellene kb.: 700 km-t utaztatnom és nyári négy hetes kapcsolattartásra átadnom az apjának. Ez most teljesíthetetlen, a kislány viszont ( aki nálam van negyedik hete) pontosan ott lesz az átadás helyén.
Köszönettel várom válaszod.

Anyukád mikor tudta meg? Ugyanis onnan számit a 30 nap. Az, hogy Te mikor láttad, nem számit.

Kérheted a kislány pszichológiai vizsgálatát ezzel az indokkal, hogy a gyermek előtt téged rossz szinben tüntetnek fel. Elvileg képes egy vizsgálat ezt megállapitani, fontos, hogy a pszichológus felé megtedd az indítványaidat (tehát azt, hogy miket kérdezzen, illetve tudjon meg a pszichológus). Pl. megállapítható-e az, hogy az apa vagy annak rokonsága az anyára olyan kijelentéseket tesz a gyermek előtt, ami alkalmas arra, hogy az anya szülői tekintélyét rombolja, vagy az anyát rossz szinben tüntesse fel?
A pszichológiai vizsgálat egyébként sem ártana a gyereknek a nagyszülői kapcsolattartás miatt. Ebben tehát azt is érdemes megkérdezni, hogy pl. a nagymamához milyen mértékben kötődik a gyermek, illetve az apa vagy a rokonsága szokta-e a nagymamát a gyermek jelenlétében szidalmazni. Ha a gyermek tett olyan kijelentéseket, amiből erre következtetsz, ird le, és kérdezd meg, hogy minek tudható be az, hogy a gyermek ilyen kijelentéseket tesz (természetesen azt bizonyitani kell, hogy a gyermek ténylegesen mondta ezeket - tanukkal).

Az anyukámról van szó és a volt sógornõmrõl ( a volt férjem huga).

Ma megjött a levél az itteni bíróságtól arról, hogy a kisfiamnak mennie kell az apjhoz, pontosan azokra az okokra hivatkozva, amit írtál. Tehát ez ismét telitalálat volt neked.

Az anyukám a Gyámhatósáon tett vallomás miatt a Rendõrségen tehet feljelentést a volt sógornõm ellen? Bemásoltam a szöveget, van esély szerinted? A vallomást május 31-én tette, június 6-án tudtam meg és láttam elõször oly módon, hogy az ügyvédi irodából átment valaki a Gyámhatóságra iratbetekintés vagy mi alapján adtak belõle fénymásolatot.

A hazugságait nem akarom szó nélkül hagyni és már nagyon elegem van abból, hogy úton útfélen engem mocskolnak! Sajnos a kislány elõtt is, ezt õ elmondja. Mi lenne a teendõ, mit tehetünk még?

Ne felejtsd el, ha az anyósod feljelentést tesz a sógornőd ellen, nem az anyósodnak kell bizonyitania, hogy nem szidalmazta a férjedet, hanem a sógornődnek, hogy szidalmazta. Tehát bajban lesz szerintem.

Valószinüleg előszőr ideges lesz, aztán beszél az ügyvédjével, és az megnyugtatja, hogy az ottani gyámhivatal az itteni birósági itélettel szemben semmit sem tehet. Ennyi. Ha kérdezi, mondd meg neki, hogy Te nem tehetsz róla, nálatok ez a szabály.

Köszönöm, megint érdekes dolgokat írtál.

Igazad lehet a nagyszülõk apa elleni érzelmeivel kapcsolatban, hiszen látták, ahogy tönkrementem mellette. Sokszor beszélgettünk errõl egymással ( a szüleim és én ), mert éreztem, hogy a kislányra kell maximálisan koncentrálniuk, elfelejteni a haragukat.
Amit most látok az az, hogy türelmetlenül várja a kislányom az anyukámat, számolja a napokat.
Látok fantáziát a bizonyításban, hiszen arra számtalan tanu van, hogy valóban nem találkoztak személyesen több mint két éve már. Hogyan lehet azonban azt bizonyítani, hogy nem szidalmazta ( szó egyszerûen nevetséges ) anyukám a volt férjemet. Tudom, hogy elmondhatatlanul haragszik rá, de azért harminc évet óvodában dolgozott, tehát márcsak ezért is van tapasztalata a gyermeklélekkel kapcsolatban. Itt pedig az unokájáról van szó!

A HVG ORAC kiadványt úgy néz ki sikerül beszereznünk, felvettük a kapcsolatot a kiadóval, remélem hamarosan megkapjuk.

Az itteni Gyámhatóság jön környezettanulmányt készíteni a napokban, tehát itt folyik a vizsgálat, a volt férjem a papírokat a napokban kapja meg. Gondolom iszonyú dühös lesz, de ez ellen nem tehetek semmit. Ö mit fog tenni? Mit gondolsz, mire számíthatok?

Erre jó esélyeitek vannak, egyáltalán nem tulzott igények. Nincs erre szabályozás.

A sógornő vallomását tehát lehet cáfolni, mindezt mondják el a nagyszülők, és tanuként idéztessenek meg olyan személyt, aki ezt meg tudja erősiteni. Bárki lehet tanu, rokon is. Ezen felül feljelentést tehetnek a sógornőd ellen hamis tanuzásért, ha tudják bizonyitani, hogy a vallomása valótlan, pl. hogy nem találkoznak havonta. Esetleg egy rágalmazási per is beleférne az apósod részéről, ha nem italozik, az anyósod részéről pedig azzal, hogy nem szidalmazta az apát. Ennek sikeres lezárása jelentősen elősegitené egyébként a kapcsolattartás szabályozásának eljárását is. Figyeljetek, mert a vallomás szüleid általi tudomásszerzésétől számitott 30 nap alatt kell az eljárást meginditani.

Hivatkozzanak a szüleid arra, hogy a felügyelet melletti kapcsolattartás nem indokolt, rendkivül hátrányos a gyerekre nézve, ráadásul felügyelet mellett nem lehet normális kapcsolatot tartani, főleg nem olyan személy felügyelete mellett, aki egyébként ellenségesen viseltetik a szüleiddel.

Ha nem kaptatok értesitést, akkor nem vehető figyelembe, ami azt jelenti, hogy hiába olvasta el az ügyintéző, az indokolásban neki bizonyitania kell, ha korlátozni akarja a nagyszülők kapcsolattartását (a korlátozás jelen esetben a felügyelet melletti kapcsolattartást jelenti). Márpedig ha nem áll bizonyiték rendelkezésére, akkor nehéz lesz megindokolnia.

Kérjetek egyébként pszichológiai szakvizsgálatot is a gyerekre, az apára és a nagyszüleidre (ők kérhetik). A vizsgálat képes kimutatni a gyerek kötődését a nagyszülőkhöz, illetve azt is, ha az apa ellenségesen viseltetik a szüleiddel szemben. Igaz, hogy azt is képes kimutatni, ha a szüleid tényleg az apa ellen uszitják a kislányt. A gond az, hogy ezt sajjnos el tudom képzelni. A nagyszülők ugyanis nyilvánvalóan Téged féltenek, az apa viselkedése miatt haragszanak rá, és kevés nagyszülő képes ezt megjegyzések nélkül hagyni. A nagyszülők kizárólag a Te szempontodból nézik az ügyet, képtelenek az apa szemszögéből nézni, pedig akkor megértenék, hogy az apa mit miért tesz, és azt is, hogy Te az apa helyébe kb. ugyanezt tennéd. Egyszerüen fél az apa, hogy a lányát is elvesziti, akit idáig ő nevelt. Pontosan tudja, hogy a biróságok anyacentrikusak, ezért a gyereket sokkal jobban magához kell kötnie, mintha nő lenne, ahhoz, hogy a biróság nála hagyna, ha Te gyermekelhelyezési pert inditasz esetleg. Egyetlen esélye, ami az ő oldalára billenti a dolgot az, hogy Te külföldön élsz. Sajnos ez a tapasztalat, és ezt ő jól tudja, azért ilyen, amilyen.

Köszönöm a válaszaidat.
Most megint a nagyszülõi kapcsolattartás-Gyámhatóság ügyében kérem a segítségedet.
Meg kellett jelölnünk a tanuinkat, valamint azokat az idõpontokat, amikor kérnék a szüleim a kislányomat. Arra gondoltunk, hogy havonta egy hétvége, elvitellel, az apa nélkül és nyáron egy hét nyaralás. Mik az esélyeink? Arra gondolok, hogy van-e valahol valamilyen szabályozás az idõtartamra, lehet, hogy túl sok? A volt férjemnek mindenképpen , a legszivesebben egyáltalán nem engedné el a kislányt.

A volt sógornõm vallomásából idézek:
“… Elmondja, hogy a nagypapa az õ apósának a testvére, szinte havonta találkoznak Gy-ben(nem igaz, két éve találkoztak utoljára személyesen!) Tudomása szerint a nagypapa italozik, a nagymama pedig zaklatja a gyereket azzal, hogy az édesapját szidalmazzák egyre durvábban abban az idõben amikor találkoznak. A gyerek több napig nem talál magára, miután vége a kapcsolattartásnak, ( Egyetlen egy alkalommal sem adta oda a kislányt a válás óta, egyszer vitte oda õ kb. két órára, amikor is terített asztal várta õket, ettek, majd a gyereket fogta és végiglátogatta a falusi ismerõseit. A kislány egyetlen percet sem töltött a nagyszüleivel egyedül!) még a rendõrségen is feljelentették a bátyját, hogy fenyegeti õket.( Ki - Kit?-egy szó sem igaz ebbõl!) Tudomása szerint a kapcsolattartást szabályozó bírói itéletben nem döntöttek nagyszülõi kapcsolattartásról, ennek ellenére a bátyja odaadta a gyereket a nagyszülõknek ( nem igaz!) a békesség kedvéért, de bebizonyosodott, hogy ez nem a gyerek érdeke, hiszen folyamatosan uszítják az apja ellen a rendelkezésre álló idõben( ha találkozhattak volna vele, akkor kihasználták volna az idõt inkább játékra!) Az apa szeretné békességben nevelni a gyereket, s az a kérése, hogy csak az õ jelenlétében tarthassa a kapcsolatot a gyermek az anyai nagyszülõkkel havonta egy hétvégén.”
Mit lehet ezzel kezdeni? A tanumeghallgatásról értesítést valóban nem kaptunk, így nem is vehetõ figyelembe? Ettõl persze még elolvasta az ügyintézõ!
Az anyukám a hétvégén jön ki hozzánk, mert a kislány itt van és egy hetet együtt töltenénk. Megteszi, ezért utazik 2000 km-t. Mo-gon csak 16 km-re van az unokájától és nem láthatja.
Kiváncsian várom válaszod!

Elvilg nem vehetik el tőled, de a gyakorlatban azért már sok minden megtörtént. A férjednek is tartania kell magát az egyezséghez, a biróság nem tolerálná, ha nem tartaná. Ha felmerül ilyesmi, számithatsz a segitségemre, de remélem nem merül fel. Õ sem tudja csak ugy magánál tartani a fiadat, mert az itt büncselekmény, tehát ha megteszi, akkor azonnal feljelentheted.

Az ottani gyámhatóság semmit sem tehet, mivel itt birósági határozat született, és az rájuk nézve is kötelező erejü. Ne aggódj, nem szólhatnak bele. Õk is kötelesek az itteni jogszabályokat betartani, nem tudják eredményesen támadni a határozatot, mivel nekik fellebbezési joguk sincs az itteni szabályok szerint (nem tartalmaz rájuk nézve kötelezést a végzés és nem voltak felek az eljárásban). A gyermeki jogok érvényesülése szempontjából esetleg próbálkozhatnának, de itt lesöpörnék őket, mert a gyereknek joga van a szülőjével kapcsolatot tartani, én a Magyar Állam helyében erre hivatkoznék, és ők is erre fognak. Ráadásul szülői egyezségről van szó, nyilvánvalóan a szülők az egyezség megkötésekor a gyerek érdekeire figyelemmel döntöttek igy.

Nincs olyan eu-s szabály, ami pontosan leszabályozná, hogy egy szülő hogyan kezdheti a kapcsolattartást, tehát nem lesz mire hivatkozniuk. Ráadásul az apa már találkozott a gyerekkel többször is. Amikor például a gyerek óvodás, és tegyük fel anyuka-apuka dolgozik, az óvodai szünet idejére sokszor kénytelen a szülő valamilyen megoldást találni (az is egy hónap), és előfordul, hogy átmeneti gondozásba kerül például a gyerek erre az egy hónapra. Nézőpont kérdése, hogy mi a gyerek érdeke ilyen esetben, az, hogy ne kerüljön átmeneti gondozásba, hanem kezdjenek el éhezni, mert ez esetben a szülő nem tud dolgozni, vagy átmeneti gondozás.

Ezek nem kogens (kötelező erejü) szabályok, olyan mértékben, hogy még le sincsenek irva, tehát elég nehéz belekötni, hogy milyen módon szabályozott egy kapcsolattartást és milyen szempontokat vett figyelembe egy biróság. Ráadásul kissé fura lenne, ha egy gyámhatóság megkérdőjelezhetne egy birói döntést. Hiszen a biróság csak akkor hagyhat jóvá egy egyezséget is, ha az a gyerek érdekében áll. Tehát nyilván a biróság ezt is figyelembe vette.

Köszönöm a válaszod!

Egyenlõre nem akarok a gyermekelhelyezés megváltoztatásával próbálkozni, még akkor sem, ha meg vagyok arról gyõzõdve, hogy nálam jobban "nevelõdne" a kislány. Bele kell a jelenlegi helyzetbe nyugodnom, hiszen valamelyest normálisan kell tovább élnünk a jelenlegi családunkban is.
A pereskedéshez most már nincs idegrendszerem, nagyon a végén vagyok az erõmnek. Ezen kívül annak a kisgyermeknek, akit én nevelek szüksége van egészséges anyára. Idegileg is.

Ami bánt, az továbbra is az, hogy az apa büntetlenül élhet vissza a jogaival, nevelheti ellenem a gyereket stb. bõvebben írtam már errõl, nekem viszont az utolsó pontig be kell tartanom a törvényt, gondoskodnom kell arról, hogy a másikat is láthassa, mert különben jön, amit írtál.

A távollétemben elvehetik tõlem a fiamat? Gondolom ehhez azért már történnie kell egynek és másnak nem? Ugyanúgy hosszú folyamat lenne, mint tõle elvenni a kislányt. A kettõ között az is óriási különbség, hogy a kisfiú soha nem is érdekelte!

Ami fontos.
Az itteni Gyámhatóság, óvodát, Gyermekjóléti szolgálatot és családgondozókat bevonva - sokkal több a szavuk és a gyerek érdeke szent!- vizsgálatot indított, hogy egy apa, akinek egy éve semmi kapcsolata nem volt a gyerekkel, miért kaphatná meg most hirtelen négy hétre. Elõbb épüljön fel ez a kapcsolat-mondják. Az ügy az itteni bíróságra került, a volt férjem a napokban fogja errõl a papírokat megkapni.

Ez ellen nem tehettem - nem is tettem volna semmit - hiszen annak az országnak a törvényeit is be kell tartanunk, ami otthonunkká vált, ahol befogadtak!
A kérdésem az lenne, hogy mire számíthatok? A magyar ügyvédünk szerint támadni fogják a most megkötött egyezséget. Visszavonhatja-e a külföldre távozáshoz (kisfiú miatt) adott apai engedélyét? Játszhat vele Jolly Jokert?
Ez itt egyébként megint csak senkit sem érdekelt, de tudom, hogy ez Mo-gon elengedhetetlenül fontos volt!
Mi a véleményed? Azon kívül, hogy tisztában vagyok azzal, hogy indulatokat szabadít el, mit tehetnek jogilag?
Az EU miatt a gyerekre nem csak a magyar, hanem az itteni ill. EU-s jogszabályok is hatályosak-mondták.
Várom válaszod.

Az egyik gyerek nálad maradt, a másik az apánál. Ez igy szerintem fer. Nem az apa miatt, hanem a gyerek miatt irtam amit irtam.
Természetesen nem kell velem egyetértened, ez a Te életed, de a gyerekeké is, és hidd el, csak ártasz a gyereknek, ha nekiállsz pereskedni. A per lezárultáig legalább egy év eltelik. Kicsi az esélye, hogy neked itélik, hiszen egyrészt idáig is az apa nevelte, másrészt az apa alkalmas a gyerek nevelésére (a fél év alatt bizonyitotta). Felbolygatod a békét, az apa be fog keményiteni és rosszabb helyzetbe kerülsz, mint most vagy. Ha pedig tegyük fel neked itélik, aminek azért is kicsi az esélye, mert Te külföldön élsz, akkor minden kapcsolattartásnál problémák lesznek, az apa még jobban ellened fogja nevelni a gyereket, amiből végeláthatatlan harc lesz mindaddig, amig a gyerek fel nem nő, és tulajdonképpen még utána is.

Ne csak a mában gondolkodj, hanem a jövőben is. Pár év, a lányod kamasz lesz, egyre inkább elszakad majd tőletek, éli a saját életét. Felesleges ezt a pár évet tönkretenni. A lányod igy is boldog. Gondold el milyen lenne az élete, ha nekiállsz pereskedni, és az apa mindent megtenne azért, hogy a pert ő nyerje meg, tehát ott tenne neked keresztbe ahol tud, hogy a lánya hozzá ragaszkodjon. És hidd el, tapasztalat, hogy a gyereket gondozó szülő képes a különélő szülő ellen forditani a gyereket, ha akarja, hisz a különélő szülő csak pár órákat van a gyerekkel, mig a gondozó szülő állandóan.

Nem vagy köteles órákat várnod, egyébként a tanuk arról is nyilatkoznak, hogy mikor voltak ott. Nyilván, ha az apa fél órán belül nem érkezik meg, Te mehetsz vissza a lakásodhoz. Egyébként ezt irtam korábban, hogy ilyen szempontból rossz az itélet, mert a bizonyitás szinte lehetetlen lesz. Ha van a találka helyén kültéri toronyóra, akkor talán egy digitális fényképezőgép segithet a helyzeten, ha csinálsz magatokról mindig egy fényképet az aznapi ujsággal, ugy, hogy a toronyóra is benne legyen. De neked addig nem kell bizonyitanod semmit, amig az apa nem állit olyat, ami nem igaz, és azt nem bizonyitja tanuval. Ez esetben viszont feljelentheted a tanut hamis tanuzás miatt - ha biztos vagy benne csak akkor, nehogy a hamis vádba fuss bele - igy a tanu meggondolja, mit hazudozzon legközelebb.

Nem köpnek szembe, de gondold el. A gyerek magyar állampolgár. A magyar állam sem támogatja, hogy külföldre vidd véglegesen az apa hozzájárulása nélkül. Ezt Te választottad magadnak, nem terhelheted a következményeit az apára.

A végrehajtási eljárás: figyelmeztetnek, hogy tartsd be a jogerős kapcsolattartási határozatot. Ha ez eredménytelen, birságolnak, alkalmanként és visszatérően százezer forint erejéig (ez azt jelenti, hogy elmaradt kapcsolattartásonként mindaddig, amig nem pótlod - most a fiuról van szó - többször is kiszabható ez az összeg). A lány esetében, ha nem viszed vissza időben, két lehetőség van. Vagy büntető eljárást inditanak az elhelyezés megváltoztatása miatt, vagy ha bizonyitottan nem akartad az elhelyezést megváltoztatni, szintén birság kiszabása lehetséges. Elvileg karhatalmi végrehajtás is lehetséges, de mivel az itteni szabályok nem biztos, hogy érvényesek abban az országban is, ahol élsz, ez szerintem ott kivitelezhetetlen, hiszen az itteni rendőrség nem intézkedhet ott, és nem biztos, hogy az ottani szabályok lehetővé teszik ilyen esetben a rendőri intézkedést.
Ezen kivül folyamatos akadályozás esetén elrendelheti a védelembe vételt a gyámhatóság, de az szintén elég kivitelezhetetlen jelen helyzetben, hiszen a családgondozók külföldre nem tudnak utánad menni, hogy jogkövetésre birjanak. Ezen kivül pert indithat a gyereknek az apánál történő elhelyezése érdekében, továbbá súlyos esetben kiemelheti a gyermeket a Te családodból, elhelyezheti az apánál, és ezután indit pert.

Ezek a lehetőségek, plusz büntető eljárás kiskoru veszélyeztetése miatt.

Ugyanez a végrehajtási eljárás, ha az apa akadályozza a kapcsolattartást.

Sajnos egyenlőre semmit sem tehettek. Ha tényleg ugy néz ki, hogy ez sokszor, tartósan előfordul, illetve anyagilag nem birjátok, kérhetitek erre hivatkozással (körülmények lényeges változása) az ujraszabályozást.

“…A kislány maradjon az apjánál, hisz ezidáig is ő nevelte…” Csak hat hónapja neveli õ!
Mi az, hogy ne akarjak mindent elvenni az apától?! Minden ott maradt neki! A lakás, a bútorok, a bankszámla – egy szál ruhában rakott ki bennünket és végül a kislány is, hiszen nem írta alá a papírjait!
A kislány nem eszköz, hogy azért ne harcoljak érte tovább, hogy a volt férjemnek ne legyen rossz!
Egy testvérpár lett “elfelezve”, hogy egyik szülõ se maradjon gyerek nélkül!
Ne pereljem a gyereket, mert igaz, hogy az apja ellenem neveli, a gyerek válogatott trágárságokat mond rám, hogy az apja ennek titulál; az apja teljesen elzárja az anyai oldaltól, a nagyszülõk hónapok óta a Gyámhatóságra futkosnak, a kislány nem lehet az édesanyjával, a testvérével együtt, de a világért se pereljem( vagy próbáljam meg), mert ne akarjak már mindent elvenni az apától!
Derill, minden tiszteletem a tied, sokat köszönhetek neked, de ezzel most nagyon nem értek egyet!

Meggyõzõdésem, hogy a hazáját akkor is szeretné, ha velem élne, barátai már most is vannak itt, hiszen ne felejtsd el, itt volt már velünk három hónapot, a megszokott környezete pedig az anyja és a testvére közelsége!( Az apja is, de azt is meg lehetett volna kultúráltan oldani!)

Soha egy rossz szót sem mondtam az apjáról, ezt a hibát nem fogom elkövetni! A volt férjem?

Hogy érted, hogy nem tehetek az ellen semmit, ha tanukkal bizonyítja, hogy nem voltam ott? Késik mondjuk 2 órát és én már nem voltam ott, de ott voltam a megadott idõpontban! Nem tudom bebizonyítani – nem is kell?-, hogy igenis ott vártam rá? Az átadás helyén verjek tábort, hogy egyszer csak megérkezik! Ez tényleg elképesztõ!

Lassan olyan érzésem van, hogy éppen szembe nem köpnek, mert nem Mo-gon kezdtünk új életet! A Gyámhatóság ebben partner? Derill, mit jelent a végrehajtási eljárás?

„… Az egyezség kötés előtt ezeket át kellett volna gondolni, és kitérni arra, hogy amennyiben Te itt töltöd a szabadságodat, akkor az apa fizesse meg azt a költséget (mint kötelezett), amit az jelent, hogy a fiadat eljuttatod a kapcsolattartás helyére…“ Most már semmit sem tehetünk?

Ha visszaolvasol, láthatod, hogy sokszor hatottál pozitívan rám, most sem azt kérdeztem, hogy hogyan tudok kibújni a vállalt kötelezettségeim alól, hanem azt, hogy mire számíthatok, ha egyszerûen anyagilag nem bírjuk már tovább kéthavonta 5000 km-t autózni! Magyarul nincs rá pénzünk!
Maradjak itt, felejtsem el a kislányomat, hiszen “cserébe” nem tudom a fiamat adni?

Derill,

Ok.Értem.Akkor viszont mi van,ha az anya tudatosan az anya ellen nevelte sok éven keresztül,majd az anya lerobban,a gyermek az apjához (és az apa új családjához) kerül és rájön,hogy mégse az van,amit az anyja mondott,...és fél év múlva nem is akar az anyjához visszamenni,mert jobban érzi magát az apjánál.
??? Akkor is etikátlannak tartod "elvenni" az anyától a gyermeket?

Ez nem egészen igy van, ugyanis az is benne van, hogy biztositja a kapcsolattartást. A kapcsolattartást pedig a Csjt. 92. §. (1) bekezdésében meghatározott módon kell biztositani (zavartalan kapcsolattartás). Ha a gyereket ellened neveli, ebből nem lesz zavartalan kapcsolattartás. Ettől függetlenül ezt viszont bizonyitanod kell, ha pert inditasz, és nem könnyü bizonyitani.

A véleményem továbbra is az, hogy a kislány maradjon az apjánál, hisz ezidáig is ő nevelte, ne akarj mindent elvenni az apától, ráadásul a gyerektől is (megszokott környezet, a hazája ahol felnőtt, a barátai stb.) saját önös érdekeid miatt. Természetes, hogy szereted a lányod, az is természetes, hogy szeretnél vele élni, de belőle csak egy van, egyszerre két helyen nem élhet.

Az a nyilatkozat azt is jelenti, hogy ha nem tartod be, a biróság eleve ugy fog hozzád állni, hogy szavahihetetlen, rosszhiszemü vagy.

Mindegy, hol töltöd a szabadságodat, az átadás helye mindig A városa, tehát neked mindenképpen oda kell utaznod a lányoddal. Mivel a fiu átadásának a helye is az, gondoskodnod kell arról, hogy a fiu is ott legyen az átadás időpontjában. Az, hogy ezt hogy oldod meg, a Te problémád, az ítélet kötelez rá. Javaslom, hogy ez esetben a férjedet, vagy valamelyik rokonodat kérd meg, hogy vigye oda. Tehát a lényeg, neked egyetlen feladatod van, biztositani, hogy a gyerek ott legyen a kapcsolattartás helyén és időpontjában, ahol a birósági ítélet szerint át kell adnod.

Nem neked kell bizonyitanod, hogy ott voltál, hanem a férjednek azt, hogy nem voltál ott. Nyilván visz tanukat, erre az ügyvédje valószinüleg kioktatja. Ha van tanu, akkor Te semmit nem tehetsz, mert a végrehajtási eljárás mindenképpen megindul. Ha Te viszel ellentanut, az sem számit, mivel a gyámhivatal nem fogja vizsgálni a tanuk szavahihetőségét, hanem a felek kölcsönösen feljelenthetik egymás tanuját (hisz valamelyik nyilvánvalóan hazudik). Ez esetben ha a tanuk ellen folyton büntető eljárás indul, egy idő után nem lesz ember, aki szóbaáll veletek, nemhogy még tanuskodjon is. A hamis tanu pedig remélhetőleg megkapja a büntetését.

A hamis tanut Te is ugy tudod kivédeni, hogy ha biztos vagy benne, hogy nem mond igazat, feljelented hamis tanuzásért. Lehet ugyanis rokon a tanu. A tanuzási mentesség ugyanis csak arról szól, hogy nem köteles tanuvallomást tenni, azonban ha tesz, köteles igazat mondani. Viszont ezzel légy óvatos, mert ha nem bizonyitható, hogy a tanu hamisan tanuskodott, ő is feljelentést tehet utána hamis vád miatt ellened.

Igaz. Most a kapcsolattartás költségei olyan arányban terhelnek, amilyen arányban vállaltad. Az egyezség kötés előtt ezeket át kellett volna gondolni, és kitérni arra, hogy amennyiben Te itt töltöd a szabadságodat, akkor az apa fizesse meg azt a költséget (mint kötelezett), amit az jelent, hogy a fiadat eljuttatod a kapcsolattartás helyére.

Big Joe: olvasgasd sokat a fórumot. Több helyen leirtam, hogy a családjog nem objektiv jog, sok szubjektiv elemet tartalmaz. Mivel emberek életéről van szó, nem lehet száraz jogi tanácsokat adni. Ha a szubjektiv véleményemet is elmondom (amik tapasztalatokon alapulnak), elkerülhető, hogy a kérdező hibákat kövessen el.

Mindennek oka van, ennek is. Ha a beteg anyától elveszed a gyereket, a gyerek egyszer felnő, és fel fogja ezt mérni (hacsak nem fogyatékos). Akkor pedig nagyon fog Téged utálni és ez tuti.

Kérheted, de a biróság nem fogja elhelyezni. Igen, jogos. Viszont ez oda-vissza igaz. Mi történik, ha Te leszel beteg tartósan? A gyereket a biróság helyezze vissza az anyához? Ráadásul azt is tudnod kell, hogy fél év betegség után kérheted, azonban az elhelyezési per legalább egy évig tart, tehát valószinü, hogy mire lezárul, az anya már ismét tudja nevelni.

Ez nem igaz. A gyermek akkor sérül a környezetváltozás hatására, ha a szülő nem megfelelően neveli. A Te elméleted szerint ugyanis például a zsidó gyermekek és a kollégiumban tanuló gyermekek mind sérülnek! (Tudvalevő, hogy sok zsidó család a gyermekeit külföldön tanittatja kicsi kortól kezdve.) Belátható, hogy ez nem igaz, sőt, inkább azok a gyermekek sérülnek, amelyek mindig bezárva élnek, soha semmi nem változik körülöttük, aztán egyszercsak eljön az iskola, vagy egy betegség, vagy bármi, és a szülő jelenléte nélkül a gyermek depressziós lesz, nem eszik stb. mert a szülő annyira magához kötötte a gyermeket, hogy egyedül életképtelenné válik. Sokszor tapasztalható ez felnőtteknél, amikor a 40 éves nőt vagy férfit még mindig annak anyja irányitja, ő dönt helyette.

Mint gyámügyis én ezeket tapasztaltam. Tehát kizárólag a nevelés dönti el, hogy a gyermeked milyen lesz. Minél nyitottabbnak neveled, annál jobb lesz neki. A stabil háttér mindig ott van (az, hogy szereted, hogy oda mindig hazamegy, hogy ott mindig megtalálja a saját holmiját ugy, ahogy ő hagyta), de közben éli a saját életét. A stabilitás tehát ilyen értelemben fontos a gyermeknek, hogy tudja, hogy számithat a szüleire (mindkettőre), hogy hozzájuk mindig fordulhat, hogy ők tuti mindent megtesznek érte, anélkül, hogy helyette akarnának élni.