Gyermekelhelyezés megváltoztatása két éven belül?

Szia Derill,

"Nem tartom helyesnek a betegség kihasználásával elvenni a gyermeket és csak azért, mert betgeg az anya."

Ez szubjektív vélemény volt.Itt pedig jogi tanácsokért fordul mindenki a fórumhoz.
Hogy bárki hozzátegye a szubjektív véleményét,ahhoz ismernie kell alaposan a körülményeket,a részleteket.

Vagyis azt szűrtem le,hogy ha tartósan(pl. fél év) nálam van a gyermek,akkor kérhetem az elhelyezés megváltoztatását.
Ha a gyermek érdekeit nézem,hogy ne legyen ugráltatva egyik városból a másik városba,az egyik iskolából a másikba,akkor szerintem jogos hogy valami állandó legyen már végre az életében.Nemde?
Ha hozzám kerül a gyermek,akkor kérhetem hogy határozzuk meg minimum fél évben(vagy 1 évben) ezt az időszakot?
Fél év kell egy gyermeknek,hogy megszokja az új kőrnyezetet,ha utána megint kiszakítjuk,akkor sérül a gyermek.Nemde?
Mint gyámügyes,találkoztál ilyen esettel?

Két dologban kértem párhuzamosan tanácsot tõled. A nagyszülõi kapcsolattartás ügye a Gyámhatóság elõtt van, az alábbi ( kapcsolattartás megváltoztatására és egyebekre kötött) egyezséget, pedig bíróság elõtt kötöttük:

Egyezség

M.H. (én ) felperes kötelezettséget vállal arra, hogy az 1999. …-én született Imola nevû gyermeke gyermekelhelyezésének megváltoztatását a gyermek 10 éves koráig nem kéri, amennyiben M.J. alperes munkahellyel, szolgálati lakással rendelkezik és a kapcsolattartást nem akadályozza.

A felek egyezõen kijelentik, hogy a 2002. …..-én született B. utónevû közös gyermekük tartózkodási helye Németország.

A felek egyezõen kijelentik, hogy M.H. felperes az 1999-ben született Imola utónevû gyermekével a kapcsolatot június 24. napjának 18,00 órájától július 24-ik napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy Imola utónevû gyermekét magával viheti. A gyermek átadásának helye M.J. mindenkori lakóhelye.

M.H. felperes kötelezettséget vállal arra, hogy az Imola utónevû gyermek kapcsolattartásának végeztével Imolát, illetõleg B.utónevû gyermekeit A.(Ausztria) városában korábban egyeztetett helyen átadja M.J alperesnek.

M.J. alperes B. utónevû gyermekével a kapcsolatot 2005. július 24. napjának 14,00 órájától 2005. augusztus 21. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy a gyermeket annak átadás helyérõl magával viheti, de köteles õt a kapcsolattartás végeztével A. városába korábban egyeztetett helyre visszavinni.

M.J. alperes kötelezettséget vállal arra, hogy a kapcsolattartás kezdetén Imola utónevû gyermeke útlevelét, társadalombiztosítási kártyáját és babakönyvét átadja M.H. felperesnek; valamint a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy az átadott okmányokat a másik fél részére visszaadják.

Felek egyezõen kijelentik, hogy M.H. felperes a kapcsolatot Imola utónevû gyermekével 2005. szeptember 30.napjának 18,00 órájától 2005. október 8. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy a gyermeket magával viheti. Imola utónevû gyermek átadásának helye M.J. alperes mindenkori lakóhelye. A gyermek visszaadásának helye pedig A.városában korábban egyeztetett helyen történik.
M.J. alperes a kapcsolatot B. utónevû gyermekével 2005. október 8. napjának 14,00 órájától 2005. október 15. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy a gyermeket magával viheti. A gyermek átadás átvételének helye A. városában korábban egyeztetett helyen van.

M.H. felperes a kapcsolatot Imola nevû gyermekével 2005. december 9. napjának 18,00 órájátó 2005. december 17. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy Imola utónevû gyermeket magával viheti. A gyermek átadásának helye M.J. alperes mindenkori lakóhelye. A gyermek visszaadásának helye A. városában korábban egyeztetett helyen történik meg.

M.J. alperes a kapcsolatot B.utónevû gyermekével 2005. december 17. napjának 14,00 órájától 2006. január 1. napjának 18,00 órájáig tartja akként, hogy B. utónevû gyermekét magával viheti. A gyermek átadásának és átvételének helye A. városában korábban egyeztetett helyen történik.

M.H. felperes Imola utónevû gyermekével a kapcsolatot 2006. február 3. napjának 18,00 órájától 2006. február 11. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy a gyermeket magával viheti. Imola utónevû gyermek átadásának helye M.J. alperes mindenkori lakóhelye. A gyermek visszaadásának helye A.városának korábban egyeztetett helye.

M.J. alperes a kapcsolatot B. utónevû gyermekével 2006. február 11. napjának 14,00 órájától 2006. február 19.napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy B. utónevû gyermekét magával viheti. A gyermek átadás és visszavételének helye A.városànak korábban egyeztetett helye.

Stb.

A felek egyezõen kijelentik, hogy a továbbiakban a kapcsolattartás egyezséggel való leszabályozásánál 2006. évben leszabályozott idõpontokat veszik alapul azzal, hogy mindkét gyermek egyenlõ idõtartamot tölt a másik szülõnél azzal, hogy az iskolai szünetekben a gyermekek felváltva lesznek évenkénti váltásban a kapcsolattartásban hol az egyik, hol a másik szülõnél. Ennek megfelelõen kötnek egyezséget a jövõben akár bíróságon kívül, akár a bíróság elõtt.”

Nos, mi a véleményed? Az elsõ bekezdésrõl? Tényleg nem perelhetem a kislányomat 10 éves koráig? ( Ügyvédem szerint ez a mondat semmit sem jelent!) Miért ragaszkodtak mégis foggal-körömmel ehhez a bekezdéshez? Hogy okvetlenül benne legyen a munkahely ( jövõre nyugdíjas lesz!), a szolgálati lakás ( amit valószínüleg megvehet majd)? Akkor sem, ha nyilvánvalóan ellenem neveli a kislányt?

A kérdéseim még egyszer röviden a következõk lennének.

• Ha nem tudok valamilyen oknál fogva autózni ( betegség,rossz autó, idõjárás stb.), de vonattal meglátogatom a kislányomat, vele Mo-gon töltöm el az idõt. Hol kell visszaadnom, mi történik a kisfiammal, hiszen õt akkor Ausztriában nem tudom átadni, mert Németországban van?
• Hogyan tudom bizonyítani, hogy ott voltam az esetleges átadáskor, vártam mondjuk egy órát vagy kettõt, de nem jött a volt férjem? Ha megtankolok a kezdetkor és két óra múlva, majd a számlákkal a kezemben hazamegyek, mi történik? Ott voltam, meddig kell várnom, ez persze fordítva is kérdés!
• Hogyan bizonyít? Egy szót sem beszél németül, soha életében nem járt Ausztriában és 10 éve nem vezetett! Szóval nem vagyok nyugodt; ha pedig olyan tanukat hoz, mint akik a Gyámhatóságon tanuskodtak a rokonságából( legalább négy állítása volt a hugának hazugság!), akkor én azt hogyan tudom kivédeni?
• A kapcsolattartás költségei a kötelezettet terhelik –írtad valahol-,hacsak nem ír az ember alá ilyen egyezséget, igaz?

Szóval lesz még bajom elég! Igazad van, egy életre választottam 10 éve rosszul!
Köszönöm elõre is a válaszod!

Amennyiben az anya beteg, és várhatóan hamarosan felépül (akár fél év), önmagában a betegsége nem indok a gyermekelhelyezés megváltoztatására, ha belátható időn belül várható a felépülés, és utána ujra képes lesz a gyerek nevelésére.

Ettől még persze megpróbálhatod az elhelyezési pert, amikor a gyerek tartósan nem az anyánál van, azonban ha én biró lennék, tuti elutasitanám. A szülő ugyanis betegsége idejére meghatalmazhat bárkit azzal (akár téged is), hogy a gyereket átmenetileg gondozza. Nem tartom helyesnek a betegség kihasználásával elvenni a gyermeket és csak azért, mert betgeg az anya. Nyilván, ha más ok is van, akkor ezt kell érvként felsorakoztatni a perben.

Sziasztok,
Váláskor a közös gyermekünk anyukához került.(Anyuka kettesben él a gyermekkel.)Anyukával(volt feleség)nem túl jónak mondható a kapcsolat,sőt a láthatással is szoktak gondok lenni.
Kérdésem,hogy ha anyuka lerobban egészségileg annyira,hogy nem tudja ellátni a gyermeket és nem számíthat a szüleire(az apja alkoholista),a testvérére sem(most válnak),az én szüleimre sem(mert idős nyugdíjasok),de sokat van ott a gyermek,,...
...akkor automatikusan hozzánk kerül a gyermek? Nekem van egy új házasságom és abból született két gyermekem.Örülni fogunk,ha hozzánk kerül.De szeretnénk,ha nem annyi ideig,amíg anyuka felépül,hanem örökre.
Ha így van,akkor kihez kell fordulni vagy mit kell tennem,vagy automatikusan intézi a dolgot valaki? Ha anyuka nem tudja ellátni (tartósan kórházba kerül,mondjuk fél év),és nem szól nekem,akkor én mit tehetek? (Gondolom leteszi szüleimhez a gyermeket.)

Ezek nem ismerik az Áe-t. Csak a tanumeghallgatásról kell az ellenfelet értesiteni. A sógornőd viszont tanuként volt meghallgatva, tehát arról kötelesek lettek volna értesiteni, viszont most, hogy nem tették, a sógornőd vallomását nem vehetik figyelembe. Hivatkozzatok erre. Egyébként meg ügyfélfogadási időben Te akkor mész oda, amikor akarsz és köteles fogadni. Hivd fel a figyelmüket a fórumra, hátha okosodnak egy kicsit. Az Áe-t már lehet, hogy felesleges megtanulniuk, de a KET-et elkezdhetik, mert az hosszabb, mint az Áe., kb. a duplája. Novembertől hatályban lesz. Ha az Áe-t 20 év alatt nem tudták megtanulni, (a 81-es átfogó módositástól számitva) tuti sok idő kell majd a KET-hez, de reméljük nem 40 év.

Ezt most nem nagyon értem. Az volt a bajod, hogy neked kell a gyerekeket utaztatnod, itt viszont az áll, hogy Te jössz a lányért, viszed ausztriába, majd a férjed oda megy érte. A fiut pedig Ausztriában veszi át szintén, és ő utaztatja Magyarországra. Az előző (4.) bekezdés szerint a férjed elviheti a gyereket már most is, mig az 5. bekezdés szerint csak 2006. februártól. Jó lenne tudni, hogy ez elirás-e, vagy a biróság igy gondolta?

Tehát itt már eleve az kérdéses, hogy mikortól viheti el önállóan a gyereket, és meddig tarthatná a Te felügyeleteddel vele a kapcsolatot. Azt javaslom, hogy kérjetek a biróságtól erre vonatkozóan értelmezést. Ha pedig a férjed addig is nem hozza vissza a gyereket, kérsz végrehajtást, feljelentést teszel ellene családi állás megváltoztatása miatt, és legközelebb nem adod oda neki azzal, hogy a határozat szerint az elvitel jogával csak 2006. februárjától élhet (ami ugyan szerintem ártana a gyereknek meg a kapcsolatotoknak, de akkor nem nagyon lesz más lehetőséged. Szerintem bizz abban, hogy semmi rosszat nem forgat a fejében.)

(Azt sem nagyon értem, hogy azt irtad, hogy gyámhivatal intézte, akkor viszont mit keres benne alperes meg felperes.) Látod ezért kellene az iratot látnom, vagy a szöveget összességében gépeld be. Egy-egy szó is számithat, hátmég bekezdések.

Nem kell feltétlenül neked levinni, de valakinek le kell. Neked arról kell gondoskodnod, hogy a kapcsolattartás helyén legyen a gyerek. Egyébként itt az a kérdés is felmerül, hogy a kapcsolattartás elmaradása esetén hogyan bizonyitják majd, hogy kinek a hibájából maradt el a kapcsolattartás? Hacsak a férjed nem visz magával innen tanut ausztriába. Vagy megkér a férjed két osztrákot, hogy jöjjön tanuskodni?:)) Szóval érdekes lesz. Ezt nem nagyon gondolta át az aki a határozatot hozta. Ugyanis azt neki kell bizonyitania, hogy megjelent ausztriában a gyerekért, de nem volt ott (fiu). Azt meg neked, hogy Te itt megjelentél a gyerekért, de a gyereket nem kaptad meg (lányt).

Szóval végül is ki hozta a határozatot? Gyámhivatal vagy biróság?

Az ügyvédem hívta fel elõttem, hogy odamennék, beszélni szeretnék vele, mert még nem találkoztunk. Elutasítás, mondván errõl az "ellenfelet" és ügyvédjét nem értesítették! Ne is menjek oda, mert nem engednek fel! Jelzem mi sem tudtunk arról, hogy kihallgatták a volt sógornõmet!

Az egyezség szövege ( a dátumok változnak, de a “körítés” ugyanaz):

“M.H. felperes a kapcsolatot Imola utónevû gyermekével 2005. szeptember 30. napjának 18,00 órájától 2005. október 8. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy a gyermeket magával viheti. Imola utónevû gyermek átadásának helye M.J. alperes mindenkori lakóhelye. A gyermek visszaadásának helye pedig A. városában (Ausztria) korábban egyeztetett helyen történik.

M.J. alperes a kapcsolatot B. utónevû gyermekével 2005. október 8. napjának 14,00 órájától tartja akként, hogy a gyermeket magával viheti. A gyermek átadás-átvételének helye A.városában (Ausztria) korábban egyeztetett helyen van.

Ami ebben is nagyon zavar, hogy csak 2006. februári láthatástól van a volt férjem számára egyértelmûen megfogalmazva, hogy “…M.J. alperes a kapcsolatot B. utónevû gyermekével 2006. február 11. napjának 14,00 órájától 2006. február 19. napjának 14,00 órájáig tartja akként, hogy a gyermeket magával viheti. A gyermek átadás és visszavételének helye A.városában (Ausztria) korábban egyeztetett helyen van...”

Tehát ha valami rosszat forgat megint a volt férjem a fejében, akkor nem fogja a kisfiút visszahozni Ausztriába az augusztusi, a októberi és a decemberi láthatásokról, hiszen akkor nincs egyértelmûen megfogalmazva, hogy neki kell Ausztriáig visszahoznia! Csak a februári dátumtól.

Ugye ahogy tegnap is kérdeztem, elõfordulhat, hogy beteg vagyok, nincs autó stb., de vonattal hazautazom a kislányhoz. Nem jövök vele azonban ide ki, hanem Mo-gon töltöm el azt az egy hetet. A kisfiú nincs velem, hiszen itt oviba jár. Mi történik ekkor? Le kell vinnem a megadott napon a kisfiút Ausztriába? Képtelenség, hiszen aznap 14,00 órakor adom csak át a kislányt! Mi a véleményed a két felvetésrõl? Az egyik a megfogalmazási hiba, a másik ha nem tudom ide kihozni?
Elõre is köszönöm a válaszod!

Mióta kell a gyámhivatalhoz ügyfélfogadási időben bejelentkezni előre? Ha ügyfélfogadási idő volt, köteles volt fogadni. Miért nem mentél a vezetőhöz? Legközelebb ne hagyd magad. Ha pedig ő is elhajt, menj a jegyzőhöz. Az nem fog elhajtani.

Nincs benne egy szó sem arról, hogy mi van akkor a kisfiúval, ha nem tudom valamilyen oknál fogva kihozni a kislányt, hanem azt az idõt Mo-gon töltöm el vele. Holnap bemásolom a pontos szöveget, talán akkor tudsz segíteni ebben is!

A Gyámhivatal semmi újdonsággal nem tudott szolgálni, a múlt héten ott voltam, beszélni akartam az ügyintézõvel, de még csak nem is fogadott, igaz péntek volt és nem jelentkeztem be elõre. Talán azonban mégis meghallgathatott volna minimum, ha már olyan sokat utaztunk. Közönyt érzek és fásultságot a részükrõl, magam pedig azt éreztem, hogy minimum négy állításáról tudtam volna bebizonyítani a volt soógornõmnek, hogy hazugság! Holnap jelentkezem a szöveggel!
Köszönöm addig is!

Ez végül is lényegtelen, ott ugyanugy müködik a tanumeghallgatás, mint a biróságon.

Ez attól függ, hogy mi van a jogerős egyezségben. Ha ez igy nem szerepel benne, akkor nyilván nem, de tényleg fontos lenne ismernem a pontos egyezség szöveget. A lányoddal való kapcsolattartás költségei ugyanis téged terhelnek, viszont a fiaddal kapcsolatos kapcsolattartási költségek az apát terhelik. Attól viszont tartok, hogy ha nem hozod el a fiadat, akkor az apa nem fogja odaadni a lányodat és potyára utaztál (bár a költségek megtéritését kérheted, ha nem miattad marad el a kapcsolattartás).

Én egyébként a helyedben ez esetben irnék egy táviratot az apának, amit a gyámhivatalnak is megküldenék, amiben jelezném, hogy ez a helyzet állt elő, mivel a jogszabály szerint a kapcsolattartás költségei a kötelezettet terheli, tájékoztatod, hogy a fiadat csak akkor hozod, ha az apa vállalja, hogy a vonat, repülő stb. költségeit itthon megtériti neked, nyilatkozzon erről, ellenkező esetben nem tudod vállalni a költségeket. Autóval más kérdés, mert ott Te ugyis jössz, külön költséget nem okoz, ha a fiadat is hozod, de a repülő, vonat, az más helyzet.

Megpróbálom beszerezni az újságot és csatolni, de az ügy a Gyámhatóság elõtt van, nem a bíróságon, csakhogy ne vezesselek akaratlanul sem félre.

Lenne még néhány probléma, ami foglalkoztat a megegyezés megkötése óta is a jövõre nézve:
A megegyezésben az szerepel, hogy elmegyek a kislányomért, kihozom magamhoz ( 2000 km), majd Ausztriában ( elõre egyeztetett helyen átadom mindkét gyereket a volt férjemnek (700 km), aki a fiamat a láthatás után oda visszahozza nekem, én eléjük megyek ( 700 km).
A kérdésem az, hogyha elõfordul, hogy anyagi, egészségi, szervezési nem tudom én milyen okok miatt nem tudok autózni, hanem pl. vonatra vagy repülõre ülök, elhozom a magyar lakásból a kislányomat, de azt a hetet Magyarországon töltöm el vele és utána visszajövök ( a kisfiú nincs velem!), akkor hogyan adhatnám a kisfiút oda? Akkor is le kell vinnem Ausztriáig a megadott napon? Ha nem tudom? Volt férjemnek kell gondoskodnia arról, hogy eljöjjön megnézni a fiat? Ez most felmerült, mert autóbalesetben megsérült az autónk ( mi szerencsére nem), és most szervízben van.

Kérj pszichológiai vizsgálatot, továbbá cáfold a vallomásokat. Mutasd ki, hogy elfogultak, haragban vannak stb. Én erre azt szoktam mondani, hogy egy tanuvallomásnál sokszor abba is bele lehet kötni, hogy a tanu levegőt vett. Jól ki kell vesézni vallomást, összevetni az egyéb bizonyitékokkal. A hazugság előbb-utóbb kibukik. A tanukat lehet szembesiteni pl. Ha a tanu a biróságon vallomást tesz, a szüleid jelen lehetnek. Feltehetnek kérdéseket, és lehet ugy kérdezni, hogy azonnal kiderüljön, ha rossz a viszony köztük. Márpedig akkor kiderül, hogy a tanu elfogult, vagy szavahihetetlen, és a biróság nem fogja a vallomást figyelembe venni.

Ha nincs szabályozva, akkor az ő szülei sem találkozhatnak a fiaddal, ezt már irtam. Az pedig, hogy ő felügyelet melletti kapcsolattartást kért, nem számit, mert azt még meg is kell állapitani. A HVG ORAC adta ki nemrég a Családi jog cimű ujságot, abban van egy riport, amiben épp a felügyelet melletti kapcsolattartás hátrányairól van szó. Javaslom szerezd be az ujságot, csatold be a cikket a birósághoz. Postán meg tudod rendelni a HVG ORAC-tól. Ezekre az indokokra tudsz Te is hivatkozni, hiszen a nagyszülői felügyelet melletti kapcsolattartásnak ugyanaz a hátránya, mint a szülői felügyelet melletti kapcsolattartásnak.

Mi a véleményed arról, hogy mit tesz-vagy nem tesz a Gyámhatóság? Nálunk sokkal rendezetlenebb viszonyok között, de nevelhetnek szülõk gyerekeket, a nagyszülõk láthatják unokáikat, hogyan tudom kivédeni azt, hogy nyilvánvalóan személyes gyûlölködés miatt, de a szüleim ellen valljanak emberek, kicsinyes bosszújukat levezetendõ és hogy megakadályozzák azt, hogy a kislány ( tényleg imádja az anyukámat!) ne találkozhasson velük. Ez nem csak a szüleim problémája, hanem az enyém is derill, mert szeretem õket, mert szenvednek a helyzettõl, hibás vagyok én is és mert nincs épeszû indok arra, hogy ne találkozhassanak az unokájukkal! Házasságunk kilenc éve alatt megszámolni sem tudom, hogy hányszor segítettek anyagilag, érzelmileg, fizikailag (akkor jók voltak!), míg a másik oldal ( volt anyósomék) évente egyszer eljöttek, szigorúan vendégeskedni! Hogy felejthetném el, hogy anyukám hányszor vigyázott a kislányra, amíg beteg voltam, a volt férjem pedig isten tudja hol volt!
A Gyámhatóság az apai nagyszülõk részére semmit nem szabályozott, az apa viszont az kérte, hogy az anyai nagyszülõk csak az õ jelenlétében találkozhassanak a kislánnyal, ez amellett, hogy a gyerek teljesen blokkolva van az apja közelében, tehát kapcsolattartásra nem alkalmas, anyagilag is kb. 15.000 Ft-ot jelent havonta. ( 220 km, szállás, étkezés stb.)

Tényleg semmi megoldás?

Amit irtál, abból azt vettem ki, hogy szabályozták a fiad apai nagyszülőkkel való kapcsolattartását. Ha szabályozták, akkor a nagyszülők adtak be erre kérelmet. Ha nem szabályozták, akkor viszont nem vagy köteles odaadni nekik, igy most nem értem a problémát. A gyerek apja viszont arra bizza a gyerket amikor nála van, akire akarja, és Te is a lányt amikor nálad van, tehát odaadhatod a szüleidnek is, ha akarod.

Sajnos igen. Egész életeden át, mert ráadásul hiába nőnek fel a gyermekeid, lesznek majd unokáid is, azokhoz meg ugyanolyan joga van az apának is, mint neked. A törvény Téged is véd, de igen nehéz igazságot tenni, mert akit érint, az mindenképpen sérelmesnek érzi, ha nem olyan döntés születik, amilyet akart. Ha megkaptad volna a kislányt, akkor az apa érezné sérelmesnek.

Szerintem semmit nem érnél el, tul kicsi a gyerek, egyértelmüen a Te befolyásod alatt áll, tehát nem fogják elfogadni azt, hogy ő nem akar menni, mivel ez a gondozó szülő akaratától is függ. Megpróbálni meg lehet, de ez elmérgesitené a helyzetet még jobban.

Jól értetted. A biróság mindenképpen döntött volna, és 95 százalék az esélye, hogy ugy döntött volna, hogy maradhat kint, hiszen 8 hónapig kint élt, és addig a gyerek apjának semmi kifogása nem volt ez ellen. Ráadásul Te már férjhez mentél, nem várhatja el a biróság, hogy a házasságodat felbontsd. Ezt egyébként az ügyvéded nyilvánvalóan tudta, csak nem merte megkockáztatni az 5 százalékot, hisz azt is látja, hogy Te is hunyó vagy, hogy nem gondoltad át, hogy minek mi a következménye.

Még valami: Jól értem az elsõ mondatodat, ha nem írtam volna alá, hogy nem perelem a kislányomat, akkor a bíróság döntött volna a tartózkodásról, akár pozitívan is? Akár úgy is, hogy közben a volt férjem elindítja a kisfiú visszahozatalát?

Pont itt voltam, amikor írtál; úgyhogy gyorsan néhány válasz.
A volt férjem szülei semmit sem tettek a kisfiúért, soha sehol nem kérték! ( A két valaha nász család csak 16 km-re lakik egymástól) Amikor a pici ott volt, csak megalázták, a kislányt és a volt sógornõm két gyerekét tömték ajándékkal, a pici meg csak nézte, nem kapott semmit. Persze nem ez a lényeg, de hogyan magyarázod el egy kisgyereknek? Ugy is rokonok voltunk, hogy exférjem hugának férje, az az én unokatestvérem.(Apa-anya testvérek), tehát most is belátásom van a családba. Most az apai vonal az, ahol mindenki mindenkit túllicitálva vallanak a gyámhatóság elõtt pl. az apukám állítólagos alkoholizmusáról(orvosi igazolás van szerencsére, hogy nem igaz), hogy szüleim ne kaphassák meg a kislányt láthatásra, csak az apa jelenlétében. Milyen alapon? Miért jó valakinek, hogy tanuskodik azért, hogy a testvére ne kaphassa meg az unokáját?

Arról, hogy pont õt választottam, igazad van; de egy életen át kell ezért bûnhõdnöm? Miért érzem úgy, hogy a törvény a volt férjemet védi, akármilyen aljas módszereket is használ?!

Tudom, hogy ez itt nem leki tanácsadás, de lassan összeroppanok! Közben nézem a kisfiamat és a kislányomat, hogy milyen ragaszkodóak egymáshoz és nem tudom, hogy mit rontottam el.

Ha most korlátoztatni szeretném a nagyszülõi láthatást - ugyanúgy, ahogy a volt férjem teszi -, akkor elérhetek valamit? Nem akarom odaengedni a kisfiamat!

Ez igy igaz, ez esetben, ha ő nem irta volna alá, a biróság döntött volna. Mivel kint mentél férjhez, eléggé kizárt, hogy ugy döntött volna, hogy költözz el a férjedtől.

A meggondolatlan cselekedetekért mindenki, de legfőképp a gyerekek fizetnek meg. Megismertél valakit, meggondolatlanul gyerekeket vállaltál tőle, majd elváltál és elköltöztél a világ másik végére. Mivel egyik gyermeked az apánál van, másik nálad, be kell, hogy lásd, ez kizárólag a gyerekeknek rossz, hiszen ők nem tehetnek sem arról, hogy megszülettek, sem arról, hogy elköltöztél, kettévágni meg mégsem lehet őket, hogy mindkettőtöknek jusson mindkettőből.

Ezt a volt férjet Te választottad férjnek és apának, aminek a következményeit viszont nem csak Te, hanem sajnos mindig, minden esetben a gyerekek is viselik.

Még mindig nem hinném, hogy tönkre akarna tenni, inkább azt gondolom, védi a saját érdekeit. Az, hogy a fiad nem érdekli különösebben, teljes mértékben természetes, hiszen alig volt vele kapcsolata, a szeretet, ragaszkodás nem megy parancsra, és nem alakul ki pár találkozás alatt, sokszor évek kellenek hozzá, főleg, ha a gyermek produkál néhány olyan jellegzetes tulajdonságot, ami a volt házastárs jellemzője, és amit mondjuk pont nagyon utáltunk benne.

A volt férjed egyszerüen fél, hogy el akarod venni a lányát is és be akarja biztositani magát, hogy erre nem fog sor kerülni. Te is ezt tennnéd a helyében, gondold végig. Te itt maradnál a nagyobb gyerekkel, a férjed külföldre költözne a kisebbel, aztán egyszercsak visszatérne, és egyértelműen a tudtodra adná, hogy neki a másik gyereked is kell.

Az, hogy a szüleid láthatják-e vagy sem, nem értem, hogy miért a Te problémád? Ugy gondolom, ezt a szüleidnek kell megoldaniuk, ha látni akarják, járjanak a hatóságokhoz, kérvényezzék, sürgessék a hatóságot stb. Gondolom az ő szülei sem azért láthatják a fiadat, mert a férjed kérelmezte, ugyanis kizárólag a szülei kérelmére folyhatott eljárás, kivéve a meghatalmazás esetét.

A szüleid álljanak a sarkukra fogadjanak ügyvédet és ugyanugy el fogják tudni érni, hogy a kislány náluk lehessen, mint ahogy az ő szülei elérték, hogy a fiu meg náluk lehessen.

Te irtad, az utolsó közös lakóhely szerinti biróság, ez pedig gondolom Magyarországon volt.

Az eu-s jogszabályt nem tudom megszerezni, mivel nincs cd jogtáram hozzá, a celexből pedig nem tudom kikeresni, mert nem beszélek sem angolul, sem németül olyan szinten, hogy megértsem. Ha a forditott verziót el tudod küldeni, megnézem mit ir, de amit irtál, az alapján az utolsó közös lakóhely, vagy a gyerek lakóhelye szerinti biróság, ez pedig a magyar az első pont szeriint. Mivel két gyerekről van szó, egyiknek pedig itt van a lakóhelye, az ügy pedig összefügg, biztos vagyok benne, hogy Magyarország az illetékes, márcsak azért is, mert a gyerekek magyar állampolgárok.

Ha nem írtam volna alá, hogy nem perelem a kislányt, akkor a volt férjem nem írta volna alá, hogy engedélyezi a kisfiunknak ( 10 hónap után! ) a külföldi tartózkodást. Fél órás huza-vona után valakinek engedni kellett és megint én voltam az.
Nemcsak elégedetlen vagyok, az igazságérzetem is kiabál, nagyon szomorú és dühös vagyok amiatt, hogy nekem kell szivességet tennem olyan embereknek, akik a kislányomat ellenem nevelik, a kisfiú pedig csak addig kellett, amíg fegyver lehetett az apja kezében ellenem! Amikor kijöttünk a tárgyalásról, már rá sem nézett a fiára!
Azt írod, az idõ nekem dolgozik. Meddig? Meddig bírom idegileg ezt a csatát, amit nem én indítottam? A gyerekek fizetnek most azért, mert elváltam, külföldön kezdem új életet, mert nem tudtam, hogy Gyámhatósági engedély is kell a külföldre távozáshoz?

Azt, hogy én kötöttem, elfogadom, de nem nagyon tehettem mást. Ha nem születik megállapodás, akkor nem láthatom továbbra sem a kislányomat, megpróbálják ugye visszahozatni a kisfiút, ami további herce-hurca, megaláztatás és én ahhoz nem vagyok elég pofátlan, nem vagyok aljas és hazug. A volt férjem most egyszerûen megpróbál megsemmísíteni! Elmondhatatlanul ostoba voltam, hogy valaha hittem neki! Nem akartam tönkretenni, most õ tesz tönkre engem!
Asszisztáljam végig, hogy a szüleim a kislányt nem láthatják, miközben az õ szülei „vígan“ unokáznak a kisfiúval?! Soha semmit nem tettem a volt anyósomék ellen, de a volt férjem a szüleimet lelkileg már tönkretette! Nincs orvoslat?

De vissza a tényekhez:

Nem vagyunk és a gyerekek sem kettõs állampolgárok, viszont amiatt, hogy az EU-ban élünk, a gyerek már három hónapot meghaladóan tartózkodik itt, az anyja itteni állampolgár felesége, valamint “...az utolsó közös lakóhely, ill. a gyerek lakóhelye szerinti biróság az illetékes…” ( ugyanezt mondja ki az EU 2201/2003-as törvény 8. és 9. cikkelye)-a kisfiú lakhelye külföldön van, ezért itt azt mondják, hogy csak a kislány vonatkozásában lehetett volna egyezséget kötni, a kisfiú esetében nem. Errevaló hivatkozásunkat a biro Mo-gon elutasította; de itt ma is azt mondták, az egyezség így támadható.
Mi a véleményed?

„cserébe alá kellett írnom, hogy kislányomat 10 éves koráig nem perelem” - ez igy nem igaz. Ez ugyanis laikus számára ugy hangzik, mintha a biróság akarta volna igy, holott ezek szerint kötöttél a volt férjeddel egy egyezséget, amit a biróság jóváhagyott. A biróság ugyanis ilyen döntést sosem hozott volna.

Az átvétel-átadás, utazás kérdésében szintén egyezség született. Ez egyébiránt reális és elfogadható, hiszen a volt férjed arról nem tehet, hogy Te ilyen messzire költöztél.

Az egyezséggel ugy látom elégedetlen vagy, viszont abba gondolj bele, hogy most legalább egyenlőre (ugy látszik) lezárult az ügy, és nem kell évekig pereskedned, utazgatnod üresjáratban azért, hogy lásd a lányodat. 2-3 évig is el lehet egy ügyet huzni oly módon, hogy addig nem is látod a lányodat (ez tapasztalat, sok nő csinálja, amikor a gyereket neki itélik).

Én azt gondolom, hogy bár számodra nem a legjobb az egyezség, de egyrészt Te kötötted, másrészt a lányod számára jó.

A feltett kérdéseidre a válaszok:
Ha a gyámhivatal nem tartja be a fegyveregyenlőség szabályait, akkor ez megsemmisitési ok, bármilyen határozatot hoznak. Ezen felül pedig az ügyintézési határidő nem 3 hónap, hanem 30 nap, ami csak egyszer hosszabbitható 30 nappal. Hivatkozzanak a szüleid erre, keressék a felettest, ha kell, a megyei gyámhivatalt és kérjék (az ügyvédjük kérje), hogy haladéktalanul intézkedjenek. Ha ők nyugodtan ülnek és nem sürgetik az ügyet, lassan fognak a dolgok történni. Amennyiben a lányod ragaszkodik a nagyszülőkhöz, ezt egy pszichológiai vizsgálat kimutatja és kötelesek lesznek figyelembe venni.

Két okból: Te költöztél külföldre, amiről az apa nem tehet, ráadásul egyezséget kötöttél. Egyébiránt ha én biró lennék, mindenképpen olyan döntést hoztam volna, hogy a határig Téged terhelnek a költségek, a határtól pedig az apát.

A gyerekben a szülőről kialakult kedvező, saját tapasztalaton alapuló képet igen nehéz rombolni. Ha a gyerek és a szülő közt tényleg mély érzelmi kapcsolat van, a gyerek könnyen az ellen a szülő ellen fordul, aki az általa szeretett szülőt bántja. Tehát ha a volt férjed vagy annak rokonsága olyan megjegyzéseket tesznek Rád, amit a lányod nem lát igaznak, ezt ki is fogja mondani, mutatni, ha nem most, akkor később (ő ugy látszik már most). Ez egyébként a hozzád való ragaszkodását is erősiteni fogja, ha azt látja, hogy Te viszont nem teszel megjegyzéseket. Attól, hogy nem mondasz valamit, attól ő még lát és hall. A gyerekek sokkal okosabbak, mint amilyennek sokszor a szüleik gondolják. Van saját értékitéletük.

Semmi rosszat nem tettél. Azt gondolom, hogy az idő neked dolgozik. A gyámhivatal előbb-utóbb belátja, hogy nem Te vagy a hunyó. A gyerek pedig pontosan fogja tudni, hogy hol érzi jól magát. Ha megbántották, emlékezni fog rá. A jó a rosszban, hogy viszont megtanulja elviselni azt is, ami neki nem annyira tetszik, pl. hogy olyan emberek közt kell pár napot töltenie, akiket nem szeret. Az élet is ilyen, nem mindig ugy mükszik, ahogy szeretnénk.

Az illetékességi problémára a biróság előtt kellett volna hivatkoznod. A hatályos magyar szabályok szerint a gyermekek kettős állampolgárok, emiatt a személyes joguk a magyar, tehát a magyar jogot kell alkalmazni rájuk. Idevonatkozó eu-s szabályról nem tudok, persze attól még lehet, a válóperekre és gyermekelhelyezési perekre vonatkozó szabályok a kapcsolattartási ügyekre nem biztos, hogy relevánsak (azok szerint az utolsó közös lakóhely, ill. a gyerek lakóhelye szerinti biróság az illetékes, azonban pl. a lányod lakóhelye itt van).

Szerintem itt semmiféle illetékességi probléma nincs, mivel milyen alapon lenne illetékesebb a külföldi biróság, mint a magyar, ha egyszer a lányod lakóhelye itt van? Ilyen esetekben amelyik biróságon előbb intul az eljárás, az folytatja le az eljárást, azonban a Te esetedben nem is nagyon látok külföldi birósági illetékességi okot, hiszen mindannyian magyar állampolgárok vagytok tudtommal.

Jelentkezem az új fejleményekkel mások okulására is.

A bíróság tárgyaláson kijelölték kisfiam tartózkodási helyét külföldön, cserébe alá kellett írnom, hogy kislányomat 10 éves koráig nem perelem, amennyiben volt férjem munkahellyel, szolgálati lakással rendelkezik ill. a kapcsolattartást nem akadályozza.
A láthatást megváltoztattuk oly módon, hogy minden második hónapban 1 hétig a kislány nálam van itt külföldön ( én megyek el érte és hozom el, majd visszaviszem mindkét gyereket Ausztriáig, egy hetet töltenek együtt a volt férjemnél, majd Ausztriáig eléjük megyek, mert addig visszahozza a kisfiút. Neki 1400, nekem 4600 km kell utaznom.)

Felmerült természetesen itt néhány kérdés, ami miatt most úgy érzem, hogy megszületett egy megállapodás, de így nem szabadott volna megkötni.
Arról, hogy a tárgyalóteremben már úgy éreztem, hogy ügyvédem nem készült fel eléggé, hogy alábecsülte a másik oldalt, akik viszont a nyilvánvaló hazugságokon át, mint embert is megpróbáltak bemocskolni, nincs többet mint mondani.

Elõzetes egyeztetéseink a kukában landoltak és rögtön azzal indítottak, hogy a gyerek jogellenesen van külföldön és visszahozatják, ha nem írom alá, hogy soha nem perelem a kislányt. Volt férjem 10 hónapon át felé sem nézett a fiának, pénteken is beadta fél napra az oviba a kislányt, hiába kértem, hogy hadd legyenek a gyerekek inkább együtt! Bárhol máshol inkább, mint az édesanyjával és a testvérével!
Hat hónapja van vele csak a kislány, de elmagyarázta, hogyan adagoljam a köhögés elleni szirupot! Az elõzõ öt évben mit csináltam?

Be kellett rengeteg iratot (tartózkodási engedélyeket, óvodai jellemzéseket stb. csatolnom, nagyon sok pénzbe kerültek a fordítások!), nekik semmit! Azon kívül még csak bele sem néztek!

Az itteni ügyvéd feltett néhány elgondolkoztató kérdést:

• Az apai oldal jelenleg is kezét lábát töri amiatt, hogy a kislányt teljesen elzárja az anyai oldaltól, pl. Gyámhatóságon per van nagyszülõi láthatás miatt ( egy kis adalék ehhez: engem, mint anyát nem hallgattak meg, de a volt sógornõm arcpirító hazugságokkal teli vallomását elfogadnák, ha nem tudtuk volna bizonyítani, hogy bennünket nem értesítettek elõre!), a teljes apai rokonság harci díszben, hogy a kislány, aki imádja a nagymamáját, elfelejtse még azt is, hogy valaha ott volt. Az apai nagyszülõknél töltik minden második hétvégét, a szüleim ellen pedig jönnek a következõkkel: anyukám idegbeteg, apukám alkoholista, veszélyeztetik a gyereket (aki korábban hetekig is ott volt,mert annyira szeret ott lenni-fényképek, tanúk környezettanulmány stb bizonyítja!) A szüleim harmadik hónapja nem látták a kislányt, nem beszélhettek vele!
• Miért kellene mindent megtennem ahhoz, hogy az apai nagyszülõk, akik több mint egy éve nem érdeklõdnek a kisfiú után, most megkaphassák, miközben az anyai nagyszülõk a volt férjemnél elhelyezett kislánnyal nem tarthatják a kapcsolatot! Tudom, hogy nem ok-okozat, de akkor is!
• Miért kellene nekem állnom a költségek 80 %-át, amikor a gyerek itt kint van elhelyezve nálam?!
• A kislány szombat óta van itt nálunk négy hetes nyári kapcsolattartáson, az elsõ este átölelte a nyakamat és azt mondta; anya, nem is vagy szemétláda! No comment!

Tehát felkészítem a kapcsolattartásra azt a hároméves kisembert, aki után az apja nem érdeklõdik. Oda kell adnom embereknek, akik a kislányomat nyilvánvalóan ellenem nevelik, azoknak az apai nagyszülõknek, akik az utolsó ottlétünkkor a kisfiút megszégyenítették, mert nem akart velük menni és mert jobban beszél németül, mint magyarul? Az én szüleimnek pereskedniük kell a volt férjem ellen, én pedig tálcán, nyakában masnival adjam át a gyereket?! Tudom, hogy nem fogat-fogért, de akkor is nagyon fáj! Mi rosszat tettem, mit kellett volna másként?!

Amit itt még mondtak és elgondolkodtató ( kérdeztem is az EU-jog rovatban), hogy nem volt illetékes magyar bíróság döntést hozni az EU 2201/2003 törvénye miatt. ( hatályos 2005 március 1-tõl.)

Derill, érdekelne a véleményed, vagy bárkié, aki tud valamit mondani!

derill, ha leszel még ma, nézdd már át légyszi, hogy amit írtam neked mailbe, az úgy jól van-e, mert holnap mennék ügyvédhez (sajáthoz és a feleségeméhez is) megbeszélni a dolgokat... előre is köszönöm...

Nagyon köszönöm!!
de küldtem még egy kis számolnivalót az általad írottak alapján! nézdd már át, hogy jól számoltam-e!

Átnéztem, válaszoltam.

természetesen muszály=muszáj...

na igen, de jelen esetben ezzel kezdeni nem tudok semmit... kötekedni persze, hogy tudok én is (tanár vagyok, olykor muszály is)... de a probléme akkor is itt van, aaz szerintem egyértelműen anypárti volt, ugyanis kifogást nem talált, viszont minden tekintetben az anyának adott igazat, illetve az ő hazugságainak, amik ráadásul nem is midnig ugyanazok, amiket a bíróságon mondott.. zűrös egy ügy, néha kezdem úgy érezni, hogy belefáradtam... persze utána mindig megyek a famhoz, és ő meg azt mondja, hogy szeret és nálam akar maradni... csak akkor azt nem értem, hogy a szakértő miért értékelte ezt másképpen...
tényleg derill, majd a vagyonmegosztással kapcsolatos levelemre válaszolsz, ha lesz időd? és természetesen nem győzök hálás lenni a segítségért...

Én is hivatkozhatnék arra, hogy mondjuk azért rajzolt másképp, mert ott befolyásolták a gyereket. Mellesleg meg mások a körülmények. Nyilván, mivel Te az apja vagy, és hozzád ragaszkodik, előtted feszélyezetlenebbül rajzol szórakozásból, mint egy vadidegen előtt parancsra. Belekötni mindenbe lehet:)