Gyerektartás és láthatás

Érdemes lesz tartás megszüntetési pert indítani a 18. életéve betöltése után, mert jó esélyek vannak.

Köszönöm! Erős a gyanúm,hogy addigra már nem is fog suliba járni.Ha pedig dolgozni fog,akkor pláne nem fizet az apja tartásdíjat.

Kedves Monalisa1!

Egyszer már voltál szíves segíteni nekem egy gyermekláthatás ügyben. Bemásoltam a régi leveledet, amit válaszoltál kérdésemre.Most azt szeretném megtudni, hogy pontosan hol találom ezt meg a családjogi törvényen belül. Nagyon hálás lennék, ha meg tudnád írni, nekem, hogy pontosan melyik részben van ez megfogalmazva. Már nagyon sokszor nekiláttam, hogy megkeresem, de én aztán igazán laikusként csak belegabalyodtam.
Segítségedet előre is nagyon köszönöm!
Juti 31

Juti31

Ha közös a szülői felügyületei jog, akkor az anya önkényesen nem költözhet a gyermekkel másik városba, de még csak a város másik kerületébe se, mégpedig azért nem, mert a gyermeket nem vonhatja ki az apa eddigi látóteréből.

Ahhoz hogy költözhessen, az apa írásbeli jóváhagyó beleegyezése szükséges – vagy maradnak ott a gyermekkel ahol most laknak.

Vagyis az eddigi láthatást/kap­csolattartást újra kell szabályozniuk, ha esetleg ez nem menne, akkor a bíróság dönt majd – de akkor addig a költözés nem történhet meg, különben az apa bejelentésére a rendőrség visszahozza a gyermeket, akár minden egyes esetben…, egyúttal az anyát a gyámhivatal bírságolni fogja.

Általában aki költözik: 1. a másiknál felmerülő közlekedési többletköltséget kénytelen állni.,
vagy a bíróság akként rendelkezhet: 2. a gyermeket az anya minden egyes esetben köteles fele útra előre vinni és érte menni., 3. vagy eleve csakis az anya hozza-viszi a továbbiakat a gyermeket.

Tehát háromféle a lehetséges megoldás, vagyis az apa ne hagyja magát!

Csjt. 72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.
(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása.

Köszönöm ObudaFan a szíves kisegítést!

(Beírtam a keresőbe a "gyermek lakhelyének megváltoztatása" kifejezést és 1241 találat jelent meg - mint tű a szénakazalban...)

Kedves Juti31!

Tehát jogász konkrétan megválaszolt a kérdésedre.

Esetlegesen tudnám még javasolni a Cstj. 70 - 73 §-ok olvasását, melyek a szülői felügyelet egyes kérdéseiről szólnak.

Monalisa
laikus hozzászóló

Tisztelt Fórumozók !

A következő helyzet megoldásához kérnék Tőletek véleményeket, segítséget :

Élettársammal ( én vagyok a ffi. ) 12+ éve élünk együtt, van egy közös 6 éves kislányunk. Kapcsolatunk úgy tűnik visszafordíthatatlanul megromlott, a "válást" fontolgatjuk. Négy éve hitelből építettünk egy családi házat, melynek mindketten 1/2 arányban vagyunk a tulajdonosai. Én vagyok az adós, ő az adóstárs. Egyéb körülmények miatt azt a kiutat látjuk elfogadhatónak, ha párom tulajdonrészét további hitel és egyéb tőke felhasználásával megvásárolnám, így megszűnne az adóstársi minősége is, magyarul az adósságból is "kivásárolnám" egyúttal, és a tőlem kapott összegből ő tudna venni magának egy lakást, önerőből. Ez idáig tisztának is tűnik, mert a ház fele értéke kb. egyezik egy lakás értékével, ebben nincs is vita közöttünk. Igen ám, de ha én ennek érdekében további hitelt vállalok magamra, igaz, hogy a ház 1/1 arányban lesz az enyém, de tartásdíj fizetésére már nem futná a fizetésemből. Alapfelállás szerint annak fejében, hogy én megvásárolom a tulajdonrészét és így tud venni magának önerőből egy lakást, továbbá, hogy ezzel az adóstársi kötelezettségeitől is megszabadul, lemondana a tartásdíjról. Bíróságot nem akarunk bevonni ebbe az egészbe, házon belül jó lenne elintézni az ügyet. Úgy tervezem, hogy írásba ( közjegyző előtt vagy ahogy ezt kell ) foglalnánk mindent, és ő írásban nyilatkozna arról, hogy minek fejében mond le a tartásdíjról. A gyermek további nevelését, ellátását ( egy városban maradnánk ) közösen ( már amennyire így lehet közösen )vinnénk tovább, mindamellett mindkettőnknek a másiktól független élete lenne.

Kérdésem, hogy járható – e így ez az út, vagy van jogi akadálya a tervünknek ? Valamint, hogy később, ha az anya „meggondolja” magát, követelhet – e mégis tartásdíjat az írásba foglalt nyilatkozata ellenére ?

A gyermekelhelyezés miatt sem kívánom bíróság részvételét az ügyben, bármikor bármelyikünkhöz jöhet-mehet, ahogy jó neki, vagy ahogy adott élethelyzet megkívánja, mindamellett persze valamelyikünknél lenne a fizikális értelemben vett lakhelye, a stabil pont, ezt az ő érdekeinek megfelelően szeretném kialakítani.

Egyáltalán egy ilyen helyzet megoldásába, ha házon belül is tudjuk kezelni a dolgokat, muszáj valamilyen
hatóságnak közbeavatkozni, jóváhagyni stb. ?

Válaszaitokat előre is köszönöm !

Zeus.

„Kérdésem, hogy járható – e így ez az út, vagy van jogi akadálya a tervünknek ?”
járható, persze.

„Valamint, hogy később, ha az anya „meggondolja” magát, követelhet – e mégis tartásdíjat az írásba foglalt nyilatkozata ellenére ?”
naná, hogy követelhet.... feltehetően meg is ítélik neki.

„Egyáltalán egy ilyen helyzet megoldásába, ha házon belül is tudjuk kezelni a dolgokat, muszáj valamilyen
hatóságnak közbeavatkozni, jóváhagyni stb. ?”
A gyermeket valakinél el kell helyezni. Ha ez megvan, akkor a hatóság csak kérésre, jelzésre mozdul.

Köszönöm a választ !

"A gyermeket valakinél el kell helyezni. Ha ez megvan,
akkor a hatóság csak kérésre, jelzésre mozdul."

Ezt úgy értsem, hogy ha mi magunk között meg tudunk állapodni, hogy kinél "lakjon" a gyerek, akkor egyáltalán semmilyen hatóság közreműködése nem szükséges avagy kötelező ?

Üdv., Zeus.

Az hogy "kinél lakjon a gyerek" az a viszonylag egyszerűbb probléma, a láthatás/kapcsolattartás dolgát kell a lehető legrészletesebben leírni és azt mindkettőtök által alá is írni - és ezt a bíróság által jóváhagyatni. Ennek alapján lehet később az egyezséget esetleg be nem tartó féllel a gyámhatóságnál érdemben eljárni.

Javaslom olvasd vissza ezt a topicot, mások esetéből sokat lehet tanulni a láthatás "problémaköréből" - igyekezve elkerülni azokat.

A t.díj lehetőleg számlára menjen ill. a postás hozza, mert akkor az minden esetben igazolható: feladta/átvettem.

Monalisa
laikus hozzászóló

monalisa:

igen, de mivel nem voltak házasok, ezért ha el van helyezve az anyánál a gyermek (esetleg még az apaság nincs határozattal, teljes hatályú elsimerő nyilatkozattal sem megállapítva), akkor a hatóság marhára nem fog bejelentés hiányában megmozdulni. Ha nincs kapcsolattartás, hát nincs.

Ha mindenkinek megfelel a helyzet, miért indítana eljárásokat? lényeg az, hogy a gyermek legyen valakinél.

(figyelj: itt nem válásról van szó)

Köszönöm, lehet hogy túl gyorsan olvastam...

Kedves Monalisa1 és ObudaFan!

Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket!

Juti31

ObudaFan válaszolta meg érdemben a kérdésedet, részemről csak a körítés...

Kívánok további minden jót!

Tisztelt Wasp és Kedves Monalisa1 !

Köszönöm a hozzászólásaitokat, amint lesz elegendő időm erre, igyekszem minél többet visszaolvasni a topikban.

Természetesen az apaság elismerésével vagy mivel nincs semmi gond, ilyen fel sem merül. Gondolom az az elismerő nyilatkozat az az, amit a gyermek születése után írtam alá, mikor a gyermeket a "nevemre vettem". Szóval ilyesmi gond nincs.

A másik, hogy mindketten "normális" életvezetéssel rendelkező személyek vagyunk, egzisztencia stb. rendben. Írom ezt azért, mert azt gondolom, hogy egyikőnknél sincsen olyan körülmény, mely klasszikus értelemben véve azt jelentené, hogy "tőle el kell venni a gyereket". Tehát ilyen nincs, hogy egyikőnk a másiktól azért, mert teszem azt részegen veri a családot el akarná perelni a gyereket. Nem, ezt ha csak lehet, a hatóságok kihagyásával, értelmesen, kulturáltan kívánom megoldani. Igaz, hogy anyuka indulatember velem szemben, de ettől még jó anya stb. Eszemben sincs elszakítani tőle a gyereket, meg gondolom neki se fordítva, csak egyszerűen ő indulatból közelíti meg ezt az egészet, én meg ésszel és érzelmekkel. Azt meg végképp nem akarom, hogy a gyereket idegen emberek faggassák dolgokról és okozzanak benne a döntési kényszer generálta frusztrációt.

Üdv., Zeus.

Azt megnyugtató olvasni, hogy a gyermekelhelyezés dolgában nincs köztetek vita - egynémely másoknál már ez is lényegi kérdés.

A tulajdoni hányadát magadhoz válthatod amennyiben a vagyoni értéken meg tudtok egyezni. (Vagy ajándékozás vagy adásvételi szerződés, amelyik az illeték és adó szempontjából kedvezőbbnek látszik, továbbá az okirat elkészítéséhez ügyvéd közreműködése elengedhetetlenül szükséges - egyúttal az előbbiekről részletesen tájékoztat.)

Más dolog a párod fele ingatlanvagyona és megint más a t.díj fizetési kötelességed, tehát az utóbbit nem tudod kiváltani az előbbivel.

Ha nem lesz elég a pénzed őt kifizetni, azt követően a hitelt is fizetni és a t.díjat is - valamint még valahogy meg is élni..., akkor egyedüli megoldásnak az ingatlan közös értékesítése látszik, aztán mindenki azt kezd a pénzével amit tud ill. akar.

Valamint fizeted a t.díjat mindentől függetlenül.

Ezen kívül a láthatás/kapcsolattartás részletes megállapodása, és azt írjátok is le, meindketten írjátok is alá. (Ha valaki esetleg később nem tartja magát ahhoz akkor a gyámhivatóságnál panaszt lehet tenni.)

Ha mindkettőtökben kölcsönös a probléma kultúrált rendezése, akkor akár barátként váltok el., a közös gyermek miatt még x évekig kapcsolat van köztetek, és nem mindegy annak hangvétele, stílusa.

Ha mindenkettőtökben megvan a probléma megoldás kultúrált

Az utolsó félmondat sztorno.

Nem tudom mennyire kultúrált dolog nagyvonalúan felajánlani azt, hogy kifizeti a másik fél tulajdonrészét, ha az lemond a gyermektartásról..............?

Olvasd el újra a 3. és 5. bekezdést.

Kedves Kalamalyka !

Ha anyagilag megtehetném, pénzt-paripát-fegyvert vennék neki, és havonta támogatnám, amennyivel szükséges. De mivel korlátozottak a lehetőségeim, így kénytelen vagyok a meglévő helyzetből a legjobbat kihozni, és ez tűnik a legjobb megoldásnak. Ésszel belátva minden nem fér bele és ennyi. Kulturáltabb lenne ha havonta kapna pl. 50 rugót és menjen lakni ahova akar ? Ugye, hogy nem. nekem persze sokkal könnyebb lenne, de léteznek erkölcsi értékek is az életben, melyeket figyelmen kívül lehet hagyni - ha valakinek bírja a gyomra. Azért ott ahol mi lakunk egy tehermentes kéglivel kiszállni egy ilyen kapcsolatból, hát, sokan örülnének neki, ha így tudnának váltani és újrakezdeni, pontosabban megkapnák ennek a lehetőségét, mert élni nem kötelező vele. Tudod, az a baj, hogy sok ember nem tudja az eszét (akármennyi is van neki) szembeállítani az indulataival, sértődöttségével, és duzzogva várja azt, hogy az élet megoldja helyette a problémáját. Vannak ilyen emberek, akik aztán a bekínált lehetőségben nem azt látják, hogy bakker, ez mindentől elvonatkoztatva k..va jól hangzik, hanem, hogy ez mekkora szemét, nem akar havonta pár tízezer forinttal megdobni, és ezért hajlandó akár 10 milkát is kidobni most nekem és eladósodni mint az állat. Na, akkor most mi is van a kulturált megoldással ? ...

Monalisa1! Köszönöm !

Üdv. Zeus.

Monalisa1 !

Tudod az a baj a kecó értékesítésével, hogy a hozzá tartozó telekrész nem a mi nevünkön van, hanem felmenők nevén, akik anno a telekrészt adták az építéshez. Így ez több ok miatt sem járható út, mint ahogy az sem, (amire én először gondoltam), hogy materiális javakat hátrahagyva lépek és én kötök kompromisszumot az élet ezen területén. Igen ám, csak a leendő ex. huzamosabb ideig semmiképpen nem maradna itt, általa nem kívánatos személyek közelsége miatt, így ez az egyetlen kiút, hogy az ő lakhatását megoldjam, és én maradjak itt a hátsómon.

...

Szép napot, Zeus.

Kedves Zeus!

Én senki ellensége nem vagyok!!!!!

És mint kívülálló, nem LEHETŐSÉG-nek látom a másik fél tulajdoni részének kifizetését, hanem KÖTELESSÉG-nek. Ha már ragszkodsz az ingatlanhoz.

Éppúgy kötelesség, mint a gyermek/ek után a tartásdíjat fizetned. És még egy rossz hír: Soha, senkit nem fog érdekelni, hogy miután kifiezzetd vagy levonták a tartásdíjat, mennyi pénzed marad törlesztőrészletre meg élni, ugyanis azt MINDENEK ELŐTT fogják vonni tőlled.

Hiszen a gyermek nem fog attól felnőni, hogy a feje fölött otthon van.............napi/heti/havi kiadások vannak vele kapcsolatban, mait te köteles vagy támogatni - A VOLT TÁTD TULAJDONRÉSZÉNEK KIFIZETÉSÉHEZ ENNEK SEMMI KÖZE.

Most lehet, hogy neked ehez "nincs gyomrod" , de jobb ha hozzászoksz a gondolathoz, és asszerint...........

No és ha a tulajdonrész kifizetése után ezt kérni fogja a volt társ, azt nem a kétségbeesés, az indulat, vagy a gonoszság vezérli............. az nem NEKI, hanem a gyermeknek jár.......

No és most kövezz meg nyugodtan!

lehet, hogy pár hónap múlva hálás leszel nekem azért, hogy erre is, mint ugye kézenfekvő lehetőségre rávilágítottam, s ezáltal um. lelkiekben felkészítettem a "gyomrodat"......

a legritkább esetben alakul minden olyan szépen az elválás során mint ahogy indult..........valószínű, őt is valaki felhomályosítja majd........

Szia Kalamalyka !

Igen, értem én amit írsz, meg tisztában is vagyok ezekkel a dolgokkal. Azzal is, hogy "jár" a t.díj, azzal is, hogy tulajdoni hányad kifizetése ezt nem váltja ki, stb.

Pusztán az a helyzet, hogy a takaró ér valameddig, és tovább csak ésszerűtlen kockázatot vállalva lehet nyújtózkodni, ami hosszú távon azt hiszem mindenkinek a rosszabb megoldás. Próbálom kihozni, kigondolni a legjobb megoldást, és hidd el, a gyermekem az első az életemben, senki és semmi más. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak a meleg radiátortól meg a saját szobától fog felnőni, nevelődni, de ezek megléte elengedhetetlen és nem mindegy milyen áron kapja meg ezt. Jelen helyzetben úgy látom, hogy ezt a részét tudnám nekik úgy biztosítani - amellett, hogy nagyon könnyen lehet, a gyerek többet lesz nálam, az az jelenlegi lakhelyén, szobájában, kutyájával, udvaron stb. -, hogy ez anyukának nem jelent külön fejfájást, anyagi gondot, bizonytalanságot stb.

Nem örülök annak, hogy ilyen helyzetben vagyunk, de ha egyszer olyan szinten megromlott a dolog, hogy nem megy csak ideig - óráig, akkor mi a fenét tehetnék mást, minthogy a legjobb megoldást keresem... ?

Üdv., Zeus.

Sziasztok!
A tanácsotokat, véleményeteket kérem az alábbiakkal kapcsolatban:
Két gyerekem van két apától. A kisebbik apja nem fizet semmit, januárig még kapom az állam által megelőlegezett gyerektartást, aztán semmi... Továbbra sincs miből végrehajtani-levonni a gyerektartást. Ebből az állam által megelőlegezett gyerektartásból - 50.000 Ft - természetesen költöttem a nagyobbik gyerkőcre is, mivel az ő apja nem hajlandó 10.000 Ft-nál többet fizetni (annak idején a T. Bíróság 5.000 Ft-ot állapított meg gyerektartásnak). Namármost, január után ezt az amúgy is nevetségesen alacsony összeget kéne a ma már kamasz (nagyobbik) gyerekre "költenem". Sem a ruházkodásba, sem az iskolai dolgokba nem ad bele soha. A láthatás úgy-ahogy működik, minden második hétvége az övé, stb. bár a kérdéses helyzetekben igyekszik mindig keresztbe tenni az én bosszantásomra, soha nem a gyerek érdekét nézi. A nyári láthatás (3 hét) sem felhőtlen, mivel a gyerkőc halálra unja magát ott, és nem is nagyon szeret két-három napnál többet ott tölteni (hangsúlyozom, soha nem hangoltam az apja ellen!!). Bevallom kicsit félek hivatalos úton gyerektartást emeltetni, mert mi van, ha arra hivatkozik, hogy nem tudom eltartani a gyereket (ők az új feleségével lényegesen jobb anyagi körülmények között élnek) és egész egyszerűen elperli tőlem? Mikor számít a gyerek szava, hogy ő velem akar élni, és hogy nem akar 3 hetet - csak mondjuk kettőt - az apjánál tölteni nyáron? Egyáltalán, ha látják, és tanúk is igazolják, hogy mind testileg mind lelkileg maximálisan megkap mindent tőlem a gyerek, elvehetik-e tőlem, csak mert több gyerektartást kérek??
A kisebbik gyerkőc ügyét talán könyebb lesz megoldanom, úgyhogy csak erre reagáljatok légyszi!!
Köszi!

Én nem látok más megoldást mint a nagyobbik gyermek nevetségesen alacsony 5.000 Ft-os t.díjának felemelését kérni a bíróságtól., a különbözeti pénz legyen hivatalos, nem pedig csupán mint "adható" összeg.

És az ő(k) jobb anyagi körülményére tekintettel, eleve kérni a bíróságot, hogy kötelezzék a mindenkori havi összes jövedelméről igazolást bemutatni - annak alapján lesz majd a t.díj ténylegesen felemelve.

A nyári kapcsolattartás dolgát kettőtök közt úgy kellene módosítani, hogy a 3 hét ne egyvégtében hanem felezve, harmadolva, így a gyermeknek valószínűleg nem lesz annyira uncsi. Ez már nem bírósági kérdés.

Az esetleges elvétel (= elhelyezés megváltoztatása)bizonyára szóba se jön.

Egy 14 évet betöltött gyermektől már megkérdezik melyik szülőnél akar lenni, kisebb gyermek esetében a pszichológiai vizsgálat eredményét veszi figyelembe a bíróság. (Az hogy valaki "szegény" még nem érv az elvételre - ha egyébként minden rednben van, a kötelezettnek tessék többet adni/fizetnie, és akkor több jut a gyermekére.)

Monalisa
laikus hozzászóló