Gyerektartás és láthatás

Mókusélet,

értem a problémát, de nincs rá igazán jogszerű megoldás. Szülői felügyeleti jog nélkül a műtét jogi megítélése kis túlzással ugyanaz, mintha a szomszéd gyermek hasonló problémáját akarnátok orvosolni. A döntés a gondozó szülő kezében van, ha egyoldalúan cselekedtek, akkor további szankciókra számíthattok. Amit ténylegesen tehettek, hogy elviszitek a gyermeket orvoshoz, szakvéleményt kértek, majd egy másik orvoshoz is, ott is írásos szakvéleményt kértek, majd irány a gyh és panaszt tesztek. Ez a gyermeken sajnos nem nagyon segít... Az igazi megoldás a szülők együttműködése lenne, ennek hiányában ugyanis semmi sem védi meg a gyermeket attól, hogy ő legyen a terepe a szülők harcának.

Kedves kisokos!
sajnos ettől féltünk. Köszönöm.
Viszont akkor újabb kérdés: ha mindenképp meg kell csináltatni egy műtétet, viszont anya szerint majd megoldódik magától, akkor mi a további teendő?
Leírom, hogy értsd mi a baj:3 éves kisfiúnak olyan mértékű fitymaszűkülete van, hogy pisiléskor a bőr felfújódik, mint egy kis lufi és szépen lassan kicsepeg.1,5 éve kérjük anyát, hogy vigye el orvoshoz, szerinte nem kell, majd megoldódik. Most ott tartunk, hogy szinte álandóan be van gyulladva neki, a kicsi elmondja, hogy anya kamillázza és ennyi.
Ha nem most,akkor kamasz korában mindenképp meg kell csináltatni, de akkor már esetleg egy nagyobb műtéttel lehet csak korrigálni. Ettől szeretnénk megkímélni, meg attól, hogy álandóan piszkálja, mert viszket, csíp stb. Bocs ha kicsit intim, de sajnos probléma, amire keressük a törvényes megoldást.

sió!

Ilyeneket nem szabad írni!Ebből is látszik,hogy Te magad sajnálod ahelyett,hogy elfogad ezt a helyzetet.
Igen is egy gyereknek nem csak apára anyára is szüksége van!!A bíróság biztos nem hobbiból döntőt úgy,hogy édesanyánál maradjon a gyermek.

Szép napot!

Mókusélet,

ha a szülői jogait akár ideiglenesen is szüneteltetik, akkor nincs joga orvosi beavatkozásokról dönteni. Az életmentés természetesen ekkor is kötelessége, a nem életmentő műtétekről nem ő dönt.

Aniko626,

„válóperünk március 17-én lezárult, megegyeztünk a láthatásban és minden egyébben. ”
Ha jól értem, akkor alig 1 hónapja sikerült mindenben megegyezni, de szeretnéd felrúgni az egyezséget olyan ok miatt, amely alapvetően nem új, hanem már akkor is létezett, amikor az egyezséget megkötötted. Tartok tőle, hogy ez nem lesz egyszerű. Az egyezséget 2 éven belül csak különösen nyomós okkal lehet módosíttatni a bírósággal, 2 éven túl a gyh-val. Minden esetben azonban be kell mutatni, hogy melyek azok a körülmények, amelyek lényegesen megváltoztak a korábbi döntés óta, és amelyek indokolják a változtatást.
Emberileg teljesen érthető az aggodalmad, de sajnos a jogrendszer másképpen működik. Mindenképpen hasznos lenne, ha megegyezésre törekednél apukával. Valószínűleg mindkettőtök magatartásán változtatni kellene, különben nincs az a jogrendszer, amely képes lenne tőletek, a szülőktől megvédeni a gyermeketeket.

„van-e jogom a gyerekkel külföldre költözni, ehhez kell-e az apa beleegyezése”
Kell az írásos beleegyezése, ha tartósan külföldön akarsz letelepedni. Vita esetén a gyh-hoz kell fordulni.

Szeretném a segítségüket kérni az alábbi problémámmal kapcsolatban:
Gyermekem másfél éves, az apa a gyerek 7 hetes korában elköltözött tőlünk. Utána kb 1 évig tartottuk a kapcsolatot, általában úgy, hogy én vittem a gyereket hozzá, igyekeztem apa-gyerek kapcsolatot megtartani közöttük, de az apa sokszor passzív volt, ha én nem "könyörögtem", magától nem jutott eszébe a gyerek. Idén januárjától betelt nálam a pohár és azóta nem vagyok hajlandó vinni a gyereket, hogy az apja láthassa. A válóperünk március 17-én lezárult, megegyeztünk a láthatásban és minden egyébben. Jelenleg úgy van megállapítva, hogy a gyermek 2 éves koráig nem viheti el magával, csak a gyermek tartózkodási helyén láthatja. Idén január 16-án látta utoljára az apa a gyerekét, azóta még csak érdeklődni sem érdeklődött felőle, maximum csak annyit küld sms-ben, hogy eljön az ő ideje, fogok én még sírni, meg hogy kivárja a gyerek 2 éves korát, és akkor elviszi magához. De mi történik, ha a gyermek betölti a 2. éves kort? Hiába nem látta előtte 10 hónapig, elviheti magával, ha csak én nem megyek újra bíróságra, hogy változtassanak a láthatáson? És ha a bíróság változtat is rajta, mennyi idővel tudom kitolni, hogy elvigye a gyereket?
A másik kérdésem, hogy van-e jogom a gyerekkel külföldre költözni, ehhez kell-e az apa beleegyezése, vagy esetleg bírósági úton lehet tenni valamit, hogy az apa ne szólhasson bele a gyerek életébe, ha már ennyire nem foglalkozik vele?
Köszönettel

Tisztelt Szakértők!

azt szeretném kérdezni, hogy az a szülő-akinek a szülői jogait ideiglenesen szüneteltetik, tehát nem ő neveli a gyermeket-milyen jogai vannak pl. orvosi ellátásra vinni a gyereket? Nem sürgősségi ellátásról beszélek, hanem olyan kisműtéti beavatkozásról, ami anya szerint nem szükséges, szerintünk pedig igen.
Köszönöm.

Tisztelt Olvasók!

Való igaz, hogy nagyon sok segítséget kaptam az elmúlt 4 év során kiváló jogászoktól, de sajnos a magyar valóság az alábbi:

http://csiza-csaba.hu/

Természetesen erről nem tehetnek az itteni jogászok.

Csiza Csaba

Szeretném kérdezni:

• Ideiglenes intézkedés elrendeléséről felek azonos módon vannak e értesítve?
• Amelyik fél javára döntött a bíróság, az élvez-e bármilyen, értesítési elsőbbséget, a másik féllel szemben?
• Mi a jog által előírt értesítési kötelezettség, ami kötelező érvényű az eljáró bíróságra? /úgymint tértivevényes ajánlott levél, polgári irodában való átvétel, stb./
• A másodfokra fellebbezett ítélet elbírálására, van e maximális időbeni kötelezettsége a másodfoknak? /tehát előfordulhat-e, hogy előbb születik végleges döntés az elhelyezésben, mint a másodfokú döntés?/
• Ha az elsőfok végzésében fix időpont van kikötve kapcsolattartásra, akkor előfordulhat e az, hogy a végzésről mit sem tudó 3 éves gyermek, pl. az utcán meglátja az arra sétáló kapcsolattartásra éppen nem jogosult szülőjét, odaszalad ahhoz a aki ad neki pár puszit, elmondja, hogy most nem tud vele lenni, és nagyon szereti. Szóvá teheti e ezt, a felügyeletet gyakorló szülő? Esetleg mindezt később a kapcsolattartásra nem jogosult szülő terhére írhatja a bíróság?
• Válással összefüggő rosszindulatú anya szindróma. Ismerik e ezt a bíróságokon ma Magyarországon?

Jogos a felháborodásod, de a tisztánlátáshoz:

• sokan még annak a kevéske 3.000 Ft-oknak is örülnének mert évek óta nem látnak egy fillért sem.,
• azzal hogy ő ment gyesre vélem nem csak a te kettőddel told ki.,
• a gyesnek egyszer csak vége lesz és elmegy dolgozni, onnantól kérheted a t.díj felülvizsgálatát.
• az időközben felgyülemlő tartozást előbb-utóbb csak meg kell fizetnie, a végrehajtás folyamatoságát kérjed.

Valahogy próbálj hozzákeresni a pénzedhez, bár tudom könnyű ezt így leírni.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Sziasztok!

Ma kaptam készhez az ügyészség levelét, a kedves apukát megrovásban részesítette, miután 4.alkalommal jelentettem föl, hogy nem fizet gyerektartást, (4év alatt)de ő megbánást tanúsított és különben is, jól csinál mindent, mivel gyes-en van, mondanom sem kell hogy direkt, azért hogy az én kettőmmel kitoljon és így is fizet gyerekenként havonta 3000ft-ot.
És különben is nem veszélyes tettet követett el a társadalomra nézve.

1. mivel többször volt följelentve nem lehet ilyet tenni, hogy csak így megszünteti,
2. nem is volt tárgyalás csak megszüntette és kész, és azt hol kérdezi meg hogy én miből tudom eltartani a két gyereket???????

3.ne mondja már nekem hogy senki nem látja hogy direkt ment el gyesre
4.MI AZ A 3000FT HAVONTA 1 GYEREKRE?????????????
tudom hogy 8 napon belül lehet fellebbezni......és akkor mi van? ez már eldöntött tény, hogy a bíróság le akar rázni és kész

Hogy miért nem kaptad meg, arról a végrehajtónál érdeklődj.

Sziasztok! Én abban az ügyben szeretnék segítséget kérni, febr 23-án a végrehajtó kiadta a gyermektartás letiltását az "apa" munkanélküliéből,de még egy fillért sem kaptam.Miért van ez? Előbb a saját pénzét hajtja be,majd utána jövünk mi a gyerekkel? Ja, és ha az "apa postai kifizetést kér én akkor is megkapom a tartásdíjam?A munkanélküli nekem küldi a részem? köszi a válaszokat.

Én semmit nem találok ebben a témában viccesnek.
Olvasd el, amit bemásoltam. Talán tanulsz belőle.

Kérdés:
Ideiglenes elhelyezés kérése után, az ellenfél beadványaira, viszont elhelyezési kérelmére történő válaszadáskor, minden esetben kell újra kérni a gyerek ideiglenes elhelyezését, vagy elég volt egyszer kérni?

Igen magam is gondolkodtam, abban hogy be kell-e másolni, de ha csak 1 ember elolvassa, és talán tanul belőle, az már jó!
A különböző fázisokban való megrekedésre való hivatkozással nem teljesen értek egyet. A gyász, mint megélhető folyamat kézzel fogható veszteséget dolgoz fel.
A különélő elvált szülőnél mindezen folyamatok tetten érhetőek valóban, csak nincs lecsengésük.
Merthogy továbbra is lélegzik a megrázkódtatásért felelős ember. A felelős szót itt hangsúlyozom.

Ha eleve nem felelősként tekint egyik ember a másikra, és eleve nem indulatból kreált álarccal bújik a jóságos szülő képébe, aki tulajdonképpen győzni akar egy válásban.
Meg kellene érteni végre: a válás nem egy játszma, ahol van motiváció, és 2vagy, több fél időszakosan befolyásolja egymást.

Meggyőzni egyébként senkit sem akarok. A felismerést mindenkinek magának kell megtenni. De aki arra kér itt bárkit tőlem elvonatkoztatva, hogy mondja ki 3 beírt sor után azt, hogy a férje, vagy felesége, szemétláda, az nemhogy a folyamaton nem indult el, de arról sincsen fogalma hogy a folyamat szó mit jelent.

Ahol két felnőtt van a játszmában, ott is van tét, /lásd elvált apák = csavargó apák?/
Ahol viszont gyerek is érintve van ott valószínűleg személyes érintettség folytán, nem tudom elfogadni senki aljasságát.
Sem pedig az aljasságára talált önigazolást!

Sió, ezeket a dolgokat mindenki érti, aki veled hasonló helyzetben van, de senki nem fogja a hosszú tanulmányok bemásolásából sem megérteni, aki az ellenkező oldalon áll.
Ezek a válás körüli hercehurcák szinte mindig ugyanolyan forgatókönyv szerint zajlanak. Van egy „kötelező” folyamat, mint a gyásznál: elutasítás / harag / alkudozás / depresszió / elfogadás. Persze, nem pont ugyanez, nem mindenkinél egyformán. Nem várhatod el, hogy az első fázist megélő, vagy a másodikban ragadt ember megértse a folyamat végét vagy a lényegét. (Nyilván, ha jól is haladsz, Te sem jutottál még el az elfogadásig.)

Arra akarok kilyukadni, hogy fölösleges a nagyon sok beszéd, mert nem megfelelő fázisban úgyis süket fülekre talál. Természetesen van értelme a (rövid) segítségnyújtásnak, és meg kell mutatni azt is, hogy az éremnek több oldala van, de elég néhány szó. Aki értelmes, az tovább fog haladni az úton, de a maga ütemében. (Siegelinde-ről azt gondolom, hogy gondolkodik is, őt épp nem kell győzködni.)

Siegelinde

Nézd. Kaméleon egyik előző bölcsessége sok igazságot tartalmaz. Mondhatni színtiszta igazság!
Azt kérded, döntsem el ki a szemét? Dehogy döntöm! Egyenlőre attól szenvedek, hogy van egy házasság felbomlása miatt sérült személyiségű „még feleségem”, aki minden létező módon próbál keresztbe tenni.

Hiába vagyok a konfliktuskerülő fél, hiába már csak tanúval megyek a gyerekért, hiába teszek meg mindent, a kommunikációnk nullára redukálása érdekében. Lassan ez is baj lesz!

Az utóbbi időben felfigyeltem arra, hogy van egy egyre gyakrabban ismétlődő momentum az életemben. Amíg nem érintett, addig nem is láttam meg! A kikészített férfiak népes csoportjáról beszélek.

Nem kezdek el okoskodni, beidézek ide egy tanulmányt. Döntse el ki-ki, azt hogy tanul-e belőle!

Válással összefüggő rosszindulatu anya szindroma
Divorce Related Malicious Mother Syndrome/DRMMS/

A gyermekeket is érintő válások egyre mindennaposabbá lesznek.Ezen folyamat során megjelent egy abnormális magatartási forma,amely eddig kevés figyelmet kapott.Ez a dolgozat a „Válással összefüggő rosszindulatu anya szindromát” határozza meg.Speciális nosológiai kritériumokat kínál,bő klinikai példákkal.A magatartászavarra vonatkozó,rendelkezésre álló tudományos adatok hiánya miatt - úgy tűnik – megérett az idő az osztályozás,az etiológia,a kezelés és a megelőzés szempontjainak megvizsgálására.

Bevezetés

Egy elvált férfi nyeri meg a gyermekelhelyezési pert,mire volt felesége felgyújtja a férfi házát.Egy gyermekelhelyezési per alatt egy nő macskát vásárol gyermeke részére,mivel a válófélben lévő férj erősen allergiás a macskákra.Egy anya arra kényszeríti gyermekeit,hogy egy gépkocsiban aludjanak.Ezzel is bizonyítandó:a gyermekek apja tette őket anyagilag tönkre. – Ezek a cselekmények egy olyan abnormális magatartásmintát illusztrálnak,amely a gyermekeket is érintő válások számának növekedésével párhuzamosan alakult ki.

Ma a házasságok fele válással végződik/Beal és Hochman,1991/.A válással érintett gyermekek száma is drámai mértékben megnőtt/pl.Hetherington és Arastah,1988/.Bár ezen esetek nagy része jogi szempontból „elintézett”-nek tekinthető,a harc a bíróságon kívül tovább folytatódik.

A média komoly erőfeszitéseket tett annak érdekében,hogy a közvéleményben tudatosítsa azon elvált apák keltette problémát,akik nem teljesítik a bíróság által elrendelt gyermektartásdíj fizetési kötelezettségüket. Hedges/1991/ megjegyzi,hogy az elvált apáknak kevesebb mint 20 %-a fizet tartásdíjat 3 évvel a válás után.A nők anyagi helyzetének válást követő romlásával foglalkozó kutatás/pl.Hernandez,1988;Laosa,1988/ hozzájárult ahhoz,hogy nem rég törvényt hoztak a „csavargó apák”által keltett problémák kezelésére.

Míg a média – nagyon helyesen – bemutatja a „csavargó apák” jelensége által a nőkre és gyermekekre szakadó nehézségeket,addig a kamerák elkerülik annak a háborúnak a bemutatását,amelyet a nők egy sajátos csoportja visel tartásdíjat fizető,törvénytisztelő apák ellen.Ügyvédek,therápeuták nap mint nap szembesülnek olyan rémtörténetekkel,melyek szerint az anyák ezen sajátos csoportja „gonoszkodó” magatartást tanúsít ártatlan apák és ártatlan gyermekeik irányában.Sajnos,a tárgyban nem állnak rendelkezésre tudományos adatok. Hasonlóképpen,a klinikai irodalom is viszonylag kevés figyelmet szentelt a problémának.

Nevezetes kivételnek számítanak Gardner klinikai írásai/1987,1989/,melyekben a szerző kiváló leírását adja a Parental Alienation Syndrome-nak/Szülői elidegenítés/elidegenülés szindroma/.A PAS fennállása esetén a gyermekkel együttélő szülő különféle manőverekkel sikeresen elidegenítheti a közös gyermeket a különélő szülőtől.A sikeresen manipulált gyermek központi problémája a különélő szülő ócsárlása,befeketítése,kritikája, amely igazságtalan és/vagy eltúlzott /Gardner,1989.p.226/.A PAS tipikus esetében mindketten,az anya és a gyermek is,egy sor abnormális cselekvésbe kezdenek az apa ellen.Gardner szerint az „agymosás” kifejezés túlságosan szűk megjelölés ahhoz,hogy kifejezze azt a pszichológiai manipulálást,amelynek eredményeképpen a a gyermek a különélő szülő ellen fordul/Gardner,1989/.

Míg Gardner uttörő leirásai a PAS-ról fontos hozzájárulást nyújtanak ahhoz,hogy megértsük a válással összefüggő,gyermekeket érintő ellenségeskedéseket,addig jelen dolgozat egy általánosabb abnormalitással kíván foglalkozni.Miként ezen írás bevezetőjében felsorolt példákból is kitűnik,a válófélben lévő férjeket komoly támadások érik,mely cselekmények messze meghaladják a gyermekek puszta manipulálását.Ezen cselekmények továbbá azt is jelentik,hogy egyes anyák készek szándékosan áthágni a társadalmi törvényeket.Végül vannak olyan anyák,akik – azzal a céllal,hogy elidegenítsék utódaikat az apjuktól – kitartóan rosszindulatu magatartást tanúsítanak még akkor is,amikor képteleneknek bizonyulnak a sikeres elidegenítésre.Összefoglalva:ezek az esetek nem felelnek meg a PAS kritériumainak.Ennek ellenére,ezek egy súlyos abnormalitásra utalnak.

Jelen dolgozat célja meghatározni és illusztrálni ezt az általánosabb abnormalitást.Abban a reményben,hogy sikerül elindítani ezen probléma iránti kiterjedtebb tudományos és klinikai vizsgálódásokat.

Definició

Ezen fejezet egy olyan kiinduló meghatározását nyújtja a DRMMS-nak,mely klinikai és jogi esetekből származik.Mint minden kezdeti javaslat,ez is feltételezi,hogy a jövőbeni kutatás a taxonomikus kritériumok nagyobb finomitásához fog vezetni.A javasolt meghatározás 4 nagyobb kritériumot vesz figyelembe.Ezek:

1./ Az anya igazságtalanul bünteti válófélben lévő vagy már elvált férjét az alábbi módokon:

A./megpróbálja elidegeníteni közös gyermekeiket az apjuktól;
B./másokat bevon az apa elleni rosszindulatú akcióiba;
C./mértéktelen pereskedésbe bonyolódik.

2./ Az anya sajátos módokon próbálkozik megakadályozni gyermekeit abban,hogy:

A./az apjukat szabályos időközökben,akadálytalanul láthassák;
B./zavartalan telefonkapcsolatuk legyen az apjukhoz;
C./az apa résztvegyen gyermekei iskolai és iskolán kivüli életében.

3./ A magatartás mindenre kiterjed és olyan rosszindulatu cselekményeket is magába foglal,mint :

A./hazudozás a gyermekeknek;
B./hazudozás másoknak;
C./a törvény megszegése.

4./ A magatartászavar nem specifikusan kapcsolódik egy másik személyiségzavarhoz,ámbár egy külön mentális betegség egyidejüleg fennállhat.

Klinikai példák

Ebben a fejezetben - a fentebbi hivatkozási számok segítségével – minden egyes kritériumra példákat fogok nyújtani. Mivel az 1-3.kritériumok magatartásspecifikusan a Malicious Mother Syndrome-ra vonatkoznak,egy sor klinikai példát fogok adni.A negyedik kritérium,amelyik a javasolt szindrómának más mentális betegségekhez fűződő kapcsolatával foglalkozik,általánosabban kerül megvitatásra.

1/A.kritérium:a gyermekek elidegenítése
Az anyák által a gyermekek apjuktól való elidegenítésének megkisérlésére irányuló cselekmények skálája bámulatra méltó!Például:
Egy anya azt hazudta a gyermekeinek,hogy nem tud többé már élelmet vásárolni,mert az apa minden pénzüket nőkre költötte egy topless bárban.
Egy orvos felesége arra kényszerítette 10 éves fiát,hogy az iskolában kérjen államilag finanszírozott ingyen ebédet,azt a benyomást keltve ezzel a gyermekben,hogy az apukája anyagilag tönkretette őket.
Egy nőt,aki éveken keresztül nagyon közeli kapcsolatban állt egy elhelyezési perben érintett gyermekkel,az anya megkért:adja fel semlegességét és csatlakozzon az apa elleni kampányhoz,hogy majd „táncolhassanak a sírján”.Amikor a nő nem volt hajlandó feladni semlegességét,az anya azt a hamis információt közölte a gyermekekkel,hogy az apának viszonya van ezzel a nővel.
Ezek a magatartásformák - ha sikeresek – nem csak ahhoz vezethetnek,hogy a gyermek meggyűlöli az apját,de ahhoz is,hogy akár évekig is ne láthassa őt.Miként arra Cartwright/1993/ rámutatott:”Az elidegenítő célja világos:megfosztani az elveszített szülőt nemcsak a gyermek idejétől,de az egész gyermekkor élményétől” /p.210./.

1/B.kritérium:mások bevonása az apa elleni rosszindulatu akciókba
Az első nagyobb kritériumnak – ahol az anya büntetni próbálja a férjet – második összetevője magába foglalja más személyek manipulálását a célból,hogy ők is bekapcsolódjanak az apa elleni rosszindulatu akciókba.Erre vonatkozó példák a következők:
Egy anya az elhelyezési per során hazudott a therápeutának az apa viselkedését illetően.A therápeuta,aki soha nem beszélt az apával,megjelent a tárgyaláson mint szakértő tanú.Ebben a minőségében azt javasolta a bírónak,hogy az anyánál helyezzék el a gyermeket és az apát kötelezzék therápiára.
Egy mérges anya kamaszokat vett rá arra,hogy a volt férj lakásának ajtajára névtelen fenyegető leveleket tüzzenek ki.
Egy anya,aki elveszítette a gyermekelhelyezési pert,rávette gyermeke iskolájának titkárát arra,hogy segítsen neki a gyermek elrablásában.
A fennti példákban fontos észrevenni,hogy a dühös anya által manipulált személyek sajátos módon „elidegenülnek” a volt férjtől.Tipikus,hogy ezek a rászedett személyek „jogos” felháborodást éreznek az apával szemben és ezzel hozzájárulnak ahhoz a „jutalmazó” légkörhöz,amely az anya rosszindulatu cselekményeit mintegy „szentesíti”,mert azokat az apa megérdemelt büntetésének tekinti.

1/C.kritérium:mértéktelen pereskedés
Nem kérdőjelezhető meg az,hogy egy válóperes vagy egy gyermekelhelyezési peres eljárás során bármelyik félnek joga van megfelelő jogi képviseletre és akcióra.Ámde,a DRMMS-ban szenvedő egyének megpróbálják büntetni volt férjüket azzal is,hogy mértéktelen pereskedésbe kezdenek.
Egy harcias és oktalan anya verbálisan rátámadt volt férjére,valahányszor csak meglátta őt.Idővel a volt férj ezekre a támadásokra úgy reagált,hogy nem vett róluk tudomást.Ekkor a nő beperelte őt.Kérte a bírót,kötelezze a volt férjet arra,hogy szóba álljon vele.
Egy anya a bíróval közölte,hogy a lánya valójában nem a válófélben lévő férjétől van.
Egy nő nem volt hajlandó abbahagyni volt férje elleni bírósági támadásokat.Annak ellenére,hogy pereskedései folyamán számos ügyvédet „fogyasztott”:vagy ő rugta ki őket vagy az ügyvédek maguk önként „kiszálltak”.Ez az anya egy 3 éves időszak alatt 7 különböző ügyvédet vett igénybe.
Vannak adatok,amelyek segítenek meghatározni az intenzív pereskedések mértékét.Pl.Keel és tsai/1988/ beszámolnak a válás utáni pereskedések gyakoriságáról egy 700 családot magába foglaló minta alapján.Adataik szerint a családoknak csak 12,7 %-a nyújt be válás utáni kérelmet a bírósághoz.Ebből kevesebb mint 5 % két vagy három kérelmet,míg kevesebb mint 1 % négy vagy többet/Keel és tsai,1988/.

2/A.kritérium:a rendszeres láthatások megakadályozása
A szakemberek viszonylag egységesek abban,hogy a különélő szülő rendszeres és akadálytalan látogatásai jó hatással vannak a gyermekekre,kivéve a különleges körülményeket/Hedges,1991/.Valóban,egyes államok,mint pl.Florida írott törvényei is ezt a nézetet tükrözik/Keane,1990/.Annál inkább sajnálatos,hogy még ha az apának és a gyermekeknek törvényes joga is van a kapcsolattartáshoz,a DRMMS-ban szenvedő egyének kitartóan akadályozzák azt.
Egy anya,aki egy láthatás alkalmával a gyermekek átadásakor korábban fizikailag megtámadta volt férjét,nem volt hajlandó átadni a gyermekeket,amikor a volt férj rendőrök jelenlétében kisérelte meg átvenni őket.
Amikor egy elvált apa láthatásra érkezett és át akarta venni a gyermekeit,az anya úgy rendezte a dolgokat,hogy a gyermekek és ő is „eltüntek”.Igy a láthatás meghiúsult.
Egy anya fizikailag félelmetes külsejü barátját rávette arra,hogy támadja meg a gyermekei láthatására érkező volt férjét.
A Gyermeki Jogok Bizottságának elnöke/Washington,D.C./rámutatott arra,hogy ez a fajta elidegenítés a gyermek veszélyeztetése egyik formájának tekintendő/Levy,1992/.Sajnos,a rendőrség – jellemzően – igyekszik elkerülni,hogy bele bonyolódjon az efféle helyzetekbe.Mitöbb,hacsak egy áldozattá vált apa anyagilag nem képes megfinanszírozni egy ismétlődő,elhúzódó bírósági eljárást,nagyon keveset lehet tenni ezen anyai magatartás elhárítása érdekében.Végül,még ha ezek az esetek bíróság elé kerülnek is,a bíróságok gyakran képtelenek arra,hogy az apák láthatási jogainak érvényt szerezzenek/A bíróságok nemi diszkriminációját vizsgáló bizottság jelentése,1992/.

2/B.kritérium: a zavartalan telefonkapcsolat megakadályozása
Ha egyszer a szülő fizikailag távol van,a telefon fontos szerepet tölt be a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolat fenntartásában.A DRMMS-ban szenvedő személyek egy sor olyan cselekményt követnek el,amellyel megpróbálják ellehetetleníteni ezt a telefon kapcsolatot.
Egy apa felhívta telefonon gyermekeit.Az anya,aki felvette a telefont,azt állította,hogy a gyermekek nincsenek otthon.Holott a telefonban a háttérből kétséget kizáróan kivehető volt a hangjuk.
Egy apa telefonon beszélni kívánt a gyermekeivel.Az anya kérte,hogy tartsa a vonalat.Ámde nem szólt senkinek.Hagyta,hogy az apa – hiába - várakozzon.
Egy anya,akinek tudomása volt arról,hogy gyermekeinek apja valahol távol tölti szabadságát,arra bíztatta gyermekeit: mondják rá apjuk üzenetrögzitőjére,hogy azonnal hívja vissza őket,ha soron kívül találkozni szeretne velük.
Némely apák olyan kínosnak és elkeserítőnek találják ezeket az elidegenítési kisérleteket,hogy esetleg elmegy a kedvük attól,hogy telefonon hívják gyermekeiket.Egyszerüen feladják!Bele kényszerítve a „mindig vesztes” kilátástalan szerepébe,végül is az apák tényleg „elhagyják” gyermekeiket/Hedges,1991/.Sajnálatos módon,ezáltal pontosan az teljesül be,amit a DRMMS-ban szenvedő egyén akart elérni.

2/C.kritérium:a gyermek iskolán kivüli tevékenységében való részvétel megakadályozása
A szülő-gyermek kapcsolat fenntartásának folyamatában lényeges részt képez az,hogy a szülő részt vesz gyermekeinek szabadidő tevékenységében.Ugyanúgy,mint tette azt válás előtt.Ebből a szempontból fontos tevékenységeknek számítanak pl.az iskolai színjátszás,a csapatsportok és a vallásos események.A rosszindulatu anyák gyakran ezekből a tevékenységekből is igyekeznek kimanőverezni a különélő apákat.
Egy anya szándékosan rossz dátumot és időpontot adott meg a különélő apának egy,a gyermek szempontjából fontos eseményre vonatkozóan.Az eseményen megkérdezte a gyermeket:”Mit gondolsz,mi lehet az oka annak,hogy apád nem akar ma Téged megnézni?”
Egy anya megtagadta az apától azt,hogy bármi információt adjon neki a gyermek szabadidős tevékenységéről.
Egy anya,a gyermek futball mérkőzése előtt,az apa lejáratását célzó valótlanságokat mondott a többi szülőnek.Amikor az apa megérkezett,hogy megnézze a fia mérközését,a többi szülő megvető tekintettel nézett rá,nem volt hajlandó szóbaállni vele és otthagyták őt,amikor közeledni próbált feléjük.
Az ilyen viselkedést tanúsító rosszindulatu anyákat ritkán fenyegeti a büntetés veszélye az ehhez hasonló tetteik miatt.A bírók,ügyvédek és rendőrök nem avatkozhatnak bele az apai láthatás akadályozásának minden egyes részletébe.Azon kívűl,a legtöbb apának nem elég vastag az erszénye ahhoz,hogy pénzelni tudná ezeket a beavatkozásokat.Igy aztán a kapcsolat akadályozása újra és újra megismétlődik és végeláthatatlanul folytatódik tovább.

3/A.kritérium:rosszindulatu hazudozás a gyermekeknek
Tekintettel arra,hogy a fejlődés állapotában vannak,a peres válási helyzetbe keveredett gyermekek nagyon sérülékenyek.Ha az egyik szülő úgy dönt,hogy a gyermekeknek való hazudozással is támadja a másik szülőt,akkor ezen tipusu rosszindulatu magatartás példái hasonlóak lesznek a következőkhöz:
Egy válófélben lévő anya azt mondta az egészen kicsi lányának,hogy valójában nem is ő az „igazi” apja.Pedig,ő volt!
Egy 8 éves kislányt arra kényszerítette az anyja,hogy a láthatások alkalmával kifizetetlen csekkeket adjon át az apjának.U.i. az anya azt hazudta a lányának,hogy az apja semmi anyagival nem járult hozzá a család fenntartásához.
Egy anya azt hazudta a gyermekeinek,hogy az apjuk azelőtt rendszeresen megverte őt.
A rosszindulatu hazudozásnak ezen példái különböznek a „Szülői elidegenítés/elidegenülés szindrómára” jellemző finomabb manőverektől,mint pl.a „burkolt” vádaskodástól/Cartwright,1993/.Ez utóbbi esetben a PAS-ban szenvedő anya csak célozgat arra,csak sejteti,hogy veszélyeztetés történt,míg a DRMMS-ban szenvedő anya - hamisan - állítja,hogy a veszélyeztetés tényleg meg is történt!

3/B.kritérium:rosszindulatu hazudozás másoknak
A DRMMS-ban szenvedő egyének egy sor más személyt is képesek „beszervezni” a volt férjük elleni támadásaikba.Mindazonáltal,ezen sajátos kritériumra jellemzően a DRMMS-ban szenvedő egyén egészen furcsa módon hazudik harmadik személyeknek az apa elleni háboruskodás hevében.Nézzünk néhány példát!
Az egyik haragtól elvakult anya felhívta válófélben lévő férje munkahelyének/kb.1500 dolgozót foglalkoztató/ vezetőjét és hamisan megvádolta volt férjét.Azt állította,hogy vállalati tulajdont egyéni célokra használ,továbbá,a közös gyereküket a munkahelyen veszélyezteti.
Az egyik anya hivatalos sszemélyek előtt azt állította,hogya volt férj szexuálisan veszélyeztette közös lányukat.A gyermeket azonnal elvették az apától és eltiltották őt a további láthatástól.
Egy gyermekelhelyezési vita folyamán az anya hamisan azt közölte a szülők nevelésre való alkalmasságát vizsgáló hivatalnokkal,hogy az apa fizikailag bántalmazta őt.
Snyder/1986/ felhívta a figyelmet arra,hogy a törvényes hatóságoknak milyen nehéz dolguk van,amikor egy olyan szülővel szembesülnek,aki egy kiváló hazudozó.Mivel a kutatások azt igazolják,hogy még a „szakemberek” sem képesek mindig leleplezni a hazudozókat/Ekman és O’Sullivan,1991/,egy „jólképzett” hazudozó akár perdöntő tanú is lehet a bíróságon/Snyder,1986/.Bár a kóros hazudozás/Pseudologia fantastica/ gyakran tapasztalható a borderline személyiségeknél,Snyder/1986/ szerint azonban ez nem köthető csupán ehhez a speciális személyiségzavarhoz.

3/C.kritérium:törvénysértő támadás a /volt/ férj ellen
A DRMMS-ban szenvedő egyének nem ismernek határt válófélben lévő férjük elleni támadásaik során.Sok esetben a törvénysértések mindennaposak,bár viszonylag csekély súlyúak.Azonban,egyes esetekben a törvénysértések egészen komolyak lehetnek.
Egy nő szándékosan neki vezette autóját a volt férj házának,ahol a közös gyermekek is el lettek helyezve.
Egy gyermekelhelyezési per közepén,egy nő betört válófélben lévő férje lakásába és onnan fontos üzleti iratokat tulajdonított el.
Egy dühös,válófélben lévő anya betelefonált az egyik keresztény vallásos TV-hez és 1000 dollár adományozására kötelezte el magát.Adományozóként azonban válófélben lévő zsidó vallású férjének nevét,címét és telefonszámát adta meg.
A fentebbi példák az olvasót bizonyos személyiségzavarokra/pl.antiszociális,borderline,szadista/ emlékeztethetik.Azonban,ezeket a magatartásformákat olyan egyének mutatják,akik DRMMS-ban szenvednek,de nem úgy tünnek,mint akik megfelelnének egy Axis II.személyiségzavar hivatalos kritériumainak. Egyébként,az előbbi példákban szereplő „rosszindulatu anyák” egyikét sem büntette meg a bíróság az elkövetett tetteikért!

4. kritérium:nem egy másik személyiségzavar következménye
A DRMMS megállapitásakor fontos megjegyezni,hogy a fennt közölt klinikai példák többsége – úgy tűnik – olyan személyek esetében következett be,akiknél korábban nem diagnosztizáltak semmilyen mentális zavart illetve akik sohasem kaptak pszichiatriai kezelést.Sőt!Egy anya,aki különösen rosszindulatu viselkedést tanusított válófélben lévő férje iránt,több olyan elmeszakértőt is felvonultatott,akik tanusították,hogy ő semmilyen tipusu személyiség- vagy elmezavarban nem szenved.Nyilvánvalóan ebből az következik,hogy a DRMMS-ban szenvedő személyeknél lehetséges,meg nem is egy egyidejü másik személyiség vagy elmezavar fennállása.

A szerző tapasztalatai szerint,minden egyes elmezavarnál,amely számitásba jöhetne ezen viselkedés magyarázataként,ott vannak a kivételek.Pl.egyes esetekben „alkalmazkodási zavar” lehetne a helyes diagnózis,ámde egy nő még 10 évvel a válás után is megtagadta volt férjétől a láthatást.Más esetek egy személyiségzavar diagnózisának lehetőségét sugallják.Ugyanakkor,egy nő,aki többször is törvénysértő módon támadta meg a volt férjét,nem kapott személyiségzavar diagnózist,pedig kandidátusi illetve doktori szintü szakemberek végezték el vizsgálatát.Vannak példák,amikor „intermittáló explozív személyiségzavart”lehetne diagnosztizálni,ámbár sok anyának a dühe/haragja nem úgy tűnik,hogy „időszakos” lenne.

Végezetül,az olvasónak méltányolnia kell,hogy – bár egyes pszichiátriai kórképek diagnosztikai pontossága nem olyan jó,mint azt szeretnénk/pl.a személyiségzavaroké;lásd Turcat,1990/ - a probléma összetetten jelentkezik a családjogban,ahol sokszor inkompetens mentálhigiénés szakértők visznek szerepet a bírósági eljárásban /Turcat,1993/.Vitathatalan,hogy a DRMMS és egyéb mentális zavarok közötti kapcsolat meglehetősen bonyolult és alapos vizsgálatot követel.

Lisa! Megint csak köszönöm.

Egyébként a fia is és a volt felesége is dolgozik természetesen. A fia biztosan be is van jelentve, mert zeneiskolában tanít, illetve színházi zenekarban játszik. A volt feleségét nem tudom A költözéskor pedig nem volt kérdés hogy költözhetnek-e vagy sem. Azt mondta, ott kapott munkahelyet, ott lakik a bátyja, és ezzel kész.

A többi hozzászóláshoz pedig annyit. Előbb a férjemmel a válás alatt-után nagyon-nagyon csúnyán elbánt az ex. Minden elképzelhető dolgot kipróbált, amit csak tehetett,pedig szegény egy ártatlan bárány. Ezt nem úgy kell érteni, hogy hülye, csak érzékeny, és soha senkit nem akar megbántani, ezen kívül tipikus konfliktuskerülő.

Miután összeköltöztünk pedig a láthatásokat lehetetlenítette el.Tiltott engem a gyerektől,mindenek elmondott, ami elképzelhető, és a gyerek továbbadta természetesen.Én bizonyos szempontból meg is értettem és sajnáltam érte, de a gyerek ráment, és ez az ő hibája egyértelműen. Egy felelősségteljes anya nem gyűlöletre neveli a gyermekét, hanem szeretetre és elfogadásra, még akkor is, ha ő nem így érez.

Mi minden kívánságát teljesítettük, csak hogy engedje a gyermeket. De ez sem volt elég. Végül, mikor a gyámügyishez fordultunk, azt mondta nem lehet tenni semmit, a rendőrség nem fogja kényszeríteni. Úgyhogy a férjem feladta, aztán már csak egy évben 1-2-szer beszéltek telefonon esetleg.

Mondanám, hogy ezzel vége, de én nagyon-nagyon remélem, hogy egyszer megjön a fiú esze- talán mikor apa lesz, és kicsit bölcsebben látja a dolgokat, hogy talán az anyja nem mondott neki igazat, és normalizálódhat a kapcsolatunk.

ÉS minden anyának, mint anya mondom. Ha esetleg gyűlölik is a volt párjaikat, ne szakítsák el a gyermekeiket tőlük- mert az nem azt jelenti, hogy rossz apák is-eltekintve a kivételektől, amik sajnos vannak. De annál nagyobb fájdalom nem érhet egy gyermeket, mint mikor elveszíti az apját- anyját, még ha "virtuálisan" is.
Még egyszer köszi, és bocs a fröccsért!

Bíróságon kell kérned a gyermektartást. Minél gyorsabban, mert a kereset beadásától visszafelé legfeljebb 6 hónapig kérheted.

Segítséget szeretnék kérni egy kicsit talán nem szokványos ügyben. (jogi segítséget !!)

Férjemtől négy éve váltam el. Ő maradt a házban, a kocsiban, s a bankszámlában is. Lelki zavaromban és jövőbeni reményeim miatt mindenbe beleegyeztem amit kért. Így az Ő forgatókönyve szerint váltunk el. Közös gyermekfelügyeletet mondott ki a bíróság. Ez volt az egyetlen lehetőség hogy ne fizessen gyerektartást. Nem is fizet egy fillért sem a két gyermeke után. Lassan felnőtt gyermekek réven egyetemista, középiskolás)minden kiadásukat én állom.
A kgyf-be beleegyeztem saját akarartomból. Kérdésem lenne: -Mit mond erre a jogszabály ?-

A közös gyerekfelügyelet alatt azt kell érteni, hogy mindketten résztveszünk a gyerekek eltartásában,s ezért nem fizet gyerektartást ?
Ebben az estben - mivel semmi módon nem járul hozzá gyerekeink eltartásához- mit tehetek? Mit mond erre a jog ?
Tanácson kivül jogszabályra való utalásokat kérnék, mivel csak a jogban meghatározott dolgokkal vagyok hajlando belemennibárminemű változtatásba.
Előre is koszönöm.

Az anya nem költözhetett 600 km-re- de akár még a szomszéd utcába se- az apa hozzájárulása nélkül. Valamint ha a fiatalembernek már nem kell az apja neve akkor erkölcsi kérdés hogy a pénze se kelljen.

Ami az anya "hazudós" voltát illeti a férjed dolga lesz azokat sorban megcáfolni, valamint egy ügyvéd töredékét se tudja egy házasságról mint az érintett fél.

És még annyit még: lehet hogy az anya dolgozik de nem legálisan - nem tudhatjuk.

Egyébként nagyjából lényegtelen mert t.díjjal kapcsolatban elsősorban a kötelezett- az apa jövedelmére kíváncsi a bíróság.

Valamint itt új adat, hogy a fiatalembernek saját önálló jövedelme van és erre vonatkozóan válaszolnia kell.

A bíróság majd hivatalból beszerzi az egyetemtől a tanulmányokra vonatkozó igazolást.

Köszi Lisa!

Nem tudom mi lesz, de rendesen félek. Biztos vagyok benne, hogy az anyja a csillagokat is lehazudja majd az égről, de mi nem fogjuk tudni bebizonyítani

Hogy tudnám hivatalosan bizonyítani, hogy dolgozik. Az egyetem to-tól sem kaphatunk semmilyen információt, ami érdekes mert a tartásdíj azért kellene... Honnan lehet erre vonatkozóan adatokat kikérni? A bíróság nem kérheti ki hivatalból?

Szívesen, sajnos csak ennyire futotta. :)

Más: a „ki a szemét” vitát nem tudja olyan eldönteni, aki benne dagonyázik, mert maga sem lát a sártól. És tökmindegy, hogy ezt a sarat ő kente magára, vagy a másik dobta rá.
Hogy ilyen velős okosságokat is mondjak. :)

A nagykorú gyereket saját háztartásában eltartó szülő indíthatja a tartásdíjra vonatkozó pert. Azt nem tudom, hogy előbb is el lehet-e indítani, mint ahogy a jogosultság feltételei meglennének, de ha a bíró tanácsolta, nyilván úgy van.