Gyerektartás és láthatás

Üdv.

Kérdezném:

Mivel nálunk még nem volt ideiglenes elhelyezés sem, a napokban várható / egyébként is/ döntés.

A felperes, akinél jelenleg belegyezésem nélkül van a gyerek, tettleg bántalmazott tanú előtt a gyerek visszavitelekor. Mindennek tanúja volt a gyerek is!

Azonnal feljelentettem, látlelet készült. Az ideiglenes elhelyezési kérelmemet módosítottam, és sürgősséggel kértem erre való tekintettel a bíróságot a gyermek elhelyezésére nálam, ill. a gyermek érdekében szükséges szankciók foganatosítását a felperessel szemben.

Vajon milyen súllyal kezeli a bíróság az ilyen ügyeket?

Még annyit. A bántalmazó nő volt. Én, pedig férfi! Mielőtt valaki nevetne, hogy nem védtem meg magamat, vagy nem csaptam agyon, elmondom hogy megtehettem volna. Lévén 50 kg különbség van köztünk. De hála istennek van bennem stop. Nem bántok senkit sem, legfőképpen nőt nem!

Egyébként azt gondolom megfordult a világ.

Sziasztok!

Ez így van nem vitafórum ez az oldal.

De nagyon csúnya dolog olyan embereket megbántani akik nem tudnak védekezni,itt a menyről beszélek.Írjon kérdezzen a nagymama,de úgy,hogy más embereket ne sértegessen,és tiszteletbe tartja a menyét!Hisz szült neki unokát.Sokszor nagyival lehetett a kicsi,akkor talán még sem egy gonosz menyről lehet szó.

Én hálaisten boldog családba élek a férjemmel,és lassan 2 gyermekes anyuka leszek.Az én gyerekoromba,ilyen nem volt,hogy egymáshelyére pályáztak a családtagok,szép kerek nagycsalád voltunk.A nagyszülő nagyszülő volt,a szülő szülő stb.
Az én véleményem szerint az édesanyákat tiszteletbe kell tartani,még is világra hozott nekünk unokákat,és Ő nélkülük nincs unoka sem.Az sem biztos,hogy láthatás alatt bármifajta veszekedés alakulna ki.Az,hogy csak így elgondoljuk,bántásérhet minket nem biztos úgy is lesz.Én gyakorló édesanya nem hagyom,hogy a gyerekem előtt bármi fajta vita keletkezzen.És lelkileg sérüljön ez miatt,nem anyukát megyünk látogatni hanem kisunokát,és 2 éves gyereknek önálló döntései,akarta van.Én már csak tudom mert van 1,5 fiam.
Apuka legyen apuka a kislány életébe,és a nagyszülő maradjon nagyszülő.Úgy is ahogy telnek az évek gyerekek megnőnek át fog változni a nagyszülő hozzá állása.A kislányból nagylány lesz,nem marad öröké baba.Úgy is az saját akaratát fogja követni,gyermek Ő fog dönteni,de akkor is anyára mindig is nagy szüksége lesz,és apára is!!

Basszus, volt itt egy kérdés t.díjjal kapcsolatban valamint az apai kapcsolattartás stb., én arra válaszoltam.

A kérdés valahogy köddé vált...

Ha valaki munkahelyet változtat az utolsó munkában töltött nap a járandóságaival együtt megkapja a MIL-lapot is - azon rajta van az esetleges t.díjjal kapcsolatos bírósági letiltási kötelezés.

Ha az apának az új munkahelyén lényegesen kevesebb a fizetése bírósághoz fordulhat és kérheti a t.díj mérséklését - vagyis újra megállapítását.

Ameddig a bíróság a kérdésben nem dönt addig az előzőek szerint kell fizetni a t.díjat., a különbözetbe esést/elmaradást pótolni lesz köteles - hogy miből az legyen az ő gondja...

Az anya már két hónap elmaradás esetén bírósági végrehajtóhoz fordulhat (2010.01.01-től 18.000 Ft a végrehajtási kérelem illetéke) és kérheti hogy foglalja le a végrehajtó az apa esetleges autóját és/vagy jelzálog a lakás és/vagy ház tulajdonrészére addig míg nem rendezni a tarrozást.

Tudni kell hogy t.díj nemfizetés kiskorú veszélyeztetése és emiatt akár feljelentést lehet tenni a rendőrségen.

Olyan nincs hogy az apa önkényesen minimalizálja a láthatás gyakoriságát mivelhogy amíg a gyermek őnála van addig az anya tetszőleg rendelkezik a szabadidejével.

A nyári 1 hónap ideje alatt is fizetni kell a t.díjat hiszen azzal ellentétes rendelkezést a bíróság nem hozott.

Egyik szülő sem szólhat abba bele hogy a gyermek felügyeletét, gondozását alkalmasint helyettesítő személy látja el, végzi el.

Legfeljebb ennek gyakorisága esetén panaszt lehet tenni a gyámhatóságnál.

"Lisa"
laikus hozzászóló

(Bólogat.)

És még valami. Erre szokták azt mondani de hát mi csak a legjobbat akarjuk a drága unokánknak. Nem. Hidd el nagyon igaz a mondás, a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. Hagyd őket békén. Mérje fel a fiad is felelősséggel a helyzetet és vállalja a következményeket.

Szamóca, véleményt kértél, hát leírom. Nagyon sajnálom, de azt kell hogy mondjam én Tátikával értek egyet. Ne legyenek irreális elképzeléseid, hogy a gyereket a nagybátyjától kezdve a harmadik unokatestvérig bárki bármikor láthatja. Egy 2 éves gyereknek az anyja mellett a helye. Ami Neked kevés az másnak sok- ahogy leírtad, az én olvasatomban Neked minden kevés lenne, nagyon tipikus nagyszülő módon viselkedsz, de ezúttal ne tedd. Nyüstölöd őket lehet a lánynak már ettől herótja van, valószínűleg már ez is közrejátszott a kapcsolatuk megromlásában.

Hagyd őket békén.

Ez az anyuka pici fia helyett helytáll/harcol helyzetek rengeteg bajt tudnak okozni. Nagyon sok kapcsolat megmérgezője az ha egy nagyszülő avatkozik a gyereke életébe és vívja meg a gyereke harcát. Ha van egy kis időd ásd bele magad Kelsey Briggs történetébe, a világot körbejárta 2005-ben. A kislány a szülők és elsősorban a nagyszülők véget nem érő húzavonájának következtében vált tragikus módon áldozattá és halt meg, csak mert a nagymama minden követ megmozgatott..

Próbálj meg normális viszont fentartani a menyeddel
Minél jobban acsarkodsz annál több kő fog elétek zúdulni és a gyerek látja majd kárát. A fiad 17 évesen lett apa, már ez is gáz, ne ronts tovább a helyzeten. Én személy szerint nemhogy nem engedném haza, kettő lábbal rugdosnám vissza családjához. Sehol nem írtad, a fiad ugyanúgy hibás volt, és mindig kettőn áll a vásár, ezt ne feledd.

Tátika, befejezted?
Már figyelmeztettek, hogy ez nem vitafórum. Bal felső sarok....jogi fórum.
Saját megkeseredett életed ne itt vetítsd másra. Ha van kérdésed tedd fel, ha nincs akkor logout (kilépés).

vadgszamoca2010

Különösebben nem akarok befolyni a történetbe.

A tárgyaláson a fiatal apa adja majd elő, hogy nem ért egyet az anya által kért láthatási leszabályozással., egyrészt a 2 éves kislányt már elvihette minden második hétvégén magához -és ez miért lenne mostantól másképp-, valamint az anya otthonából/családjától ő úgy menekült el, így egy-egy oda kényszerített láthatás nem lenne más mint folytatólagos viták, veszekedések.

Kérje hogy a bíróság akként döntsön, hogy a gyermeket a továbbaikban is elvihesse már magához - mondjuk szombat délutántól vasárnap délutánig. Valamint pl. minden szerda és/vagy csütörtök délután néhány óra hasonlóan.

Felelőséggel tud lenni/időzni a gyermekével, hiszen már eddig is.

Bocsi, de a lentebb leírt nagyszülői sérelmeket kéretik háttérben tartani, vagyis amikor az apának láthatása van akkor van a nagyszülőnek lehetősége unokázni - másoknál is ekként a dolog.

20 éves a fiad - önálló fiatal felnőtt., álljon a sarkára és harcolja ki a "járandóságát" különben a gyermek anyja és a családja egy életre másodrangúként fogják kezelni.

Tehát nem az a lényeg hogy mit kért a fiatal nő, hanem mit dönt a bíróság.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Még anyudat rendezték és Ő adott életet neked,és nem a nagymamád!!Hihetetlen!!Elsőnek így kellene szeretni a saját gyerekünket,és nem az unokán leróni amit annak idején elmulasztottunk,és rajta bepótolni!Még itt ír addig kellene helyette valami hasznos dolgot ez helyett tenni!!Mit ér a sok szó,semmit ha csak szöveg...Ez van az élet jogszabályokból áll,és nekünk kell igazodni hozzá!És a gyereknek a legjobb helye a szülei mellett,és főleg kicsi kórban az édesanyja mellet se Te se senki nem ptólhatja senki édesanyját,a családba mindenkinek meg van a maga helye!Ezt mért olyan nehéz elfogadni?Ahogy kirepülnek a gyerekek egyből megkeseredni,és rögtön rácsapni az unokára,mert nincs jövőképünk,nincs hova tovább,hiba a nagycsalád még is egyedül.Csak amit átéltek a nagyszülők azt meg kell,hogy értsék most a gyerekek nőttek fel,és Ők a szülök.Én itt látok egy jókora önértékelési képzavart!!

Tisztelt Fórumozók!

Sagit tanácsára visszaolvasgattam - ugyan nem teljesen, mert az iszonyú mennyiségű anyag - az előző anyagokba, és nézzétek el nekem, de megdöbbentő a gyerekek körüli helyzet.
Én ezzel, mint nagyszülő szembesülök először, felfogásom modern, én magam is csak 45 éves vagyok. Felneveltünk 3 fiút, és azt látom - tehetetlenül kell állnom és szemlélnem, ahogy szétesik az élete a legkisebbnek 20 évesen.

Olvastam apukáról, aki a kórházba nem mehetett be a fiához műtét után, mert új apuka nem engedte, majd anyuka is meggondolta magát.
Kérdezem: anyuka - ha a fia egyszer hasonló helyzetbe kerülne felnőttként, mivel vigasztalná? Mit mondana neki? A kapcsoltok megromlása valóban ennyire bosszúállóvá, megkeseredetté teszi az embereket, legyen az apa, vagy anya? Ha az a kisfiú megkérdezte: Anyu, mondd csak - apu miért nem látogatott meg? - Vajon erre mi lehetett az őszinte, anyai válasz?

Nézzétek el nekem, lehet régimódian élünk, de nem szembesültem eddig ezzel a problémával, és lehet, én túl csöpögősnek hangzok, de belegondol valaki a másik helyzetébe...?

Amikor a fiam küzd a korának megfelelő vonzásokkal, és azzal a felelősségérzettel, amit beleneveltünk, amivel 17 és fél évesen (nem rábeszélésre, mert utólag tudtuk meg, hogy aláírta az apasági nyilatkozatot) nem sok fiúnak és lánynak kell szembenéznie, amikor azt látom, hogy miután visszavitte a család "kis hercegnőjét", és az asztalra borulva csak azt hajtogatja: anya...olyan rossz volt otthagyni sírva...

Mit fog akkor mondani az az anya, aki most megakadályozza a rajta múló "soron kívüli" 5-10 perces kapcsolattartást?

Mert én nem tudtam mit mondjak neki, megállt az anyai bölcsesség!

Most csak az apákról beszélek, mert lássuk be, mai törvényeink szerint, ők azok, akik a szülői perifériára kerülnek túlnyomó többségben a válások, kapcsolatok megromlása után. Ők azok, akiknek minden alkalommal bizonyítani kell, hogy jó apák! Most tekintsünk el attól a körtől, akik brutálisak, iszákosak és egyéb kedvteléseknek inkább hódolnak, mint apai mivoltuknak.
De azokat miért nem engedjük közelebb a gyermekeikhez, akik továbbra is részt kívánnak az életéből, örömeikből, bánataikból?

Könyvet lehetne írni, de pusztán azért nem teszem, mert inkább naplót írok az unokámnak a bennem feszülő érzésekről, és arról amit nap mint nap nem mondhatok el neki.
Legyünk tisztában azzal, hogy egy férfi, szenvedjen bármennyire is, nem fogja kimutatni, de legbelül mardossa a kétely, az élete kész harcállás.

Ismerek sok olyan embert, akik normális kapcsolatot tudtak kialakítani, nemcsak gyermekeikkel, de egymással is, felismerve azt, hogy egyetlen központi személy fontos mindenféle belső csatározással szemben, és az a közös pont az életükben halálukig... a gyermekük.

Valaha mindenáron gyermeket akartak szülni annak a szeretett férfinak, és most mindenáron megakadályozni, hogy kapcsolatot tarthasson vele.
Hogyan kerekedik felül a szerető anyai szív felett a zsarnok?
Filozófusok állítják: szeretet és gyűlölet egy tőről fakadnak. Hogyan lehetne lemetszeni azt a gyűlöletes tövet, hogy csak a szereteté maradjon?

Úgy, hogy mindenki a saját démonait kell, hogy elűzze.

Én javaslom a perifériára szorult apukáknak-anyukáknak, írjanak naplót gyermeküknek – mindenféle indulattól menteset, olyat, ami róluk szól… egy-egy el nem mondott esti mesét, egy-egy mondókát, egy-egy fiús, vagy lányos történetet, amit esténként odakuporodva az ágyuk mellé mondanánk el, vagy egy sztorit, ami egy vasárnapi családi ebédnél feldobódik, hogy úgy érezzék, együtt vannak.

„Te magad voltál az ÉLET! Nem kérted, de megkaptad és új kezdetet nyitottál. Valóban igaz, hogy egy baba születése egy új világ kezdete. De csak reméltük, hogy szép világé. Hát ebbe kicsit belerondított a sors! De ne szaladjunk előre. Maradjunk kicsit még a szülőszobában. -

• Míg anyudat rendezték, én addig néztem, hogyan tesznek téged rendbe (fürdetnek, mérnek, öltöztetnek) a lányok. Ripsz-ropsz készen voltál, és a pihenő szobában kaptalak kézbe Téged. Az életed első fél óráját velem, a karjaimban töltötted. Nem sírtál, nyitott szemekkel néztél rám és figyelted a szavaimat, két apró kezed összekulcsolva hallgattál, és mindent megbeszéltünk, amit kettőnknek meg kellett beszélnünk ahhoz, hogy tisztalappal induljunk a bonyolult kezdet után…” (Napló unokámnak)

Köszönöm… és lehet, nem tartozik ide konkrétan a hsz-em, de lelkileg nagyon megvisel ez az egész, és jól esett ezeket a gondolatokat kizúdítani magamból.

Sagit!
köszönöm a gyors reagálást, és a tanácsot.

Megpróbáljuk a beadványban leírni, megindokolni a fiam mit szeretne, aztán meglátjuk, hátha sikerül konszenzusra jutnunk...hiszen a vak is ezt mondta..:)))

Azért ha valakinek még van építő ötlete, akkor szívesen fogadom, mert ez a dolog sajnos új az életünkben, és egyáltalán nem örömteli foglalatosság!

Csak jó lenne ha a másik oldal is meg lenne hallgatva!
Akár ki akár mit is ír ide, a bíró dönt!

Tátika177, ha van kérdésed, tedd fel, de ez a fórum nem arra hivatott, hogy a sérelmek másokon való leverésének terepe legyen! Ez egy jogi, és nem „véleménymegmondó” fórum.

Hát igen vadszamoca kimutattad ki is vagy valójában!Na ha Te így élnél mind én nem lennél ennyire megkeseredett!Sütt belőled a rosszindulat!!Látod saját magad ellensége vagy!!Mit vártál mindenki bólogat rá amit írsz,vagy mindenkinek egyzeni kell a Te véleményeddel mert ha nem kimutatod fogad fehérjét!Sajnálom pici lányt Ő igazán nem tehet arról,hogy nagymamája ennyire...Mi jót tudsz Te neki adni,ha 1 szóra berágsz,és sértegetsz mást akinek eltérő véleménye!!

Azon sem csodálkoznék,ha Te martad volna szét a fiatalokat!!Hagyd az anyukát békén!Téged nem a bosszú hajt de hogy is nem,csak próbálod kihozni,a tökéltességed!!A gyereket ki kérdezi meg Ő mit akar,és melyik anyuka szeretne rosszat a gyerekének!!Attól,hogy abba picilányba a Te véred is csörgedezik nem azt jelenti,hogy Te mond meg neki mi a jó!Majd Ő eldönti mi a jó neki!Engedjük már meg a gyerekeknek,hogy a döntés az övéké legyen,és ne a felnőtteké.Szerintem a fiad is épp oly ludas,hogy tönkre ment a kapcsolata.És ha 2 hetente 4 óra akkor 4 óra én örülnék a helyedbe,hogy láthatom 4 órát is a kisunokám!!Ennyi!!

Kedves Tátika-Vipera!
Ezt figyelmen kívül hagyom, gondolom elhagytak, és anyósod nem olyan volt, mint én....
Sajnállak, de neked én nem segíthetek. Reméltem megkímélsz a kígyó-mérgedtől!

Nem tőled várok tanácsot, ez biztos!

További szép napot... (találó név: tátogsz, és nem mondasz semmit)!

Ez érdekes!Mindig az anyósok a jók!!Ez tótál érdekes!Minden szentnek maga felé hajlik a keze!Hát ez nagyon is igaz!Én,és fiam,szegény fiam,szegény én síralmas vagy szamoca,és ilyen anyósokból lesznek a vipereák.

Sajnálattal olvasom szavaid..
De mivel a kicsi ilyen kicsi még biztosan az anyánál lehet a láthatás késöbb már mikor nagyobb ovodás akkor simán beálhat a minden 2, hétvége péntek du tól vasárnap du-ig. ill hétközbeni találkozások. Ezeket simán bele lehet íratni a papírokba... már ha meg tudtok egyezni. olvass itt vissza Monalisa-nak rengeteg ilyen hozzászólása volt már...
sok sikert

Sagit

"Pici lányunk" decemberben volt 2 éves.

Előzmények: 2007. májusában a munkahelyemen közölték velem (anya és lánya), hogy 13 hetes terhes, és nem is óhajtotta, óhajtja elvetetni... a legkisebb fiam még nem volt 18. éves. Persze azt az érzelmi káoszt, ami bennünk dúlt, és csatázott képtelenség leírni... Meg akarta tartani (szakítások tömege után is) a fiamat, ez két évnél tovább nem sikerült, addig is csak azért, mert próbáltunk a "csakakislányralégytekintettel" szöveggel hatni rá, mert a szívünk facsarodott bele, hogy ennek a tüneménynek így kelljen felnőni...aztán beláttam, a saját gyermekemtől sem várhatok akkora áldozatot, hogy az egész előtte álló életét egy olyan kapcsolatba kényszerítve élje le, mint amilyen ez volt, hiszen az sem picurkánk lelki épülését szolgálná, csak ellene dolgozna.

1 éven át ezt hallottam, és nem volt erőm tovább belekényszeríteni, azt mondtam gyere akkor haza!

Cirkusszal jött el, utána a volt párja a kislánnyal szintén sírva - otthonról - hogy maradhatnak-e pár napig nálunk, mert otthon áll a bál! Persze, gondoltam, nyugodjanak meg a kedélyek, majd otthon anya-lánya kapcsolat is valamelyest rendeződik (ez külön történet egyébként).
(Bevallom, még reménykedtem, hátha..., de nem)

A tárgyalás ki van tűzve, arról kaptuk az idézőt, és az anya beadványát, melyben kéri az előző hsz-emben leírt láthatási idő akkénti elrendelését, vagy szabályozását.

Erre kellene most a mi álláspontunkat is benyújtani, ezért szeretnénk a maximumot kérni, amit csak törvényileg lehetséges.

Nem szeretnék lemaradni semmiről, ami vele kapcsolatos, pusztán azért, mert a szülei nem értették meg egymást!
Nem szeretnék úgy menni el hosszú évek multán mellette, hogy nem ismerem fel, vagy ami még rosszabb, úgy gondolja, hogy nem érdekelt bennünket, de "cigánykodni" utcahosszat kiabálni sem, mert nem stílusom, és nem lenne méltó hozzám. De azt sem szeretném, hogy most, miután szétmentek a fiatalok, anyuka ismét csak pallosként, eszközként tartsa maga előtt az unokámat, mert tudom, abban reménykedik, visszaállítható - bár szerintem ez a módszer még nálam nőnél is kiveri a biztosítékot... nem csak azért mert 3 fiam van, és a mai kapcsolatok tartósságát elnézve születhet bármennyi unokám - mind el is veszíthetem!

És ez borzalmas érzés. Próbáltam beszélni, józan észre hatni, apelláltam az anyai szívre, hogy ne a saját csalódottságát, sértettségét, elhagyatottságát nézze, hisz ő sem volt fair, mégis próbáltuk a legjobbat kihozni, de úgy látszik teljesen értelmetlen...
Sok "buta" nő sustorog a fülébe nap mint nap.
Sok lúd, disznót győz, tartja a mondás! És bizony igaz.
Akinél az "adu-ász" van (gyerek), azé a nyerő pozíció!

Jó lenne, hogy ha mindenki előtt ott lebegne, ami hibát most elkövetünk a gyerekekkel szemben, nem lesz jóvá tehető 1-5-10-15 év múlva..
Én és az apja nem akkor akarunk sírva összeölelkezni, hogy jaj mennyire szerettünk és szeretünk, hanem az életútján szeretnénk végig mellette állni, úgy, hogy azt érezze, nem idegenek vagyunk, és a szülei csak egymástól távolodtak el, tőle nem...

Bízom abban, hogy évek múlva az együttműködés már zökkenő mentes lesz... de addig...

Vadgszamoca

Tudni kellene még ogy hány éves a gyermek ill. volt e már tárgyalás ill. amit írtál azt csak az anya kérte?
Részletezd kissé...

Kedves Monalisa és Kaméleon!
Én a másik oldalról – anyaként és gondozó szülőként – szenvedek el hasonló dolgokat apától NÉGY ÉVE. Minden hétköznapi – heti kétszer két óra, a javaslatomra – és hétvégi láthatásra időben, nyugodtan mennek el a gyerekek, míg apa minimum félórás, órás késéssel – minden értesítés nélkül – ő halottal nem beszél – , hozza haza a gyerekeket.
Ami még megszokható lenne, de sajnos mellette a gyerekek kialvatlanok, zaklatottak és nem csinálták meg a házijukat…

Azt gondolom, nem normális, ha egy 8 és 10 éves gyermek szombaton este 8 órakor megy buliba, hajnalig, és, hogy apa kijelentheti, ne az ő ideje alatt tanuljon a gyerek…hogy folyamatosan lecigányoz és kritizál a gyerekeink előtt, miközben semmi közöm a kisebbséghez, és mindenről én gondoskodom a gyerekek körül, hogy szó nélkül félórás, órás késésekkel hozza őket haza, semmibe véve a bírósági határozatot, miközben én kint toporgok a ház előtt azon filózva, hogy csak késnek, vagy most történt velük valami.

Így most, hogy ne hót fáradtan kelljen vasárnap éjszaka tanulnia a gyerekeknek, minden pénteken 13 órára bejönnek a munkahelyemre, hogy a 16 órakor kezdődő kapcsolattartásra megtanuljanak, így legalább vasárnap, mikor 18 óra helyett 19 re hazaesnek, csak át kell nézzük a tanulnivalót.

A gyh többször megbüntette, a családgondozónk – 3 éve gondozásban vagyunk az agresszív viselkedése miatt -zaklatás és garázdaság, – próbál vele hangot találni, de sikertelenül.

Most azt javasolták, kérjem a gyh-nál a kapcstartás szigorítását, mely szerint hétköznap nem vihetné őket el, hétvégén pedig vagy később vinné el vagy hamarabb hozná őket vasárnap, hogy tudjanak tanulni.
Kérdésem: Van-e értelme megpróbálni? Mennyire szokott eredményes lenni a gyámhivatal ilyen intézkedése?
Tartok apa reakciójától, illetve én nem akarom az apjuktól elszakítani a gyerekeket, de azt sem szeretném, ha ők mondanák ki, hogy többet nem akarnak menni… hiszen egyre inkább szeretnének suli utána haverjaikkal focizni, bicajozni és hát a tanulást is sokkal nehezebb így megoldaniuk.
Csak annyit szeretnék négy éve, hogy tudjunk apával együttműködni a gyerekek érdekében – ez eddig sajnos nem sikerült.

Üdv. Mindenkinek!

Szeretnék egy kérdésre választ kapni.
Kíváncsi lennék, mi a maximum láthatás, amit egy apuka igényelhet a bírósági beadványában.
Magyarán, mi az a maximum, ami jár neki hivatalosan.

Aggódó, és szomorú nagyi vagyok, és nézzék el nekem, hogy nem megyek bele a részletezésbe, mert pár soros vázlatomra csak fellengzős válaszok születnének, anélkül, hogy a dolgok mélyére adhatnék bárkinek is betekintést!

Annyit csak, hogy fiamék kapcsolata megromlott, szétköltözés lett a vége ez év januárjában. Csütörtökön, a bírósági idézővel együtt megkapta fiam a volt élettársának a kérelmét is, melyben ez szerepel:
„két hetente történő, minden második szombaton (vagy páratlan, ez lényegtelen), saját otthonában, az ő felügyelete mellett 4 órában, szabályozzák a láthatást”.

Nos, az előzményeket tekintve, ez borzalmas ötlet, mert fiam szinte elmenekült (több generáció élt együtt) „otthonról”, és azt mondta oda be nem teszi a lábát…

Kérdésem, mi a maximum – mert ezt nagyon elszeparáltnak, és kevésnek érezzük, fiam is és mi nagyszülők is, mivel eddig minden második hétvégén (míg együtt voltak anya és apa), nálunk töltötte uncsikánk a szombat és vasárnapot, kapcsolatunk különös ragaszkodáson alapul, mely kölcsönös „imádottunkkal”!

Mint nagyszülőnek van-e jogom külön kérni a láthatást – függetlenül az apától?

Létezik-e hosszú hétvége egy hónapban egyszer, mely lehetőséget adna arra, hogy unokánk az édesapja családjával is fenn tudjon tartani normális, későbbi életre hasznos, léleképítő kapcsolatot? Értem itt pl. az első fiamat aki imádja és a nagybátyja, másik fiamat, aki a keresztapja , férjem anyukáját, az én szüleimet, és testvéreimet, akiket eddig úgy ismert: „család”… Nos a 2 heti 4 óra, pusztán arra elég, hogy a gyermekkel töltendő idő helyett az acsarkodás-vita-veszekedés (anyai felügyelet) vegye át a szerepet, ezért érdekelne, ilyen esetben kérhető-e, valamilyen semleges találkozóhely megjelölése?

Köszönettel: vadszamoca2010

T. Forumozók!

Gyermektartás esetében nálunk pl. 15-e van megadva határidőnek és valahol olvastam, hogy késedelmes fizetés esetén késedelmi kamatot lehet kérni. Érdekelne, hogy ez valóban így van-e és hogy ennek mi a mértéke, hogyan lehet ezt kiszámítani és mennyi időre visszamenőleg?

Üdvözlettel!

Egyetértőleg csatlakozom Kaméleon bölcs és mértéktartó álláspontjához. A kölcsönös erőszak spirálja senkinek sem tesz jót, viszont akit garantáltan tönkretesz, az a gyermek. Vagyis aki valóban a gyermek érdekét nézi, és nem személyes bosszú vezérli önigazoló frázisokkal támogatva, az nem próbálja meg akkor sem elzárni a gyermeket a másik szülőjétől, ha az milliárdokat érő vagyont oroz el éppen előle a legaljasabb módon. Ugyanis ha valaki még nem szólt volna, ezúton jelzem, hogy a szülők egymástól válnak, és nem a gyermeküktől. Ezt nem ártana minden érintettnek az eszébe vésni tudatszűkült vagdalkozás helyett...