„Az ügyvédje nem köteles veled kapcsolatot tartani, illetőleg ő leginkább írásban komminikál – és azt is elsősorban a bíróság felé az egyes beadványokban.
Külön írva: egy válás és az az utáni rövidebb-hosszabb évek időszaka -mármint amikor közös gyermek van- legtöbbször a másik idegi kicsínálásáról szól (…) tenni ellene nemigen van mit.”
Az lehet hogy kapcsolatot nem köteles velem tartani, de ha vesszük a per tárgyát, akkor a megoldást legjobb tudása szerint elő kellene segítenie! Hiszen egy gyerek érdekeiről beszélünk! Ezt, pedig úgy tehetné, meg ha nem hosszú perre számítva elhúzza az egészet, hanem becsületes módon javasolja megbízójának, hogy le kell ülni, és tisztázni kell Ezek után, a bíróságon teljesen mindegy, az hogy kinek a hibájából romlott meg a kapcsolat. Az ingóságok teljesedésbe mentek a vagyont nem hozta be, tehát marad a gyerek.
/egyébként pont ma volt hogy felhívtam az irodáját, és kértem, a saját hangján szólt bele a telefonba hogy nem tudom adni az ügyvédnőt/ lehet hogy többes személyiség ez is, eztán két marhával kell vívnom?
Tényleg. Ha elhelyezésre kerül a gyerek, akkor mi értelme van továbbvinni az egészet? Vajon miért nem ismeri fel ezt egy bíró? Ha továbbmegy a dolog, akkor szerintem nálunk úgy el fog, /még jobban/ mérgesedni a helyzet, hogy semminemű kommunikáció nem várható utána. De mégis kellene, mert van a kis pocok. A két szülőnek viszont beszélni kelleneegymással.
Ördögi kör.
Tényleg alperesként hivatkozhatok, arra hogy mindent megtettem a megállapodás érdekében amit meg lehet tenni, de a felperes szándékosan húzza az időt, és az állandóságra apellálva próbálja manipulálni a bíróságot?
Vagy. Megemlíthetem-e azt, hogy hibás keresetet nyújtott be a felperes a válás kezdetén, mert legjobb tudásom szerint tájékoztatni kellet, volna a bíróságot, arról hogy volt –e segítő harmadik fél /mediátor/ igénybe véve a kereset beadása előtt? A válasz igen volt. Viszont ez nincs megemlítve sehol sem.
Miért akarom mindezt? Mert 6 tárgyalás volt. Tiszta szívemből szeretnék megállapodni, de az egyoldalú diktátumot nem tudom elfogadni a kisfiam érdekében, mert az kirekesztene a további életéből. A perköltség viszont nő, és még egy tanú sem volt meghallgatva. Könnyen elmegyünk számításaim szerint 4-5 százezerig, és ott általában az győz, akinél elhelyezik a gyereket. Magamat, pedig nem ringatom álomba, harcolok kicsit don-kihótésan, de esélyem nem sok van a gyerekre. Legalábbis az elfogult bírói gyakorlatot szem előtt tartva. Perzse szerencsém lehet, és bízok benne, hogy lesz is!
Namármost ha elölről kezdenénk, akkor nem vesznénk össze annyira, hogy a megállapodásnak a szikrája sem merüljön fel többet!