Gyerektartás és láthatás

arról van szó, megismétlem hogy JÁR-E nekik , vagy NEM JÁR NEKIK.

oké, akkor terítek: szeretném az orruk alá tenni a jogi helyet ami szerint nem JÁR, de én, mert a gyerekeknek fontos, biztosítom.
Így hogy hangzik?

Az ellenkezőjét meghátrálásnak érezném, de mint mondtam, ne vetítsetek bele a szövegembe olyat amit nem mondtam a terveimről.

nem tudom ilyen emberekkel hozott össze a sors benneteket, ezek után el tudom képzelni.

de kérek egy kis elvonatkoztatást a sok szemét nőtől akit eddig volt szerencsétek megismerni. Azok nem én vagyok.

Az ügyvéd a legnagyobb tételben, a lakásmegosztásban nem tartja reálisnak az álláspontomat. Ennyit a "megbízó" és az ügyvéd kapcsolatáról a mi esetünkben.

És igen, az én időm. Ahogy az ő idejét sem akarom beosztani.
Évi 11 hónapon át napi 8 és háromnegyed órát robotolok egy idegen országban idegen nyelven három kisgyerek mellett. Minden második hétvégén kialszom az alváshiányomat és edzek.
A gyerek velem töltött hétvégéje alkalmas arra hogy pl. bevásároljunk nekik szükséges dolgokat, illetve egy-egy kirándulás is belefér.
Nyáron kb 25 napot tudunk együtt tölteni. Ez elsősorban a mi négyünk ideje. Anyós-após sógor ángyom bingyom csak mértékkel jöhet. Elsősorban úgy hogy nagy családi össszejövetelt rendezünk. De atomi családi időre is szükség van, már elnézést. Arra hogy négyen fetrengjünk a homokban valami kellemes tó mellett.....

„szeretném az orruk alá tenni a jogi helyet ami szerint nem JÁR, de én, mert a gyerekeknek fontos, biztosítom. Így hogy hangzik?”

Hogy hangzik?

Hülyén.

Már elnézést.

Miért kell konfliktushelyzetet generálni ott, ahol az nem szükséges?

Miért kell a nagyúr(nő)i leereszkedő kegygyakorlás részeként jogászkodva tálalni a nagyszülői láthatást, amikor az lehetne pl. egy saját kezdeményezésen alapuló nagylelkű ajándék is mindenféle leereszkedő-kegygyakorló-jogászkodó mellékzöngék nélkül?

A végeredmény úgyis ugyanaz: a gyerek a nagyszülőkhöz kerül láthatásra egy-két napra.

De azért szerintem nem mindegy, hogy közben a nagyszülőkkel való kapcsolat hogyan alakul a gyerekkel összefüggő kérdések tekintetében.

Szándékosan írtam, hogy „a gyerekkel összefüggő kérdések tekintetében”. Nem kell puszipajtásnak lenni az ex szüleivel ahhoz, hogy az ember a gyerek érdekével kapcsolatos kérdéseket higgadtan tudja kezelni, a maguk helyén.

És a közös nyaralásotokat is lehetne úgy szervezni, hogy pl. hazaérkeztek Magyarországra, a nagyszülők rögtön láthatják a gyereket 1-2 napra, utána bő három és fél hetet folyamatosan, megszakítás és bármiféle rokoni bezavarás nélkül együtt nyaraltok, majd esetleg közvetlenül visszautazás előtt megint biztosítasz 1-2 napot nagyszülői láthatásra.

Esetleg önként, főkegyúrnői allűrök nélkül.

Ettől még az a kellemes tó melletti 25 nap homokban fetrengés bőven megvan, a nagyszülők elégedettek, hogy kétszer is láthatják a gyereküket, ezért hálásak neked (ha esetleg nem is mutatják ki), a gyereked boldog, hogy láthatja a nagyszüleit, és egy kicsit kényeztetik ott is, ... csak te nem engedsz a '48-ból, mert szabadságharcot képzelsz egy olyan szituációba, amikor pedig már a kiegyezésnek esetleg inkább lenne helye.

A családjogi fórumrészben nyitott topikokban írtakból látszik a legjobban, hogy válás közben és után a válófélben lévő (ill. volt) házastársak viszonya legtöbbször a Kosztolányi-féle hajnali részegség állapota, a kölcsönös mindennapos agyvérszegénység.

Ez nyilván érthető-menthető, mert pl. én sem vagyok az a 'tartsd oda a másik orcádat is, és közben dobd vissza kenyérrel'-típus.

Viszont két ember közötti konfliktushelyzetből ideológiát kreálva a más emberek közötti kapcsolatok szférájában villámháborút indítani, s azt Nagy Hon- és Gyerekvédő Háborúként feltüntetni: nos, ez például biztosan nem az én stílusom.

„nem tudom milyen emberekkel hozott össze a sors benneteket, ezek után el tudom képzelni”

Ha a hozzáállásodat nézzük: akkor valószínűleg jobb emberekkel, mint téged, mert igen furcsának tartom azt, hogy milyen vehemenciával és kreált ideológiával viszonyulsz az emberi kapcsolatoknak egyébként különös odafigyelést, és higgadtságot igénylő részterületeihez.

De ha már mindenáron valamit a nagyszülők orra alá akarsz dörgölni, akkor pl. ez tökéletesen alkalmas lehet rá (ld. 28. § (1) bek.) :

http://net.jogtar.hu/…jegy_doc.cgi?…

olvasgattam. szuper link, köszönöm.

ez mire vonatkozik pontosan?

"(5) Nincs helye folyamatos kapcsolattartásnak

1. az időszakos kapcsolattartás ideje alatt,
2. a gyermeket gondozó szülőt megillető, a gyermekkel folyamatosan együtt tölthető időtartam alatt..."

"Miért kell a nagyúr(nő)i leereszkedő kegygyakorlás részeként jogászkodva tálalni a nagyszülői láthatást, amikor az lehetne pl. egy saját kezdeményezésen alapuló nagylelkű ajándék is mindenféle leereszkedő-kegygyakorló-jogászkodó mellékzöngék nélkül?"

pont ezért. Mert ha nekik szerintük JÁR, akkor az nem ajándék. Szeretném ha ezt értenéd meg. Nem fogják fel, az ügyvédük pedig elég ... khmmm... tájékozatlan.

Eddig megkapták a kölyköket mindenféle körítés nélkül (volt hogy napokra) történt az ex részéről valami a tavasszal ami miatt kijelentette hogy BETÛ szerint a bíróság döntéseit fogja követni.
Emiatt szívtuk a nyarralást, mint alább részleteztem.
Ha így, akkor legyen így. De akkor ne csak a neki vélt kedvezőeket, akkor MINDENT a bíróság határozzon meg....

Végül is, nekem is elegem van abból hogy mindig én engedek...... Én is ragaszkodhatok a bírói döntésekhetz, eddig kivétel nélkül minden döntés a mi beadványaink- kéréseink szerint alakult :-)

Sziasztok!

Szeretném megkérdezni.hogy mi a teendő olyankor, ha van jogerős végzésem gyerektatrtásról és a másik fél nem teljesíti az abban foglaltakat határidőre, vagyis nem fizet. Ilyenkor a bírósághoz kell újra fordulnom egy új keresettel? A rendőrségen jelentsem fel? Ha kérem az állam általi megelőlegezést, annak mi a módja?

Válaszotokat és segítségeteket előre is nagyon szépen köszönöm:

Andi

A bírósághoz nem keresettel kell fordulni, hanem végrehajtási kérelemmel. Az állam általi előlegezést csak akkor tudod kérni, ha a végrehajtás sikertelen lesz.

A rendőrségnél is feljelentést tehetsz tartásdíj elmulasztása miatt a fentiekkel párhuzamosan.

Anyuka pakolta,vitte a 2 éves kisfiút.Anyai Nagymama GYES-re ment,és felvállalta/apa hozzájárulása nélkül/,hogy apja-anyja lett a Kisfiúnak.Apától 1 év alatt kezdték elszoktatni a Kisfiút,egy szinházat játszottak,amikor az Apa,illetve apai Nagyszülő megjelent.A gyerek sokszor sirt apával akart menni kb,150 km.tiltakozott anyai nagymamája ellen.Apa sokszor könnyezve hagyta ott a Fiát.Egészségét 1 év alatt elhanyagolták,maradandó károsodást okoztak a hanyagsággal.Apa elhozta,és birósághoz fodult.Anya ismerőseivel visszalopta a Kisfiút,azóta rejtegetik.A kisfiút 2 x irták elő műtétre,melyről az anyuka/ anyai nagymama/ hallani sem akar,mert szerintük a szakorvos .......e. Nemsokára lesz a tárhgyalás. Mire számithat az Édesapa , a csalódáson kivűl,hogy igy behúzta a csőbe a lányos család.

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni a segítséget ObudaFun-nak.
Azonban szeretném még azt megkérdezni,hogy a végrehajtási kérelmet nyomtatványon kell kitölteni vagy nekem kell megírnom? Hány példányban kell benyújtani?
Ismételten köszönöm a segítségeteket!

Andi

Nyomtatvány, végrehajtási lap. Panaszlapon a bíróságon is kitöltik helyetted.

6 példány.

+1 érkeztető :) A melléklet elég egy példányban.

Nem tudom, ki hogy van vele, én ezeket jegyzem meg legnehezebben.

Sziasztok!

Ha egy gyerek nem akar az apjával menni láthatási időben, és ez folyamatosan ismétlődik, határozott véleménye van és nincs biztonságérzete, többségében a megvalósult láthatás alatt is inkább barátnő, barátok..és tsai vigyáznak rá, mert apuka számítógépnél ül és játszik, vagy ha foglalkozik is vele időnként, de ellátni nem tudja...stb. a gyerek hány éves koráig köteles vele menni, mikor fogadható el a törvény szerint hogy neki ez a helyzet nem jó és dönthet saját maga a láthatáson való részt nem vételről?

És ha iskolába nem akar menni? Mert az neki nem jó, és nincs ott biztonságérzete?

Nem egészen ugyanaz a helyzet. Nem egy nyalókáért könyörög amit nem kap meg vagy megkap. A láthatás nem a barátoknak barátnőknek szól úgy gondolom, hanem az apukának. Az apukának ha a számítógépes játékok fontosak a két nap alatt a gyerekkel való törődés, beszélgetés helyett, ill. megbeszélt időpontban már el sem viszi, nyiltan azért mert ő egyedül van épp és nem tudja ellátni a gyereket (!)..egy 7 éves gyereket könnyen képes elhagyni tömegben nem egyszer, úgyhiszem egy normális családban felnövő gyerek nem feltétlen ehhez szokott hozzá. A nevelőapját apaként szereti és kötődése vele alakult ki 3 éves kora óta.
Nem értem miért rángathatja el időnként a vér szerinti apa inkább mutogatás céljából, mint konkrét apai láthatásként..egy gyerek is felfogja ha valahol ő tényleges formában nem számít csak valaki azért hogy a környezete ne szólja meg időnként elviszi a gyerekét, mert még csak nem is kéthetente, hanem pár havonta teszi.
Általában nem ez a normális apuka normális láthatási célja és viselkedése. Én csak egy felelőtlen nemtörődöm emberre nem szeretném a gyerekemet "rábízni" pár havonta, azért hogy aztán egyszer csak elveszítse..és rosszabbra inkább nem gondolnék. Csip csup dologért nem fordulnék ide.

A gyerek nem valami játékszer amit hol felveszek és eljátszom neki két percig hogy szeretem utána meg elhanyagolom és nem foglalkozom vele, hol hónapokig rá sem telefonálok és nem is találkozom vele. Ha számonkérik akkor annyit hazudozok már hogy nem esik nehezemre a gyámügyön előadni hogy szeretem és nehéz sorsú apa vagyok akinek korlátozottak a lehetőségei, utána meg ha ráképrdeznek mikor vittem el utoljára akkor megmondani sem tudom vagy rákenem egy sosem volt betegségre vagy épp arra ahogy állítólag nem engedték el velem:o

Mi csak szeretnénk élni az életünket. Nekünk lenne a legjobb egy korrekt válás és korrekt láthatás működne, de látom a gyereket sírni miután hazaér és másnap reggel ébredéskor hirtelen megijed hogy talán még nincs itthon..
Ha valakinek van gyereke megérti hogy ez nem jó érzés..szeretem a gyerekem és nem azt akarom látni hogy időnként valaki passzióból, csak mert vér szerint az apja, neki járó jogból kifolyólag kötődés, felelősség nélkül rángatja. És mindezt a jog elnézni, nem a gyerek érdeke számít hanem a jog ami egy "apának" jár aki csak genetikailag de nem viselkedéséből és tudatosságából fakadóan apa.

Már értem, honnan is veszi a gyerek, hogy ne legyen biztonságérzete az apjánál, és honnan a motiváció, hogy ne akarjon vele menni.
Ismétlem: kötelező. És jobban tennéd, ha ezt magad tudatosítanád benne - a hangolás helyett.

Apropos: ki választotta ezt a felelőtlen, nemtörődöm gazembert a gyerek apjának?

Nem kell megijedni KBS-től; csak az Év Cinikusa Nagydíjra pályázik. ;-)

Azért KBS, ha belegondolsz:

Hány olyan topikot-hozzászólást lehet olvasni - akár csak ezen a családjogi fórumrészen -, amelyben például a "szegény" ifjú apuka arról panaszkodik, hogy úgymond milyen ocsmány dolog és igazságtalanság az, hogy az élettársa/alkalmi kapcsolata az ő kifejezett kérése ellenére sem volt hajlandó elvetetni azt a gyereket, és hogy a jog ehhez úgymond még asszisztál is?

(Csak az elmúlt két évben minimum két tucat ilyent olvastam itt. A legtöbbször olyanok, hogy az apaságukban igazából még csak nem is kételkednek.)

A kedvencem az, amikor a fentiekben említettek monomániás ismételgetése után az illető még ráadásul azt kezdi el bizonygatni, hogy ő a kezdet kezdetétől mennyire szereti a gyerekét, és mennyire ragaszkodik hozzá. Mert ilyet is láttam már.

Aztán a gyerek megszületik, és az apjával való kapcsolatát illetően egy nagyon boldogtalan szituációba kerül.

Csak azt akarom mondani, hogy rengeteg olyan gyerek lehet ebben az országban, aki 10-18 év "kényszerláthatást" kötelesek elszenvedni a szó szoros értelmében, mert ezek a láthatások az apa részéről gyakorlatilag másról sem szólnak, minthogy a látszat és demonstráció szintjén kifelé, a rokonok, barátok és ismerősök felé meg kell felelni a gondos, jó apa képe támasztotta követelményeknek, mert egy saját gyerek létét hosszútávon azért mégis csak elég nehéz letagadni.

Az meg, hogy az egész befelé, a gyerek felé hogyan jelentkezik: az az illetőt a legkevésbé sem érdekli. A gyerek meg érzékenyebb műszer mint az Eötvös-inga, mert a környezetéből érkező érzelmi hullámokat általában a maguk teljességében képes felfogni-érzékelni. Szerintem egy felnőttet érzelmi téren átverni nagyságrendekkel könnyebb mint egy gyereket.

Amire utalni akartam, az csak az, hogy Sushi kérdésében megfogalmazottakat én a magam részéről sokkal inkább érzem ténylegesen lehetséges problémának ahhoz, minthogy két cinikus mondatban elintézzem; akkor sem, ha mondjuk adott esetben esetleg nincs is jogilag adekvát válasz, megoldás rá.

Pláne, ha esetleg egy anya érdeklődik a gyereke életét közvetlenül érintő kérdéssel kapcsolatban. Mert egy gondos szülő az ilyesmit azért igenis, joggal érezheti hatalmas problémának.

Másrészről azért hozzátenném, hogy én speciel azt a nézetet vallom, hogy egy gondos szülő a másik szülő (ex-házastárs/-élettárs) láthatási jogának korlátozásában-kizárásában csak akkor kezd el gondolkozni, ha a gyereke érdekeit figyelembevéve ez mint egy azonnali beavatkozást igénylő, súlyos, problémás szituációként merül fel a legvégső esetben legutolsó eszköz szintjén az eset összes körülményeit figyelembe véve.

Nem feltétlenül amiatt, hogy az apának az apaság tényéből eredően milyen jogai vannak, hogy a vérségi kapcsolat, vagy úgymond a gyerektartás ellentételezése mit jelent. Nem elsősorban erre gondolok.

Hanem arra, hogy egy gyermekét nevelő gondos szülő mérlegeli azt a lehetőséget is, hogy mi lesz akkor, ha esetleg ő azelőtt halna meg, hogy felnevelni, s az életben elindítani tudta volna a gyerekét.

Mert ekkor a gyerek tuti, hogy a másik szülőhöz kerül, akármilyen alkalmatlan szülő is az illető, mert ez azért általában nem valamiféle jogi alkalmatlanság.

És akkor nem mindegy, hogy a gyerek a kapcsolatok totális megszakadása után kerül-e oda amolyan univerzális lábtörlőként, vagy egy - még ha olykor némileg kényszernek érzett, de azért mégis csak folyamatos és létező - kapcsolat, kapcsolattartás után.

Ezért - ha csak a legvégső esetben legutolsó eszköz szituációja nem forog fenn, értve ezalatt az apa olyan totális és nyilvánvaló alkalmatlanságát, amely már egyértelműen a gyerek érdekeivel szemben halad (s ekkor a jog már szerintem tényleges segítséget is nyújtani képes az anyának) -, ... szóval ezt leszámítva véleményem szerint egy gondos anya még azt is kerülni igyekszik, hogy az apa láthatási jogának korlátozásával/megvonásával kapcsolatos töprengései akár csak a távoli érzelmi rezgések szintjén eljussanak a gyermekéhez.

És mivel egy gyerek szinte minden ilyesmit képes felfogni, ezért a legjobb az, ha az ember még a gondolataiból is száműzi az ilyesmit.

Meg én például talán soha nem is mernék meghozni egyedül egy olyan súlyú döntést, amely a gyerekemmel a legszorosabb vérségi kapcsolatban álló személy ideiglenes-részleges, vagy végleges kiküszöbölése irányába mutat. Mert egyszerűen nem tartom magam olyan nagy jósnak, hogy évekre-évtizedekre előre a teljes bizonyosság szintjén kinyilatkoztatásszerűen deklarálni merjem, hogy a gyerekem számára egy apa nélküli helyzet jobb, mint egy "fél" vagy "negyed" apa léte. Mert a semmiből már nagyon nehezen lesz valami; de hogy a kevésből legyen: arra legalább van némi esély.

kbs: ha iskolaba nem akar menni es nincs meg a biztonsagerzete, megkeresem az okokat. Ha nem korrigalhato problemat talalok az iskolaval, atiratom masikba.

Olvasgatom ezt a fórumot. Lisall feltett egy kérdést pár napja.

"köteles-e az anya az apai nagyszulökhöz engedni a gyerekeket az anyanak jaro nyari szünetben?"

Engem is nagyon érdekelne a válasz, de sajnos csak néhány etikai fejmosást kapott Lisall férfi forumozótársainktól, DE JOGI VÁLASZT NEM!

Általam őszintén nagyra becsült ObudaFan is csak így tudott hozzászólni:
„A puszta jogi válasz az, hogy a gyermeknek joga van kapcsolatot tartania a nagyszülővel is.”

Ébresztő!!! ÉBRESZTÕ?
Ezt nem lehet elintézni ennyivel. Ez nem jogászkodás, és nem segítség egy különélő szülőnek.

ObudaFan! Ez olyan mintha én azt mondanám hogy "a munkához joga van mindenkinek".

Szóval köteles-e az apa az anyai nagyszulökhöz engedni a gyerekeket az apának jaro nyari szünetben????

Ha igen akkor hány napot? Miért? Mikor? Milyen jogszabály alapján??

149/1997./IX.10.Korm.rendelet 28.§.

Lásd Lisall, ez a lényeges különbség az iskola meg az apa között: az utóbbiról csak anyuka gondolja, hogy le lehet cserélni...

köszönöm a megértés KBS véleménye mellett, után:) kifejezetten jól esik hogy van aki nem a vérmes anyukát látja az emberben és sémaszerűen ráhúzni akarja a kaptafára mert úgyis minden ilyen dolog egyforma és úgyis következetesen a láthatástól akarja szegény apát megfosztani

jó ideig eszembe sem jutott hogy ezeknek a történéseknek a következményeképp elvetessem az apától a láthatás jogát, most sem tartom helyesnek, hisz a gyerek is nő, egyre önállóbb lesz ebben abban, képes lesz a miérteket és hogyanokat a saját normáival, sőt elvárásaival összevetni és ennek függvényében döntést hozni. de addig ugye a jog szerint nem hozhat önálló döntést és ha megalapozott a véleménye ha nem köteles úszni az árral. ennek viszont kisebb nagyobb lelki sérülései lesznek.
milyen szülő az akit ez nem érdekel?

na és milyen férfi és nő az aki sosem választott még rosszul? természetesen viseli az ember a következményeit és megpróbálja helyrehozni hibás döntését, amit jórészt alapvetően saját magának helytelen megismeréséből, vagy meg nem ismeréséből fakadóan hozott. ő is felnőtt valamilyen családban....
születhet ez a döntés kisebbségi érzésből, de születhet abból is ha valaki a szülei mértéktelenül elkényeztetnek. nem is ennek okát kell firtatni.
én csak szerencsés vagyok hogy most olyan házasságban élek, ami a lehető legjobban működik, hogy olyan légkört biztosíthatok a gyerekeimnek amiben nyugodtan és jókedvvel fejlődhetnek egész addig amíg el nem jön a láthatás ideje...és ezen ha megszentülök sem tudok változtatni, mert ahhoz most egy másik embernek kéne végre változni...vagyis azt jelenti hogy nem elvenni akarom a láthatás jogát csak egy olyan gyámügyi procedúrában vagyok szenvedő alany, aminek nincs értelme. se a gyámügy sem én nem tudunk felelősséget vállalni az apa helyett, se időben ott lenni ahol kell/ene neki, se az apa ígéreteit betartatni..
és ez egy olyan dolog ami sajnos semmilyen úton módon nem zárható le, csak a gyerekek felnövésével és önálló akaratukkal miszerint eldönthetik mikor és milyen mértékben kíváncsiak valakire aki jogilag ún. apa.

tehát adódik az alap kérdés, hogy hány éves korában döntheti el egy gyerek, hogy részt akar a láthatásban venni, vagy sem?

amíg nem tölti be a 14. életévet felelősségre leszel vonható - akár börtönbüntetéssel is fenyegetett módon is - ha a láthatások elmaradnak.

Azonban ha a láthatásokat 14 év után nullázzátok, akkor elképzelhető a gyermektartási díj csökkentése, "idő előtti" megszűntetése.
(nem tipikus - de elképzelhető)

mégegyszer leírom, nem az apa láthatási jogától való megfosztásról szól a dolog.
a gyerek önálló döntéshozatala a kérdés. a gyámügynél sem merült fel a korlátozás vagy hogy tiltva voltak.

innentől nem tudom milyen felelősségrevonásról van szó.
láthatás megtörtént