Segítségkérés derilltől

Szia Derill!

A férfinet fórumján már találkoztam az alábbi témával kapcsolatos hozzászólásoddal.

Azt szeretném megkérdezni, hogy a "családi állás megváltoztatása" , ill. a "családi jogállás megváltoztatása" azonos fogalmak-e a jogban.

Továbbá legyetek szívesek megmondani, hogy hol van ezek egész pontosan definiálva, hogy mi minősül ezeknek.

Előre is köszönöm a segítségedet.

Kovács_Béla_Sándor: Tamás mindezt tudja:„Valójában gyermekpszichológustól szerettem volna kérdezni, de hátha tudsz nekem segíteni.”

Rossz a kérdés. Ha a szülők válnak, ezt nyilván nem árt közölni a gyermekkel. Ha a szülőknek uj partnerük lesz, és ez várhatóan tartós kapcsolat, nem árt bemutatni a gyereknek az élettársjelöltet, mielőtt az odaköltözik.

Azt, hogy ez az élettárs jelölt és a gyermek hogyan jön ki egymással, egyetlen módon lehet megtudni, ugy, hogy közös programokat szerveznek.

Azt pedig, hogy ez az uj pasi élettárs jelölt lehet-e egyáltalán, csak ugy lehet megtudni, ha pár napot, hetet, együtt töltünk vele.

Tehát visszakérdeznék: Ha anyuka megismerkedik egy pasival, akkor előbb mutassa be a gyereknek, aztán költözzön össze vele ugy, hogy még azt sem tudja, hogy neki megfelel-e? Ha nem csinálnak közös programokat a pasival, akkor honnan fogja tudni az anya, hogy a gyermeke kijön-e egyáltalán a pasival?

Az már más kérdés, hogy a gyermeknek nem tesz jót, ha mondjuk az élettárs jelöltek egymásnak adják a kilincset, de itt szerintem nem erről van szó, hanem arról, hogy féltékeny vagy.

Tudomásul kell venni, hogy az anya nélküled uj életet kezdett. Ettől még lehetsz tökéletesen jó apa. Ahogyan neked is vannak barátaid, barátnőid, és valószinüleg neked is lesz élettársad, feleséged, ugy neki is lehet.

Nehéz megmondani előre, hogy mi a jó módszer, mert ezt mindig az adott helyzet dönti el. De azt hiszem anyuka jelen esetben helyesen járt el, még akkor is, ha önmagában az a tény, hogy "napokra kimaradt" a gyermek szempontjából hátrányosan itélendő meg a közfelfogás szerint. Azonban én helyesnek tartom abból a szempontból, hogy a kisebbik rossz, hiszen még mindig jobb, hogy ő napokra összeköltözik a pasival, hogy megtudja, tudnak-e együtt élni, mint összeköltözni vele, és majd fél év mulva derül ki, hogy mégsem alkalmas erre, és keresni egy másikat, egy harmadikat, egy negyediket....

OFF
Derill családjogra specializálódott ügyvéd - nem pedig gyermekpszichológus.
ON

Szia Derill!

A segítségedet szeretném kérni, Hozzád irányítottak egy másik fórumról.

Valójában gyermekpszichológustól szerettem volna kérdezni, de hátha tudsz nekem segíteni.

A kérdésem a következő lenne: Egy 10 éves gyermek számára mely időközöket kellene, illene betartania egy válási szándékú anyának, az alábbi események közt?

Kérem javítsd ki a sorszámok sorrendjét, ha más a normális, én úgy írtam, ahogyan a feleségem csinálta. (megjegyzem, szerintem a 2-3 at normál esetben felcseréli az ember)

1.) A válási szándék közlése a gyermekkel
2.) A feleség napokra való kimaradása az új pasival
3.) A gyermek bemutatása az új pasinak
4.) Többnapos programok közösen, a feleség, a gyermek és az új pasi

Tehát a 10 éves gyermek számára elfogadható sorrendre és azok közti megfelelő, elfogadható időtartamra lennék kíváncsi, úgy hogy a gyermek valamilyen szinten fel tudja dolgozni az őt ért hatásokat.

Előre is köszönöm a segítséget, véleményt.

Csak aztán ez tényleg szokásos mértékű ajándék legyen. :) Ugyanis ha volt közte nagyobb ajándék, akkor egyértelműen jogos igényről van szó.

Vagyis megy majd ő pereskedni (!), mivelhogy vélt követelése neki van.

Aztán innen olvassad ismét ObudaFan hívatkozott utolsó beírását.

Sőt, mielőtt elkezdené az esetleges jogvitát, erre akár fel is hívhatod a figyelmét!...

Köszönöm.

Ezt fogom tenni.
Ami meg van visszadom, ami nincs azért pedig megyek pereskedni és remélem, hogy nem kell fizetnünk.

Tehát bár jogalapja nincs a visszakövetelésnek, de ha neked azok nem okvetlenül szükségesek ami a lakásban jelen idő szerint még ott van, add ki az ex-ednek - és ezzel a témát a magad részéről vele lezártnak tekinted.

Kedves adrivik: ObudaFan egyrészt az igen részletes- másrészt az utolsó bejegyzésében minden kérdésedre egyértelműen megválaszolt.

Tehát "... a szokásos mértékű ajándék viszont nem követlehető vissza, akkor sem, ha sok szokásos mértékű ajándék halmozódik fel hosszú idő alatt."

Vagyis az ex-ednek NINCS JOGALAPJA bármit is visszakövetelni az általad feltüntetett tárgyakból.

Köszönöm a válaszokat.
Obuda Fan!

Nem a házasságkötéskor kapott dolgokról van szó.
Ezeket a tárgyakat már jóval utána hoztuk el egyik-másik nagyszülőtől. Tehát az anyósom, - akinek a nevében kéri most a dolgait, - lakásában ezek sosem voltak. A nagyszülőknek nem volt már rá szüksége (pl. mérleg, asztal, szék) és elhoztuk, mondván hogy nekünk jó lesz. Az igaz, hogy a kért dolgok az Õ nagyszüleitől vannak.
De mint említettm, már nincs meg minden, és kéri az árát, amit Õ határozott meg. És ami még meg is van azt azért nem akarom oda adni, mert félek, hogy most már mindig ki fog találni valamit, és a nyakamra fog járni.
A gyerekekt nem látogatja, tehát nincs kapcsolatunk. Én végleg meg akarok Tőle szabadulni.
Ilyen megvilágításból mit tehetek?
Követelhet a volt anyósom (aki mögött a fia áll)jogosan?

Azért még annyit, hogy a szokásos mértékű ajándék viszont nem követelhető vissza, akkor sem, ha sok szokásos mértékű ajándék halmozódik fel hosszú idő alatt.

HA jól értem, az a vita tárgya, hogy a házasságkötéskor kapott ajándék kié.

A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülô vagy más rokon által adott jelentôsebb értékû ajándékot viszont rendszerint az ô gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
A házassági vagyonjogi perekben sok esetben vitás az, hogy a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt a kérdést az esetek többségében házassági vagyonjogi szerzôdés nem rendezi.
Ilyen szerzôdés eltérô rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendô házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elôsegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-nak (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelôtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemû, ékszer stb.) vagy foglalkozás folytatását elôsegítô dolog (pl. orvosi mûszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan, ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elôsegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minôsül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétôl csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jó barát más nászajándék helyett jelentôs összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.
A vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegének megítélésénél a fentieken kívül - jelentôsége lehet az ajándék értékének és az ajándékozónak a megajándékozotthoz fûzôdô kapcsolatának is.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülô vagy más rokon ad jelentôsebb értékû ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentôsége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülô, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülôje, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történô ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülô vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-nak (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülô (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekbôl következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenôen - jelentôsége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.

(Ld.: PK 281. szám)

Tételes leltár hiányában azt ma már elég nehéz bizonyítani - pro és kontra -, hogy a válás kimondásáig mi volt még meg a lakásban és mi már nem.

Mivel neki egy ideig még kulcsa volt (...), a távolléted alatt esetlegesen azt vihetett el amit csak akart - és te nem voltál köteles a cuccait örökké szemmel tartani -, most meg kérné vissza ill. pénzt...

Amije még ott van, rakd egybe, aztán tudasd vele: konkrét időpontban jöhet., tovább nem áll módodban felelősséget vállalni a holmiáért - ha már nem vitte el őket korábban.

Az érkezésekor tanud legyen a lakásban.

Elváltatok, a magánéletedet ne zaklassa többé!

A fentiek csak egy laikus véleménye.

Kedves Derill!

Látom, már régen nem jártál itt, remélem nincs gond.
Szeretném megköszönni a kb. félévvel ezelőtt nyújtott tanácsodat. Valószínűleg Te már nem emlékszel Rám, a "gyermektartásdíj megváltoztatása százalékos formára" ügyben kértem a segítségedet. A perünknek tegnap lett vége és számomra pozitívan végződött. Olyannyira, hogy az álalam kért minimum összegtől jóval magasabbat ítélt meg a bíróság.
Mégegyszer köszönöm.
És most újabb pert adott be a volt férjem, kérlek ebben is adj tanácsot.

Tehát 2000-ben elköltözött egy másik nőhöz, majd 2003-ban elváltunk és 2006 márciusában a vagyonmegosztó is véget ért. Most azért perel, hogy bizonyos tárgyakat (pl. asztal 150.000.- Ft, mérleg 6.000.-, könyvek, székek, hurkatöltő ?!? stb., minden felárazva ) adjak vissza, vagy fizessek meg, összesen 400.000.- Ft -ot.
Tudni kell, hogy a válás kimondásáig kulcsa volt a lakásunkhoz és azt vitt el, amit akart. Sokszor hétvégén a szüleimtől haza térve, feldúlva találtuk otthonunkat. A válás előtt még eljött és összeszedte, amit akart.
Most a dolgokat az anyja nevében kéri, azzal érvel, hogy nem tartozott a vagyonközösséghez, hanem az anyjáé volt. Valóban a házasságunk elején mindkét családtól kaptunk ezt-azt a kezdéshez. De egyrésze már meg sincs, másrészt pedig meddig fog még visszajárni? Miért nem vitte el, amikor még bejárt. Persze kifizetni sem tudom és nem is akarom. Vagy ki kell?

Mit tehetek?

A próféta szóljon belőled :-)

Az egyezség nem csak a vagyonmegosztásban, minden kérdésben evidens megoldás, ill. annak kellene lennie...

Mindenkinek könnyebb lenne az élete, ha képesek lennénk engedni, és észszerű követeléseket támasztani a másik felé.
De hát ugye, javarészt olyanok vagyunk itt, akik valami miatt ezt nem tudjuk megvalósítani, sajnos.

Szóval, bízom benne, hogy ezt a másik fél is belátja, és meg lehet állapodni, mert szerintem is teljesen felesleges évekig pereskedni, majd a bírói döntés előtt néhány héttel/nappal megegyezni olyasmiben, amiben jóval hamarabb is meg lehetne.

De - és ez az, ami miatt kicsit szkeptikus vagyok - nagyjából ugyanezt a kérdést jártuk körbe gyerek-ügyben is, és mégis kellett hozzá jópár év, hogy a megállapodás megszülessen.

De abból a szempontból valószínűleg tényleg könnyebb ügy, mivel nincs már az emberen az a teher, hogy esélye van annak, hogy ne lássa a gyerekét. A pénz "csak" pénz. Ha elfogy majd valahogy lesz megint.

És hát persze a remény hal meg utoljára :-)

A vagyonmegosztásban ugyanúgy lehetséges egyezség mint a gyermekelhelyezésben. Magar részéről ezt még könnyebnek is tartom, hiszen a vagyon megfelezhető, elosztható; egy dolog pótolhat, kompenzálhat egy másikat - a gyerekekre mindez nem áll.

Szia!
Köszönöm a gyors választ! Időközben megoldódott az ügyünk, így örömmel tudatom mindenkivel: vége a gyerekelhelyezésnek.
Kitartás azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mert mindennek vége egyszer :-)
(Persze az optimizmusom véges, mivel a vagyonmegosztás még vár ránk...)
Köszönöm mégegyszer indenkinek a közreműködést és segítséget!

Az egyezségnek nincs jogi kötőereje addig, míg a bíróság jóvá nem hagyja. Tehát bármelyik fél meg is gondolhatja magát. Ettől függetlenül a már aláírt - bár később visszavont - egyezséget benyújthatod a bíróságon; kérve, hogy a bíróság annak megfelelően rendelkezzen a közös gyermek elhelyezéséről.

Sziasztok!

Üdvözlöm derillt is, bár látom ritkán jön, tudom elfoglalt! De azért jobbulást neki!

Rég nem jelentkeztem, de most úgy néz ki, megint szükségem lenne egy kis segítségre...

Egy ideig úgy tűnt rendeződik az ügyünk (ha érdekel, a korábbiakban megtaláljátok a sztorit), már sikerült a több éves pereskedés után megállapodást kötni a gyerekelhelyezésről.
Mindkét fél aláírta az ügyvédek előtt a papírokat, de most az anya mégis meggondolta magát.

Ilyenkor mi van? Ha mindketten aláírták, hogy önszántukból és saját elhatározásukból így és így szeretnék, akkor meg lehet ezt semmisíteni?

Az indok egyébként az, amit én szivem szerint inkább zsarolásnak hívnék: apa intézzen el neki valamit, különben nem adja be a papírokat.

Valóban csak a felperes beadványa alapján dönthet a bíró vagy ha mindketten beadják az egyezséget?

Mi van akkor, ha az anya nem adja be, csak az apa? Azt sejtem, hogy ilyenkor a bíró semmisnek tekinti a nyilatkozatot, de a döntés(é)t ez befolyásolhatja?

Mit érdemes ilyen helyzetben csinálni?
Előre is köszönöm!

Az ingatlan-tulajdon megosztásával nem is kell elnyújtani a pert szerintem, elég kérni az utolsó közös lakás használatát. Ehhe znem árt bizonyítani azt, hogy a férj provokálta ki a távozást. Ha ez sikerül, és a gyermekeket nálad helyezik el, a lakáshasználatot is igen jó eséllyel megkapod. Ezek után külön eljáérásban jöhet a tulajdoni kérdések rendezése.

Segítséget szeretnék kérni vagyonmegosztásban. Válás előtt állok, már több mint egy hónapja édesanyámhoz költöztem, így 3 gyerekkel élünk 48 m2-en öten, (vagyis egy szobában 4-en). Menekülés
szerűen kellett elmennünk, mert már nem bírtuk tovább a férjem agresszivitását, és mindennapos terrorizálását. 12 éve vagyunk házasok a ház ahol éltünk az a férjem nevén van. Időközben építettünk egy kisebb családi házat kihasználva a szoc.polt. A ház csak szerkezetkészre készült el, vagyis csak addig építettük amíg a szoc.pol. tartott és nem fordítottunk rá több pénzt. Én ezt a házat szeretném befejezni és beköltözni a gyerekekkel, mivel más megoldást nem nagyon látok. Közös vagyonunk is van bőven.Próbáltam a férjemmel egyezkedni, hogy mondjon le a szoc.polos házról, de nem akar, egyezkedni, gondolja, hogy minden az övé lehet. Ameddig nem tudunk megegyezni, addig nekem édesanyámnál kell élnem, és mind a három gyerekem iskolás, nem tudnak tanulni, egyszerűen nyomorgunk az egy szobában. Ezért is nem akartam elnyújtani a válást a vagyonmegosztással, hogy minnél hamarabb nyugodt körülményt teremtsek a gyerekeimnek, és remélem, hogy amit a gyerekek kaptak az államtól azon nem kell a férjemmel osztozkodni.

Cuki: erre sajnos csak akkor van lehetőség, ha a volt feleség büncselekményt követ el, gondolom erről azért nincs szó. Kérje meg a párod, hogy vegye fel a leánykori nevét, hátha belemegy, vagy reménykedjetek abban, hogy esetleg ujra férjhez megy.

Ditim: bármikor megegyezhetsz a férjeddel, de az, hogy mennyit kell az ügyvédnek kifizetned, attól függ, hogy a megbízási szerződés mit tartalmaz a fizetésre vonatkozóan. Tehát azt nézd meg és kösd ki, hogy szerepeljen benne, hogy amennyiben menet közben szünik meg a megbízása, akkor hogyan szabályozódik a kérdés. Ugyanis előfordulnak olyan esetek, amikor például a kezdeti beadvány dönti el az egész ügy sorsát, és hiába váltasz később ügyvédet , valójában az egész ügy az elsőként eljáró, és a beadványt író ügyvéd munkájától függ. Nyilvánvalóan nem lenne méltányos, ha ezután ügyvédet váltva a másik ügyvéd kapná a nagyobb mértékü munkadijat.

Egyébként az ügyvéd meghatalmazását bármikor felmondhatod azonnali hatállyal, azonban az ügyvéd csak 15 napos felmondási idővel mondhatja fel feléd. Addig köteles ellátni a megbízás tárgyát képező munkát.

Kedves Zoltán György,
igen, érdekel, természetesen. E-mait írjak? Köszönöm!

Ez így viszont méltányos.

A képviseleti díj negyed részét kifizettem, szó nincs arról, hogy eddigi munkáját /papírok előkészítése / nem akarom honorálni!
Köszönöm a választ.