Kissember!
Mi a véleményed arról, hogy a váláskor nekem kellett a közös tulajdonú lakásból eljönni a két gyerekemmel (6 és 1 évesek voltak akkor), miután meguntam az alkoholizáló-agresszív bánásmódot, mert apuci szó szerint kiutált onnan azzal, hogy menjek a szüleimhez, ő marad a lakásban?
Közel két év alatt tudtuk értékesíteni a lakást, aminek a vételárából ő 2/3-ot kapott, én a két gyerekkel 1/3-ot, mert neki elég volt egy egyszobás lakás, nekem meg a gyerekek miatt kellett a nagyobb, aminek a lakáshasználatbavételi díja persze, hogy nagyobb volt. Az ingóságok közül nekem az autó jutott, mert szükségem volt rá, az összes többi az övé maradt.
De, önerőből jutottam másik lakáshoz, de felszerelési és berendezési tárgyaim nem voltak. A szüleim segítségével indultam újra az életnek és az eltelt 18 év alatt tisztességgel felneveltem őket. A nagyobbik már diplomás.
Ennyit a közös vagyon elosztásáról.
Soha nem pumpoltam apucit, csak annyit kértem, ami egyébként járt is, éveken keresztül én járultam hozzá a nyaraltatásokhoz, téli-tavaszi szünetben pénzt adtam apucinak, hogy addig, amig a gyerekek ott vannak, ne szenvedjenek hiányt semmiben.
De amikor ez már követelőzési szintig ment, bekeményítettem. Főleg azért, mert arra hivatkozott, hogy amikor nyáron nála vannak a gyerekek, arra az időre nem jár (szerinte) tartásdíj. Fogalma sem volt arról (mint ahogyan sok férfinak sem), hogy a tartásdíjból nem csak enni-innivalóra kell költeni, hanem az összes lakhatási költséget akkor is fizetni kell, ha a gyerekek nem tartózkodnak a lakásban. A tartásdíj erről szól, mint ahogyan a bíró is azt mondta anno neki, hogyha a saját háztartásában nevelné a fiait, nem csak 20 %-kal kellene helyt állnia,hanem a teljes fizetésével, tehát jobb, ha nem firtatja a dolgot.
Mellesleg a fiaim élete így volt boldogabb, legalább nem látták az alkoholmámoros, öntudatlan, gonoszkodó apjukat négykézláb mászni a padlón nap, mint nap.
Egyébként 11 éve nevelem a mostani férjemmel együtt őket és nála jobb "apát" keresve sem lehetett volna találni.
A 18 év alatt egyszer sem bántam meg, hogy a válás mellett döntöttem.
De, ha már az ex nem vette ki a részét a nevelésből, legalább hagyja, hogy a fiatalabbik fiamnak is esélye legyen egy diploma megszerzésére, ezt a három évet még valahogy bírja ki főleg azért, mert igen jó fizetése van, tehát ő sem szenved hiányt.