Gyermek láthatás

Ez igy igaz, legalább saját magát megnyugtatja, hogy megpróbálta.

Pocakék helyében mindenképpen megpróbálnám. Rendkívüli helyzetként adnám meg, hogy úgy tudtam, a pszichológiai vizsgálatot nekem kell fizetnem és arról sem volt tudomásom, hogy az apától nem tagadható meg az elvitel joga. Leirnám, hogy tudom, a törvény nem tudása nem mentesit, de kérném figyelembe venni, hogy jogi képviselőm nincs és a jogszabályokat értelmezni mélységükben nem tudom. Hivatkoznék arra, hogy a gyerek érdeke mindenképpen az, hogy az apjával a már meglévő jó kapcsolata megmaradjon és ez havi 3 órában az anya lakásán nem tartható fenn és nem fejleszthető, tehát az egyezség szerinti kapcsolattartás a hátrányos mind a gyerekre mind az apára nézve.
Hivatkoznék arra is, hogy az anya szándéka a gyerek elindegenítése az apjától,melyből hosszú távon nagyon súlyos problémái lehetnek a gyereknek /csatolnék egy PAS-szindróma ismertetést/.
Ahogy a dolgok kinéznek, elutasításra lehet számítani, de még mindig jobb egy amatőr próbálkozás,mint a semmi.

Egyébként érdekes kérdés az, hogy az emberek általában képesek csempét vagy járólapot lerakni, de ha szakembert hivnak, eszükbe sem jut az, hogy azt mondják a szakembernek, mutassa meg hogyan kell csinálni (persze ingyenes tanácsadás keretében vagy valami minimális összegért), aztán menjen Isten hirével. Persze megtehetik azt is, hogy nekiállnak, utánanéznek, és lerakják maguk. Azonban tudják, ha szakemberhez fordulnak, akkor az pénzért csinálja.

Ügyvédeknél valahogy nem igy gondolkodnak. Elvárják az ingyenes jogi tanácsot, vagy legalább is minimális konzultációs dijért. Persze a konzultáció során bármit is mondd el az ügyvéd, annak a felét sem képes az ügyfél megjegyezni. Aztán ha magánakcióba kezd és elszurja, azt mondja, az ügyvéd mondta rosszul. Nem véletlen, hogy sem a tudást, sem a módszereket nem szivesen adják ki az ügyvédek.

Amig nem lettem ügyvéd, ingyen megirtam bárkinek bármit, sokszor fellebbezéseket, egyéb beadványokat, keresetleveleket. Amikor ügyvéd lettem, azok, akik korábban megkerestek ilyennel, ugyanugy továbbra is elvárták, hogy ingyen csináljam, fel sem merült bennük, hogy most már ebből kell megélnem. Persze én is figyelembe veszem, hogy vannak emberek, akik tényleg nem tudják megfizetni, ettől függetlenül, ügyvédként már nem irom meg a beadványt, esetleg megirom, hogy mit irjon bele. De azt, hogy hogyan, már nem valószinü, hiszen nem azért tanultam évtizedekig, hogy ingyen kiadjam a tudásomat, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sokszor nem is tudatlan magánszemély a kérdező, hanem ügyvéd, csak ezzel könnyiti meg a saját életét, és kihasználja, hogy a fórum anonim.

Ráadásul kaptam már millió letolást ügyvédektől azért, hogy tul részletesen irom le a választ.

Kaptam ügyféltől is, azért, mert nem az történt, amit én irtam.

Tudomásul kell venni - amit én is tapasztaltam már - hogy más, ha ügyvéd ir le valamit, és más, ha magánszemély. Ha ugyanazt irom le, mint az ügyfelem egy éve, nekem elfogadják mert ügyvéd vagyok, és feltételezik, hogy értek hozzá, az ügyfélnek nem, mert ő nem ügyvéd, nincs szaktudása az adott területen. Ugyanakkor viszont mivel a jog ritkán egyértelmü, többféle értelmezési lehetőség lehet adott kérdésben, ezért nem garantálható, hogy az ügyvéd megnyeri az adott ügyet (ez lehetetlen is, hiszen az ellenoldalon is ügyvéd van). Ilyenkor tehát az számit, hogy kinek van nagyobb szakértelme, ki tud jobban taktikázni, ki van jobb pozicióban (például gyermekelhelyezési pernél a nő oldalán ezerszer könnyebb pernyertesnek lenni, mint a férfi oldalán, hiába vannak a diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályok), és sajnos még az is számit, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak, ki hiresebb ügyvéd, netán sztárügyvéd, mivel egy sztárügyvéddel szemben egy kezdő ügyvéd szavára kevésbé ad a biróság is, még akkor is, ha neki van igaza. Ezen felül még ott vannak a döntési helyzetben lévő személyek (birók, ügyintézők), akik maguk is szubjektivek, döntéseiket befolyásolják a tanulmányaik, a környezetük, a kulturájuk, az, amibe belenevelkedtek. Egy modern felfogásu biró nyilvánvalóan sokkal elfogulatlanabb döntést fog hozni, mint egy olyan biró, aki olyan környezetben nevelkedett, ahol mindenki ugy gondolta, hogy a gyereknek a nőnél a helye, sőt, esetleg a saját családjában is sorra elváltak a nők, és a gyerek náluk maradt.

Ilyen sok tényező mellett igen nehéz bármit is garantálni. Az ügyvéd tehát csak azt teheti, hogy elmondja, mit ir a jogszabály, azt ő hogyan értelmezi, mit fog tenni, és remélhetőleg az milyen eredményt hoz. Emellett felhivja ügyfele figyelmét arra, hogy ez nem eredménykötelem, hanem gondossági kötelem, ami azt jelenti, hogy eredményt nem tud garantálni csak azt, hogy a legjobb tudása szerint intézi az ügyet.

pappa: ez nem gyakorlottság kérdése. Nyilvánvaló, hogy nem egészen 2 hónappal az egyezség megkötésétől csak rendkivüli helyzetben lehet. Persze nyilván, ha nem kéri akkor esélye sincs. Ha kéri, max. elutasitják, de érdemes próbálkozni, azonban nagyon meg kell indokolni.

pocak: az, hogy egy ügyvéd asztalán millió könyv van, nem jelenti azt, hogy mindet tudja kivülről is. A jog képlékeny, sokszor értelmezési kérdés. Emiatt nem tud az ügyvéd eredményt vállalni, mert ő igy értelmezi, az ellenérdekü másképp.

Ez körülbelül olyan, hogy ha az orvoshoz mész, 8 orvos 8-féle betegséget állapithat meg nálad ugyanarra a bajra, és arra 10 féle kezelést, azonban egyik sem tudja garantálni, hogy meg is gyógyulsz, mert az emberi szervezet tul bonyolult.

Jelenleg 80 ezer jogszabály van hatályban, tehát kizárt, hogy valaki mindet ismeri. Ha adsz megbizást abban az ügyben, nyilván utánanéz. De annak sem örültél volna, ha akkor előveszi a cd jogtárat, és elkezdi nézni, mert azt mondtad volna, hogy x forintos óradijért Te is tudod böngészni, nem vagy hajlandó azért fizetni, hogy előtted nézegesse.

Természetesen - mint ahogy Te is tapasztaltad - saját ügyedben Te is el tudsz érni dolgokat.

De vannak helyzetek, amikor se Te, sem az ügyvéd nem tud valamit elérni, de ő legalább azonnal tudja, hogy milyen lépéseket tehet, csak az eredményt nem tudja garantálni.

Egy példa: hiába mondja ki a jogszabály, hogy a kapcsolattartás akadályozása esetén szankciót kell kiszabni, és határidőt kell tüzni az elmaradt kapcsolattartás pótlására, a Fővárosi Gyámhivatal joggyakorlata évek óta jogszabályellenes e tekintetben.

Azt mondják vagy szankció, vagy pótlás, sőt, éveken keresztül azt mondták, pótlás nem lehet, ha nincs leirva a határozatban, holott ezt jogszabály irja és irta elő. Egy döntési helyzetben lévő, de jogszabályértelmezési problémákkal küszködő hatósággal szemben nem sokat tudsz tenni. P

ersze fordulhatsz birósághoz, de a biróság éveken keresztül elutasitotta a kereseti kérelmeket ilyen ügyekben azzal, hogy nincs ellene helye jogorvoslatnak, merthogy nem érdemi határozat. Ily módon patthelyzetbe kerültél, mert megállapitottak egy jogot számodra (biróság), amire egy közigazgatási szerv közli, hogy nem hajtja végre (elutasitja a végrehajtási kérelmedet, tehát quasi felülirja a birói döntést, hiszen jogot von el, ami viszont már érdemi határozatot jelent), kizárja a jogorvoslati lehetőséget, és a biróságok ehhez még aszisztálnak is azzal, hogy idézés kibocsátása nélkül elutasitják a felülvizsgálati kérelmet.

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, amikor az ítélőtábla is és az LB is gondolkozik mindezen, és nem jött elutasitó határozat már három hónapja, tehát várhatóan érdemben fogják a kérdést vizsgálni.

Te mint ügyvéd hiába ismered a jogszabályokat, hiába tudod, hogy ez jogszabálysértő és hiába gyártasz beadványokat, ha egyszer a fejétől büzlik a hal. Ezeket a kérdéseket vagy képzéssel, vagy személyi cserékkel lehetne csak megoldani.

Pocak, gratulálok a másodfokon való győzelmedhez.
Nagyon sajnálom,hogy semmi ötletem sincs, miképpen lehetne elérni egy újabb láthatási pert nálatok.De úgy látom másnak sincs. Én bízom még mindig benne, talán egy jó ügyvéd talál valami okot és újra tudtok indulni. Ez igy nem fair és ezért a rossz megegyezésért nem a párod "baleksága" a felelős hanem a bírósági manipulációs technika.Magam is voltam áldozata ilyesminek mégpedig ügyvédi segítséggel,később esett le a tantusz, hogyan vágtak át és nemcsak engem, hanem a gyerekemet is. Borzalmas volt.

Pappa, a panasznapot tényleg nem te említetted, hanem Kissember. Bocs, figyelmetlen voltam.
Amiket írsz a bírói tárgyalásvezetésről és jegyzőkönyvezésről, sajnos így igaz. Mi ugyanezt tapasztaltuk. De aki még nemigen volt tárgyaláson, az ezt nem értheti, el sem tudja képzelni, mennyire figyelembe se veszik annak a jogait, aki nem ismeri azokat, vagy csak nem ért az érvényesítésükhöz.

A két éven belüli perújítás is gumiszabály,attól függ, ki mit tart új körülménynek. A bíróságnak nyilván az az érdeke, hogy semmit ne tartson új körülménynek, mert akkor nincs vele munka, eggyel kevesebb ügy. Ezzel szemben a gyerek érdeke áll, az az érdeke, hogy gyakran és nyugodt körülmények között találkozhasson az édesapjával. Az apa érdeke pedig hogy gyakorolhassa szülői jogait és zavartalanul szerethesse a gyerekét. Az anya érdeke megegyezik a bíróságéval,ne legyen ügy és az idő neki dolgozzon,hogy a gyereket hatósági papírral megtámogatva az apja ellen fordíthassa és még azt a kevés időt is, amit apa-gyerek együtt tölthet, tönkretegye.
Én még mindig bízom benne,hogy egy gyakorlott ügyvéd ebben a helyzetben megtalálja a jogi lehetőséget rá,hogyan lehet pert újítani két éven belül. Az a kisgyerek soha többé nem lesz négyéves, sem öt, számára óriási veszteség ha ezekben az időkben gyakorlatilag nincs apja.
Azt én sosem várom el hogy valaki az én ügyemet szívügyének tekintse.Ha a sebész megoperál,nem várom el tőle hogy átérezze a fájdalmaimat,csakis azt hogy profin operáljon meg.Ügyvédre is ez vonatkozik, legyen profi a szakmájában és végezze nagyon jól a dolgát,pörgesse az agyát az ügyem érdekében.

Pocak, értelek. Sajnos erkölcs és jog két teljesen különböző dolog. És sajna az ügyvédség egy gyakorlati szakma, az ember hiába tanulja meg akár kívülről is a törvényeket,tárgyaláson nem tudja használni az ismereteit. /Én egyszer voltam ügyvéd nélkül tárgyaláson és bár jól ismertem a törvényeket,azt nem tudtam elérni a bírónál, hogy azt vegye jegyzőkönyvbe,amit mondtam.Legyintett rám és diktálta amit ő akart érteni,ami a prekoncepciójába belefért./
A bírósági panasznapot valaki más ajánlhatta,én nem tudok róla szinte semmit.
Azt ajánlanám neked hogy írj Derillnek, esetleg hivd fel és valószínűleg fog tudni neked mondani nem hiéna,családjoghoz értő jogászt. Egy tanácsadás szerintem megér egy esetleg hosszabb utazást is.

pocak: írsz egy érdekes infót minek megközelítésében kérem a segítséged, bár tudom, hogy nem idevágó a téma: a hirközlési tvben a kapcsolódó követelés elévülési ideje 1 év. Erről szeretnék többet tudni, és mivel a téma nem idevágó ím az emailcímem: gyongykor30@vipmail.hu

Ügyvéd ügyben pedig azt gondolom, hogy a saját érdekünket, ha valóban foglalkozunk vele, nálunk jobban nem tudja képviselni senki... Mi a gyermekügyben hétfőn megyünk egy ügyvédhez, ki az első beszélgetésért nem kér pénzt, csak ezért megyünk. Aztán a többit meglátjuk!
A múltban pedig semmi jó tapasztalatom nincs ügyvéd ügyben. SEMMI JÓ!!!!!
Elnézést azoktól az ügyvédektől kik valóban szívügyüknek tekintik a védenceik ügyét, és nem kizárólag pénztárcaügynek...

A gond csak ott van az ügyvédekkel, mert egy-kétszer, más ügyből kifolyólag is, már voltunk konzultálni, hogy csak akkor hajlandóak tényleg jobban odafigyelni az ügyre, annak részleteire és hathatós segítséget, tanácsot adni, ha megbízza az ügyfél őket. Tehát ha nem csak azt az óradíjat remélhetik az ügytől, hanem jóval többet. Így aztán, érzéseim és tapasztalatom alapján azt kell hogy mondjam, hogy a konzultációkor szándékosan el is hallgatnak érdemi tanácsokat, max. csak sejtetik őket. Csak felkeltik benned a reményt, hogy van megoldás, de nem árulják el. Ha akarod a megoldást, bízd meg őket.
Nem mondom, hogy bizonyos szempontból nem értem meg őket, nyilván egy-egy ügyre a megoldás az ő szellemi termékük, nekik ebből kell megélni, ezért jó áron akarják eladni.
A probléma csak ott van, hogy azért a számunkra nem csekély óradíjért sem csupán reményt szeretnénk kapni. Ha egyszer van olyan, hogy jogi tanácsadás, és óradíjban mérik, akkor azért ténylegesen tanácsot, segítséget kapjunk, ne csak azt, hogy igen, látok rá esélyt, ennyi és ennyiért vállalnám el az ügyet, vagy pedig hát, nem sok esélyt látok rá.

A kisvárosban, ahol élünk, és ahol még megfizethetőbbek az óradíjak és az ügyvédi megbízási díjak, úgy tudom, nincsen kimondottan családjogra specializálódott ügyvéd. Páran foglalkoznak vele, de perifériálisan.

Szóval nincsenek jó tapasztalataim az ügyvédekkel kapcsolatban. Családi-ismerősi viszonylatban is vagy nem tudtak egyáltalán segíteni, vagy elvállalták, de a várt és ígért eredmény elmaradt. Mondanom se kell, a fizetség azért természetesen nem maradhatott el.

Csakhogy egy példát említsek.
Tavaly a páromra nagyon rájárt a rúd a perek terén. Az egyik a már említett könnyű testi sértéses ügy volt, a másik egy telefontartozás- végrehajtási. A testi sértést elsőfokon elvesztette. De nem akartunk belenyugodni, ekkor mentünk el egy olyan ügyvédhez, akinek egy-két illusztrikus per megnyerése folytán neve és elismertsége van a városban. A jegyzőkönyvet és ítéletet elolvasva, annyit mondott, ezek sajnos a tipikusan mérlegelős ügyek, nincs objektív bizonyíték, csupa szubjektív tanú mindkét oldalon. Ilyenkor a bírói mérlegelésen múlik minden, azt meg nemigen lehet támadni. Tehát fellebbezni lehet, csak éppen nem sok értelme van. A végrehajtási perről is kérdeztem, hogy egy '98-as telefonszámla-tartozás nem évült -e el esetleg. Én akkkorra azt már tudtam, hogy a ált. a követelések 5 év alatt évülnek el, de a Hírközlési törvény ezekre 1 évet állapít meg. Csa a végrehajtásról, az elévülés esetleges nyugvásáról, megszakításáról, kezdetéenk számításáról érdeklődtem. Õ cak annyit mondott, a PTK szerint 5 év az elévülési idő. Tudja, hogy ettől bizonyos esetek eltérnek, de kokrétan a Hírközlési törvényt nem ismeri. Lehet, hogy tényleg 1 év, nem tudja. (Megjegyzem, az asztala roskadásig volt rakva jogi könyvekkel, de hogy azt mondta volna, várjanak, utánanézek, az nem történt meg.
Az óradíjat természetesen ki kellett fizetnünk.

Namost én ezekután bezsreztem egy CD jogtárat a munkahelyemen, és amikor csak időm volt rá böngésztem, kutattam, rátaláltam erre a fórumra, ésitt kértem és kaptam segítséget mindkét témában. Az eredmény, írtam egy fellebbezést, és másodfokon helyt adtak neki, hatályon kívül helyezték az elsőfok ítéletét. (Ennyit a mérlegelős perek megdönthetetlenségéről). A végrehajtási ügyben pedog írtam egy keresetlevelet végrehajtás megszüntetése iránt elévülésre hivatkozva, és minden további nélkül megnyertük.
Hát sokszor ennyit a jogi tanácsadásról.

Persze másoknak lehetnek azért pozitív tapasztalatai is, ezzel nem azt akartam állítani, hogy nincsenek szakmailag kiváló, lelkiismeretes ügyvédek. Biztos vannak, csak mi valahogy nem találkozunk velük.

Pappa, említetted a bírósági panasznapot. Hallottam már róla, jobban mondva tudom, hogy létezik ilyen, csak azt nem tudom, pontosan mire való. Annyit hallottam, hogy keresetlevelek, beadványok fogalmazásához nyújtanak ingyenes segítséget. De vajon jogi tanácsadással is foglalkoznak?
Van rá esély, hogy megmondják, párom esetében mit lehet vagy érdemes lépni?

Tudod pappa, nem vagyok jogász, és azt se állítanám, hogy értek a joghoz és a bírósági perekhez. De az eddigi tapsztalataimból egyet leszűrtem. Más az erkölcs, a jószándék, jóérzés, és más a jog. A peres ügyeket, a jogot jogszabályok irányítják.
Deklarálva van persze a gyermeki jog, meg az, ogy a bíróságok kötelesek a gyermek mindenekfelett álló érdekét nézni, de ez egy gumiszabály. Mindenki azt magyarázza bele, amit akar. Ha innen nézem, ez a gyerek érdeke, ha onnan akarom nézni, akkor meg az.
És ha sajnos van olyan jogszabály is, hogy megegyezést két éven belül csak ilyen és ilyen esetekben lehet kérni módosítani, vagy perújítást csak erre és erre hivatkozva lehet eredményesen kérni, akkor ha ezek az esetek nem állnak fenn, akkor nincs esély.
És eddig terjed a gyerek mindenekfelett álló érdeke.

így van pappa. Ha hosszabb időre bemenne a kórházba, akkor lenne esélyem. A gyereket meg azért zárta el, mert tudta hogy ha a gyerek nincs nála, akkor jóval kevesebb az esélye. Anyagilag is, gondolom ezt már mondanom se kell. Meg azt se kell mondanom hogy ez leginkább az anyós műve. Egyedül nem is tudná nevelni a gyereket, meg fenntartani sem magát. Elzárta mint egy aranytojást tojó tyúkot a gyereket, gondolom érthető hogy számára még nagyobb a tét mint más átlagos esetben. Ezért kellett eljátszani az életveszélyesen megfenyegetett Nőt, akit bántalmaznak, akinek menekülnie kellett abból a házasságból amibe olyannyira tönkrement, hogy utolsó leheletével mint egy anyatigris kellett a brutális apa elől menekülnie. Ezt a látszatot kívánja kelteni, ezt a látszatot kellene a bíróságnak helyesen értelmeznie és már nem is lenne gondom.

Pocak,még annyi kiegészítést: az ember a bíróságon tehet fel kérdéseket a másik félnek, pl. ha az anya azt mondja, a gyerek nem kötődik szorosan az apjához,akkor bátran meg lehet kérdezni, vajon mi az oka ennek? És jónak tartja a gyerek számára ezt a helyzetet? Stb.

Ahha. Rémes. Tehát van valamilyen krónikus betegsége, amikor csak teheti, elzárogatja a gyereket... viszont nőnemű...

Szanatóriumba is járt minden évben, tavaly csak azért nem mert tudta hogy akkor elhozom a gyereket. Tavaly ősszel ment be a betegsége miatt 4 napra amikor az anyósnál hagyta, engem nem is értesített. Naná hogy nem, mert akkor tuti a gyerekért mentem volna. Zárójelentés is volt a kórházról, a bíróságnak agyonhangsúlyoztuk hogy ez a szokásos kórházi ápolás, de csesztek rá. Akkor is nálam lett volna a helye a gyereknek, ezzel is bizonyította az ex, hogy ááááá ő nem akarja a gyereket elzárni... Úgyhogy ezer oldalról is papírokkal tudtuk szerintem bizonyítani hogy mi történik, nem tudom mi kell még a bíróságnak több.

Kissember,mondd, az exfeleséged rendszeresen kórházba jár valamilyen betegsége miatt? És addig a gyereked az anyósodéknál van?

Pocak törvény is van arra, hogy hogyan lehet tekinteni egy aláírt szerződést. Ha sikerül bebizonyítani, hogy az ex lelki hatás alatt tartott, mert szóban megígérte, hogyha aláírod, akkor az ilyen meg olyan jól fogja részedre értékelni. Csakhogy mint kiderült, nem tartotta a szavát. Ezt nevezik ha jól tudom megtámadható szerződésnek és egyértelmű, hogy ez a szerződés számodra előnytelen. Nem vagyok ügyvéd, de tuti biztos vagyok abban, hogy egy ilyen ügyet meg lehet nyerni, vagy akár méltányossági alapon meg lehet változtatni. Ha elmentek egy ügyvédhez és felvilágosítást kértek, attól még nem biztos hogy pénzt is fog kérni. De ha telefonon elmondjátok a problémátokat, akkor meg tuti hogy nem is fog érte pénzt kérni:) Ha ez sem jön be, a bíróságon is van "panasznap", ott tök ingyen el fogják mondani, hogy mi a helyzet. Én a helyetekben ezt nem adnám fel könnyen. Én is hívtam fel már nagyon híres családjogászt telefonon és beszélgettem vele egy órát. Szóval rajta, ha ügyvédre van szükségetek, akár itt a fórumon is kaptok pár nevet ez biztos

Nekem megdöbbentő volt az ügyvédem hozzáállása eleinte az én kapcsolattartás akadályozási és gyerekelhelyezés megváltoztatási ügyemhez.Régi jó ismerős még az iskolából.Sok válópert is intézett és korábban míg az én gondommal nem találkozott és nem beszéltünk az egész problémáról nagyon sokat, hiába ismeri jól a törvényeket, addig mégsem foglalkoztatta, mi történik a gyerekekkel ezeknek a rémes ügyeknek a során. Igen rendes ember,de korábban ő is azon az állásponton volt, az anya csak jót tehet a gyerekkel, tehát a gyerek helye az anyánál,slussz-passz,mit kell ezen vacakolni. No igen,ők békében nevelik a három gyereküket és mindketten békés családból származnak - itt jön be a saját tapasztalat, illetve a tapasztalatlanság.

Pocak, oké, hogy az anya ezt mondja,de ezzel nem érvelhet.A gyerek joga és érdeke,hogy mindkét szülőjét maga mellett tudhassa. A cél az, hogy igenis, legyen szoros kötődés a gyerek és az apa között. Ez a gyerek érdeke, és ilyen rövid lathatási időben, ilyan rohadtrossz körülmények között a cél nem megvalósitható, tehát nem érhető el az, hogy szegény kisgyerek kötődhessen az apjához is.A bíróságnak pedig az a dolga,hogy csakis a gyerek érdekét tartsa szem előtt,tehát ott vagyunk, ahonnan elindultunk: a tisztelt bíróság igenis,teremtse meg a lehetőségét annak, hogy a gyerek jogai érvényesülhessenek. Ha az anyának az a célja,hogy a gyerek ne is kötődjön az apjához,akkor a saját gyereke érdeke ellen tesz.És ehhez semmiféle bíróság ne asszisztáljon.

Közbevetőleg éppen elég disznóságnak tartom,hogy egy anya elmondja a bíróságon, nincs szoros kötődés apa és gyermeke között és erre a bíró nem azt kérdezi: És kedves anyuka, vajon miért nincs? Hogyan tetszik támogatni a nagyon fontos apa-gyerek kapcsolatot? Mit teszik ezért tenni? Tessék sorolni! Például el tetszik-e küldeni aput a gyerekkel sétálni, vásárolni, játszótérre stb.? Hétvégére oda tetszik adni a gyereket, hadd legyenek békében, zavartalanul együtt?

Szerintem nem az apró momentumokban lesz a megoldás,haenm abban, ha egy jó ügyvéd rátalál arra a pontra, hogyan lehet gyorsan újratárgyaltatni ezt az egészet. Mire a kicsi hatéves lesz,az anyja teljesen az apja ellen fogja fordítani és kikészültök idegileg./Bár ahogy látom te egy igen kemény és jóérzésű nő vagy,jól érted a párodat és nagyon jól támogatod./ Nem tudok ügyvédet ajánlani,a sajátom is innen a fórumból, Derillt olvasva tudott meg egy csomó lehetőséget... Korábban nem is érdekelték az ilyen ügyek, nem foglalkoztatták a gyereklelkek annak ellenére, hogy neki is van három.

Pappa!
Valószínűleg sokmindent tényleg nem bizonyítana a kisgyermek viselkedése, de azt talán mégis megcáfolhatnánk vele, hogy az anyuka szerint nincsen szoros kötődés a gyermek és az édesapa között. És ez a mondat sokszor elhangzott a tárgyaláson, és az nyilván nem elég, ha erre apuka azt mondja, de igenis van.

Egyébként valószínűleg abban is igazad van, hogy meg kellene kérdeznünk egy jó ügyvédet is, hiszen a fórum lehetőségei korlátozottak arra, hogy az ügy minden lényeges részletét ismertetni tudjam, márpedig bármi apró momentum lényeges lehet a megoldás megtalálásában.

„a kisgyermeknek is mennyire erős, következetes az eljöveteli vágya vagy csak egy pillanatnyi fellángolás volt.”
Pocak, nézetem szerint rossz úton jártok,egészen mindegy, hogy mit akar egy négyéves kisgyerek. Neki akkor is baja van, ha a földhöz veri magát, mert el akar menni az apjával, és akkor is, ha esetleg nem akar menni. Bárhogyan is viselkedik szegényke,az nem bizonyíték semmire.
Szorítsatok ki egy órányi ügyvédi tanácsra pénzt,mégpedig profira, kell lenni megoldásnak! Azt a jogi érvet kell megtalálni,ami alapján újraszabályozzák ezt a szégyenletes kapcsolattartási "egyezséget".

Balázs már kértük amit lehetett hidd el, csak egy valamit nem sikerült elérni: bebizonyítani, hogy mellette veszélyben van m a gyerek. Persze ettől még lehet hogy a per végén engem találnak alkalmasabbnak. Csakhogy addig még eltelik sok idő és attól félek csak, hogy a gyerek állandóságára hivatkozva az összes többi kevésbé számít majd. De erről írtam egy másik oldalon.

Kissember!
Annak idején én is kértem az ideiglenes elhelyezést és másodfokon is elutasították! Nem hagytuk annyiban és a következő tárgyaláson leszabályoztattuk órára pontosan a kapcsolattartást! Ne add fel, kérjétek a tárgyaláson az anya kórházi kezeléseire hivatkozva!!! Ha nem is helyezi el Nálatok, akkor legalább az ápolás idejére tegye meg!! DE KÉRJÉTEK!!!!!!!!!!!!!!

Zoltán György jogerős ítéletet hoztak az ideiglenes kérelmemre másodfokon. Gyermekelhelyezési perünk van, ennek még csak az elején vagyunk még csak bontóperi tárgyalás volt decemberben, de úgy halad mint a csiga. Tavaly áprilisban adtuk be a válást, csakhogy tavaly június végén gyakorlatilag elzártak a gyerektől és novembertől van hivatalos láthatásom. Ezért szinte ugyanazt kellett volna az ideiglenes intézkedésnél bizonyítanom, mint azt a gyermekelhelyezésnél kell. Csak ugye eddig még nem voltak szakértők és tanúmeghallgatások sem. Lényeg, hogy nem sikerült bebizonyítanom, hogy az ex mellett veszélyben van a gyerek.

Kissember!

Ideiglenes végzést az Ítélet előtt hoznak, ha azt mefellebbezed marad ugyananál a bíróságnál. (Nálam ez volt)
Azaz jogerős Ítéletet még nem hoztak.(?)
Bármikor, bármilyen kérelmet előterjeszthetsz az ügyben, csak legyen megalapozott!!

Kérdezőné, Derill,Obuda Fan!
Még egyszer köszönöm a segítségeteket. Február
17-óta többet tudok lányomról. Saját utánjárásomnak köszönhetően tudom hol lakik, tanul. Voltam a lakóhely szerinti gyámhatóságon. Kértem a láthatás újraszabályozását. Annak idelyén elfogultság miatt nem az anya lakóhelye szerinti gyámhatóság lett kijelölve, az eltelt időszakban, viszont megszünt az akkor kijelölt gyámhatóság kapcsolata a lányom lakóhelye szerinti gyámhatósággal. Kérésemre, kérje át az anyagainkat, annyit válaszolt, ez teljesen más ügy. Ebben az esetben , nem tudom, jóltettem-e ezt, nem a bírósághoz kellett volna-e fordulnom. A gyámhatóságon azóta hétfőn volt bent a volt nejem a lányommal. A gyámügyi előadó elmondása alapján nem értette mit akarok.
Kérte, először, csak levelezzek a lányommal. Ma írtam neki . Továbbá, a láthatás hivatalos helyiségben legyen az első időszakban. Jövő hét péntekre kérte, hogy legyen a megbeszélés. Ezeken felül kijelentette, hogy a lányomra bízza a dolgot. Megkérdeztem az előadót, a mai világban nem kicsit elavult-e a levelezés.Telefonon hamarabb, akár beszéd, akár írott formában jobban lehet tartani a kapcsolatot. Szerettem volna megtudni a telefonszámát. Nem is kérdezte, meg töle, kaptam a választ. Azért ha kell Õ el tudja érni. Le kell még írnom, kaptam sms-t a lányomtól melyben írja, szeretne velem beszélni, de az is benne van, " anyu meg ne tudja". Erről a gyámügyes is tudott, de kérésemre nem lett leírva, csak a lányomnak említette . Mikor rákérdeztem, már nem is emlékezett mit válaszolt a lányom ,ill. válaszolt-e egyáltalán. Ugy látom, nem sok minden változott. Mindent kezdhetek előröl. Mindent nekem kell bizonyítani. Nem is beszélve arról, szegény lányom mit kaphat az anyjától. Az időhúzás sem tesz szerintem jót.