Gyermek láthatás

Zoltán György az ideiglenes intézkedés ellen lebbeztünk fel és ez annak a másodfokú, jogerős végzése.

Sziasztok!
Valóban nem munkahelyi elfoglaltság a vasárnapi futballmérkőzés, de attól függetlenül aláírtam egy szerődést, amiben köteleztem magam a mérkőzéseken való részvételre. 12 éve sportolok és azért mert az exem ezzel áll kegyes bosszút azon, hogy elhagytam, szánalmas. Lehet, hogy naív vagyok, de bízom, hogy a bíróság mérlegelve a helyzetet elfogadja kérvényemet a szombati láthatásra. Hiszen neki nincs "kötelező" programja a hétvégeken. Hozzáteszem, bármikor szüksége volt rá, hogy vigyázzak a kilányomra, mert elfoglaltsága volt, szó nélkül ugrottam. Ma megyek 4-re egy ügyvédhez. Folyt.köv. utána.

Köszönöm nektek, pappa, imola, balázs01!

Nagyon rendesek vagytok, hogy így segíteni próbáltok, erre a nagy számú együttérzésre és jóakarásra nem is számítottam. Teljesen jól esik. Kicsit megnyugtató, hogy nem csak mi tudunk ilyen helyzetbe kerülni, bár valójában senkinek sem kívánom.

Még nem tudom, mihez fogunk kezdeni, át kell még gondolni. Szerintem egy-két kapcsolattartást még megvárunk, hátha kikristályosodik azalatt, hogy anyukáék is hogyan gondolják ezt a hozzáállást, a kisgyermeknek is mennyire erős, következetes az eljöveteli vágya vagy csak egy pillanatnyi fellángolás volt. És talán minderre bizonyítékokat is sikerül ezalatt szereznünk. Sajnos jól tudjuk mi itt mindannyian, hogy ez mennyire fontos szempont, hogy legyen bizonyíték.

Természetesen ha vkinek eszébe jut még vmi ezzel kapcsolatosan, bármi, azt szívesen vesszük.
Mégegyszer mindenkinek köszönöm.

Pocak

Ez ideiglenes végzés, vagy Ítélet?

Írok én is valamit, mert megkaptam a végzésemet másodfokról. Az exfeleség azt kérte, hogy korlátozzák a hétvégi láthatásom úgy, hogy ne vihessem magammal el a gyereket, hanem az anya lakásán töltsük minden második héten szombati napon. Ezt elutasították. Kérte az anya, hogy nyári szünidőben csak 2 hét legyen a láthatásom. Ezt is elutasították. Én azt kértem, hogy a nagy távolságra való tekintettel én elhozzam a gyereket, az anya pedig vigye vissza, ezt elutasították. Kértem hogy a nagy távolság miatt szombat reggel helyett péntek du. mehessek a gyerekért, ezt elfogadták. Kértem, hogy nálam helyezzék el a gyereket, ezt elutasították, mert nem bizonyítottam hogy a gyerek veszélyben lenne az anya mellett. Kértem a kapcsolattartás pótlását, ezt is elfogadták. Igaz hogy egy csomó mindent nem vettek figyelembe, de legalább történik valami. Nem értem, hogyha mindkét szülő közösen viseli a gyerek tartásával kapcsolatos költségeket, azonkívül a gyerek érdeke hogy mindkét szülővel tartsa a kapcsolatot, akkor a nem kevés utiköltséget miért csak az egyik szülő állja. A másik, hogy ha elfogadták hogy alaptalanul zárta el az anya a gyereket a másik szülőtől és a kapcsolattartás pótlására szólítják fel, akkor a gyerek elzárása miért nem minősül veszélyeztetésnek? Arról meg nem is beszélve ha valaki betegség miatt le van rokkantosítva, az miért nem jelenti azt, hogy talán kissé korlátozott a gyerek nevelésében is. Ezt még figyelembe sem vették, pedig akkor nem tudom mit tenne a bíróság, ha mondjuk szokásos kórházi kezelés alatt a gyerek otthon maradna egyedül. Talán felszólítana hogy hozzam magammal és vigyem vissza ha az anya kijön kórházból? Mindezt persze végzésben mondjuk fél év múlva?Vagy maradjon az exanyósnál addig mert a feleségnél van elhelyezve a gyerek? Szerintetek?

Balázs01!

Korábban olvastam én is a történeted, de a végszavaidra reagálnom kell!

„"Az ügyvéden viszont nagyon sok múlik, ezt látom. Pro és kontra egyaránt. Az enyém mindig felkészült volt, és nagyon korrekt. Az exemé nagyon aljas és olyan tipus, aki a szemedbe hazudik. Tette is rendesen!:) Állítom, hogy ha nem ő az ügyvédje, teljesen normálisan meg tudunk egyezni!
Hát, mit mondjak! Hosszú másfél év volt! Biztosan öregedtem 5 évet!:)”"

Ez sajnos nálunk is így történik, azzal a külömbséggel, hogy nincs ügyvédem... Egyenlőre.

Egy évvel ez előtt mondta az exem, hogy mennyire megöregedtem hirtelen.
Visszakérdeztem; Csodálkozól?

Ennyit erről, a bíróság pedig tehetetlen, vagy nagyon annak látszik!

Pocak!
Bocsi, most van időm.
Teljesen ledöbbentett a bírónő hozzáállása a dolgokhoz!
Nálunk majdnem másfél évig tartott a per első fokig, még bő 1 hét van arra, hogy a férjem fellebbezzen, de szerintem nem fog ugyanis esélytelen.
Én is sokszor kértem itt tanácsot és kaptam is Derilltől, Obudától és a többiektől.
Nem részletezem a mi ügyünket, örülök, hogy vége lett, de a lényeg, hogy nálunk én voltam a felperes. Akkor még 3 kiskorú gyerekről volt szó, a nyáron viszont a nagyfiam betöltötte a 18 évét. Róla már semmilyen döntést nem hoztak.
Nagyon hosszű lenne mindent leírnom. A lényeg, hogy a középső fiam az apjánál helyezték el, a legkisebbet pedig nálam.- A nagy már szabadon dönthetett. A középső gyerek 15 elmúlt, a kicsi a nyáron tölti a 8 évét.
A középső a lakóhelyünktől 330 km-re tanul, ott kezdte a középiskolát, anyósoméknál lakik. Ezt a férjem intézte, szinte semmi beleszólásom nem volt. Ez is egy külön sztori lenne.:) Mindketten kértük a gyerekek nálunk történő elhelyezését, de mi az utolsó tárgyaláson keresetet módosítva, csak a kicsit kértük, mivel a középső már - úgymond - el van helyezve. A 2 gyerek nagyon ritkán találkozik szeptember óta. Viszont a bíróság önmagától csak nagyon ritkán hoz olyan ítéletet, hogy elválassza gyerekeket egymástól, ezért muszáj volt módosítani, mivel a középső már az apai nagyszülőknél él. Mint látod, nagy a korkülönbség a kicsi és a nagyok között.
Az ítélet - szerintem - nagyon korrekt lett az apára nézve is, mivel úgy helyezte el nálam a kicsit, hogy az apukáé minden második hétvége péntektől hétfő reggelig, plussz minden héten egy napon ő megy érte iskolába és másnap reggel ő viszi. Persze ez órára leszabályozva, mivel nálunk apuka zárta el a gyerekeket előlem hónapokra, így már régebben ideiglenesen leszabályozták a kapcsolattartást amit aztán nem mert apuka nem betartani.:)
A középső fiam minden második hétvégén látogathatom anyóséknál, persze velem szokott jönni. De ide Veszprémbe nem tud jönno, csak nagyon ritkán, mert olyan lehetetlenül messze van. Már bánja apuka, hogy elküldte tanulni az isten csodájába!:)) Most marad egyedül a nagy házban!:)
Náűlunk is volt pszichológiai vizsgálat és a pszichológus is nagyon korrekten leírt mindent.- Tényleg, szavam nem lehet. Értsd úgy, hogy az én hibáimat is tökéletesen meglátta. Voltak tanúvallomások, óvoda, iskola, barátok, szülők. 6 tárgyalás volt, a 7-en hirdettek ítéletet. Még nem jogerős, de már nagyon várom. Addig persze minden marad a régen leszabályozottak szerint.
Nálunk az bántott a legjobban végig, hogy a férjem nem igazán nevelni akarta a srácokat, csak birtokolni. Teszi is ezt mind a mai napig.
Csak egy pl: Június elején, ahogy vége lett az iskolának, fogta a 3 gyereket, elvitte anyóshoz 300 km-re, ő meg szépen visszajött és dolgozott egész nyáron. Egyetlen hetet töltött velük augusztus 30-ig, amikor is visszahozta őket!! A nagyfiam - aki jó fejú és jó tanuló gyerek volt - most osztályt ismétel, mert 2 tárgybó is megbukott!!! Én hiába mentem a srácokért, nem volt ideiglenes végzés, a rendőr sem csinált semmit. De még ezer dolgot mesélhetnék.
senkinek nem kívánom azt a pillanatot, amikor aug. 30-án este 9-kor hazajőve odalökte a kisfiam hozzám, hogy "adj puszit anyádnak!" és a gyerek csak állt beesett szemekkel, láthatóan megfélemlítve! Persze a kapcsolattartás szabályozása után már nagyon gyorsan megváltozott a gyerekem, hiszem már "legálisan" lehetett velem. A mai napig nincs vele gond, az egyik legjobb tanuló a suliban és végre teljesen megnyugodott, elfogadta a helyzetet. A középső fiammal is jó a kapcsolatom, bár hihetetlenül megeröltető anyagilag a 2 hetenkénti kocsikázás.
Ja és gytartást csak 3000 Ft-ot kapok, kmivel a férjem 3x annyit keres mint én. De nem bánt, hiszen a nagyok is esznek eleget, a ruháról nem is beszélve.
A bírónő az indoklásban nagyon részletesen leírta, miért döntött így és én kifejezetten örültem hogy apukának nem csak a szokásás láthatást adta, hiszen a gyerek ugyanúgy kötődik hozzá is, mint hozzám.
Egyébként nálunk közös megegyezésnek indult a válás, közös szülői felügyeletet is kértem, ezt nem fogadta el a férjem. Bennem mindig is sokkal nagyobb volt a kompromisszumkészség mint az exemnél.
Perköltség térítést sem ítélt meg egyikünknek sem, pedig mindketten kértük az ügyvédi költségeket is. A pszichológust meg tényleg az állam állja. Ső! Nálunk meghallgatásra is volt idézve, annak is csak az árát mondták meg, de az állam fizette!
Az ügyvéden viszont nagyon sok múlik, ezt látom. Pro és kontra egyaránt. Az enyém mindig felkészült volt, és nagyon korrekt. Az exemé nagyon aljas és olyan tipus, aki a szemedbe hazudik. Tette is rendesen!:) Állítom, hogy ha nem ő az ügyvédje, teljesen normálisan meg tudunk egyezni!
Hát, mit mondjak! Hosszú másfél év volt! Biztosan öregedtem 5 évet!:)

Kedves Pocak!
„A kapcsolattartás újraszabályozása
32. § (1) A kapcsolattartás újraszabályozását - ide nem értve a kapcsolattartás korlátozását, szüneteltetését vagy megvonását - a kapcsolattartást rendező határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság vagy a gyámhivatal a döntését alapította utóbb lényegesen megváltoztak és a kapcsolattartás újraszabályozása a gyermek érdekeit szolgálja.”
A gyermek érdeke egyértelműen az hogy zavartalan körülmények között és sokkal több időben tarthassa a kapcsolatot az édesapjával. Igen, mivel ez az egyezség szerinti helyzetben lehetetlen, muszáj újratárgyalni a dolgot. Élettárs ajtót nyit, anya éppen lefektet - borzalom, bizony, meg kell győzni a bíróságot arról, hogy így nem működik a megegyezéses láthatás.
Új körülmény lehet az is,hogy párodnak rendszeresen van délutáni munkája tehát az elmaradt kapcsolattartás kedden nem pótolható.
Jogásznak biztosan lesz használható ötlete,mit tegyetek.Ha az én ötleteim nem jók,kérek szépen magyarázatot jogásztól,miért nem.

Szia pocak!

A hideg futkosott a hátamon, amikor elolvastam a történetedet! Mintha a két évvel ezelõtt velem történtekrõl írtál volna!
Ugyanolyan balek voltam, mint a párod, hittem a közös ügyvédünknek, meg annak amit a volt férjem mondott-ígért. A különbség annyi, hogy ott a kislányunknak is az lett megígérve, hogy a kisöccsével és velem maradhat! Amikor három hónappal késõbb a megbeszélt idõpontban hazamentünk, minden összeomlott, a volt férjem pedig nem engedte el a kislányt, széttépte az elõkészített, aláírásra váró papírokat és a zokogó gyereket kitépte a karomból. Igy az akkor kétéves kisfiú hozzám, a négyéves kislány hozzá került. Ugyanígy kerestem a megoldást, akkor találtalak meg benneteket és derillt, aki rengeteget segített és mondatról mondatra döbbentem rá arra, hogy mennyire csõbe húztak, kihasználták a jóhiszemûségemet és hogy mekkora ostoba liba voltam. Szaladtam én is fûhöz-fához, volt ahol a szemembe mondták, hogy egyem meg amit fõztem, lemondtam a gyerekemrõl, milyen anya vagyok stb.stb. Közben a kislányt teljesen elzárta a volt férjem pl. az anyai nagyszülõktõl is, akiket pedig imád, ebbe szó szerint belebetegedett! Majdnem egy évig pereskedtek a szüleim ( addig egyetlen egyszer sem engedte a volt férjem látni nekik az unokájukat-egy órára sem!), míg a Gyámhatóság végre meghozta az ítéletét, amiben leírta, hogy a volt férjem akarta havi két óra az õ lakásán helyett, péntek déltõl vasárnap estig havonta egyszer magukkal vihetik.
Mivel a váláskor is tudott volt az, hogy külföldön szeretnénk tovább élni, csak NEM KERÜLT írásba, ezért ezt a tényt - tehát, hogy hiányzott az írásos apai hozzájárulás - a perben, amit a kapcsolattartás megváltoztatására indítottunk két éven belül; maximálisan ki is használták ellenem. Minden riherongynak el lettem mondva, a volt férjem folyamatosan közbekiabált, mindenbe belekötött, rendreutasítva egyszer sem lett. Ugy viselkedett, hogy a kislány az õ TULAJDONA!
Közben pszichológus, aki több mint 10 oldalon írta le a vizsgálat eredményeit, feketén fehéren benne van, hogy a gyerek elszakítása az anyjától beláthatatlan következményekkel fog járni! (Már akkor rágta a körmét, ronggyá simogatta a hálóingemet, amivel aludt és amit nem tudtak elvenni tõle, bepisilt stb. )
Senkit sem érdekelt, sem a Gyermekjóléti Szolgálatot - velük nagyon rosszak a tapasztalataim -, sem a Gyámhatóságot, senkit! Egyezség az egyezség, akkor is ha nyilvánvalóan káros a gyerekekre! Ök lettek egymástól elszakítva és nem elsõsorban a távolság miatt!
A két éven belül indított perben tehát hosszú harccal- és milyen áron - elértük azt, hogy a minden második hétvége helyett, ami külföldrõl tarthatatlan volt; minden második hónapban egy hét, nyolc vagy 10 nap, ünnepek szerint, illetve nyáron négy-öt hét. A kisfiamnak volt férjem aláírta a külföldre távozásához szükséges papírokat, ha aláírom, hogy a kislányom gyermekelhelyezését 10 éves koráig nem perelem, amennyiben volt férjem szolgálati lakással, állással rendelkezik és a kapcsolattartást nem akadályozza. Három óra hosszat vitáztunk, míg ügyvédem tanácsára aláírtam. A költségek 90 %-át is mi fizetjük a második férjemmel, hogy volt férjem láthassa a fiát és természetesen azt is, hogy én láthassam a kislányomat. Kéthavonta 4600 km-t utazunk és utaztatjuk a gyerekeket ezért! Ami még történt azt a kapcsolattartás-az egyik szülõ külföldön él topicban olvashatjátok.
Annyit még, hogy egyezséget soha az életben nem fogok még egyszer kötni és idén az egyezség ellenére megpróbálom a gyermekelhelyezési pert, mert én látom, hogy milyen állapotban van a kislányom! Minden láthatás orvosi kezelésbe, sírógörcsökbe torkollik, mert nem akar az apjához visszamenni! Tudom, hogy esélyeim szinte a nullával egyenlõek, mégsem adhatom fel miatta!
Azért írtam le a történetemet, hogy okuljanak belõle mások is, nektek szívembõl erõt és kitartást, mert nem lesz egyszerû. Én minden nap azzal fekszem és kelek, hogy a gyerekek egyszer felnõnek majd, elolvassák a papírokat és nyitva kell hagynom a lehetõségét annak, hogy szabadon döntsenek, milyen kapcsolatot akarnak a vér szerinti apjukkal. Ezért a kisfiam és vér szerinti apja közötti kapcsolattartást sem akadályoztam soha, de fogam összeszorítva hallgatom, amikor elmondja, hogy nem lehet a testvérével együtt a láthatásokkor, de még az apjával sem, mert az apai nagymamához van adva! Az utolsó beszélgetésünkkor a volt anyósomnak is elmondtam, ne higgye, hogy az a csöpp lány nem érzi, hogy Önök mennyire gyûlölik az anyját, Ön szerint mit érez, amikor kitépik a telefonkagylót a kezébõl és engem elõtte lehordanak mindenféle kurvának, hogy nem engedik beszélni, hogy nem engedik a másik nagyszülõkhöz, akkor kihez fog jobban ragaszkodni? Jobban fogja szeretni Önöket??? Lerakta a telefont...

Köszönöm, hogy hosszúra nyúlt történetemet elolvastátok, pocak; ne add fel!

Kedves Pocak!

Tudom hogy nem segit rajtatok,de én nagyon át tudom érezni a párod helyzetét ott a tárgyaláson. Nekem még ügyvéddel is nehéz volt annak idején és még ügyvéddel is elvették egy csomó jogomat, csak azért, mert a saját ügyvédem is úgy gondolkodott,gyereknek az anyjánál a helye és az apa csak egy zavaró tényező. Úgy hallottam,hogy a bírónak a jogi képviselő nélküli felet külön fel kell világosítania, ez valahol törvényben szerepel. De gondolom nem tette meg és ezen az alapon úgysem juttok semmire.
Én nem tudom értelmezni igazán,mit tekint a jog "új körülménynek". Biztosan bármi lehet az,a bíró megitélésére van bízva. Az anya visszaél azzal a helyzettel hogy apa csak a lakásban látogathatja a gyereket, igy szerintem új körülményként értékelendő, hogy a láthatás nem működik zavartalanul. Mégpedig ez nagyon fontos lényeges új körülmény.Ez pedig sérti mind a gyerek,mind az apa érdekét.Én megpróbálnék igy perújítást elérni.Az új keresetben kiemelném,hogy az elvitel joga nem tagadható meg az apától.

Balázs01!

Az ítélettel valószínű mi is jobban jártunk volna.
Én mondtam is a páromnak, hogy olyan egyezségbe ne menjen bele, ami számára hátrányos, akkor inkább ne legyen egyezség, hanem a bírónő hozzon ítéletet. Mert akkor meg is kell indokolnia, ha számára hátrányosat hoz, és ha elmarad az indokolás, vagy jogszabályba ütközik, akkor meg tudjuk fellebbezni.
Csak sajnos a költségvonzatokkal akkor még nem voltunk tisztában, és erre jól rá is érzett a másik fél és a bírónő is.
Amióta együtt vagyunk, jóformán én tartom el őt. Az ő fizetése sajnos csak arra elég, hogy kifizesse belőle a gyerektartásokat, meg a régen, más körülmények között felvett autóvásárlási hitelt a biztosításokkal. A rezsi, az élelem, a telefonok, stb. az én fizetésemből mennek jószerivel. Így aztán nem merte sem továbbvinni a pert (komplex pszichológusi családvizsgálat), sem megkockáztatni egy pervesztesi pozíciót.

Balázs01! A ti esetetekben hozott ítélet érdekelne, ha lesz időd írni róla. Hogy milyen bizonyítási eljárások voltak, milyen eredménnyel, mi lett az ítélet és annak indokolása.
Ha gondolod, nyugodtan írhatsz az e-mail címemre.
Előre is köszi.

Nem vitás, hogy a párom sajnos egy (nekem is fáj, de ki kell mondani) balek volt, és hiába adtam előtte én is neki tanácsokat, mások tapasztalatát innen a fórumból, stb, a tárgyaláson egyedül volt és így igaz, pappa, nagy nyomás alatt. Õ is elcseszte, meg rá is szedték, kihasználták a hozzánemértését és a jóindulatát.
De éppen eléggé nyomassza most már őt is, hogy hibázott, nem akarom még én is tovább szapulni, azzal nem megy sokra.
Egyébként meg a bírói felelősséget kicsit nagyobbnak gondolom annál, amit Derill írt. Nem kell, hogy az apuka ügyvédjét játssza, ezt nem is tehetné, de a korrekt tájékoztatás kötelessége lett volna, főleg annak a félnek az irányában, akinek nincsen jogi képviselője. Tájékoztatnia kellett volna a páromat arról, hogy ez a per tárgyi költségmentes, és hogy ez mit jelent. Hogy nem kell megijednie a pszichológusi vizsgálattól csupán annak költségvonzata miatt, mert az állam állja, ugyanez vonatkozik a tanúkra is, és ha nincsen pénze ügyvédet megbízni, kérheti pártfogó ügyéd kirendelését. És ha csak ennyit megtesz a bírónő, már egészen más lett volna a kimenetele az ügynek.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a két fél érdekeinek szem előtt tartása persze nem, de a gyermek érdekeinek szem előtt tartása azért elvárható a bíróságtól, sőt, kötelessége. És ha ezzel ellentéteset tapasztal, nem hagyhatja jóvá az egyezséget.

Én most a megoldást keresem, mert mindig kell lennie vmi megoldásnak. Beterjesszünk egy újabb kereseti kérelmet a módosításra, vagy esetleg lehetne perújítást kérni? (Gondolok itt a kislány pszichológiai vizsgálatára mint olyan új bizonyítékra, amelyet a bíróság a perben nem vizsgált, pedig lényegesnek bizonyul, benne arra, hogy milyen erős a kislányban a ragaszkodás az apja iránt, és a vágy, hogy elmehessen vele. )
Szóval ha vki ebben tudna segíteni, hogy mit érdemes most inkább tenni, keresetit benyújtani, vagy perújítást kérni, esetleg egy harmadik megoldás, és milyen indokkal, azt megköszönönöm.

Pocak!
Hihetetlen, amiket írtál! Nekünk 1 hete hoztak ítéletet Veszprémben és hihetetlenül korrekt az apukával is! Most mennem kell, de délelőtt leírom a részleteket is!

Arról nem is beszélve hogy hol találsz olyan ügyvédet aki komolyan ért a családjoghoz és a gyermeki jogokhoz és a gyerek érdekéről fogalma van. Az ügyvédek is abban a hiszemben vannak,akár nők, akár férfiak,hogy a gyerek az anya "tulajdona".Fehér holló a jó ügyvéd.

Derill, a bírónak nem kellett volna nyomást gyakorolnia az apára hogy egyezzenek már meg és már bocsánat, miféle egyezséget hagyott jóvá? Olyat, ami egyértelműen hátrányos a gyerekre,mert az apja nem viheti el és kiteszi a gyereket a szülők közötti ellentéteknek. Érzésem szerint ez pedig jogellenes. Gondolom Pocakéknak nem volt ügyvédjük és rettenetesen nehéz lehet ügyvéd nélkül nyomás alatt jól dönteni.
Lassan úgy néz ki ez az ország hogy akinek nincs elegendő pénze és nem tud ügyvédet fizetni az ne is láthassa a gyerekét.

Pedig bizni érdemes. Vannak nagyon jó birók és nagyon jó biróságok. De sajnos tudomásul kell venni, hogy a legszuperebb biró sem tehet semmit, ha a felek egyezséget kötnek. Ez az egyezség végrehajtható, csak épp rendkivül hátrányos az egyik félre. De ha egyszer beleegyezett, a biró sem tehet mást, mint, hogy jóváhagyja. Nem állhat neki magyarázkodni, hogy gondolkozzon apuka, biztos jó ez a gyereknek?

No hát azok után ami pocakkal történik, meg másokkal is megtörtént, egy csöppnyi bizodalmam nincs a továbbiakban a bíróságga kapcsolatban :(

• mert ők is emberek-- akik ilyen helyzetbe hozzák a másikat döntéseikkel, hogy képesek munkájuknak tekinteni mind azt amit végeznek. Ennyire nem számít a tisztesség?

Katasztrófa és siralmas, legyen erőtök ehhez még !

Köszönöm, kérdezőné.
Igen tudom, hogy két éven belül bírósághoz lehet fordulni. (mondjuk, ismerve a helyi gyámhivatalt, a bíróság még talán ebben a helyzetben is szerencsésebb választás) A probléma csak ott van, hogy az erről szóló kormányrendelet megszabja, hogy milyen esetben lehet két éven belül módosítást kérni. Azaz, ha nem ilyen indokkal tesszük, akkor szinte reménytelen eredményt elérni.

A kapcsolattartás újraszabályozása
32. § (1) A kapcsolattartás újraszabályozását - ide nem értve a kapcsolattartás korlátozását, szüneteltetését vagy megvonását - a kapcsolattartást rendező határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság vagy a gyámhivatal a döntését alapította utóbb lényegesen megváltoztak és a kapcsolattartás újraszabályozása a gyermek érdekeit szolgálja.

Az, hogy a módosítás a gyermek érdekét szolgálná, szerintem minden jóérzésű embernek evidens, bár anyuka erről biztosan másképp vélekedne.
Keményebb dió a lényeges körülményváltozás bizonyítása. (Hacsak az nem nevezhető lényeges körülményváltozásnak, hogy apuka rájött, hogy csőbehúzták, és kezd tisztán látni!)
Nehéz ilyet felmutatni, hisz csak egy hónap telt el azóta.

Mondjuk az is igaz, hogy azzal senki nem számolt eddig, és a tárgyaláson se került megvitatásra, hogy a kislánynak ilyen erős az óhaja és akarata az iránt, hogy eljöhessen az apjával. Ez egy olyan jelentős körülmény, amivel a per alatt a bíróság nem számolt. Vajon számítani fog ez?

Köszönöm az együttérzéseket. Ezek szerint mások is úgy látják, borzalmas ez az "egyezség".

Pedig nem is az Isten háta mögött vagyunk, a Veszprémi Városi Bíróságról van szó.

Ja, és fellebbezni sem lehet. Nekem ez volt az első ötletem, amikor a párom kijött a tárgyalásról és elmesélte, én rögtön átláttam a csőbehúzást.
Õ szentül hitte, az ért vmit, hogy ahhoz azért ragaszkodott, hogy sétálni hadd mehessen le vele. Én mondtam neki, nagyon csodálkoznék, ha ilyen benne lenne a végzésbe. Mert szerintem a jogszabály ilyet nem ismer. Létezik a tartózkodási helyen való meglátogatás, és létezik az elvitel. Mondtam neki, hogy vagy elhozhatod, de akkor akármerre, nem csak a ház körül, vagy nem hozhatod el. De ilyen, hogy nem hozhatod el, de lemehetsz vele sétálni, ilynről még nem hallottam. És a gyámügy is azt mondaná rá, hogy nem végrehajtható.
Na mindegy, a baj az, hogy a végén a bírónő megkérdezte tőlük, hogy lemondanak-e a fellebbezési jogukról, ő meg ebben a hiszemben lemondott róla, csakhogy mielőbb végrehajtható végzése legyen.
Sajnos csak ő is most látja, hogy fontos a végrehatható végzés, de még fontosabb, hogy mi áll benne.

pocak: a magyarország.hu/ügyintéző/ügyleírások/család/házasság/házasság felbontása/kapcsolattartás alatt olvastam, hogy két éven belüli módosítást a bíróságon lehet kérni, de olvasd el te is!

Pocak! Ez rettenetes! Én is teljesen meg vagyok döbbenve!

ASZTA.... nagyon gáz az ügy! Teljes döbbenet! Ismét egy bíróság/bíró/bírónő, aki a gyermek érdekeinek maximális figyelembevételével, és érdekeinek képviseletében járt el... Felháborító!
Jó tanácsom pedig nincs, abszolút patthelyzetnek érzem, amiben a bíróság szorosan partner volt a megoldás helyett!, hogy legyen már egy üggyel kevesebb.

De azt is gondolom, hogy a hozzáértők, ha van megoldás, segíteni fognak. Magánemberként pedig azt gondolom, hogy IGENIS a gyermek érdekei azt kívánják, hogy ezen minél hamarabb módosítsanak.

Bíróságon kötött kapcsolattartási egyezséget két éven belül milyen indokkal lehet módosíttatni eredményesen?
Az egyezség sajnos nagyon hátrányos a páromra (ő a különélő apuka) nézve, és szerintem a 4 éves kislányra nézve is.
Úgy szól dióhéjban, hogy havi 1 alkalom, 3 óra időtartam, az anya lakásán, és ugyanez a páros ünnepek másnapján.
Az anya keresetiében állt ez ugyanígy, a mi ellenkeresetink havi 1 hétvégére (szombat-vasárnap) szólt nálunk alvással, plusz nyáron 2x1 hét, és a páros ünnepek másnapja.
3 tárgyalás is volt, környezettanulmány, óvodai vélemény, tanúk. A pszichológusra már nem került sor, mert benyújtottunk egy kompromisszumos egyezségi javaslatot, melyben az állt, hogy havi 2x1 nap 10-18-ig elvitellel (de nincs nálunk-alvás), páros ünnepek másnapja elvitellel, és nincs nyári 2x1 hét, mindez a gyerek hat éves koráig.
A harmadik tárgyaláson erről egyezkedtek, aztán hogy ebből hogyan hozták ki azt az "egyezségnek" csúfolt vmit, amit fentebb írtam és ami nem más mint az anya kereseti kérelme, én magam se, de a párom se érti.
Csak annyit tudok, hogy a bírónő mondta a feleknek, hogy ha nem egyeznek meg, és ragaszkodnak a pszichológushoz, akkor azt nekik kell fizetni, továbbá ha nics egyezség, akkor a vesztes fél fizet mindent. (Úgy gondolom, jól csőbehúzták, mert egyébként tárgyi költségmentes a per, tehát a pszichológust és a tanúkat az állam állja amúgyis. Persze az anya ügyvédi díját ránk lőcsölhették volna, ha vesztünk) Erre aztán a párom is megijedt, meg már elege volt a sok pereskedésből, ami az állását is veszélyezteti, így belement ebbe, bár az ő bevallása szerint ahhoz azért ragaszkodott, hogy legalább a ház körül hadd sétálhasson a gyerekével.
De ez természetesen nincs benne sem a jegyzőkönyvben, sem az egyezségben. Az anyukának meg persze esze ágában sincs betartani a tárgyaláson tett szóbeli ígéretét erre vonatkozólag.
Ráadásul szerintem van az egyezségnek egy diszkriminatív része is.
Úgy szól, hogy páros ünnepek másnapja, 15-18-ig, de ha az anyukáék ekkor elutaznak, akkor azt ezt követő kedd ilyen időpontban.
Namost nyilván papíron anyukáék mindig el fognak utazni, így mindig kedd lesz belőle, az viszont már nem munkaszüneti nap, így ha a párom éppen délutános lesz (mert műszakozik), akkor nem fog tudni menni. Azt meg jól tudjuk, hogy a jelen jogi szabályozás szerint az elmaradt időszakos kapcsolattartás nem pótolható. Tehát elméletben az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem lesz neki időszakos kapcsolattartási lehetősége a gyakorlatban. Jól érzem, hogy az egyezség ezen része sem éppen fair?

Ez az egyezség 2006 február elején köttetett, azzal a záradékkal, hogy a kislány 6 éves korától a felek új egyezséget kívánnak kötni.
A párom már nagyon bája, hogy "megijedt a tárgyaláson és bedobta a törülközőt", ráadásul már megint kijátszották a jóindulatát. Szóval szeretnénk módosíttatni. A 3 órás időtartamot kicsit kitólni, és az elvitellel. A havi 1 nap is nagyon kevés, de vminek örüljön anyuka is, telhetetlenek nem akarunk lenni.

Van esély módosíttatni az egyezséget az egyezségkötés után akár pár hónappal is?
A jogszabályban az szerepel, hogy akkor lehet, ha az alapul vett körülmények jelentősen megváltoztak, és a módosítás amúgy a gyermek érdekében áll.
Az nem lehet nyomós ok, hogy a jogyzabály szerint az elvitelt nem is lehetne megtagadni, apuka tévedésben volt, nem tudta, hogy ez neki szinte alanyi joga, ezért alapvetően nagyon hátrányos az egyezség mind az apa, mind a gyermek jogaira nézve, és a módosítás jobban szolgálná a kapcsolattartás eredeti célját?
(A kislány egyébként már nagyon el szeretne jönni az apjával. A tárgyalás utáni kapcsolattartáson a kislány megkérdezte az apját, mikor mehet már el vele, a párom meg megmondta neki, hogy kérdezd meg erről anyádat, mert ő nem engedi. Erre a gyerek megkérdezte az anyját is , és nagy hisztit lerendezett az anyja előtt, a párom azt mondta, úgy hanyatt vágta magát közben, hogy szegénynek nagyon be is koppant a feje a padlóba. )Ezek után szerintem felelős szülőként nem is tehetne mást a párom, minthogy kérje a módosítást, mert a kislány az elkövetkezendő 2 évben (hat éves koráig) akár többször komoly kárt tehet magában, és valószínű, hogy ezt is a párom ellen fordítaná csak az anyja. /Ja, természetesen könnyű testi sértéses eljárást két évvel ezelőtt (a szakításuk után 5 hónappal) már indított ellene./

Engem még azért is zavar az anya lakására való korlátozás, mert így a páromnak nincsen tanúja. Tehát bármivel begyanúsíthatja az anya már megint, és kezdődhet újfent az ellenbizonyítási szélmalomharc, másrészről az újabb kapcsolattartási perben (akármikor is legyen a következő) a párom semmiféle bizonyítékkal nem fog rendelkezni arra vonatkozólag, hogyan teltek a kapcsolattratások, a lánya mennyire ragaszkodik hozzá, az anya hogyan zavarja a kapcsolattratást mindeközben, stb...

(Még egy kis adalék, az egyezségkötési első kapcsolattartáson a párom megjelent a lakáson 15:00 kor (a végzés szerinti időpontban), anyuka élettársa beengedte, anyuka meg kiszólt a szobából, hogy "most fektettem le" (mármint a kislányt).
Tehát még a saját szája íze szerint köttetett egyezséget sincs ínyére maradéktalanul betartani. Hát ilyen anyukával állunk szemben.
Mit tehetünk?

Az gáz. Akkor el kell dönteni, hogy mi a fontosabb. Merthogy nincs olyan döntéshozó, aki képes adhoc meccsekhez igazitani a kapcsolattartást.