haniel (törölt felhasználó)
2006.02.26. 19:08
A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve
idézés húszezerhatra
- 1
- 2
Szöszi22
#
2006.02.26. 15:58
vzoli!Köszi,klassz vagy,de még Te is a magad sajátos módján"értelmezted"a karácsonyi ajándékot...nem a kocsi fáj,meg a füstölő...a barbárság,de az nagyon.Nem neki,-ő megszokta,volt rá 24 éve...járt a 100Ft-os cucckban,amit neki vettek,a tesó meg a belvár legjobb szalonjából lett öltöztetve,-de ez tényleg magánügy,hogy ez egy nőt-anyát-zavar
obsitos
#
2006.02.26. 15:49
Senki sem akar téged megsérteni, ha te a szót ekként "érted", az a te bajod.
Azonban ha lehet: csak és kizárólag a LÉNYEGET! (A magánvéleményed nélkül mint pl. trampli stb., stb.)
Egyébként, neked ahhoz semmi közöd, hogy az a családi ház miként - miből jött össze. Mint házastársi közös vagyon, ha csak egyes egyedül a féjr hajt/gürcöl/tépi magát, miközben az asszony otthon netán csak a körmeit reszelgeti..., ez akkor is az ők KÖZÖS vagyona. Tehát a 650 milliós vagyoni értéknek a fele - vagy amennyiért majd eladható lesz az ingatlan - a fele a mamit mint özvegyet ez akkor is megilleti.
Aztán az a férj (= apa) is megéri a pénzét, aki a fiait jócsként kiírja a vagyoni örökrészből...
vzoli
#
2006.02.26. 15:42
Kedves Szöszi22!
Ha ez valóban idézés: ez nem jogi döntést jelent egy ügyben. Hanem csak - gondolom - egyelőre megjelenési kötelezettséget, amelyet - szerény, nyomott véleményem szerint - nem érint az, hogy 20006. márciusa szerepel rajta, hiszen ez esetben nemhogy egy átlagos, hanem egy közepesnél szerényebb értelmi képességgel rendelkező ember számára is nyilvánvaló, hogy itt pusztán egy gépelési hiba történt: 2006 helyett egy nulla véletlen hozzáadásával 20006-ot írtak. Itt pusztán az számít, hogy egy átlagember egy ilyen jellegű és súlyú gépelési hibát hogyan értékel. És egy átlagember ezt nem úgy értékeli, hogy 18 ezer év múlva kell majd megjelennie valahol, hanem azonnal észreveszi, hogy hol, mire vonatkozóan történt tévedés ill. véletlen tévesztés. Én személy szerint - és ez csak az én véleményem - úgy értékelem ezt a hibát, hogy a benne foglalt gépelési hibától függetlenül, annak csekély súlya miatt olybá' számít, mintha semmiféle hibát nem tartalmazna. Szerintem ne foglalkozz a gépelési hibával.
Az egésznek a kimenetele nagyon nagy valószínűséggel az lesz, amit Obsitos említett. A köznyelv ezt úgy fogalmazza meg, hogy "a haszonélvezet erősebb a tulajdonnál". De - szerintem - ezt egy átlagember is tudja. Az özvegy feleségnek haszonélvezete áll fenn azon, amit egyébként nem ő örökölt a férjétől. És a haszonélvezetben foglalt használati jog magával a tulajdonossal szemben is kizárólagos; tehát megtilathatja a (rész)tulajdonosnak az ott-tartózkodást, a használatot, stb.
Ha a fiúnak esélye van arra, hogy még az édesanyja életében haszonélvezettől mentes tulajdonjoga álljon fenn azon, amin most az anyja haszonélvezetével terhelt, akkor - hacsak erre vonatkozó megegyezés nem születik közöttük - legfeljebb egy - esetleg igen elhúzódó - bírósági ügy végeredményeként. És (ha jól láttam) e topikban már voltak korábban hozzászólások, hogy az ennek alapjául szolgáló kérelemnek mire kell irányulnia: osztatlan közös tulajdon megszüntetése, haszonélvezet korlátozása.
Egy biztos: a fiúnak nem szabad arra apellálnia, hogy egy esetleges bírósági ügy kimenetele egyértelműen és feltétlenül csak rá kedvező módon alakulhat. És arra sem szabad apellálnia, hogy erre a jövő héten kerül sor. Vagyis: el kell kezdenie berendeznie az életét, el kell kezdenie gondolkodni a jövőjéről. Ami alakulhat úgy, hogy évekig, évtizedekig esetleg csak ingatlanprospektusokban lát háromszintes, több tízmilliós (650 milliós?) házat, amiben másfél milliós TV virít. Vagyunk pár millióan így ebben az országban. Ez még önmagában nem tragédia. Ha a srác annyira zseniális: ha megvan a szorgalma is hozzá, akkor még többet összehozhat, mint a szülei.
Én úgy gondolom, hogy a jelen helyzetben a legjobb az, hogy az egyetemi tanulmányaira koncentrál a fiú, és jó ha tudja: az anyjának amíg tanul, tartási kötelezettsége van irányában.
Ismerek egy olyan fiatalembert, aki intézetben nőtt fel (az anyja a születése után lemondott róla), az állam 18 éves korában - egy néhány évig tartó, részleges támogatást jelentő utógondozási "szolgáltatástól" eltekintve - teljesen elengedte a kezét, érettségije viszont volt, túl nagyra nem tartotta magát ahhoz, hogy fizikai munkát végezzen, szoba-albérletben lakott, majd amikor kezdte egy kicsit összeszedni magát: főiskolára iratkozott be (gondolhatod, hogy milyen lehetett munka mellett végignyomni annyi vizsgaidőszakot és államvizsgázni), majd az új végzettsége folytán most már nagyobb fizetéssel járó, jobb munkája van. Viszont még mindig elég gyalázatos körülmények között lakik.
Ezt jelenti a nulláról indulás. A barátodnak nem kellett verekednie a kajáért a brazil gépsoron, közös hálóteremben aludnia egy rakás másik gyerekkel, szülők nélkül felnőnie. Minden lehetősége megvolt arra, hogy egyetemre járhasson. Tkp. minden a feneke alá volt tolva. Övé a világ, ha tud élni a lehetőségeivel, a képességeivel. (Meg szerintem elméletileg a haszonélvezettel terhelt tulajdonjogát akár értékesítheti is; persze a haszonélvezet ténye és a mindössze 46 éves haszonélvező személye miatt nyilván csak jóval áron alul. De ez az összeg - az egyetemi évei idejére az anyjától járó tartással együtt jó alapot jelenthet a starthoz. Ha az anyja többet ad neki a tulajdonjoga, tulajdoni része "megváltásaként" mint amit így kaphatna: esetleg érdemes elkezdenie a fiúnak gondolkodni azon, hogy ez nem éri-e meg neki a reális lehetőségeket számbavéve. Persze, azért a jogi út sincs eltorlaszolva teljesen. Csak göröngyös. Elég göröngyös. Ezt is számításba kell venni. Meg kérdés, hogy hova vezet.)
Amikor egyetemet végeztem: volt néhány jó ruhám, pár műszaki cikkem, némi készpénzem és slussz. És nagyon hálás voltam a szüleimnek, hogy - erejükön felül - lehetővé tették számomra, hogy egyetemre járhassak. (És marhául nem volt 1/8-ad résznyi, haszonélvezettel terhelt tulajdonjogom egy 50 milkós (vagy 650 milkós?) házon.) Ja, és említetted azt a szuperkocsit, amit a tesója kapott ugyanakkor, amikor ő csak két szál füstölőt. Hát, hogy őszinte legyek: nekem még egy kétütemű Trabim sem volt, de nem haltam bele. 8-)
Én csak azt akarom mondani, hogy egy előre mutató és a tényleges lehetőségekkel számoló gondolkodás általában sokkal hasznosabb, mint az, amikor az ember hagyja, hogy az indulatai által rövidrezárt, kényelmes, meleg, katatón állapotban tengődjön. Mert akkor nem lesz az emberből semmi.
Ez nem azt jelenti, hogy az embernek le kell mondania arról, ami neki jár vagy amit ki tud harcolni, csak egyrészt mindig számot kell vetnie a lehetőségekkel; másrészt meg olyan helyzetet kell teremtenie magának - általában a saját erejéből, vagy minimális külső segítséggel -, hogy ne csak egy lehetősége legyen akkor, amikor az élet ismét valami nehéz erőpróba elé állítja.
A betört ajtóddal kapcsolatban. Ha esélyed van arra, hogy bizonyítani tudod, hogy ezt az amazon-mama produkálta (és nyilván tényleges kár is van) : tedd meg a szükséges jogi lépéseket. Ha nem tudod bizonyítani: felejtsd el! Ilyen egyszerű.
A munkahelyen "bevádolósdi-feljelentősdi" meg nem igazán jó lépés. Egyrészt szerintem nagyon nehezen tudod majd bizonyítani az állításaidat, de valószínűleg el sem fogsz jutni odáig, hogy ott bármit is bizonygathassál. Másrészt egy munkáltatónak igazából az számít, hogy a munkavállalója mennyire tudja ellátni a feladatatát, mennyire hatékony, mennyire "termelékeny". Hacsak egyéb körülményei nincsenek közvetlen kihatással a munkavállaló ezen - számára hasznos - tulajdonságaira, akkor - pláne egy családi ügy esetén - nemigen foglalkozik vele. Különösen igaz ez egy vezető beosztásban lévő személlyel kapcsolatban, aki általában nehezebben helyettesíthető. Harmadrészt meg nagyon könnyen visszájára fordulhat a dolog: könnyen előfordulhat, hogy - a közölt kifejezésektől ill. tényektől függően - egy becsületsértési vagy rágalmazási per kellős közepén találod magad, ahol te vagy a rosszleány és az amazon mami a sértett fél. Sőt - ha jól tudom - még az sem biztos, hogy egyáltalán lehetőséged lesz arra, hogy a valóság bizonyítása révén az egészből "kimosakodj", mert ezt a jog csak akkor teszi lehetővé, ha a kifejezés használatát vagy a tény állítását közérdek vagy jogos magánérdek tette szükségessé. A munkahelyen bevádolósdi-mindennekelmondósdi biztos nem a közérdek kategóriája; és - az igényérvényesítésre nyitva álló bírói út mint másik választási lehetőség miatt - egyáltalán nem biztos, hogy jogos magánérdek. Tehát szerintem azért csak óvatosan ezzel a nyilvánosság-dologgal!
A konklúzióm, ami a fenti - kissé túl hosszúra sikeredett - szöveg lényegét takarja: a srác számítson rá, hogy a kezdeti időszakot tekintve anyagi téren is újra kell gondolnia a lehetőségeit, a későbbi életét - annak legalábbis első szakaszát -, az életkörülményeit; és előfordulhat az az eset is, hogy mindezt a tulajdonjogához kapcsolódó tényleges vagyoni-használati értéket figyelmen kívül hagyva akár hosszabb távra szólóan (is) meg kell tennie majd. Neked meg az a feladatod, hogy a reális lehetőségek feltárásában segítsed, és támogasd akkor, amikor egyedül, vagy veled közösen felvázolja a jövendő céljait. Ha meg a tanácsomat megfogadod: nem kevered össze a jogi igény-érvényesítéssel összefüggő támogatást az anya-fia közötti haragszomrád-viszonyba való belefolyással.
Szöszi22
#
2006.02.26. 15:25
pappa!Ne vedd a szívedre!én sem foglalkozok a sértegetésekkel,mint látod.Ha bármi okosat tusz mondani,én figyelek-amire,akire érdemes,arra mindíg,és csak arra.Nos?
Petrocelli
#
2006.02.26. 15:22
Kedves Szoszi,
Ne hidd hogy nem erzek egyutt de a mocskos reszletek it irrelevansak. A srac ki lesz takaritva ez nem kerdes. A kerdes az, hogy az adott szituhoz kepest mit hoz ki az egeszbol.
Azon esetleg erdemes elfilozni hogy a vegrendelet megtamadasanak van-e ertelme. Az total mellekse, hogy a neni mekkora egy lelketlen nember.
pappa
#
2006.02.26. 15:19
Irigyellek Haniel: csak most, és csak neked! :)
obsitos
#
2006.02.26. 15:17
Milyen jó hogy ezt a hablatyot megválaszolni nem engem kértek fel...
Szöszi22
#
2006.02.26. 15:03
haniel!Oké,csak most,csak neked:A házaspár-negyvenesek,anya aktatologató,papa egy nagy koponya-összehoznak egy 500m2-es kéglit-nem a mama fizujából...Az apa megbetegszik,árulják a házat,650milláért-ez két éve volt-tavaly az apa meghalt./az anya elmondása szerint sosem szerette,de hősiesen kitartott,nehéz sora volt a luxusban/-a nagyfiút születése óta gyűlölte az anya,olyan végrendeletet csikart ki az apától,hogy a két fiú csak a köteles részt örökli,1/8-1/8,az anyáé a ház 3/4-e+haszonélvezeti jog.Amióta az apa meghalt,az anya elüldözte a fiát a házból,-"ok nélkül"-konkrétan azért,mert a tudós,és utált férjének a "kópiája"Hiába van tulajdonjog,törvényesen kizárja,most pedig kijelenti a fiát a házból,és a hagyatéki leltárban felvett 70-20/banki kölcsön/=50millió ft 1/8-val ,kb 6 millióval akarja kifizetni,szerinted ez normális ember?Amikor eladó a ház,650,amikor illetéket kell fizetni,akkor 70,ill amikor az örökséget kell megváltani,akkor 50/8 Te mit tennél?Szerintem szereznél 50 millát,és odatolnád a mamának,hogy csomagoljon,aztán eladnád a házat 650-ért.Ami pedig emberileg elviselhetetlen:egy nő nem igy gondolkozik.Eladja a kégllit,és elindítja a két fiatal felnőtt fiát,ha van miből,ha nincs,de inkább ő megy a híd alá,a kölykét nem engedi,-ez meg végrendeleteket irkál,hogy a kissebb fiát megvegye,hivatalokba rohangál,hogy kijelentse a másik fiát,aki sosem zavarta,felé sem néz,dolgozik,tanul.-na,ha a mama nem szekálná ki a világból:még a fiát befogadó barátait is zaklatja,nyomoz,követ ,üldöz mindenkit,aki a fián segít,és nincs vége
obsitos
#
2006.02.26. 14:52
Már tényleg nem akarom az értetlenséget folytatni..., de időközben eszembe jutott valami - segítőleg.
Kérdezed az okmányirodát. Nos a srác kitölt egy "Ideiglenes" lakcímbejelentőt, és ezzel aznapra meg is vagytok. (Az ürlapot a postán lehet kapni, te meg mint az őt "befogadó" személy, azt az okmányirodára való elmenetele előtt aláírod.) Tehát lesz hová ideiglenesen kijelentkeznie.
(A kecske is jólakott meg a káposzta is megmaradt.)
Ettől még az állandó lakcíme továbbra is a szülői ház, vagyis a most már a 1/8-ad tulajdoni hányada.
És onnan "állandóról" ne is jelentekezzen ki SOHA, vagyis amíg a vagyonjogi per az anyjával a bíróságon jogerősen be nem fejeződik majd.
haniel (törölt felhasználó)
#
2006.02.26. 14:14
A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve
obsitos
#
2006.02.26. 14:06
A "pont"-ot azért tettem ki, mert nem látom értelmét a veled való további vitának - ha nem érted a szót, melyet alább másik is megírtak már neked.
Kaptál jogi tanácsot, felvíilágosítást.
Ami választ kaptál a barátod JELEN problémájára, és AZ netán "nem tetszik" neked, sajnálom.
De a jogalkotás nem az egyéni érzelmek és/vagy kívánalmak szerinti...
És a magam valami: "keresd a nőt!"
Adott esetben a házon belül és AZON KÍVÜL IS.
obsitos
#
2006.02.26. 13:42
Nem a híd alá, hanem pl. ahol eddig is volt, ahol végül is az anyja rátalált.
Vagy próbáljon keresni magának egy megfelelő albérletet, és költözini oda.
A barátod az öröklött 1/8-ad tulajdonához majd csak a mami halálát követően...
A nőnek 3/4-ed tulajdona van az egész házból, a srácnak csak a negyedneknek a fele, és EZENEN az 1/8-od (is) van a maminak a haszonélvezete.
Pont.
Szöszi22
#
2006.02.26. 13:41
Obsitos!Konkrétabban?Hogy mit érzek,azt még én is lesz..om,hiszen ez nem jogi kategória.Praktikus,tanácsokat várok,világos kérdésekre,pl.még mindig:okmányiroda...vagy arra,hogy ha ez a nagyvilág elé kerül,és megemlítődik,hogy x-né y cégnél dolgozik,akkor mi van,-a cég neve belekeveredik egy botrányos ügybe,-amit az anya csinál,azt ők persze nem tudják,hogy veri a fiát,hogy arra "kötelezi"hogy míg az apját gyászolja,az új papival bratyizzon,ha pedig nem,akkor kidobja a híd alá stb..olvass csak vissza,nem akarom folyton ismételni magam...szóval hogy esik ez majd a munkahelynek?ill.-ez sem jogi kategória...mit lép rá,hiszen lejáratódik azáltal,hogy kiborul a bili,látleletek,rendőrségi,büntetőbírósági,hivatalos iratok,és más eszközökkel DOKUMENTÁLTAN!!!!nem rágalmazás,Tények.Mit ír erről a munkajog?Meddig terjed ilyen esetben a munkáltató kötelessége,jogai?
obsitos
#
2006.02.26. 13:36
Az okmányirodán valószínűleg felszólítják a fiatalembert, hogy jelentkezzen ki a lakásból, azaz egy dolog a tulajdonlás, és másik a haszonélvezet.
Kedves Szöszi22! Értsed már meg!
Ha nem cuccol a fiatalember záros időn belül, a mami birtokháborítás végett az önkormányzatnál feljelentést tehet, és ez bírságolással jár. És ha az eset ismétlődik, akár karhatalmilag is intézkedhetnek a kilakoltatás végett.
obsitos
#
2006.02.26. 13:28
Nincs az a pénz ami előbb-utóbb el ne fogyna, vagyis a maminak ma még lehet hogy hopp, de holnap tán már csak kopp.
Az újabb, alanti beírásodtól függetlenül, utalok vzoli hozzád címzett bölcs tanácsára.
Ha engem olvasva "nem értesz", próbáld a más segítő szavából kiolvasni a LÉNYEGET.
Szöszi22
#
2006.02.26. 13:28
vzoli!Én lényegében azt teszem,amiről Te beszélsz+használható infókat keresek erre a helyzetre:pl.még mindíg nem tudom,mit tegyen az,akit az okmányiroda beidéz 20006.márc.x-ra,hogy ott törvényesen kijelentsék a saját tulajdonú házából....hova..?mit tegyen?Menjen,?várjon 18000évig,jelentkezzen be a híd alá?
Én soha nem kerestem a mamit,ő nyomozta ki a tel. számomat,ő jött el álnéven!!! bejelentkezve egy munkaügyben,ő törte össze az ajtómat....nem hívta senki!én úgy vagyok ezzel,hogy akinek van magánélee,az éli azt,akinek nincs,az éli a másét....nekem VAN!!!csak végig kell nézni ezt a rombolást,és ez nem megy.Mondták páran a fiúnak,hogy "én a helyedben már rég árvagyerek lennék..."-egyébként érett felelős családapák,csak nekik is kinyílik a bicska...Mi persze nem innen keressük a megoldást,de keressük.Pl.itt.Törvényesen.
Szöszi22
#
2006.02.26. 13:14
Obsitos!Én a ház asszonya vagyok,a magamé,ezért van lehetőségem arra,hogy őt,és sok mást támogassak,és bolond lennék irigyelni azt a szerencsétlen tramplit,akinek az egyetlen örömet a férje-,majd a fiai kizsigerelése okozza,amúgy ember nincs,akihez egy jó szót szólhatna,és viszont,mert egyre több ember nyilvánosan is elhatárolódik egy ilyen gátlástalan harácsolótól.Õ szenvedett ebben a házasságban,soha nem állhatta a férjét,de hősiesen "kitartott"-útban a bahamák felé...miért nem ment el a fenébe 20éve???Most kárpótol,vásárol,zabál,hízik,vett magának egy bohócot,akit drága szállókba hurcol,hát irigykedjen a fene...
obsitos
#
2006.02.26. 12:28
Kedves Szüszi22!
Nem írsz "csúnyán", csak a mondanivalód lényegébe belefolyik a privát véleményed IS.
"Harcolsz" a fiatalember helyett/érdekében, ez mondhatni helyes, dicséretes, de az írásodból kicseng némi irigykedés is: akár te is lehetnél a ház asszonya...
Azt egyébként nem értem, hogy a maminak miért nem jó az, ha az elsőszülött fia az apjára hajzik?! Mert ha a srác tényleg akkora fej mint az édesapja volt, akkor a szegény megözvegyült (...) a fia zsenije által - és remélt jóvoltából - tán fűrödhetne továbbra is tejben-vajban.
Az aranytojást tojó tyúk esete...
Mindentől függetlenül a haszonélvezet okán jelen idő szerint a mami van előnyös helyzetben - akár élete végéig is.
vzoli
#
2006.02.26. 12:28
Szöszi22!
Ha adhatok egy tanácsot (lehet, hogy buta tanácsnak fogod tartani egy kívülálló részéről, aki ráadásul nem is jogász) :
Próbáld különválasztani az erkölcsi szempontból jogos, de a jog által tényleges igényérvényesítési lehetőség biztosításával nem támogatott felháborodásodat a jogos, és a jog által is támogatott felháborodástól.
Tudom, hogy ez végtelenül nehéz, de szerintem erre azért van szükség, mert ha az ember nagyon belelovalja magát az előbbibe, akkor esetleg egy idő után már összemosódik számára a kettő közötti határ, és már nem fogja tudni objektíven megítélni azt, hogy milyen jogi-taktikai lépéseket kell megtennie ahhoz, hogy az utóbbihoz kapcsolódó érdekeit majd a későbbiek során hatékonyan érvényesíteni tudja.
Az általad leírtakat tekintve az e topikban hozzászóló jogászok is alapjában csak ahhoz tudnak kapcsolódni, csak azzal összefüggésben tudnak segíteni, aminek jogi relevanciája van.
És én úgy gondolom - remélem, nem kövezel meg miatta -, hogy a nem jogi, hanem alapjában érzelmi-indulati oldalát tekintve e történetnek:
Neked a barátoddal kapcsolatban az a kötelességed, hogy őt a jogos érdekeinek érvényesítésében - és nem az édesanyjával szemben vívott magánháborújában - támogasd; teljesen függetlenül attól, hogy ezt a magánháborút ki indította, ki a rút főgonosz, ki az ártatlan, szenvedő fél, ki a fekete és ki a fehér nindzsa. Ez a te pozíciódból fakadó kötelezettség egy fiú-anya viszony megítélése tekintetében; teljesen függetlenül attól, hogy a fiú maga milyennek festette le előtted az édesanyját, vagy hogy te magad személyesen hogyan látod őt.
Én a helyedben az indulati oldal erősítésétől való tartózkodás mellett arra biztatnám a srácot, hogy a jogos érdekei érvényesítésének fel nem adásával párhuzamosan próbálja meg olyan helyzetbe hozni magát, hogy minél előbb függetlenedni tudjon az anyjától. Érzelmileg ha ez a viszonyuk miatt elkerülhetetlen, és anyagilag pedig mindenképp. Ehhez jó alapot biztosíthat számára az édesanyja tartási kötelezettsége az egyetemi tanulmányai ideje alatt.
Petrocelli
#
2006.02.26. 11:30
a csaladi tragedian tul szerintem ez egy teljesen rutin ugy.
Ugyvedet kell szerezni, ha minden ugy all ahogy mondod (bar a kep tavolrol sem teljesen preciz) akkor ebbol siman ki lehet hozni a maximumot.
Persze ido kell hozza, mert azt a masik fel konnyen huzhatja.
Szöszi22
#
2006.02.26. 11:23
Obsitos-Bocs,hogy ilyen csúnyán írok....(szöszi)
obsitos
#
2006.02.26. 09:57
Világos minden, szó se róla, csak az írásod...
obsitos
#
2006.02.26. 09:55
Abban osztom véleményedet, hogy a mami nemigen normális...
De jogképes, és mint ilyen végrendelezhet - akár 46 éves korában is már.
A végrendelet tartalma bocs, de nem tartozik rád.
Egyébként még annyit, hogy ha az ügyvéd azt mondta a végrendeletről, hogy "...ez így nem oké", vagyis akár alakilag akár tartalmilag támadható lesz majd, akkor erre a mami figyelmét nem kell felhívni - nehogy utóbb még kijavitsa.
Tehát van az "édes" anya és a nagyfiu közt egy vagyonjogi konfliktus, ezt kell a bíróságnak feloldania - ahogy azt alant Zoltán György helyesen javasolta is.
50 M Ft-ot három ember közt el lehet osztani BECSÜLETESEN és igazságosan úgy, hogy mindegyikőjüknek kerüljön megfelelő hajlék.
Az ingatlant a bíróság majd független szakértővel felértékelteti, és onnantól a bíróság általi vagyoni megosztás.
És még a következő: a SORS hozhatja így is, hozhatja úgy is, előre kiszámíthatatlan. A mai vagyon - mint oly sok másoknál - akár egy pillanata alatt is elpárologhat, netán adódik valami súlyos egészségi probléma az ember élete során, és akkor jó lenne ha a családja- a szerettei támaszként lesznek ill. lennének majd.
Szöszi22
#
2006.02.26. 09:21
Obsitos!Mi nem van úgy?A ház fele-fele volt a szülőké,a végrendeletben a két fiú a köteles részt örökölte,vagyis az apa fél részének a felét a mama,másik felét=1/4 a két fiú,igy lett a mama része 3/4,a két fiué 1/8, 1/8 rész=1/4.összesen 4/4.mi nem világos?
- 1
- 2
