Gyermek "újraelhelyezés?"

Sziasztok!

Az alábbi kérdésben szeretném a segítségeteket kérni:

A lányom 15 éves múlt. Az utóbbi két évben nagyon sok probléma van vele. (elváltam, egyedül nevelem, a bíróság nekem ítélte). A gondok: nem tanul, alkoholt fogyaszt (sokszor igen nagy mennyiségben), a magatartása megdöbbentő (felelőtlen, szemtelen), időnként pénzt lop tőlem.
Többször, és több pszichológusnál voltam vele, de nem volt hajlandó a kezeléseken részt venni, a legutóbbi pszichológus véleménye szerint: nincs is megfelelő kezelés a gyerekre. Az ő javaslata az volt, hogy kérjem gyámügyi felügyelő megfigyelését, és ha úgy alakul a helyzet, akkor kerüljön intézetbe a gyerek.
Két hete ittasan ment be az iskolába, és kirúgták. Mivel még tanköteles, sikerült beiratnom egy másik intézménybe, de... itt sem nagyon foglalkozik semmivel.
Nem tudom, hogy lemondhatok-e a gyerekről az apja javára - hogy a továbbiakban nála legyen elhelyezve a lányunk, vagy megtehetem-e ezt bármiféle hivatalos intézkedés nélkül, hogy egyszerűen átköltözik az apjához?
Illetve a gyámügyi felügyelő esete nem tudom hogy működik, kit kell felkeresnem, megoldás-e az intézetbe való küldése?

ui.: hétvégén mire hazaértem a fél lakást széttörték a barátaival...
nem hirtelen felindulásból kérdezem ezeket, hanem igen kilátástalannak látom már a helyzetet. Két éve ez megy... ha valamit nem kap meg, öngyilkossággal fenyeget...

Köszönöm a válaszokat.

Kedves Szatti!

Biztosan nem mondok újat,te is tudod,hogy a lányod beteg.Úgy gondolom, hogy komoly orvosi segítségre van szüksége, pszichiáterre. Igenis, van megfelelő kezelés.
Az intézettől semmi nem oldódna meg, sőt, a gyerek állapota csak rosszabbodna és semmi biztosíték arra,hogy ottmaradna. Lelépne és menne tovabbra is hozzád lopkodni törni-zúzni, kihívhatod rá a rendőrséget,visszaviszik és kezdődik minden elölről. Nem tudom, a gyereknek milyen a kapcsolata az apjával.Teljesen érthető, ha most már úgy gondolod,legyen az apja felelőssége ez az egész.
Muszáj annak a gyereknek sürgős orvosi segítséget kapnia, nagyon hamar alkoholista lesz és elveszítitek.
Együttérzek veled, hiszen a világon nagyobb baj nincs mint amikor az ember gyerekének baja van.

Kedves Szatti! Mikor elolvastam mit írtál, picit megdöbbentem...Kíváncsi vagyok, hogy neked milyen a kapcsolatod a lány apjával, aztán arra is, hogy a lányodnak milyen a kapcsolata az apjával.
Azért vagyok ezekre kíváncsi, mert nyilván valahonnan elindult ez a romlás. Valamiért megbetegedett a lányod (és itt egyet is értek pappa gondolataival).
Tény, hogy sokkal erőszakosabbnak kell lenned a tekintetben, hogy a lányod meggyógyuljon, hogy belássa hibás magatartását, és, hogy más úton kell haladnia! De tudnod kell, hogy a kamaszkorú gyermeked nem magától ilyen!
Ha lepasszolod az apjának, képzeld el mit fog érezni! Az intézettel kapcsolatban, amit pappa ír tök igaz! Teljesen bizonytalan a kimenetele.

Szerintem nem érthető, hogy legyen az apa felelőssége, rossz lépés lenne. Szerintem a közös útnak lehet valami reális esélye. Apa (akkor is, ha külön él), anya, és leányzó.

A lány beteg és AZONNAL orvosi segítségre van szüksége! Minden hivatalos szerv kizárásával, hisz őt most támogatni kell, nem támadni! Nagyon nehéz a küzdés, de csinálni kell! Érte!
Az nagyon fura, hogy egy pszichológus azt mondja, nincs megfelelő kezelés. Ezt azért én kétségbe vonom, de azt egy pillanatra sem, hogy nagyon nehéz, bonyolult ügy lesz.

Kedves Pappa!

Köszönöm a válaszodat. Igen, én is gondoltam arra, hogy baj van. És tettem is annak érdekében, hogy ez megszűnjön. De mint említettem, négy pszichológust kerestem fel a lányom miatt. Ebből kettő azt mondta, hogy ahhoz, hogy idegileg ne menjek tönkre, inkább én járjak pszichológushoz. Mindenfelől csak a szánalmat és a sajnálatot kapom a lányom miatt. Hisz én tisztességes és becsületes életet élek, nem iszom, a munkahelyemen megbecsült munkatárs vagyok, emellett jó eredményeket érek el a főiskolán. Tehát azt gondolom, jó példával járok előtte. Mégis rettenetesen elszomorít, hogy amit eddig tettem, mind csődöt vallott. Ismerőseim is csak a fejüket fogják, hogy semmi nem használt eddig a lányomnak. :(
A pszichiáter... amit javasoltál... Nem tudom.. Én úgy értesültem, hogy míg a pszichológus a lelki eredetű problémák feltárásával és megoldásával foglalkozik, addig a pszichiáter inkább úgymond "kémiai" oldalról közelíti meg az embert. Aminek egyenes következménye az antidepresszáns gyógyszerek szedése.
Valóban ez segítene?

Az apjával eléggé... hullámzó a kapcsolata a lánynak. Most, hogy én begurultam, és mondtam neki, hogy költözzön oda, és elég volt a viselkedéséből (illetve nemviselkedéséből), most úgy tűnik cinkosokká váltak. Egyébként nem kedveli az apját túlságosan. Tegnap délelőtt még azt kiabálta a lányom: "inkább a kórházba megyek be, de apámhoz nem!"

Bármiféle segítséget köszönök!

Kedves Kérdezőné!

Nagyon szívesen elmesélem az előzményeket, de .. azt inkább nem publikus formában tenném. Milyen lehetőségeim vannak?

Köszönöm: Szatti

Kedves Szatti!

Szakember és szakember között óriási különbség van.Úgy látom, hogy a négy pszichológus,akinél jártál,nem volt éppen a helyzet magaslatán. A pszichiáter is a lelki tényezőkkel foglalkozik, akárcsak a pszichológus azzal a különbséggel,hogy orvos és így gyógyszert is írhat fel. De nem feltétlenül teszi,a jó orvos nem intézi el a beteget valami kémiával. Én meg vagyok győződve róla hogy egy kamaszokra specializálódott pszichiáter segíteni tud.
Nagyon jó jelnek látom,amit kislányod kiabált: kórházba menne inkább, mint az apjához. Tehát érzi-tudja,hogy vele valami nagyon nincs rendben.Ezen a ponton kell elkapni a gyereket.
Most ebben a krízishelyzetben ne foglalkoztasson téged az,hogyan jutottatok idáig,ki hol követett el hibát.Azt majd később nyugodtabb időben megteheted.Most semmiféle hibáskeresésnek,önvádnak stb. nincs itt az ideje. A lényeg hogy a gyerek minél hamarabb kerüljön jó kezekbe.Ha megírod,melyik megyében vagytok, tudok kérdezősködni orvos-ügyben.
Tarts ki és vigyázz magadra.

Kedves Szatti! A nem publikus forma lehet az email, ha kérdésed erre irányult!
Viszont a leányod tegnap reggeli "inkább a kórházba megyek..." kezdetű mondata, sokat sejtető! Remélem, hogy visszakérdeztél!, hogy mélyebb beszélgetést kezdeményezz. (Nem feltételezem, hogy nem így volt, csak a folytatás is érdekelne).

Szatti, abban pontosítanék: az érzésedet értem meg, hogy most már ez a helyzet legyen az apa felelőssége,neked sok. De megoldásként nem tartom jónak. Ahhoz,hogy a gyerek érdekében lépni tudjatok,nagyon jó együttműködésre van szükség kettőtök között.Az nem megy,hogy az apa cinkosává válik a beteg gyereknek.

Köszönöm Pappa!

Fejér megyében lakunk, de .. most hirtelen az jutott eszembe, hogy bárhova elvinném az országba, ahol a megfelelő segítséget megkapná. Nem beszélve arról, hogy ha szükséges, akár több hétre is bent maradhatna valami olyan intézetben, ahol segíteni tudnának neki, és nekem is.
Azt gondolom, hogy egy kicsit ki kellene szakítani ebből a közegből (haverok, buli, stb.) annak érdekében, hogy valóban javulás lépjen fel. Erre is van lehetőség? A gyermekorvosával is nagyon jó a viszonyom, tehát ha szükséges, akkor beutalót is ad a lányomnak.

u.i.: szerintem az apja is "beteg". Az utóbbi időben ez többek véleménye...
Az apának most egy célja van: engem visszaszerezni - bármi áron. Lehet, hogy ehhez a gyereket használja/használná.
Húúú.. jó belebonyolódtam.. De az biztos, hogy a mi esetünk nem egyszerű. Azt is elhiszem, hogy a múltbeli események nyomták rá a lányomra a bélyeget. De én mit tehetek egyedül, ha az apja sokszor zaklat bennünket még így is, hogy külön élünk....
Egyszerűen nem tudom őt kizárni az életünkből, szép szóval, és hivatalosan sem. Tudom, hogy a lányomnak az utóbbi egy hónap sem volt könnyű, amikor az apja fenyegetőzött, mert van egy barátom, akivel a lányom végre boldogan lát(ott) volna.

Nincs vége...
tudom...

Szatti, keresd fel a gyermekorvost és ragaszkodj hozzá,hogy utalja be a gyereket pszichiátriára kezelhetetlen viselkedészavarok és alkoholizálás miatt. Amíg nincs pontos diagnózis és kezelési terv,tehát nem vizsgálta meg hozzáértő a gyereket, addig nem érdemes variálni.Gondolom Fejérben Szfehérvár van legközelebb.
Még annyit: kislányod viselkedését próbáld ne személyesen venni.A gyerek nem ellened csinálja ezt az egészet és ha most ez nem is látszik,tudjad hogy nagyon szeret téged.

Most az is mindegy,hogy az apja is "beteg",koncentrálj a gyerekre.Az apával való konfliktusra is lesz megoldás.

Szatti, Budapesten működik a Vadaskert kórház http://vadaskert.freeweb.hu/ a lelki sérült gyerekeknek. Nézd meg!

Amit megtudtam:

Itt azonnali segítséget kapsz éjjel-nappal fogadnak

Erzsébet Kórház Krízisintervenciós Osztály
Budapest VII. Alsóerdősor u. 7.
Telefon: /1/ 321 52 15/294-es mellék, vagy 322 34 50

Minden jót nektek és mielőbbi gyógyulást!

Nagyon komolyan veendő hogy a kislány öngyilkosságot emleget,mondd el a gyermekorvosnak is.

pappa: a múltban bírónak neveztelek -volna-ki, ha megtehetném, de most... most....várj, keresem a szavakat! nemtom, de tény, hogy állatira jól látod a helyzeteket. Nagyon gratula az emberségedért!!!!!!
szatti: csak megerősíteni tudom a pappa által írottakat, hogy nem ellened szól a viselkedése, hanem globál. És tudd, hogy nagyon szeret, szüksége van rád, bármit is tesz! A jelenlegi környezetéből való kiszakítás NAGYON JÓ ötlet! Út a gyógyuláshoz, ha lát, érez mást, másképp!

„De én mit tehetek egyedül, ha az apja sokszor zaklat bennünket még így is, hogy külön élünk....
Egyszerűen nem tudom őt kizárni az életünkből, szép szóval, és hivatalosan sem. ”

A probléma gyökere itt van. Miért gondolod, hogy a gyereked apját ki kellene zárnod az életedből? Mivel erre törekedtél, ez viselte meg a lányodat az elmult évek alatt. Õ ezt érezte, tudta. De neki az apja, akkor is, ha Te ennek nem örülsz.

Egy német statisztika szerint a vérszerinti apjuk nélküli családban nő fel a:

63%-a a fiatalkorú öngyilkosoknak
71%-a a fiatalkorúként teherbeesett lányoknak
90%-a az otthonról elszökött fiatalkorúak- és tinédzsereknek
70%-a nevelőintézetbe kerülőknek
85%-a a fiatalkorúak börtönében szabadságvesztésüket töltőknek
71%-a a tanulmányaikat megszakító fiatalkorúaknak
75%-a a drogelvonó központokban ápolt fiatalkorúaknak

Mivel nagyon elrontottad, nehéz lesz helyrehozni. A pszichológus, pszichiáter közvetlenül neki nem segit egyenlőre, mert a lányod nem fogja igénybevenni, és kötelezni nem tudod rá. Bármikor megszökhet, és meg is fog szökni. Közvetetten tud segiteni, tehát neked, és a gyerek apjának kell mennie először. A pszichológus (nem pszichiáter) irányitása mellett talán rendbe tudjátok hozni, de nehéz lesz.

Pappa és kérdezőné is jól látja a helyeztet, a lányodnak szüksége van rád, és az apjára.

Ülj le az apjával beszélni erről. Mondj el neki mindent és kérd, hogy segitsen, hogy a lányotok meggyógyuljon. Ehhez hárman kellettek, sem neked egyedül, sem a lányodnak egyedül, sem az apjának egyedül nem fog menni.

Előbb az kell, hogy a gyerek apjával a kapcsolatod normalizálódjon. Ez nem azt jelenti, hogy vele kellene élned, de azt mindenképpen, hogy jó kapcsolatotok legyen, meg tudjátok beszélni a lányotokkal kapcsolatos problémákat anélkül, hogy összevesznétek azon, ki cseszte el (ha mégis vita alakul ki emiatt, jó ha tudod, hogy mindketten).

Ha az apjával már rendezted a problémákat , akkor tudtok leülni a lányoddal.

Meg kell tudnotok, hogy pontosan mi a problémája, mit érez, hogyan élte meg a válásotokat, mit szeretett volna ő, mi viselte meg, hogyan képzeli a jövőjét, mit szeretne és miért. Sajnos, ezerrel könnyebb elcseszni valamit, mint helyrehozni. Nagyon nehéz elismerni, hogy hibáztunk, és nagyon nehéz mély érzelmeket kimutatni ott, ahol eddig ez nem volt "divat".

Az intézet pedig tényleg nem megoldás, ezt nektek kell rendbehoznotok.

Igen, Derill és Szatti, a probléma gyökere valóban azokban a sorokban van leirva, melyeket Derill kiemelt.
De úgy gondolom, hogy első lépésben a gyereknek van orvosi segítségre szüksége, mégpedig sürgősen.Az a kisleány iszik,öngyilkosságról beszél,iskolát kerül, tör-zúz, az a gyerek régóta rettendő rosszul érzi magát a világban.A gyereknek most rögtön nincs lehetősége arra, hogy a segítséget megkapja a szüleitől.Miközben a gyerek baját kezelik, a jó szakember éppen a gyerek érdekében rá fogja vezetni a kedves szülőket arra, hogy rendezzék a dolgaikat. Irtam alább,hogy a két szülőnek nagyon jó együttműködése kell ahhoz, hogy a gyereken segíteni tudjanak és ez jelen pillanatban nincs meg.
Hangsúlyozom a sorrendiséget, mert úgy látom,ez egy nagyon veszélyes helyzet! Egy részeg 15 éves kislánnyal bármilyen baj megtörténhet! A két szülő szintén bajban van, hiszen a gyereküknek van baja, aki egészen bizonyosan mindkettejük számára a legfontosabb a világon.Az egész problémára nyilvánvalóan akkor lesz végleges és megnyugtató megoldás,ha a szülők önmaguk megértik,mi miért történt úgy, mégpedig nagyon rosszul,ahogy. És hogyan lehet ezen változtatni, hogyan lehet rendbehozni, amit csak lehet! Csakhogy ez egy hosszú folyamat lesz.A gyerek addig nem várhat!

Szatti, azt mondom neked,készülj el egy hosszú és nehéz meccsre elsősorban önmagaddal.Abban biztos vagyok, hogy a gyerekedért képes leszel olyasmire is,amire most még nem is gondolsz, hogy meg tudod csinálni.Azt tartsd mindig szem előtt ezekben a nehéz időkben,hogy a lányod sokkalta és ezerszer nehezebb helyzetben van, mint te.Te nagy vagy, felnőtt vagy, elismert ember, aki dolgozik és tanul, akit sokan sajnálnak.
A lányod kicsi,kamasz, állandóan kudarcai vannak, semminek nem látja hosszú távú értelmét és úgy érzi, hogy az a két ember, akit a világon a legjobban szeret,nem vele törődik,hanem minden mással,munkával, önmagával. Õt nem sajnálja senki, őt elcsapnák a háztól is. Nem akartam korábban erre kitérni,de azt hiszem, hogy a kislány az édesapját is szereti és bizony az lenne neki a jó,ha az anyját az apjával láthatná boldognak,nem valaki mással. Minden gyereknek ez a vágya és sajnos keveseknek adatik meg a valódi családi biztonság.A gyermeked nem tudja magát még kifejezni,talán azért,mert korábban senki sem volt kíváncsi igazán arra,mit is érez ő. A felnőttek el voltak foglalva a saját dolgaikkal és konfliktusaikkal és őrá, a kicsire nem maradt energia. A gyerek kamaszodni kezdett,és most különböző módokon fejezi ki magát, viselkedészavarosan,ijesztően.És kábítja magát az egyik legaljasabban romboló legális droggal,az alkohollal.Mindezzel azt kiabálja nektek: nézzétek,ez vagyok én, ezt csináltátok, és ha nem tetszik,vessetek magatokra!
Azt gondolom,most nincs itt az ideje sem az önvádnak,sem a másik vádolásának. Sok erőt kívánok ahhoz is, hogy a gyereked apját meg tudd nyerni partnernak a kislány és mindannyótok érdekében.

Kérdezőné, légy szíves ne hozz zavarba. Amire igen büszke vagyok,a fórumozásban egész jól megtanultam tíz ujjal gépelni. :)

Először is Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat.

Másodsorban annyi történt, hogy beszéltem az apukával, jelenleg nála tölt pár napot a lányunk. Úgy láttam, hogy az apja igyekszik normalizálni a kapcsolatot a gyerekkel. Ugyanis eddig én (és nemcsak én) úgy láttam, hogy a gyereket arra használja, hogy engem visszaszerezzen. Nos, az apuka most kineziológiát "tanul", és a lányunkat kineziológiai szempontból közelíti, és közelítteti meg.
Azt gondolom, hogy most hagyom őket kettesben, időnként felmegyek hozzájuk beszélgetni.
Ha ez a kineziológia nem segít, akkor megyek tovább...

Beszéltem a lányom háziorvosával is. Mondtam neki, hogy jelenleg mi a helyzet, és hogy gondolkozom valami komolyabb megoldáson (értem ez alatt a több hétre való kiszakítását a közegből), és a doktornő azonnal a vadaskertet említette. Tehát itt megköszönném mégegyszer a javaslatot.

Tisztában vagyok azzal is, hogy ez az állapot egy hosszú negatív folyamat eredménye.
Ha már így alakult, akkor röviden leírom az előzményeket is:
18 évesen született meg a lányunk, és kicsi korától kezdve az édesapja igen agresszívan viselkedett velünk, de főként velem. Nem alkoholista volt, hiszen elteltek hónapok is, hogy nem ivott. De amikor ivott, akkor ott kő kövön nem maradt. Verekedés, verés, vér, üldözés, menekülés, rendőrség (volt, hogy a lány 9 évesen ő hívta ki apjára a rendőröket, mert látta, ahogy üt)...
Igyekeztem többet adni a lányomnak, mint egy "átlagos" családanya, pótolni ezzel azt, amit a körülmények elvettek tőle. De egyik pszichológus azt mondta, hogy nem egy 150%-os anya kell egy gyereknek, hanem 100100%-ban apa - és anya egyaránt. Sajnos ez nem rajtam múlott.
12 éves volt, amikor különköltöztünk az édesapától. Nehezen, de megteremtettem egy saját lakást, ahol biztonságban lehettünk.
Időközben az apuka lemondott az alkoholról (azóta sem fogyaszt), és ismét udvarolni kezdett. Változott. Én pedig azt gondoltam, hogy próbáljuk meg ismét, hiszen a család az család. És folyamatosan láttam a javulást az apukán.
Újra összeköltöztünk, egy évig tudtunk együtt lakni. Igaz, nem volt italozás, de a jelleme sajnos nem sokat változott... Nem figyelt ránk, követelőző, parancsoló, és utasító volt. Egyre kevesebb időt töltött velünk, állandóan rohant, egyszóval... nem volt harmónia. Rosszul éreztük magunkat a lányommal, és hazaköltöztünk... most már több, mint fél éve.

a lányommal a gondok olyan 13 évesen kezdődtek - a komolyabbak. Alsó tagozatban 4-es 5-ös tanuló volt, idegennyelvi tagozatra járt, sokat tanultam vele, sajátkészítésű farsangi jelmeze volt, szóval.. azért igyektünk.. a magunk módján. És ha az apja is "nyugodtabb" volt, akkor elmentünk nyaralni, kirándulni, sétálni...

És most pedig.. itt tartunk...

Még annyit talán hozzáfűznék a dologhoz, hogy a két családban szinte csak én és a hugom az, akik nem fogyasztunk abszolút alkoholt. Tavaly áprilisban a lányom apai nagymamája elhunyt. Azt is gondolom, hogy még nem sikerült feldolgoznia, pedig igyekeztem segíteni neki ebben. Sőt, a pszichológusoknak is mondtam, hogy ez egy kibeszéletlen dolog a gyereknél...

Nah.. egyenlőre befejezem... Talán a lényeg megvan.

Nem is tudom hogyan köszönjem meg a segítségeteket....

Pappa: igazad van, hogy a kislánynak van szüksége sürgős segitségre, de amig a szülők nem változnak, a kislányon nem lehet segiteni, sem sürgősen, sem sehogy, mert el fogja utasitani a segitséget. Nem lehet bezárni őt, nem lehet kórházban tartani az akarata ellenére, még az intézetek közt is igen kevés van, amely zárt intézet, és nem egyszerü oda sem bekerülni. Tehát akarata ellenére nem kezelhető, márpedig ha nem kezelhető, akkor az akaratát kell megváltoztatni. Ez nem megy ugy, hogy közlik vele, mész a kórházba. Csak ugy megy, ha látja, hogy a szülők járnak kezelésre és ezt érte teszik, és együtt mennek. Ehhez pedig igen sok beszélgetés kell. Megérteni őt, ahogy irod. De előbb a szülőknek van szükségük arra, hogy beszélgessenek egy pszichológussal, mert ha nem értik mi miért van, ők sem tudnak segiteni. Õ sajnos ebben a körben találta meg azokat, akik megértik (mert ugyanolyanok mint ő, ugyanolyan problémákkal). Ezért nehéz innen kiszakitani, és ezért kell ehhez szakember a szülőknek is ahhoz, hogy tudják, mit tegyenek. Egyenlőre jó ötletnek látszik amit Szatti irt. Minél sürübben járj fel beszélgetni. Mindannyiótokra ráfér. Ha elmondod a problémáidat, ők is megnyilnak és elmondják. Nem szabad eröltetni az együttélést, de barátság lehet belőle.

Derill, vitatkozom veled. Szerintem nem áll az,hogy amíg a szülők nem változnak, addig a gyereken sem lehet segíteni, sem sürgősen, sem sehogy.
Tegyük fel,hogy soha az életben nem változnak a tisztelt szülők és akkor az lenne a sorsa a kislánynak,hogy alkoholista lesz, leépül testileg szellemileg, képzés,szakma nélkül marad esetleg hajléktalan lesz,esetleg gyereket szül a semmire,esetleg bűncselekménybe keveredik akár áldozatként akár tettesként stb.? Akkor nincs segítség?
Dehogynincs. Vannak ilyen esetekre kiképzett szakemberek! Olyan szakembert kell keresni,aki elég tapasztalt és elsősorban a gyerek érdekét nézi, nem áll be a tisztelt szülőket nagyon sajnálók sorába és nem hagyja magát félrevezetni. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom,hogy minden szülő megérdemel minden segítséget és együttérzést,akinek a gyermeke bajban van,hisz az életben ez a lehető rosszabb dolog.
Ha az a szerencsétlen gyermek jó szakemberrel találkozik, aki képes megnyerni a bizalmát és kialakítani vele egy olyan kapcsolatot,melyben a gyerek megnyílik és elfogadja a harmadik személy segítségét, akkor megteremtődik a kezelésre való helyzet.Az a gyerek inni szokott,ami óriási baj! A gyerek,aki iszik,önveszélyes is lehet! Aztán ha valaki önveszélyes, nehogy már széttárjuk a kezünket,hogy ó itt nem lehet mit tenni,nem lehet kezelni úgysem,mert úgyis megszökik, úgyis visszautasítja a segítséget stb.!
Nem arról van szó, hogy a gyereket bárhova is be kellene zárni. Dehogyis! Arról sincs szó feltétlenül,hogy a gyereket kórházba kell juttatni! /Bár a gyerek maga mondta ki,hogy menne! Halljuk már meg, hogy ő maga mit mond!/ A gyereket lássa komoly szakember, aki majd eldönti, hogy mire van szükség! Röviden: lássa orvos!
A "környezetből való időleges kiemeléshez" annyit, hogy az bizony tényleg nem működik. Korábban nem is reagáltam rá. A gyermeknek a környezete, a baráti köre pont ugyanolyan problémákkal küzdő fiatalokból áll, az a kisleány eddig csakis tőlük kapott megértést.Azért ment közéjük, mert közöttük érezte jól magát,nem pedig otthon.A törő-zúzó,drogozó, alkoholizáló,lopkodó tizenévescsoportok éppen azért alakulnak ki,mert nincs normális családi háttér.Ezek a gyerekek összekapaszkodnak a bajukban,és megpróbálják kriminális módokon ijesztgetni a felnőtt világot.
Tekintetbe kell venni azt is,hogy annak a kislánynak azok a gyerekek az igaz barátai.Nincs is joga senkinek rá,hogy elszakítsa a gyereket a barátaitól. Úgyis visszamegy,még akkor is,ha a maga gondja már meg is szűnt,mert azok az emberkék az ő különbejáratú kapcsolatai.Senki nem mondhatja ki,hogy azok a kapcsolatok csakis ártalmasak és értéktelenek.
Az időleges kiemelés ötlete inkább csak arról szól, hogy a megfáradt szülő akar egy kis nyugalmat végre.
Tehát tartom a véleményemet a sorrendiséget illetően: 1. gyerek számára igazi segítséget keresni 2. a két szülő keressen segítséget arra hogy a nagyon régóta fennálló konfliktusaikat rendezzék.

A lányom hazajött az apjától... Én is "pihentem" és gondolkoztam...
első lépésként arra jutottam, hogy normalizálom a kapcsolatomat a volt férjemmel. A gond csak az, hogy ő váltig hangoztatja, hogy mennyire szeret, és amennyiben én nem úgy döntök, hogy a továbbiakban vele folytatom, akkor idézem "vége az életemnek..." Ez szerintem érzelmi zsarolás. Mind felém, mind pedig majd a lányom felé, ha előtte is így beszél...
Igen, szeretnék vele egy emberi, baráti viszonyt, hogy elfogadja a döntéseimet, annak esetleges következményeivel.
Nos, most ezt szeretném megvalósítani. Rajtam nem fog múlni. Viszont arra nem vagyok hajlandó, hogy úgy ugráljak, ahogy a volt férjem fütyül, csak azért, hogy az érzelmi terror alól időlegesen szabaduljunk. Hosszú távon nem vezethet megoldásra.

Másodsorban pedig a kineziológussal való beszélgetés után elvinném a lányomat a vadaskertbe. Természetesen, ha szükséges, én is részt veszek bármiféle kezelésen, terápián, ami az ő érdekét szolgálja.

Jelenleg mindketten közeledünk egymáshoz... Most előjött belőle a "kisgyerek", aki bújik az anyuhoz... nagyon bízom benne, hogy sikerül ezt a folyamatot megállítanom, és utólag is amit elrontottam(tunk) helyrehoznom.

Köszönöm a véleményeteket.

u.i.: Igaza van Pappa-nak abban, hogy ha a szülők nem változnak, akkor sincs minden veszve. Tapasztalatból mondom. Az én szüleim sajnos mindketten fogyasztanak alkoholt, és a nevelésben sem úgy vették ki a részüket, ahogy az... szükséges lett volna. Így aztán "önneveltem" magamat. Így jutottam erre a műveltségi, és anyagi szintre, ahol most tartok...

u.i. 2: a volt férjemmel való viszonyunk rendezésében is hajlandó vagyok szakember segítségét igénybe venni.

Egyszóval: bármit, ami normalizálja ezt a helyzetet, ami senkinek (de a gyereknek semmiképp) sem jó.

pappa: az a baj, hogy Te sem érted. Nincs olyan szabály, amivel a kislányt bárhova is be lehetne zárni, és kötelezni bármire is. Tényleg van intézet, és létezik zárt (különleges) intézet is, azonban ez nem fogja őt megmenteni attól, hogy pl. öngyilkos legyen annak hallatára, hogy intézetbe akarják tenni. Ráadásul neki kórházi kezelésre lenne szüksége, de a kórház nem tartja bent erőszakkal. Zárt helyre pedig csak akkor kerül, ha már megkisérelte, vagy láthatóan, bizonyithatóan fennáll a gyanúja. Az, hogy már mondta, meg a szülő ugy gondolja, nem bizonyiték. Hidd el, 17 évig dolgoztam gyámhatóságon, tudom, hogy ha egy gyerek öngyilkos akar lenni, megteszi, nem lehet megakadályozni.

Ezért mondtam, hogy a szülő menjen előbb. Ez nem időveszteség, hiszen akár holnap elmehet, holnapután már viheti a kislányt is. Sőt, akár holnap is viheti, ha a kilány hajlandó menni. De erőszakkal nem fog sikerülni. A kislány azonban ugy néz ki, hajlandó együttmüködni. (Akkor van gond, ha nem hajlandó, én a helyzetet igy értelmeztem, amikor olvastam Szatti irását.)

Szatti: mondd meg a gyerek apjának, hogy olvassa el ezeket. Az talán segit. Neki is segitségre van szüksége, nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy elveszitett téged. Zsarolással még soha senki nem tudta kiharcolni egy másik személy szeretetét. Az kizárólag arra jó, hogy még jobban meggyülöljék. Pedig lehetnétek barátok. Ez rajta is mulik, meg rajtad is (ill. rajtad már nem).

Az önneveléshez olyan személyiség kell. A lányod elindult ezért a segitségért, személyiségért, amikor hazament hozzád, és hozzádbujt. Beszélgess vele. Nagyon sokat. Aztán együtt menjetek el pszichológushoz minél előbb, és vigyétek az apát is ha lehet.

Derill, csak magamat ismételhetem, alább ezt irtam:
„Nem arról van szó, hogy a gyereket bárhova is be kellene zárni. Dehogyis! Arról sincs szó feltétlenül,hogy a gyereket kórházba kell juttatni! /Bár a gyerek maga mondta ki,hogy menne! Halljuk már meg, hogy ő maga mit mond!/ A gyereket lássa komoly szakember, aki majd eldönti, hogy mire van szükség! Röviden: lássa orvos!”
Természetesen tiszteletben tartom hosszú ghyámhatósági tapasztalatodat,sőt,egészen véletlenül pont Te voltál az,aki egy barátomnak a kapcsolattartás akadályozási ügyében határozott emberi szavakkal öt perc alatt óriásit segítettél és nem hónapokig eredménytelenül aktatologattál mint mások.
De! Ha egy gyerek,vagy bárki öngyilkos akar lenni, azt meg lehet és kell akadályozni.Az öngyilkossággal való fenyegetés nem más,mint segélykiáltás, azt jelenti,hogy van egy vagy több probléma, amit az illető nem tud megoldani,nem lát kiutat! Mindenkinek tudnia kell ezt,mindenki kerülhet kapcsolatba ilyen emberekkel és mindenkinek kötelessége segíteni, profi segítséget keresni!

Szatti, nagyon örülök,hogy jobban vagytok. Ismerősömet időközben megkérdeztem, milyennek tartja a Vadaskertet.Személyes ismerőse onnan nincs,de a hely szakmai megitélése nagyon jó, csakis ajánlani tudja nektek őket.

Sziasztok!

Gondoltam tájékoztatlak Benneteket a történésekről...

• édesapa "elnyugodott"...
• gyermek kicsit kiegyensúlyozottabb
• de teljesen elzárkózott a kineziológustól
• viszont bejelentkeztünk a vadaskertbe, áprilisban megyünk... Ez a tény a lányomat nem igazán hozza lázba... Úgy tűnik, mintha nem érdekelné.. Viszont! : múltkor véletlenül hallottam a barátnőjével folytatott beszélgetésből egy részletet, amiben mondta a barátnőnek, hogy pestre megyünk orvoshoz, és hogy úgy érzi, hogy szüksége van rá, mert - idézem: - "idegbeteg vagyok."

Szerintem nem idegbeteg... de mindenképpen örülök ennek a lehetőségnek, és alig várom, hogy mit mondanak a szakemberek.

Nektek még egyszer köszönöm a véleményeket, tanácsokat. Ha megjártuk a Vadaskertet, jelentkezem.

Szép napot: Szatti

Nagyon örülök, hogy jól alakulnak a dolgok! Minden jót, üdv.: Papp A.