Tapasztalataim

Segítség másoknak a tapasztalataimmal

Azért nyitottam ezt a topicot, hogy elmesélhessem nektek, hogy melyik hivatalban, melyik hivatalos személlyel milyen tapasztalataim voltak, vannak. Hol mit lehet elintézni könnyen és gyorsan. Kivel nem érdemes és nem ajánlatos inkább összeköttetésbe kerülni.
Az itt leírtak a saját és nagyon-nagyon sok barátom, ismerősöm és persze rokonom tapasztalatait tartalmazza. remélem segít nektek is.

Kezdem a bíróságoknál.
Rokonom távol él egykori lakhelyétől. A bíróság hónapok óta elutasítja a jelenlegi lakhelyéhez legközelebbi bíróság illetékességét válópere ügyében.
Ne is álmodjatok róla Ti sem. El fogják utasítani. Nem érdekli őket a gyerek sem, sőt a gyerekek száma sem. Az sem ha menekültél a házastársadtól. Válni akarsz?? Fizess meg érte!!

Baj van a gyermekelhelyezésnél??
Nem érdekli őket. Nem kapkodják magukat. Nem az Õ gyermekük van veszélyeztetett helyzetben. Várd ki a sorod!!

A gyermekjólétisektől vagy, hogy nevezik magukat, óvakodj!!!
Ügyvéd ismerősök elmondása alapján, már talán írtam is ide valahova ez ügyben: unatkozó, képzetlen, pletykás háziasszonyok gyülekezőhelye.
Túrkálnak az életedben de csak abban a részében ami érdekli Õket. Itélkeznek és legtöbbször a női ügyfelet tekintik bűnösnek. saját ízlésük szerint döntenek mindenben és alaposan meg tudják keseríteni az életedet ha nem tetszik az arcod.
ha teheted menj ügyvédhez, a bíróság ingyenes jogsegélye is több megértést tanusít. de sehol, soha ne apellálj senki sajnálatára!!
A nép ügyvédje is többet tehet érted mint a fent nevezett hölgyek bármelyike. De még talán a gyámhatóság is!!

A Tb-nél mindíg számíthatsz tanácsra ha valamilyen egészségüggyel kapcsolatos tanács kell. Gyes, gyed, családi pótlék stb.

Az okmányirodákban szintén jó tanácsadással rendelkeznek.

Iskola: mindíg ügyelj, hogy a gyermeked teljes és tökéletes ellátásban részesüljön különben neked lőttek.
Elfelejtettél valamit? Nem tudsz már sokadszorra elmenni a szülőire??
Végzetes hiba. A tanár tuti tudtatni fogja az ottani szociális munkással és a családvédelmisekhez fordul.

Hidd el ezek jó tanácsok. Ne számíts arra, hogy helyetted bárki megvívja a csatát. Azt neked kell megtenned. És mindenki minent megtesz, hogy jó magas kőfal vegyen körül.
De ne szomorkodj vannak kiskapuk. Ezeket fogom ide leírni.

Folyt.köv.

Ötlet:

Javaslom, hogy ha valakinek lehetősége van akkor a családvédelmi törvénnyel kapcsolatban javasolja az alkotmánybíróságnak, hogy a gyermekek jogaira tekintettel a gyermekelhelyezés a gyermekelhelyezési kérvény beadását követő 30 de maximum ( a szakvéleményektől szükségességétől függően) 90 napon belül dönteni legyen köteles a bíróság!!!
A gyerek így nem lehet labda a két szülő között, és mivel az Õ helyzete a leglabilisabb tehát az ővét kell a legsürgősebben rendezni.
Joga van ahhoz, hogy a testi-lelki fejlődése minden tekintetben maximális legyen.

Az ötletet aláírnám!!!!!

Úgy döntöttem én is megosztom a tapasztalataimat.
Bíróság: no komment....

Gyermekelhelyezés: no komment, és ez értendő az idő vonatkozásában is, SÕT ide kapcsolódik a láthatás kérdésköre is.

Gyermekjóléti: FFI, (feleslegesen fenntartott intézmény, hallottam már ezt a rövidítést, de valós)

Ügyvéd: drága, rettenetesen! Mindemellett, nem ügyvéd kell, hanem az állításaidat, megdönthetetlenül bizonyítani. Ha így indítod, tehát jól előkészíted a keresetet, pont olyan, mintha ügyvéddel lennél. (Ezt ügyvédtől hallottam. A jól előkészítéshez az is hozzátartozik, hogy ugyanúgy, vagy még jobban megkeresed a kapcsolódó összes tv-t, rendelkezést, publikációkat, határozatokat...

Gyámhatóság: téves informálás, de szerintük akkor is úgy van. Enyje-benyje kategóriát képviselik, oszt ennyi...

TB, okmányiroda: szerintem is okés

Iskola: HÁT..... Ha szimpi vagy a tantónéninek, ha sok pénzzel tudod szponzorálni az iskolát és az osztályt, annyira ügyes gyereked lesz..... (Emellett nem szükséges megjelenni a szülőin, és verhető is a gyermek, nem lesz baj...)

A legfontosabb: itt a jogifórumon emberekkel "találkozhatunk", akik egyben a kapcsolódó jogszabályok értésében, keresésében, vagy bármiben segítenek. Ezt nagyon nehéz pontosan kifejezni, hogy mennyire igazán jó érzés, és nagyon könnyen alakítja ki a jogifórum függőséget!!! Ezúton is köszönet minden szép és jó szóért, minden segítségért!

Most vettem észre, hogy irományom hemzseg a helyesírási hibától. Bocs

Láthatás:

Sokat beszélünk arról, hogy egyik szülő hátrányos helyzetbe kerül amikor a másik szülő megtagadja a láthatást.
Arról azonban szót kellene ejteni, hogy mi történik abban az esetben amikor a szülő akinél van a gyerek már eleve a fizikai és lelki terrortól menekítette meg a gyerekét és saját magát is. Aztán még, hogy mivel a bíróság lazsál, fél, hogy a másik szülő szó szerint ellopja a gyereket ha engedi látni.

Egyáltalán nincs lehetőség a gyereket visszahozatni még rendőrséggel sem. Szó essen arról is amikor a kamasz gyerek használja ki a felfordult helyzetet és ezzel fegyvert adva egyik vagy másik szülő kezébe.

Hát javaslom bármelyik szülőnek aki fél ezektől a dolgoktól: Igenis zárja el a gyereket ha kell!!!!!
Jobb ha biztonságban tudja mint ha folyton attól kell rettegnie, hogy vajon jól van e a gyereke. Enni kap e rendesen? Nem fél e?
Mert sajnos jelenleg ha a gyerek a másik szülőnél van akkor simán bemegy a Tb re és a családi pótlékot átirathatja. Egyszerűen csak nyilatkoznia kell, hogy a gyerek nála van. És azért tudjuk mi is, hogy sok olyan szülő van aki nem a gyerekére költi ezt a pénzt hanem kocsmára, gépezésre stb.,

Ha kell, biztonságosabb a megvonás!!!

Ha a bíróságon kérdőre vonnak mond ezt el.

Lehet, hogy nagyon durvák azok a dolgok amiket leírok és amire bíztatlak Titeket.
Azt viszont tudom mert átéltem, hogy milyen az amikor az ex röhög a markába, én éjjeleket nem alszom mert azon gondolkodom mit eszik a gyerekem. Amikor a másiknak csokit veszek akkor kicsordul a könnyem, hogy vajon annak aki távol van jut e? Egy vasárnapi ebédnél felrémlik, hogy amikor legutóbb láttam akkor lila karikás volt a szeme, görcsöt kapott a gyomra a máskor megszokott ételtől.Aluszékony. Mocskos a ruhája, stb.,

Hát ezért kell inkább eltiltani!!!!

Folyt. köv.

Hát nem nagyon osztom a véleményedet. Az eltiltás jobban árt a gyereknek, mintha néha nem ebédel. Ettől függetlenül az tény, hogy sajnos ezekre az ügyekre nincs jogszabály. Jogszabály hiányában pedig visszaéléseket szül a dolog. Általában az a szülő nyer, aki hatékonyabban tudja elzárni a másik szülőtől a gyereket, azonban a modern felfogásu biróknál ez éppenhogy vesztes pozició lesz. Ha én biró lennék, mindenképpen elvenném a gyereket attól, aki önhatalmulag elzárja a másik szülőtől, és azért küzdök, hogy ezt senki se tehesse meg. Ha viszont a gyereket ténylegesen bántalmazza a másik szülő, akkor tényleg müködjön a távoltartás.

Az a gond, hogy mindig a ló tuloldalára esnek át az emberek. Az, hogy a gyermekjóléti szolgálatokról ilyen lesujtó véleménye van mindenkinek, nem véletlen. Sajnos nekem is ugyanez a véleményem. Fogalmuk nincs mit kell csinálni egy családi konfliktusnál, sablonokat gyártanak, és megpróbálják ezeket minden esetre ráhuzni, holott minden eset más és más, épp ezért nehéz. A gyámhatóság az egyetlen, akinek például joga van a gyereket a szülő jelenléte nélkül meghallgatni. Egy gyermekjólétis családgondozó ezt nem teheti, tehát igen nehéz is neki olyan információhoz jutni, hogy a szülő bántalmazza-e a gyereket (főleg a lelki terror nehezen kimutatható és bizonyitható, ami viszont a nők eszköze).

Senkinek nem javaslom az eltiltást, még akkor sem, ha tényleg nem lehet a gyereket visszaszerezni. Iskolás, óvodás gyereknél ez nem is müködik, hiszen a másik szülő az iskolából, óvodából nyugodtan elviheti a gyereket. Ezen felül a gyerekben ellentmondásos érzések keletkeznek akkor, ha az egyik szülő a másikat brutális állatként állitja be. A gyerek ugyanis általában pontosan érzi, hogy mi az igazság, vagy később rájön. Az eredmény katasztrofális lesz, a gyerek inni, drogozni fog lásd. Gyermek ujraelhelyezés topic.

Senkinek nem javaslom tehát az eltiltást. A gyereknek ugyanis mindkét szülő fontos, még az is, aki bántalmazta adott esetben. Már sokszor betettem a fórumba Ransburg Jenő Mágia cimü versét.

Mágia

Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.

A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!

Ne kelljen egyetlen gyereknek se átélnie ezt.

Ez amit irtál Salimar nem a gyerekről szól, hanem szegény rólad, aki aggódik, nem alszik, ezért mindent elkövet, hogy ne kelljen magát sajnálnia, akár azon az áron is, hogy a gyereket tönkreteszi. Neked kellett volna jobban megválasztani, hogy kitől szülsz gyereket. Ha már megtetted, ne a gyereket büntesd azért, mert rájöttél, hogy elrontottál valamit. Neki az apja és az is marad. Ugyanugy, ahogy az anyja pedig az anyja, és az is marad. Ezen utólag már nem lehet változtatni.

"Ez amit irtál Salimar nem a gyerekről szól, hanem szegény rólad, aki aggódik, nem alszik, ezért mindent elkövet, hogy ne kelljen magát sajnálnia, akár azon az áron is, hogy a gyereket tönkreteszi. Neked kellett volna jobban megválasztani, hogy kitől szülsz gyereket. Ha már megtetted, ne a gyereket büntesd azért, mert rájöttél, hogy elrontottál valamit. Neki az apja és az is marad. Ugyanugy, ahogy az anyja pedig az anyja, és az is marad. Ezen utólag már nem lehet változtatni."

Nem magamat sajnálom hanem azt, hogy abból a férfiból akit megismetem milyen ember lett. Ést azt, hogy kihasználja a saját gyermekét, hogy legyen miből játszani. Nem ismertem azt akinek gyermeket szültem?? Azt akitől utóbb féltettem azt az embert nem ismerem. Ha én innék, ha miattam éhezne a család, ha én verném őket akkor mit mondanál? Mit mondanál a családomnak? Ha nem akarnék még értük sem megváltozni? Ha nem érdekelne a gyerekem kisírt szeme? Ha nem érdekelne a házastársam? Ne legyél derill mindíg ennyire jó. Ne akarj "engem" felmentenni ha ilyeneket "teszek". Mert bűnt követek el a társam és gyermekem ellen!!
Aki hibázik az meg is bűnhődik érte. Meg is kell bűnhődnie érte!! És ami a legfontosabb: Meg kell akadályozni, hogy tovább ártson!!!!
Még mindíg emberségesebb megoldás egy kis időre (amíg a jogi oldala tisztázódik) óvintézkedést tenni mint aztán ennek hiánya miatt harcolni.
Nem kell gyűlölni senkit. Nem kell túlzásokba esni ezt aláírom. De: meg kell tenni mindent ha már a baj megvan, hogy több baj ne legyen. Ne lehessen.
Én megoldottam. A válásom után és egy rövid idejű eltíltás után amikor már megvolt a jogi dolog oldva már nem is volt olyan fontos a gyerekem apjának, hogy jöjjön a gyerekhez. Képzeld akkor már nem volt fontos pedig csak 2 hónap volt a várakozási idő. Akkor már nem kellett neki.
Gondolkodj el egy kicsit...én azt tettem és azok után ami lett szerintem jól döntöttem.Nyugodt, boldog életünk van.

Ja azt hozzátenném: elvinni nem engedtem. felügyelet alatt találkozhattak és telefonon is beszélhettek.

Nem értek egyet veled. Lehet hogy a Te eseted kirivó, de ilyen igen ritkán fordul elő szerintem. Viszont az, hogy az apa nem érdeklődött, nem véletlen. Egy apa évekig küzdött a gyerekéért, majd eljutott egy olyan pontig, amikor azt mondta, hogy ha nem kapja meg a gyereket, akkor hagyja az egészet, felé sem néz többet. Nem dacból. Azt mondta nem fogja kitenni a gyereket annak, hogy évekig a kapcsolattartás előtt-után otthon elővegyék, szekálják, ellene neveljék, hogy ne legyen egy nyugodt perce, hogy ne merjen boldogan rámosolyogni, hogy ne érezhesse jól magát vele, csak azért, mert az anya ettől kiakad.

Azt mondta akkor inkább vár 10 évet, utána megkeresi a gyereket, és megmutatja neki az iratokat, elmondja mi történt. Akkor, amikor a gyerek már döntésképes.

Nem tudom melyik a jobb:

• harcol évekig, csak azért, mert a döntési helyzetben lévők képtelenek észrevenni a kapcsolattartás akadályozását. Ezalatt az idő alatt a gyerek folyamatos össztüzben van, a gondozó szülő mindent megtesz, hogy valahogy elzárja a különélőtől.
• nem harcol, a gyerek felé sem néz, hogy ne tegye ki a gyereket az állandó lelki terrornak, ami a kapcsolattartás miatt a gondozó szülő részéről érné.

Szia Derill,

Nem tudom kire gondoltál,de én a másodikat választottam. A lányom 2 hét múlva lesz 13 éves. Kérdeztem, hogy szeretné-e ha elmennénk kettesben kirándulni szülinapja előtt szombaton vagy vasárnap. Boldog volt az ötlettől, meg is beszéltük hogy merre megyünk (merthogy még nem járt ott és régóta szeretne)Csak egy félnapos kirándulásról lenne szó,megbeszéltük hogy az anyukáját kérdezze meg,hogy mehetünk-e.
A következő héten megjött a válasz az anyukától a lányom tolmácsolásában: születésnapját ünnepelik a hétvégén,ezért nem akarja hogy elvigyem.

Ilyen esetben melyik a megoldás?

• harcolni
• várni

(?)
A múlt évben kb. 4-szer találkoztunk szüleimnél 1-1 órára. A két gyerkőcöm (3 és 4 évesek)egyre nagyobbak és emlegetik a lányom,hogy mikor találkozhatnak vele(?).
Nem tudok erre mit válaszolni,mert magam sem tudom mit hoz a jövő. Azt látom,hogy ahogy mi szeretetre neveljük a két gyermekünket, szeretettel gondolnak a nagylányra is.A nagylányba viszont belenevelte az anyja,hogy én csak a kicsiket szeretem,őt nem.22-es csapdája.Anyuka miatt nincs kapcsolat,nem tudom bizonyítani hogy őt is ugyanúgy szeretem.Ajándékokkal sem tudom bizonyítani,mert anyuka kidobja az ajándékaimat,vagy még átadás előtt megmondja,hogy ki fogja dobni.

Abacs ha most nem lennék én is ebben a cipőben és máskor olvasom ezt a fórumot, biztos hogy hitetlenkedve olvasom az apák írásait. Egyszerűen hihetetlen milyen módon és ötletességgel tudják az anyák büntetni a volt férjet és a saját gyereküket. Gusztustalan....

Így van, saját tapasztalatok híján én sem hinném...

Kedves Hozzászólók!
Én mindig csodálkozom a leírt családi konfliktusokon. Ilyenkor csak egy kérdés merül fel bennem? Miért vette feleségül azt a nőt?! Hát nem látta, hogy milyen személyiség?
Mert azt nem hiszem, hogy egyik napról a másikra változott meg az illető negatív irányba.
Kérlek benneteket, hogy szóljatok hozzá az elgondolásomhoz.

(Tudom, ez nem jogkérdés.)

Szia kedves Bovary, ez a kedvenc kérdésem! :)
Hogy miért vettem feleségül gyermekem anyját? Azért, mert szerettem őt és a házasságot megelőző közel 7 évnyi együttélés során nem mutatott olyan személyiségvonásokat, mint később,amelyek lehetetlenné tették a további együttélést.A múltban kutatva sem tudok semmiféle előjelet megnevezni.A problémák a gyermek megszületésével kezdődtek és természetesen az a helyzet előre nem kipróbálható,ha 2 embernek gyereke van. Azt sem tudtam előre megállapítani,hogy számára igen megterhelő lesz lelkileg, ha gyerekről kell gondoskodni.
A felelősség részben természetesen az enyém azért hogy a gyerekünket nem tudjuk egy normális családban felnevelni. De arról sem én, sem más apák nem tehetnek,hogy az anyáknak nagyon sokminden meg van engedve és el van nézve, például az,hogy a gyereket fegyverként használhatják az apa ellen, akit elhagytak v. aki elhagyta őket. És sajnos a legtöbb esetben az anya mellett ott vannak a rossz tanácsadók, a kibicek, akik megakadályozzák a normális konfliktuskezelési kísérleteket, bármelyik oldalról is erednek azok.

Hibát ott követtem el, hogy figyelmen kívül hagytam a volt feleségem családjában sűrűn előforduló válásokat és a kibogozhatatlan okú ellenségeskedéseket. Ezekben volt feleségem nem vett részt és a segítségére is voltam abban,hogy kimaradjon bizonyos családi ügyekből. Teljesen egyetértettünk abban,hogy nem a mi dolgunk ezekkel foglalkozni és jobb ha távoltartjuk magunkat. Nekem ezek a dolgok nagyon furcsák voltak, mert én szerencsémre egy nagyon összetartó családból származom és igazából nem is értettem kinek mi baja van ott a másikkal. Figyelmen kívül hagytam azt, hogy az ő gyerekkora békétlenségben és veszekedések, nagy haragok és egymással nembeszélések között telt és nem számítottam rá,hogy ezek a vonások fel fognak bukkanni és amikor számára megoldhatatlan helyzetbe kerül,akkor a mi kis családunkban, velem szemben ezeket az akaratlanul tanult "technikákat" fogja alkalmazni.
Csak rá figyeltem,a családját, azokat az embereket,akik között felnőtt és akik sok esetben őt gyerekként a saját céljaikra használták fel, egymás ellen játszották ki, nem néztem.

"Nem értek egyet veled. Lehet hogy a Te eseted kirivó, de ilyen igen ritkán fordul elő szerintem. Viszont az, hogy az apa nem érdeklődött, nem véletlen. Egy apa évekig küzdött a gyerekéért, majd eljutott egy olyan pontig, amikor azt mondta, hogy ha nem kapja meg a gyereket, akkor hagyja az egészet, felé sem néz többet. Nem dacból. Azt mondta nem fogja kitenni a gyereket annak, hogy évekig a kapcsolattartás előtt-után otthon elővegyék, szekálják, ellene neveljék, hogy ne legyen egy nyugodt perce, hogy ne merjen boldogan rámosolyogni, hogy ne érezhesse jól magát vele, csak azért, mert az anya ettől kiakad."

Derill azt javaslom kicsit nézz szét a mi kis országunkban. Valamint kérdezd meg hány asszony és gyermek lett halálos áldozata a családon belüli erőszaknak. És majd azután mond nekem vagy bárki másnak, hogy az enyém és az övé csak kirívó eset. Mond neki majd nyugodt szívvel, hogy ne tíltsa a gyerek láthatását.
Látom itt van sok apa aki keservesen megkínlódik azért, hogy a gyermekét láthassa. Együtt érzek velük. De visszautasítom, hogy a nők lennének főleg a hibásak ebben. Ti kedves apukák ha bevalljátok ha nem bizony az erőtökkel próbáltok hatást és eredményt elérni, és a nők ettől félnek.
Inkább az a kirívó derill ha valamelyik férfi nem az erejét fitogtatja hanem kúltúráltan viselkedik. Ez a ritkább.
Ne éljetek álomvilágban.
10 esetből 6-ban az erőszakos férfi dominál.
Vannak mocskos eszközöket használ nők. Ez így van!! De nagyon sok férfi is van. Ezt pedig Õk ismerjék be.
Derill én nem terrorizáltam a gyerekemet amikor beszélni szeretett volna az apjával vagy éppen megvolt a láthatás. Ne forgasd ki amit írtam.
Én inkább mindannyiónknak megteremtettem a védelmet. Még annak az embernek is aki évekig bántalmazott minket.
Hogy is van a törvény????? Ha az A szülő veszélyezteti a gyermekét fizikailag, illetve tudomása van arról, hogy a B szülő veszélyezteti akkor az A szülőnek mindent meg kell tennie, hogy a veszélyeztető körülmény megszűnjön. Ellenkező esetben veszélyeztetésért eljárás alá vonható.
Sőt ha az orvos, tanár, szomszéd észleli ők is ezt teszik nem??? Megszüntetik a veszélyeztető tényezőt. Jelen esetben a B szülőt. Távoltarthatják igaz??? Ez pedig eltiltással jár igaz????
Sok esetben a törvény nem elég gyors. Sok esetben mire a segítség megérkezik addig sok baj történik.
Kitartok az álláspontom mellett.
Valamint továbbra is objektíven fogom kezelni volt házastársam és gyermekünk közötti dolgokat. Minden esetben gyermekem érdekeit fogom szem előtt tartani.

Salimar, hadd kérdezzem meg, hát mit tett a gyermeked apja a gyermekeddel?

Verte. Verte azért ha előtte evett. Verte akkor ha útban volt. Verte mindenért. Milyen bűnt tud egy 3 éves gyerek elkövetni amiért be kell vágni a sarokba? Nem lökni vagy zavarni!! Felkapni és bedobni a sarokba!!
Aztán elverni a gyereke anyját mert próbálja védeni a gyereket.
Hát ezt csinálta!!!!!

Ez borzasztó, így már érthető, miért csak felügyelettel engedted találkozni az apát a gyerekkel. És most már nem bántja?

Elmesélem röviden a dolgokat. Sok évig éltünk együtt és kívülről egy nagyon rendes családnak látszottunk. Én őriztem a látszatot. Dolgoztam. Õ nem dolgozott. nem is akart. Amikor elvesztettem az állásomat ő nem keresett magának semmit, hogy segítsen. Majd megélünk a gyerek utáni segélyből. Ezt mondta. Azt meg elvette és elherdálta. Gyorsan lett szerencsére munkám. Anyagilag úgy ahogy megvoltunk. Mindenkivel elhitette, hogy ő a tökéletes apa. Elhitette, hogy mindent ő teremt elő. Nem mertem elmondani, hogy miket csinál. Megelégeltem. Elváltam. Történtek a dolgok ezalatt is. Elkövettem a hibát és hagytam a gyerekkel egyedül találkozni. Elvihette egy hétvégére. Újra elverte. Ekkor már nem bírtam tobább és jött a tiltás amit derill ellenez. A gyerekelhelyezés után még pár hónapig jött aztán elmaradozott. Mi hívtuk, hogy látni szeretné a gyerek. Nem jött. Azóta megismertem valakit és egy család lettünk. A gyereknek már nem annyira fontos az apja. Pedig a párom vinné láthatásra és fáj a szíve ha a gyerek várja az apját de az csak nem jön. A párom lett a gyerekem apja. Látom köztük a szeretetet. Mi kell még?? Semmi :)) Boldogság már van:))
Pedig, mennyire harcolt az exem a gyerekért. Ez lett a vége.

Huhh.
Sajnos manapság még mindig elfogadott dolog a gyerek verése, nem számít bűnnek csak attól kezdve ha maradandó sérülést okoz. Szerencse, hogy a sarokbavágásoknál nem történt nagyobb baj.
Tehát továbbra is hívod, keresed az apát, hogy jöjjön, tartsa a kapcsolatot a gyerekkel.

Kedves Bovary!
Az én esetemben az történt,hogy megismertem egy kedves lányt,beleszerettem. Azután megismertem a családját és úgy éreztem,hogy ez a lány ennél többet érdemel.Kihozni a szegénységből (a házasságunkba egy asztalt és pár ruhát hozott),szeretetben élni,egy jobb családot alkotni,mint az övé volt.
Esküvő,rá 8,5 hónapra jött a gyerek. A baj a terhesség utolsó 2 hónapjában kezdődött.Mintha kicserélték volna.Innentől kezdve hullámzó volt a kapcsolatunk.Veszekedések-kibékülések.Nem volt hajlandó visszamenni dolgozni,leszegényedtünk (mert a pénzt viszont elköltötte)A gyerek 4 éves volt,amikor először beadtam a válópert.Meguntam,hogy 3 évig munkanélküli volt és nem is akart munkát keresni.A legfőbb ok: nekem jött karmolva,ordibálva,(bizonyos helyen)rúgva.Próbáltam lefogni,de őrült volt.(Súlyban x1,5/magasságban x1,2 vagyok)Féltem,hogy ha én is elkezdem,akkor baj lesz,így csak védekeztem.) A pici gyerek miatt akkor visszavontam a keresetet a tárgyalás előtt pár nappal.
Azután megismétlődtek ezek az esetek.A gyerek már 7 éves lett.Egy ilyen eset után otthagytam és beadtam véglegesen a válópert.Nagyot nyomott a latban,hogy anyós egyszer ezt mondta: "Maga meg miért nem adja már be a válópert?"(másnap beadtam)Egy agresszív nő lett belőle,mint ahogy az anyját megismertem.(Az apja meg alkoholista volt mindig.)

Most egy tündéri feleségem van,teljesen jó házasságom és 2 szép gyermekünk. Boldogok vagyunk,kivéve amikor az ex kitalál valamit és csak azért hogy mégse legyünk boldogok, elkezd piszkálódni valamivel (per,ügyvédi levél,gyerekláthatás betartás,gyerek kapcsolat ellehetetlenítés)

Az bánt,hogy szeretem a nagylányom és el vagyok szakítva tőle.A gyermekeimet úgy nevelem,hogy van egy féltestvérük is,akit szeretnek is.Õk sem találkozhatnak vele.
Én azt vallom,hogy minden gyermek eljut majd oda,hogy 15-16 éves korában átértékel mindent és kérdez.Utána már nem lehet bebeszélni neki mindent.Erre nem gondolnak ezek a "nők".

Bovary! Visszakérdezek!
Hogy lehet az szerinted, hogy immár 6. éve hogy különváltak útjaink exel. Azóta én házas lettem,boldog családapa vagyok. Az exemnek azóta sem volt egy épkézláb,komoly kapcsolata. Miért?

Salimar!
Ne haragudj,de te nem voltál agresszív abban a kapcsolatban? Adtál szeretetet a férjednek? Megbeszéltétek higgadtan,nyugodtan a problémákat? Vagy egyből letámadtad,amire ő védekezett és ebből lettek a veszekedések? Gondolkodj el ezen 1 napig és ne hirtelen válaszolj.
Bocs,hogy ilyet írok,de megérzés.