Tapasztalataim

Véleményem szerint a nő megválaszthatta volna, hogy milyen pasitól szül gyereket. Ez a pasi nem most lett ilyen, ilyen volt korábban is. A személyisége ilyen, ezt mutatja a barátnő stilusa is.

Én a nő helyében mihelyt elkezd gunyolódni, megjegyzéseket tenni, mindig figyelmeztetném, hogy ha nem hagyja abba, leteszem, és ha nem hagyja abba letenném a telefont (és persze mindig minden beszélgetést rögzitenék). Ha visszahiv, és normálisan beszél, akkor ugyanugy folytatnám a beszélgetést. Ha nem tud normálisan, ismét letenném.

Ennek folytán nem volna vita, mert nem volna min. Azt, hogy a gyerekek előtt is megjegyzéseket tesz az apa, megpróbálnám vele megbeszélni, és jelezném, ha ez eredménytelen lesz, a gyámhivatalhoz fordulok. Ezután ha még mindig hatástalan, jelezném a gyámhivatalban (a gyerekek gondolom elég nagyok ahhoz, hogy ezt ők is meg tudják erősiteni). Az apát a gyámhivatal figyelmeztetné, esetleg birságolná, akkor meggondolná az apa, hogy mit mond.
A lényeg az, hogy következetesen viselkedjen, és ő ne adjon alapot vitára.

Egyetlen jó döntés van ilyen esetekben, a kommunikáció. Persze van, hogy valakivel nem lehet kommunikálni, ilyenkor van az, hogy amint durvul a játék, kiszállok. Ezt hamar meg fogja tanulni - addig minden szép és jó, beszélgetünk, amig tartja a szabályokat.

Tegnap voltam a NANE családon belüli erőszak elleni továbbképzésén, és ott hasonló problémákról volt szó. Megnéztünk egy filmet, aminek az volt a lényege, hogy két agressziv alaptermészetü ember házasságot köt, a nő folyamatosan provokálja a pasit, a pasi meg képtelen ezt kezelni, és veri a nőt.

Amikor jeleztem ezt, a csoport tagjai (nagyrészt nők) és az előadó Szil Péter, láthatóan nem is értettél miről beszélek, folyton azt hajtogatták, hogy semmi sem jogositja fel a pasit arra, hogy megüsse a nőt. Tényleg nem. De a nőt sem arra, hogy provokálja a pasit. Ha pedig megteszi, akkor ne csodálkozzon a következményen.

Az, ha én átrohanok az autópályán, ez egyetlen autóst sem jogosit fel arra, hogy elüssön, de magamat hibáztathatom csak, ha mégis elütnek. És ebben az esetben nem az autóst fogják lecsukni, hanem engem közuti veszélyeztetés miatt, mivel én azzal, hogy rohangálok az autópályán, a szabályosan közlekedőket veszélyeztetem.

Többször felvetettem már, hogyan lehetséges az, hogy egyes emberek mindig agressziv társat választanak, mások meg soha? Ez személyiség kérdése.

Azt gondolom ráadásul, hogy egy 18 éves élettárstól sem várható, hogy felelősen viselkedjen egy ilyen helyzetben. Az pedig mindenképpen provokativ, ha azt mondom, hogy ő ne szóljon bele, hiszen őt ugyanugy érinti, tehát nem igaz, hogy nem tartozik rá, még akkor sem, ha épp nincs igaza. Tehát Salimar rokona is hibázott. Persze könnyebb innen tanácsokat osztogatni, mint ott élesben jól helytállni.

Ettől függetlenül Salimar rokona ugy látom egész jól kezeli ezt a helyzetet, a gyerekeket sem kell félteni, pontosan tudják, hogy mit gondoljanak, és hogyan rendezzék a problémáikat. Majd felnőnek, és elmondják az apjuknak, hogy mivel és miért nem értenek egyet, vagy mivel értenek egyet.

Sok helyen olvastam a forumban és Te is Kedves Derill írjátok, hogy: Ha az apa megfelelt akkor amikor a nő teherbe esett, ill a nő megválaszthatta volna milyen pasitól szül gyereket...
Azt tapasztaltam, hogy a párkapcsolatban a felek nagy többsége a legjobb arcát mutatja. A házasságkötés idején is fennáll ez még egy ideig.
Aztán megváltozik minden.
Sok oka lehet ennek. Sok oka lehet, hogy a valamikor kedves férjből vadállat lesz. És annak is van oka ha a valaha kedves feleségből hisztis asszony válik.
A gyermekvállalás nagyon komoly dolog. Ezzel a legtöbben tisztában is vannak.
Vannak esetek viszont amikor az a fél- itt már kénytelen leszek nemeket megjelölni...
Tehát vannak esetek pld amikor megszületett már a gyermek és bizony az anyának egyre több a dolga, fáradt emiatt, türelmetlen is sokszor. Az apuka dolgozik és amikor hazaér azt tapasztalja, hogy a felesége ideges, fáradt, nincs kedve beszélgetni, nncs kedve a korábban teljesen természetesnek tűnő dolgokat elfogadni. Jogosnak tarthatjuk azt a kérést anyaként, hogy a megterhelő, megszaporodott munkából valamit átvegyen a párunk. Férjként talán jogos az a kérés is, hogy maradjon minden a régiben.
Legyen ránk ideje a feleségünknek, jusson mindenre pénz és ne csak gyerekruhára és pelenkára. Tudjunk szórakozni járni, stb ahogy előzőleg.
De ez bizony nem így van.
Mi történik ilyenkor??
A feleség nem akar beleszakadni a gyereknevelésbe és a férje pátyolgatásába aki megérthetné, hogy a gyerek lett az első helyen. A gyerek igényei mindennél fontosabbak lettek.
A férj pedig megköveteli az addigi figyelmet, nem akarja a terheket magára vállalni ami a gyerek körül van. Nem akarja megérteni, hogy a töbletterheket anyagi, fizikai és lelki szempontból egyaránt együtt vállalták amikor vállalták a bébit. Még akkor is közösen vállalták ha ez nem lett kimondva nem lett kőbe vésve.
Vannak olyan nők is akiknél pedig a fordított helyzet áll fenn. Már nem akarják a gyerekkel járó terheket vállalni.
De!! Míg ez a nőknél betegség, ismerhejük, szülési stressz,hiszen megváltozik szinte minden benne és körülötte ez okozza a betegséget, addig mi a helyzet a férfinél????
Nem akarok soviniszta lenni de mi a fenéért változnak meg Õk??
Mitől? Meghíznak? Szülnek Õk is? Nem! Önzőek alapvetően. Megkövetelik általában az osztatlan figyelmet.
Igen, mi érzékenyebbek, sebezhetőbbek leszünk. gyakran előfordul, hogy egy olyan problémát amit azelőtt félkézzel megoldottunk azt most bonyolítjuk. De csak azért mert már nem csak a kettőnk szempontjából mérlegeljük a helyzetet.

Nem jó kérdés szerintem, hogy miért felelt meg a férfi amikor teherbe estünk!!!!
Mert színlelünk, mindketten!!! Mindenki! Alkalmazkodunk egy ideig és csak akkor mutatjuk ki a fogunk fehérjét amikor túl sokszor nem a mi akaratunk érvényesült.
Én állítom, hogy előfordulhat még sok-sok évnyi házasság után is, hogy olyasmi derül ki a párunkról ami fejbe vághat minket.
Ne haragudjatok de ezen a forumon annyira érezhető a nőellenesség, hogy az már sok.
A volt férjek haragszanak a volt feleségükre mert a láthatás nehézkes. Az új asszonykák a párjuk ex feleségére fújnak okkal vagy ok nélkül. Teljesen mindegy milyen nemű az illető, az viszonyt tény, hogy itt nagy a nőellenesség.
Mindenki leírja, hogy a volt felesége illetve a párja exe miket művel.
Azt viszont senki nem írja le Õ mit művelt és művel ma is!
Ártatlan báránykáknak állítjátok be magatokat.
Haragudjatok csak meg. Írjátok megint, hogy jobb ha nem mondom el a véleményemet és nem kíváncsi rá senki. vagy írjátok, hogy sértő vagyok.
Nem számít :))) Attól még igaz amit írtam. És ez bosszant Titeket. :))))
Akinek nem inge az ne vegye magára!
A tükröt pedig néha meg kéne pucolni!

Salimar, félreérted és félremagyarázod a dolgokat. Igenis, ha egy nő úgy döntött, hogy teherbe esik egy férfitól, akkor ez a döntése arra alapult, hogy alkalmasnak találja az apaságra.
A te férjedet te tartottad alkalmasnak, majd kiderült róla, hogy egy vadállat. Nem hiszem el, hogy ennek nem volt előjele. Nem hiszem, hogy egyszer csak meglepetésszerűen ütni-verni kezdett benneteket.
Nagyon ritka eset az, ha egy nő a szülés után megbetegszik, depressziós lesz. Nem is kell erre a dologra hivatkozni, ez csak divat. Az viszont gyakran előfordul,hogy a nő nem érett személyiség, unatkozik otthon a gyerekkel és a buta női magazinokat olvasgatva kinevezi magát depressziósnak. A nőknek sosem volt olyan jó dolguk mint az utóbbi évtizedekben, 3 évet otthon lehetnek. Érdekes módon,amikor dolgozniuk kellett,eszükbe sem jutott a depresszió. Az én édesanyám hat gyerek mellett dolgozott megszakítás nélkül, mert másként nem éltünk volna meg és nem emlékeszem egyetlen esetre sem, hogy türelmetlen lett volna apánkkal. Nem magával volt elfoglalva,hanem a feladataival,teendőivel, és sosem jutott eszébe,hogy beleszakadna a gyereknevelésbe, na meg az sem,hogy a gyerekek előbbrevalók az apánknál. Mindenkinek megvolt a maga helye.
Ott tévedsz, hogy a nők azt hiszik, ha már nekik nem felel meg a férfi férjként, akkor az vonatkozik a gyerekre is, tehát a gyereknek sem felel meg az apja. Nagyon felháboritó, hogy a nők sokszor képtelenek belátni: a gyerek nem az ő tulajdonuk, akivel azt tesznek, amit akarnak. Ez pedig olyan primitív érzelmi életre vall, ami tényleg kérdésessé teszi a nevelésre való alkalmasságot. Az ilyen nő nem tudja a másik ember érdekeit figyelembe venni, a saját gyerekéét sem. Az ilyen nők azok, akik a saját céljaikra használják fel a gyereket. Több van az ilyenekből, mint hinnéd. Nagyon is jogos, hogy az apák felháborodnak, ha az anya akadályozza a kapcsolattartást. Jusson eszedbe, te mit tennél fordított helyzetben, mit tennél, ha azért kellene küzdened, hogy együtt lehess a gyerekeddel. Képzelj csak el a gyerekednek egy épkézláb, normális apát, aki azt mondaná neked: nem, most nem jöhetsz be, nem, most nem adhatod oda a születésnapi ajándékot – és mindezt csak azért, mert többé nincs rád szüksége mint nőre, mint társra, csak a pénzed érdekli, az viszont érkezzen percnyi pontossággal a számlájára. És képzeld el, ha a jog őt védené, mindenféle szankció nélkül csinálhatná ezt évekig.
Ha te a fórumon leirtakat nőellenességnek érzed, akkor benned van a hiba. Nem érted meg, hogy a nők visszaélnek a helyzetükkel, azzal, hogy a gyereket náluk szokták elhelyezni.Akkor is így történik, ha az apával semmi gond sincs, ugyanúgy képes /lenne/ nevelni a gyereket, mint a nő. Ez óriási hiba, mert emiatt lesz sok gyerek beteg lelkű, nő föl abban, hogy az apa semmi másra nem való, mint hogy pénzt küldjön. Köze a gyerekkel kapcsolatban semmihez sincs, és ha mégis szeretne törődni a gyerekkel és a dolgaival, azt az anyák „zaklatásnak” kiáltják ki, az ő nyugalmuk, egyeduralmuk elleni merényletnek. A gyerekek nagy része úgy nő fel manapság,hogy férfival szinte nem is találkozik.Óvónéni, tanitónéni, ilyen néni, olyan néni, na meg az állandóan ideges egyedülálló anyuka. Nagyon egészségtelen dolog ez, nem csoda, hogy a fiatalokkal sok baj van mindkét nemben.

Feltetted a kérdést, vajon miért változnak meg a férfiak, hiszen ők nem szültek. A nők ugye szültek, meghíztak, szülés utáni depresszióban szenvednek /állítólag, de mondom, igen ritka a valódi depresszió/, nyafognak, unatkoznak, otthon vannak, az anyagi helyzet romlik, tehát több pénzt akarnak,nyüstölik a férjet, aki a sok munkája után szeretne egy kis nyugalmat,nem pedig akkor nekiállni mosni. Tehát ugye világos most már, mitől változnak meg a férfiak? A nők kiállhatatlan viselkedésétől - egyértelmű, nem pedig attól, hogy önzőek lennének.
Az sem egészséges dolog, ha egy családban minden a gyerek körül forog és minden a gyerek érdeke alá helyeződik.Attól, hogy szülővé válunk,a saját életünk még nem szűnik meg. Sok nő ezt nem tudja, beleveti magát az anyaságba, úgy tesz, mintha az valami óriási feladat lenne, ami mellett semmi másra és senki másra nem jut idő és energia. Persze rosszul érzi magát az anyai szerepben, és a fejébe veszi,hogy ezért ki más, az apa a hibás, és elkezdi váláson törni a fejét. Aztán meg is valósitja, a család szétmegy, a gyerek pedig apátlanul nő fel.

Normális, egészséges nők össze tudnak egyeztetni többféle szerepet és még boldogok is tudnak lenni. De ez ma nem divat, ma panaszkodni és a másikat vádolni divat.

Pappa én nem úgy gondolom, hogy hiba lenne bennem attól, hogy kivülállóként azt látom, nagyon nőellenes megnyilvánulások vannak itt a fórumon.
Feltetted már magadnak vagy bárki feltette már magának a kérdést: Vajon miért csinálja azt amit csinál a volt házastársam??
Nem mond már nekem, hogy nem tettél semmit. Szerintem egy kis önkritika nem ártana.
Én pontosan tudom, hogy mit rontottam el és változtattam.
Nagyon is rendbetettem a dolgokat magam körül. Nemnormális egy ember volt a volt férjem de már nem hagyom, hogy bekavarjon bármibe is. Kénytelen volt megérteni. Addig kapta a leckéket amíg megértette.
Már nyugodt életünk van. Nem Õ diktál és nem hagynám soha többé. Valamikor rendes ember volt. Azért mentem hozzá. Azért szültem neki gyereket. Csak nem bírta a nyomást! Nekem bezzeg bírnom kellett. Háztartás, gyerek, munka.
Ti férfiak nagyon önzőek tudtok ám lenni.
Te is hibáztál az exeddel kapcsolatban és most ezért büntet.
Büntetni is fog amíg nem vallod be magadnak sem, hogy legalább annyira hibás vagy mint Õ.

Salimar, nem vagy kívülálló, elvált nő vagy és nagyon elfogult. A saját tapasztalataidra hagyatkozol, titeket ütött-vert egy "vadállat".
Én most is felteszem magamnak a kérdést, vajon miért csinálja a volt házastársam azt,amit csinál. Tudom a választ. Féltékeny a mostani feleségemre és már sok éve nem képes elfogadni azt hogy közöttünk vége mindennek. (Persze továbbra is támogatom anyagilag,mert egyik betegségből menekül a másikba, jó ideje nem dolgozik, a lakására meg szüksége van.) És nem érti meg,hogy ha a gyereket piszkálja a feleségemről való véleményeivel, ha próbálja a feleségem ellen hangolni,akkor bizony nem engem büntet,hanem a saját gyerekét.
Te azt nem érted meg,hogy senkinek nincs joga a gyerekkel büntetni a másikat. Még akkor sem lenne joga a volt feleségemnek erre,ha én ugyanannyira lennék hibás,mint ő. Évekkel a válás után még mindig azzal foglalkozni,hogy én hogyan és kivel élem az életemet,becsmérelni a gyerek előtt a feleségemet, akit a gyerek nagyon szeret, féltékenységi hisztériákat rendezni, hát hibás lehetek én ebben? Nem.Sajnálom a gyereket, hogy az anyja bolondságaival kell foglalkoznia.A gyerek nem szívesen megy az anyjához,már fél, hogy anya megint sírni fog. Mit gondolsz, talán nekem örökké a gyerekem anyjával kellett volna élnem,azért hogy ő ne féltékenykedjen,ne sírjon,ne csináljon bolond cirkuszokat a gyerek előtt?