CSJT - kérdés

Az jó, ha nem vagy dühös. Alább idéztem is tőled, a szavaidból én az anya elleni indulatokra következtettem.
Mindenesetre kár, hogy a párod olyan döntést hozott, hogy nem tartja a kapcsolatot a kicsikkel. Ha ismerné és szeretné őket, akkor bizonyára nem érezné foghúzásnak a gyerektartás fizetését és eszébe sem jutna, hogy az apaságától szabadulni igyekezzen.
Csodálkozom azon, hogy egy érzékeny nő abban támogat egy férfit, amiben most te a párodat.

Hát talán korábban kellett volna eldöntenie, hogy nem akar gyermeket, és tenni érte, hogy ne legyen.

Pappa! Nem vagyok dühös sem a nőre, sem a gyermekekre. Én tisztában vagyok azzal, hogy engem szeret, nem érzem magam veszélyeztetve, ha erre gondolsz. Ha kéthetente idehozná a gyerekeket, akkor is Mellette lennék, mert az is Õ. De mivel úgy döntött ( és akkor én még nem is voltam a "képben" - szóval a feltételezett ráhatásról szó nincs ), hogy nem akarja őket ( hogy miért az megint másik történet ), ebben állok Mellette. Nekem Õ a fontos!

Hogy te hogyan szeretnél gyereket szülni, az a te dolgod. Az viszont a gyerekek anyjának dolga, hogy ő hogyan szülte őket, neked nem dolgod őt minősíteni.
Ha gyerektartás-emelést kér, az nyilván azért van, mert a gyerekeknek szükségük van pénzre, és nem az a célja, hogy a te tervezett családalapításodnak tegyen keresztbe.

Kedves ObudaFan! Én úgy gondolom, hogy egy tisztázatlan kapcsolatban, amikor az egyik fél nem akarja a gyermeket, valószínűleg jobb megoldás az abortusz. Én biztosan nem szülnék akkor, ha tudnám, hogy az apa nem akar minket. Ennyit erről. Az anyagi helyzete nem nekem okoz gondot, hanem saját magának. Én nem függök Tőle anyagilag, ezért nem éppen helytálló az állításod. De nem bizonygatom itt az igazamat, mert a rosszindulattal nem tudok vitatkozni. Sajnálom, hogy abból, ahogy Neki próbálok segíteni, Ti azt látjátok, hogy én egy gonosz, számító valaki vagyok. Itt nem erről van szó és nem is én vagyok a probléma.

Ha a párod már felnőtt ember, akkor itt az ideje, hogy vállalja is a felelősséget. A törvény pedig a tartás szempontjából egyértelműen a kiskorú gyermeket részesíti előnyben a nehéz anyagi helyzetben levő szülő rovására is. Nagyon szomorú, hogy a párod nehéz helyzetben van, de ha a 6 éves gyereke eltartásához szükség van arra a pénzre, akkor az az első.

Mivel éppen abban próbálsz a párodnak segíteni, hogyan szabadulhatna a két szép ikergyerekével kapcsolatos felelősségétől, valóban arra következtettem, hogy téged is zavar az, hogy a párod apa. Mert őt nyilván zavarja. Ha nem zavarná, akkor nem igyekezne szabadulni az apaságtól.
A soraidból számomra az is kitűnik, hogy a párod múltjához tartozó nőre, a gyerekek anyjára nagyon dühös vagy.

Tudod Pappa, én úgy szeretnék gyermeket szülni, hogy az apa is akarja. Nem pedig úgy, hogy belekényszerítem egy olyan helyzetbe, ami ellen Õ tiltakozik. Lehet, hogy kerülök ilyen helyzetbe, csakhogy az egy megromlott kapcsolat következménye lesz, nem pedig azé, hogy önkényesen döntöttem, szülök, lesz ami lesz. A nyomorúságot pedig arra értettem, amilyen helyzetbe kerül egy férfi, amikor az anya folyamatosan a gyt. felemelését kéri, amikor tudva tudja, hogy nem él nagylábon, sőt... és arra, hogy nem tud optimistán a jövőbe nézni ilyen terhek
( anyagi ) mellett. Én nagyon is tisztában vagyok a család szó jelentésével és a felelősséggel. Pontosan ezért fogok akkor családot alapítani, amikor mind én, mint gyermekeim leendő apja felkészült erre és nem akkor, amikor nekem megszólal a biológiai órám.

Én meg férfi vagyok, és nagyon sajnálom, hogy ma már nők is egyre többen úgy gondolják, hogy az aktuális párjuk vagyoni helyzetének javítása érdekében az aktuális pár exének kötelessége lett volna az abortuszt választani.

Kedves Pappa! Még egyszer nyomatékosítanám külön Neked, mivel sértve érzem magam már a feltételezés miatt is, engem sohasem zavart a gyerekek léte! Az a párom múltja és vagyok annyira intelligens ember, hogy ha valakit szeretek, azt mindenestül elfogadom. Nem értem, miből vontad le ezt a következtetést?! Szó sem volt ilyesmiről... szomorú, de soraidból csak rosszindulatot feltételezhetek.

MP! Csjt ide vagy oda, nagyon melegen ajánlanám, hogy családalapítás előtt komolyan gondold át, mit jelentenek a családi kapcsolatok, a felelősség a gyerekek iránt stb.
Az életben semmire nincs biztosíték, és még te is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy az ikreid eltartásához szükséged van az apa hozzájárulására, és valahol egy másik nő ilyeneket irogat rólad: „Az okos anyuka meg röhög a markába... büszke lehet! ”
És még az is előfordulhat, hogy a gyerekeidet apa nélkül vagy kénytelen nevelni és láthatod, ez mennyire rossz nekik.
Nem hiszem, hogy helyes nyomorúságnak nevezni, ha valakinek van két egészséges ikergyereke! Nem vicc, hanem tragikus, ha valaki e tényt nyomorúságnak veszi!

A gyermekek szempontjáról pedig csak annyit, hogy éppen eléggé sajnálom őket az anyjuk miatt! Mi ez valami feminista - gyűlés?! Én nő vagyok és sajnálatosan látom, hogy a férfiak sokszor kerülnek hátrányos helyzetbe a nők ( illetve egyes nők ) miatt! Ha valaki megkérdőjelezi azt, hogy igaz - e hogy a nők kezében fegyver van ami a teherbeesést és a gyermek megtartását illeti, az igencsak tájékozatlannak mondható.

Kedves Mindenki! Nem szeretném "kiradírozni" őket, sőt én tulajdonképpen nem is szereplek ebben a történetben. A páromnak segítek, mivel Õ szeretne valahogy kilábalni ebből a helyzetből. És egy kapcsolat ugye arról szól, hogy jóban - rosszban... így Mellette állok. Én elfogadtam az anyagi terheivel együtt is és ezt Õ nagyon jól tudja. Kissé vérforraló, hogy engem vontok felelősségre, közöm nincs az egészhez, nem én akarok porig alázni egy másik embert. Ne legyünk naivak, nem hiszem el, hogy itt még senki sem hallott olyan nőkről, akik mondjuk egy gyerekkel próbáltak magukhoz láncolni egy férfit. Ha sarkítani akarunk, persze lehet poénkodni, csakhogy más nyomorúsága nem éppen vicc!

"Az anya szánt szándékkal esett teherbe tőle."

Ez igen! Szép teljesítmény! Eddig mindíg ketten kellettek hozzá...

Pisztolyt fogott a párod fejéhez, felkíáltott;

"Most azonnal tégy a magadévá, mert gyereket akarok tőled!"

Hogy is van ez???

Azért az apasági vizsgálat segíthet...

MP! Nem lehetne ezt az egészet a két hatéves kölök szempontjából nézni? Hogy lehet az, hogy téged zavar a létük és szeretnéd őket egyszerűen leradírozni? Hol van itt az élet tisztelete és a két gyerek jogainak tisztelete?

És ha már belementünk az abortusz - kérdésbe, képzeld el, hogy ha valamilyen oknál fogva ( bár gondoskodom róla, hogy ne történhessen meg, de semmi sem 100 % ) most teherbe esnék, én sem tartanám meg mert NEM VAGYOK OLYAN ANYAGI HELYZETBEN, hogy gyermeket vállaljak! Nem hinném, hogy ezért sajnálni ( lesajnálni ) kellene, nem érzem magam szörnyetegnek emiatt, csak nem szeretném tönkretenni egy gyerek életét...

Nem az anyagiak miatt nem akarta a gyermeket, hanem mert az anyával nem élt együtt és nem is akart. Az anya viszont szánt szándékkal esett teherbe Tőle. Sajnálom, hogy csak egyoldalról tudod nézni a dolgot. Itt kisemberekről van szó, akiket a markában tart egy - szerintem - hibás törvény. Persze Neked biztos totálisan rendezett az életed, ezért el sem tudod képzelni, hogy más iganis komoly problémákkal küzd. Én is indulatos vagyok, elhiheted, csak én azért, mert igazságtalannak látom ezt a helyzetet. Azt hiszem ez meddő vita, én segítséget kértem, nem pedig megrovást. Nézetkülönbségeken nem érdemes vitázni.

Erre a felfogásra nehéz nem indulatosan írni, ezért inkább rövid leszek. Aki összehozott egy gyereket, az vállalja is érte a felelősséget. Aki morálisan elfogadhatónak tartja a magzat megölését azért, hogy az apa az anyagi problémákat ne legyen köteles felvállani, azt csak sajnálni tudom.

Ez így igaz, nem is arról van szó, hogy megerőszakolták, hanem hogy átverték. Valóban a gyermeknemzéshez két ember kell, ám a gyermek megtartásának eldöntéséhez már SAJNOS csak egy. Én ezt nőként is nagyon sajnálom. Az anyáknak nem szabadna több jogot biztosítani, mint az apáknak, ugyanis az apa életét teszi tönkre a felelőtlen gyermekvállalással az anya.

Én még nő által férfin elkövetett erőszakos közösülésről, ami terhességgel végződött volna, nem hallottam. Ezt leszámítva pedig ismerek olyan esetet , amikor egy férfi úgy lesz apává, hogy korábban ne kellene döntésénél ezt a lehetőséget is számításba vennie.

Persze kívülállóként lehet bármit hinni és mondani, de korábban leírtam hogy hogy is hozta Õ össze azt a gyereket ( jobban mondva azt a két gyereket, mert ikerpárról van szó ). Nem is érdekes egy kívülálló szempontjából, hiszen csak azt látja, hogy ki akar bújni a felelősség alól. Csakhogy ez nem így van! Õ nem akarta ezt a felelősséget, most pedig amikor akarná
( mással, más körülmények között ) szinte el van lehetetlenítve! Így nem lehet leélni egy életet! Az okos anyuka meg röhög a markába... büszke lehet!

Csak erre az én értelmezésem szerint - hála Istennek - egyértelműen nincs jogi lehetőség, azért, amit már leírtam. Ha valaki összehozott egy gyermeket, nem árt, ha legalább az anyagi felelősséget vállalja érte. Én egyébként a gondozási díj kizárását is túlzásnak tartom az örökbefogadásig, de ott egyértelmű a jogszabály.

Az apa hozzájárul a gyermek örökbeadásához - így helyes, bocs!

De itt nem konkrétan az örökbeadásról van szó, hanem arról, hogy az apa hozzájárul a gyermek örökbeadásáról, így - gusztustalan a szó - "lemond" róla. Olvastam itt a fórumon egész hosszú értekezéseket e témában pl. a Gyerekről való lemondás topicban.

Ugyanez az apára is áll, ha az anya nem vállalja. Nem azon múlik a dolog, hogy melyik szülőről van szó, hanem azon, hogy mindkettő hozzájárul-e az örökbefogadáshoz.