Hát ez nagyon részigazság, de nem a jogból, hanem a férfiak és nők személyiségéből, továbbá a helytelen bírói gyakorlatból fakad. A jog szerint ugyanis egyenlőek. De sajnos a jog jelenleg nem tartalmaz szabályt arra, hogy mi történjék, ha a szülők nem tudnak együtt élni, és szét akarnak költözni. A gyereket szétszedni nem lehet (ha kettő van, meg lehet osztani, de ez is csak félmegoldás mindkét gyerek számára, hiszen mindketten elszakadnak valamelyik szülőjüktől, ha a szülők agyamentek, és képtelenek belátni, hogy a gyerekeknek mindkettőjükre szükségük van, még akkor is, ha nem akarnak együtt élni).
Ebben a helyzetben az erősebbé a gyerek (aki hatékonyabban magánál tudja tartani a gyermekelhelyezési per végéig).
Itt lép be a személyiség. A nők erőszakosak, jogot formálnak a gyerekre, és viszik magukkal, vagy maguknál tartják. A pasik konfliktuskerülőek, ráadásul nem akarják kitenni a gyereket egy huzavonának, tehát hagyják ezt az állapotot eleinte abban bizva, hogy majd a biróság náluk helyezi el, hiszen ők jogkövetők voltak, hiszen a másik lépett félre stb. Elfelejtik, hogy egyrészt a biróságot egyáltalán nem érdekli, hogy ki lépett félre, és ez nagyon helyes, ugyanis a félrelépésnek is vannak okai. Másrészt a biróság nem szivesen változtatja meg a gyerek elhelyezését, tehát ha végig az anyánál volt, ritka eset, hogy az apának ítéli, szintén ritka, hogy mondjuk egy szopós gyermeket az apa magához vesz.
Igen ritka az, hogy egy férfi vonja ki a gyereket a közös szülői felügyelet alól (lásd. Balázs01 esetét).
A gyermekek manipulálása pedig azonnal elkezdődik, ahogy az egyik szülő önhatalmulag magához veszi, hiszen tudja, hogy lesz pszichológiai vizsgálat, tudja, hogy mindent eldönthet az, ha a gyerek ragaszkodik a másik szülőhöz is, tehát manipulálni kezdik a gyereket, sokszor olyan hatékonyan, hogy pár hét leforgása alatt a különélő szülő ellen forditják, még akkor is, ha már szinte felnőtt (hát még egy kicsi gyereket).
Ennek meg vannak a technikái, pl. a másik szülőt folyamatosan rossz szinben tünteti fel, vagy pár órás, felügyelet melletti kapcsolattartást "engedélyez" neki, és ez esetben persze a gyerekben is felmerül, hogy ha csak ugy lehet velem apu vagy anyu, hogy idegenek vigyáznak rám, akkor biztos nagyon rosszat tett stb.
Ugyanigy meg vannak annak is a technikái, hogy ne kelljen a gyereket odaadni. Pl. mindig valami elfoglaltsága van a gyereknek a kapcsolattartás idején (edzés, gyerekzsur, nyelvóra stb.), vagy valahogyan mindig akkor lesz beteg, és még orvosi igazolást is tud szerezni az anyuka. Ilyen esetben érdemes beidéztetni a dokit a gyámhatóságra, és rákérdezni, hogy ő maga állapította meg lázméréssel, hogy a gyermek lázas, vagy anyuka "bemondása" alapján adott igazolást? Merthogy sokszor az anya meg sem mondja, hogy miért kell az igazolást, arra hivatkozik, hogy a gyereket nem tudta óvodába, iskolába vinni, mert ment a hasa, lázas volt stb. kellene igazolás. Ezt a doki nem tudja ellenőrizni, hogy valóban igy volt-e. Sokszor ráadásul a gyerek tényleg épp a kapcsolattartás idejére lesz beteg, mert az otthoni feszült légkör, az anya kapcsolattartás előtti idegessége szorongást okoz a gyerekben is. (Azért irok anyákat, mert apáknál ez olyan ritka, hogy 17 év alatt, amióta gyámügyekkel foglalkozom, egyszer sem találkoztam olyannal, hogy apa csinálta volna, igaz, régen fehér holló volt, hogy apánál helyeztek el egy gyereket, ez ma már sokkal sürübben fordul elő.)
Ugyanilyen manipuláció pl., hogy a gyereknek megszabja az anya, hogy "mit kell álmodnia", pl. az anya lakásáról, az otthon lévőkről (anya, nagyszülő, stb.). Sőt, azt igéri a gyereknek, hogy ha otthonról álmodik, akkor valóra válik az álma, ami egy sugallt álom: otthon fog felébredni. Volt rá példa, hogy szegény gyerek nem mert aludni, mert félt, hogy otthon ébred fel, inkább átvirrasztotta az éjszakát.
Ugyanilyen manipuláció pl. az, amikor az anya uj kapcsolatot létesit, és abból uj gyerek születik, akkor azt igéri a gyereknek, hogy téged is ugy fognak majd hivni, mint az uj gyereket (tehát meg fog változni a vezetékneve). A gyerek kiközösitettnek érzi magát a családban, mivel mindenkinek x a vezetékneve, az övé meg y, és látszólag vágyik is a névváltozásra.
Hasonló manipuláció, amikor birósági per, vagy szakértői vizsgálat előtt a gyereket folyamatosan azzal traktálják, hogy mit fog a szakértő vagy a biró kérdezni, és arra "mit kell" válaszolni.
Vagy például az, hogy pont a kapcsolattartás napján a gyerek kedvend étele készül, ami persze a kezdő időpontra valahogy sehogysem készül el, ezért szegény gyerek nem ehet belőle. Vagy szombatra meghivják a baráti családot gyerekestül, amin persze szegény gyerek nem lehet jelen. Vagy a beavatott barátnők már eleve minden gyerekzsurt a kapcsolattartás idejére szerveznek, amiről szegény gyerek mindig lemarad.
De kimerithetetlen a nők fantáziája. Ezek szinte sablonra mennek, amit minden valamirevaló ügyintéző vagy biró ismer, ugyanugy, mint azokat a "trükköket" amikkel a pasit megpróbálják leirni: pedofil, agressziv brutális állat, nőzik, iszik, ittasan vezet, jól keres, de elissza, elszórakozza amit keres, netán elkurvázza, vagy ha semmi sem "jön be", akkor buzi a pasi.
Volt például olyan ügy, hogy a pasi állítólag megütötte egyszer a gyereket. Majd semmi sem történt, a család együtt elment nyaralni az évben és utána is. Ezután viszont elváltak, és ekkor vette elő a nő azt az állítólagos verést. A szép az egészben az, hogy a tizenéves gyereket olyan ügyesen manipulálta az apa ellen, hogy az szóba sem akar állni vele.
Pszichológiai vizsgálat: az inditványokat mielőbb meg kell küldeni a biróságnak, ugyanis azt a biróságnak még ki kell küldenie a szakértőnek. Ha a szakértő már behivott, akkor kizárt dolog, hogy a birósághoz akkor benyujtott inditvány eljut hozzá a vizsgálatig. Egyébként meg egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy minden ügyvéd tudja. Sok esetben az ügyvédnek eszébe sem jut inditványt tenni, megvárja a vizsgálat eredményét, és csodálkozik, hogy a fontos dolgokat a szakértő nem vizsgálta. Naná, honnan tudná, hogy fontos, hisz akkor látja először és valószinüleg utoljára a delikvenseket, és nem biztos, hogy 1-2 órás vizsgálat alatt mindenre rájön, amire kellene.
"nála legyen elhelyzve, mert akkor nem lenne "rángatva" - ebben hol a logika? Mi köze az elhelyezésnek a kapcsolattartáshoz, mert szerintem semmi.
A közös szülői felügyelet arról szól, hogy mindkét szülő azonos jogokkal rendelkezik a gyerekekkel kapcsolatban, beleértve a döntési jogot is (a szülői felügyeleti jog ugyanis döntési jogositványokat jelent a gyermek gondozása, nevelése, törvényes képviselete, vagyonkezelése, és gyámnevezése kérdésében).
Ilyen esetben előszeretettel kérik a nők, hogy legyen ugyan közös szülői felügyelet, de a gyereket náluk helyezzék el. Ez azért van, mert tudják - nekik is van ügyvédjük -, hogy a közös szülői felügyeletet kérelemre a biróság köteles megszüntetni. Tehát ha mondjuk a végzés jogerőre emelkedését követő nap kéri, hogy szüntesse meg a biróság a közös szülői felügyeletet, a biróság meg fogja szüntetni. Ez esetben a gyermekelhelyezés már eldőlt, a gyerek nála van elhelyezve, tehát elérte amit akart.
Amennyiben azonban a gyermeket ilyen esetben a biróság mindkét szülőnél helyezi el (merthogy a Csjt. hibája folytán az elhelyezésről ugyan köteles dönteni, de azt nem irja a Csjt., hogy mindkét szülőnél nem helyezheti el, tehát lehet), akkor anyuka nem ussza meg a gyermekelhelyezést, ha kéri a közös szülői felügyelet megszüntetését.
Közös szülői felügyeletnél egyébként, amikor mindkét szülőnél ugyanannyit van a gyerek, mindkét szülőnek pont ugyanannyi joga van, milyen jogon helyezné el a biróság akár az egyik, akár a másik szülőnél?
Épp ezért, a Csjt. módositásban ez már nem fog szerepelni, nem kell majd a biróságnak a gyermek elhelyezéséről dönteni, sőt, olyan sem lesz, hogy a különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel, hanem szülői felügyelet rendezés lesz a biróság feladata, aminek a lényege, hogy a különélő szülőt több jog, bizonyos döntési jogok is megillethetik, a biróság döntésétől függően. Ez sajnos még a jövő zenéje, 2007-ben várható legkorábban a hatályba lépés.
Visszatérve: szerintem az egy hét az egyik szülőnél, egy hét a másik szülőnél a legjobb megoldás. Nagyobb távolságnál esetleg az egy hónap az egyiknél, egy hónap a másiknál, de iskolás korban már ez is kizárt, hiszen nem járhat egyik hónapban Mátészalkára suliba, másik hónapban Sopronba, attól függően, hogy épp melyik szülőnél lakik.
Normális szülőknél (és itt a fő hangsuly a gondozó szülőn van), és nagyobb gyereknél ilyen esetben azt lehet, hogy a gyerek mondjuk az egyik szülőnél lakik, de amikor csak teheti, a másik szülőhöz mehet, pl. szünetekben, hétvégeken. Ezt normális esetben nem kell szabályozni, igen sokan meg tudnak ebben egyezni.
Nagyobb gyereknél ráadásul már jönnek a magánprogramok, egy 16 éves gyerek igen ritkán akarja a hétvégéit, szüneteit az őseivel tölteni. Szóval oda kell figyelni, és minden ügy egyedi. Ne csak a szülők osztozkodjanak a gyereken, nem árt, ha neki is van némi beleszólása a dologba.
Ha pl. jólérzi magát az apánál, ne kelljen percre pontosan visszamennie - és ez megint a gondozó szülőn, az anyán mulik.
Ha minden kapcsolattartáskor üvöltözik az apával, hogy megint késtél, a gyerek igen nagyon fogja utálni - ez ugyanis nem a gyerekről szól, hanem a kötözködésről.
Én a helyetekben hivatkoznék tehát mindezekre (akár kimásolhatod, és becsatolhatod a biróságra), ez a rángatósdi pedig tuti csapda, hiszen semmi logikája nincs. A kapcsolattartás ugyanis akkor is megilleti az apát, ha az anyánál helyezik el a gyereket, akár egy nap itt, egy nap ott, akár egy hét itt, egy hét ott formában, attól függően, hogyan egyeztek meg. Ha pedig nem tudtok megegyezni, akkor legalább minden második hétvégén, hét közben 1-2 napon, minden szünidő felében, minden páros ünnep egyik napján, minden évben az apa szüli és névnapján és családtagjai szüli és névnapján, minden páros évben a gyerek szüli és névnapján, szenteste, szilveszterkor, augusztus 20-án. Ez véleményem szerint az alap, mert a szülők csak egymástól, és nem a gyerektől válnak. Ha ettől a biróság el akar térni, csak akkor teheti, ha a különélő szülő nevelési képessége rosszabb, mint a gondozó szülőé, és indokolni köteles, hogy miért, mennyiben korlátozott a nevelési képessége. Ezt a szakvélemény és egyéb bizonyitékok (tanuk, video és hangfelvételek stb.) alapján tudja megtenni. Amelyik szülő pedig a gyereket használja fel háborura, az alkalmatlan a nevelésére, tehát oda kell adni a másik szülőnek, akkor is, ha az történetesen férfi.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu