Segítségkérés derilltől

Hát ez nagyon részigazság, de nem a jogból, hanem a férfiak és nők személyiségéből, továbbá a helytelen bírói gyakorlatból fakad. A jog szerint ugyanis egyenlőek. De sajnos a jog jelenleg nem tartalmaz szabályt arra, hogy mi történjék, ha a szülők nem tudnak együtt élni, és szét akarnak költözni. A gyereket szétszedni nem lehet (ha kettő van, meg lehet osztani, de ez is csak félmegoldás mindkét gyerek számára, hiszen mindketten elszakadnak valamelyik szülőjüktől, ha a szülők agyamentek, és képtelenek belátni, hogy a gyerekeknek mindkettőjükre szükségük van, még akkor is, ha nem akarnak együtt élni).

Ebben a helyzetben az erősebbé a gyerek (aki hatékonyabban magánál tudja tartani a gyermekelhelyezési per végéig).

Itt lép be a személyiség. A nők erőszakosak, jogot formálnak a gyerekre, és viszik magukkal, vagy maguknál tartják. A pasik konfliktuskerülőek, ráadásul nem akarják kitenni a gyereket egy huzavonának, tehát hagyják ezt az állapotot eleinte abban bizva, hogy majd a biróság náluk helyezi el, hiszen ők jogkövetők voltak, hiszen a másik lépett félre stb. Elfelejtik, hogy egyrészt a biróságot egyáltalán nem érdekli, hogy ki lépett félre, és ez nagyon helyes, ugyanis a félrelépésnek is vannak okai. Másrészt a biróság nem szivesen változtatja meg a gyerek elhelyezését, tehát ha végig az anyánál volt, ritka eset, hogy az apának ítéli, szintén ritka, hogy mondjuk egy szopós gyermeket az apa magához vesz.

Igen ritka az, hogy egy férfi vonja ki a gyereket a közös szülői felügyelet alól (lásd. Balázs01 esetét).

A gyermekek manipulálása pedig azonnal elkezdődik, ahogy az egyik szülő önhatalmulag magához veszi, hiszen tudja, hogy lesz pszichológiai vizsgálat, tudja, hogy mindent eldönthet az, ha a gyerek ragaszkodik a másik szülőhöz is, tehát manipulálni kezdik a gyereket, sokszor olyan hatékonyan, hogy pár hét leforgása alatt a különélő szülő ellen forditják, még akkor is, ha már szinte felnőtt (hát még egy kicsi gyereket).

Ennek meg vannak a technikái, pl. a másik szülőt folyamatosan rossz szinben tünteti fel, vagy pár órás, felügyelet melletti kapcsolattartást "engedélyez" neki, és ez esetben persze a gyerekben is felmerül, hogy ha csak ugy lehet velem apu vagy anyu, hogy idegenek vigyáznak rám, akkor biztos nagyon rosszat tett stb.

Ugyanigy meg vannak annak is a technikái, hogy ne kelljen a gyereket odaadni. Pl. mindig valami elfoglaltsága van a gyereknek a kapcsolattartás idején (edzés, gyerekzsur, nyelvóra stb.), vagy valahogyan mindig akkor lesz beteg, és még orvosi igazolást is tud szerezni az anyuka. Ilyen esetben érdemes beidéztetni a dokit a gyámhatóságra, és rákérdezni, hogy ő maga állapította meg lázméréssel, hogy a gyermek lázas, vagy anyuka "bemondása" alapján adott igazolást? Merthogy sokszor az anya meg sem mondja, hogy miért kell az igazolást, arra hivatkozik, hogy a gyereket nem tudta óvodába, iskolába vinni, mert ment a hasa, lázas volt stb. kellene igazolás. Ezt a doki nem tudja ellenőrizni, hogy valóban igy volt-e. Sokszor ráadásul a gyerek tényleg épp a kapcsolattartás idejére lesz beteg, mert az otthoni feszült légkör, az anya kapcsolattartás előtti idegessége szorongást okoz a gyerekben is. (Azért irok anyákat, mert apáknál ez olyan ritka, hogy 17 év alatt, amióta gyámügyekkel foglalkozom, egyszer sem találkoztam olyannal, hogy apa csinálta volna, igaz, régen fehér holló volt, hogy apánál helyeztek el egy gyereket, ez ma már sokkal sürübben fordul elő.)

Ugyanilyen manipuláció pl., hogy a gyereknek megszabja az anya, hogy "mit kell álmodnia", pl. az anya lakásáról, az otthon lévőkről (anya, nagyszülő, stb.). Sőt, azt igéri a gyereknek, hogy ha otthonról álmodik, akkor valóra válik az álma, ami egy sugallt álom: otthon fog felébredni. Volt rá példa, hogy szegény gyerek nem mert aludni, mert félt, hogy otthon ébred fel, inkább átvirrasztotta az éjszakát.

Ugyanilyen manipuláció pl. az, amikor az anya uj kapcsolatot létesit, és abból uj gyerek születik, akkor azt igéri a gyereknek, hogy téged is ugy fognak majd hivni, mint az uj gyereket (tehát meg fog változni a vezetékneve). A gyerek kiközösitettnek érzi magát a családban, mivel mindenkinek x a vezetékneve, az övé meg y, és látszólag vágyik is a névváltozásra.

Hasonló manipuláció, amikor birósági per, vagy szakértői vizsgálat előtt a gyereket folyamatosan azzal traktálják, hogy mit fog a szakértő vagy a biró kérdezni, és arra "mit kell" válaszolni.

Vagy például az, hogy pont a kapcsolattartás napján a gyerek kedvend étele készül, ami persze a kezdő időpontra valahogy sehogysem készül el, ezért szegény gyerek nem ehet belőle. Vagy szombatra meghivják a baráti családot gyerekestül, amin persze szegény gyerek nem lehet jelen. Vagy a beavatott barátnők már eleve minden gyerekzsurt a kapcsolattartás idejére szerveznek, amiről szegény gyerek mindig lemarad.

De kimerithetetlen a nők fantáziája. Ezek szinte sablonra mennek, amit minden valamirevaló ügyintéző vagy biró ismer, ugyanugy, mint azokat a "trükköket" amikkel a pasit megpróbálják leirni: pedofil, agressziv brutális állat, nőzik, iszik, ittasan vezet, jól keres, de elissza, elszórakozza amit keres, netán elkurvázza, vagy ha semmi sem "jön be", akkor buzi a pasi.

Volt például olyan ügy, hogy a pasi állítólag megütötte egyszer a gyereket. Majd semmi sem történt, a család együtt elment nyaralni az évben és utána is. Ezután viszont elváltak, és ekkor vette elő a nő azt az állítólagos verést. A szép az egészben az, hogy a tizenéves gyereket olyan ügyesen manipulálta az apa ellen, hogy az szóba sem akar állni vele.

Pszichológiai vizsgálat: az inditványokat mielőbb meg kell küldeni a biróságnak, ugyanis azt a biróságnak még ki kell küldenie a szakértőnek. Ha a szakértő már behivott, akkor kizárt dolog, hogy a birósághoz akkor benyujtott inditvány eljut hozzá a vizsgálatig. Egyébként meg egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy minden ügyvéd tudja. Sok esetben az ügyvédnek eszébe sem jut inditványt tenni, megvárja a vizsgálat eredményét, és csodálkozik, hogy a fontos dolgokat a szakértő nem vizsgálta. Naná, honnan tudná, hogy fontos, hisz akkor látja először és valószinüleg utoljára a delikvenseket, és nem biztos, hogy 1-2 órás vizsgálat alatt mindenre rájön, amire kellene.

"nála legyen elhelyzve, mert akkor nem lenne "rángatva" - ebben hol a logika? Mi köze az elhelyezésnek a kapcsolattartáshoz, mert szerintem semmi.

A közös szülői felügyelet arról szól, hogy mindkét szülő azonos jogokkal rendelkezik a gyerekekkel kapcsolatban, beleértve a döntési jogot is (a szülői felügyeleti jog ugyanis döntési jogositványokat jelent a gyermek gondozása, nevelése, törvényes képviselete, vagyonkezelése, és gyámnevezése kérdésében).

Ilyen esetben előszeretettel kérik a nők, hogy legyen ugyan közös szülői felügyelet, de a gyereket náluk helyezzék el. Ez azért van, mert tudják - nekik is van ügyvédjük -, hogy a közös szülői felügyeletet kérelemre a biróság köteles megszüntetni. Tehát ha mondjuk a végzés jogerőre emelkedését követő nap kéri, hogy szüntesse meg a biróság a közös szülői felügyeletet, a biróság meg fogja szüntetni. Ez esetben a gyermekelhelyezés már eldőlt, a gyerek nála van elhelyezve, tehát elérte amit akart.

Amennyiben azonban a gyermeket ilyen esetben a biróság mindkét szülőnél helyezi el (merthogy a Csjt. hibája folytán az elhelyezésről ugyan köteles dönteni, de azt nem irja a Csjt., hogy mindkét szülőnél nem helyezheti el, tehát lehet), akkor anyuka nem ussza meg a gyermekelhelyezést, ha kéri a közös szülői felügyelet megszüntetését.

Közös szülői felügyeletnél egyébként, amikor mindkét szülőnél ugyanannyit van a gyerek, mindkét szülőnek pont ugyanannyi joga van, milyen jogon helyezné el a biróság akár az egyik, akár a másik szülőnél?

Épp ezért, a Csjt. módositásban ez már nem fog szerepelni, nem kell majd a biróságnak a gyermek elhelyezéséről dönteni, sőt, olyan sem lesz, hogy a különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel, hanem szülői felügyelet rendezés lesz a biróság feladata, aminek a lényege, hogy a különélő szülőt több jog, bizonyos döntési jogok is megillethetik, a biróság döntésétől függően. Ez sajnos még a jövő zenéje, 2007-ben várható legkorábban a hatályba lépés.

Visszatérve: szerintem az egy hét az egyik szülőnél, egy hét a másik szülőnél a legjobb megoldás. Nagyobb távolságnál esetleg az egy hónap az egyiknél, egy hónap a másiknál, de iskolás korban már ez is kizárt, hiszen nem járhat egyik hónapban Mátészalkára suliba, másik hónapban Sopronba, attól függően, hogy épp melyik szülőnél lakik.

Normális szülőknél (és itt a fő hangsuly a gondozó szülőn van), és nagyobb gyereknél ilyen esetben azt lehet, hogy a gyerek mondjuk az egyik szülőnél lakik, de amikor csak teheti, a másik szülőhöz mehet, pl. szünetekben, hétvégeken. Ezt normális esetben nem kell szabályozni, igen sokan meg tudnak ebben egyezni.

Nagyobb gyereknél ráadásul már jönnek a magánprogramok, egy 16 éves gyerek igen ritkán akarja a hétvégéit, szüneteit az őseivel tölteni. Szóval oda kell figyelni, és minden ügy egyedi. Ne csak a szülők osztozkodjanak a gyereken, nem árt, ha neki is van némi beleszólása a dologba.

Ha pl. jólérzi magát az apánál, ne kelljen percre pontosan visszamennie - és ez megint a gondozó szülőn, az anyán mulik.

Ha minden kapcsolattartáskor üvöltözik az apával, hogy megint késtél, a gyerek igen nagyon fogja utálni - ez ugyanis nem a gyerekről szól, hanem a kötözködésről.

Én a helyetekben hivatkoznék tehát mindezekre (akár kimásolhatod, és becsatolhatod a biróságra), ez a rángatósdi pedig tuti csapda, hiszen semmi logikája nincs. A kapcsolattartás ugyanis akkor is megilleti az apát, ha az anyánál helyezik el a gyereket, akár egy nap itt, egy nap ott, akár egy hét itt, egy hét ott formában, attól függően, hogyan egyeztek meg. Ha pedig nem tudtok megegyezni, akkor legalább minden második hétvégén, hét közben 1-2 napon, minden szünidő felében, minden páros ünnep egyik napján, minden évben az apa szüli és névnapján és családtagjai szüli és névnapján, minden páros évben a gyerek szüli és névnapján, szenteste, szilveszterkor, augusztus 20-án. Ez véleményem szerint az alap, mert a szülők csak egymástól, és nem a gyerektől válnak. Ha ettől a biróság el akar térni, csak akkor teheti, ha a különélő szülő nevelési képessége rosszabb, mint a gondozó szülőé, és indokolni köteles, hogy miért, mennyiben korlátozott a nevelési képessége. Ezt a szakvélemény és egyéb bizonyitékok (tanuk, video és hangfelvételek stb.) alapján tudja megtenni. Amelyik szülő pedig a gyereket használja fel háborura, az alkalmatlan a nevelésére, tehát oda kell adni a másik szülőnek, akkor is, ha az történetesen férfi.

Sziasztok!

Elég régen nem jelentkeztem, megpróbáltam magam minél távolabb tartani az indulatoktól. Örömmel látom azonban, hogy nem maradtam egyedül álláspontommal.
Derill, neked pedig külön köszönet jár, mert megnyugtattál, hogy nem én okoztam a kálváriát egy helytelen hozzáállással.

Az alapvető problémám még most is abban rejlik, ami már sokszor "elhangzott" itt: nevezetesen, hogy jelenleg sem a jog, sem a gyakorlat szerint nincsenek egyenlő félként kezelve az apák és az anyák. Ez pedig a nőknek marha nagy biztonságot nyújt. Még azok is, akik alapvetően nem akarnak rosszat, egy idő után elhiszik, hogy nekik lehet ítéletet hozni egykori partnerükről. Felülbírálhatják és ellenőrizhetik, majd eldönthetik, hogy helyes-e amit tesz.

Derill példái nagyon is érzékletesek: mitől van egy születésnaphoz vagy szilveszterhez több "joga" anyukának? De még a gyerek kedvenc tévéműsorához is: miért egyértelmű, hogy anyuka kell, hogy mellette legyen akkor?

Vannak olyan apák, akiknek elég a kétheti láthatás, és elfogadják ezt a szokást, de ettől még azok, akiknek nem elég, még nem deviánsak, sőt!
Azt pedig mindenkinek üzenem, hogy sürgősen felejtse el, ezeket a férfiakat tenni felelőssé a kialakult helyzetekért. Ilyenkor jön ugyanis a„ Miért csinálod ezt a gyerekkel?” (Nem ő csinálja a gyerekkel, hanem ketten csinálják) vagy a „Szerinted ez jó neki?” (Nem, nem jó neki, de az mitől lenne jobb, ha őt nem látná, csak kéthetente?) és az „Én is elváltam, de ilyen eszembe sem jutott volna, mert ez nem a gyerek érdeke” (lsd. előző bekezdések).

Nos, vannak apák, akik ezt a marhaságot elhiszik, bedőlnek a lehető legaljasabb lelki csapdába, és feladják. Anyuka pedig boldog, mert neki lett igaza.

Derill!
Köszönöm az infókat a pszichológiai vizsgálattal kapcsolatban. A tárgyalás megvolt, csakúgy mint az én meghallgatásom, és a bíró be is jelentette a pszichológus bevonását.
2 kérdésem is lenne - mert persze megint van... :-)
Az egyik, hogy az általad említett beadványokat mikor kell beadni? Kell/kellett volna ezt jelezni a tárgyaláson vagy ezt az ügy folyamatában bármikor meg lehet ejteni? Ezt nyilván fogja tudni a mi ügyvédünk is, de veled előbb kerülök (én) kapcsolatba :).

A másik, hogy szerinted milyen rendszer igazán alkalmas minden félnek? Úgy értem a szülőknek és a gyereknek is a napok ill. hetek elosztásában. Nálunk jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy hétfőtől csütörtökig egy nap itt és egy nap ott, majd a hétvégék (péntektől) váltva. Szerintem a gyerek ezt megszokta, és nincs ezzel problémája, ráadásul négy napot a hétből mindig egyhuzamban valakinél tölt, hiszen vagy csütörtöktől vasárnapig vagy péntektől hétfőig "egyhelyben" van.
De azért érdekelne, hogy Te milyen gyakorlatot ismersz, mert ha van ideálisabb megoldás, akkor átállhatnánk rá.

Anyuka különben most erre való hivatkozással nem megy bele a közös felügyeletbe: szerinte ez nem jó a gyereknek. Amiben mondom, lehet hogy igaza van, de mi egyelőre jobb megoldást nem tudunk. Az ő ajánlata az, hogy nála legyen elhelyzve, mert akkor nem lenne "rángatva", de ez nyilvánvalóan nincs partiban a milyénkkel.

Természetesen. Azért van:)

Kedves Derill,

De, túllépné. Tisztában vagyok a saját szakmám etikai határaival. Megengeded, hogy irjak arra az e-mail cimre, amit megadtál ebbne a fórumben?

partner: nem hinném hogy tullépné, márcsak azért sem, mert ha bármi nem igaz belőle, azt majd a felek eldöntik. Azonban nem tartom etikusnak vagdalkozni azzal, hogy kielemeztél valamit, rájöttél valamikre, majd ezeket szépen eltitkolod. Ha nem állt szándékodban leirni, akkor nem kellett volna emliteni.

Az, hogy moamoa pasija nem tud bárkitől is szabadulni, a gyermekkel való kapcsolattartása szempontjából nem releváns.

A joggyakorlat tényleg nőpárti, de pontosan tudom, hogy vannak olyan nők, akik nem tehetnek arról, hogy elhagyták őket. Ez viszont még mindig nem indok arra, hogy a gyereket elzárják az apától. Gondoljanak bele ha ők lennének hasonló helyzetben. Gyerek a másik szülőnél, fizethetik a tartásdijat, és kéthetente láthatják pár órát a gyerkőcöt. Hogy viselnék? És hogy viselné a gyerek? Ugyanolyan rosszul, mint azt, ha az apja nincs vele.

Svejk csak egy apa a sok közül. Nem lehetett ott, amikor a gyermeke 3-4-5 éves volt. Egyetlen szülinapját sem töltötte a gyermekével, egyetlen szentestét sem, amióta elváltak.

Moamoa: elhiszem, hogy mindez számodra probléma, azonban még mindig nem alap arra, hogy a gyereked ne nyaralhasson/telelhessen az apjával külföldön.

Sok ilyen szakvéleményt láttam már. Az, hogy módosulhat, nem jelenti azt, hogy fog is. Még a bünözőt is megilleti az ártatlanság vélelme, ami azt jelenti, hogy még ha ölt is, akkor is elengedik egy idő után, mert feltételezik, hogy nem fog legközelebb ölni. Azon feltételezés alapján pedig remélhetőleg senkit sem ítélnek el, hogy esetleg egyszer majd talán, de nem biztos....

Ez részedről csak egy kapaszkodó - támadási lehetőség.
„Én azt szeretném, hogy minél ritkábban forduljanak elő azok az esetek, amikor az apa gyereknevelésre való alkalmassága hátrányoson módosul. ” Ezt csak ugy érheted el, ha nem támadsz, hiszen a módosulás mindig annak következménye, hogy az apa - aki vesztes pozicióban van, hiszen a gyerek nálad van - védekezésre kényszerül a magatartásod miatt. Most az utlevél, majd máskor bármi más. És a gyerekek pont itt sérülnek a legtöbbet.

Nem akarod, hogy valami baj érje a gyermekedet, ugyanakkor épp a Te magatartásod váltja ki azt, hogy baj fogja érni. ezt kellene végre megértened.

Ha Te lennél a másik oldalon, és nem kapnád meg az utlevelet, nyilvánvaló, hogy Te is próbálnál valamit tenni ellene. Hiszen indokod igazából nincs arra, hogy miért tartanád vissza.

A kislányodnak sok mindenhez joga van. Az apa olyan, amilyen, Te választottad a gyermeked apjának. Azonban innentől kezdve, hogy a gyermekedet megszülted, joga van mindkét szülőjéhez. Joga lenne boldogan élni, és ezekről a problémákról nem is tudni. Joga lenne felhőtlenül nyaralni hol veled, hol az apjával, ha Ti már nem is éltek együtt. Ezeket a jogokat pedig Te tudnád a legjobban biztositani számára, hiszen Te gondozod.

Figyelj Derill, engem a csecsemőkorú gyermekem mellől rángattak bele perekbe, hatósági eljárásokba, szakértői vizsgálatokba. Sajnos tudom, hogy mivel jár, ha az ember legbensőbb ügyeit intézmények vizslatják, kérdőjelezik meg. Meg kellett szoknom, hogy kirakatban éljek. Mivel átéltem pontosan tudom, hogy ha nem kikerülhetetlen nem teszem ki sem magamat sem a gyermekemet a jogi hercehurcáknak. Lehet, hogy az én esetem ritka, és sok nő megalapozatlanul maga mögött tudhatja a jogrendszer támogatását.
Nem hiszem, hogy csupán a férfi és női szemléltek közötti ellentétekről van szó. Annál is inkább, mert nálunk a kapcsolattatást akadályoztató legfőbb tényező épp egy nő. Attól még, hogy bármilyen okból függőségben tartja a kislányom apját nem gondolom, hogy támogatnom kéne egy beteg rendszert. Egyetértek partner1 hozzászólásával, van olyan, hogy valaki nem tud kitörni egy számára méltatlan párkapcsolatból. Nyilván nem a nőnek, hanem a kislányom apjának kéne mérlegelnie azt, hogy milyen zavaros érzelmi hatásoknak teszi ki a gyerekünket. Valóban az apa pszichológiai vizsgálati eredményébe a személyiségének jellemzése után az írták le, hogy a gyermeknevelésre való alkalmassága esetenként hátrányosan módosulhat. Én azt szeretném, hogy minél ritkábban forduljanak elő azok az esetek, amikor az apa gyereknevelésre való alkalmassága hátrányoson módosul. Úgy gondolom, a kislányomnak joga van egy olyan édesapához, aki a maga ura.

KedvesMindenki!
Csak egy észrevételt a "Moamoa-ügyhöz"...
Én párhuzamot látok az én esetemmel, ahol az ex párhuzamban így viselkedett. Folyamatos vívás volt az életünk.Állandó kifogásokkal élt a láthatások alkalmával és nem sűrün volt a gyermekem velem.
Természetesen én voltam a ....csak akasztott ember nem!Voltak persze sárdobálás is, de hát nem veszi észre a drága, hogy a saját vérétől vonja meg azokat, amit ő maga nem tud megadni (mert nem is képes rá)
Olyan rövid az élet, és ezek az évek így múlnak el....soha nemtérnek vissza!
Galádság a mások idejével garázdálkodni.
Szóval, nem ártana egykicsit önmagunkba mélyed mielőtt elhamarkodottan cselekedünk
Ennyi

Kedves Derill,

Köszönöm a válaszodat. Nem szivesen tenném közzé az elemzés eredményét, mert az túllépné a szakmai etika határait. Az én kutatásaim elméleti jellegűek, és ugyan a fórum valóban névtelen, de moamoa és feleség is nyilván olvassa. Nagyon nem szeretnék beavatkozni a történetbe, valószinűleg csak olajat öntenék a tűzre.
Én kivülállóként is másként itélem meg a helyzetet, és láttam már olyat, hogy valaki valamely oknál fogva nem tud megszabadulni valakitől, ennek okait nem tudhatjuk. Lehet ez bármiféle zsarolás, függőségben tartás stb. Lehet bármely irreális ok, különösen, ha elhisszük, hogy a szakértői viszgálat az apát labilisnak minősitette. Nem tudhatjuk.
Csak azért nyilvánitottam véleményt ezügyben, mert a közvetlen környezetemben zajló szomorú hercehurcák miatt én is érintve vagyok érzelmileg, és úgy érzem, hogy az ügy kapcsán a magyar joggyakorlat nőpártiságát reagálod le. Ez még nem jelenti azt, hogy minden elhagyott anya szavahihetetlen boszorkány.

moamoa: biztos, hogy nem járok tévuton. Javaslom, hogy a gyermeked és saját érdekedben fogadd el azt, hogy jól itéltem meg a helyzetedet. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor a problémádat teljesen egyedül kell megoldanod, mivel ez esetben azt sem fogod elfogadni, hogy én segiteni szeretnék. Te benne élsz egy helyzetben, amit kivülállóként soha nem fogsz tudni megitélni. Ez a szemlélet évtizedek, évszázadok alatt rögzült a nőkben, tényleg nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, illetve elfogadni azt, hogy ez a szemlélet rossz.

Azonban a változások erre tendálnak (a jogszabályi változások is), nem véletlen, hogy büncselekménnyé (vétséggé) nyilvánitották a kapcsolattartás akadályozását. Ennek oka az, hogy a jogalkotó is rájött, hogy hosszu távon milyen káros a gyerekre ez az egész hercehurca. Te az eredményt már csak akkor fogod látni, amikor késő, ha idejében nem változtatsz.

Nekem ez végül is tényleg tök mindegy, hiszen valószinüleg sosem találkozom sem veled, sem a gyermekeddel, sem annak apjával, vagy feleséggel. Azonban neked és a gyermekednek nem mindegy. Õ egyenlőre tul kicsi, hogy változtasson, neked kell.

Mindig a gyermeket gondozó személy van olyan helyzetben, hogy változtathat, a különélő szülő sosincs. Õ maximum kérhet, próbálkozhat, hatóságokhoz fordulhat, aminek az a következménye, hogy a gondozó szülő felhánytorgatja neki, hogy „mindenkit feljelent”, de nem gondolja át, hogy a különélő szülőnek sokszor nincs is más választása.

Sok ilyen szülőt ismerek, és sokszor hallom tőlük, hogy ugy érzik, szélmalomharcot vivnak egy ellenük szövetkezett női maffiával szemben (hisz a gyámügyisek, családgondozók, birók, egyáltalán ez az egész végrehajtó szervezet többnyire nőkből áll, akik szokások alapján döntik el, hogy mi "jár" a különélő szülőnek, miközben elfelejtik, hogy a gyereknek mi "jár".

Igen kevés nő van, aki ebbe a helyzetbe kerül ilyen módon, hiszen az egész rendszer tulajdonképpen a nőt védi, miközben az apát támadja minden eszközzel, a gyerekről meg totál elfelejtkezik.

Nem lehet szétválasztani őket egymástól. Az egész egy rendszer, egy család, és akkor is az marad, ha már nem élnek együtt.

Azt mondod, egyáltalán nem zárod el a gyermekedet az apjától. Ez egyáltalán nem igaz. Épp Te irtad, hogy csak annyit biztositasz neki, amennyit előirtak, percre pontosan, nem többet, nem kevesebbet.

Tehát a jog az ami nem zárja el a gyerekedet az apától. Ha Te következmények nélkül megtehetnéd, elzárnád, erre utal az a kérdésed is, hogy hogyan akadályozhatnád meg, hogy az apa külföldön telelhessen a gyerekével. Ez a kérdés adekvát lenne, ha mondjuk a gyerek apja olyan állam állampolgára lenne, amelyik nem adná vissza a gyermeket, ha az apa jogellenesen kint tartaná.

Ausztria azonban nem ilyen állam, erről nyilvánvalóan tudomásod van, márcsak az uniós csatlakozás miatt is, tehát itt nem a féltés, a gyerek védelme motivál. Ha kapcsolattartásra az apa alkalmas - márpedig az eseted azt mutatja, hogy igen - akkor miért ne lenne alkalmas arra, hogy kint tartson a gyerekével kapcsolatot? Amennyiben viszont nem alkalmas erre, akkor kérheted a biróságtól a kapcsolattartás belföldre korlátozását. Ha a biróság elrendeli, nem viheti ki. Ha nem rendeli el, akkor viszont igen.

Azt irtad, hogy nem akadályozod a kapcsolattartást.
Szerinted hogyan lehet ilyen szabályok közt békében élni?

Hogyan éreznéd magad, ha Te lennél ilyen helyzetben? Amikor elmennél a gyermekeddel uszodába, a gyermeked jól érzi magát, szeretne maradni, de ki kell rángatnod a vizből, nehogy egy percet is késs (én láttam ilyen jelenetet. A három és fél éves kislány pedig nem az apja ellen fordult, hanem kijelentette: "nem megyek anyához" - ezt is el lehet érni ezzel a magatartással).

Hogy éreznéd magad, ha a gyermeked játszik a barátaival, és abba kell hagyatnod vele bármi áron, mert nem késhetsz. Tudod, hogy ha késel, akkor legközelebb nem kapod meg a gyermekedet. Vagy bármit teszel is, abba kell hagynod, hogy odaérj a kapcsolattartásra, különben egy óra mulva már nem kapod meg a gyereket - mintha akkor a világ dőlne össze, ha késel. Vagy minden kapcsolattartásra tanut kell szerezned.

Ezen kicsit gondolkodj el, és azon is, hogy ilyenkor a gyerek kit utál meg. Amikor kicsi, akkor általában a különélő szülőre haragszik, mert még nem érti, hogy nem ő tehet erről. De amikor nagyobb lesz, megérti. És mindent megért. És van rá példa, hogy már három és fél évesen mindent ért és igy is reagál.

„A családon belüli erőszak nem engem, hanem az apát érinti. Például a felesége rendszeresen részegen agyba-főbe veri, kikergeti a lakásából. ”

Igen, ezt valahogy sejtettem, utaltál is rá. Azonban apa mégis feleségnél maradt, mindennek ellenére. Vajon miért? Mazohista? Gondolkozz rajta. Adott egy tiszta, ápolt nő, aki tiszta lakással várja, soha nem bántalmazza, vagy nem próbálja meg bántalmazni. Adott egy másik nő, aki látszólag italozik, ápolatlan, bántalmazza a pasit, a pasi mégis őt választja.

Egy pasit megszerezni néha nem is olyan nehéz. Azonban megtartani már sokkal nehezebb. Ha pedig az embert folyton elhagyják, és képtelen egy normális pasit maga mellett tartani, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy vajon miért van ez?

Nem ismerlek Téged személyesen, igy okom sincs arra, hogy bármit is rádaggassak. Olvass sokat ezekről a témákról, akkor talán - bár ennek kicsi az esélye, hiszen mindenki meg van győződve arról, hogy igaza van - talán megérted hogyan tudnál változtatni, hogy neked és a gyerekednek is jobb legyen. Javaslom egyébként Dr. Grád András könyveit, cikkeit. Õ családjogi biró volt éveken keresztül, igen sok tapasztalata van a kérdésben.

Átharcolhatsz még 15-20 évet. Kéthetente rohangálhatsz a gyámhivatalba bizonygatni, hogy Te biza odaadtad a gyereket, Te bizony nem neveled az apa ellen. Az apa rohangálhat kéthetente tanukkal, és persze Te is a tieiddel. Aztán pár év alatt a barátok eltünnek, mert ki akar állandóan potenciális tanu lenni? Egyedül maradsz és még érteni sem fogod miért, miközben a gyermeked egy idegroncs lesz, vagy jó esetben ellened, vagy mindkettőtök ellen fordul.

Rosszabbik esetben megismétel téged. Ugyanilyen társat választ, ugyanigy képtelen lesz megtartani, egyedül marad a gyermekével. Ez ugyanis általában olyan családoknál fordul elő, akiknél már a szülő is hasonló helyzetben élt. Mivel a gyermek nem tanulja meg a családi konfliktusokat kezelni, könnyen kerül hasonló helyzetbe. Ha a Te szüleid is elváltak, téged is az édesanyád nevelt fel, akkor ez is oka volt mindannak, ami történt. Próbáld Te másképp csinálni, hogy a gyerekednek majd ne kelljen ugyanezt átélni.

Tehát élhetsz úgy, mint fentebb irtam, a fél életedet a hatóságoknál töltve (és persze a pénzedet ügyvédekre költve). Élhetsz azonban másképp is. Figyelembe veheted a másik és főképp a gyermeked érdekeit is. Ez esetben élhetsz boldogan. Ha bármi gondod van, és nincs aki vigyázzon a gyerekedre, meg fogod tudni oldani, vagy egyáltalán, a gyereked ügyében lesz kihez fordulnod.

Innen nehéz ez utóbbit elérni, hiszen már tettél épp eleget ellene és tett a másik is.

Azonban épp azért, mert mindkét fél olvassa ezt, ugy gondolom, hogy mégis meg kellene próbálnotok. Mindketten minden kérdés felmerülésekor gondoljátok át, hogy biztos, hogy most keménykedni kell? Nem lehetne kicsit engedni? Talán épp azért, hogy legközelebb a másik engedjen.

Parner: Te hiába akarsz a saját ügyedben jó megoldást választani, ha a másik nem vevő rá. Neked ez azért sikerült, mert jól választottál, de nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Igaz, én erre mindig azt mondom, hogy ebben (mármint a választásban) ő is hibás, azonban ettől a probléma még nem oldódik meg.

Lehet, hogy néha elhamarkodottan itélek (vagy legalább is ugy látszik). Azonban valahogyan sosem fordult elő, hogy nagyot tévedtem volna - ami persze nem jelenti azt, hogy nem tévedhetek. Egyszer éreztem igy, ugy éreztem, tulmentem egy határon, és épp meg akartam irni a visszakozó, bocsánatkérő levelemet - nem ebben a topicban - amikor megjött a kérdező emailje, és elmondta, hogy átgondolta, igazam van, nem is érti, hogy honnan tudtam, hogy ez a helyzet.

De tényleg tévedhetek, és jó lenne, ha tévednék moamoával kapcsolatban, mert akkor az azt jelentené, hogy a gyermeke boldog lehet. Ha viszont ez igy van, akkor lényegtelen, hogy én miket irogatok itt. Ez csak akkor számit, ha a gyermeke nem boldog, de én azzal amit irok, segithetek, hogy legalább kicsit boldogabb legyen.

Épp ezért, és mert a felek inkognitóban vannak, merem leirni mindazt, amit a dologról gondolok, amit az irásokból kiérzek.

Ezek után - mivel mindenki felnőtt, értelmes ember - mindenki eldöntheti, hogy mi az amin gondolkodnia kell, és mi az, amit eleve elvet.

Én azonban kivülállóként igy látom. Szerencsére ez fórum, és nem csak az én irományaim jelennek meg benne, hanem másoké is. Én néha kicsit tul kemény vagyok - ezt már sokszor megkaptam olyanoktól is, akik fontosak számomra, akiknek adok a véleményére, azoktól a barátoktól, akik szeretnek annyira, hogy felhivják a figyelmemet a hibáimra -, de egyrészt soha nem azért, hogy bárkit is bántsak (minden kérdezőnek van épp elég baja nélkülem is), másrészt a többi hozzászóló ezt a keménységet ellensulyozhatja, és meg is teszi.

Ettől viszont még a célt (hogy moamoa egy kicsit gasko fejével is gondolkodjon, és gasko moamoáéval, továbbá moamoa átgondolja, hogy biztos-e, hogy jó az a gyerekének, amit csinál), elértem.

Viszont ha már ilyenekkel foglalkozol, érdekelne feleség irásának elemzése. Tedd közzé, kiváncsi vagyok, mi az amit Te észrevettél, én meg nem, vagy forditva.

Kedves Derill,

Én is néha úgy érzem, hogy kicsit elhamarkodottan itélsz. Az előző hozzászólásomra azt irod, hogy nincs tapasztalatom, ha az én életemben ez nem fordult elő. Sajnos horrorisztikus tapasztalataim vannak a legközelebbi barátaim és hozzátartozóim körében, és talán ez is segitett abban, hogy a saját ügyemben mindig a legmegfontoltabb és legbékésebb megoldást válasszam.
Ahogy kissember is irja, mindenkinek megvan a saját élmény készlete, ami hat arra, amit mond és gondol. Ez igy igaz, de neked kicsit nagyobb a felelősséged ebben a helyzetben, mert hozzád, mint szakértőhöz fordulnak kétségbeejtő helyzetben lévő emberek. Nyilván neked is rettenetes tapasztalataid vannak, és az a munka, amit itt végzel a fórumon, amellett, hogy tiszteletreméltó, nagyon fárasztó is, és gondolom nem mindig könnyű tárgyilagosnak maradni.
Tehát van tapasztalatom, ráadásul úgy keveredtem erre a fórumra, hogy kommunikációkutatással foglalkozom, azon belül pedig a verbális kommunikáció manipulációs technikáival és a mögöttes szándékokkal, tartalmakkal. Évek óta ebből a szempontból elemzek szövegeket. Ennek vannak egzakt módszerei, és kell hozzá egy adag intuició is. Hasonló munka, mint a grafológia. Ezirányú tapasztalataim és intuicióm alapján moamoának pl. van mitől aggódnia, feleség szövegének elemzése alapján. De ez már OFF TOPIK.
Azt gondolom, hogy ez a fórum jogi tanácsadásra szolgál, és nem fórumozókból verbuválódott on-line esküdtbiróság, ahova néha sodorja a téma emocionális töltete.
Moamoa azt kérdezte, hogy egy adott helyzetben van-e jogi lehetősége. A válasz szempontjából szerintem irreleváns, hogy igaza van, vagy sem. Szerintem azzal, hogy felhivod a figyelmét a gyerek érdekeire, a "minden kilőtt golyó" igaz hasonlatával, már megtetted a kötelességedet.
További jó munkát kivánok.

moamoa ne haragudj, de nem igazán bántott Téged senki, itt mindenki elmondja a saját véleményét szerintem. Az alapján amit a saját szájíze szerint érteni akar. Az hogy ez valakinek nem tetszik, mert nem egyértelműen azt hallja amit szeretne, az igazából az Õ baja... Se Téged, se senki mást nem fog megkövezni senki. Az igazságot meg igazából csak azt tudja bizonyos esetekben amit átélt, azt is a saját szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy a bírónak meg pláne másképpen fogja előadni az álláspontját mindenki, aztán mégis döntenie kell és valaghogy kihámozni az "igazságot" a saját szájíze szerint. Meg az ügyvédek se biztos hogy elhiszik azt amit mondassz, én még egy ügyvédtől se hallottam azt a kérdést a képviseltje felé, hogy az igazat mondja e. Ettől még persze képviseli, mert ez a dolga.
Az én ügyvédem nagyon szemétnek látszó kérdéseket tett fel nekem, a bíró sem fogja alálicitálni ez tuti. Az élet ilyen, építő jellegű kritika ugyanúgy belefér mint a rosszhiszeműség, én azt vallom, néha jobb egy őszinte "ellenség", mint egy hazug barát... Remélem érted. Úgyhogy csak fel a fejjel.

svejk, kissember,
csatlakoznék én is.
Derill nélkül fogalmunk sem lenne a jogainkról, a mai napig csak a sebeinket nyalogatnánk, nem lenne mellettünk egy olyan ügyvéd, aki maximálisan derill látásmódját képviseli.
Köszönjük, derill!

Kedves Derill,
Továbbra is úgy gondolom, hogy tévúton jársz a mi helyzetünk megítélésében. Nem akarom ismételni magam. Afelett is szívesen átsiklasz, hogy egyáltalán nem zárom el a kislányomat az apjától. Kapcsolatuk jó, nagyon szeretik egymást.
A családon belüli erőszak nem engem, hanem az apát érinti. Például a felesége rendszeresen részegen agyba-főbe veri, kikergeti a lakásából.
A legtöbb rám vonatkozó megállapításodat elfogultnak és inadekvátnak tartom. Gondolom személyesen sok olyan üggyel találkozhattál, amelyekből összegyűjtött negatív tapasztalataidat megpróbálod rám aggatni.
Számomra ez már nem hiteles.

Csatlakozom,
kissember és úgygondolom, hogy többen vannak akik igy éreznek!
Biztos vagyok abban is, hogy sok-sok "Derill" van!

Derill ezért az írásodért aranyba foglalom a neved és be fogom keretezni...

moamoa: feleség elég sokat irt ahhoz, hogy ráéreznék, ha lenne mire.

A családon belüli erőszakot egyáltalán nem bagatellizálom el. Csak felhivom a figyelmet, hogy nem csak abból áll, hogy apa veri a családot, sőt, sokszor éppenhogy nem abból áll, hanem abból, hogy anya lelki terror alatt tart mindenkit.

A pasik alapban nem verik a nőket (van pár olyan is, de nem kell olyannak gyereket szülni, nem kell olyannal élni).

A családon belüli erőszak fizikális megnyilvánulása általában a családon belüli erőszak pszichés megnyilvánulásán alapul, az ellen védekezik. Egy férfi képtelen felvenni a versenyt a nő szájával, sok nő addig fesziti a hurt, amig a legjámborabb pasi is képes vadálattá változni.

Érdekes módon ezek a nők, ahány pasival kapcsolatot létesitenek, mindegyikkel igy járnak, és nem a pasikban van a hiba. Javaslom, hogy olvasd el Dr. Grád András: Félrelépők kézikönyve cimü könyvét, abban részletesen ir erről a tipusról, amikor a nő mellett valahogyan minden jóravaló pasiból alkoholista lesz.

Egyébként azért lóg ki nálad a lóláb, mert folyamatosan, többször is emlitetted a családon belüli erőszakot, de "elfelejtetted" megirni, hogy valójában milyen erőszakos cselekmény "áldozata lennél".

Ez tipikusan azokban az esetekben fordul elő, amikor ilyenről szó nincs. A nő hangoztatja a családon belüli erőszakot, de csak azért, mert jól hangzik, meg sajnálatot tud vele kiváltani és mert ezzel kapásból képes az embereket az általa gyülölt pasi ellen forditani (ld. Papp Zsolt hozzászólása).

Ez kb. olyan, mint az egyik ügyfelem ügye, amikor a volt élettársa mindenre azt mondja a pasinak, hogy hazudsz. Megkérdezi, hogy rakott-e be a gyereknek uszáscuccot, a válasz az, hogy hazudsz. Vagy megkérdezi, hogy hova menjen a gyerekért, a válasz az, hogy hazudsz. A lényege az, hogy a nő környezete, csak azt hallja, hogy a nő azt mondja a pasinak hogy hazudsz (tehát a pasi hazudik), holott azt sem tudják, miről beszélnek.

Vagy amikor a gyerek azt szajkózza mindenhol, hogy nem akarok apával menni, mert apa rossz, bántott. Amikor megkérdezik, hogy apa miért rossz, mivel bántott, akkor vagy az a válasz, hogy anya tudja (merthogy ő mondta neki), vagy az, hogy nem tudom.

Nálad ugyanez a helyzet. Családon belüli erőszak (erre gondoljon mindenki amit akar), és a nők többsége arra asszociál, hogy a pasi vert téged vagy a gyereket. Ha ez ténylegesen fennállt volna, akkor nyilván leirtad volna, mint ahogy célzást teszel arra, hogy tulajdonképpen a pasi a családon belüli erőszak áldozata, mégpedig a feleség bántalmazza. (Csak nem tudni mivel.)

Csakhogy láttam én már olyan családot is, ahol a nő verte éveken keresztül a pasit, aki sosem mert visszaütni, és szégyellte mindezt bárkinek is elmondani. Csakhogy a gyerek elmesélte az óvodában és az óvonők emlékeznek rá.

Tehát a családon belüli erőszak igen komoly dolog, viszont legalább olyan sürün - ha nem sürübben - fordul elő a nők részéről, amilyen sürün a férfiak részéről, és szerintem százszor annyian hivatkoznak rá, mint amennyinél ténylegesen elő is fordul.

„Derill elsiklott pl. a felett, hogy az apa szülői felügyeleti jogom megszüntetésére indított pert”

Ennek mi köze ahhoz, hogy az apa most külföldre viheti-e a gyerekeit (merthogy ez volt az eredeti kérdés, hogy köteles vagy-e utlevelet csináltatni a gyerekednek), vagy sem? Miért fosztanád meg a gyermekedet a külföldi nyaralás élményétől?

Nyilván ő ugy látta, hogy oka volt arra, hogy inditson, és ezek szerint elvesztette, mivel a gyerek még mindig nálad van.

Amikor egy apa kapcsolattartását akadályozzák, elzárják a gyerekétől, sokszor reagál ezzel, és érthető, mivel egyértelmüen alkalmatlan gyereknevelésre az a szülő, aki a másik szülőtől indokolatlanul elzárja a gyermekét.

Erre persze azt szokták a gondozó szülők mondani, hogy De nem volt indokolatlan.

Indokolt azonban csak azokban az esetekben, amikor a szülő olyan magatartást tanusit a gyermekkel szemben, ami miatt a szülői felügyeleti jogát megvonnák, tehát sulyosan bántalmazza a gyermeket, bünözésre próbálja rábirni stb. Ez a Ti helyzetetekben egyáltalán nem állt fenn szerintem, mert ha fennállt volna, már rég irtad volna.

„Közös gyerekük iránti szülői felelősségben szerintem kizárólag a szülők kell, hogy osztozzanak, ők léptek a gyermeknemzéssel természetadta szövetségre egymással. ”

Ez egyáltalán nem igy van, itt hibázik a legtöbb szülő. A közös gyermek iránti szülői felelősségben osztozik minden esetben a szülők uj társa. Ezért lényeges, hogy neki is jó kapcsolata legyen a gyermekkel, és ezért lényeges, hogy a szülőknek is jó kapcsolatuk legyen nemcsak egymással, hanem az uj társsal is.

Ismerek olyan szülőket, akik addig semmiféle kapcsolatot nem kezdenek egy társjelölttel, amig nem látják, hogy a gyermekük is elfogadja, illetve a gyermekük másik szülője is kijön vele. Ez nem nagy probléma, hiszen általában hasonló személyiséget választ mint az előző társa volt(akkor okoz gondot, ha ez a személyiség egy diktátor tipus, mert akkor tuti nem türi meg a másik diktátort).

Egyébként gaskónak sok mindenben igaza van. Nem is értem, miért nem örül egy anya, ha a gyermekét a volt pasija uj nője is szereti. Nemhogy örülne neki, mert igy biztos, hogy a gyermeke jó helyen lesz, még jobban vigyáznak rá. Jobban örülne, ha az uj társ gyülölné és ennek megfelelően bánna vele? Persze valójában tudom. Attól fél, amit gasko is irt. Hogy akkor neki kevesebb szeretet jut a gyermeke szeretetéből, hisz már annyi mindenkit szeret.

Csakhogy egyrészt azt másképp szereti, másrészt ha mégsem, akkor ez az anya hibája. Ha neki nem megfelelő a kapcsolata a saját gyermekével, ha más jobb kapcsolatot képes kialakitani vele, akkor nem az a más a hibás.

Papp Zsolt: érdekes amiket irtál, csak nem tudom, mire irtad.„Hozzászólásaid egy része kapitális baromság. Csak egy icikepicike gondolattal kellene néha továbbgondolnod néha egy-két dolgot, hogy rájöjj, hülyeség amit írsz.” Elfelejtetted megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mivel nem értesz egyet. Vagdalkozol, kötözködsz értelmetlenül, majd visszahuzódsz, és magyarázat nélkül hagysz mindenkit. Na ebből aztán max azt tanulja meg bárki is, hogy igy ő biztos nem fogja csinálni.

Gasko és Moamoa két különböző szemszögből látnak egy helyzetet. Moamoának a saját maga szempontjából, a saját személyiségével nézve, igaza van. Gaskonak ugyszintén.

De moamoa története nem a gyerek érdekeiről szól, hanem a saját érdekeiről, amit megpróbál a gyerek érdekeként feltüntetni, hogy a saját igazát valamilyen módon bizonyitsa.

Mariann meg csak azért ir, hogy irjon valamit, csatlakozik mindenkihez, előtte épp Zsoltot szapulják, akinek ő láthatóan jó ismerőse, pedig nyilván nem pocakhoz akart csatlakozni. Vagy rosszul látom?

Gasko: még a nem közöset sem tartják be sokszor, a közös szüli felügyelet pedig olyan mértékü együttmüködést igényel, hogy azokban az esetekben, amikor a két szülő gyülöli egymást, vagy csak kicsit is nem szereti, egy kicsit is kulturálatlan, már nem képes müködni, és nincs az az állami apparátus, ami ezt képes lenne kikényszeriteni. Ezért nem mükszik.

Viszont épp tegnapelőtt voltam az Ügyvédi Kamarában, ahol Dr. Kőrös András tartott előadást a családjogi törvény módositásáról (ő egyébként az LB-n tanácsvezető biró, egyben a Családi Jog cimü lap főszerkesztője). A családjog teljes rendszere meg fog változni, bekerül az osztott felügyelet, nem fog szünetelni a különélő szülő felügyeleti joga, sőt, bizonyos részfelügyeleti jogositványok őt is meg fogják illetni. Ez esetben a különélő szülő lesz köteles arra, hogy a gondozó szülőt tájékoztassa a gyermek dolgairól (iskolai előmenetel, orvosi kérdések stb., amire most a gondozó szülő köteles). Egyébiránt a jogszabálymódositási javaslataim nagy része megvalósul.

Nagyjából egyetértek azzal amit irsz, de moamoa értelemszerüen megpróbál mindent a gyerek érdekében állóként feltüntetni. Ez nem azért van, mert saját magát mentegeti, hanem azért, mert ő tényleg meg van győződve arról, hogy ez a gyerek érdeke.

Ezért találták ki már az őskorban azt, hogy két ember vitájáról egy harmadik, egy kivülálló dönt. A két ember ugyanis képtelen a saját érdekeit félretenni. Moamoa soha nem fogja látni, hogy mi a gyereke érdeke, mert képtelen lesz a saját érdekeit félretenni.

A gyermeke érdeke az lenne, ha akkor jönne-menne az apa és közte, amikor neki jólesik. Persze, hogy jólessen, moamoa kötelessége lenne ténylegesen is szeretni a gyermek apját, és ennek megfelelően viselkedni, hiszen a gyermek pontosan érzi azt, hogy az anyja kit szeret, kit nem, és ennek megfelelően viselkedik az adott személlyel.

Tehát ha bejön egy idegen a lakásba, és moamoa tartózkodó vele szemben, a gyermeke is az lesz. Ezért van az, hogy azok a gyermekek, akik a vér szerinti apával szemben tartózkodóak, igen lassan alakul velük a kapcsolatuk, évek alatt akár szinte semmi előrelépés nem tapasztalható (főleg, ha az anya felügyelete mellett van a kapcsolattartás), sőt sokszor még jobban az apa ellen fordulnak, ugyanakkor az anya uj élet/házastársát pár nap alatt képesek elfogadni. Nem azért, mert az annyira szuperpasi lenne, hanem mert az anya elfogadja, szereti, ezt mutatja is a gyereknek, aki ennek megfelelően reagál.

Azok az esetek tehát, amikor a gyermek a vér szerinti apa ellen fordul, mind a gondozó szülő alkalmatlanságát mutatják,kivéve, ha az apa tényleg bizonyitottan alkoholista, vagy brutális (ami megjegyezem azért nem olyan sürün fordul elő, mint amilyen sürün a nők hangoztatják).

Ismerek egy ügyet például, ahol a szülők a mintaszülők voltak, mig együtt éltek. Az apának kiváló kapcsolata volt a gyermekével, ezt az óvónők is tanusitják. Majd anyuka lelépett egy uj pasiért. A volt férje részére kéthetente két óra kapcsolattartást engedélyezett a gyermekjóléti szolgálatnál, azt is csak azért, hogy a biróság lássa, hogy nem zárja el a gyerekeket az apjuktól.

A gyerekek persze elgondolkoztak azon, hogy apa biztos olyan nagyon rosszat csinált, és tényleg olyan nagyon rossz ember, ahogy anya mondja, ha nem vihet el bennünket. Pár hónap alatt a gyerekek teljes mértékben az apjuk ellen fordultak, aki persze az anya állitása szerint előbb csak pedofil lett (a gyermekjóléti szolgálatnál az ölébe ültette a lányát. Ha egy nő ülteti az ölébe, ő gondos anya, ha egy pasi, akkor pedofil?), majd brutális állat lett, aztán buzinak titulálta, egyébként is egy tróger.

Szóval változatos a repertoár és a nők fantáziája, ha a pasitól meg akarnak szabadulni, de a tartásdijat akarják.
„
És végül, de nem utolsó sorban: belátom, hogy ez egy jogi fórum, és az én hozzáállásommal elvittem a beszélgetést más irányba, ezért mindenkitől elnézést kérek.”
Igaz, ez jogiforum. Azonban családjogi, és a családjog az, ami nem tiszta jog, mert sokszor többet jelentenek az érzelmek. Egy ingatlant szivtelenül is el lehet adni, de egy gyereket szivtelenül nem lehet nevelni.

Ezek az eszmefuttatások fontosak a családjogban, és tényleg mindenki mindenkitől tanulhat. Még én is tőletek. Nem véletlen, hogy segitséget vártál, akár moamoától is, és ugy gondoltad, Te is tudsz neki segiteni. Tudtál is. Még nem látszik, de moamoa is el fog gondolkodni mindezen. Ha pedig csak ennyit értél el, már megérte.

És Te is el fogsz gondolkodni mindazon, amit moamoa irt. Hiszen az meg az ő élete (az ellenoldal élete és félelmei).

Senki sem lehet tökéletes, de lehet kicsit jobb, mint volt. És ha minden nap átgondolja, és próbálja nézni azt is, hogy tényleg mi jó a gyereknek, akkor napról napra tényleg jobb lesz a gyereknek is.

A pszichológiai vizsgálaton vizsgálják a személyiséget, a gyerekek kötődését stb. Erre érdemes egyébként készülni, és a biróság felé megfelelő inditványokkal élni, hogy a pszichológus mit vizsgáljon. Pl. vizsgálja hogy a kapcsolattartás megszakadása előtt milyen kapcsolata volt a gyerekeknek az apjukkal, utána milyen lett, és miért. Vagy például ha a gyerek szorong, akkor ennek mi az oka. Szorong-e mindkét szülőnél?
Ha az egyik szülő a másik ellen neveli a gyereket, akkor ennek milyen megnyilvánulása van? Pl. a gyerek miért tesz olyan kijelentéseket, hogy:.....?

Ezek az inditványok eldönthetik az egész ügy sorsát.

partner: mint emlitettem, egy bizonyos személyiség általában azonos személyiséget választ. Mint emlited álltál már minden oldalon, de igazából problémamentesen. Ez azt is jelenti, hogy sosem láttál példát arra, amikor valaki ok nélkül elzárja a gyermekét a másik szülőtől, és nem lehet megmagyarázni neki, hogy ez a gyereknek rossz, mert ő ugy látja, hogy jó. Én viszont láttam már mindenféle esetet.

A hangulat itt elég rendesen felpaprikázódott, és ahogy Zsolt irja, ezzel az aránnyal alkotmányt lehetne módositani. De biztos, hogy a többség akarata a jó? Nem lehet, hogy az csak egy szokásjogon alapul? Igy szokott lenni, legyen továbbra is igy jó.

Én ugyanis ezt tapasztalom. A szülők el szoktak válni, a gyerek az anyánál szokott lenni, az apának pár óra kapcsolattartást szoktak megállapitani, az apa tartásdijat szokott fizetni. Ehhez képest milyen felháboritó, hogy az apa látni akarja a gyerekét, sőt, netán nyaralni akar vele menni külföldre is, jó kapcsolatot akar vele, be akar ülni egy szülői értekezletre, amin ugyebár a nők szoktak ülni. Hát ez tiszta hülye!

Én ezt tapasztalom - reakcióként.

És azt gondolom, hogy ezt akármilyen szokás is, meg kell változtatni, és ne álljon be mindenki a birkanyájba.

OFF:
Hahó marianna!

Jó, hogy szóltál! Megnéztem ennek az e-mail címemnek a postafiókját (amit már három hete nem tettem meg), és hárman is kértek.
Persze mind csaj... :-)
Mondom én, vagy okosabbak vagytok, vagy gazdagabbak! :-)

Üdv:

nemzsolt :-)

Kedves Gasko,

Köszönöm a választ. Visszaolvasva a moamoa történetet, azokat a kérdéseket, melyeket föltettem neked, ugyanúgy cimezhettem volna derillnek is, különösen feleség -legalábbis nekem - rémségesen hamisnak tűnő, személyeskedő, szirupos, öndicsérő irása olvastán. Egyébként én sem vagyok szakember, de álltam a dolog mindkét oldalán, voltam egyedülálló szülő, és új kapcsolatként álltam kapcsolatban az új párom gyerekeivel, és azok másik szülőjével, sőt a volt házastársam új gyermekeivel és új társával, mindezt teljesen per-, vita-és problémamentesen, nyilt és baráti hangulatban. Talán ebben segitett az, hogy mindig igyekeztem óvatosan eljárni a véleményalkotásban.

Szia gasko!

Először is újra elnézést kérek ( bár ezt már az inkriminált hozzászólásom végén is megtettem, előre ) mert levelem stílusa khm...khm.., hogy is fogalmazzak..... hagyott némi kívánnivalót maga után.
Mentségemre szóljon, hogy
1, koncenráltan olvastam többnapi hozzászólásaidat egyszerre ( általában 1-2 naponta olvasom a fórumot, de most nem így alakult), és felment bennem a pumpa
2, és amúgy is rossz napom volt tegnap... :-)
marianna persze, hogy velem ért egyet, mivel percre pontosan egyszerre szóltak hozzá pocakkal, következésképpen nem láthatta a hozzászólását.
Ha jól számolok egy ember volt egyvéleményen veled és hárman meg nem olyan nagyon. Ha statisztikailag nagyobb lenne a minta, akkor még azt is mondhatnám, hogy ez nemhogy csak többség, de abszolút többség! ( Ennyivel már alkotmányt is módosíthatnánk... :-) )
De mivel a statisztikához tényleg túl kicsi a mintavétel ezért nem írok ide semmi ilyesmit. :-)
És igazad van. Példákkal kéne szolgálnom, hogy hol írtál ( szerintem ) butaságot. Egyébként nem csak a "moamoa-ügyben", hanem egyéb felvetéseidben, ötleteidben, tanácsaidban és okosságaidban is.
És én most jól nem leszek fair, mert nem szolgálok példákkal. Ezért is elnézést kérek, természetesen. :-)
Nincs most rá se időm, se kedvem, se szellemi kapacitásom hogy kikopizgassam a soraidat és kommentárokat fűzögessek hozzá.
Tehát legyen inkább az, hogy tekintsd tárgytalannak a hozzászólásomat és én inkább most megfutamodok, visszavonulok, megadom magam vagy mittomén...
És elnézést, ezúttal már mindenkitől, a viharért egy pohár vízben.
Jó hosszúhétvégét Neked és minden fórumlakónak!!! :-)

Zsolt

pocak: köszönöm, örülök, hogy nem mindenki látja úgy a dolgot, mint Papp Zsolt (és marianna? Az mit jelen, hogy az előtted szólókkal?)

derill! Ha erre jársz, kérlek Te is reagálj, írj valamit, érdekelne, hogy Te mit gondolsz ezügyben!
Egyébként hamarosan itt a tárgyalás időpontja, és az ügyvédünk szerint valószínűleg szakértők bevonását kérik majd, valamint ahogy írtam, engem is meghallgatnak.
Ez azt jelenti, hogy most jönnek a pszichológiai vizsgálatok stb? Ez hogy szokott kinézni?

Kedves partner1!

Bizonyára igazad van abban amit írtál, valószínűleg ezek felett a dolgok felett átsiklottam, éppen abból következőleg, hogy néhány alapvető dologban nem értettem egyet moamoával (pl. a gyerek nevelésének kérdésében).
De az alábbi levelemből kiderül, megpróbálom a továbbiakban kivonni magam a témából, így nem szeretnék senkit megbántani és megzavarni egy újabb hosszúra nyúlt okfejtéssel. Főleg, hogy se képesítésem, se empátiáskészségem nincs hozzá.
Tudom, Te nem akartál semmi rosszat, és elnézést kérek a válaszok hiánya miatt, remélem megértesz!

Kedves Papp Zsolt !
Teljesen igazad van, semmi képesítésem nincs arra vonatkozólag, hogy tanácsot adjak, ill. egész pontosan osszam az észt, ahogy fogalmaztál.

Éppen ezért hangsúlyoztam ezt én magam is minden alkalommal. Véleményem azonban lehet, bár mint azt az utolsó beírásomban jeleztem, megpróbálom ezentúl visszafogni magam, és azt nem megosztani másokkal, ugyanis úgy tapasztalom, nem veszitek jónéven.

Ahogyan azt moamoának is írtam, csak azért vettem a bátorságot, hogy az ő ügyéhez hozzászóljak (mégegyszer mondom, nem teszem többé), mert azt gondoltam, talán lehet valamire hasznos az is, ha nem jogi szempontból vizsgáljuk a dolgot. És valóban, pszichológiai végzettségem sincs, bár tanulmányaim vannak ebben a témakörben, és igen gyerekem sincs, viszont aktív részese vagyok egy olyan gyerek életének, akit nem én szültem. És bizony tisztában vagyok azzal is, milyen az, amikor valakinek ezt a szemére vetik - és nem a gyerek teszi, nem is az apukája, sőt nem is nekem!

Nos, tehát engem pusztán saját tapasztalataim vezéreltek, és most is azt gondolom, hogy lehetett volna értelmes párbeszédet folytatni ebben a kérdésben, hiszen én is azt reméltem, tanulhatok belőle.

Ha máshonnan nézem, persze tanultam: fogjam be a számat, mert se képzettségem, se empátiáskészségem se gyerekem nincs. Bár ezt nem nevezném okításnak... És érdekelne az is, hogy mit találsz hülyeségnek és miért, hátha el tudom magyarázni miért írtam, már ha érdekel.

A stílusról pedig nem nyilatkoznék, én moamoaának is próbáltam úgy írni, hogy ne bántsam meg, ha elolvasod, akkor látod, hogy az első keményebb hangvételű levelem azután született, miután ő mind engem, mind derillt keményen kritizált. Persze lehett, hogy csak én értettem félre.

Te viszont kapásból kiosztottál engem, és azt állítod magánvélemnyedet írod rólam. És mégis milyen alapon? Te engem honnan ismersz? És Te honnan veszed a bátorságod, hogy merj ilyen stílusban írni rólam? Nem értem, hogy mivel adtam okot a közutálatra, kérlek világosíts fel ebben a témakörben!

És végül, de nem utolsó sorban: belátom, hogy ez egy jogi fórum, és az én hozzáállásommal elvittem a beszélgetést más irányba, ezért mindenkitől elnézést kérek. Azt gondoltam, hogy ezen a terepen találkozhatok hasonló helyzetben lévőkkel, akik talán tudnak nekem is segíteni. (Én különben ezt próbáltam kezdeményezni moamoánál). Az én ügyem azonabn derillen kívül senkit nem érdekelt, ami persze nem baj. Nekem viszont azért esik rosszul ez a fajta hozzáállás, mert én jónéven vettem volna, ha valaki nekem akar segíteni.
De hát nem vagyunk egyformák, és ezt (bár szerinted nem sok mindenre vagyok alkalmas), el tudom fogadni, és meg is teszem.

Papp Zsolt! De régen hallottam rólad!!:)
Mennek a szerződések???:)
Egyébiránt csatlakozom az előttem szólókhoz gasko és moamoa ügyben!

Papp Zsolt!

Remélem, tudod, hogy amit írál, az tökéletesen téged jellemez, nem pedig Gaskot.
Akár a pszchológiai affinitás és empátiakészség hiányáról, akár a kapitális baromságokról, a nem-gondolkodásról, vagy az irritáló stílusról legyen szó!
Mert ezek Gasko írását egyáltalán nem jelemzik, a tiédet viszont nagyon is.
Erről ennyit.

Gasko!
Csak így tovább, én veled vagyok!

Kedves Gasko

Moamoa ügyben miért nem kérdezed meg edzettől és feleségtől, aki gyanitom ugyanaz a személy, hogy miért nem "papa" ir Kicsi Sz-ről? Miért nem kérdezed meg moamoától, hogy az új kapcsolat, ami elvérzett az régi új régi új ex hatására, az miért nem volt zavaró számára, ha azt gondolod, hogy csak a féltékenység motiválja. Miért nem kérdezel rá a családon belüli erőszakra, ami moamoa szavaiból úgy tűnik, hogy papát sújtja. Miért nem kérdezed meg, hogy a régi új ex elmeállapota nem veszélyezteti-e a gyerek testi és lelki egészségét. Miért nem vagy óvatosabb a véleményalkotással?